Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

A X 1977. FEBRUÁR 6., VASÁRNAP Baktay Ervin emlékünnepség a dunaharaszti gimnáziumban' Tárlatok — sorozatban Baktay Ervin, a neves orien­talista és Lndia-kutató Duna­haraszti n született 1890-ben. Szülőhelyén 1971-ben megala­kult a Baktay Emlékbizottság. 1974-től pedig a nevét viselő gimnáziumban minden évben megrendezik a Baktay Ervin emlékünnepségeket. Az ez évi ünnepségek kere­tében Jónás Zoltán, az MSZMP Ráckevei Járási Bizottságának első titkára, a Baktay Emlék­bizottság tagja nyitotta meg Ligeti Erika. Szentendrén élő í Munkácsy-dí jas szobrászmű­vész kiállítását. Jónás Zoltán megemlítette az elmúlt évek sikeres hasonló tárlatait, ame­lyeken Artner Öttó szobrász (Dunaharaszti), Ócsai Károly szobrász (Budapest), Bakallár , József festő (Soroksár) műal- j ikotásai szerepeltek nagy siker- jrel. A Ligeti Erika szobraiból és ! kisplasztikáiból, érmeiből ösz- szeállított tárlat ezért is illesz­kedik szervesen a megye éle- stébe. Alkotásai már régen át- J lépték a megyehatár, sikeres | budapesti, debreceni kiállítást ! tud maga mögött és kisplaszti­kái díjat nyertek a velencei : biennálén. Gyakran választja témául az anyaság, az anya és a gyermek harmonikus kapcso­latát, a sportot és sikerrel nyúl a táj (Szentendrei napok 1972) • plasztikus ábrázolásához ér- . mein. Műveit az eleven moz­gás hatja át, a Játszó anya és az Anya gyermekével például . a mozdulatok harmonikus egy- befonódása. öttusa és Vízben című érmei is ezt a harmóniát kutatják. Stílusában szinte kí- sérletszerűen fel-felvillan egy keleti forma, mint a Varázsló­ban, vagy a távoli Afrika el­nyújtott faszobrainak néhány ( mágikus stílusjegye, például a i Bűvész-ben. A dunaharaszti gimnázium névadójának emlékére rende- i zett ünepségen közreműködött Í az iskola irodalmi színpada és énekkara. A műsor végén az iskola igazgatója, Virág József értékes kupát: adott át a leg­Az emlékünnepség résztvevőinek egy csoportja Nagy Iván felvétele jobb tanulmányi eredményt elért osztálynak, az iskola el­ső tanulóját, Szabó Ágnest pe­dig Baktay emlékéremmel ju­talmazták. Az emlékünnepség délután a Thália Színház művészeinek és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola halgatóinak műsorá­val folytatódott. Végül a program záróakkordjaként a 100 Folk Celsius együttest hall­gathatták a fiatalok. L. L. Házaspárok. Bizony-bizony, még Molnár Ferencet is meg­izzasztotta volna az az alap­ötlet, amelyből Görgey Gábor próbált tv-játékot írni Nem lőnek, csak fúj a szél' cím­mel. Aki látta, emlékszik rá: egy házaspár színházba ké­szül, s közben kiderül róluk egy s más, nem éppen hízelgő dolog. És a színházban mit lát­nak? Egy másik házaspárt, amint... És a színpadon egy házaspárt alakító színészek előtt 'mi ködük fel? Egy újabb házaspár, amint... Szó se róla, jópofa dolog így közlekedni térben meg időben, s a lomyonyos, ' zsa- kettes világból eljutni a rizs­poros. parókák, szalagos térd­nadrágok birodalmába. Jópofa dolog, s ez a századból századba való ki-, besátálás talán még szórakoztató is lenne, ha va­lami aprócska ok indokolná, amiért mindez ki találtatott. Egy parányi indíték, egy ici­TV-FIGYELŐ ke-picike közlendő, hogy na, ezért és ezért történnek ezek a históriai sasszák... De nem! Bármilyen kime­redt szemmel is figyeltük a jópofa alapötlet kibontását, nemigen nyílt alkalmunk bár­mi írói mondandót — legyünk szerényebbek: vélekedést — kiolvasni ebből a házaspáros- diból. Noha, harmincöt