Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-12 / 60. szám

1977. MÁRCIUS 12., SZOMBAT A legjobbak Vest megyéből Középiskolások orosz nyelvi versenye Az új év első hónapjai min­dig izgalomban tartják az or­szág középiskolás diákjait: ek­kor rendezik az országos kö­zépiskolai tanulmányi verse­nyek különböző szintű fordu­lóit. A versenyekre való fel­készülés során szerzett tudás az igazi cél, amely az egyete­mi és főiskolai felvételiken je­lent majd sokat. Pest megye nem panaszkod­hat: az elmúlt 15 év alatt 24 tanuló jutott innen az orosz nyelvi versenyeken az ország legjobb 10 helyezettje közé. A jó hagyományok kötelez­nek. A megyei versenybizottság rz idén az írásbeli forduló — feladatlap és fogalmazás — alapján kategóriánként 12 ver­senyzőt hívott meg szóbeli meghallgatásra. A monori József Attila Gimnázium és Szakközépiskola kollektívája ezúttal is ideális feltételeket biztosított a szóbeli vers my lebonyolításához. Az írásbeli munkák és a szóbeli próbatétel (beszédér­tés, szövegértés, beszélgetés) után a következő sorrend ala­kult ki: A szakosított tantervű osz­tályok közül: 1. Sárvári Gyön­gyi IV. o. Monor, József Atti­la Gimnázium (tanára: Plesz- kán Frigyes); 2. Mucsányi Ta­más IV. o. Nagykörös, Arany János Gimnázium (tanára: Vörös Terézia); 3. Károlyi Te­réz IV. o. Nagykőrös, Arany János Gimnázium (tanára: Vörös Terézia). Az általános tantervű osz­tályok közül: 1. Nédermann Anna III. o. Érd, Vörösmarty Mihály Gimnázium (tanára: Somfai István); 2. Tóth Mar­git IV. o. Monor, József Attila Gimnázium (tanára: Stéhli Ferenc); 3. Boda Erzsébet IV. o. Cegléd, Kossuth Lajos Gim­názium (tanára: dr. Bagóczki Lajosné). A szakközépiskolai osztá­lyok kategóriájában: 1. Vörös Margit IV. o. Cegléd, Április 4. Közgazdasági Szakközép- iskola (tanára: Sági Ferenc- né); 2. Csengeri Klára III. o. Vác, Közgazdasági Szakkö­zépiskola (tanára: Rátóti Jó­zsefnél; 3. Kakucska Teréz IV. o. Monor, József Attila Gimnázium és Szakközépis­kola (tanára: Pleszkán Fri­gy esne). Az élen végzettek szereplé­séről tájékoztatták az országos versenybizottságot. Kíván­csian és bizakodva várják a tavaszi szünetben az országos finálét. Reméljük, hogy a me­gyét képviselők ezúttal sem vallanak szégyent. Geszt Tamás A szakma kiválói Pest megyei tanuló az első helyen Az autószerelő-ipari tanulók országos versenyét tegnap a 208-as számú Steinmetz kapi­tány Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolában rendezték meg Szigetszentmik- lóson. A szakma kiváló tanu­lója címért folyó versenyben a megyei vetélkedők győztesei, valamint a budapesti első he­lyezettek mérték össze tudásu­kat. Először írásbeli vizsgát tettek a résztvevők, majd az­után került sor a szakmai gya­korlati versenyre. A rendező iskola az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az elmúlt ne­gyedszázadban sok száz jól felkészült autószerelőt észter- Bod* István, a Szakma kiváló letkeszult autószerelőt, eszter tanulója verseny Pest megyei galyost, géplakatost, karos- győztese. szérialakatost, repülőgép-sze­relőt és repülőgép-műszerészt adtak a népgazdaságnak. A szakma kiváló tanulója címért folyó versenyben is szép ered­ményekkel büszkélkedhet az iskola. Három alkalommal el­ső, ugyancsak háromszor má­sodik, és egyszer harmadik he­lyezést értek el az elmúlt években megrendezett orszá­gos vetélkedőn. Bozsán Péter felvétele Az idei országos vizsgán is első helyen végzett Bodó Ist­ván, az intézet tanulója. Má­sodik helyezést ért el Garzsó László, a 601-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet hall­gatója Makóról, harmadik lett Kállai Lajos, a 110-es számú nyíregyházi Szakmunkásképző Intézet hallgatója. fi Lehetőségek Újszilváson Kevesen látogatják a művelődési házat Népszerű a könyvtár — Hiányzik az iskolai napközi Fiatal község Újszilvás, szé­les tanyavilágból alakult azzá és jóformán csak azután épült ki házainak sora. Egyetlen rendkívül hosszú utcájából csupán újabban nyílik néhány, egyelőre igencsak rövid utca. így azután a falu szélességé­nek sokszorosa a hossza, más­fél óránál is tovább tart egyik végétől a másikig gyalogolni. Faluközpontja azonban körül­belül kialakult már. Ott van a tanácsháza, meg a művelődési ház is. De vajon a nagy távol­ságok miatt látogatott-e ez utóbbi épület, és éppen ezért milyen a közművelődés hely­zete a háromezer egynéhány száz lakost számláló Újszilvás­nak. Ezt a kérdést tettük fel Dudás András vb-titkárnak. Beszédes válaszul néhány nemrég kelt beszámoló jelen­tést mutat. A legsikeresebbek a bálok Idézet Farkas László, az új­szilvás! Táncsics Mihály mű­velődési ház igazgatójának a községi tanács végrehajtó bi­zottságához intézett jelentésé­ből: „Sajnálattal közlöm, hogy az ifjúsági klub felbomlott.” A területi KISZ-alapszervezet viszont klubesteket és vetélke­dőket rendez minden hét csü­törtökjén. Mennyire látogatot­tak ezek az esték, az nem de­rül ki a jelentésből. Hiába ter­veztek azonban havonta egy színházi előadást, amikor volt, akkor is legfeljebb 80—90 néző akadt, és ennek komoly ráfi­zetés volt minden alkalommal az eredménye. A tervezett bálokat szomba­tonként mindig megtartják, ezeket egy-egy alkalommal vagy százan látogatják. Ezek a legsikeresebb rendezvé­nyek. Látogatottak még a gye­rekműsorok is, különösen va­sárnap van nagy közönségük^ A szakkörök alapítására irányuló igyekezet eddig ered­ménytelen maradt. Csak aszta­litenisz-szakkör létesült. Népe­sek ellenben a Kékszilva fala­tozóval közösen megrendezett, vacsorával egybekötött nép­dalestek. A hét közben meg­tartott politikai és ismeretter­jesztő előadások hallgatósága gyér. Nyilván nemcsak a községen belüli nagy távolságok miatt csökken a művelődési ház lá­togatottsága. Nagyterme 400 ember befogadására képes. Itt tartják a mozielőadásokat is, amiknek volna szép számmal közönségük. A székek azon­ban olyan rossz állapotban vannak, hogy ennyi embernek nem szolgálhatnak ülőhelyül. A fele: fenolt Jelentősen jobb a helyzet a Turza István könyvtáros által vezetett községi könyvtárban. Már az is örvendetes, hogy a könyvtárba, ami ebben az ir­datlan hosszú községben a la­kosság nagy része által szintén nehezen közelíthető meg, 366 kölcsönző iratkozott be és csak fele részük, 183 olvasó általá­nos iskolás, vagyis 14 éven aluli. Ugyanennyi tehát az ál­talános iskolából már kikerült olvasók száma és közülük 130 a 18 évesnél idősebb, vagyis a felnőtt. Van köztük 62 ipari munkás. 23 értelmiségi és 18 tsz-tag. Múlt év végén már 6 ezer 654 kötetből válogathattak a kölcsönzők. Tavaly év végéig közel 150 új könyvvel gyara­podott az állomány. A könyv­tár forgalma is állandóan nö­vekszik. Tavaly a harmadik negyedévben 13 ezer 662 köte­tet kölcsönzött, és ez alig négyezerrel kevesebb a tavaly- előtti egész évi könyvforga­lomnál. Szűk azonban a közsé­gi könyvtár helyisége, Eredmények az oktatásban A művelődés persze az álta­lános iskolában kezdődik. Új­szilváson két ilyen tanintézet van. Múlt esztendő legvégén az egyik, az újföldi iskolába járó 167 tanuló szülei közül legfeljebb egy-kettő íratja be gyermekét pusztán kötelezett­ségből, a többi mind azért, hogy fia, lánya megszerezze a műveltség alapjait. Évek óta nem volt szükség arra, hogy a tanköteles kort elért gyermek szüleit a beiratásra fel kellett volna szólítani. Á mostani is­kolaévben 26^an iratkoztak be az első osztályba. 1968—69- ben huszonnégy első osztályos volt és a tavalyi tanévben a nyolcadik osztályt valameny- nyien eredményesen fejezték be. Szinte minden év vége tá­ján 14—15 gyenge tanulót pót- foglalkozásra kell utalni. En­nek eredménye azután, hogy legtöbbjük nem bukik meg, pótvizsgát sem kell tennie. Egyre kevesebb az osztályt is­métlők száma. Az újföldi iskolában nincs, csak a másikban van napközi otthon. Csakhogy az tőle na­gyon távol esik, ezért összesen két növendéke veszi igénybe. Messze még a holnap A Gyermekszínház történelmi leckéje nyában és a jól kihasznált já­téktérben mutatkozott meg. Ehhez igazodtak Poós Éva át­gondolt jelmezei. A legháilósabb szerep Tur- pinszky G. Bélának jutott a fiatal forradalmár nyomdász megszemélyesítésében. Dicsé­retére: nem élt vissza a lehe­tőségekkel, rokonszenvesen, egyszerűen, visszafogottan öl­tött testett benne Gyémánt Ádám alakja. Szerelmét, Lau­rát, finom vonásokkal formál­ta meg Karádi Judit. Életszerű volt — a szerepadta lehetősé­geken belül — a parasztból lett ácslegény (Laura bátyja) figurája is Sirkó László játé­kában, bár helyenként a meg­szokott kliséktől nem tudott szabadulni. Ez különben töb­bek elgondolására is rányom­ta a bélyegét, olyannyira, hogy Sipeki Tibor bécsi mérnöke szinte karikatúraszerűvé vált. Nem eléggé találta el az iro­dalmi pártfogó volt huszár­tiszt érdekes egyéniségét Vfla­ky Károly sem. Az előadás biz­tos pontja volt, színes, érett, magabiztos szerepformálásá­val a vendégként fellépő Gé- czy Dorottya, aki megzenésí­tett Ady-versek (Héjanász az avaron, Űj vizeken járok) éneklésével is nagyszerű pilla­natokat szerzett. A kókler hár­mason belül, főként Úri István (Hékás) meghökkentően gon­dolatgazdag, torokszorongató komédiázása emlékezetes, de Varga Károly (Cégér), Har­matit Albert (Penész) is ki­tűnően rátaláltak e figurák valódi funkciójára. Lőkös Zoltán A többi szüleinek jő része szintén igényli gyermeke szá­mára a napközi otthont, de rossz időben a hosszú útra nem meri elengedni. Nemcsak napközi, dolgozók iskolája sincsen Üjföldön. Évekkel ezelőtt volt mind­addig, amíg akiknek szakmai képzéséhez, foglalkozása foly­tatásához szüksége volt rá, el­végezte felnőtt korában a nyolc általánost. — Az újföldi iskolával szin­te szóról szóra azonos sok jó mondható el másik iskolánkról is — állapítja meg a vb-titikár. — Mindent összevéve, közsé­günk közművelődési helyzete talán nem a legrosszabb, de ahhoz, hogy megfelelőnek mondjuk, még sokat kell ten­nünk. Szokoly Endre Mai holland képzőművészet Napjaink holland képzőmű­vészete jelentős képviselőinek — Ad Dekkers, Jan Dibbets, Ger van Elk, Reinier Lucas- sen, Jan Schoohoven, Peter Struycken és Carel Visser — műveiből nyílt pénteken kiál­lítás a Műcsarnokban. A csaknem 100, különböző mű­fajú alkotást, festményeket, reliefeket, szobrokat, plaszti­kákat, színtanulmányokat, kü­lönleges panorámafotókat és komputergrafikákat felvonulta­tó tárlatot —, amely a mai holland képzőművészet első jelentős kiállítása hazánkban — dr. Németh Lajos művé­szettörténész nyitotta meg A kiállítás április 4-ig, hétfő ki­vételével, naponta 10—18 óráig tekinthető meg. Pillantás a szomszéd megyére Anyanyelve a táj Hetvenöt éves a Szolnoki Művésztelep „ ... Én kül Szolnoknak sükeres térségeit áldom, hol remegő szemeimbe az első napragyogás ötlött. Itt hempelycg enyves iszapján a Tiszaviz; ott omlik ölébe Zagyvánk. Egybevegyült vizein a szőke folyónak a szép híd: a Szandai dombig két sor fűzfa között izmos töltések: utánok szöllők a Varsányi határig. Legmagasabb parttyán a víznek látszik az egyház, a sótár s a hajdani földvár...” A SZÜLŐFÖLD — najgyjá- bói e sorok Kelte óta Képző­művészéit bölcsőnél/ — leírá­sa Verseghy Ferenciül szar- maziK. Annak peuig három­negyed evszazacia, iiugy akol- toi Kep’oe foglaltakat a hajua- ni földvár neiyén élő, vagy oda rendszeresen visszatérő telepes művészek mintazzák- örokítik továbo, folytonosan megteremtve így Szolnok es vidéké orbis pictusát. Ettől kezdve hagyomány . is - talán, hogy az egytíteéégyült' Vizek városát sokkal tóooen festet­ték, mint írták meg. Ezt a só- és hadiutak ke­reszteződésében fekvő forgal­mi gócpontot egy osztrák ná­di festő, August von Petten­hofen fedezte fel a festészet­nek a múlt század közepén. Pettenkofent a bécsi bieder­meier édeskés festői világából a forgalmas kis mezőváros élénk piaci, vásári élete, ci­gányaival és vaskos pleoeju- figuráival, a körülötte elterülő Alfölddel, vagyis a szolnoki látvány ragadta ki és avatta plein air festővé. Itt az ég és a föld párbeszédének lenyűgö­ző erejét, a fényt a maga kí­méletlen, ugyanakkor mindent átlényegítő ragyogásában s nem utolsósorban a kisem- beri életet igazi élményként lehetett átélni. Ami tehát a magyaroknak Barbizon, az nekünk Szolnok volt — han­goztatják az osztrák műtörté­nészek. A Szolnokon készült képeivel Európa-szerte is­mertté váló Fettenkofen nyo­mán tekintélyes osztrák fes­tők, majd a Munkácsy-tanít- ványok egész sora kereste fel a várost évről évre. Elég itt arra utalni, hogy Deák-Ebner Lajos és Bihari Sándor mű­vészete is Szolnokon teljese­dett ki. Ilyen előzmények után ke­rült sor a század elején az Al­föld első művésztelepének megszervezésére. 1899-ben Bi­hari Sándor, Boruth Andor, a Vácott is dolgozó Fényes Adolf, Hegedűs László, Kato­na Nándor, Kernstok Károly, Mednyászky László, Mihalik Dániel, Olgyai Ferenc, Pong- rátz Károly, Szlányi Lajos• és Vaszary, János festőművészek írásban folyamodtak a kul­tuszminiszterhez, hogy „Szol­nokon, a magyarság egyik jel­legzetes központjában való le­telepedésüket segítse”. Az idő­közben megalakult Szolnoki Művészeti Egyesület alapsza­bályában a nemzeti kultúra szolgálatát, a természetben való festést, a főiskolai hall­gatók továbbképzését és a kö­zönség nevelése érdekében kénzöművészeti múzeum léte­sítését határozta el. HAT ÉVVEI, a kis erdélyi városka. Nagybánya művész- telepének megalakulása után 1902-ben nyílt meg jelentéi állami támogatással a szol­noki telep, ahol a Művészet. Egyesület törzs- és vendég­tagjai számára két kiállító- helyiség és tiz műteremlakás biztosította az alkotómunka feltételeit. És lám, az ered­mény is hamar megmutatko­zott, a telep művészei már a következő évben megrendez­ték első tárlatukat. Erről így , írt Lyka Károly: „Valaki egy ünnepi tósztban a megnyitás napján arra figyelmeztette fiSMSfttótt,hogy, .íqje, ezek az laeszakaat" féStők egymásután beleházasodtak a szolnoki fa­míliákba. Mi azt hisszük, hogy lassanként a művészetük is beleházasodik az alföldi leve­gőbe. E tájba házasodott s koránt­sem csak „helyiértékű” festé­szetről negyedszázaddal ké­sőbb a jeles művészettörténész már ezeket állapíthatta meg: „Amióta a művésztele'p fönn­áll, a típusos szolnoki kén messze túlterjed a piac festői intimitásain, apró epizód­alakjain, cigányain, csirkés­kofáin, s megnyitja nekünk a Nagy-Alföld széles látóhatá­rát. A sokáig ok nélkül elha­nyagolt Nagy-Alföld a maga geológiai monumentalitásában. mint új festő érték vonul be Szolnokról művészetünk kin­csesházába.” A JUBILEUMI kiállításon akkor már részt vett a mai szolnoki művésztelep legidő­sebb mestere, Chiovíni Fe­renc, aki félszázada él a tele­pen. Munkássága, varázslatos egyénisége összeköti a jelent múltjával. Példakép ő párat­lan munkakedvével, a táj és népe iránti hűségével és elkö­telezettségével, azzal, hogy „még mindig friss szemmel né­zem és élvezem ennek a vi­déknek a vizuális igazságait.” Kívüle még öt festő — Bara- nyó Sándor, Berényi Ferenc. Bokros László, Fazekas Mag­dolna és a Szigetszentmiklós- ról odakerült Meggyes László, valamint három szob­rász — Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László dol­gozik jelenleg a telepen. Ösz- szegzésre, számvetésre készül­nek külön-külön, de együtt is. A táj már nem ugyanaz, amit Pettenkofen, Aba Nova); Vilmos, Fényes Adolf és a többiek annyira megszerette’- és oly nagyszerűen megfestet­tek. Más a levegő varázsa, az Alföld látszólagos üressége, a szolnoki Tabán helyén új vá­rosrész nő fel, más a Tisza- és Zagyva-part, s legfőképpen más az ember és társadalma. De a figyelem szorgossága, a szemlélet tágassága és a mű­gond ma is a megismert való­ság tiszteletéből és szereteté- ből fakad. Minderről remél- hetö’eg meggyőzően tanúsko­dik majd a jubileumi év megannyi tárlata, kiállítása Szolnokon é° m<«"w is. Pálréti Ágoston magántulajdonos elkülönülő paraszttól, az értelmiség kü­lönféle felfogású képviselőin át az útkereső és a forra­dalmi munkásmozgalmi har­cosig terjed a tabló. Színei valójában komorak, tragikus a befejezés is, de mi­vel musicalről van szó, így ze­ne és koreográfia derít mind­ezen. ötletes annak a hármas csoportnak (Hékás, Cégér, Pe­nész) a beállítása, mely a ko­rabeli vásári kóklerek alakjá­ban és hangvételével (némi brechti felfogásban) kommen­tálja a váltakozó jeleneteket, s avatkozik a cselekménybe. Mindig igen szellemes dalok formájában, melyek — Bamas- sin Anna szövegére — Mada­rász Iván zenéjét dicsérik, ö szerezte egyébként az egész darab korhű motívumokra épülő, korhangulatot keltő, mégis teljesen mai hangvételű muzsikáját. Csupán az Ady- versek előadásában hangzik fel az egykori dallam: Reinitz Bé­la megzenésítése. Az előadás a történelmi leckét igyekezett minél színe­sebben, vonzóbban és mozgal­masabban föladni nézőinek. S ennek sikere Kazán István rendező érdeme, aki egyben ez­úttal a színpadkép tervezője is volt. Nem csuda hát a jó össz­hang, mely a díszletek látvá­tős, sőt hármas történelmi kor­szakváltás távola ez. Nem mellékes körül­ményt jelent ez a színpadi szerzőnek, akinek kacagányos, ' kardvillogtatós külsőségek nélkül kell történelmet idéz­nie. S leckét is adni belőle fiúknak, lányoknak — a má­nak. A lecke helyenként tú­lontúl is jól sikerült, majd­hogynem iskolai tananyagok il­lusztrációjaként. Szerencsére azonban a darab egésze szóra­koztató keretben, élénk színpa­di eszközökkel adja elő mon­dandóját, s pergeti a cselek­ményt. Ez nem nélkülözi a fe­szültséget, meg a humort, a kellő érzelmi töltést (kiváltva az ifjú nézők kétségtelen együttérzését), s ezáltal kevés­bé tűnnek fel a sajnálatosan sematikus írói megfogalmazá­sok, meg a helyenként egysíkú figurák rajzai. Egészében véve végül is fi­gyelemébresztő, hasznos vál­lalkozás tanúi lehetünk. A szerző — szerencsésen — nem kívánt teljes körképet adni választott koráról, csak fölvillant néhány jellegzetes sorsot, életutat korfestésként. Egy szeletet mutat föl száza­dunk első évtizedéből, egyéni sorsok alakulásán át igyekszik érzékelhető közelségbe hozni. A kaparj kurta szemléletű, A gerdiiltebb ifjúságinak, a jócskán tizenéveseknek készült új bemutatójával a Budapesti Gyermekszínház. /A század el­ső évtizedébe, pontosabban az 1909-es évbe kalauzol, amikor az első repülőgép, Blériot-val a pilótaülésben leszállt magyar földön, Rákosmezőn ejtve ámulatba az embereket, s ami­kor ellenirányba, Amerikába indulva ezrek szálltak hajóra szerencsét próbálni, s amikor Ady versei kísérelték meg fel­rázni a hazai közvéleményt. Amikor még csak itt-ott, de mégis már beszéltek a szebb, emberibb holnapokról, amelyek még messze voltak... Történelmi lecke fiúknak, no meg lányoknak — kínálkozik (a darabban felhangzó Ady- versek hatására is) a meghatá­rozás. Titkolt, nem titkolt szán­déka, valami efféle a szerző­nek, Barnassin Annának, a Messze még a holnap című új musicaljéval. Az ábrázolt kor — bármilyen furcsa is, hiszen tanúi élnek köztünk személyes ismerősökként — mégiscsak történelem ma már. A gyer­mekszínház nézőinek feltétle­nül. Gondoljuk csak meg: so­kak szülei éppen csak eszmél­tek a felszabaduláskor, nagy- szüleik élték a két világháború közötti Horthy-korszakot, s azokban a régi békeidőkben többnyire dédapáik éltek. Két-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom