Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-25 / 47. szám

1917. FEBRUAR 25., PÉNTEK "x^ßnJfWO Építőanyag, súrolószer, nemes vakolat A szekerektől a marógépekig A felszabadulás előtt a pe­remkerületek megszokott lát­ványát jelentették a szürkére kopott köpenyes férfiak haj­totta szekerek, amelyek a „reipszandot” azaz kőport szál­lították a pilisvörösvári pri­vát kőbányákból a fővárosba. Az alkalmi bányászok össze- furkálták a dolomitot rejtő Budapest környéki dombokat, minden tervszerűség nélkül, a nagyobb haszon reményében. Sötétszürke, napszítta köpe­nyes asszonyok válogatták a köveket vesszőből fonott kosa­raikba. Ötmilliós licenc Az államosítások döntő vál­tozásokat hoztak, de még alig egy évtizeddel ezelőtt is kez­detleges módszerekkel bá­nyászták a dolomitot Pilisvö- rösvárott. A munkások kötele­ken függeszkedve fúrták a robbanóanyagok helyét, a rob­bantás után csákányokkal ver­ték le a le nem hullott kőtöm­böket. Télen a hideg gémberí- tette tagjaikat, nyáron pedig a felszálló kőpor lepte be izzadt testüket. Tavasszal és ősszel ment talán a legjobban a munka. — A 70-es években jutot­tunk el addig — magyarázza Mező Barna, az Országos Érc­es Ásványbányák dunántúli müveinek igazgatója —, hogy azt mondhatjuk: viszonylag modem munkakörülmények között tevékenykedünk. Még tíz évvel ezelőtt is nyers bá­nyatermékként adtuk el a do­lomitot, ma már törve, osz­tályozva. őrölve szállítjuk a megrendelőknek. Termékein­ket felhasználják a festék, a gumi-, a vegyiparban. Évente mintegy 500 ezer tonna dolo­mitot termelünk ki, amelyből csupán az építőiparnak 160 ezer tonnát szállítunk. A magas, bőrkabátos férfi a térképhez lép, amely mellett színes kép függ. Elégedett mo­sollyal mutat a fotóra. — Két évvel ezelőtt az oszt­rák Terranova cégtől egy gyártási eljárás licencét vásá­roltuk meg, amelyhez megkap­tuk a legfontosabb célgépeket is. Segítségükkel nemes vako­latot készítünk. Annyit jelent ez, hogy az építkezni óhajtók 50 kilós zsákokba csomagolva vásárolhatják meg a vakolat­anyagot, amelyet mindössze vízzel kell hígítaniuk, s azon­nal felvihetik a nyers téglafal­ra. A licenc 5 millió forintba került, a nemes vakolatot pe­dig úgyszólván teljes egészé­ben hazai nyersanyagokból, húsz színárnyalatban állítjuk elő. Üj termékünk iránt ér­deklődik az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium, s elmondhatom: a belföldi pia­con máris slágernek számít. Az. építkezések javában tarta­nak, úgy tervezzük, hogy 1978- ban — a tervek szerint — megkezdjük évente 22—25 ton­na nemes vakolat termelését. Kisebb balesetveszély — A dolomit eléggé keresett a belföldi piacon — fűzi to­vább a szavakat. — Szállítunk az Egyesült Izzónak, a Dunai Vasmű tömörítő üzemének, a Borsodi Vegyi Kombinátnak, az Üvegipari Müveknek, s ex­portálunk az NDK-ba, az NSZK-ba és Lengyelországba. — Nem lebecsülendő dolo­mitunk magnéziumoxid-íar- talma sem. Húsz százalékot is eléri, s ezzel a majdani mag­néziumgyártás bázishelye is lehetne... A kúp alakú ör-hegyet megkerülve jutunk a bányába. A külszíni fejtés völgyében kiegyenesedett póklábakként nyúlnak ki a magasban futó szállítószalagok, s továbbítják az osztályozott dolomitot a csilléket húzó kisvasúihoz. A dolomitfal oldalába marógép harap, s továbbítja a kőport a szállítószalagokhoz. — Figyelem kell ehhez a munkához és gyakorlat — rág­ja meg a szavakat az NDK- gyártmányú gép irányítója, Metzger György. Az üzemben 18 éve dolgozik, most 32 éves. Idős, gumicsizmás férfira mu­tat: — Az integetőm szabja meg, hogy merre forduljak. Nemigen emlékszem baleset­re, amióta ezeken a gépeken dolgozunk. Korábban megtör­tént, hogy ráomlott egy gépre a fal, vagy 200 vagonnyi dolo­mit hullott alá. öt napig ás­ták ki. — Megváltozott ez a munka — kapcsolódik a beszélgetésbe Kárpáti János gépkocsi-elő­adó, az üzem szakszervezeti bizottságának titkára, aki 1968 óta dolgozik itt. — A bánya- iparban 1956-tól dolgozom, ko­rábban a pilisi szénbányában voltam föld alatti fejtésen. Ma már a dolomitbányában japán típusú Komacsu gépek­kel szántjuk fel a kőfalat, rob­bantanunk csak altkor kell. ha túl szívós az anyag. A baleset- veszély jóvalta kisebb a ko­rábbinál. Csatlakoztak a csepeliekhez A szemerkélő esőben megál­lás nélkül járnak az erőgépek, a szállítószalagokról szünet nélkül hullik a kő a csillékbe. Egy-egy ilyen vasládába 30 mázsa dolomit fér. — Ha kapunk a MÁV-tól ele­gendő vagont, akkor 60—70 csillét is elszállítunk naponta az állomásra. Ha nincsen vas­úti kocsi, akkor más munkára irányítanak át minket. De tud­ja, hogy van ... Akkor van pénz, ha van tonna is. Kampá­#4 V ÜP A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT FELVESZ „C" kategóriájú gépjárművezetői jogosítvánnyal és 2 éves tehergépkocsivezetói gyakorlattal rendelkező férfiakat 21 éves kortól AUTÓBUSZVEZETŐNEK, valamint 20 éves kortól kiképez VILLAMOS-, TR0UBUSZ- ÉS HÉV-KOCSIVEZETÖNEK Gimnáziumi érettségit tett fiatalokat kiképezünk különféle forgalmi munkakörök ellátására. Felvételre keresünk továbbá kőműves, ács-állványozó, asztalos, tetőfedő, bádogos, elektrikus, segédelektrikus, elektroműszerész, villanyszerelő, forgácsoló, lakatos, karosszérialakatos, autószerelő SZAKMUNKÁSOKAT Segédelektrikusokat tanfolyamainkon elektrikussá képezünk át A vállalat minden területén alkalmazunk BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT Felvilágosítás és felvétel: Budapest VII., Kertész u. 10., fszt. 35. Telefon: 422-130, 1489-es mellék. nyok idején szünet nélkül ér­keznek a vagonok, s éjjel­nappal, szombaton és vasár­nap is dolgozunk — mondja Pálfi Nándor mozdonyvezető, aki pártvezetőségi tag is az üzemben. — Szocialista szerződést kö­töttünk a Budapesti MÁV Igazgatósággal, de ők is kész helyzet előtt állnak — szólal meg újra. — Pedig most nagy szükségünk van támogatásuk­ra, minthogy elhatároztuk: idei tervünket november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára teljesítjük. így akarunk csat­lakozni a csepeliek felhívásá­hoz. — Ha van munka elég, ak­kor jó a keresetünk, másképp 2800—2900 forintot keresünk. A bányászat pedig, maga is tudja, nem a legkönnyebb munka. — Kicsit talán mostohán bánnak velünk — kapcsolódik be a beszélgetésbe Tóth Fe­renc, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. — A kereseti lehetőségek lényegesen eltér­nek például a szénbányászoké­tól. Meghirdették 1975—76-ban a bányászlakás-akciót. Tízezer lakás felépítése volt akkor a cél. Mi egyet sem kaptunk be­lőle, pedig csupán 12 üzemünk van a Dunántúlon. Megkísérel­jük saját erőnkből segíteni dolgozóinkat. Vállalati bérla­kásokat építettünk Pilisvörös- várott. Az otthonok 400 ezer forintba kerülnek, használat­ba vételük díja nem haladja meg a 16—18 ezer forintot, s ahol gyerek is van, ott ez az összeg lényegesen kisebb. Azok a munkások kapnak lakást, akik 10 évre szóló szerződést írnak alá a vállalattal. — Dolgozóink már régen sé­relmezték, hogy nincsen meg­felelő fürdő és öltöző a bányá­ban. A tavalyi bányásznapon adtuk át új létesítményünket, amellyel ezek a gondok is megoldódtak. Segítik a gyerekeket Superdol, hallom a nevet itt, a dolomitbányában. Hirtelen nem jut eszembe, honnan is­merem, pedig ott áll, szinte valamennyi otthon konyhájá­nak polcain a henger alakú dobozba csomagolt súrolószer. Dolomitból készül, és az asz- szony- és nőbrigád csomagol­ja, amely hamarosan joggal pályázik a vállalati kiváló címre. — Ehhez azonban minden brigádtagnak el kell végeznie az általános iskolát — mondja a brigádvezető, Nagy Károly- né. — Négy éve alakult bri­gádunk, most nyolc tagja van. Műanyag dobozba töltjük a súrolóport, majd kartonokba rakjuk őket. Naponta 35 kar­tonnal is végzünk, amelybe 25 doboz fér. Általában jó a ke­reset, 2600—2700 forint, a két töltő persze valamivel többet visz haza. A gondolatait rendezi a barna hajú, kék köpenyes, tré- ningnadrágos asszony, aki itt él Pilisvörösváirott, és két gyermeke van. Talán éppen erről jut eszébe: — Egy piliscsabai otthont patronálunk, ahol mozgássé­rült gyerekek élnek. Rendsze­resen eljárunk hozzájuk, játé­kokat vásárolunk nekik. Mutatja a brigádnaplót, amelyen meglátszik, hogy asz- szonykezek jegyzik a brigád­élet megannyi epizódját. Göm­bölyű betűkből formálódnak a szavak, beragasztott képek, színházi jegyek vallanak egy- egy eseményről... ★ Korszerűsödik és terjeszke­dik a bánya. A hajdani csáká­nyokat és szekereket már ré­gen modern gépek, robusztus teherautók váltották fel. Pe­dig, amint a vezetők is el­mondták. a terjeszkedésnek ellenáll a természet. Ez a kör­nyék Budapest agglomerációs környezetéhez tartozik, s a Dunakanyar is csak néhány kilométerre húzódik innen. Fogy a dolomit, de a ma még szép hegyek és dombok bel­sejében tartalékok rejlenek. Néhány év múlva itt is meg­vívják majd harcukat a kü­lönböző érdekek, a szépség és a haszon csap majd itt össze. Virág Ferenc KRESZ-tanpálya Kiskunlacházán a Munkácsy Mihály általános iskola KRESZ-tanpályáján tanulják az ötödik osztályos kisdiákok a közlekedés szabályait. Amióta ez a park felépült, nem történt közúti baleset a gyerekek között. Nagy Iván felvétele Másfélszeres termés Uj növényvédő szer eredményes kísérletei A Nehézvegyipari Kutató Intézet kísérleti üzemében két tonna új növényvédőszer-kü- lönlegességet állítottak elő, amellyel már megkezdhetik a tavaszi hónapokban a széles körű nagyüzemi kísérleteket. A Nevirol elnevezésű újdonságot több éves kutatómunkával az intézet munkatársai kísérletez­ték ki, s a laboratóriumi és kisüzemi vizsgáztatások egyér­telműen bebizonyították kivá­ló hatását. Megállapították, hogy segítségével csaknem másfélszeresére növelhető a paradicsom, a bab és a nap­raforgó terméshozama. Bioló­gusok tapasztalata szerint el­sősorban a virágok kötődését teszi teljesebbé, és ezáltal nö­veli a hozamot. Különösen szembetűnő fel- használását követően a napra­forgó termésének növekedése. Egy arc a telefongyárból Hogyan lelhet egy arc egy­szerre szigorú és engedékeny? Ezt kérdezem magamtól, mi­közben bemutatkozunk egy­másnak Sotonyi Józsefnéval. Az enyhén barázdált homlok és a dús szemöldök alól barát­ságos, nyílt tekintet szogező- dik rám. Az asztalon fekvő fémdobo­zok fölé hajlok és szakérte­lemmel magyarázza a doboz­ban rejtőző, számomra rejté­lyes mütyürkék, tranzisztorok, üvegdiódák és nyomtatott áramkörök rendeltetését. Sótonyiné műszerész-cso­portvezető, az igazgatótanács tagja, megbecsült szakember a Telefongyár bugyi gyáregysé­gében. Szerencsét próbálni Valaha egy Marika nevű kislány a hat elemi elvégzése után, édesanyjával a debrece­ni piacon zöldséget és gyü­mölcsöt árult Ahogy nőtt, egyre kevésbé érezte kedvére valóra a piaci árus szerepét. Hogyan lehetne özvegy édes­anyja biztos támasza? törte a fejét, és végül oda lyukadt ki, hogy szakmát kellene tanulni Beállt hát egy női szabómes­terhez inasnak. De közbeszólt a háború, és az embereket más gondok foglalkoztatták, mint a ruhacsináltatás. A fő­városba indult szerencsét pró­bálni. A vadidegen, háborús nyugtalansággal fertőzött nagyvárosban azonban seho­gyan sem találta a helyét és 1944 augusztusában visszain­dult Debrecenbe. Az út három hétig tartott. Szülővárosa fő­utcáján iszonyú kép fogadta, a békés platánok akasztófaként hirdették: Így jár minden par­tizán! A háború után megint kez­dődött a piacra járás és mun­kakeresés. 1950-ben a siker­telen kísérletek után Marika isimét szedte a sátorfáját, meg­nézzük, mi újság Budapesten — mondta magának. Most már meglepően hangzik, de csak összeköttetéssel sikerült bejutnia a Standard Villamos- sági Vállalathoz ipari tanuló­nak. Mechanikai műszerész­nek tanult, 8—12-ig járt isko­lába, délután 2—10-ig dolgo­zott. Így ment ez egy évig. 1953- ban férjhez ment és 1954- ben született meg a fia. Ügy érezte, révbe ért. Ahová tartozik az ember 1956 hirtelen szétzilálta a békés napokat. — Az ellenforradalom alatt tudatosodott bennem végül, hogy én is kommunista va­gyok — emlékezik. — A BHG-ban elég nehezen rázód- tak a helyűkre a dolgok. Pél­damutatásra és fegyelemre volt szükség. 1959-ben azután úgy éreztem, itt az ideje, hogy hivatalosan is ott legyek, akik közé tartozónak érzem ma­gam. Felvételemet kértem a pártba. 1960-ban a BHG-tól átke­rül a telefongyártás a Tele­fongyárhoz. Azóta jár nap mint nap Budapestről Bugyi­ba dolgozni; munkáját, mun­katársait nem volt szíve ott­hagyni. Már csoportvezető, amikor szóba került a tovább­tanulása. J ó lenne — — mondták a pártban és Soto- nyiné 1964-ben elvégezte a he­tedik-nyolcadik osztályt, gye­rek és ingázás mellett. 1970-ben újabb változás, új feladatokat kapott a gyáregy­ség és a munkások is, átvi­teltechnikái berendezések ké­szítésére tértek át. Marikát most már Marika néninek hívják munkaitársai és ő ismét tanulni kényszerül. Neki, mint csoportvezetőnek kellett az új berendezések prototípu­sait elkészítenie, és _ betaníta­nia az embereket Újabb né­hány nehéz hónap követke­zett — Hogyan lehet valaki jó csoportvezető? — gondolkozik el. — Érteni kell a szakmá­hoz, a szervezésihez és az em­berekhez is. Megértőnek kell lenni, de szigorúnak is, barát­ságosnak, de nem túl közvet­lennek. Szóval nem könnyű. A bárom kívánság Közben pedig sokasodtak a társadalmi megbízatások. Ki­nyitja a száját, ha szükséges, ügyes-bajos dolgaikkal hozzá szaladtak a munkatársak. így lett műhelybizottsági titkár és később a vezérigazgatói tanács tagja. — Nehéz dolog ez most már nem „csak” negyven embe­rért vállalom a felelősséget, hanem néha az egész gyáregy­ség véleményének kell hangot adnom. Ahhoz úgy érzem nem elég a tudásom, hogy az egész vállalat gazdasági dolgaiba beleszóljak, de mondjuk a kollektív szerződések elkészí­tésekor már szavam lehet és van is. Most az foglalkoztatja a gyáregység dolgozóit, miért vonták meg a gyermeküket egyedül nevelő szülőknek járó hat nap pótszabadságot. „Ma­rika néni, ne hagyja ezt!” És Sotonyi József né szól is majd a következő tanácskozáson. 1977 újabb fordulópont, So­tonyi Józsefné a KGM kiváló dolgozója lett, 26 év a híradás- technikai iparban, napa 2—3 óra társadalmi munka jói megérdemelt elismeréseként. — Ahhoz, hogy ezt elértem, szükség volt a közösségre, Látja ott azt a kislányt? — mutat egy fürge kezű fiatal- asszonyra. — Sok munkába került, amíg beilleszkedett, és ez a brigádtagok segítsége nélkül nem sikerült volna. Előfordult egyszer, hogy há­rom napig be sem jött dol­gozná, a késésekről nem is beszélve. Ha akkor azt mon­dom, mondjuk neki, hogy itt van egy emelettel lejjebb a munkaügyi, ki tudja, hol há­nyódna. De most már sínen van, munkás lesz rövidesen ő is. — Ha egy tündér teljesít­hetné három kívánságát, ml lenne az? — kérdem. A hatás váratlan, könnyek borítják el a szemét — Most lesz a fiam esküté­tele a katonaságnál, szeretnék ott lenni. Tudja, eddig ve­lünk lakott, és most nagyon hiányzik. Még egészséget kí­vánok, meg egy jó feleséget a fiamnak. Azt hiszem, ezekhez a kívánságokhoz még tündér sem kell, csak egy kis sze­rencse. A beszélgetés alatt a kezé­ben szorongatott fedelet rá­helyezi a fémdobozra. Eltűnik a bonyolult alkatrészszöve­vény, így csak egy semmit­mondó, fényes kis skatulya. Az ember nem is gondolná, hogy mi minden lakik bennem Hámor Szilvia Helyreigazítás. Lapunk teg­napi, február 24-i számának ötödik oldalán sajnálatos el- szedés történt. A reális, telje­síthető tervek című cikk első sora helyesen: Örkény, Tábor­falva, Hernád. Járművet gyorsan, könnyen elérheti céiját! KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR A CENTRUM ÚJPESTI ÁRUHÁZRAN Nagy választék hazai és importált árukból. 12-féle típusú motorkerékpár, 48 cm3-estől 350 cm3-esig, továbbá 20-féle típusú kerékpár RIGA, VERHOVINA motorok null szerviz beállítással.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom