Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-06 / 31. szám
A X 1977. FEBRUÁR 6., VASÁRNAP Baktay Ervin emlékünnepség a dunaharaszti gimnáziumban' Tárlatok — sorozatban Baktay Ervin, a neves orientalista és Lndia-kutató Dunaharaszti n született 1890-ben. Szülőhelyén 1971-ben megalakult a Baktay Emlékbizottság. 1974-től pedig a nevét viselő gimnáziumban minden évben megrendezik a Baktay Ervin emlékünnepségeket. Az ez évi ünnepségek keretében Jónás Zoltán, az MSZMP Ráckevei Járási Bizottságának első titkára, a Baktay Emlékbizottság tagja nyitotta meg Ligeti Erika. Szentendrén élő í Munkácsy-dí jas szobrászművész kiállítását. Jónás Zoltán megemlítette az elmúlt évek sikeres hasonló tárlatait, amelyeken Artner Öttó szobrász (Dunaharaszti), Ócsai Károly szobrász (Budapest), Bakallár , József festő (Soroksár) műal- j ikotásai szerepeltek nagy siker- jrel. A Ligeti Erika szobraiból és ! kisplasztikáiból, érmeiből ösz- szeállított tárlat ezért is illeszkedik szervesen a megye éle- stébe. Alkotásai már régen át- J lépték a megyehatár, sikeres | budapesti, debreceni kiállítást ! tud maga mögött és kisplasztikái díjat nyertek a velencei : biennálén. Gyakran választja témául az anyaság, az anya és a gyermek harmonikus kapcsolatát, a sportot és sikerrel nyúl a táj (Szentendrei napok 1972) • plasztikus ábrázolásához ér- . mein. Műveit az eleven mozgás hatja át, a Játszó anya és az Anya gyermekével például . a mozdulatok harmonikus egy- befonódása. öttusa és Vízben című érmei is ezt a harmóniát kutatják. Stílusában szinte kí- sérletszerűen fel-felvillan egy keleti forma, mint a Varázslóban, vagy a távoli Afrika elnyújtott faszobrainak néhány ( mágikus stílusjegye, például a i Bűvész-ben. A dunaharaszti gimnázium névadójának emlékére rende- i zett ünepségen közreműködött Í az iskola irodalmi színpada és énekkara. A műsor végén az iskola igazgatója, Virág József értékes kupát: adott át a legAz emlékünnepség résztvevőinek egy csoportja Nagy Iván felvétele jobb tanulmányi eredményt elért osztálynak, az iskola első tanulóját, Szabó Ágnest pedig Baktay emlékéremmel jutalmazták. Az emlékünnepség délután a Thália Színház művészeinek és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola halgatóinak műsorával folytatódott. Végül a program záróakkordjaként a 100 Folk Celsius együttest hallgathatták a fiatalok. L. L. Házaspárok. Bizony-bizony, még Molnár Ferencet is megizzasztotta volna az az alapötlet, amelyből Görgey Gábor próbált tv-játékot írni Nem lőnek, csak fúj a szél' címmel. Aki látta, emlékszik rá: egy házaspár színházba készül, s közben kiderül róluk egy s más, nem éppen hízelgő dolog. És a színházban mit látnak? Egy másik házaspárt, amint... És a színpadon egy házaspárt alakító színészek előtt 'mi ködük fel? Egy újabb házaspár, amint... Szó se róla, jópofa dolog így közlekedni térben meg időben, s a lomyonyos, ' zsa- kettes világból eljutni a rizsporos. parókák, szalagos térdnadrágok birodalmába. Jópofa dolog, s ez a századból századba való ki-, besátálás talán még szórakoztató is lenne, ha valami aprócska ok indokolná, amiért mindez ki találtatott. Egy parányi indíték, egy iciTV-FIGYELŐ ke-picike közlendő, hogy na, ezért és ezért történnek ezek a históriai sasszák... De nem! Bármilyen kimeredt szemmel is figyeltük a jópofa alapötlet kibontását, nemigen nyílt alkalmunk bármi írói mondandót — legyünk szerényebbek: vélekedést — kiolvasni ebből a házaspáros- diból. Noha, harmincöt percig foly t a játék, voltaképpen kihasználatlan maradt az alap- t'-PP. S- ugyanig kihasználatlan maradt remek színészeink játéka is, amint jobb ügyhöz méltó igyekezettel próbálták elhitetni: na, itt most valami fontos dolog történik a képernyőn. Ki mit tud ? Az egykor riporteri vetélkedőt nyert riporter, Horváth János kissé hosszúra sikeredett bevezetőjével megkezdődött a legEgyenesben MUNKÁK ES MINDENNAPOK A gondolatok a szellem építőkockái. Hányszor raktam össze egy hét alatt, szépen ki- fúgázva ezt a képzeletbeli építményt, amely egy munkásember portréjává akar ala- | kulni, hogy aztán helyet adva j az újabb gondolatsornak, le-1 döntsem, s kezdjem elölről az egészet? Nagyon sokszor. Különös, vagy természetes, magától értetődő út az övé? Választ kellett adni rá. A küzdeni tudás, a valamivé válni akarás minden idők óta az ember általános, vagy általánosítható tulajdonságai közé tartozik, s ha ehhez a lehetőség is párosul, a képlet megoldott: Gyöngyösi Gyula eddigi életútja már nem egyedi, de még nem is általánosítható. A burkolok felelőse Latyakos út vezet az építkezésig Szigetszentmiklós lakótelepén. Kerülgetem a tócsákat, s közben Barna Mártonnak, a PÁÉV pártbizottsága titkárának szavai járnak a fejemben. „Írhatnátok például a Gyöngyösiről. A központi telepünkön dolgozik, kitűnő szakember, mjjnka mellett érettségizett, most marxista— leninista esti egyetemre jár, tagja az igazgatótanácsnak is. Szerény, csöndes, mégis határozott, van véleménjfe a közösség dolgairól. A vállalattól kapott lakást ___ és micsoda gy önyörű gyerekei vannak!...” Termetes ember jön szembe az úton, a felvonulási épület és a készülő ház közötti szakaszon. Ráköszönök. — Merre találom Gyöngyösi Gyulát? A központban azt mondták, most éppen itt van. — Az a barnabőrű ember? — kérdi. A barnát nyomatékkel ejti. — Vagy az irodában, vagy éppen ebédel. Az iroda üres. Az ebédlőben félszáz pufajkás, overálos munkás ül az asztalok mellett, levest kanalazva. Mégis, az első, aki fölnéz egy pillanatra, s akitől kérdezek, mindjárt a Keresett ember. Mondom, mi járatban vagyok. — Bekapom már ezt a pár falatot, eligazítom a munkatársaimat, azután beszélgethetünk. Fölsétálunk a már majdnem kész francia házba (így nevezik a STEHM-technológiával öntött épületeket). Gyöngyösi Gyula, a burkolok területfelelőse. — Alig néhány hónapja vagyok ebben a beosztásban. Most hozzám tartozik a miklósi építkezés, a Csepel Autógyár, a Pest Vidéki Gépgyár, Halásztelek — már ami a burkolómunkákat iüeti. Harmadik a sorban Most jönne az a szokványos önéletrajz, amit egyáltalán nem annak szánunk. Egyívású emberek hamar szót értenek, gyakran az emlékek is azonosak. A „ki milyen idős” kérdés-felelet után az indulásról beszélgetünk. — Nehéz sorsú család volt a miénk. A Hajdú-Bihar megyei Berekböszörmény szegé- nyei^rözé tartoztunk, apám bérmunkásként, napszámosként próbálta megkeresni a hét gyerek meg a maga mindennapiját. Anyám is el-el- járt kenyérért, két szappanért dolgozott egy napot. A négy fiú meg a három lány között harmadik voltam a sorban. Ha szegények voltunk is, apá- mék mindegyikünknek megadták, hogy a nyolc általánost elvégezzük. Hány hasonló indulás, hány 1 második lépés volt ilyen, mint Gyöngyösi Gyuláé? ö is Pestre jött szerencsét próbálni, megkapaszkodni az új talajon. Szakmát tanult, parkettás lett, azután bevonult katonának. Az igazi iskolába. Ahol eldől, férfi-e a férfi, vállal-e az átlagosnál nagyobb terhet, s akar-e közösségi emberré válni. Így van? — Így bizony. Nekem szerencsém volt, a határőrség tisztesiskolájára kerültem, sokat tanultam már ott is, a KISZ-munka politikai ismereteket adott. A leszerelés után néhány év következett egy budai ktsz- ben. — Közben megnősültem. — Azt mondják, három szép gyermeke van... — Hát, szépek, annyi szent. Örömet azt sokat adnak nekem, Csak az elmúlt években keveset tudtam velük foglalkozni, este félrevonultam, tanultam, amíg el nem aludtam a könyv fölött Eleinte nagyon nehéz volt. A feleségemet a faluból hoztam, albérletben laktunk Budakeszin. De milyen albérletben! Ha esett, meg kellett fordítanunk a fejünk alját, inkább a lábunkat áztassa. „Jel választottam“ Aki nem indul tehetős szülői házból, rendszerint végigjárja ezt az embert edző, rögös utat. Mint Göngyösi Gyula. — Azt hiszem, jó volt a választásom, amikor hatvanki- lencben idejöttem a huszon- ötösökhoz. Szakoktatóként vettek fel, akkoriban elég rossz volt a vállalat helyzete. Azt hiszem, így ment ez hetvenötig. azután már minden jobban kezdett alakulni. Többet Közös hazában A hagyományokat híven ápoló délszlávok Pest megyében Törvény van rá:, hazánkban a nemzetiségek szabadon gyakorolhatják anyanyelvűket, ápolhatják kulturális hagyományaikat, s a magyar lakosságéval azonos jogok és kötelességek illetik meg őket. Pest megyében — ez köztudott — három nemzetiség él: német, szlovák és délszláv. Ezúttal ez utóbbiak életéről, tevékenységéről, a közéletben elfoglalt helyéről, szerepéről beszélgettünk Mándics Mihály ország- gyűlési képviselővel, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének' főtitkárával. — Szövetségünk a VII. kongresszuson elfogadott alapszabály értelmében pártunk politikája alapján, a Hazafias Népfront politikai tevékenységének keretében, más állami és társadalmi szervekkel együttműködve munkálkodik a közös hazában a közös cél, a fejlett szociaüsta társadalom újabb Ki mit tud? menete. A szabályok a régiek, a zsűri is ismerős — csak szegény Rábai Miklós harcsabajúszanem remeg ott a sor szélén —, sa jelentkezők szándéka sem más, mint volt egykor, amikor ezt a nagyszerű játékot kitalálták: ország-világ előtt megmutatni, hogy ki mit tud... Pest megye is érdekelt volt ebben az első játékban, mégpedig egy Debrecenben katonáskodó ceglédi karikaturista, Barna Sándor, és egy Szentendrén, a papírgyárban dolgozó, egyébként Tahiban honos paródista, Szabolcs Tibor személyében. Mindkettőjüket megdicsérték, de egyikük sem jutott tovább. Egyelőre, hiszen három újságból — a Magyar Ifjúságból, a Radioes Televízióújságból meg a Pesti Műsorból — is kivághatok azok a szavazólapok, amelyek egy-egy kizsürizett versenyző visszajuttatására szolgálnak. Akácz László is fizetnek. Itt Csepelen iratkoztam be a Jedlik Ányosba, levelezőre, tavaly érettségiztem. — Hinni is alig akartam, hogy megvan az érettségim. Sok éjszakámat adtam érte. A feleségem' mindig melletfém volt. Neki is köszönhetem. Most én mondom, iratkozzon be ő, majd segítek. Hetvenhat szeptemberében jött az új beosztás. S közben állandóan újul a szakma. A burkoló szó hallatán a csem- pézőkre, lapkázókra gondol a kívülálló. Mennyiben igaz ez? — Már csak nagyon kicsiny részben. A szakma jeüege szinte teljesen megváltozott, háromszázhatvan fokos fordulatot vett. Amikor mi kezdtük, két karú gyaluval a krepsz- szel csíkoztuk a parkettát, bitumenre ragasztottuk. Most Bonomitba, Palmafluidba ágyazzuk, géppel csiszoljuk. Ezek a gyerekek, akikkel az imént beszéltem, el se tudják képzelni, mennyit izzadtunk a nehéz munkában. A műanyag, a szőnyegpadló meg a ragasztott csempe szinte. forradalmasította a szakmánkat. Hol van már az az idő, amikor a pincéből a hátunkon cipeltük fel a sokadik emeletre az anyagot! Hetvennégyben — mint törzsgárdatag — lakást kapott a vállalattól. — Magunk építettük magunknak, nagyszerű érzés volt. Ha bemegyek a szobába, mindig eszmbe jut, ezt a parkettát én raktam. Két szoba összkomfort. A Kikötő utca kettőben. Gázfűtés, kényelem. Ilyenkor mondjuk valakire: egyenesben van. — Mondhatjuk. Ez az új munkakör amolyan gyakorló művezetői, nagy felelősséggel jár, az első időben a felelősség súlya is nyomja az ember vállát. Mert, hogy időre el kell készülnie a lakásoknak, s ez rajtam is múlik. Néha fölébredek éjjel, s azon gondolkodom. nem felejtettem el valamit? A tanulás se maradt abba. fölvettek a marxista egyetemre. Most vizsgázom filozófiából. mielőbbi megvalósítása érdekében. Közös hazában, közös célért, ere. azt is jelenti, hogy a Magyarországon élő délszlávok ugyanolyan jogú és értékű állampolgárok, mint a magyar lakosság, ennek következtében tennivalónk is ugyanaz, mint bárki másnak, aki ebben az országban él. A megye hat iskolájában A legutóbbi Pest megyei nemzetiségi konferencián hangzott el az a megállapítás, hogy bár’ a megyében élő nemzetiségek közül számarányban a délszlávok vannak a legkevesebben, mégis a nyelvet és a hagyományokat a szerbek és a horvátok őrzik és ápolják a ■ legintenzívebben. Valóban így igaz: a megye hat, szerbek és horvátok lakta településén — köztük is elsősorban Tökölön, Lóréven és Po- mázon — nagyon sokat tesznek annak érdekében, hogy tovább éljen a nyelv, megújuljanak a régi hagyományok. Az anyanyelv ápolásában a legtöbbet eddig a tököllek tették. Itt évtizedekre visszanyúló hagyománya van a szerb- horvát nyelvoktatásnak. Az alapvető változást azonban az 1971-es esztendő hozta, amikor az általános iskola induló három első osztálya közül egyben heti négy órában bevezették az anyanyelvi oktatást. Azóta minden esztendőben újabb, szarb-horvát nyelven is tanuló első osztály kezdi meg munkáját a tököli általános iskolában. így a jelenlegi tanévben a hatodikig bezárólag már minden évfolyamnak van egy, szerb-horvát nyelvet is tanuló osztálya, ami mintegy száz- nyolcvan diákot jelent. Rajtuk kívül — fakultative — a hetedik-nyolcadik osztályok diákjai is tanulják a nyelvet. Azaz: ma már az iskola tanulóinak egyharmada vesz részt az anyanyelvi oktatásban. Hogy — Nehéz? — Az bizony. Sok az új fogalom, néha az is időbe telik, amíg' egy szóról megtalálom, mit jelent. Most hármast kaptam. Újabb mérföldkő A vállalat párttitkára újságolta, hogy már másodszor igazgatói tanácstaggá választották Gyöngyösi Gyulát. — Ügy szavaztak, hogy ott legyek. Az igazgató nem elégszik meg azzal, ha csak hallgatunk. Azt mondta, legyünk aktívak, adjunk javaslatokat, adtam is hármat a karbantartási munkákra, az üresjáratok csökkentésére, meg a szakmunkásképzés színvonalára vonatkozóan. Mindhármat elfogadták. Most érkeztünk arra a pontra, hogy megkérdezzem, elégedett ember? — Ha arra gondolok, honnan indultam, igen, elégedett vagyok. Sok fáradságba, lemondásba került, de megérte. Szüleim is boldogok, látják, mire vittem, hová értem fiatalon, harminchat, évesen. A vállalatnál jól vagyok, rendes munkatársaim vannak, megértjük egymást. Órájára néz, sietősen feláll. — Elnézést, a kettő húszas buszt el kell érnem. Háromkor beszámoló taggyűlés. — Ma kapom meg a tagkönyvemet. Baumann László mi tette lehetővé ezt a változást? Elsősorban az, hogy a község három óvodájának kis látogatói közül három esztendő óta több, mint százan játékos formában tanulják a szerb- horvát nyelvet. Itt az sem ritka jelenség, hogy magyar szülők kérik: szeretnék, ha az ő gyermekük is részt vehetne a szerb-horvát nyelvoktatásban. Nem véletlen az sem, hogy Tököl egyre inkább az egész ráckevei járás nemzetiségi nyelvkultúrájának a központjává válik. Találkoztak itt már Bács és Pest megye szerb-horvát nyelvtanárai is, hogy ki-: cseréljék tapasztalataikat. Két kulturális központ Pest megye szerb-horvát nemzetiségi kultúrája két központ köré csoportosul. Az egyik Pomáz, a másjk ismét csak Tököl. Pcmázon alakult meg az első szerb klub, a szerb napok évi egyhetes rendezvénysorozata már hagyománnyá nemesedett, Pomáz már többször adott otthont a szentendrei járás és a megye nemzetiségi találkozóinak, a Vujicsics Tihamér nevét viselő nemezetiségi együttes nemcsak az országban, hanem a határokon túl is jól ismert, a májusi szerb búcsú élményt adó eseménye szintén túljutott már a szű- kebb pátria határain. És hosz- szan folytathatnánk a sort, hogy mennyi módját-lehetősé- gét találták meg itt, hogy élővé tegyék mindazt, ami arra érdemes. Helytörténeti tárlatok, író—olvasó találkozók, anyanyelven tartott irodalmi előadások teszik teljessé az itt folyó munkát, amelybe egyre inkább bekapcsolódnak a Bu- dakalászon, Szentendrén élő délszlávok is. Tököl nemcsak az anyanyelv, hanem a kultúra ápolásában is a ráckevei járás délszlávok lakta településeinek a középpontjává vált az elmúlt évek során. Szabadtéri színpadát a Jugoszláviából érkezett sremcicai népi együttes avatta fel — jelképeként a két szomszédos nép igaz barátságának. Azóta az országos hírű tököli együttes már többször viszonozta ezt a látogatást. Az iskola diákjai mindennapos vendégek a kultúra házában, s ez azért fontos, hiszen belőlük verbuválódik a holnap felnőtt közönsége. Rendeztek itt már országos délszláv szavalóversenyt, nemzetiségi fesztivált, az ország különböző tájairól érkezett* nemzetiségi együttesek találkozóját. Az iskola bábcsoportja gyakran lép dobogóra szerb nyelvű produkciókkal, az iskola nemzetiségi tánccsoportjáról pedig filmet készített a televízió is. Jószomszédság Az egymással szomszédos népeknek békében és szeretet- ben kell élniük. Ezt jelképezi a tavaly szeptemberben Érdligeten felavatott Jószomszédság könyvtára, amelyet az ott élő, József Attila-díjas költő, Csuka Zoltán alapított. Az avatás napja jelentős eseménye volt á hazánkban élő délszlávok életének, hiszen ezze! az anyanyelvi kultúra ápolása, egy több mint kétezer kötetes könyvtár is segíti, jól egészítve ki a más településeken található, anyanyelven írott kö- 1 tetek választékát. Mindez bizonyít. Azt bizonyítja, hogy hazánkban nem nagy a délszláv nemzetiségek aránya, de egy szocialista Országban a nemzetiségek egyenjogúságát, kultúrájának, anyanyelvűknek, hagyományaiknak ápolását, megbecsülését nem a lélekszám határozza meg. Mindez közügy, amelynek elveit és tennivalóit pártunk nemzetiségi politikája szabja meg, s teszi mindenki számára kötelező érvényűvé. P. P.