Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

1971. FEBRUAR 12., SZOMBAT 5 Helyet cserélő üzletek Mosószalonná fejlesztik a héten megnyitott átvevőhelyet Az áthelyezett élelmiszer-önkiszolgálóban Már az első napon egymásnak adták a kilincset szolgáltatást igénybe vevők a Patyolat­A szentendrei teátrum elő­adásai miatt is született olyan határozat, hogy a Marx tér színpadnak is szolgáló házso­raiból kitelepítik az üzleteket és helyükön egész évben mű­ködő képzőművészeti szalont rendeznek be. Mindehhez négy bolt áthe­lyezése vált szükségessé. No­vember végén, tavaly elköltö­zött a húsbolt a tér másik ol­dalára, később a fotoszaküzlet és a rádiójavító. Ugyancsak a tér másik oldalán, a volt bankfiók helyén, február 4-én árusítani kezdett az oda áthe­lyezett önkiszolgáló élelmiszer- üzlet. Az átalakítások közel két és fél millióba kerültek, amely összeget szinte teljes egészében a Pest megyei Ta­nács támogatásából fedezték. A költözés, a berendezések fel­újítása a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatot terhelte, akié a hús­bolt és az önkiszolgáló. Szíve­sen beleegyeztek a cserébe. Nemcsak a közművelődés és az idegenforgalom érdekében, ha­nem azért is, mert összességé­ben valamivel nagyobb alap­területhez jutottak. Különösen a húsbolt, amelynek végre bontója is van. Az élelmiszer- üzletben részben jobbá és részben előnytelenebbé vált a helyzet. Jobb, hogy itt nincs pince, tehát nem kell a nők­nek onnan felhordani a cso­magokat. Rosszabb azonban, hogy a raktárhelyiségek szét- aprózottabbak. A költözést nyolc nap alatt — leltárral együtt — Klenner Rezsőné boltvezetővel együtt a hat elárusító bonyolította le. Nyolcszázezer forint értékű raktárkészletet kellett meg­mozgatni. Igyekeztek, mert a vevőknek szükségük volt az elárusítóhelyre, havonta átla­gosan 1 millió 400 ezer forin­tért vásárolnak náluk. Az üzlet továbbra is reggel fél héttől este hatig, szombaton négyig tart nyitva. Itt mondjuk el azt is, hogy a 222-es, szerb kálváriánál le­vő élelmiszerboltot a jövő hé­ten máris megnyitják, előbb, mint ahogy tervezték. A kivi­telező kisiparosok ugyancsak igyekeztek. A Marx téren — már nem a művészeti szalonnal össze­függésben — de további válto­zások is lesznek. Az ittlevő gyógyszertárat a Liget utcába helyezik át az év folyamán, az új, modern, laboratóriummal is felszerelt épületbe. A régi gyógyszertár helye sem marad kihasználatlanul. A Pest me­gyei Ruházati Kiskereskedel­mi Vállalat itt nyitja meg az önkiszolgáló cipőüzletét. Nem­csak a vásárlóknak jelent ez nagyobb kényelmet és válasz­tékot, de előrelépés azért is, mert a régi helyiséget sem hagyják kárbaveszni, hiszen a városban rendkívül nagy a helyhiány. Cipőüzletnek a he­lyiség csak szükségből felelt meg, mégcsak raktár sem tar­tozott hozzá. Az eladók két utcával messzebbről, hónuk alatt hozták az ottani tároló­ból a „választékot”, ha a vevő nem talált a pultra kirakott cipők között kedvére valót. Pontos időt még nem kö­zölhetünk, hogy mikor realizá­lódik a csere, az azonban már­is bíztok, hogy a jelenlegi ci­pőüzlet helyén rendezik be az olcsó áruk boltját, amilyen eddig még nem volt Szentend­rén. Végül pedig hétfőn délután megnyitották a város legújabb szolgáltató részlegét, a Felsza­badulás-lakótelepen. A Pest megyei Szolgáltató és Csoma­goló Vállalat úgy tervezi — mondotta Török Lászlóné bolt­vezető —, hogy egyelőre csak átvevőhely a 87 négyzetméte­res, szépen berendezett helyi- ,ség, de a későbbiekben gépe­ket állítanak be és mosósza­lonná alakítják. Addig is szál­lítóautó hordja-viszi a kilós és piperemosásra beadott ru­hákat, azonkívül vegytisztí- tást, ruhafestést is vállalnak. Az ötödik osztályos magyar irodalmi olvasókönyvben van egy nagyon szép mese Puskin tollából. A történet a halászról és a három kis halról a telhe­tetlen nagyravágyást gú­nyolja ki. Főhőse, a halász fe­lesége, kapzsi öregasszony, aki­ből a mese során nemes nagy­asszony, sőt cárnő is lesz, de a végén megbűnhődik nagy- ravágyása miatt és élete vé­géig újra szegény marad. Meseadta ötlet A puskini mese adta az ötle­tet a pomázi 2-es számú általá­nos iskola egyik magyarszakos tanárnőjének, hogy Három kí­vánság címmel dolgozatot íras­son a gyerekekkel. Természe­tesen a dolgozat előkészítése­kor a tanárnő felhívta a tanu­lók figyelmét, olyan reális, megvalósítható célokat, kíván­ságokat vessenek papírra, ame­lyeket életük során szeretné­nek, illetve meg is tudnak va­lósítani. Lapozgatva a megírt dolgo­zatokat, még számunkra, fel­nőttek számára is tanulságos kép rajzolódik ki a gyerekek írásaiból. Gyakran mondják rólunk, felnőttekről, hogy anyagiasak pénzéhesek, sokszor kapzsik vagyunk, az autó, a víkendte- lep, a nyaraló már státusszim­bólum nálunk, s a jóléten csak az anyagi javak felhalmozását értjük. Átplántáljuk-e gyere­keinkbe áz anyagiasságot, a tartalmas, szép, emberien tisz­ta életcélok helyett vajon őket is már csak a státusszimbólu­mok izgatják? Ház cs autó Idézzünk hát a dolgozatok­ból: „Első kívánságom: szép ker­tes házat szeretnék. Második kívánságom egy autó”. „Elsőnek egy autót szeret­nék, mert vele kényelmesebb és gyorsabb az utazás, mint vo­nattal.” „Azért szeretnék egy kocsit, hogy a munkahelyemre is az­zal járjak.” „Szeretnék kocsit is, mert kényelmes és gyors, és nem kell fizetni a HÉV-re, vagy a buszra, és oda visz ahova aka­rom.” „Legyen szép kertes házam és legyen egy autóm, hogy be­járjam vele az országot.” Autó, autó, autó. A dolgoza­tok többségében sajnos sokat szerepel, mint a kényelem, a jólét szimbóluma. A kertes házzal már óvatosabban kell bánni, mert vannak gyerekek, akikből a kert, a virágok sze- retete, a házkörüli kertészke­dés, munkálkodás igénye vált­ja ki ezt a kívánságot és nem a zsúfolt albérlet, a rossz lakás- körülmények, a rendezetlen családi háttér a motiváló alap­indíték. A tanárnővel folyta­tott beszélgetésből kiderül, hogy a gyerekek többsége ren­dezett, jó családi körülmények között él. Mindössze egy gye­rek ír a jobb lakásról: „Az a kívánságom, hogy sikerüljön Pesten lakást kapni. Most itt a nagymamánál lakunk és úgy érzem, hogy egy kicsit zavar­juk.” Az is gondolatébresztő ér­dekességnek számít, hogy csak kevés gyerek ír a szülői ház­ról, a családi háttérről, a szü­lők és a gyerekek közötti har­monikus kapcsolatokról, ke­vés tanulóban fogalmazódik meg a szülővel együtt elérendő célok, a családnak, szülőknek is örömet jelentő kívánságok igénye. Persze egy-két szép gondolat így is akad: Pályák és igények „Mezőgazdász szeretnék len­ni. Már kicsi koromban mond­ták, hogy hasonlítok a nagy­apámra, aki mindig az erdőt járta.” „Azt kívánom, hogy év végé­re ötös és négyes legyen a bi­zonyítványom. Ezt azért sze­retném, hogy édesanyám végre örüljön a szomorító jegyek után.” „Kőműves ipari tanuló sze­retnék lenni, mert apukám is kőműves ... Azért szeretnék az apukámnál dolgozni, mert ott jobban megtanulom a szak­mát. Ott akarnék lenni mindig a közelében.” Elgondolkodtató sorokat ol­vastunk a pályaválasztásról is. Pályaválasztási, pályairányí­tási tevékenységünk torz, nem mindig tudatos, nem a reális, társadalmi lehetőségeket és igényeket hangsúlyozó szán­dékának hiányosságai tükrö­ződnek a leírtakban. Szinte valamennyi tanuló „fehér kö­penyes” értelmiségi pályára készül közülük. Erről azért Tahitótfalun a Kék Duna egyesült szakszövetkezet pél­damutatóan segíti a háztáji gazdaságokat, A szövetkezet területe négy községre terjed ki. Ezért minden községben külön agronómus irányításával háztáji ágazatot szervez­tek. Ily módon gondoskodnak a ve­tőmagról, a zöldségtermesztés­hez szükséges palántákról, a műtrágyáról és a növényvédő szerekről. Különösen fontos a háztáji állattartás kiszélesítése. A kör- nyei Mezőgazdasági Kombi­náttal többéves együttműködé­si szerződést kötöttek. Ennek keretében az üzem hasas ko­cát, süldő malacot ad a szövet­kezetnek kihelyezésre. A ked­vezményes feltételek ismerte­tése után nagyon fellendült a tenyésztési kedv: márciusra eddig harmincán igényeltek hasas kocát. Ugyanígy nyulat is adnak tenyésztésre és aki­nek nincs, ketrecet részletfize­tésre. Az állatok etetésére há­romfajta tápot készítenek, aminek szállításáról folyama­tosan gondoskodnak. Segít majd, hogy a tahitótfalvi köz­ponti telepen a nyáron már működésbe lép a magtisztító berendezés. Ily módon jelen­tős mennyiségű mag marad vissza, amit a háztáji gazda­ságoknak adnak át takarmá­nyozásra. Az állatok szaporulatát vagy a környei gazdaság vásárolja vissza, vagy továbbra is kihe­lyezik a tagokhoz. A felvásá­rolt hízott sertést saját húsfel- . dolgozó üzemükben hasznosít­ják. Az idén kötött megállá- podás értelmében a húsüze­met a környei kombináttal kö­zösen tartják fenn és a tiszta nyereségen fele-fele arányban osztoznak. Az együttműködés úgy szól, hogy a tavalyi 4500 helyett most kell szólni, mert többségük munkásszülők gyerekek, s kö­zülük mindössze az előbb em­lített kőműves fia akarja foly­tatni édesapja szakmáját. Van még egy tanuló, aki festő és mázoló akar lenni. „Óvónő szeretnék lenni” — írja az egyik kislány, és ez a legszeré­nyebb kívánság. A többiek or­vosi, állatorvosi, mérnöki pá­lyára készülnek. „A második kívánságom — írja a kisfiú. — az, hogy elér­hessem a gépészmérnöki állást. Azért szeretném elérni, mert jó fizetést adnak.” (Megint az anyagiasság a vezérlő motí­vum!) A realitás alapján Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy a munkás gyere­kéből ne legyen orvos, mérnök vagy egyéb értelmiségi. Le­gyen, sőt belőlük legyen! Itt a realitásoktól való elrugaszko­dás, a megfelelő képességek, tanulmányi eredmények hiá­nya az elgondolkodtató, ugyan­is többségükben gyengén, kö­zepesen tanuló gyerekek ál­modoznak itt orvosi köpeny­ről, mérnöki logarlécről. Meny­nyi csalódás és kudarc vár ezekre a tizenéves gyerekek­re, ha már az indulásnál nem a realitás talaján állnak! Ki ültette beléjük ezeket a gondo­latokat? A szülő, a pedagógus, vagy a napjainkban időnként felbuzduló téves nézetek? Pomázon egy ötödikes osz­tály tanulói írták le vágyai­kat, kívánságaikat. Messzeme­nő következtetéseket nem sza­bad levonni belőlük. Nem is 6 ezer sertést vágnak, il­letve dolgoznak fel. Bővül a szolgáltatásuk azzal, hogy tőkehúst is szállítanak a környező községek ÁFÉSZ-üz- leteibe, illetőleg a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat húsbolt­jaiba. Háztáji vonatkozásban a nö­vénytermesztésben is tovább­lépnek; részt vészinek a „Solá- num” burgonyatermesztési rendszerben. Ennek a kereté­ben növelték a közös burgo- nyaterületet 110 hektárra. A termelés során a mai legkor­szerűbb módszereket alkal­mazzák, aminek a feltételeit gesztorként a Bogádmind- szenti Állami Gazdaság bizto­sítja. A háztáji szükségleteire 10 vagon ugyancsak holland Desiréé nemes gumót ültet­nek. Jelentős az idei — állami támogatással megvalósuló — szamócaterület-növelés. Tíz hektáron anyatelepet létesíte­nek 3 millió palántával, ami­ket a tagi táblás területen ül­tetnek el. A töveket a dán­szentmiküósi Micsurin Tsz-ből hozzák. Gondoskodnak róla, hogy fertőzésmentes legyen, ennek érdekében a legújabb növényvédelmi eljárásokat al­kalmazzák. Megállapodtak ab­ban is, hogy a termést az állami, ille­tőleg a szövetkezeti keres­kedelem vásárolja fel. A növénytermelés sikerének alapvétő feltétele az öntözés, aminek a megvalósulása ezek­ben a napokban még bizonyta­lan. Nem titok, hogy a szige­ten a Fővárosi Vízművek által kiépített kutak miatt a terü­letet majd öntözni keil. Az öntözési terv a kisoroszi ha­tárra elkészült, de szükség len­ne rá a sziget teljes mezőgaz­daságában. Korábban szó volt róla, hogy erre állami célcso­portos beruházásban kerül sor. Eddig még nem kaptak tájé­koztatást, hogy a VÍZITERV- nél már megrendelt általános öntözési terv vajon elké­szült-e, miután a további terü­letfejlesztés kidolgozása az öntözési rendszer függvénye. Ismerős a képernyőről Bemutatni, milyenek vagyunk Tegnap múlt egy hete, hogy megjelent a képernyőn, ráz­kódott a képzeletbeli fekete vonaton, x meghunyászkodott a garázdák előtt. Aztán jött a zsűri véleménye — és a má­sik paródistaprodukciót ül­tette a „Ki mit tud?” elődön­tőjében a továbbjutók széké­be. Kitalálták, valóban Sza­bolcs Tiborról van szó, a Szentendrei Papírgyár 26 éves síkvágógép-kezelőjéről. A la­kóhelye, Tahi és a szentend­rei fiatalokon kívül eddig nem sokan ismerték a hosszú fiút, akit már vasárnap töb­ben megszólítottak a HÉV- en és közölték: rá adják a szavazatukat, hogy versenyez­hessen tovább. Elmondta, hogy tizenöt éves korában, az általános iskola elvégzése után, Szentendrén lett ipari tanuló, majd szak­munkás. Élvezi a munkáját. Nem szívesen változtatna raj­ta, annál is inkább, mert a III-as KISZ-alapszervezet tit­kára, és sok közös tervet sze­retnének munkatársaival együtt megvalósítani. Szabolcs Tibor a Papírgyárban ipari tanulóként kezdte. Ma a legmodernebb Perfecta nevű fotó­cellás sikvágó gépet irányítja. spontán támadnak az ötle­teim, újabb variációkat rög­tönzők. Hofi Géza, Komlós János és Sas József stílusa tetszik a legjobban, rengete­get tanulhatok tőlük, de én egyéni ellőadásmódot szeret­nék kialakítani. — Általában miről beszél a A szokás szerint megkér­dem, hogy mióta foglalkozik ezzel a műfajjal, amit a ív­ben előadott. Tanítja-e vala­ki. fellépett-e már máshol, amin lemérhette produkciója sikerét. — Olyan embernek tartom magam, akinek mindig jár valami az eszében. Egy f letet, egy gondolatot addig forgatok, míg jelenet nem lesz belőle. Nem segít senki, de jóbarátoon, Dombai Pali, bendzsóval adja a zenei kí­séretet. Színészi múltam nincs. A szentendrei ifjúsági klub­ban és kétszer Gödöllőn lép­tem fel különböző vetélkedő­kön. Ott és itthon a baráti körben mindenkor tetszett, amit előadtam, így küldtem be a jelentkezésemet a „Ki mit tud?”-ra. Négy napig tar­tottak az elődöntők, a pró­bák. Az izgalomba szabályo­san belefogytam. legszívesebben ? — A világban tapasztalt jót- rosszat szeretném visszaad­ni. Most az üzemi demokrá­cia jár a fejemben. Nem aka­rok nagyképűen prófétáskod ni, ehhez nincs még és nem is lesz erkölcsi alapom, ha­nem sajátmagunk fonáksá­gain keresztül bemutatni, mi­lyenek vagyunk, min kelle­ne változtatni. Nagyon so járok színházba, sokat olva­sok. Éppen ezért tudom, hogy még mennyit kell tanulnom. — A jövő? — Jó lenne továbbjutni, de ha mégsem így lesz, akkor sem leszek elégedetlen. Itt­hon, az én világomban, a ma­gam és a gyerekek örömére tovább folytatom. Mint tegnap este megtudtuk: nem jutott tovább. Az oldalt írta: ez a szándékunk. De árulkodó gondolatokkal vannak teli a vonalas füzetek. Rólunk, ne­künk, a jövőnkről szólnak. Néhány percnyi tűnődést min­denképpen megérdemelnek. — Van-e már több, begya­korolt paródiája? — Igen, de ezek előadás közben változnak. Figyelem a hallgatóimat és ilyenkor Kiss György Mihály, Komáromi Magda Fotó: Halmágyi Péter Több sertés, burgonya, szamóca Sokoldalúan segítik a háztáji gazdaságokat Tanulságos dolgosatoki Pomázi gyerekek három kívánsága

Next

/
Oldalképek
Tartalom