percig foly t a játék, voltaképpen ki­használatlan maradt az alap- t'-PP. S- ugyanig kihasználat­lan maradt remek színé­szeink játéka is, amint jobb ügyhöz méltó igyekezettel pró­bálták elhitetni: na, itt most valami fontos dolog történik a képernyőn. Ki mit tud ? Az egykor ri­porteri vetélkedőt nyert ri­porter, Horváth János kissé hosszúra sikeredett bevezető­jével megkezdődött a leg­Egyenesben MUNKÁK ES MINDENNAPOK A gondolatok a szellem épí­tőkockái. Hányszor raktam össze egy hét alatt, szépen ki- fúgázva ezt a képzeletbeli építményt, amely egy mun­kásember portréjává akar ala- | kulni, hogy aztán helyet adva j az újabb gondolatsornak, le-1 döntsem, s kezdjem elölről az egészet? Nagyon sokszor. Kü­lönös, vagy természetes, ma­gától értetődő út az övé? Vá­laszt kellett adni rá. A küzde­ni tudás, a valamivé válni akarás minden idők óta az ember általános, vagy általá­nosítható tulajdonságai közé tartozik, s ha ehhez a lehető­ség is párosul, a képlet meg­oldott: Gyöngyösi Gyula eddi­gi életútja már nem egyedi, de még nem is általánosítható. A burkolok felelőse Latyakos út vezet az épít­kezésig Szigetszentmiklós la­kótelepén. Kerülgetem a tó­csákat, s közben Barna Már­tonnak, a PÁÉV pártbizottsá­ga titkárának szavai járnak a fejemben. „Írhatnátok például a Gyöngyösiről. A központi telepünkön dolgozik, kitűnő szakember, mjjnka mellett érettségizett, most marxista— leninista esti egyetemre jár, tagja az igazgatótanácsnak is. Szerény, csöndes, mégis hatá­rozott, van véleménjfe a kö­zösség dolgairól. A vállalattól kapott lakást ___ és micsoda gy önyörű gyerekei van­nak!...” Termetes ember jön szembe az úton, a felvonulási épület és a készülő ház közötti sza­kaszon. Ráköszönök. — Merre találom Gyöngyösi Gyulát? A központban azt mondták, most éppen itt van. — Az a barnabőrű ember? — kérdi. A barnát nyomaték­kel ejti. — Vagy az irodában, vagy éppen ebédel. Az iroda üres. Az ebédlőben félszáz pufajkás, overálos munkás ül az asztalok mellett, levest kanalazva. Mégis, az el­ső, aki fölnéz egy pillanatra, s akitől kérdezek, mindjárt a Keresett ember. Mondom, mi járatban va­gyok. — Bekapom már ezt a pár falatot, eligazítom a munka­társaimat, azután beszélgethe­tünk. Fölsétálunk a már majdnem kész francia házba (így neve­zik a STEHM-technológiával öntött épületeket). Gyöngyösi Gyula, a burkolok területfe­lelőse. — Alig néhány hónapja va­gyok ebben a beosztásban. Most hozzám tartozik a miklósi építkezés, a Csepel Autógyár, a Pest Vidéki Gép­gyár, Halásztelek — már ami a burkolómunkákat iüeti. Harmadik a sorban Most jönne az a szokványos önéletrajz, amit egyáltalán nem annak szánunk. Egyívású emberek hamar szót értenek, gyakran az emlékek is azono­sak. A „ki milyen idős” kér­dés-felelet után az indulásról beszélgetünk. — Nehéz sorsú család volt a miénk. A Hajdú-Bihar me­gyei Berekböszörmény szegé- nyei^rözé tartoztunk, apám bérmunkásként, napszámos­ként próbálta megkeresni a hét gyerek meg a maga min­dennapiját. Anyám is el-el- járt kenyérért, két szappanért dolgozott egy napot. A négy fiú meg a három lány között harmadik voltam a sorban. Ha szegények voltunk is, apá- mék mindegyikünknek meg­adták, hogy a nyolc általánost elvégezzük. Hány hasonló indulás, hány 1 második lépés volt ilyen, mint Gyöngyösi Gyuláé? ö is Pest­re jött szerencsét próbálni, megkapaszkodni az új talajon. Szakmát tanult, parkettás lett, azután bevonult katoná­nak. Az igazi iskolába. Ahol eldől, férfi-e a férfi, vállal-e az átlagosnál nagyobb terhet, s akar-e közösségi emberré válni. Így van? — Így bizony. Nekem sze­rencsém volt, a határőrség tisztesiskolájára kerültem, so­kat tanultam már ott is, a KISZ-munka politikai ismere­teket adott. ­A leszerelés után néhány év következett egy budai ktsz- ben. — Közben megnősültem. — Azt mondják, három szép gyermeke van... — Hát, szépek, annyi szent. Örömet azt sokat adnak ne­kem, Csak az elmúlt években keveset tudtam velük foglal­kozni, este félrevonultam, ta­nultam, amíg el nem aludtam a könyv fölött Eleinte nagyon nehéz volt. A feleségemet a faluból hoztam, albérletben laktunk Budakeszin. De mi­lyen albérletben! Ha esett, meg kellett fordítanunk a fe­jünk alját, inkább a lábunkat áztassa. „Jel választottam“ Aki nem indul tehetős szü­lői házból, rendszerint végig­járja ezt az embert edző, rö­gös utat. Mint Göngyösi Gyula. — Azt hiszem, jó volt a vá­lasztásom, amikor hatvanki- lencben idejöttem a huszon- ötösökhoz. Szakoktatóként vet­tek fel, akkoriban elég rossz volt a vállalat helyzete. Azt hiszem, így ment ez hetven­ötig. azután már minden job­ban kezdett alakulni. Többet Közös hazában A hagyományokat híven ápoló délszlávok Pest megyében Törvény van rá:, hazánkban a nemzetiségek szabadon gya­korolhatják anyanyelvűket, ápolhatják kulturális hagyo­mányaikat, s a magyar lakos­ságéval azonos jogok és köte­lességek illetik meg őket. Pest megyében — ez köztudott — három nemzetiség él: német, szlovák és délszláv. Ezúttal ez utóbbiak életéről, tevékenysé­géről, a közéletben elfoglalt helyéről, szerepéről beszélget­tünk Mándics Mihály ország- gyűlési képviselővel, a Ma­gyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének' fő­titkárával. — Szövetségünk a VII. kongresszuson elfogadott alap­szabály értelmében pártunk politikája alapján, a Hazafias Népfront politikai tevékenysé­gének keretében, más állami és társadalmi szervekkel együttműködve munkálkodik a közös hazában a közös cél, a fejlett szociaüsta társadalom újabb Ki mit tud? menete. A szabályok a régiek, a zsűri is ismerős — csak szegény Rá­bai Miklós harcsabajúszanem remeg ott a sor szélén —, sa jelentkezők szándéka sem más, mint volt egykor, amikor ezt a nagyszerű játékot kitalálták: ország-világ előtt megmutat­ni, hogy ki mit tud... Pest megye is érdekelt volt ebben az első játékban, még­pedig egy Debrecenben ka­tonáskodó ceglédi karikatu­rista, Barna Sándor, és egy Szentendrén, a papírgyárban dolgozó, egyébként Tahiban honos paródista, Szabolcs Ti­bor személyében. Mindkettő­jüket megdicsérték, de egyi­kük sem jutott tovább. Egye­lőre, hiszen három újságból — a Magyar Ifjúságból, a Radio­es Televízióújságból meg a Pesti Műsorból — is kivágha­tok azok a szavazólapok, ame­lyek egy-egy kizsürizett ver­senyző visszajuttatására szol­gálnak. Akácz László is fizetnek. Itt Csepelen irat­koztam be a Jedlik Ányosba, levelezőre, tavaly érettségiz­tem. — Hinni is alig akartam, hogy megvan az érettségim. Sok éjszakámat adtam érte. A feleségem' mindig melletfém volt. Neki is köszönhetem. Most én mondom, iratkozzon be ő, majd segítek. Hetvenhat szeptemberében jött az új beosztás. S közben állandóan újul a szakma. A burkoló szó hallatán a csem- pézőkre, lapkázókra gondol a kívülálló. Mennyiben igaz ez? — Már csak nagyon kicsiny részben. A szakma jeüege szinte teljesen megváltozott, háromszázhatvan fokos fordu­latot vett. Amikor mi kezdtük, két karú gyaluval a krepsz- szel csíkoztuk a parkettát, bi­tumenre ragasztottuk. Most Bonomitba, Palmafluidba ágyazzuk, géppel csiszoljuk. Ezek a gyerekek, akikkel az imént beszéltem, el se tudják képzelni, mennyit izzadtunk a nehéz munkában. A műanyag, a szőnyegpadló meg a ragasz­tott csempe szinte. forradal­masította a szakmánkat. Hol van már az az idő, amikor a pincéből a hátunkon cipeltük fel a sokadik emeletre az anyagot! Hetvennégyben — mint törzsgárdatag — lakást kapott a vállalattól. — Magunk építettük ma­gunknak, nagyszerű érzés volt. Ha bemegyek a szobába, mindig eszmbe jut, ezt a par­kettát én raktam. Két szoba összkomfort. A Kikötő utca kettőben. Gázfűtés, kényelem. Ilyenkor mondjuk valakire: egyenesben van. — Mondhatjuk. Ez az új munkakör amolyan gyakorló művezetői, nagy felelősséggel jár, az első időben a felelősség súlya is nyomja az ember vál­lát. Mert, hogy időre el kell készülnie a lakásoknak, s ez rajtam is múlik. Néha föléb­redek éjjel, s azon gondolko­dom. nem felejtettem el vala­mit? A tanulás se maradt ab­ba. fölvettek a marxista egye­temre. Most vizsgázom filozó­fiából. mielőbbi megvalósítása érde­kében. Közös hazában, közös célért, ere. azt is jelenti, hogy a Magyarországon élő délszlá­vok ugyanolyan jogú és értékű állampolgárok, mint a magyar lakosság, ennek következtében tennivalónk is ugyanaz, mint bárki másnak, aki ebben az országban él. A megye hat iskolájában A legutóbbi Pest megyei nemzetiségi konferencián hangzott el az a megállapítás, hogy bár’ a megyében élő nemzetiségek közül szám­arányban a délszlávok vannak a legkevesebben, mégis a nyel­vet és a hagyományokat a szerbek és a horvátok őrzik és ápolják a ■ legintenzívebben. Valóban így igaz: a megye hat, szerbek és horvátok lakta tele­pülésén — köztük is elsősor­ban Tökölön, Lóréven és Po- mázon — nagyon sokat tesz­nek annak érdekében, hogy to­vább éljen a nyelv, megújulja­nak a régi hagyományok. Az anyanyelv ápolásában a legtöbbet eddig a tököllek tet­ték. Itt évtizedekre visszanyú­ló hagyománya van a szerb- horvát nyelvoktatásnak. Az alapvető változást azonban az 1971-es esztendő hozta, ami­kor az általános iskola induló három első osztálya közül egy­ben heti négy órában bevezet­ték az anyanyelvi oktatást. Azóta minden esztendőben újabb, szarb-horvát nyelven is tanuló első osztály kezdi meg munkáját a tököli általános is­kolában. így a jelenlegi tanév­ben a hatodikig bezárólag már minden évfolyamnak van egy, szerb-horvát nyelvet is tanuló osztálya, ami mintegy száz- nyolcvan diákot jelent. Rajtuk kívül — fakultative — a hete­dik-nyolcadik osztályok diák­jai is tanulják a nyelvet. Az­az: ma már az iskola tanulói­nak egyharmada vesz részt az anyanyelvi oktatásban. Hogy — Nehéz? — Az bizony. Sok az új fo­galom, néha az is időbe telik, amíg' egy szóról megtalálom, mit jelent. Most hármast kap­tam. Újabb mérföldkő A vállalat párttitkára újsá­golta, hogy már másodszor igazgatói tanácstaggá válasz­tották Gyöngyösi Gyulát. — Ügy szavaztak, hogy ott legyek. Az igazgató nem elég­szik meg azzal, ha csak hall­gatunk. Azt mondta, legyünk aktívak, adjunk javaslatokat, adtam is hármat a karbantar­tási munkákra, az üresjáratok csökkentésére, meg a szak­munkásképzés színvonalára vonatkozóan. Mindhármat el­fogadták. Most érkeztünk arra a pont­ra, hogy megkérdezzem, elé­gedett ember? — Ha arra gondolok, hon­nan indultam, igen, elégedett vagyok. Sok fáradságba, le­mondásba került, de megérte. Szüleim is boldogok, látják, mire vittem, hová értem fia­talon, harminchat, évesen. A vállalatnál jól vagyok, rendes munkatársaim vannak, meg­értjük egymást. Órájára néz, sietősen feláll. — Elnézést, a kettő húszas buszt el kell érnem. Három­kor beszámoló taggyűlés. — Ma kapom meg a tag­könyvemet. Baumann László mi tette lehetővé ezt a válto­zást? Elsősorban az, hogy a község három óvodájának kis látogatói közül három esztendő óta több, mint százan játékos formában tanulják a szerb- horvát nyelvet. Itt az sem rit­ka jelenség, hogy magyar szü­lők kérik: szeretnék, ha az ő gyermekük is részt vehetne a szerb-horvát nyelvoktatásban. Nem véletlen az sem, hogy Tököl egyre inkább az egész ráckevei járás nemzetiségi nyelvkultúrájának a központ­jává válik. Találkoztak itt már Bács és Pest megye szerb-hor­vát nyelvtanárai is, hogy ki-: cseréljék tapasztalataikat. Két kulturális központ Pest megye szerb-horvát nemzetiségi kultúrája két köz­pont köré csoportosul. Az egyik Pomáz, a másjk ismét csak Tököl. Pcmázon alakult meg az el­ső szerb klub, a szerb napok évi egyhetes rendezvénysoro­zata már hagyománnyá neme­sedett, Pomáz már többször adott otthont a szentendrei já­rás és a megye nemzetiségi ta­lálkozóinak, a Vujicsics Tiha­mér nevét viselő nemezetiségi együttes nemcsak az ország­ban, hanem a határokon túl is jól ismert, a májusi szerb bú­csú élményt adó eseménye szintén túljutott már a szű- kebb pátria határain. És hosz- szan folytathatnánk a sort, hogy mennyi módját-lehetősé- gét találták meg itt, hogy élő­vé tegyék mindazt, ami arra érdemes. Helytörténeti tárla­tok, író—olvasó találkozók, anyanyelven tartott irodalmi előadások teszik teljessé az itt folyó munkát, amelybe egyre inkább bekapcsolódnak a Bu- dakalászon, Szentendrén élő délszlávok is. Tököl nemcsak az anya­nyelv, hanem a kultúra ápolá­sában is a ráckevei járás dél­szlávok lakta településeinek a középpontjává vált az elmúlt évek során. Szabadtéri szín­padát a Jugoszláviából érke­zett sremcicai népi együttes avatta fel — jelképeként a két szomszédos nép igaz ba­rátságának. Azóta az orszá­gos hírű tököli együttes már többször viszonozta ezt a lá­togatást. Az iskola diákjai min­dennapos vendégek a kultúra házában, s ez azért fontos, hi­szen belőlük verbuválódik a holnap felnőtt közönsége. Ren­deztek itt már országos dél­szláv szavalóversenyt, nemze­tiségi fesztivált, az ország kü­lönböző tájairól érkezett* nem­zetiségi együttesek találkozó­ját. Az iskola bábcsoportja gyakran lép dobogóra szerb nyelvű produkciókkal, az iskola nemzetiségi tánccsoportjáról pedig filmet készített a televí­zió is. Jószomszédság Az egymással szomszédos népeknek békében és szeretet- ben kell élniük. Ezt jelképezi a tavaly szeptemberben Érd­ligeten felavatott Jószomszéd­ság könyvtára, amelyet az ott élő, József Attila-díjas költő, Csuka Zoltán alapított. Az avatás napja jelentős esemé­nye volt á hazánkban élő dél­szlávok életének, hiszen ezze! az anyanyelvi kultúra ápolása, egy több mint kétezer kötetes könyvtár is segíti, jól egészít­ve ki a más településeken ta­lálható, anyanyelven írott kö- 1 tetek választékát. Mindez bizonyít. Azt bizo­nyítja, hogy hazánkban nem nagy a délszláv nemzetiségek aránya, de egy szocialista Or­szágban a nemzetiségek egyen­jogúságát, kultúrájának, anya­nyelvűknek, hagyományaik­nak ápolását, megbecsülését nem a lélekszám határozza meg. Mindez közügy, amely­nek elveit és tennivalóit pár­tunk nemzetiségi politikája szabja meg, s teszi mindenki számára kötelező érvényűvé. P. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom