Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-02 / 51. szám
V/fntim 1977. MÁRCIUS 2., SZERDA A felsőoktatás feladatairól A felsőoktatási intézmények időseerű feladatait, szervezeti és működési rendje korszerűsítésének kérdéseit vitatják meg az egyetemek, főiskolák és intézetek vezetői azon a kétnapos tanácskozáson, amely kedden kezdődött a Budapesti Műszaki Egyetemen. Pf- Aczél György egészségügyi miniszterhelyettes megnyitója,után dr. Garam- völgyi Károly oktatási miniszterhelyettes tartott vitaindító előadást. Elmondotta, hogy az idén a felvételi vizsgákkal kapcsolatban nem terveznek alapvető módosításokat. Rámutatott a továbbiakban, hogy az elmúlt évtizedben a tudományok fejlődésében, az intézményeken belül társadalmi környezetükben is számos olyan változás történt, ami új követelményeket támaszt az intézmények és az irányítás iránt. A beszámolót vita követte, majd a résztvevők munka- csoportokban folytatták a tanácskozást. Fotópályázat Nemzetiségünk életéből címmel fotópályázatot hirdet a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége, a Neue Zeitung szerkesztősége és a Fotó művészeti folyóirat szerkesztősége. A német nemzetiség életének bármely területéről vett témájú eddig még nem közölt képeket amatőr és hivatásos fotósoktól egyaránt várják. Egy- egy pályázó legfeljebb öt, 13x18 cm-es egyedi fekete-fehér képet, vagy 1 darab öt képből álló sorozatot küldhet be magyar és németnyelvű képaláírással a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége címére; 1396. Budapest, Nagymező u. 49. Pf. 485. A oályá- zat jeligés, a kének beküldési határideje 1977. október 31. Az eredményhirdetésre pedig november 30-án kerül sor. A Magyarország Németek Demokratikus Szövetségének I. díja 2000 Ft, n. düa 1500 Ft, m. díia 1000 Ft. A történeti és archív kénekért a ktilöndíi 1500 Ft. A Neue Zeitung szerkesztőségének különdíia 2000 Ft. a Fotó című folvóirat pedig jutalmul emléknlakettet ad. A díjazott és a legjobb fotók a pálvá-mtot , hirdetők kiad^ánvaiban. laniaiban is megjelennek és honoráriumban részesülnek. Tanulók kerestetnek Kevés a mezőgazdasági gépész Pest megyében A mezőgazdaság műszaki színvonalának növelése nem csupán új gépek beszerzését, hanem dinamikus szakember- képzést is jelent. A Pest megye termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban működtetett gépek többségén képzetlen, jobb esetben betanított piunkások dolgoznak. Ennek negatív kövétkezménye többek között, hogy a gépek jelentős része nem éri el az optimális hatásfokot, gyakoriak a műszaki hibák és a nagy alkatrészigény is ösz- szefügg ezzel. Kevés a szakképzett mezőgazdasági gépész. Sok-e ami kevés? — Megyénk két szakiskolájában, Biatorbágyon és Örkényben képeznek mezőgazdasági és növénytermesztő gépészeket — tájékoztatott Helt István, a megyei tanács oktatási osztályának szakfelügyelője. — A két iskola három évfolyamában összesen mintegy négyszáz fiatal tanul, és évente megközelítően száz új szakmunkást kapnak a megye mezőgazdasági üzemei. Az igények azonban ennek a többszörösét teszik ki. Magától adódik a kérdés: Kevés-e a hely az iskolában? Igen, de csak a szakember- igényhez viszonyítva, mert így is beiskolázási gondokkal küzdenek a szakmunkásképző intézetek. A jelenlegi — még korántsem végleges — pályaválasztási adatok arról árulkodnak, hogy a következő tanévre az eddiginél is mérsékeltebb a fiatalok érdeklődése a mezőgazdasági gépészszakma iránt. Jövedelmező, jó szakma KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Szentendrei festő bemutatkozása Sándor igazgatóhelyettes mutatta meg az iskolát: — Intézetünknek jelenleg 194 tanulója van, és a következő tanévre 30—35 Pest megyei fiú jelentkezését várjuk. Minden tanulónknak kollégiumi ellátást tudunk adni. Az elméleti oktatás mellett itt van a tanműhelyi, azaz a gyakorlati képzés is. Növendékeink megismerik az erő- és munkagépek, valamint a növénytermesztő gépek szerkezetét, üzemeltetését, karbantartását, illetve a kisebb műszaki hibák elhárításának módját. Természetesen közismereti tárgyakat is oktatunk, így a hároméves tanulás után szakmailag jól képzett, megfelelő általános műveltséggel rendelkező szakmunkások hagyják el intézetünket. A mezőgazdasági gépészeti oktatás megbízható általános műszaki alapképzettséget ad, amely a későbbi munkahely speciális igényei szerint sokrétűen továbbfejleszthető. A fiatalok számára az sem közömbös, hogy az iskola elvégzése után milyen beosztást kapnak, és az sem, hogy milyenek a kereseti lehetőségek. — A nálunk végzett szakmunkások mezőgazdasági gépkezelők lesznek — mondta Engel Ferenc, az intézet igazgatója. — Ez sokrétű munkát jelent: a talaj el őkészítő gépek üzemeltetésétől, a növénytermesztő és növényvédő berendezések kezelésén át a szárítófelszerelések működtetéséig, sőt, a fiatalok a szállításban is dolgozhatnak. A kereseti lehetőségekre időszerű példát mondhatok: harmadikos tanulóink az utolsó félévben már mezőgazdasági Az okokat vizsgálva felke- j üzemekben dolgoznak, egy vi- restük a biatorbágyi szak- I szonylag gyengébb előmene- munkásképző intézetet. Rossi 1 telű és nem is nagyon szor’ galmas fiú is megkeresi a havi 3500 forintot, de akik rátermettebbek és igyekvőbbek, azok nem ritkán a 6000 forintos fizetést is elérik. NAGYMAROSI TÁJAK Egy festő, egy textilfestő és egy grafikus okoz örömet ezúttal munkáival. Az előbbi kettő a Műcsarnokban nyílt tárlatán. Éles árnyalatok Hajdú László Léván született. Kádár György és Doma- novszky Endre tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán, 1969 óta él és alkot a szentendrei új művésztelepen. A dinamikus színek jelentik felületeinek harmóniáját. Az éles árnyalatok hasadékos elválásai állandó, teremtő feszültséget adnak, A motívumok sziklás partokhoz, hullámokhoz kötődnek, címekkel is jelölve, hogy amit lát és láttat, az nemcsak ai érzéki, hanem a tudati valóság. Táj az álom határán, Bennünk a tenger. A színek villámlás és szolidság egyszerre, nem harsogás, mert ízlés kormányozza a drámát. Igaz, eléggé elvont ez a dráma, a formák összeütközése végül egységes tömbben ötvöződik. így kelt megnyugvást. A Czakó Margit kivitelezésében készült faliszőnyegek kellemesen felzak- l&tók. A tudás, a pedan+é'H'v az ízlés tiszteletet parancsoló Hajdú László képei előtt a kérdés csupán az. hogy a felületkezelés e gyorsam lepergő variációi után úiaibb árnya- 1 ásókat keres életművének további állomásain, vagy úi útra lén úi eszközökkel. Mindez kérdés, válaszolnia erre Hajdú Lászlónak kell a közeljövőben. Művekkel, új alkotásokkal. A szín és a rajz harmóniája Frank János jelzi a katalógus előszavában, hogy Széchenyi Lenke egyszerre vérbeli festő és grafikus. Tény, hogy szinte a festék eredeti üdesége érződik a fonallal szőtt színes faliképeken, a színek üdesége és a hibátlan rajz. Mégis, mindezek ellenére az igazi hatást a Homokvirágok jelentik. E monokrón, ho- mokslzínű vászon-applikáció megérazbat valamit a szél- horcita dűnék és hullámos, reT dőzött buckák fenséges ritmusából, mely a puszta egyhangúságát szimmetriával ábrázolja. Virág- és madárformái ötletdúsak, a Csillagképek kopogós motívumai lágy rendszert képeznek. Ez jelenti számára a megérdemelt hazai és külföldi elismerést. Hangsúlyos vonalvezetés Szorgalom, és odaadás eredményezi folyamatos fejlődését- Ez a fejlődés rajzban, szemleletben egyaránt erezhető. Szívós alhat. Kőhegyi Gyula tehetségének együtthatói: képesség és lelkiismeret. Ferencvárosi pincetárlata mutatja, hogy szeme, érzékei, gondolatvilága felfogja a kecskeméti cigánysort, a Cote D’Azur egyéni formákká ötvöződő varosrészleteit, Jónás vergődését, a vörös sziklákat. Felfogja a látott tájait és az érzett hangulatokat Felfogja és megörökíti. Szerényen, de hiány nélkül. Amit felmutat Kőhegyi Gyula Kőbányából, az Alföldből, az mindig emberi arculat. Még akkor is az, ha csak házakat fest. Szellemi gyarapodása jelentkezik a vonalvezetésben. Régebben egyszerű szerkezettel érvelt, ma a vonalhálózat bonyolultabb. Bonyolultabb, de a fogalmazás változatlanul világos. Ez a megfontolt képi nyelvtan jeú- zi értékeinek megbízhatóságát Tanár festők A Pedagógus Szakszervezet rendszeresen bemutatja tanár festő tagjainak tárlatát a Fáklya Klubban. Most Bertó- thy Kracker Magda és Gál Dezső grafikáit és festményeit láthatja a közönség. A továbbképzésre érkező Pest megyei tanárok ko'légiális figyelemmel szemlélték Kracker Magda korállváltozatait és Gál Dezső nagymarosi tematikájú műveit Losonci Miklós Objektív? Aligha jutottunk közelebb az eredeti kérdéshez: Miért nincs érdeklődés a mezőgazdasági gépészszakma iránt? Hiszen megfelelő elhelyezkedési és kereseti lehetőséget biztosító, jó szakma. S ahogy művelői egyre többen lesznek, növekszik majd ennek a foglalkozásnak a tekintélye is. Ez összefügg a szakma bonyolultságával. íme, egy példa: az esztergályosok — távol álljon tőlünk, hogy lebecsüljük a forgácsolószakmát — megközelítően kétszáz szakfogalmat használnak, ugyanakkor egy mezőgazda- sági gépész csaknem háromezret. Helt István nemcsak Pest megyében látja el a szakfelügyelői teendőket. hanem még másik öt megyében is. így általánosabb érvényű tapasztalatokkal rendelkezik: — A mezőgazdasági gépészszakma beiskolázási gondjai talán Pest megyében a legnagyobbak. Ennek oka részben az, hogy itt nincsenek koncentrált mezőgazdasági bázisok, egyenletesebb a szóródás. Ennél is jelentősebbnek érzem a budapesti Apar elszívó hatását, bár a mezőgazda- sági üzemek is felismerték a szakmunkásképzés és -utánpótlás nagy jelentőségét. Ezért vezették be a tanulóknak anyagilag kedvező ösztöndíjszerződési rendszert. (Zárójelben tegyük hozzá: egy-egy szerződést kötött tanuló 250—300 forintot kap a mezőgazdasági üzemtől, ugyanakkor az ipari vállalatok jelentősen magasabb ösztöndíjat fizetnek. A szerződés vonzóbbá tétele érdekében hasznos lenne a különbséget mérsékelni.) — Csökkenthetné a .beiskolázási gondokat, ha a mező- gazdasági üzemek vezetői, esetleg fiatal gépészek is, felkeresnék — a szakmunkás- képző intézet pedagógusaival együtt — az általános iskolákat, és a végzős fiúkkal megismertetnék a szakma nyújtotta lehetőségeket — folytatta a szakfelügyelő. — Különösen az tűnik objektív problémának, hogy a most végző nyolcadikosok között viszonylag kevés a fiú. Ebben a szakmában viszont csak fiúkat képezünk. Ha a biatorbágyi és az Örkényi mezőgazdasági gépészszakmunkásképző intézetben lesz is megfelelő számú jelentkező, a gépészhiány akkor sem szűnik meg a következő években. A képzés — számszerűen — nem tud lépést tartani a mezőgazdaság gyors ütemű műszaki fejlődésével. S mivel csak kis mértékben tervezik emelni az intézetek helyeinek számát, ezért is nagyon fontos volna az eddiginél több figyelmet és energiát áldozni. a felnőtt szakmunkásképzésre. Kr. Gy. Megkezdődtek a beiratások A napot a tanácsok határozzák meg Az iskolai rendtartás szerint az elsősök beírására a március 1. és 15. közötti időszakban, a tanácsok által meghatározott időben kerül sor. A szülőknek vagy a gyermek gondviselőjének kötelessége, hogy gyermekét beírassa. Az 1977—78-as tanévre azokat a gyermekeket veszik fel az iskolába, akik a 6. életévüket szeptember elsejéig betöltik. Az iskola Igazgatója kivételesen azoknak a felvételét is engedélyezheti, akik a 6. életévüket szeptember 1. és 30. között töltik be; ha általános iskolai tanulmányaik megkezdésére testi és szellemi fejlettségük folytán alkalmasak; s biztosított az iskolában a hely számukra. A leendő elsősöket a lakásuk szerint körzetileg illetékes általános iskolába kell beíratni: a szülők vigyék magukkal személyi igazolványukat, vagy gyermekük születési anyakönyvi kivonatát. A beiratkozáskor a nemzetiségi szülők figyelmét fel kell hívni, arra, hogy gyermekük az iskolában anyanyelvét is tanulhatja. Amennyiben lakóhelyen, illetve a körzetben működő iskolában erre nincs lehetőség, a szülők kívánságára más, a kívánt nyelvet tanító iskolába is felvehető a tanuló. A szeptemberben első osztályba lépő gyermekeknek kötelező orvosi vizsgálaton kell részt venniük. Azoknak a gyerekeknek, akik nem járhattak óvodába, úgynevezett iskolára előkészítő foglalkozásokat szerveznek. Varázsolj Firlefanc Utazás Déryné ekhóján Szinte csodára képes a jó színész: testileg-lelkileg felöl ti egy sohasem volt, vagy régen volt ember alakját és elhiteti velünk, hogy ő, akkor, ott nem azonos önmagával. S mi hisz- szük, mert a játéknak ez a része mindig komoly, s hisz- szük, mert a színész képes hozzásegíteni minket, ehhez a látszatvalósághoz: varázsol. A színpad mögött Az aprócska tükör még saját, civil arcát vetíti vissza: Köves Géza. Tekintetét alig veszi le a tükörről, csak a keze mozog. Felkeni a barna krémpúdert és szemei köré a nagy kék foltokat. Az orrát élénkpiros borítja, s végül a fekete festék jókora szemölcsöket pöttyöget négy-öt helyre. Még gyorsan letakarja két fogát: ez kell a csorba nevetéshez. Veresbama körszakán keretezi az arcét. A hosszú szőrű suba és leginkább a mohácsi busóra hasonlító fejdísz következik, amely csak az arcát hagyja szabadon: Firlefanc, a varázsló néz vissza a tükörből. Furcsa ember a színész. Köves Géza talán maga sem veszi észre, hogy kicsit megrogy- gyant térdekkel, sután a talpára lépked, miközben tejet iszik fóliazacskóból. A maszkí- rozással elkészült Firlefanccal, még a testtartását is felvette, de azért magánember is. Cseppnyi nosztalgiával beszél arról, hogy hegedűművész akart lenni, elvégezte a zene- művészetit, de a vállában egy íngyulladás mindent elrontott. Színész lett. Előbb három évig az operatársulatnál és most nagy örömére megkapta az első prózai főszerepet. A színházi öltözőnek előléptetett tárgyalóteremben már felöltötte bőrkötényét Kuna Sándor, a kovács; összeszedte színpadi kellékeit Mózes József, a szabólegény és Bajor Imre, a mutatványos, frakkban, cilinderben várja a kezdést. A Dunai Kőolajipari Vállalat kultúrtermének színpadán már áll a díszlet: barátságos parasztszoba búboskemencével. A díszlet mögött ezernyi tárgy: tatár íj, lekvárfőző kanál, dárdák, birkacombok aranyból és ki tudná felsorolni, hogy még mi minden tartozik az Állami Déryné Színház: Firlefanc, a varázsló című mesejátékának kellékei közé. A női öltöző — inkább csak átjáró a színpad és a nézőtér között — sötét, rideg helyiség, tükör és vízcsap nélkül. Vá- rady Gyöngyi, az özvegyasz- szony parasztruhájában elfoglalja a fél öltözőt. Púderdobozának tükrében részletenként vizsgálja sminkjét, neki a legsürgősebb: vele kezdődik a darab. Megszólal a gcng. Vá- rady Gyöngyi eltűnik. A Zsuzsát, parasztkirálvlányt alakító Vajda Viola fejébe nyomja a kucsmáját, kopott szűrbe burkolódzik. Mese, mese, mese... Százhalombattai kisiskolások a nézőtéren. Kicsit megillető- dött, de hálás közönség. Benedek András: Firlefanc, a varázsló c. mesejátéka legalább négy, de az Is lehet, hogy hat különböző mese alakjait ötvözi egy történetté. Dramaturgiai szerkezete szigorúan népmeséi: álruhás király menyasz- szonynézőbe indul a tatár kán lányához, de megismerkedik az özvegyasszony három fiával, akik vándorúton vannak és elvetődik a házukba, ahol megszereti Zsuzsikát. Benedek András itt csavar egyet a történeten — pontosabban, áttér egy másik mesére. A varázslat megsértését jelentené, ha tovább mondanánk a mesét; ennyi is elég: minden rendeződik, Firlefanc elnyeri méltó büntetését és a király boldogan él Zsuzsikával, amíg meg nem hal, sőt további szerelem is szövődik. A gyerekek reagálásaiból fontos tanulságot kell levonnunk: a mesejátékoknál pontosan be kell határolni, hogy milyen korosztálynak játszunk. Benedek András mesedarabja a 8—10 éveseknek szól, így épül fel a fogalom- rendszere és a figurák közötti kapcsolatok eléggé bonyolult szövevénye. S bizony az elsősmásodikos gyerekek aligha tudták követni a történet lényegét, absztrakciós képességük szintjén: jóra-rosszra, szépre-csúnyára bontották a színpadi világot. Hogy mégis egyértelmű siker volt, abban oroszlánrészes Gáli László rendező, aki a technikai trükkök, a varázslatok tömegével kápráztatta el a gyerekeket. Külön elismerést érdemel a műszaki személyzet, mert hibátlanul oldotta meg feladatát és ez különösen nagy szó egy utazó és nagyon változó körülmények között játszó színháznál. Lazítunk Vége az előadásnak. A színészeken robbanásszerűen kitör a fáradtság. Bizony, a szerepek többsége fizikailag is igénybe veszi őket: Firlefanc félig guggoló helyzetben játsz- sza végig az előadást, de bővi- vel van a futkározás, a verekedés, a tánc- és énekbetét. A színészek ernyedtsége tudatos lazításnak tűnik, hiszen két óra múlva minden kezdődik elölről. Ismét felmegy a függöny, ismét hazajönnek a vándorlegények és Zsuzsika ismét megküzd firlefanccal, hogy a király szerelmét megőrizhesse. Mint a magnószalag: minden az elejére áll. De most teljes nyugalom van. Zsuzsikával — bocsánat: Vajda Violával — színházi vitába bonyolódunk, hogy a Madách Színházban nemrég bemutatott Vássza Zseleznova figurája milyen is lehetett igazán, Gorkij elképzelése szerint. Figyelem a fiatal színésznő visszafogott, robbanásokra kész belső feszültségét, megfontolásra érdemes szavait. Röviddel ezelőtt más volt a színpadon: parasztlány volt, igaz, ott is határozott egyéniség, csak szeszélyesebb, kap- kodóbb Zsuzsika volt végig. Elismerés is, kifogás is lapul ebben a megállapításban, mert a királyi palotában, királynéként is Zsuzsika maradt, nem tett új színeket az alapjában vonzó figurához. De színes egyénisége, így is tehetséges alakításhoz segítette. A királyt játszó Kiss László — egyben a társulat vezetője — örömhírrel érkezik: sikerült elintéznie az ebédet az üzemi étkezdében. Gyors átöltözés. Mi, Kiss Lászlóval az étterem felé indulunk, e magánbeszélgetésben is ő a leghiggadtabb, leginkább kiforrott egyéniség. A színpadon is ez tűnt a legvonzóbbnak. Szerepében semmi látványos nincs, mégis középpontfélének érzi a néző. Mert a legfontosabbat adja: mértéktartóan szolgálja a közös alkotást. Sok szép szerepben el lehet képzelni. Taps, nevetés Mire a terem újra megtelik nézőkkel, a színpadon is ott vibrál az a különös feszültség, amely az előadás első szívdobbanását, a függönyhúzást megelőzi. A díszletfal mögött állva felszabadultabbnak, kedvesebbnek tűnik Várady Györgyi özvegyasszony alakja. Vajda Viola a földet nézi, talán a végszót várja. Amikor felnéz, látom a kicsit rátarti parasztlányt, már a másik énjét, Zsuzsát éli. Ki tudja, talán a színpadi láz mindenkire átragadó láz, feszültsége teszi: pergőbbnek, viharosabbnak tűnik a második előadás. És a nézőtérről is több tapsot, nevetést. szurkoló sikítást hallani. Köves Géza nem formálja gonoszra Firlefancot, inkább nevetségesnek, legyőzhetőnek játssza, nincs benne semmi végzetesként fenyegető, ezzel éri el, hogy egy kicsit meg is szeretik a gyerekek. A korábbinál is nagyobb sikere van a Kenessey Zoltán alakította mackónak, s a színdarab záró tablóját végigtapsolja a közönség. Tetten érhettük a színház varázslatát, a megismételhe- tetlenséget. Ugyanazok a színészek, azonos szöveggel, változatlan játéktérben két egymástól eltérő értékű, hőfokú és sikerű előadást produkáltak. S ami ugyancsak a színház lényegéhez tartozik: minden előadást befolyásol a nézők reagálása, hogy mennyire képesek érteni, magukénak érezni a színpadon történteket. Mikor azt mondjuk: a színház kollektív művészet, akkor ebben a színész és a közönség érzelmi találkozása is benne van. A tizedik Negyedórákra fáradt csend a modern Déryné-ekhóban, az autóbuszban. Ki tudja, mi jár a színészek fejében? Talán a következő, a dömsödi előadásra gondolnak, esetleg egy kávéház nyugalmat adó sarokasztalára. Aprócska jubileum: a délutáni volt Firlefanc, a varázsló tizedik előadása. Még száztízszer szeretnék eljátszani. Ez a terv. És lehet bízni Firlefanc varázslatos utazásának sikerében mert jó produkció. Kriszt György
