Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

%Mdtm 1971. FEBRUAR 12., SZOMBAT Időszerű politikai könyvek Nagyon izgató, mindennapi kérdéseket feszegetnek azok az írások, amelyeket az aláb­bi kötetek tartalmaznak. Szer­zőik az élet sűrűjében járva, meglátták a mindennapiban az általánost, az emberit. Ez az időszerűség fűzi össze eze­ket a kiadványokat, amelye­ket a Kossuth Kiadó a napok­ban jelentetett meg. MINDENNAPI tik-formálódik az új ember, jelen és a jövő történelme. A könyvet Kovács Dóra szerkesztette, a szép borító és kötésterv Kiirthy Sándor munkája. A HARMADIK KOR DEMOKRATIZMUS Bán Jánost a televíziónézők jól ismerik ipari riportjairól, most új formájában mutatko­zik be: riportkönyv szerzője. Alanyai munkások, hétközna­pi emberek, akik joggal teszik fel a kérdést, amikor visszás­ságokkal találkoznak: „Hát ez a demokrácia?” S joggal vár­nak választ kérdéseikre, hi­szen természetesnek tartják, hogy a szocializmus viszonyai között valóban érvényesül a demokrácia. A szerzőnek jó szeme van, észrevette, hogy mi az, ami foglalkoztatja az embereket. Megfigyelte, leírta az elhang­zottakat, jó riporteri eszkö­zökkel megelevenítette a tör­téneteket, így érdekes, olvas­mányos füzetet tett le az olva­sók asztalára. Miközben sor­sokat mutat be, embereket beszéltet, a szavak nyomán kibontakozik a mindennapi életünk demokratizmusa, úgy, ahogyan a munkások szemé­vel a szerző látja. Nem törek­szik elvi megállapításokra, mindössze „csak” lejegyzi a munkások mondásait, s ezzel máris a demokratizmus egy oldalát mutatja be. Mint aho­gyan a szerző a kötet elősza­vában írja: a könyv nem több, mint egy szelet az üzemi demokrácia kenyeréből. De hozzátehetjük: ízes szelet, hasznos, jó olvasmány. A füzetet Láng László szer­kesztette. a borító Erdélyi Já­nos munkája. pártmunkások, __________ HI VATÁSOS FORRADAL­MÁROK _ i---------------„rov:; Só lyom József, a Népsza­badság munkatársa, kitűnő ri­porter, aki a felszín alatt ha­mar észreveszi a parázsló tü­zet. Hőseivel a riportkészítés során találkozott: érdekes em­berek, akiknek valami „ügyük” adódott az életben, s a történet az újság hasábjaira kívánkozott S miközben fag­gatta őket életútjukról, tevé­kenységeikről, munkájukról, ki tudta hámozni, hogy ezek az emberek nemcsak párt­munkások, hivatásos forradal­márok, hanem érző. gondolko­dó emberek is, akik hibáznak, elbuknak, újra felemelkednek egy azonban közös bennük: szenvedélyesen harcolnak az újért, a szocialista társadalo­mért. A szerző azt mutatja be, hogy ezek az emberek nem él­nek vissza a hatal'ömmal, ha­nem szolgálják a népet, be­csületesen dolgoznak, s mun­kájukat hivatásnak tekintik. Olyan emberek, akik döntően befolyásolják sokak társadal­mi hangulatát, politikai köz­érzetét elégedettségét vagy elégedetlenségét. Párttagok, kommunisták, akiknek életfel­fogásuk, életvitelük, magatar­tásuk döntően hat környeze­tükre. Sólyom Józsefnek három erénye is van: egyrészt ki tudja választani alanyait olyan emberekről ír, akik ér­dekesek, akik tudnak meséink akik többek az átlagosnál. Másrészt a szerzőnek van mesélő kedve, a bonyolult szálakból úgy tudja gombolyí­tani a történet fonalát, hogy minden olvasó számára érde­kessé válik. Végül van bátor­sága úgynevezett kényes kér­désekhez nyúlni, olyan embe­rekről írni, akiket már „elte­mettek”, akik „nehéz embe­rek”, s akikről nem ajánlatos -'•mi. S mégis ír, mégpedig re­ékül, soha nem téved, min- d:g az igazat írja meg hősei- -51. úgy, hogy meg tudja mu- Htnjl: a riportok hősei olyan rmberek, akiket érdemes szi­liünkbe zárni. ■ Könyvének éppen ez az eré­nye. Az életek leírásával azt íiutatja meg, hogy így szüle­Pongrácz Zsuzsa nem elő­ször foglalkozik kötetben az öregekkel. Legújabb könyvé­ben is ezt a témát választotta. Meg is érdemlik az öregek hogy komolyan foglalkozzunk velük, hiszen számuk 1 millió 748 ezer. vagyis a lakosság­nak majdnem húsz százaléka tartozik ebbe a korosztályba. De azért is figyelmet érde­melnek, mert a nyugdíjasok rétege társadalmunk legve­gyesebb összetételű csoportja. Ugyanis mindenki nyugdíjas­sá válik egyszer, s magával viszi azokat a gondokat, ame­lyeket egész korábbi életében kialakított. Ezekről ír a szerző nagy szeretettel, hozzáértéssel, ta­pintattal. Életeket, sorsokat ismertet, családi helyzeteket vet össze. Megállapítja, hogy a munka, a továbbdolgozás sokat segít a sorsukon, sokan szeretnének is tovább dolgoz­ni, de nem engedik őket, nem gondoskodnak róluk, hogy to­vábbra is érdeklődésüknek, szakmai képzettségüknek meg­felelő munkakörben tevékeny­kedhessenek, Nagy részüknek gondot okoz a lakáshelyzet, a családtól való elszakadás, a magány. Vannak, akik értel­mesen tudják megszervezni nyugdíjas életüket: kertész­kednek, olvasnak, szórakoz­nak. a társadalmi élet külön­böző területein aktívan mo­zognak. A szerzővel valljuk: vannak „fiatal öregek” és „vén fiata­lok”. Persze, hogy a szó élet­tani értelmében öregszik az ember, de az orvostudomány fejlődésével, az egészséges életmód terjedésével meghosz- szabbodik az emberi élet is. Erről is szépen ír Pongrácz Zsuzsa. A kötet szerkesztője Szabó Mária volt, a kötéstervet és a borítót Widerkomm Ervin ké­szítette. MIT KELL TUDNI Nagy részvéttel temették el Vendel Miklós akadémikust Az életének 81. évében el­hunyt Vendel Miklós Kossuth- díjas akadémikust pénteken nagy részvét mellett helyez­ték örök nyugalomra a sopro­ni Szent Mihály temetőben le­vő családi sírboltban. A Ma­gyar Tudományos Akadémia és a Bányászati Kutatóintézet nevében dr. Martos Ferenc akadémikus búcsúzott az el­hunyttól. A ravatalnál dísz­egyenruhás miskolci bánya­mérnök egyetemi hallgatók álltak díszőrséget, a koszorú­kat pedig ugyancsak dísz egyenruhás soproni erdőmér- nök-hallgatók vitték a gyász­menetben. A nemzetközi hírű tudós hamvait a bányászindu­ló hangjai mellett helyezték örök nyugalomra. Végső búcsú Simor Erzsitől Nagy részvéttel kísérte pén­teken utolsó útjára a Farkas­réti temetőben Simor Erzsit, a Madách Színház elhunyt mű­vészét a családtagok, barátok, pályatársak és tisztelők soka­sága. A gyászszertartáson Sin- kovits Imre és Gombos Kata­lin búcsúzott az elhunyttól — a Madách Színház társulata, igazgatósága, a színháztársa­dalom, a Magyar Színházmű­vészeti Szövetség nevében. A SZÖVETKEZETEKRŐL? Érdekes, hasznos zsebköny­vet állított össze Csekő Ágos­ton a szövetkezetekről. Ezzel nagyon segíti mindazokat, akik a szövetkezeti mozga­lomról sokat akarnak tudni, hiszen sorra veszi a szövetke­zeti mozgalom történetét, múltját, egyes jelentősebb ál­lomásait. Leírja, hogy a tőkés­országokban miként működ nek a szövetkezetek, milyen szerepet töltenek be a szocia­lizmusban. Ezután a magyar- országi helyzetet ismerteti. Megállapítja, hogy a szövetke­zeti eszme mélyen él a ma­gyar dolgozók tudatában, ma már milliók és milliók tagjai valamilyen szövetkezetnek. A termelésben is jelentős helyet foglalnak el: arányuk az ipari termelés értékében 6.4 száza­lék, az építőiparban 15. a me­zőgazdaságban 72 százalék. A kiskereskedelemben a forga­lomnak 34 százalékát a szö­vetkezetek bonyolítják le, a lakosság megtakarításainak 11 százaléka takarékszövetkeze­tekben van. Leírja az egyes szövetkeze­tek funkcióit, betöltött szere­pét, valamint azt, hogy mi­lyen szervezetük, testületük van, milyen eredményeket ér­tek el az utóbbi évtizedben. S végül foglalkozik a szövetke­zetek jövőjével, s hangoztatja, hogy azok még hosszú időn át fennállnak, létezni fognak, mint ahogyan pártunk XI. kongresszusának határozata megállapította: „A magyar,szö­vetkezeti mozgalom, amely magába tömöríti a mezőgaz­dasági, az ipari, az értékesítési és fogyasztási szövetkezetek mintegy 3 millió tagját, szer­ves részét alkotja a szocialis­ta népgazdaságunknak, egy­szersmind fontos társadalmi szerepet is betölt.” A kötetet Szabolcsiné Be­nedek Ágnes szerkesztette, a sorozatterv Szántó Tibor munkája. Gáli Sándor Szép magyar könyv Huszonnegyedik alkalom­mal ült össze a Szép magyar könyv pályázat főzsürije, hogy kiválassza az elmúlt évi könyvkiadás 195 könyvéből a legszebbeket. A versenyre 18 kadó nevezett termékeivel, a zsűri 11 kategóriában 46 díjat és ugyanennyi oklevelet ítélt oda a legeredményesebb ki­adói és gyártási munkáért. A legtöbb díjat, szám sze­rint kilencet, a Corvina Ki­adó nyerte. A Műszaki Könyvkiadó öt, az Európa Magyar Helikon osztálya, az Akadémiai Kiadó és a Tan- könyvkiadó négy-négy mun­káját értékelték kitüntetésre méltónak. = Budapesten pénteken ünnepélyesen megnyitották az | Ady Emlékmúzeumot. A Veres Pálné utca 4—6. számú | ház I. emeleti lakásában a kulturális, a művészeti, a 1 társadalmi élet képviselői a nemzet nevében adóztak I Ady Endre emlékének. Születésének 100. évfordulója r alkalmából emlékmúzeummá avatták első és utolsó fő- ! bérleti lakását. A megnyitón dr. Molnár Ferenc kultúrá­lj lis minisztériumi államtitkár mondott beszédet. A megnyitó után felavatták Varga Imre Kossuth- | díjas szobrászművész Adyt ábrázoló domborművét, ame- ! lyet a Veres Pálné utcai épület bejáratánál helyeztek el. | Itt Garai Gábor Kossuth-díjas költő, a Magyar Írók = Szövetségének főtitkára mondott beszédet. Minden talpalatnyi földet bevetettünk búzával és kultú­rával. Az értékteremtés mel­lett az értékápolás is hivatá­sunkká lett. Az is a szellemi aratás része, hogy ahol hajdan Csinszka mosolya melegítette Ady riadt tekintetét — ma nem lakás többé, hanem mú­zeum. Gyűjtemény, eszmeébresztő hely, ahol Ady íróasztala, könyvei, Csinszka bútorai, fes­tőbarátaik művei üzennek a korról, életükről. Megrázó Ady szobája, melyet Sára Péter Bölöni György leírása alapján, a megmentett tárgyakból állí­tott össze. Bánffy György érdemes mű­vész az avatás pillanatához il­lő alázattal idézte Ady Csinsz- ka-verseit. A közönség, akik a szobában lehettünk a mú­zeumnyitó órában, arra gon­dolt: valaha itt járt Ady, itt sétált, innen nézett ki a fákra, itt sarjadt szívében a Krónikás ének 1918-ból. Itt heveredett le versek pihenőjében a diófa­ágyra. Mellette a megmaradt kis szekrénye, fésűje, fotelja, cigarettatárcája, ébresztőórája számunkra a létrehozott mű­vek belső környezetét idézi. Ma már ifjú szivekben áramlik tovább a szilvakék plüsshuzat, a hatágú csillár, a keleti szőnyeg, az ezüst gyer­tyatartó, amely mind-mind Ady költészetének Csinszka által szerkesztett kísérete volt. Kedves, miatta még kedve­sebb. A költészet teremtett va­lósága emeli a tárgyak tény­leges értékét, melyhez csön­desen sorolódik Czigány De­zső, Tihanyi Lajos festménye, Rippl-Rónái ‘ Aä^-iSoftrSjäT r!' A Petőfi Irodalmi Múzeum gondos előkészítéssel hozta létre fiókintézményét száza­dunk legnagyobb ívű magyar költőjéről. Különösen a fiata­lokra számítanak, hogy cso­portokban érkezzenek a most felavatott emlékmúzeumba, ahol a kiállított levelek, hasz­nálati tárgyak, iparművészeti emlékek mellett Ady-versek- ből összegyűjtött magnószala­gokat hallgathatnak neves szí­nészek előadásában s diaanya­got nézhetnek Ady életéről. Szimbolikus volt, hogy Var­ga Imre Ady emléktáblájának avatásakor nem állt meg az élet. Garai Gábor szavait időnként elnyelte a busz mo­raja. Így volt jól, hisz ez is a költészet folytatása, már a mi időnk. Percekig tartott az avatóbeszéd, ezért nemcsak szemünk elé tárult a Varga Imre által előhívott Ady-kép, hanem lelkületűnkbe ivódott. Erre a uiuiuiauiara a szod- rász a ráckevei Ady Endre gimnáziumba került márvány Adyjával készült. A növényi indázással Varga Imre az Ides érmindszenti, szegfűtermő kert­jét is a bronz időtlen felületére terítette. Igen, a szegfű Ady kedves virága, olyannyira az volt, hogy az Ides még egy ideig, amíg tehette, a Kerepe­si úti temetőbe is vitte fia sír­jára. Ma helyette mi élünk. Milliók. Milliók, akiknek éle­tét Ady versei is kormányoz­zák. S miközben ezt a tényt hangoztatom, üdvözlöm a ren­dezés sokrétű tiszteletét, mely kék virágokat helyezett Csinszka asztalára, kék virá­got, hiszen Ady utolsó asszo­nyának kék volt a kedves szí­ne. A pirOS Adyé. Piros lángja ott ragyog a ráckevei gimná­ziumban Ferenczy Béni, Var- ga Imre, Demjén Attila Ady- portréja előtt. Talán a leg­szebb kézfogás lenne a Petőfi Irodalmi Múzeum és a rácke­vei Ady Endre' gimnázium kö­zött, ha a gyűjtemény egyik vázájába a ráckevei ifjú szí­vek helyeznék el születésének jubileumi évében Ady virágát, az élet virágát, a piros szeg­fűt. Hadd érkezzen Ady egy­kori szobájába az ifjúság tisz­telgése, a Holnap. Losonci Miklós Ady szobája a Veres Pálné utcai lakásban Kölcsönlakás és Vidám Színpad Mitagadás, az ember nem úgy megy a Vidám Színpad bemutatóira, hogy mindig a huszadik század Moliére-jét, vagy akárcsak egy új Heltai Jenő feltűnését várná. Bizony akár száz előadást is megél­het egy darab, amely szűköcs- ke társadalmi, etikai gondola­tot közöl, néhány komikus helyzet segítségével. A Vidám Színpad új darab-- ján, a Kölcsönlakáson lehet harsányakat nevetni, ha az ember az előadás első tíz per­ce után elhatározza, hogy nem keresi mélyebb értelmét és célját. Bencsik Imre bohózata örökzöld társadalmi jelensége­ket idéz fel. Harmadik színpa­di játékában is csupán a hu­moros helyzetek kifogyhatatlan forrásaiból merít egy csipet­nyit: megidézi a társasági karrierre éhes, megalázkodó kispolgárt, a sznobságot, a fő­nök és a titkárnő közötti sze­relmi viszonyt. S az egészet a kölcsönlakással, a „kéglivel” köti egybe, szervezi bohózat­tá. A darab elsősorban a köl- csönlakást veszi célba a nevet- tetés erejével. Kár, hogy Ben­csik végül nem talál kiutat a saját maga teremtette szituá­ciókból, sőt a bohózat végére megkettőzi a kéglizők számát. A Kölcsönlakás című darab képlete így fest: Egy kisember, aki szeretne a „menő fejek” világához tartozni — kény­szerhelyzetben —, kölcsön, ad­ja lakását a főnökének, egy kis szerelmi légyottra. Közben nem tud arról, hogy a felesége már odaígérte a lakást a fő­nök feleségének ugyanarra a célra és ugyanarra az időre. Ebből aztán bonyodalmak ke­letkeznek, azaz inkább csak nehezen indokolható véletle­nekből született hélyzetkomi- kumok halmaza. Ennyi a da­rab, ezen belül azonban a ne­vetésre ingerlő szituációk tö­megét látjuk. Az előadás motorja Kabos László. Igaz, nem teremt új fi­gurát, a szokottat adja, de né­hány apró részletben felcsil­lantja az őszinte hangot: mi­ként viselkedne Kabos egy ha­sonló életszituációban. Leg­főbb erénye mégis az, hogy van humora felülről nézni, megmosolyogni saját szerepét. Legalább ennyire jól komé- diázik Csákányi László. Fa­nyar, kissé bárgyú vízvezeték- szerelő figurájával felpezsdíti a játékot. A harmadik fősze­replő, Kazal László komótos rutinnal elszenvedi az előadást. A női szereplők közül Gyur- kovics Zsuzsa hiteles embert formál meg, többre vállalko­zik, mint egy karakter alakí­tásra. A főnök szeretőjét ját­szó Urbán Erika az előadás főlátványossága. Töbször is bikinire vetkőzik, aztán szexis hálóköntöst ölt. Sajátos humo­rukkal tartják ébren a közön­séget a többi szereplők is: Ló­rin. Lenke, Vay Ilus, Kosa András és Gálcsiki János. A színpadon minden óramű pon­tossággal történik és ennek itt a szó legigazibb értelmében félelmetes a jelentősége: leg­alább egy tucat olyan jelenet van, amikor másodpercek töre­déke alatt cserélődnek a sze­replők. (A főnök és a felesé­ge ki-be járkál a lakás helyi­ségei között, de egyszer sem pillanthatják meg egymást.) A helyzetkomikumok nagy része- erre a fergeteges rohanásra épül. Kalmár Tibor rendező­nek sikerült jó ritmusú, per­gő előadást teremtenie a szin­te csak varietéötletnyi darab­ból. Tovább él a kabaré mutatását tervezzük, kimon­dottan fiatalok részére. — A Vidám Színpad épüle­tének padlásán új aprócska színháztermet létesítettek. Amint hírlik már túl vannak az első műsoron is. — Igen, az új színpadot a padláson működő próbaterem­ből alakítottuk ki. Nem öncélú ötlet szülte az elképzelést, ha­nem a közönség igényé: nagy sikerük van a színpad és a né­zőtér intimitására épülő mű­soroknak. Az új színpad ezt az igényt kívánja szolgálni, több­szörös haszonnal: színházunk szélesíteni tudja repertoárját, színesíteni játékstílusát. Jó né­hány művészünk lehetőséget kap önálló estek rendezésere, ezek a műsorok szerkezetük­ben hasonlítanak majd a pári­zsi Olimpia Színház produk­cióira. Ugyanakkor több ka­maradarabot is bemutathatunk az új színpadon. Célunk az is, hogy szélesedjen a vidám mű­faj szerzőinek, köre, hogy fia­tal és a szakmában mar ta­pasztalatokkal rendelkező író­kat maga köré vonja a szín­házunk. A Vidám Padlás mű­sortervét rövidesen tárgyalni fogja színházunk művészeti ta­nácsa. Az első előadás már va­lóban megvolt. A televízióban most indult Fogadjunk, hogy végignézi című sorozaton be­lül félórás műsort vettek fel a Paoláson, de a közönség csan márciusban ismerkedhet meg közvetlenül új kamaraszínpa­dunkkal. A Vidám Padlás az új színházi évadban kezdi meg rendszeres működését, és be­mutatóit mindig a földszinti terem előadása után kezdi. — Mi okozza, hogy kevés új arcot látunk a Viaam Szín­pad műsoraioan? — Mert nincs kabarészínész- képzés, ráadásul valóban ke­vés színész tud megfelelni a műfaj sajátos követelményei­nek. De gondolunk a társulat fiatalítására, keresni fogjuk a tehetséges, kezdő színészeket, akik új pezsgést hozhatnak ebbe a nem is könnyű műfaj­ba. KHszt György Bohó-bohózat buktató, de az előadás sodró lendülete, a színészek többsé­gének játéka mindezen átrepí­ti a nézőt. — A közönség igényli a jó politikai kabarét is. Mit vár­hatunk ebben a műfajban? — A politikai kabarét fon­tos műfajnak tartjuk és tud­juk, hogy a közönség is várja az ilyen típusú műsorokat. Ép­pen ezért megkezdtük egy kül­politikai kabaré összeállítását. A címe még nőm végleges, de valahogy így fog hangzani: Észnél legyünk. A bemutatót áprilisra tervezzük. Figyelve színházunk közönségének ösz- szetételét, azt is be kell látni, hogy a fiatalok közül kevesen járnak a Vidám Színpadra. Szeretnénk meghódítani ezt a közönségréteget is: Szűk a farmer címen kabaréműsor be­Volt jobb produkció és nyil­ván lesz is a Vidám Színpa­don. Az előadás után Szalai József igazgatóval beszélget­tünk az új bemutatóról és a színház további terveiről. — A Kölcsönlakás című da­rabbal a jelenséget akartuk felmutatni: széles körben lé­tezik az efféle kölcsön, s van­nak emberek, akik karrierjük érdekében tesznek ilyen szol­gálatot, és vannak akik ezzel visszaélnek. Természetesen nemcsak főnök és beosztott viszonyában léteznek ilyen szívességek. Ezen túlmenően egyszerűen szórakoztatni akar­juk nézőinket, hogy munka után kikapcsoljanak, fellazít­sanak. És erre van megfelelő igény. Kétségtelen, hogy a Kölcsönlakás című darabban van jó néhány dramaturgiai Kapunyitás az Ady Endre Múzeumban Az emléktábla bronzalakjámk márvány elődje Ráckevére került

Next

/
Oldalképek
Tartalom