Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-12 / 36. szám
1971. FEBRUAR 12., SZOMBAT 5 Helyet cserélő üzletek Mosószalonná fejlesztik a héten megnyitott átvevőhelyet Az áthelyezett élelmiszer-önkiszolgálóban Már az első napon egymásnak adták a kilincset szolgáltatást igénybe vevők a PatyolatA szentendrei teátrum előadásai miatt is született olyan határozat, hogy a Marx tér színpadnak is szolgáló házsoraiból kitelepítik az üzleteket és helyükön egész évben működő képzőművészeti szalont rendeznek be. Mindehhez négy bolt áthelyezése vált szükségessé. November végén, tavaly elköltözött a húsbolt a tér másik oldalára, később a fotoszaküzlet és a rádiójavító. Ugyancsak a tér másik oldalán, a volt bankfiók helyén, február 4-én árusítani kezdett az oda áthelyezett önkiszolgáló élelmiszer- üzlet. Az átalakítások közel két és fél millióba kerültek, amely összeget szinte teljes egészében a Pest megyei Tanács támogatásából fedezték. A költözés, a berendezések felújítása a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatot terhelte, akié a húsbolt és az önkiszolgáló. Szívesen beleegyeztek a cserébe. Nemcsak a közművelődés és az idegenforgalom érdekében, hanem azért is, mert összességében valamivel nagyobb alapterülethez jutottak. Különösen a húsbolt, amelynek végre bontója is van. Az élelmiszer- üzletben részben jobbá és részben előnytelenebbé vált a helyzet. Jobb, hogy itt nincs pince, tehát nem kell a nőknek onnan felhordani a csomagokat. Rosszabb azonban, hogy a raktárhelyiségek szét- aprózottabbak. A költözést nyolc nap alatt — leltárral együtt — Klenner Rezsőné boltvezetővel együtt a hat elárusító bonyolította le. Nyolcszázezer forint értékű raktárkészletet kellett megmozgatni. Igyekeztek, mert a vevőknek szükségük volt az elárusítóhelyre, havonta átlagosan 1 millió 400 ezer forintért vásárolnak náluk. Az üzlet továbbra is reggel fél héttől este hatig, szombaton négyig tart nyitva. Itt mondjuk el azt is, hogy a 222-es, szerb kálváriánál levő élelmiszerboltot a jövő héten máris megnyitják, előbb, mint ahogy tervezték. A kivitelező kisiparosok ugyancsak igyekeztek. A Marx téren — már nem a művészeti szalonnal összefüggésben — de további változások is lesznek. Az ittlevő gyógyszertárat a Liget utcába helyezik át az év folyamán, az új, modern, laboratóriummal is felszerelt épületbe. A régi gyógyszertár helye sem marad kihasználatlanul. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat itt nyitja meg az önkiszolgáló cipőüzletét. Nemcsak a vásárlóknak jelent ez nagyobb kényelmet és választékot, de előrelépés azért is, mert a régi helyiséget sem hagyják kárbaveszni, hiszen a városban rendkívül nagy a helyhiány. Cipőüzletnek a helyiség csak szükségből felelt meg, mégcsak raktár sem tartozott hozzá. Az eladók két utcával messzebbről, hónuk alatt hozták az ottani tárolóból a „választékot”, ha a vevő nem talált a pultra kirakott cipők között kedvére valót. Pontos időt még nem közölhetünk, hogy mikor realizálódik a csere, az azonban máris bíztok, hogy a jelenlegi cipőüzlet helyén rendezik be az olcsó áruk boltját, amilyen eddig még nem volt Szentendrén. Végül pedig hétfőn délután megnyitották a város legújabb szolgáltató részlegét, a Felszabadulás-lakótelepen. A Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat úgy tervezi — mondotta Török Lászlóné boltvezető —, hogy egyelőre csak átvevőhely a 87 négyzetméteres, szépen berendezett helyi- ,ség, de a későbbiekben gépeket állítanak be és mosószalonná alakítják. Addig is szállítóautó hordja-viszi a kilós és piperemosásra beadott ruhákat, azonkívül vegytisztí- tást, ruhafestést is vállalnak. Az ötödik osztályos magyar irodalmi olvasókönyvben van egy nagyon szép mese Puskin tollából. A történet a halászról és a három kis halról a telhetetlen nagyravágyást gúnyolja ki. Főhőse, a halász felesége, kapzsi öregasszony, akiből a mese során nemes nagyasszony, sőt cárnő is lesz, de a végén megbűnhődik nagy- ravágyása miatt és élete végéig újra szegény marad. Meseadta ötlet A puskini mese adta az ötletet a pomázi 2-es számú általános iskola egyik magyarszakos tanárnőjének, hogy Három kívánság címmel dolgozatot írasson a gyerekekkel. Természetesen a dolgozat előkészítésekor a tanárnő felhívta a tanulók figyelmét, olyan reális, megvalósítható célokat, kívánságokat vessenek papírra, amelyeket életük során szeretnének, illetve meg is tudnak valósítani. Lapozgatva a megírt dolgozatokat, még számunkra, felnőttek számára is tanulságos kép rajzolódik ki a gyerekek írásaiból. Gyakran mondják rólunk, felnőttekről, hogy anyagiasak pénzéhesek, sokszor kapzsik vagyunk, az autó, a víkendte- lep, a nyaraló már státusszimbólum nálunk, s a jóléten csak az anyagi javak felhalmozását értjük. Átplántáljuk-e gyerekeinkbe áz anyagiasságot, a tartalmas, szép, emberien tiszta életcélok helyett vajon őket is már csak a státusszimbólumok izgatják? Ház cs autó Idézzünk hát a dolgozatokból: „Első kívánságom: szép kertes házat szeretnék. Második kívánságom egy autó”. „Elsőnek egy autót szeretnék, mert vele kényelmesebb és gyorsabb az utazás, mint vonattal.” „Azért szeretnék egy kocsit, hogy a munkahelyemre is azzal járjak.” „Szeretnék kocsit is, mert kényelmes és gyors, és nem kell fizetni a HÉV-re, vagy a buszra, és oda visz ahova akarom.” „Legyen szép kertes házam és legyen egy autóm, hogy bejárjam vele az országot.” Autó, autó, autó. A dolgozatok többségében sajnos sokat szerepel, mint a kényelem, a jólét szimbóluma. A kertes házzal már óvatosabban kell bánni, mert vannak gyerekek, akikből a kert, a virágok sze- retete, a házkörüli kertészkedés, munkálkodás igénye váltja ki ezt a kívánságot és nem a zsúfolt albérlet, a rossz lakás- körülmények, a rendezetlen családi háttér a motiváló alapindíték. A tanárnővel folytatott beszélgetésből kiderül, hogy a gyerekek többsége rendezett, jó családi körülmények között él. Mindössze egy gyerek ír a jobb lakásról: „Az a kívánságom, hogy sikerüljön Pesten lakást kapni. Most itt a nagymamánál lakunk és úgy érzem, hogy egy kicsit zavarjuk.” Az is gondolatébresztő érdekességnek számít, hogy csak kevés gyerek ír a szülői házról, a családi háttérről, a szülők és a gyerekek közötti harmonikus kapcsolatokról, kevés tanulóban fogalmazódik meg a szülővel együtt elérendő célok, a családnak, szülőknek is örömet jelentő kívánságok igénye. Persze egy-két szép gondolat így is akad: Pályák és igények „Mezőgazdász szeretnék lenni. Már kicsi koromban mondták, hogy hasonlítok a nagyapámra, aki mindig az erdőt járta.” „Azt kívánom, hogy év végére ötös és négyes legyen a bizonyítványom. Ezt azért szeretném, hogy édesanyám végre örüljön a szomorító jegyek után.” „Kőműves ipari tanuló szeretnék lenni, mert apukám is kőműves ... Azért szeretnék az apukámnál dolgozni, mert ott jobban megtanulom a szakmát. Ott akarnék lenni mindig a közelében.” Elgondolkodtató sorokat olvastunk a pályaválasztásról is. Pályaválasztási, pályairányítási tevékenységünk torz, nem mindig tudatos, nem a reális, társadalmi lehetőségeket és igényeket hangsúlyozó szándékának hiányosságai tükröződnek a leírtakban. Szinte valamennyi tanuló „fehér köpenyes” értelmiségi pályára készül közülük. Erről azért Tahitótfalun a Kék Duna egyesült szakszövetkezet példamutatóan segíti a háztáji gazdaságokat, A szövetkezet területe négy községre terjed ki. Ezért minden községben külön agronómus irányításával háztáji ágazatot szerveztek. Ily módon gondoskodnak a vetőmagról, a zöldségtermesztéshez szükséges palántákról, a műtrágyáról és a növényvédő szerekről. Különösen fontos a háztáji állattartás kiszélesítése. A kör- nyei Mezőgazdasági Kombináttal többéves együttműködési szerződést kötöttek. Ennek keretében az üzem hasas kocát, süldő malacot ad a szövetkezetnek kihelyezésre. A kedvezményes feltételek ismertetése után nagyon fellendült a tenyésztési kedv: márciusra eddig harmincán igényeltek hasas kocát. Ugyanígy nyulat is adnak tenyésztésre és akinek nincs, ketrecet részletfizetésre. Az állatok etetésére háromfajta tápot készítenek, aminek szállításáról folyamatosan gondoskodnak. Segít majd, hogy a tahitótfalvi központi telepen a nyáron már működésbe lép a magtisztító berendezés. Ily módon jelentős mennyiségű mag marad vissza, amit a háztáji gazdaságoknak adnak át takarmányozásra. Az állatok szaporulatát vagy a környei gazdaság vásárolja vissza, vagy továbbra is kihelyezik a tagokhoz. A felvásárolt hízott sertést saját húsfel- . dolgozó üzemükben hasznosítják. Az idén kötött megállá- podás értelmében a húsüzemet a környei kombináttal közösen tartják fenn és a tiszta nyereségen fele-fele arányban osztoznak. Az együttműködés úgy szól, hogy a tavalyi 4500 helyett most kell szólni, mert többségük munkásszülők gyerekek, s közülük mindössze az előbb említett kőműves fia akarja folytatni édesapja szakmáját. Van még egy tanuló, aki festő és mázoló akar lenni. „Óvónő szeretnék lenni” — írja az egyik kislány, és ez a legszerényebb kívánság. A többiek orvosi, állatorvosi, mérnöki pályára készülnek. „A második kívánságom — írja a kisfiú. — az, hogy elérhessem a gépészmérnöki állást. Azért szeretném elérni, mert jó fizetést adnak.” (Megint az anyagiasság a vezérlő motívum!) A realitás alapján Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy a munkás gyerekéből ne legyen orvos, mérnök vagy egyéb értelmiségi. Legyen, sőt belőlük legyen! Itt a realitásoktól való elrugaszkodás, a megfelelő képességek, tanulmányi eredmények hiánya az elgondolkodtató, ugyanis többségükben gyengén, közepesen tanuló gyerekek álmodoznak itt orvosi köpenyről, mérnöki logarlécről. Menynyi csalódás és kudarc vár ezekre a tizenéves gyerekekre, ha már az indulásnál nem a realitás talaján állnak! Ki ültette beléjük ezeket a gondolatokat? A szülő, a pedagógus, vagy a napjainkban időnként felbuzduló téves nézetek? Pomázon egy ötödikes osztály tanulói írták le vágyaikat, kívánságaikat. Messzemenő következtetéseket nem szabad levonni belőlük. Nem is 6 ezer sertést vágnak, illetve dolgoznak fel. Bővül a szolgáltatásuk azzal, hogy tőkehúst is szállítanak a környező községek ÁFÉSZ-üz- leteibe, illetőleg a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat húsboltjaiba. Háztáji vonatkozásban a növénytermesztésben is továbblépnek; részt vészinek a „Solá- num” burgonyatermesztési rendszerben. Ennek a keretében növelték a közös burgo- nyaterületet 110 hektárra. A termelés során a mai legkorszerűbb módszereket alkalmazzák, aminek a feltételeit gesztorként a Bogádmind- szenti Állami Gazdaság biztosítja. A háztáji szükségleteire 10 vagon ugyancsak holland Desiréé nemes gumót ültetnek. Jelentős az idei — állami támogatással megvalósuló — szamócaterület-növelés. Tíz hektáron anyatelepet létesítenek 3 millió palántával, amiket a tagi táblás területen ültetnek el. A töveket a dánszentmiküósi Micsurin Tsz-ből hozzák. Gondoskodnak róla, hogy fertőzésmentes legyen, ennek érdekében a legújabb növényvédelmi eljárásokat alkalmazzák. Megállapodtak abban is, hogy a termést az állami, illetőleg a szövetkezeti kereskedelem vásárolja fel. A növénytermelés sikerének alapvétő feltétele az öntözés, aminek a megvalósulása ezekben a napokban még bizonytalan. Nem titok, hogy a szigeten a Fővárosi Vízművek által kiépített kutak miatt a területet majd öntözni keil. Az öntözési terv a kisoroszi határra elkészült, de szükség lenne rá a sziget teljes mezőgazdaságában. Korábban szó volt róla, hogy erre állami célcsoportos beruházásban kerül sor. Eddig még nem kaptak tájékoztatást, hogy a VÍZITERV- nél már megrendelt általános öntözési terv vajon elkészült-e, miután a további területfejlesztés kidolgozása az öntözési rendszer függvénye. Ismerős a képernyőről Bemutatni, milyenek vagyunk Tegnap múlt egy hete, hogy megjelent a képernyőn, rázkódott a képzeletbeli fekete vonaton, x meghunyászkodott a garázdák előtt. Aztán jött a zsűri véleménye — és a másik paródistaprodukciót ültette a „Ki mit tud?” elődöntőjében a továbbjutók székébe. Kitalálták, valóban Szabolcs Tiborról van szó, a Szentendrei Papírgyár 26 éves síkvágógép-kezelőjéről. A lakóhelye, Tahi és a szentendrei fiatalokon kívül eddig nem sokan ismerték a hosszú fiút, akit már vasárnap többen megszólítottak a HÉV- en és közölték: rá adják a szavazatukat, hogy versenyezhessen tovább. Elmondta, hogy tizenöt éves korában, az általános iskola elvégzése után, Szentendrén lett ipari tanuló, majd szakmunkás. Élvezi a munkáját. Nem szívesen változtatna rajta, annál is inkább, mert a III-as KISZ-alapszervezet titkára, és sok közös tervet szeretnének munkatársaival együtt megvalósítani. Szabolcs Tibor a Papírgyárban ipari tanulóként kezdte. Ma a legmodernebb Perfecta nevű fotócellás sikvágó gépet irányítja. spontán támadnak az ötleteim, újabb variációkat rögtönzők. Hofi Géza, Komlós János és Sas József stílusa tetszik a legjobban, rengeteget tanulhatok tőlük, de én egyéni ellőadásmódot szeretnék kialakítani. — Általában miről beszél a A szokás szerint megkérdem, hogy mióta foglalkozik ezzel a műfajjal, amit a ívben előadott. Tanítja-e valaki. fellépett-e már máshol, amin lemérhette produkciója sikerét. — Olyan embernek tartom magam, akinek mindig jár valami az eszében. Egy f letet, egy gondolatot addig forgatok, míg jelenet nem lesz belőle. Nem segít senki, de jóbarátoon, Dombai Pali, bendzsóval adja a zenei kíséretet. Színészi múltam nincs. A szentendrei ifjúsági klubban és kétszer Gödöllőn léptem fel különböző vetélkedőkön. Ott és itthon a baráti körben mindenkor tetszett, amit előadtam, így küldtem be a jelentkezésemet a „Ki mit tud?”-ra. Négy napig tartottak az elődöntők, a próbák. Az izgalomba szabályosan belefogytam. legszívesebben ? — A világban tapasztalt jót- rosszat szeretném visszaadni. Most az üzemi demokrácia jár a fejemben. Nem akarok nagyképűen prófétáskod ni, ehhez nincs még és nem is lesz erkölcsi alapom, hanem sajátmagunk fonákságain keresztül bemutatni, milyenek vagyunk, min kellene változtatni. Nagyon so járok színházba, sokat olvasok. Éppen ezért tudom, hogy még mennyit kell tanulnom. — A jövő? — Jó lenne továbbjutni, de ha mégsem így lesz, akkor sem leszek elégedetlen. Itthon, az én világomban, a magam és a gyerekek örömére tovább folytatom. Mint tegnap este megtudtuk: nem jutott tovább. Az oldalt írta: ez a szándékunk. De árulkodó gondolatokkal vannak teli a vonalas füzetek. Rólunk, nekünk, a jövőnkről szólnak. Néhány percnyi tűnődést mindenképpen megérdemelnek. — Van-e már több, begyakorolt paródiája? — Igen, de ezek előadás közben változnak. Figyelem a hallgatóimat és ilyenkor Kiss György Mihály, Komáromi Magda Fotó: Halmágyi Péter Több sertés, burgonya, szamóca Sokoldalúan segítik a háztáji gazdaságokat Tanulságos dolgosatoki Pomázi gyerekek három kívánsága
