Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-02 / 51. szám

V/fntim 1977. MÁRCIUS 2., SZERDA A felsőoktatás feladatairól A felsőoktatási intézmények időseerű feladatait, szervezeti és működési rendje korszerű­sítésének kérdéseit vitatják meg az egyetemek, főiskolák és intézetek vezetői azon a kétnapos tanácskozáson, amely kedden kezdődött a Budapes­ti Műszaki Egyetemen. Pf- Aczél György egész­ségügyi miniszterhelyettes megnyitója,után dr. Garam- völgyi Károly oktatási mi­niszterhelyettes tartott vita­indító előadást. Elmondotta, hogy az idén a felvételi vizs­gákkal kapcsolatban nem ter­veznek alapvető módosításo­kat. Rámutatott a továbbiak­ban, hogy az elmúlt évtized­ben a tudományok fejlődésé­ben, az intézményeken belül társadalmi környezetükben is számos olyan változás tör­tént, ami új követelményeket támaszt az intézmények és az irányítás iránt. A beszámolót vita követte, majd a résztvevők munka- csoportokban folytatták a ta­nácskozást. Fotópályázat Nemzetiségünk életéből címmel fotópályázatot hirdet a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szö­vetsége, a Neue Zeitung szerkesz­tősége és a Fotó művészeti folyó­irat szerkesztősége. A német nem­zetiség életének bármely területé­ről vett témájú eddig még nem kö­zölt képeket amatőr és hivatásos fotósoktól egyaránt várják. Egy- egy pályázó legfeljebb öt, 13x18 cm-es egyedi fekete-fehér képet, vagy 1 darab öt képből álló soro­zatot küldhet be magyar és német­nyelvű képaláírással a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szö­vetsége címére; 1396. Budapest, Nagymező u. 49. Pf. 485. A oályá- zat jeligés, a kének beküldési ha­tárideje 1977. október 31. Az ered­ményhirdetésre pedig november 30-án kerül sor. A Magyarország Németek Demok­ratikus Szövetségének I. díja 2000 Ft, n. düa 1500 Ft, m. díia 1000 Ft. A történeti és archív kénekért a ktilöndíi 1500 Ft. A Neue Zeitung szerkesztőségének különdíia 2000 Ft. a Fotó című folvóirat pedig ju­talmul emléknlakettet ad. A díja­zott és a legjobb fotók a pálvá-mtot , hirdetők kiad^ánvaiban. laniaiban is megjelennek és honoráriumban részesülnek. Tanulók kerestetnek Kevés a mezőgazdasági gépész Pest megyében A mezőgazdaság műszaki színvonalának növelése nem csupán új gépek beszerzését, hanem dinamikus szakember- képzést is jelent. A Pest me­gye termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban működ­tetett gépek többségén kép­zetlen, jobb esetben betaní­tott piunkások dolgoznak. En­nek negatív kövétkezménye többek között, hogy a gépek jelentős része nem éri el az optimális hatásfokot, gyako­riak a műszaki hibák és a nagy alkatrészigény is ösz- szefügg ezzel. Kevés a szak­képzett mezőgazdasági gé­pész. Sok-e ami kevés? — Megyénk két szakisko­lájában, Biatorbágyon és Ör­kényben képeznek mezőgaz­dasági és növénytermesztő gépészeket — tájékoztatott Helt István, a megyei tanács oktatási osztályának szakfel­ügyelője. — A két iskola há­rom évfolyamában összesen mintegy négyszáz fiatal ta­nul, és évente megközelí­tően száz új szakmunkást kap­nak a megye mezőgazdasági üzemei. Az igények azonban ennek a többszörösét teszik ki. Magától adódik a kérdés: Kevés-e a hely az iskolában? Igen, de csak a szakember- igényhez viszonyítva, mert így is beiskolázási gondok­kal küzdenek a szakmunkás­képző intézetek. A jelenlegi — még korántsem végleges — pályaválasztási adatok arról árulkodnak, hogy a következő tanévre az eddiginél is mér­sékeltebb a fiatalok érdeklő­dése a mezőgazdasági gépész­szakma iránt. Jövedelmező, jó szakma KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Szentendrei festő bemutatkozása Sándor igazgatóhelyettes mu­tatta meg az iskolát: — Intézetünknek jelenleg 194 tanulója van, és a követ­kező tanévre 30—35 Pest me­gyei fiú jelentkezését vár­juk. Minden tanulónknak kollégiumi ellátást tudunk adni. Az elméleti oktatás mellett itt van a tanműhelyi, azaz a gyakorlati képzés is. Növendékeink megismerik az erő- és munkagépek, vala­mint a növénytermesztő gé­pek szerkezetét, üzemelteté­sét, karbantartását, illetve a kisebb műszaki hibák elhá­rításának módját. Természe­tesen közismereti tárgyakat is oktatunk, így a hároméves ta­nulás után szakmailag jól képzett, megfelelő általános műveltséggel rendelkező szak­munkások hagyják el intéze­tünket. A mezőgazdasági gépészeti oktatás megbízható általános műszaki alapképzettséget ad, amely a későbbi munkahely speciális igényei szerint sok­rétűen továbbfejleszthető. A fiatalok számára az sem kö­zömbös, hogy az iskola elvég­zése után milyen beosztást kapnak, és az sem, hogy mi­lyenek a kereseti lehetősé­gek. — A nálunk végzett szak­munkások mezőgazdasági gép­kezelők lesznek — mondta Engel Ferenc, az intézet igaz­gatója. — Ez sokrétű mun­kát jelent: a talaj el őkészítő gépek üzemeltetésétől, a nö­vénytermesztő és növényvédő berendezések kezelésén át a szárítófelszerelések működte­téséig, sőt, a fiatalok a szállí­tásban is dolgozhatnak. A ke­reseti lehetőségekre idősze­rű példát mondhatok: har­madikos tanulóink az utolsó félévben már mezőgazdasági Az okokat vizsgálva felke- j üzemekben dolgoznak, egy vi- restük a biatorbágyi szak- I szonylag gyengébb előmene- munkásképző intézetet. Rossi 1 telű és nem is nagyon szor­’ galmas fiú is megkeresi a ha­vi 3500 forintot, de akik rá­termettebbek és igyekvőb­bek, azok nem ritkán a 6000 forintos fizetést is elérik. NAGYMAROSI TÁJAK Egy festő, egy textilfestő és egy grafikus okoz örömet ez­úttal munkáival. Az előbbi kettő a Műcsarnokban nyílt tárlatán. Éles árnyalatok Hajdú László Léván szüle­tett. Kádár György és Doma- novszky Endre tanítványaként végzett a Képzőművészeti Fő­iskolán, 1969 óta él és alkot a szentendrei új művésztelepen. A dinamikus színek jelentik felületeinek harmóniáját. Az éles árnyalatok hasadékos el­válásai állandó, teremtő fe­szültséget adnak, A motívu­mok sziklás partokhoz, hullá­mokhoz kötődnek, címekkel is jelölve, hogy amit lát és lát­tat, az nemcsak ai érzéki, ha­nem a tudati valóság. Táj az álom határán, Bennünk a tenger. A színek villámlás és szolidság egyszerre, nem har­sogás, mert ízlés kormányozza a drámát. Igaz, eléggé elvont ez a dráma, a formák össze­ütközése végül egységes tömb­ben ötvöződik. így kelt meg­nyugvást. A Czakó Margit ki­vitelezésében készült fali­szőnyegek kellemesen felzak- l&tók. A tudás, a pedan+é'H'v az ízlés tiszteletet parancsoló Hajdú László képei előtt a kérdés csupán az. hogy a fe­lületkezelés e gyorsam leper­gő variációi után úiaibb árnya- 1 ásókat keres életművének to­vábbi állomásain, vagy úi út­ra lén úi eszközökkel. Mindez kérdés, válaszolnia erre Hajdú Lászlónak kell a közeljövőben. Művekkel, új alkotásokkal. A szín és a rajz harmóniája Frank János jelzi a kataló­gus előszavában, hogy Szé­chenyi Lenke egyszerre vér­beli festő és grafikus. Tény, hogy szinte a festék eredeti üdesége érződik a fonallal szőtt színes faliképeken, a szí­nek üdesége és a hibátlan rajz. Mégis, mindezek ellenére az igazi hatást a Homokvirá­gok jelentik. E monokrón, ho- mokslzínű vászon-applikáció megérazbat valamit a szél- horcita dűnék és hullámos, reT dőzött buckák fenséges ritmu­sából, mely a puszta egyhan­gúságát szimmetriával ábrá­zolja. Virág- és madárformái ötletdúsak, a Csillagképek ko­pogós motívumai lágy rend­szert képeznek. Ez jelenti szá­mára a megérdemelt hazai és külföldi elismerést. Hangsúlyos vonalvezetés Szorgalom, és odaadás ered­ményezi folyamatos fejlődé­sét- Ez a fejlődés rajzban, szemleletben egyaránt erezhe­tő. Szívós alhat. Kőhegyi Gyula tehetségének együttha­tói: képesség és lelkiismeret. Ferencvárosi pincetárlata mutatja, hogy szeme, érzékei, gondolatvilága felfogja a kecskeméti cigánysort, a Cote D’Azur egyéni formákká öt­vöződő varosrészleteit, Jónás vergődését, a vörös sziklákat. Felfogja a látott tájait és az érzett hangulatokat Felfogja és megörökíti. Szerényen, de hiány nélkül. Amit felmutat Kőhegyi Gyula Kőbányából, az Alföldből, az mindig embe­ri arculat. Még akkor is az, ha csak házakat fest. Szellemi gyarapodása jelentkezik a vo­nalvezetésben. Régebben egy­szerű szerkezettel érvelt, ma a vonalhálózat bonyolultabb. Bonyolultabb, de a fogalmazás változatlanul világos. Ez a megfontolt képi nyelvtan jeú- zi értékeinek megbízhatósá­gát Tanár festők A Pedagógus Szakszervezet rendszeresen bemutatja tanár festő tagjainak tárlatát a Fáklya Klubban. Most Bertó- thy Kracker Magda és Gál Dezső grafikáit és festményeit láthatja a közönség. A to­vábbképzésre érkező Pest megyei tanárok ko'légiális fi­gyelemmel szemlélték Kra­cker Magda korállváltozatait és Gál Dezső nagymarosi tema­tikájú műveit Losonci Miklós Objektív? Aligha jutottunk közelebb az eredeti kérdéshez: Miért nincs érdeklődés a mezőgaz­dasági gépészszakma iránt? Hiszen megfelelő elhelyezke­dési és kereseti lehetőséget biztosító, jó szakma. S ahogy művelői egyre többen lesz­nek, növekszik majd ennek a foglalkozásnak a tekintélye is. Ez összefügg a szakma bo­nyolultságával. íme, egy pél­da: az esztergályosok — tá­vol álljon tőlünk, hogy lebe­csüljük a forgácsolószakmát — megközelítően kétszáz szakfogalmat használnak, ugyanakkor egy mezőgazda- sági gépész csaknem három­ezret. Helt István nemcsak Pest megyében látja el a szakfel­ügyelői teendőket. hanem még másik öt megyében is. így általánosabb érvényű ta­pasztalatokkal rendelkezik: — A mezőgazdasági gépész­szakma beiskolázási gondjai talán Pest megyében a legna­gyobbak. Ennek oka részben az, hogy itt nincsenek kon­centrált mezőgazdasági bázi­sok, egyenletesebb a szóró­dás. Ennél is jelentősebbnek érzem a budapesti Apar elszí­vó hatását, bár a mezőgazda- sági üzemek is felismerték a szakmunkásképzés és -után­pótlás nagy jelentőségét. Ezért vezették be a tanulóknak anyagilag kedvező ösztöndíj­szerződési rendszert. (Zárójelben tegyük hozzá: egy-egy szerződést kötött ta­nuló 250—300 forintot kap a mezőgazdasági üzemtől, ugyan­akkor az ipari vállalatok je­lentősen magasabb ösztöndí­jat fizetnek. A szerződés von­zóbbá tétele érdekében hasz­nos lenne a különbséget mér­sékelni.) — Csökkenthetné a .beisko­lázási gondokat, ha a mező- gazdasági üzemek vezetői, esetleg fiatal gépészek is, fel­keresnék — a szakmunkás- képző intézet pedagógusai­val együtt — az általános is­kolákat, és a végzős fiúkkal megismertetnék a szakma nyújtotta lehetőségeket — folytatta a szakfelügyelő. — Különösen az tűnik objektív problémának, hogy a most végző nyolcadikosok között vi­szonylag kevés a fiú. Ebben a szakmában viszont csak fiú­kat képezünk. Ha a biatorbágyi és az Ör­kényi mezőgazdasági gépész­szakmunkásképző intézetben lesz is megfelelő számú je­lentkező, a gépészhiány ak­kor sem szűnik meg a követ­kező években. A képzés — számszerűen — nem tud lé­pést tartani a mezőgazdaság gyors ütemű műszaki fejlő­désével. S mivel csak kis mér­tékben tervezik emelni az in­tézetek helyeinek számát, ezért is nagyon fontos volna az eddiginél több figyelmet és energiát áldozni. a felnőtt szakmunkásképzésre. Kr. Gy. Megkezdődtek a beiratások A napot a tanácsok határozzák meg Az iskolai rendtartás szerint az elsősök beírására a már­cius 1. és 15. közötti időszak­ban, a tanácsok által megha­tározott időben kerül sor. A szülőknek vagy a gyer­mek gondviselőjének köteles­sége, hogy gyermekét beírassa. Az 1977—78-as tanévre azokat a gyermekeket veszik fel az is­kolába, akik a 6. életévüket szeptember elsejéig betöltik. Az iskola Igazgatója kivétele­sen azoknak a felvételét is en­gedélyezheti, akik a 6. élet­évüket szeptember 1. és 30. között töltik be; ha általános iskolai tanulmányaik megkez­désére testi és szellemi fejlett­ségük folytán alkalmasak; s biztosított az iskolában a hely számukra. A leendő elsősöket a laká­suk szerint körzetileg illetékes általános iskolába kell beírat­ni: a szülők vigyék magukkal személyi igazolványukat, vagy gyermekük születési anya­könyvi kivonatát. A beiratkozáskor a nemzeti­ségi szülők figyelmét fel kell hívni, arra, hogy gyermekük az iskolában anyanyelvét is ta­nulhatja. Amennyiben lakó­helyen, illetve a körzetben működő iskolában erre nincs lehetőség, a szülők kívánságá­ra más, a kívánt nyelvet ta­nító iskolába is felvehető a tanuló. A szeptemberben első osz­tályba lépő gyermekeknek kö­telező orvosi vizsgálaton kell részt venniük. Azoknak a gye­rekeknek, akik nem járhattak óvodába, úgynevezett iskolára előkészítő foglalkozásokat szerveznek. Varázsolj Firlefanc Utazás Déryné ekhóján Szinte csodára képes a jó színész: testileg-lelkileg felöl ti egy sohasem volt, vagy régen volt ember alakját és elhiteti velünk, hogy ő, akkor, ott nem azonos önmagával. S mi hisz- szük, mert a játéknak ez a része mindig komoly, s hisz- szük, mert a színész képes hozzásegíteni minket, ehhez a látszatvalósághoz: varázsol. A színpad mögött Az aprócska tükör még sa­ját, civil arcát vetíti vissza: Köves Géza. Tekintetét alig veszi le a tükörről, csak a ke­ze mozog. Felkeni a barna krémpúdert és szemei köré a nagy kék foltokat. Az orrát élénkpiros borítja, s végül a fekete festék jókora szemöl­csöket pöttyöget négy-öt hely­re. Még gyorsan letakarja két fogát: ez kell a csorba neve­téshez. Veresbama körszakán keretezi az arcét. A hosszú szőrű suba és leginkább a mo­hácsi busóra hasonlító fejdísz következik, amely csak az ar­cát hagyja szabadon: Firle­fanc, a varázsló néz vissza a tükörből. Furcsa ember a színész. Kö­ves Géza talán maga sem ve­szi észre, hogy kicsit megrogy- gyant térdekkel, sután a tal­pára lépked, miközben tejet iszik fóliazacskóból. A maszkí- rozással elkészült Firlefanccal, még a testtartását is felvette, de azért magánember is. Cseppnyi nosztalgiával beszél arról, hogy hegedűművész akart lenni, elvégezte a zene- művészetit, de a vállában egy íngyulladás mindent elrontott. Színész lett. Előbb három évig az operatársulatnál és most nagy örömére megkapta az el­ső prózai főszerepet. A színházi öltözőnek előlép­tetett tárgyalóteremben már felöltötte bőrkötényét Kuna Sándor, a kovács; összeszedte színpadi kellékeit Mózes Jó­zsef, a szabólegény és Bajor Imre, a mutatványos, frakk­ban, cilinderben várja a kez­dést. A Dunai Kőolajipari Vál­lalat kultúrtermének színpa­dán már áll a díszlet: barát­ságos parasztszoba búboske­mencével. A díszlet mögött ezernyi tárgy: tatár íj, lekvár­főző kanál, dárdák, birka­combok aranyból és ki tudná felsorolni, hogy még mi min­den tartozik az Állami Déryné Színház: Firlefanc, a varázsló című mesejátékának kellékei közé. A női öltöző — inkább csak átjáró a színpad és a nézőtér között — sötét, rideg helyiség, tükör és vízcsap nélkül. Vá- rady Gyöngyi, az özvegyasz- szony parasztruhájában elfog­lalja a fél öltözőt. Púderdobo­zának tükrében részletenként vizsgálja sminkjét, neki a leg­sürgősebb: vele kezdődik a darab. Megszólal a gcng. Vá- rady Gyöngyi eltűnik. A Zsu­zsát, parasztkirálvlányt alakító Vajda Viola fejébe nyomja a kucsmáját, kopott szűrbe bur­kolódzik. Mese, mese, mese... Százhalombattai kisiskolások a nézőtéren. Kicsit megillető- dött, de hálás közönség. Bene­dek András: Firlefanc, a va­rázsló c. mesejátéka legalább négy, de az Is lehet, hogy hat különböző mese alakjait ötvö­zi egy történetté. Dramaturgiai szerkezete szigorúan népme­séi: álruhás király menyasz- szonynézőbe indul a tatár kán lányához, de megismerkedik az özvegyasszony három fiá­val, akik vándorúton vannak és elvetődik a házukba, ahol megszereti Zsuzsikát. Benedek András itt csavar egyet a tör­téneten — pontosabban, áttér egy másik mesére. A varázs­lat megsértését jelentené, ha tovább mondanánk a mesét; ennyi is elég: minden rende­ződik, Firlefanc elnyeri méltó büntetését és a király boldo­gan él Zsuzsikával, amíg meg nem hal, sőt további szerelem is szövődik. A gyerekek reagálásaiból fontos tanulságot kell levon­nunk: a mesejátékoknál pon­tosan be kell határolni, hogy milyen korosztálynak ját­szunk. Benedek András mese­darabja a 8—10 éveseknek szól, így épül fel a fogalom- rendszere és a figurák közötti kapcsolatok eléggé bonyolult szövevénye. S bizony az elsős­másodikos gyerekek aligha tudták követni a történet lé­nyegét, absztrakciós képessé­gük szintjén: jóra-rosszra, szépre-csúnyára bontották a színpadi világot. Hogy mégis egyértelmű siker volt, abban oroszlánrészes Gáli László rendező, aki a technikai trük­kök, a varázslatok tömegével kápráztatta el a gyerekeket. Külön elismerést érdemel a műszaki személyzet, mert hi­bátlanul oldotta meg felada­tát és ez különösen nagy szó egy utazó és nagyon változó körülmények között játszó színháznál. Lazítunk Vége az előadásnak. A szí­nészeken robbanásszerűen ki­tör a fáradtság. Bizony, a sze­repek többsége fizikailag is igénybe veszi őket: Firlefanc félig guggoló helyzetben játsz- sza végig az előadást, de bővi- vel van a futkározás, a vere­kedés, a tánc- és énekbetét. A színészek ernyedtsége tudatos lazításnak tűnik, hiszen két óra múlva minden kezdődik elölről. Ismét felmegy a füg­göny, ismét hazajönnek a ván­dorlegények és Zsuzsika ismét megküzd firlefanccal, hogy a király szerelmét megőrizhesse. Mint a magnószalag: minden az elejére áll. De most teljes nyugalom van. Zsuzsikával — bocsánat: Vajda Violával — színházi vi­tába bonyolódunk, hogy a Ma­dách Színházban nemrég be­mutatott Vássza Zseleznova fi­gurája milyen is lehetett iga­zán, Gorkij elképzelése sze­rint. Figyelem a fiatal színész­nő visszafogott, robbanásokra kész belső feszültségét, meg­fontolásra érdemes szavait. Röviddel ezelőtt más volt a színpadon: parasztlány volt, igaz, ott is határozott egyéni­ség, csak szeszélyesebb, kap- kodóbb Zsuzsika volt végig. Elismerés is, kifogás is lapul ebben a megállapításban, mert a királyi palotában, királyné­ként is Zsuzsika maradt, nem tett új színeket az alapjában vonzó figurához. De színes egyénisége, így is tehetséges alakításhoz segítette. A királyt játszó Kiss László — egyben a társulat vezetője — örömhírrel érkezik: sikerült elintéznie az ebédet az üzemi étkezdében. Gyors átöltözés. Mi, Kiss Lászlóval az étterem felé indulunk, e magánbeszél­getésben is ő a leghiggadtabb, leginkább kiforrott egyéniség. A színpadon is ez tűnt a leg­vonzóbbnak. Szerepében sem­mi látványos nincs, mégis kö­zéppontfélének érzi a néző. Mert a legfontosabbat adja: mértéktartóan szolgálja a kö­zös alkotást. Sok szép szerep­ben el lehet képzelni. Taps, nevetés Mire a terem újra megtelik nézőkkel, a színpadon is ott vibrál az a különös feszült­ség, amely az előadás első szívdobbanását, a függönyhú­zást megelőzi. A díszletfal mö­gött állva felszabadultabbnak, kedvesebbnek tűnik Várady Györgyi özvegyasszony alakja. Vajda Viola a földet nézi, ta­lán a végszót várja. Amikor felnéz, látom a kicsit rátarti parasztlányt, már a másik én­jét, Zsuzsát éli. Ki tudja, ta­lán a színpadi láz mindenkire átragadó láz, feszültsége teszi: pergőbbnek, viharosabbnak tűnik a második előadás. És a nézőtérről is több tapsot, ne­vetést. szurkoló sikítást halla­ni. Köves Géza nem formálja gonoszra Firlefancot, inkább nevetségesnek, legyőzhetőnek játssza, nincs benne semmi végzetesként fenyegető, ezzel éri el, hogy egy kicsit meg is szeretik a gyerekek. A koráb­binál is nagyobb sikere van a Kenessey Zoltán alakította mackónak, s a színdarab záró tablóját végigtapsolja a közön­ség. Tetten érhettük a színház varázslatát, a megismételhe- tetlenséget. Ugyanazok a szí­nészek, azonos szöveggel, vál­tozatlan játéktérben két egy­mástól eltérő értékű, hőfokú és sikerű előadást produkál­tak. S ami ugyancsak a szín­ház lényegéhez tartozik: min­den előadást befolyásol a né­zők reagálása, hogy mennyire képesek érteni, magukénak érezni a színpadon történte­ket. Mikor azt mondjuk: a színház kollektív művészet, akkor ebben a színész és a kö­zönség érzelmi találkozása is benne van. A tizedik Negyedórákra fáradt csend a modern Déryné-ekhóban, az autóbuszban. Ki tudja, mi jár a színészek fejében? Talán a következő, a dömsödi előadás­ra gondolnak, esetleg egy ká­véház nyugalmat adó sarok­asztalára. Aprócska jubileum: a délutáni volt Firlefanc, a va­rázsló tizedik előadása. Még száztízszer szeretnék eljátsza­ni. Ez a terv. És lehet bízni Firlefanc varázslatos utazásá­nak sikerében mert jó pro­dukció. Kriszt György

Next

/
Oldalképek
Tartalom