Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-27 / 22. szám
4 1977. JANUAR 27., CSÜTÖRTÖK Alapok a korszerű szakmai tudáshoz A TIT^a megyei közművelődés szolgálatában Hétfőn összeül a 'TIT Pest megyei ügyvezető elnöksége, hogy megvitassa a május első felében sorrakerülő VII. megyei küldöttértekezlet előkészítésének és lebonyolításának feladatait. Az előkészületek jegyében rendezik majd március—áprilisban a tizenegy városi-járási TIT-szervezet közgyűlését. A beszámolókban nemcsak az elmúlt esztendő, hanem öt év mérlegét készítik eL Hogy mi kerül majd a mérleg serpenyőjébe? Elsősorban annak megfogalmazása, hogy a TIT olyan sajátos közművelődési intézmény, amely önállóan vagy 'más intézményekkel közösen szervezve tömegméretekben terjeszti a tudományos ismereteket. Pozitív mérleg Az elmúlt öt év alatt a TIT Pest megyei szervezete eredményesen töltötte be tudományos-ismeretterjesztő feladatát. Ha csak az elmúlt év mérlegét vizsgáljuk, a megyei szervezet huszonhárom szakosztálya 7 ezer 384 rendezvényt szervezett, amelyeknek mintegy háromszázezer résztvevője volt. A fokozódó érdeklődés legfőbb magyarázata: az előadások több, mint kilencven százaléka különböző akadémiák, szabadegyetemek és komplex előadássorozatok keretében hangzott el. Vagyis a korábbi évekre jellemző egyes előadásokat felváltották a nyolc-tíz előadásból álló sorozatok. Első helyen a munkásművelődés Érdemes megemlíteni, hogy o kétszázhatvan akadémiai előadássorozatból negyvenötöt kizárólag az ipari munkások számára szerveztek, s ennél is több volt a munkásfiatalok számára rendezett ifjúsági akadémia. Ez jól szemlélteti, hogy a TIT Pest megyei szervezete tevékenységének középpontjában az iparban dolgozó munkások politikai öntudatának, általános és szakmai műveltségének fejlesztése állt, különös tekintettel a szocialista brigádok tagjai körében vállalt ismeretterjesztő munkára. * Hogy mi a titka az akadémiák és a komplex előadás- sorozatok népszerűségének? Elsősorban az. hogy egyre több előadássorozat keretében rendeznek vitát, konzultációt, megteremtve ezzel a lehetőségét annak, hogy az eddig passzív hallgatókból aktiv közreműködők lehessenek. Erre azért is lehetőség kínálkozik, mert egy-egy előadás átlag hallgatói létszáma harmincnyolc. Egy kisebb közösségben pedig mindig jobban lehet vitázni, egymással véleményt cserélni, mint egy ntven-hatvan tagú társaságban. Az értelmiség szerepe A sokrétű program valóra váltásának egyik fontos alap- feltétele, hogy a TIT minél nagyobb számban kapcsolja be a megye értelmiségét az ismeretterjesztő munkába. Elmondhatjuk, hogy történt előbbrelépés ebben is. Évente mintegy harminc-negyven új előadóval bővül a gárda. A szervezet jelenlegi taglétszáma már 1731. örvendetes az is, hogy egyre több egyetemi, illetve főiskolai hallgató is Váci Kötöttárugyárban pedig egy-egy tevékenykedik igen eredményesen. Az elmondottakból kitűnik: a TIT nagyon fontos szerepet tölt be a -közművelődésben. Nemcsak azért, mert e munka nyomán növekszik a lakosság természettudományos és műszaki-technikai műveltsége, hanem azért is, mert az ismeretek állandó gyarapítása segítheti elő a termelés technikai és technológiai megújulását az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A július elején sorrakerülő VII. országos küldöttgyűlésen adnak számot az eltelt öt esztendő munkájáról: mit tettek a lakosság pőlitilcal, általános és szakműveltségének gyarapításáért. Prukner Pál Árpád fejedelem kantáta Kétségkívül szokatlan, vagy legalábbis rendkívül ritka és éppen ezért említésre méltó, ha egy község zenemű megírására ad megbízást zeneszerzőnek. Azt már közöltük, hogy Ráckeve nagyközségi közös tanácsa Árpád fejedelem megrongálódott szobrát helyreállíttatja. A restaurálási munka jól halad, most már biztos, hogy a szobor ünnepélyes átadásának, mondhatjuk, másodszori leleplezésének augusztus 20-án nem lesz akadálya. Erre az ünnepélyes alkalomra a nagyközségi tanács úgy határozott, hogy eredeti zeneművet, Árpád fejedelem kantátát irat, amit a szobor átadásánál mutatnak be. A kantáta megírásával Lóránd István zeneszerzőt bízta meg a tanács. bekapcsolódik terjesztésének igen fontos munkájába. Hogy jól felkészült előadói gárda végezhesse a megyében nagyon fontos feladatát, a TIT megyei szervezete egyre több előadói konferenciát rendez részükre, így biztosítva minél alaposabb felkészülésüket. A jó előadók mellett a munka eredményességét segítette az is, hogy a megyei, illetve városi-járási szervezetek i mellett tovább emelkedett a helyi TIT-csoportok száma. Ma már a megye huszonhat településén működik helyi TIT- csoport, almi lehetővé teszi a még hatékonyabb ismeretterjesztő-közművelő munkát. És a munkahelyi csoportok alakulása is egyre számottevőbb. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen kettő, a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézetnél, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalatnál és a A művészettörténészek egy csoportja ír, másik tábora ol- i vas, szüntelenül tájékozódva az ismeretek 1 készül a műre. Solymár IstSolymár István emlékére Ma helyezik nyugalomra a Farkasréti temetőben, az 53 éves korában elhunyt dr. Solymár Istvánnak, a Nemzeti Galéria főigazgatóhelyettesének hamvait. Megrendültén búcsúznak tőle a Pest megyében élő festők, szobrászok, művészeti írók is, akiknek igaz barátja, tehetségük pallérozója volt. Soha nem sértette az embert. Szerényen volt méltóságteljes. Akkor is, amikor a szentendrei és Pest megyei festők kiállításán mondott bevezető szavakat, akkor is, amikor Gorka Géza betegtársaként nyugtatta látogatóit. Akkor még felépült, de Borsos Miklós tárlatán már csöndes iróniával jegyezte meg: „Eljöttem, lássák: még élek.” Műveiben szól már csak hozzánk. Avatott ítéletét olvashatjuk Duray Tibor és Csohány Kálmán művészetéről, az utolsó pillanatig dolgozott Nagy István monográfiáján, mely hamarosan megjelenik posztumusz kötetként. Emberségét, nagy szakmai felkészültségét tanúsítja tanulmányainak gyűjteménye, melyet Hagyomány és lelemény a képzőművészetben címen a Magvető adott ki. Az előszóban szinté az önportré erejével szintetizálja életművét; Legjobb zászló a minőség védelme. Csak azért védhette, mert tudása, szolgálata, embersége önmagában is érték volt. Képzőművészetünk igaz gondozójától búcsúzunk néma tisztelgéssel. L. M. van számbavette a képzőművészet egyetemes és magyar vonulatát, s töprengett hivatásának holnapjáról. Nem sietett, alapossága nem engedte. Az ő különös tehetsége hosszú előkészülétet igényelt. Bortnyik Sándor úgy távozott, hogy mindent megvalósított. Solymár István most hordta csűrbe a termést. Korán, nagyon korán ment el. Végtelenül kol- légiális volt, nem ismerte az irigységet. Valóban tudott örülni mások sikerének, korrektségének forrása emberi tisztasága volt. Ha valakit igazán szeretett, azzal szigorúbb volt. Mint szerkesztő, mint lektor, mint a Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese minden igaz értéknek és ígéretnek teret adott, de nem mondott le a jobbítás, a nevelés távlatairól. Ügy indította útjára a hozzá benyújtott cikkeket, tanulmányokat, hogy a hibákat is megjegyezte. Szóban, csöndesen. Jóságos lénye nem ismerte az engedékenységet, fáradhatatlanul gyomtalanított képzőművészetünk kertjében. Ürügy? Tárgy? Háttér? írók a történelem kelléktárában Véletlen találkozás —mondhatnánk. Négy mostanában megjelent regény, négy különböző országbeli író munkája — s mind történelmi kosztümben, múlt idők eredményei és tárgyai közepette játszódik. S mégis más a viszonyuk a történelemhez. Egyiknél valósággal az a regény témája, tárgya: az író a történelmet öltözteti regényalakba. A másik szerzője szinte megfordítva, regényalakját helyezi történelmi atmoszférába, mert az felel meg neki. A történelem szinte csak ürügy itt, míg amott háttér. egy személyiség, egy világlátás lenyomatának megfejtéséül szolgáló egykori környezet, Röviden: mind a négy író másként nyúlt a történelem kelléktárába. Rebreanu Lázadása A legkevésbé kellék a történelem századunk nagy román írójának, Liviu Rebrea- nunak. Igaz, életében zajlott le regényének történelmi eseménye: az 1907. évi román parasztfelkelés idején az erdélyi születésű író már 22 éves volt és honvédtiszt. Egy évre rá kérte leszerelését. A felkelésről szóló Lázadás című regénye még negyedszázadig érlelődött: 1932-ben jelent meg. Nagysága — Rebreanu írói nagysága egyben — árnyalt és mégis világos egyöntetűséggel kifejezett valóságlátásában rejlik. Csodálatos plasztikával, noha igen kevés eszközzel, s igen erőteljesen tudja láttatni a paraszt szemszögéből s' ugyanakkor a földesúr szemszögéből is ugyanazt a szituációt. S mindkettőben láttatja az embert vonzó s taszító oldalaival egyszerre: olyannak, amilyen — s mert így látható, azért nagyszerű maga az alak, maga az ember is. Rebreanu számára a történelem is élet, eleven valóság, bonyodalmai, fájdalmas és csak enyhülő, de nem feloldódó dilemmái nemcsak a múlt, hanem a továbbhordó idő, az írói jelenkora megoldatlan gondjai is. Így tanulság, de nem oktatva, kimondva, hanem csak felmutatva örökségként. , Olyan friss elevenséggel támad föl benne a kor élete, hogy szinte kicsap a könyvből, szinte testünkön, érzékszerveinkben érezzük atmoszféráját, a szenvedélyeket, a törekvéseket és vágyakat, a szégyent és a felháborodást, a szereplők érzéseit és hangulatait. Remek könyv a Lázadás, amelyet Gálái László kitűnő tolmácsolásában az idei év első kiadványai között jelentetett meg az Európa Kiadó. Bosch ismeretlen élete Hieronymus Bosch életéről nem sokat jegyzett fel a krónika: fantasztikus, félelmetes, groteszk, lebilincselő és visz- szataszító festményei őrzik nevét ma is. Theiin de, Vries holland író, arra vállalkozott a Titkok birodalma című regényében (amely ugyancsak az első kötet ez idén az Európa közkedvelt Századok — emberek című sorozatában Szondi Béla fordításában), hogy a műből és korból rakja fel az írói képzelet segítségével egy művészélet mozaikképét. Nem Bosch-életrajzot ír, hanem úgy mondhatnék: a Bosch-képek festőjének életregényét írja meg. A regény hőse, a Bosch-képek mögé képzelt festő regénybeli neve éppen ezért Melchior Heitham. Róla vagy talán inkább rajta keresztül mutatja be egy korfordulón egy történelmi fordulatok színhelyéül szolgáló tájon: a Rajna, a tenger és Amszterdam háromszögében az újkor hajnalán a szemlélet és a világkép változását megélő s magában megharcoló művészember sorsát, vajúdását. Giono csúcsregénye Rég ismert író a magyar olvasók előtt a francia Jean Giono. Az Európánál Vajda András tolmácsolásában most megjelent könyvét a Huszár a tetönt, negyed évszázaddal ezelőtt írta. E művét a korábbi regényeitől, nálunk is ismert. munkáitól szögesen eltérőnek, s pályája csúcsának könyvelte el az irodalomtörténet. Ezt az eltérést Stendhal hatásának tulajdonítja. Az eltérés ellenére itt is megtalálja az olvasó azt a Gionót, aki a természettel közvetlen viszonyban van, benne él, annak része. A szereplők, az ember érzékein átbocsátva tárul elénk a cselekmény színhelyeivel. A múlt század első felében játszódik a történet, vagy inkább utazás, azaz menekülés. Egy piemonti hercegnő szerelemgyermeke a könyv hőse, aki a szabadságért küzd, szembekerül a törvénnyel, s arra menekül, ahol a halál árnyéka védi: a kolerajárvány réme tartja távol az üldözőket. Ez a különleges légkör, a bizonytalanság, a veszély nyugtalanító jelenléte a téma — melyben csak egy-egy pillanat ad nyugalmat, történetesen hősünknek egy menedékhely a tetőn. A holtak nem énekelnek Rudolf Jasik szlovák regényíró 1960-ban. halálakor még nem töltötte be 41. évét. Utolsó, befejezetlenül maradt munkája egy trilógia volt — körülbelül a fele készült el. Ezt jelentette meg most az Európa Rácz Olivér fordításában. A holtak nem énekelnek címen. E trilógia a szlovák nemzeti felkelés eposzának indult. Az előtt kezdődik a történet a hátországban és a fronton, akkor, amikor még siker kecsegteti a németeket és csatlósaikat, s a tervek szerint a háború után, a szocialista átalakulással zárta volna az író. Ameddig elkészült, az a nemzeti történelem lényeges pillanata. A figyelmeztető fordulat: . a sztálingrádi német vereség után, a nemzeti elhatározás, a cselekvés döntő lépése: a felkelés kezdete előtt maradt félbe a regény fonala. De így is látjuk a fordulat mélységét: azt, ami az emberekben végbemegy. Azt, hogy a szlovákok, a katonák mint fordulnak szembe a németekkel. Jasik könyvének témája a történelem, az emberekben megfogamzó, cselekedetté váló változás. Németh Ferenc HETI FILMJEGYZET A cigánytábor az égbe megy Grtgorij Grigoriu, A cigánytábor az égbe megy című íilm férfi főszereplője. Hogy valójában az égbe megy-e a cigány tábor a szovjet Emil Lotjanu filmjében, azt nem tudom. De hogy a Makszim Gorkij Makar Csud- ra című, klasszikussá érett elbeszéléséből, illetve inkább annak felhasználásával írt filmben a rendező és forgatókönyvíró Lotjanu csak részben tudta megvalósítani kitapintható, a filmből azért kiérezhető alapelképzeléseit, azt tapasztalnom kellett. Gorkij elbeszélése — ha nagyon szűkszavúan, jelzésszerűen akarjuk megfogalmazni — a mindennél többre becsült szabadság szeretetéről szól. Egy agyonrendszabályozott, gátak, törvények, szokások, osztálykülönbségek, kötöttségek szövevényével befont világban Makar Csudra és népe képviseli az utolsó szabad embereket. Ez a jelképessé növő mondanivaló a filmből sajnos csaknem teljesen kimarad. Illetve átalakul. A gorkiji világ kemény realizmusát ugyanis csak átszínezik a cigányok különös, egzotikus életének sajátosan tarka színei. Lotjanu viszont elmerül ebben a színes világban, és ami jóformán csak a coleur local, a helyet érzékeltető' színezés eszköze volt az írónál, itt fő tényezővé válik. Túlságosan „cigányos” alkotássá lesz így a film, olyan megoldásokkal, olyan szemléletmóddal, amit a néző idegenkedve fogad, mert túlédesítettnek, túlszínezettnek, tiritarkának — sőt, a cigánytáborokban játszódó egyes jelenetekben egyenesen csiricsárénak — érez. A realizmuson felülkerekedik a vásárlás egzotikum, és ez nemcsak a film szereplőinek öltözékében, a göregáboros ra „vett” figurákban, a cigány táncfolklór legfelszínesebb elemeiből komponált táncokban érhető tetten, hanem a zenében is. Ez már távolról sem eredeti cigány népzene; ezt már alaposan átkomponálták, megfésülték, szalonképessé tették, sőt, színpadias produkcióvá gyúrták — amit az is jelez, hogy a dalokat a moszkvai Cigány Színház profi énekesei adják elő, és a zeneszerző is e színháznak dolgozó komponista. A filmről szóló híradások ugyan azt jelezték, hogy a zenét gyűjtések során szedték össze, de ez a munka a film tényleges zenéjében nem nagyon érezhető. Lotjanu érdeme, hogy ezzel a témával egyáltalán foglalkozott. Nagyon sok szép részlet is található a filmben, s szép az operatőri munka (Szergej Vronszkij) is De A cigány tábor az égbe megy, sajnos, nem tudta elkerülni a hasonló témájú filmek nagy buktatóját, az — ahogy mi mondanánk — népszínműves műcigányko- dást. Egy lány Chicagóban Napjaink művészeti slágertémája az elmagányosodás, a kapcsolatokra vágyó, de azokat fel nem lelő, vagy kapcsolataiba belebukó ember rajza. A téma felkapottságának okait elemezni nem egy filmjegyzst dolga, de annyi itt is jelezhető, hogy a magas fokon civilizált társadalmakban. — vagy az úgynevezett fogyasztói társadalmakban — ez a jelenség gyakoribb, mint máshol. Az életforma, az életmód, a fejlett ipari társadalmak számos gazdasági, politikai — és ezekkel összefüggő filozófiai vagy egzisztenciális — tényezője valóban kitermeli ezt a jelenséget. Különösen megtalálhatók az elmagányosodás tünetei a nagyvárosokban, a több milliós agglomerátumokban, melyekben a hihetetlen élettempó mellett is tragikusan egyedül érezheti magát az ember. Peter Hyams forgatókönyvéből Herbeit Ross most olyan filmet rendezett, amely egy amerikai nagyvárosban, Chicagóban játszódik és hőse egy csinos, kedves, szellemes, értelmes lány, T. R. Baskin. Megszökött a szüleitől, mert nem bírta elviselni a kisvárosi élet bezártságát, kisszerűsé- gét. De hiába megy a városba, hiába kap hamarosan munkát, s hiába talál viszonylag jó szállást is — ez az embervadon sem hozza meg számára a nyugalmat és a kiegyensúlyozott boldogságot. Munkája lélektelen, idegőrlő, értelmetlen, és egy beláthatatlan folyamat Darányi része, amiben semmi öröme nem lehet. Emberi kapcsolatai nincsenek, s amikor rábukkan egy neki tetsző fiúra, ebből is csak megaláztatás és kiábrándult csömör lesz. Furcsa módon egy majdnem groteszk véletlen folytán az útjába kerülő kopasz, kövér, félszeg, „kalandot’’ kereső derék családapával szemben — aki szintén vidéki — tud valamiképp emberinek nevezhető hangot találni, de ebből sem lesz semmi, ez sem oldja meg a lány gondjait, nem szünteti meg magányát. Erőteljes hangulati hatású, szépen, komolyan és nagyon egyszerűen megcsinált film ez. Herbert Ross — a forgató- könyvnek is köszönhetően — nem téved bele a téma elszi- ruposításának zsákutcájába, nem lesz nyúlósan érzelgős, vagy színfalhasogatóan áldrámai. Csak annyit mond: íme, itt egy szeretetre méltó, okos, szép lány, akinek minden normális férfi csak örülhetne, aki társ és partner tudna lenni, aki többre lenne képes, mint holmi értelmetlen dossziék ra- kosgatására egy mit tudom én miféle irodában — és ez a lány nem talál társat; vagy ha talál, az megalázza, mert nem veszi észre benne az értékeket. Candice Bergen, T. R. Baskin alakítója, szekszepiles nő és jó színésznő is. Elsősorban neki köszönhető, hogy a film, komolysága mellett is, tele van humorral, színnel. Mérleg Krzysztof Zanussi lengyel filmrendező nevét több kitűnő múrukája tette ismertté nálunk is (Kristályszerkezet, lllumi- náció). A fiatalabb lengyel rendezőnemzedéknek az a képviselője ő, akit elsősorban a mai ember problémái izgatnak. Erősen intellektuális megfogalmazású alkotásaiban ennek az embernek — kortársainak — a kérdéseire keresi a választ. Erre a Zanussira azonban rácáfol a mostani film, mert meglehetően álproblémának tűnő kérdését — a negyvenéves nő otthagyhatja-e családját, ha fiatalkori szerelmével találkozik? — nem tudja sem elhitetni, sem elfogadtatni a nézővel. A Mérleg langyos moralizásba fullad. Takács István i
