Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-12 / 60. szám

1977. MÁRCIUS 12., SZOMBAT kMíov A képviselői munka A közéletiség iskolája A közelmúltban a megyei közművelődési tanács ülésén felszólalt dr. Varga János ál­latorvos, a megye 11. választó- kerületének országgyűlési kép­viselője is. Elsősorban a mo- nori járás iskolagondjairól beszélt. Arról, hogy a három- százkilencven általános iskolai tanulócsoportra mindössze kétszázötvenkilenc tanterem jut, ezért a diákok hetvenkét százaléka már két műszakban jár iskolába. — Helyzetünk annak ellené­re sem javult — mondotta —, hogy negyven új tanterem épül meg a jelenlegi tervidő­szakban. Az ok: évről évre több az első osztályos kisdiák. Jól példázza ezt: ebben a tan­évben ezernyolcvanhárom nyolcadikos végez, ugyanak­kor az első osztályokban már ezerötszázkilencvenhárman ta­nulnak. 1980-ra pedig, az el­múlt évi születések számát figyelembe véve, kétezerkét­száz/ gyermek kezdi meg álta­lános iskolai tanulmányait. Ez azt jelenti, hogy amíg a tan­termek száma háromszázra, a tanulócsoportoké négyszázöt­venre emelkedik. Néhány órával a tanácsko­zás után monori lakásán foly­tattuk a megkezdett témát. — Amikor képviselőtársam, dr. Cselőtei László az ország- gyűlés téli ülésszakán a tan­teremépítés gyorsítását sür­gette, mindannyiunk nevében tette ezt. Olyan gond ez, ame­lyet már sem helyi, sem me­gyei erővel megoldani nem le­het. Ezért kívánkozott az egész ország nyilvánossága elé, milyen nehézségekkel küzd Pest megye, annak is elsősorban agglomerációs öve­zete. Az apróság is jelentős Két esztendeje képviseli Monor, Pilis, Gomba, Bénye és Káva lakóit az ország leg­főbb törvényhozó testületében. Több mint harmincezer em­ber öröme és gondja az övé. — Január végén részt vet­tem a gombai tanács végre­hajtó bizottságának ülésén. Ott hangzott el a panasz: fél esztendeje se férfi-, se női fodrásza nincs a falunak. Ki­esi gond? A kívülállónak való­ban az. De aki ott él, annak mindennapi probléma. Sze­rencsére ma már nem az. Si­került találni egy gyermek- gondozási segélyen levő mo­nori fodrász kismamát, aki szívesen vállalta, hogy kijár Gombára, ha bölcsődébe ad­hatja gyermekét. A monori-'és a gombai tanács jó együtt­működésének eredményeként ez a gond megoldódott, így március elsejétől újra van fodrászuk a gombaiaknak. Az elmondott két példa két véglet is egyúttal: a kettő kö­zött sok elintézett és elintézés­re váró levél, ügyirat, egyéni és közösségi kérelem sorako­zik dr. Varga János képviselői dossziéjában. A legelső feladatot még a jelölőgyűlésen kapta három­száz felsöfarkasdi embertől: az állami gazdaság telephelye — ahol dolgoznak — és a la­kóhely között egy földút csu­pán az összekötő kapocs. Ha esik az eső vagy hull a hó, már a kerékpár sem, csak a magasszárú csizma tud meg­birkózni az úttal. A kérelem mellett a Közlekedési és Pos­taügyi Minisztérium főosztály- vezetőiének levele: „Az út évitését 1977-ben elvégez­zük. ..” A kezdet: birkózószőnyeg A következő „akta” dr. Beckl Sándor államtitkárnak, az OTSH elnökének levele: „A birkózószőnyeg vásárlására 146 ezer forintot átutaltam a Monori Sport Egyesület­nek ...” — A fiatalok kérését egyre sikeresebb eredmények „tá­mogatták”. Magam is birkóz­tam három esztendeig ceglédi színekben, még középiskolás koromban. Arra viszont nem gondoltam, hogy újabb ügy is kerekedik a dologból. A Kossuth iskola tornatermének — itt tartják az edzéseket —, nincs szertára, ahol a szőnye­get s egyéb felszerelést tárolni lehetne. Pénze azonban senki­nek sincs erre. Hogy mégis lesz szertár? A tanács anyagot ad. Az állami gazdaság kő­műves szocialista brigádja Krizsanics Adám vezetésével (csak zárójelben jegyzem meg, a fia szintén birkózó) társa­dalmi munkában vállalta a szakmunkák elvégzését. Az épület ajtaját a Monori Vas­ipari Szövetkezet egyik szo­cialista brigádja készíti, szin­tén társadalmi munkában. A segédmunkát pedig maguk a birkózók adják. Takarmányminősítés és buszmegálló Űjabb ügyek kerülnek elő a vaskos dossziéból. Dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vá­laszlevele arra a felszólalás­ra, amelyet dr. Varga János az országgyűlés mezőgazdasá­gi bizottságában mondott el „Javaslatával, amely a takar­mányvizsgáló laboratóriumok hatáskörének kiterjesztését sürgeti, egyetértek...” S a miniszteri egyetértés néhány hónappal később olyan intéz­kedéssel párosult, amely köte­lezően előírja, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek takar­mányminősítése a jövőben csak laboratóriumi vizsgálat alapján történhet. Levél a 20-as Volán igazga­tójától: hozzájárul a feltételes iskolabusz-megállóhely létesí­téséhez a bényei iskola előtt. Azóta a Káváról Bényére járó alsós diákoknak nem kell áz- ni-fázni az utcán, az iskolá­ban várhatiák meg a busz érkezését. És még egy bényei ügy: egyik napról a másikra bezárták az ÁFÉSZ kezelésé­ben működő tejbegyűjtőt, mondván, a kis mennyiség miatt nem kifizetődő. Ebben is sikerült megoldást találni: a tanács és a termelőszövet­kezet közreműködésével na­ponta gépkocsi viszi át a bé­nyei tejet a gombai begyűjtő­be. Közösségi élmények Hogy hol tanulta a közéle- tiséget? — Amióta az eszemet tudom, mindig a közösségben éreztem jól magam. Az általános is­kolában az úttörőcsapat ta­nácselnöke voltam. A techni­kumban iskolai KISZ-titkár, a kollégiumban a diáktanács el­nöke. Az egyetemi kollégium­ban szintén részt vettem a diákbizottság munkájában. Valahogy mindig hozzá tarto­zott az életemhez mások örö- j me és gondja. S ezt csak erő- j sítette bennem az az öt esz-1 lendő, amelyet Vámos Gézával l töltöttem együtt a Monori Ál­lami Gazdaság gombai tele­pén. Ö igazgató volt s egyben országgyűlési képviselő, én pedig a telep állatorvosa, őszinte s ma is tartó barátság alakult ki köztünk, így szinte nap mint nap módomban volt látni-tapasztalni, mit jelent az, ha valaki több mint har­mincezer ember érdekeinek képviseletére vállalkozik. Iskolai témával kezdődött s azzal is fejeződött be beszél­getésünk. — A gombai tanácsnak fél­millió forintja van tanterem­építésre. Ebből az elenyészően kevés pénzből három tante­remmel szeretnék bővíteni az iskolát, elsősorban azért, hogy napközi otthont, tanulószobát biztosíthassanak a felsöfarkas­di gyerekek számára. A terv társadalmi munkában már el­készült, s így készül most a költségvetés is. Fuvart az ál­lami gazdaság és termelőszö­vetkezet ígért. A helyi kőmű­ves kisiparosok, a gombai és a felsöfarkasdi KISZ-tagok a munkájukat ajánlották fel. S ha állják adott szavukat a gombai lakosok is, biztos va­gyok benne: ennyi pénzből is megépülhet három tanterem. Étinél többet, mint képviselő, aligha kívánhatok választóim­tól. Prukner Pál Nem apróhirdetéssel Kádemunka, vezetőképzés a Mechanikai Művekben „Textilipari nagyvállalat pá­lyázatot hirdet szövőgyáregy­ség főmérnöki munkakörre. Feltételek: 10—15 éves textil­ipari gyakorlat...” „Gazda­ságvezetőt középiskolai vég­zettséggel, legalább ötéves gyakorlattal keres felvételre Vegyipari Szakközépiskola ...” „Főmérnöki munkakörbe épí­tészmérnököt keres építőipari vállalat. Jelentkezés írásban, részletes önéletrajzzal...” Hány és hány ilyen hirde­téssel találkozik az olvasó az újságokban! Oldalakon át ke­resnek termelési osztályveze­tőt, kereskedelmi igazgatót, részlegvezetőt, főtechnológust. Pályázat útján vagy anélkül, jelentkezés telefonon vagy írásban, fizetés besorolás vagy megegyezés szerint, a variá­ciók szinte kimeríthetetle- nek, csupán egy a közös ezek­ben az állást kínáló hirdeté­sekben : valamennyit külső emberrel kívánják betölteni. Valakivel az utcáról. Névtábla az irodaajtókon — Nálunk ez jó évtizede ki­ment a divatból — jelenti ki határozottan Leblanc Győző- né, a Mechanikai Művek pártbizottságának titkára, s hozzáteszi: — körülbelül ak­kor, amikor a pártszervekei felruházták véleményezési jogkörrel. Ehhez járult később a Központi Bizottság határo­zata a káder- és személyzeti munkáról, ami nálunk nem újat jelentett, hanem az addigi gyakorlat megerősítését, törvé­nyes jogerőre emelését. Mi sokszor értetlenül állunk az álláshirdetések előtt. Kívülről keresnek vezető beosztású em­bereket? Miért nem saját ne­Gondoskodás a néphadsereg katonáiról újságírók a hadtápnál Stadler János vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a néphadsereg hadtápfőnöke látta vendégül pénteken az új­ságírókat: a sajtóprogramot a Gondoskodás a katonáról je­gyében szervezték. Egészség- ügyi ellátás, ruházat, szállítás, élelmezés — alapvetően befo­lyásolják a fegyveres szolgála­tot teljesítők élet- és munka- körülményeit, a néphadsereg harckészültségét. A bemutató meggyőző volt: a badtápszol- gálat eredményesen gazdálko­dik a fejlesztésre jutó össze­gekkel, esztendőről esztendőre javuló feltételekkel könnyíti a szolgálatot. Az egész napos látogatás a Központi Katonai Kórházban kezdődött. A traumatológiai osztály intenzív terápiás rész­legét bármelyik kórház elfo­gadhatná, de ugyanez vonat­kozik az évi 250 000 vizsgálatot végző, korszerűen felszerelt központi laboratóriumra, illet­ve az 1972-ben felépült köz­ponti rendelőintézetre, A kö­vetkező állomás a ruházati szolgálat központja, a katonai patyolat volt. Itt arról tájé­koztatták az, újságírókat, hogy ma már a legtöbb egységnél ugyanúgy tisztítják az alsó és felső ruházatot, mint a polgá­ri életben, ki-ki névre szólóan kapja vissza mosásra leadott hplmiját. Egy másik bemutató: az újságírók működés közben figyelhették meg a szállító ágazat különböző járműveit, az üzemanyag-ellátók ügyes masináit, konténereit. Működ­tek az élelmezési szolgálat tá­bori körülmények közé telepí­tett konyhái, sütödéi is. A hadseregben közepesen nehéz, illetve nehéz fizikai munká­nak tartják a szolgálatot, en­nek megfelelő, napi 4100—4200 kalóriás az ellátás is. Talán nem is található olyan egység, ahol ne lenne napi négyszeri étkezés, s a legtöbb laktahyá- ban tért hódított már az ét­kezdék önkiszolgáló rendsze­re is. Kilián György emlékezete B etven évvel ezelőtt, 1907. március 12-én született Kilián György, a magyar mun­kásosztály kiemelkedő harcosa, a bá­tor hazafi, aki 36 éves korában a magyar nép szabadságáért vívott harcban vesztette életét. A kispesti famunkás elsőszülött fiának, az egykori lakatosinasnak pályafutása fájdalma­san rövid, ugyanakkor megpróbáltatásokban és eseményekben bővelkedő. Már gyerekfejjel átéli a megaláziottság és a nélkülözés keservét. Húszévesen — szakmunkás létére — segéd­munkás az Egyesült Izzóban. Tagja a vasas­szakszervezetnek és ifjúsági csoportjának. Először az Izzóban találkozik a kommunisták­kal, a párttal. Néhány társával titokban meg­szervezi és megjelenteti a Vörös Tungsramaá, amelyben harcos cikkekben leplezi le a tőké­sek profitnövelő és a munkások életszínvona­lát leszorító manővereit. Tevékenységére felfigyel a párt. Előbb a Természetbarátok Turista Egyesülete V—VI. kerületi csoportja kommunista frakciójának vezetője, nem sokkal később pedig a KIMSZ Északi Területi Bizottságának titkára. 1930 és 1931 ősze között eltűnik Budapestről.. Ismerő­sei úgy tudják, hogy Svájcban dolgozik. Ki­lián azonban Moszkvában tanul. Hazatérése után a KIMSZ másodtitkára és ő szerkeszti a KIMSZ-lapját, az Ifjú Proletárt. 1932-ban le­tartóztatják és 1935 februárjában szabadul. Júniusban, amikor fontos pártmegbízatást tel­jesítve hazajön Párizsból, újra letartóztatják és ítélet nélkül három évet tölt börtönben. 1939 nyarán illegálisan elhagyja hazáját és a Szov­jetunióba emigrál. A moszkvai óragyárban kap munkát, köz­ben megnősül, feleségül vesz egy német kom­munista lányt, Maria Reischmannt. Amikor a nácik rátámadnák a Szovjetunióra, Kilián je­lentkezik a Vörös Hadseregbe. Harcol a Don­nál, Kurszknál, propagandista a foglyok kö­zött, s hangszórón agitál a frontvonalon. Hajtja a vágy, hogy magyar földön harcol­hasson a fasiszták ellen. A párt vezetősége végül enged a kérésének, és magyarországi il­legális munkára küldik. Amikor Magyarországon is érlelődni kezd­tek a feltételek' a fegyveres ellenállásra, a lengyel partizánmozgalom kapja feladatul, hogy átvevőhelyet létesítsen ejtőernyővel ledo­bott, a fegyveres ellenállás szervezésével meg­bízott kommunisták számára. Egy ilyen átve­vőhely működött Minszk-Mazowjeczki kör­nyékén. 1943. június 25-én éjjel Kilián az elő­re meghatározott körzetben földet ér. Társát Turjanicza Annát azonban távolabb sodorja a szél. A hős lány a Gestapo fogságába esik és zárkájában öngyilkos lesz. Kiliánt a partizá­nok Aniclina faluban helyezik el. Véletlen, hogy éppen ezekben a napokban rendez a Gestapó nagy razziát Varsóban. Egy elfogott személy a kínzások alatt megtörik és elmondja, hogy Varsóba várnak egy ma­gyar kommunistát, aki Aniclina faluban rejtő­zik. Amikor Kiliánt Varsóba indítják, a néme­tek rájuk törnek, s Kilián György tűzharcban elesik. K ilián György a munkásból állandó ön­képzéssel hivatásos forradalmárrá, pártmunkássá lett kommunista vezető típusa. A fiatal Kiliánt Komjáth Aladár ta­nítja meg a magyar irodalom szeretetére. Nagy hatással vannak fejlődésére Sállal Im­re, Fürst Sándor, Karikás Frigyes és Tamás Aladár. Az egyszerű lakatosinasból nagy mű­veltségű munkás lesz, méltó vezetője és tanítója osztályának. S ami ezzel szorosan összefügg, nagyszerű hazafi, aki nemzete, hazája szabad­ságáért száll harcba, hogy mielőbb felra­gyogjon Magyarország fölött a szabadság csil­laga. Születésének 70. évfordulóján a magyar nép, a magyar kommunisták meghajtják előtte az emlékezés zászlaját B. B. velésű káderekkel töltik be az üres posztokat? Szokatlan módszerrel te­szünk próbát szavainak igazo­lására. Biztat: menjek csak végig az igazgatósági épület folyosóján, s olvassam el a névtáblákat az irodaajtókon. Mutatóban alig fogok találni olyat, aki nem itt vált veze­tővé. Nos, gyerünk. Munkásból - irányító — Sántha Gyula kereskedel­mi igazgató — olvasom az első táblán. A pártbizottság titkára már adja is a választ: — Raktári munkásként kezdte úgy 25 esztendeje, ná­lunk. Előbb DISZ-aktíva, majd KISZ-titkár volt, később párt­tag lett, s az üzemi párt­végrehajtóbizottság szervező titkára. Közben elvégezte a közgazdasági technikumot, majd a marxista esti középis­kolát, különböző gazdasági be­osztásokat látott el, végül 1970-ben kereskedelmi igazga­tó lett. Jelenleg szakosítón ta­nul. Egy ajtóval odébb: — Magyar Mihályné sze­mélyzeti osztályvezető — mon­dom. Mire Leblancné: — Érettségi után került ide, ez az első munkahelye. Labo- ránstanfolyamot végzett, aztán — esti tagozaton — vegyipari technikumot. Utána beiratko­zott a Műegyetem vegyészmér­nöki karára, de családi okok miatt nem fejezhette be tanul­mányait. Közben kiemelték: előbb a kondenzátor gyáregy­ségnek lett a művezetője — és a műhelybizottság titkára —, majd technológus lett. Közben egyre nyivánvalóbbá vált, hogy nagyszerűen tud bánni az emberekkel, s fejlett veze­tőkészséggel rendelkezik. Így lett belőle tavaly áprilisban személyzeti osztályvezető. Ö is továbbtanul, marxista esti egyetemre jár. Egy pillanatra megtorpan, majd kitárja az ajtót: — Menjünk be hozzá, a töb- biekről hadd szóljanak a nyil­vántartási anyagok. Azért még egy nevet gyor­san leolvasok egy ajtóról: An- dó Albert Jakab, oktatási cso­portvezető. De hiszen őt is­merem! Három-négy éve ír­tam róla, akkor még a szerelő­üzemben volt csoportvezető. — Jaksi — így ismerik a gyárban — egyike azoknak a tanulékony, magasabb munka­körök betöltésére alkalmas fi­zikai munkásoknak, amilyenek tucatjával akadnak a vállalat­nál — mondja, immár benn, az irodában — Magyar Mi­hályné. — Huszonegy éve dol­gozik nálunk, sokáig ő volt a „fregoli-emherünk”: mindig olyan üzembe tettük csoport- vezetőnek, ahol valamiért szo­rított a cipő. Most gimnázium­ba jár, a nyáron érettségizik. Több szem többet lát, most már ketten folytatják a név­sort: munkaügyi csoportveze­tőjük, Dobroczky Antalné malteroslányként kezdte, kő­művesek mellett, a törzsgyár építkezésén. Itt végezte el a nyolc osztályt, közben dolgo­zott az ifjúsági mozgalomban, aztán párttag lett, s jó ideje már, egyike a legagilisabb alapszervezeti titkároknak. Közgazdasági technikumot, felsőfokú munkaügyi tanfolya­mot végzett. Varga László anyagbeszerzési csoportvezető­ből nőtte ki magát főosztály- vezetővé. Szabados Balázsné 1958-tól üzemírnokként dolgo­zott a vállalatnál. Jó nevelőiskola — Az ő esetére különösen jól emlékszem — idézi a múl­tat Leblanc Győzőné —, mert én beszéltem rá, hogy tanul­jon, hiszen 'előbb-utóbb kevés lesz az a nyolc osztály a mun­kájához. Sírva fakadt, úgy zo­kogta, hogy ő nem gondolt már tanulásra. Aztán leérett­ségizett, 68-ban megválasztot­ták alapszervezeti titkárnak, ma pedig már a vállalat mun- kásetlátási osztályvezetője, és marxista esti egyetemre jár. — A felsoroltak legtöbbjénél el kellett volna mondanunk, hogy évekig volt alapszerveze­ti titkár, vagy még ma is az —>■ vet fel egy új gondolatsort a pártbizottság titkára. — A gaz­dasági és pártvezetés közös ál­láspontja, hogy a vezetési készség kifejlesztésének leg­jobb iskolája a mozgalom, a politikai munka. Az alapszer­vezeti titkár nem rendelke­zik béralappal, prémiumkeret­tel, nincs eszköze az anyagi ösztönzésre, csak meggyőzés­sel, példamutatással érvelhet, mozgósíthat. Ezért van az, hogy aki politikai vezetőként hatni tud az emberekre, az rendszerint gazdasági vezető­ként is megállja a helyét. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a pártmunka, a tömegpolitikai tevékenység emberségre, önfe­gyelemre is nevel, hiszen ez a párt tisztségviselőivel szemben — alapkövetelmény. S mindez olyan erény, amit ma már a gazdasági vezetőktől is megkö­vetelnek. Magyar Mihályné az 1980-ig érvényes, ötéves káderképzési és -továbbképzési tervet mu­tatja: — Az előbbi azoknak a fizi­kai munkásoknak, nőknek és fiataloknak a tervszerű beis­kolázását tartalmazza, akik a későbbiekben — csoportveze­tői szintig — a termelés köz­vetlen irányító posztjaira szá­mításba jöhetnek, az utóbbi pedig mindazok továbbképzé­sét — csoportvezetőktől főosz­tályvezetőkig —, akik a he­lyettesi hálózat, a második és harmadik vonal kiépítésénél szerepet játszhatnak a követ­kező években. Számokban ki­fejezve: a káderképzési ter­vünk — a műszaki, kereske­delmi és gazdasági igazgatók területeire bontva — összesen mintegy 200, magasabb beosz­tás ellátására alkalmasnak lát­szó fizikai és műszaki dolgozó­val, adminisztratív alkalma­zottal számol. A kádertovább­képzés egyaránt kiterjed az ál­lami és a politikai oktatásra. Az állami oktatásban elsősor­ban olyanok vesznek részt, akik a káderutánpótlás szem­pontjából számításba jönnek, másodsorban pedig, akiknek a munkakörükhöz bizonyos elő­írt képzettség szükséges. En­nek megfelelően, jelenleg egyetemen, főiskolán 30, szak- középiskolában 27, gimná­ziumban 59 dolgozónk tanul; a marxista esti egyetem három­éves, általános tagozatán 34- en, a különböző szakosítókon 14-en képezik magukat to­vább. Szívesen vesszük igény­be az Országos Vezetőképző Központ, s a KGM Módszerta­ni Intézete által nyújtott lehe­tőségeket, sőt, a vállalaton be­lül is szervezünk — a mozgal­mi és a szakmai munkához kapcsolódóan — vezetőképző tanfolyamokat. Nyíri Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom