Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

1977. FEBRUAR 6.. VASÁRNAP sjtmtís* Nehezen virradt a váci kórházban V&c. Szőnyi Tibor Kórház. Hétköznap este. Hét óra. Több mint nyolcszáz beteg ember a falak között. Orvo­sok, nővérek, asszisztensek és műtősök készülődnek arra, hogy őrizzék nyugodt, gyó­gyulást hozó álmukat. Dr. Szita Mihály sebész ad­junktus reggel nyolc órakor érkezett a kórháziba. Ma éjsza­kára ő a kicsi, de jól szerve­zett gárda parancsnoka. Még fiatal ember, innen a negyve­nen. Ebből kerek egy eszten­dő Nigériában telt el, önkén­tes orvosként, közvetlenül a polgárháború befejezése után. A dzsungelt nem Kipling köny­véből, nem az útleírásokból is­meri, s nem is olyan roman­tikusnak. Igaz, sebésznek len­ni a világ egyetlen kórházá­ban sem romantikus. Vajon milyen lesz ez az éj­szaka? Hányszor csörren majd a telefon, s érkezik a jelentés: sürgős, új beteg érkezett. Még nyugalom van, készülődés a szokásos esti vizitre. Dr. Bér- czy Szabolcs sebészorvossal lá­togatja végig a két sebészeti és az intenzív osztály kórtermeit. Fél nyolc. Az első jelzés Landenberger Sándortól, a fel­vételi iroda ügyeletesétől. A mentők ötvenéves asszonyt hoztak be az egyik Duna menti községből. Eszméletlen. A fér­je magatehetetlen magyaráz­za dr. Sólymos Jánosnak, az el­meosztály ügyeletes orvosá­nak: hat-hét doboz Tardil... ez már a negyedik öngyilkos- sági kísérlete. Most nincs idő az okok megkeresésére, azasz- szony a percek tört része alatt megkapja a lehető legnagyobb dózisú ellenszert. Reagálás semmi, úgy tűnik, a sok be­vett gyógyszer már túlságosan felszívódott a szervezetbe. Ta­lán Budapesten, a Korányi kórház speciális osztályán még segíthetnek. Újra villog a kék fény a mentőautó tetején, Ta­lán... Tíz óra. Személygépkocsi ka­nyarodik a kórház kapuja elé. Huszonnyolc éves, váci varró­nőt hoznak a szomszédok, szü­lési fájdalmakkal. Mire fel­érkezik a szülőszobára, dr. Mensch Henrik adjunktus már beöltözve várja. Gyors vizsgálat, néhány aggodalmat oldó kérdés, aztán Dénes Ist­vánná szülésznő veszi gondo­zásba a második gyermekét váró kismamát. Mosolyog, és biztat, nem lesz itt semmi baj. ö csak tudja: harmincöt éve segíti a világra az apróságo­kat. Talán éppen ez lesz a tíz­ezredik újszülött, akinek a jöt­ténél segédkezik. Tíz óra huszonöt. Két men­tő is érkezik, szinte egyidőben. Püspökszilágyról ötvenkét éves asszonyt hoztak, szív táji pana­szokkal. Az ügyeletes nővér máris készíti az ágyat az 1-es belosztályon. A másik beteg huszonnégy éves, kétgyerme­kes fiatalasszony, szintén a szí­vére panaszkodik. Közben csendesen sírdogál, mi lesz ott­hon, Foton, a két kisgyermek­kel. Egyelőre a Il-es belgyó­gyászat kezelőjébe viszik. Majd a szakorvos vizsgálata dönt* Tizenegy óra. Újabb sze­mélygépkocsi. Huszonkilenc éves fiatalasszonyt támogat­nak a portára az otthoni szomszédok. Az egyikük izga­tottan magyarázza: altatót vett be, gyorsan, gyorsan, siesse­nek. Ezúttal szerencsére nincs komolyabb baj. Az ijedt, fal­fehér asszonyka zokogva mondja Sólymos doktornak: tíz Seduxent vett be. A férje megint részegén, kötekedve jött haza. Meg akarta ijeszte­ni. Aztán ő ijedt meg, amikor a gyomormosás következik. Alig, hogy visszaérkezünk a sebészetre, már megint hall­juk a mentőautó szirénájá­nak éles vijjogását. Bélelzáró­dás — jeleníti a felvételi iro­da ügyeletese. A sebész-ad­junktus elnézést kér, s máris indul a vizsgálóba. Amikor visszajön, gondterhelt az arca. Súlyos eset, mondja csende­sen. A nénit öt éve már ope­rálták ugyanezzel. Most me­gint olyan ételt evett, amit nem lett volna szabad. Csak a röntgenfelvételek után dön­tenek, hozzákezdjenek-e Bér- czy doktorral a műtéthez még az éjszaka, vagy pedig várja­nak reggeliig Közben újabb szives beteget hoznak a 'mentők. Nyolcvanhá­rom éves, nyugdíjas tanár, Al- sógödről. A magéval hozott orvosi jelentésekből kiderül, hogy három éve infarktussal már feküdt itt, a váci kórház­ban. Meghozzák a röntgenlelete­ket. Azonnali, konzílium a két sebészorvos között. A döntés: gyógyszeres kezelés és állan­dó megfigyelés mellett nem szükséges az azonnali operá­ció. Észre sem • veszi az ember, éjfélt üt az óra. Szusszanni lenne jó egyet, vagy legalább­is folytatni a hét óra előtt megkezdett s érdekesnek ígér­kező beszélgetést a távoli Af­rikáról, hogy mi visz rá egy eskü,vöt tervező orvost arra, hogy az ország egyik legmodernebb kórházát felcserélje az európai ember számára oly nehezen vi­selhető éghajlatú és a véres belső harcokból éppen csak fellélegző ország úttalan út­jaival, amelyeken a maga ve­zette terepjáró hozza-viszi az életet jelentő orvost és gyógy­szert betegtől betegig, Újabb beteget hoz a mentő, huszonkét éves, terhes nőt, fe­nyegető abortusszal. Dr. Kiss Nándor már csak egyet te­het: bemosakszik az elkerül­hetetlen műtéthez.­Nem is a veszély vállalása a legnehezebb, mondja to­vább történetét a kórház éj­szakai életét irányító adjunk­tus, sokkal inkább az, hogy egy hosszú évre el kell válni attól, akit szeretünk. Mit hoz ez az év? Csalódást? Az ál­mok beteljesülését? Az ilyen próbatételben erősödik az em­ber. Amikor hazafelé jövet megpillantottam a frankfurti repülőtér betonján — ahová engedéllyel elém utazott —, nem törődtem se kordonnal, se rendőrrel, futottam elé, mint az eszeveszett. Megint telefon szakítja fél­be. Szülő asszonyt hozlak sze­mélygépkocsival Vácról, közli Landenberger Sándor a felvé­teli irodáról, aztán még hoz­záteszi: huszonkét éves, most várja az első gyereket. Az orvos dolga, persze, itt sem könnyű, kanyarodunk vissza a régen megkezdett be­szélgetéshez, dr. Szita Mihály adjunktussal. Évente átlago­san hetvenszer ügyel. Ebből minden hónapban egy ügyelet a hét végére esik. Szombat reggeltől vasárnap délutánig vagy vasárnap reggeltől hétfő délutánig. Otthon őt is várja a felesége, a gyermeke.» Hajnali öt óra tíz. Héthó­napos kisgyermeket hoz a mentő Márianosztráról. Légzé­si panaszok, szól a jelentés, A gyermekosztályon azonnal segítenek. A gyermek meg­nyugszik, egyenletes légzéssel alszik már tovább. Nehezen virrad. A termosz­ba készített kávé az utolsó cseppig elfogyott. Az újságíró is felsóhajt, reggel lehetne már. Pontosabban nyolc óra. Úgy beszélte meg dr. Kollár Lajos igazgatóval és dr. Ko­rona Árpád igazgatóhelyet­tessel, hogy reggel nyolcig kí­séri figyelemmel a kórház egy éjszakáiét. Ébren mindazok­kal, akik nap mint nap teszik ezt itt — az emberekért. A mentők nem jönnek már többet. Csak a hír: a kisma­ma, aki este tízkor érkezett, hét óra ötven perckor egész­séges fiúgyermeknek adott éle­tet. A neve: János. Prukner Pál A népfront fórumain (1.) Nemzeti programunk jegyében Öt évre határozta meg a Hazafias Népfront VI. kong­resszusa 1976-ban a párt KI. kongresszusának útmutatása alapján a népfrontmozgalom feladatait. Napjainkban a me­gyénkben dolgozó népfrontbi­zottságok, elnökségek tanács­koztak arról, hogy milyen fel­adatuk van az 1977-es évre. Ezt a tanácskozássorozatot egészítik ki a már hagyomá­nyossá vált falugyűlések, amelyeken a község lakossá­ga mind nagyobb számban vesz részt, s növekvő aktivi­tással, véleményével, javasla­taival és társadalmi munka­felajánlásaival segít köz­ügyekben és a lakóhely fej­lesztésében. A népfrontmozgaíom, egész léte során, de főleg a VI. kongresszusára készülve, iga­zolta, hogy megnőtt hazánkban a népfront társadalmi súlya, tekintélye, s élő ■ tömegmoz­galommá vált. A népfront­mozgalom tanácskozásai, tár­sadalmi bizottságai, aktivistái javaslataikkal és mozgósító munkájukkal nagyban hozzá­járultak megyénk gazdasági, kulturális fejlődésének elő­mozdításához. A mozgalom jól szolgálta megyénkben is _ a társadalmi osztályok és réte­gek együttes cselekvésének fejlesztését Munkájukkal bi­zonyították, hogy a megyében működő népfrontba,zottságok többsége képes az önálló kez­deményező munkára. Tovább erősítették együttműködésü­ket a helyi párt-, tanácsi és társadalmi szervekkel, bőví­tették kapcsolatukat a lakos­ság minden rétegével. Aktív élet tapasztalható a közjogi tevékenységben. Ered­ményesen és szívesen vállal­ták a népfrontbizottságok tör­vénytervezetek előzetes vitá­jában a közreműködést. Nőtt a lakosság aktivitása és igé­nye is e téren. Ezért fogalma­zódik meg egyre több helyen, hogy a helyi tanácsi rendele­tek megalkotásába is jobban vonják be a lakosságot. Gazda­godott a tanácsokkal való együttműködés. Különösen jó példáit látjuk Szentendrén, Pomázon. Újfajta tartalmi munka vah kibontakozóban a munkás-pa­raszt szövetség továbbfejlesz­tése, erősítése érdekében. Csökken a korábbi formális munkás-paraszt találkozók száma, több az őszinte esz­mecserét, egymás életét meg­ismerő, egymás munkáját se­gítő beszélgetés. Koszorúzási ünnepség Szálát András, a magyar kom­munista és ifjúsági mozgalom ki­emelkedő személyisége születésé­nek évfordulóján koszorúzási ün­nepség volt szombaton a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának koszorúját Cservenka Fe- rencné, a Pest megyei Pártbizott­ság első titkára és Jakab Sándor, a KB osztályvezetője, a Központi Bizottság tagjai helyezték el. El­helyezték a megemlékezés virá­gait a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Partizán Szövetség kép­viselői, valamint Szalái András hozzátartozói és harcostársai is. Élete egy kommunista forradalmár életútja volt. Pécsett, 1917. február 6-án született. Tizenöt éves gimnazistaként eb­ben a városban kapcsolódott be a Kom­munista Ifjúsági Szövetség szervezésébe. A baloldali diákmozgalomban való tevé­kenysége miatt 1933-ban letartóztatták, rendőri felügyelet alá helyezték, a gimná­ziumból kizárták. Ettől kezdve magánúton tanult, tovább. Leérettségizett és igyeke­zett elsajátítani a marxista eszméket, vas­esztergályosnak ment a Sopiana Gépgyár­ba. (Később Pesten is választott szakmá­jában dolgozott.) A munkatársait megbe­csülő, szerény fiatalembert, hamar meg­kedvelték, becsülték és bíztak benne. Az emberekhez fűződő jó kapcsolata segítette abban, hogy az üzemi munkásokból önál­ló ifjúsági csoportot alakíthatott. 1935 őszén Budapestre költözött. Moz­galmi munkáját a Vasas ifiknél folytatta. Legálisan az SZDP ifjúsági csoportjában dolgozott, illegálisan sajtót terjesztett, pla­kátokat ragasztott, és részt vett a Vörös Se­gély akcióiban. Mint öntudatos nagyüzemi munkásra, a KMP újpesti szervezete is mindig számíthatott Szalai Andrásra. Akik ebben az időben ismerték, úgy emlékeznek, rá, mint a mesterségét kiválóan értő, mű­velt szakmunkásra, öntudatos kommunis­tára, képzett marxistára, akiben a nép ügye iránti hűség igaz emberséggel, ne­mes jellemmel párosult. 1937-^1940 között külföldön élt. Bécs, Párizs, Szófia után felesége rokonainál Zágrábban telepedett le. 1941-ben tért ha­za. Ismét kapcsolatot talált az ifjúsági mozgalommal, az Országos Ifjúsági Bizott­ságban végzett pártmunkát. A függetlenségi molgaloml>a„ vaIÓ részvétele miatt a rendőrség 1942 tavaszán letartóztatta és a hírhedt Andrássy-lakta- nyába került. Az ütésektől, sérülésektől sú­lyos betegen is hű maradt elveihez és a munkásosztályhoz. Rabkórház, feltételes szabadlábra helyezés, majd az aszódi mun­katábor voltak életének következő állomá­sai. Ezeket ügyének katonai bírósági tár­gyalása követte. 1943-ban két és fél évi fegyházra ítélték. Ä sátoraljaújhelyi bör­tönben a foglyok illegális pártvezetőségé­nek tagjaként is folytatta mozgalmi mun­káját. Amikor 1944-ben büntetését néhány hétre felfüggesztették és gyógykezelés cél­jából hazaengedték, hamis iratokkal illega­litásba ment. Betegen, de igaz emberséggel kapcsolódott be ismét a párt harcaiba. Titkos lakásán kis vegyi laboratóriumot rendezett be, iratokat, pecséteket másolt. Kommunisták és baloldaliak százainak éle­tét mentették meg az általa készített hamis igazolványok. A felszabadulás után Budapesten az MKP IV. kerületi, majd központi appará­tusában dolgozott. Jelentős szerepet kapott azoknak a vezető kádereknek a kiválasz­tásában, a velük való foglalkozásban, akik­re az államosításkor a gyárak, vállalatok vezetését bízták. Mindenki a legjobbak közé sorolta a végtelenül szorgalmas, min­denki gondjával, bajával törődő Szalai Andrást. 1949-ken koholt vádak alapján letar­tóztatták és október 15-én a személyi kul­tusz áldozatául esett. 1955-ben, mint a párt­ós a munkásmozgalom igaz harcosát reha­bilitálták. Emléke fennmaradt az útókor számára. S. I. A megye népfrontbizottságai hivatásuknak megfelelően fog­lalkoznak a nemzeti hagyo­mányok ápolásával, a megyé­ben élő nemzetiségiek életé­vel. A megyében működő egy­házak papjaival a békemoz­galom kapcsán építettek ki élő kapcsolatot. Aktív részt vál­laltak a népfrontbizottságok a megye gazdaságpolitikai mun­kájában. Részt vettek 1976- ban a megye V. ötéves tervé­nek kidolgozásában, össze­gyűjtötték a lakosság javas­latait, s a népfront által szer­vezett fórumokon, réteggyű­léseken és népfrontbizottságoik ülésein megvitatták. A gazdaságpolitika megvalósí­tásáuan a nép£rontbizou--.ö~; növekvő számban kapcsolód­nak be saját eszközeikkel. Több fórumot szerveztek a zöldség-gyümölcs termesztés népszerűsítésére, a háztáji ál­lattenyésztés ,fejlesztése érde­kében. Több helyen ismerte­tést tartottak a kistermelők adóztatásainak várható^ ked­vezményeiről. Nagykátán a termelők, eladók, felvásárlók fórumát hívták össze. Jó segítője a háztáji moz­galom fejlesztéseinek a nép­front keretei közit működő több mint 50 kertbarátszövet­ség. Széleskörű munka folyik a falusi népfrontbizottságok és a városi népfrontszervek együttműködésével a művelő­déspolitika, a környezetvéde­lem, a béke és barátsági munka területén is. Vala­mennyi kezdeményezés,. ren­dezvény alapvető célja, hogy a mozgalomban rejlő lehető­ségek felhasználásával előse­gítsék a munkás-paraszt szö­vetség erősítését, a műszaki, agrár- és humán értelmiség aktív közreműködését, nagy nemzeti programunk megvaló­sítását, a fejlett szocialista társadalom felépítését Érde­mes felidéznünk Kádár János szavait: „Az új társadalom az egész népnek épül és a párt vezetésével a kommunisták­nak és a pártonkívülieknek, a népnek, a történelmet formáló tömegeknek együtt kell meg­valósítaniuk. A párt, a kom­munisták a néppel együtt akarnak és tudnak csak bol­dogulni, hiszen életük célja és értelme a nép szolgálata. Meg­tanultuk, hogb nemcsak nehéz helyzetben kell szövetségese­ket keresni, a tömegekre apel­lálni, hanem akkor is, amikor jól mennek a dolgok.” Elsősorban a helyi pártszer­vezetek feladata, hogy a szö­vetségi politika tartalmát ért­ve, gyakorolják vezető szere­tjüket a helyi feladatok meg­valósításában. A népfrontmoz­galomban dolgozó kommunis­ták révén érvényesítsék a párt politikáját és juttassák el a társadalom valamennyi ré­tegéhez. A nemzet alkotó erői tömörí­tésének ma elsősorban az V. ötéves terv megvalósítására kell irányulnia. A népfront­mozgalom egyik legfontosabb 1977. évi feladata; a helyi tervcélok ismertetése, elfogad­tatása és szemléleti, cselekvési egység megerősítése. A nép­frontmozgalom eszközeivel is elő kell segíteni, hogy me­gyénk egész lakossága tudato­san vállalja az 1977. évi feszí­tett, de reális tervceloK eléré­sét. Erősíteni kell a köztudat­ban, hogy mindenki tehetsége, tudása javát adja, váljon ez közfelfogássá. Minden állam­polgár számára váljon kötele­zettséggé a jól végzett, fe­gyelmezett, jó minőségű al­kotómunka. Éppen ezért Igé­nyeljék a helyi pártszervek, hogy a községi népfrontbizott­ságok mozgósító, szervező munkája nyomán az egész la­kosság növekvő aktivitással vegyen részt a helyi fejlesztési feladatok megismertetésében, rangsorolásában és teljesítésé­ben. Továbbra is legyenek kezdeményezőek a népfrontbi­zottságok a területfejlesztést szolgáló társadalmi összefogás, az új közösségi emberneve­lést is szolgáló társadalmi munka szervezésében. FBÍ8ÍŐSS6StBlj6S munka vár ez év első felében a tanácstagok mandátumának meghosszab­bítása kapcsán, az időközi ta­nácsválasztások idején a nép­front helyi szerveire. Felada­tuk a szükséges személycse­rék kezdeményezése, javasla­tok megtétele új tanácstagok­ra, személyi javaslatok előter­jesztése. A népfront helyi szerveinek is feladata, hogy a pártszer­vekkel együttműködve a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójára ké­szülve szolgálja, népszerűsítse a Szovjetunió és a szocialista országoK eredményeit Mun- kájuknoz tartozik, hogy járul­janak hozzá sajátos eszközeik- Kel a békemozgalom erősítésé­hez, erősítsék szolidaritásukat a társadalmi haladásért küzdő népekkel. A népfrontmozgalom fej­lesztése, aktivitásának foko­zása során az irányító és he­lyi pártbizottságok, valamint az együttműködő tömegszer­vek tartsák szem előtt, hogy a népfrontmozgalomnak sajátos jegyei is vannak. Mindenek­előtt az, hogy tömegmozgalom és nem tömegszervezet. Tehát tevékenységét is a szervezeti kerethez kell igazítsa.’ Tevé­kenységét ezért a választott bizottságok, a munkára fel­kért szakemberek, ideiglenes munkaformák, akciók útján fejti ki. A mozgalom sokolda­lú lehetőségeit érvényesítve a tömegek sokrétű cselekvő­készségét, részvételét haszno­sítja a munka különböző for­mái között. így kapcsolódik a népfront a mi társadalmi köz­életünkbe. A népfrontmozgalom sajá­tossága, hogy a különböző szintű népfronttestületek nin­csenek egymásnak alárendel­ve. Ezért is fontos, hogy mun­kájukhoz a helyi községi nép­frontbizottságok a helyi és irá­nyító pártszervektől megfelelő útmutatást, javaslatot, báto­rítást kapjanak. Figyelemmel kell lenini arra is, hogy a járási népfrontbi­zottságok megszüntetésével to­vább nőtt a helyi népfront­testületek önállósága, öntevé­kenysége. Számos helyen, de főleg a járási székhely nagy­községeiben jól élnek a meg­növekedett önállósággal. Fi­gyelemreméltó tervek és mun­ka folyik főleg Ráckeve, Nagykáta községi népfrontbi- zottságainéL Megerősödőben vannak a városi népfrontbi­zottságok. Továbbra is gyen-, ge pontja a népfrontmunká- naik a közös tanácsú községek társközségeiben folyó mozgal­mi tevékenység. Az aláren­deltség itt sem érvényes a népfrontbizottságok közt. A közös tanácsú községeket irá­nyító pártbizottság vagy párt- vezetőség feladata a társköz­ségek népfrontbizottságai munkájának differenciáltabb segítése. A népgazdasági és helyi fel­adatok találkozása, indokolja, hogy az addigi,nél szorosabb munkakapcsolat, politikai együttműködés alakuljon ki a lakóterületeken működő ipari, mezőgazdasági üzemek, intéz­mények párt- tömegszervezeti vezetői és a népfrontbizottsá­gok között. Ennek már számos jó példája van. Az eredmény községfejlesztési beruházások gyorsabb megvalósulásában is jelentkezik. A Népfront VJ. kongresszu­sát megelőző 1 választások al­kalmából megyénk községi népfrontbizottságaiba számos fiatal, valamint tapasztalt mozgalmi munkás került. A pártszervezetek feladata, hogy az ott megbízást kapott kom­munistákkal együtt kísérjék figyelemmel munkájukat és gondoskodjanak megfelelő po­litikai továbbképzésükről. A oolitikai munka fejlesztése é.s a népfrontban dolgozó aktivis­ták képzése szükségessé teszt, hogy mind több felkészült oropagandisíát adjanak a he­lyi párt szervek a tömegek kö­zötti nolitikai munka. fokozása érdekében a népfron.tmozga- lom számára. Társadalmi, politikai cél­jainkkal egész népünk egyet­ért. Ezt az egyetértést tehetik még tudatosabbá a népfront­bizottságok, mozgósítva me­gyénk lakosságát a Hazafias Népfront VI. kongresszusán elfogadott nemzeti p~ogra- mumk megvalósítására. ARATÓ ANDRÄS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára Szalai Andrásra emlékezünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom