Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-12 / 60. szám

A Dunyirc altábornagy kitüntetése Marjai József, hazánk moszkvai nagykövete pénte­ken a szovjet fővráosban át­nyújtotta a Vörös Csillag Ér­demrendet A. A. Dunyin altá- bornagynak, aki 1972-től Ma­gyarországon teljesített szol­gálatot, mint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport törzsfő­nöke. Dunyin altábornagyot az Elnöki Tanács a magyar és a szovjet hadsereg közötti ba­rátság és együttműködés el­mélyítésében szerzett érde­meiért tüntette ki. v/ŐWíf» 1977. MÁRCIUS 12., SZOMBAT Vasárnap indul Hanoiba az USA küldöttsége Nixon amerikai elnök 1973- ban 3,25 milliárd dollár újjá­építési segélyt ígért írásban Vietnamnak — a Carter-kor- mány azonban nem tartja ma­gára nézve kötelezőnek az ígéretet. Mint már jelentettük, Ri­chard Holbrooke, az amerikai külügyminisztérium ázsiai kér­désekért felelős államtitkára csütörtökön tájékoztatta a kormány terveiről a képvise­lőház egy illetékes bizottságát. Holbrooke közölte: Nixon volt elnök 1973. február 1-én Pham Van Honghoz, a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökéhez inté­zett levelében arról írt, hogy az Egyesült Államok a háború befejezése után hajlandó az említett összegű újjáépítési segítséget folyósítani. Az államtitkár szerint a Carter-kormány csak idén ja­nuárban, a hivatali ügyek át­vétele után szerzett tudomást Nixon leveléről és ajnálatáról. amelyről annak idején nem­zetbiztonsági tanácsadója, Henry Kissinger tárgyalt. Vietnami részről többször emlékeztették az Egyesült Ál­lamokat, hogy ígéretet tett újjáépítési segélyre. Ameri­kai részről azzal válaszoltak, hogy a háború végső kimene­tele felmentette őket e köte­lezettség alól. ­A Carter elnök által kijelölt amerikai küldöttség vasárnap indul Hanoiba, hogy az eltűnt amerikai katonák sorsáról, valamint a két ország kap­csolatainak rendezéséről tár­gyaljon. A földrengést követően Romániában és Bulgáriában Megkezdődött az újjáépítés Megérkezett Románia fővá­rosába a född rengés károsultjai megsegítését célzó újabb szov­jet segélyszállítmány. Egy AN—12-es típusú repülőgép gyógyszereket, orvosi műszere­ket és kórházi berendezéseket szállított Bukarestbe'. A Jugoszláv Szövetségi Vég­rehajtó Tanács csütörtökön ho­zott határozatával 30 millió dináros segélyt ajánlott fel a romániai földrengés okozta károk felszámolására. Tito el­nök személyes megbízottja, Stevan Doronjszki, a jugoszláv államelnökség tagja Romániá­ba utazott a károk és az eset­leges további segélyek felmé­résére. A jugoszláv kormány különbizottságot szervezett, amely a román hatóságokkal együttműködve irányítja a ju­goszláv segélyszállítmányokat. Bukarestben csütörtökön felvonultak a különböző vál­lalatok építőbrigádjai, hogy szervezetten és gyorsan hoz­zálássanak a megrongálódott épületek megszilárdításához és tatarozásához. A lakók saját­kezűtek is megkezdték laká­saik tatarozását. Országos segélybizottságot hoztak létre, amelynek felada­ta a földrengés áldozatainak nyújtott társadalmi segítség összehangolása, valamint a külföldi segélyek felhasználá­sának biztosítása. A BTA bolgár hírügynök­ség kommentárja írja: Az ökölvívásban tilos övön aluli ütés osztályellenségeink támadásaiban megszokott mód­szernek számít. Már hozzá­szoktunk a szocialista államok társadalmi rendje ellen irá­nyuló politikai-ideológiai pro­vokációkhoz. Ezek az utóbbi időben mindennapos gyakor­lattá váltak, amin nem lehet csodálkozni. Mit is várhatnánk osztályellenségeinktől? Ámde ha a magukat erkölcsi példa­képnek tekintő emberek az olyan természeti csapások kö­vetkezményeit használják fel pánikkeltésre, mint a március 4-i romániai és bulgáriai föld­rengés, akkor magatartásuk túllépi az államközi kapcso­latok megengedett, sőt meg nem engedett kereteit. Az ilyen eljárás csak arcátlan, an- tihumánus provokációnak mi- nősíthető. Ilyen provokáció az a fele­lős amerikai forrásokból szár­mazó közlés, hogy a romániai epicentrumú földrengés ugyan­olyan erősséggel a közeli he­tekben valószínűleg megismét­lődik. A természeti csapások osz­tályúk fölötti jelenségek, de amikor a szocialista országok­ban pusztítanak, éppen társa­dalmi rendszerünk kollektiviz­musa és humanizmusa az a té­nyező, amelyből ilyenkor né­peink önfeláldozása és fegyel­mezettsége fakad. Ezt a tényt kénytelenek voltak elismerni a Romániában működő nyu­gati újságírók is. Bulgária la­kosságát ugyanilyen magatar­tás jellemezte. MOSZKVA Giap-Usztyinov találkozó A szovjet fővárosban tartóz­kodó Vo Nguyen Giap hadse­regtábornok, a Vietnami Kom­munista Párt KB Politikai Bi­zottságának tagja, miniszter­elnök-helyettes, nemzetvédeb- mi miniszter pénteken látoga­tást tett Dmitrij Usztyinov marsalinal, az SZKP KB PB tagjánál, honvédelmi minisz­ternél. A találkozón részt vet­tek a vietnami katonai dele­gáció tagjai és szovjet katonai vezetők. Meleg, szívélyes légkörben megvitattak egy sor kölcsönös érdeklődésre igényt tartó kér­dést. A tárgyaló felek mély megelégedettségüket fejezték ki a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság népei és hadseregei közötti átfogó együttműködés és testvéri ba­rátság fejlődésével kapcsolat­ban. Brandt az enyhülésről Willy Brandt, a Nyugatné­met Szociáldemokrata Párt elnöke az Egyesült Államok­ban tett körútja során Mas- sachusetts-ben elhangzott elő­adói beszédében a fő figyel­met a leszerelés kérdésére fordította. Kijelentette, hogy a közép-európai haderőcsök­kentésről Bécsben folyó tár­gyalásokon részt vevő álla­moknak legalább a tárgyalá­sok idejére be kellene fa­gyasztaniuk a jelenlegi szin­ten fegyveres erőiket. Ebben az esetben lehetségessé válna a további lépések megvitatá­sa, olyanoké, mint például az amerikai és a szovjet fegy­veres erők csökkentése, majd a NATO és a Varsói Szerző­dés Közép-Európában állo­másozó további fegyveres erői­nek korlátozása. Bostonban mondott beszé­dében Brandt kijelentette, hogy a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra közös fe­lelősség hárul a nemzetközi béke fenntartásáért. Meg­győződésem, hogy az enyhülés terén kifejtendő további tevé­kenység, a keleti és nyugati államok közötti széles együtt­működés az egyszerű állam­polgárok életszínvonala eme­lésének legjobb módja — hangoztatta Brandt. FRANCIAORSZAC Két fontos vasárnap A most következő két va­sárnap igen fontos politikai dátum Franciaország számára: két menetben — március 13-án és 20-án — községtaná­csi választásokat tartanak az országban. Ezúttal a választások túl­nőnek a helyi kereteken: or­szágos, sőt, nemzetközi jelen­tőségűek. Körülbelül egy esz­tendő múlva esedékesek ugyanis Francaorszógban a parlamenti választások. A mostani két vasárnapon le­zajló községtanácsi választás tehát politikai hőmérő, amely megmutatja, hogy az 1972 jú­niusa óta működő baloldali tömörülés (amelyhez a kom­munista, a szocialista párt és a baloldali radikálisok tartoz­nak) az ország általános köz­érzete szerint a győzelem re­ményéve) indulhat-e a jövő évi parlamenti választásokon. Ez pedig már világpolitikai kérdés! A probléma annál is izgal­masabb, mert a közvélemény­kutatások a2 utóbbi hónapok­ban arról szálmoltak be, hogy a választók hangulata balra csúszik. (A becslések szerint a franciáknak körülbelül 52 szá­zaléka kész a baloldal pártjai­ra szavazni.) Veszélyes értelmezés KAIRO Ma kezdődik a Palesztinái Nemzeti Tanács ülése A Palesztinái Felszabadítás: Szervezet Végrehajtó Bizottsá­ga pénteken rendkívüli ülé­sen tárgyalt a Palesztinái Nemzeti Tanács ma délután Kairóban kezdődő 13. ülés­szakának előkészítéséről. A Nemzeti Tanács megtár­gyalja a Palesztina: felszaba- dítási mozgalom stratégiai célkitűzéseit és a jelenlegi helyzethez igazodó taktikáját Az ülésen az előzetes prog­ram szerint felszólal Jasszer Arafat és Anvar Szadat is. A palesztinai felszabadítási mozgalom legfelsőbb szerve új összetételében ezúttal ta­nácskozik először. Tagja: szá­mát ugyanis az eddigi 185 fő­ről mintegy 300 főre emelték. Az új tagokat előkészítő bi­zottság választotta ki. Többsé­gük nem tartozik a felszaba­dítási mozgalom különítmé­nyeihez. Az új tagok az Arab­félsziget különböző országai­ból,'a Közel-Keleten kívül fek­vő államokból származnak, vagy pedig a Jordán folyó Izrael megszállta nyugat: part­vidékén élnek. A Palesztinai Nemzeti Ta­nács legutóbbi ülésszaka óta csaknem 3 év telt el. Ebben az időszakban történtek a libano­ni események is. A PFSZ prominens képvi­selői a bonyolult helyzetben ismételten hangsúlyozottan sürgették a palesztinaiak egy­ségének megszilárdítását, x a közel-keleti antiimperialista erők szövetségének megvédé­sét, s a Szovjetunióval, vala­mint a többi szocialista állam­mal fenntartott kapcsolatok erősítését. A Palesztinai Nemzeti Ta­nács várhatóan egy hétig tar­tó ülésszaka elvi határozato­kat hoz mindezekről a kérdé­sekről, s megválasztja a tes­tület új vezető szerveit. A TANJUG jugoszláv hír- szolgálati iroda bejrúti tudósí­tója azt írja, hogy a Palesz­tina: Nemzeti Tanács ma nyíló ülésszaka minden bi­zonnyal történelmi jelentősé­gű lesz. Várhatóan megerősíti a palesztinai mozgalomnak azt az elhatározott szándékát, hogy érvényt szerez a palesz­tin nép törvényes nemzet: jo­gainak, megvalósítja a Palesz­tina: forradalom stratégia: célkitűzéseit, és megszilárdítja a palesztinaiak nemzeti, poli­tikai és harc: egységét. Véget ért Genfben az ENSZ ember: jogok bizottságának tanácskozása. Normális körül­mények között, higgadt és tár­gyilagos nemzetközi légkörben a konferencia nem is érde­melne nagyobb figyelmet, mint amennyi egy ilyen nem­zetközi fórumot általában megillet. Napjainkban azon­ban az emberi jogok ügye körül valami nincs rendjén, Pontosabban: az értelmezésbe durva hibák csúsznak. Bizonyos nyugati körök szántszándékkal összetévesztik a csakugyan becses emberi jogok védelmét a nemzetközi jog által elvetett gyakorlattal: a beavatkozással más or­szágok belügyeibe. Teszik ezt | azzal az alig titkolt céllal, hogy Belgrádban, majd a Hel­sinki óta eltelt csaknem két esztendő eredményeit és tisz­teletreméltó erőfeszítéseit megkérdő j élezzék. Ha az emberi jogokról, e jo­gok megsértéséről esik szó, józan ésszel mindenki a jog- tiprás ismert eseteire gondol. Chilére például, amelynek fa­siszta diktatúráját Genfben oly szenvedélyes hangon ítél­ték el a küldöttek, s végül is határozatukban elmarasztal­ták a terror és a megfélemlí- ' tés Pinochet: poklát. Vagy fel­rémlik az észak-írországi helyzet, Ulster rettegő polgá­rainak képe, a vak gyűlölet és az elszabadult szenvedélyek véres históriája. A dél-afrikai őslakosság szenvedése és az in­tézményesített megalázása is ebbe a témakörbe kívánkozik, különös tekintettel Vorster^ és Smith fajüldöző rendszerére* a sowetói borzalmakra. Ám furcsa módon egyes ér­telmezésekből a fenti példák hiányoznak. Még csak Haiti vagy Salvador sem pályázhat a siker reményével arra, hogy bizonyos körök tudomásul ve­gyék — amit egyébként a nyugati polgári politikusok java része is vall —, hogy ezekben az államokban , az emberi jogok egyszerűen is­meretlenek. Helyette azt pró­bálják bizonygatni, hogy a szocialista országokban nem tartják tiszteletben ezeket a jogokat. Nos, a genfi tanácskozás jó alkalmat kínált a vádaskodá­sok visszautasítására, s arra is, hogy lelepleződjenek az igazi szándékok. Ezek - a tö­rekvések veszedelmes követ­kezményekkel járhatnak: 1 visszatérhet a hidegháborús légkör, s az együttműködés kölcsönösen előnyös szelleme helyett a gyanakvás csíráit erősítik. Ez pedig sem a szov­jet—amerikai kapcsolatok ala­kulását, sem a világ legége­tőbb problémáját, a leszerelést és az enyhülés folyamatát sem segíti elő. E két márciusi vasárnapon tehát 38 ezer francia község­ben és városban megválaszta­nak 470 ezer tanácstagot, és egyúttal lemérik az ország politikai hangulatát. A választás technikája rendkívül bonyolult. Ezért is van szükség két egymás után következő menetre. A két me­net lefolyása további informá­ciókkal szolgál majd arra néz­ve is, hogy a jobboldal és bal­oldal táborán belül milyen erősek az egyes pártok szövet­ségi kötelékei. Nagy vonalakban vázolva a választás technikáját, azt mondhatjuk, hogy az első va­sárnapon (tehát március 13- án) inkább az ország általános hangulatáról ad majd képet az eredmény. Ezen az első va­sárnapon ugyanis az egyes vá­rosokban és falvakban ab- . szolut többség kell a győze- I lemhez, tehát a győztesnek a szavazatok több mint feléi kell megszereznie. A szavaza­tok aránya itt nagyjából meg­bízható országos képet ao majd az egyes párok helyzeté­ről. Más a helyzet március 20-án, a második választáson, amikor azokról a tanácstagi helyekről döntenek, amelyek­nél egy héttel korábban egyik jelált sem érte el az aboszolút többséget. E két vasárnap kö­zött a jobb- és a balolda' pártja egyaránt megváltoztat­hatják a választási listákat Tehát: lemondhatnak az esélyesebb szövetséges javára Az egyik vagy másik párt visszavonulása a versenyből, megmutatja a szövetségi kö­telékek stabilitását mindkét oldalon. Ez természetesen nem ér­dektelen, hiszen a jobboldal két nagy pártja, a gaulle- istákat és a Giscard elnök hí­veit elég éles személyi-hatal-^ mi ellentétek állítják szembe egymással. A baloldalon is ■ számos kérdésben vita és véle­ménykülönbség van a szocia­listák és kommunisták között. A második vasárnap tehát a szövetségek belső erőpróbája lesz, de még fontosabb talán az, hogy mindkét oldalor olyan politikai tanulságokká’ szolgál, amelyek az 1978-; parlamenti választásokig mó­dosíthatják a szövetségesek magatartását. Az elmondottakból követke­zik: csak a két vasárnap után és a r észle tered menyek igen gondos mérlegelésével lehe* majd pontos képet alkotni r francia politikai erőviszonyok- ról. PÉNTEKEN további vérontás nélkül befejeződött a washing­toni túszdráma: a fekete mu­zulmán szekta tagjai szabadon engedték 134 foglyukat és meg­adták magukat a rendőrség­nek. Spanyolország Taktika — bunker ellen ... , , közepé­A hetvenes evek nek Eu­rópájában minden kétséget ki­záróan a legneuralgikusabb pont lett — és aligha elha­markodott a jóslat, hogy az évtized végén is az marad —, a Pireneusi-félsziget. Ahogy az 1974-es portugáliai fordula­tot követően világszerte vár­ták, a félsziget nagyobb és vastagabb falú fasisztoid bun­kerjének a betonja is rövide­sen repedezni kezdett. Ma pe­dig már végérvényesen a múl­té az egészében antidemokra­tikus, reakciós állam, a bun- ker-Spanyolország: a bunker­ből a legkonokabb francóista szélsőjobboldal egyre gyen­gülő állása lett. A bunker­hasonlat immár egyre gyako­ribb a világsajtóban, hiszen jól jellemzi a francoizmus negyven év alatt módszeresen vaskossá fejlesztett építmé­nyét. Az idő azonban ezt is kikezdte, mint a reakció any- nyi más sáncát. De a romba dőlt bunker maradványai mö­gött védekező fanatikus fran- coisták ma sem veszélytele­nek, annál is inkább, mert még mindig sok hatalom és eszköz van a kezükben El­lenállásuk végleges megtöré­se csak módszeres és főleg óvatos harcban lehetséges. Tu­lajdonképpen ezen a felisme­résen alapszik a spanyol kor­mány ' egész politikai vonala, amelynek látszólagos görbü­leteit nemegyszer nehezen követheti a világ közvélemé­nye. A demokratizálódás görön­gyös útján tapogatózó ország­ban nagy megütközést keltett tavaly decemberben, hogy le­tartóztatták a kommunista párt vezetőit. S a világ is ér­tetlenül állt a talány előtt: miért éppen ekkor, hiszen már hónapok óta félig legálisan otthon tartózkodtak!? Aztán, amikor egy hét múlva a kom­munista vezérek szabadláb­ra kerültek, s ezzel hallgatóla­gosan elismertetett a KP mű­ködési joga, ugyanezen idő alatt pedig leváltották a fegy­veres erők, a francóista csend­őrség néhány híresen reak­ciós parancsnokát, lassan de­rengeni kezdett, majd az el­múlt hetekben teljesen meg­világosodott a Suarez-kor­mány taktikája. A miniszter­elnök és híve: jól ismerve és nem lebecsülve a francóista makacs mag erejét és szándé­kait, a látszólagos balra csa­pásokkal elaltatja a demokrá­cia vörös posztójától irtózó és éppen ezért igen nyugta­lan jobboldalt, hogy közben jól irányzott intézkedésekkel fokozatosan gyengítse ellen­állása t. _ . , ,, a január vé­Ezt példázzák gi uitra­jobboldali terrorhullámot kö­vető események. Hiszen köz­ismerten nem volt alaptalan a gyanú, hogy a szélsőséges cso­portokat titkos, de nagyon ele­ven szálak fűzik a rendfenn­tartó erők, a csendőrség, a rendőrség, sőt, a hadsereg bi­zonyos befolyásos köreihez, amelyekben nem okoz osz­tatlan jókedvet az ország új irányvonala. A koncentrált terrorhadjárat ötlete is alig­hanem innen indult ki, hogy megfelelő légkört és ürügyet teremtsenek a fegyveres erők­nek a közbelépésre, azaz a francoizmus erőszakos restau­rálására. Tehát a merénylő­bandák leleplezése és megfé­kezése nyilvánvalóan csak úgy történhetett meg, hogy a fegyveres erőkön belül sike­rült háttérbe szorítani a bun­ker képviselőit. ^Ez pedig gyor­sabban, veszélytelenebbül és a jelek szerint sikeresebben ment a kabinet óvatos, foko­zatos módszerével, mint egy esetleges frontális támadással. Ez a gondolatmenet talán érthetőbbé teszi azt is, hogy miért nem kapta meg eddig a hivatalos működési engedélyt a kommunista párt. Az ugyan­is logikátlan feltevés lenne, hogy a madridi kormány, amely eddig a demokrácia visszaállítása érdekében szá­mos tettében igen következe­tesnek bizonyult, komolyan gondolná — még, ha talán sze­retné is —, hogy az ország egyik legtekintélyesebb párt­ját kizárhatja a nyár elején esedékes választásokból. A döntés átruházása a bíróság­ra, ismét a francóistá elége­detlenkedőknek tett taktikai engedmény, hiszen a bírói tes­tületet tagjainak nagy része is veterán francóista. Csak­hogy a kormány ma már szá­mos módon tud nyomást gya­korolni — egzisztenciális kilá­tások stb. 1— a bíróságra, a kedvező döntés érdekében. Tehát, ahogy Santiago Carril­lo, a KP vezetője is nyilatkoz­ta, nagyon valószínű, hogy a kommunisták is rövidesen tör­vényes pártjukkal vehetnek részt a választás: hadjárat­ban, s ez még külön erkölcs: siker is, hiszen francóista bí­róság kénytelen ezt engedé­lyezni. .. ... Spanyolországában Napjaink tehát kifejezetten új irányban húzódnak az erő- és a frontvonalak. A válasz­tásokig mindenképpen egy oldalon maradnak, ugyanis az ellenzéki pártok és a kor­mány, hiszen mindkettő érde­ke, hogy a zavartalan alkot­mányos aktussal betetőződjék a demokratizálódás folyama­ta. A közös érdekek teremtet­te hallgatólagos szövetség ere­je pedig most már minden­képpen jelentősen felülmúlja a régi viszonyokat fagyaszta­ni igyekvő francoístákét. S ebbe az irányba hajtja az or­szágot a gazdasági szükség is A munkanélküliség, az inflá­ció, a külkereskedelmi defi­cit fokozódásának gátat kelle­ne vetni, de erre az ország egymaga nem lesz képes. A kézenfekvő segítség Nyugat- Európából várható, például a Közös Piachoz való csatlako­zással, ennek azonban politi­kai előfeltétele a legalább pol­gári demokrácia biztosítása. S mivel az ellenzéki pártok mi­nimális követelése is ez, eb­ben a kérdésben is támogat­hatják a kormányt. Ez a szé­les alapokon nyugvó érdekkö­zösség ma biztató záloga a francoizmus végleges felszá­molásának. Avar Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom