Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-05 / 3. szám

PS3T MEGYEI 1977. JANUÁR 5., SZERDA KJtíüan Nagyobb hatékonyságai növekvő termelés Cácsi Miklós államtitkár a kohó- és gépipar eredményeiről, feladatairól A kohászat és a gépgyártás 1976. évi eredményeiről és 1977. évi terveiről nyilatkozott az MTI munkatársának Gácsi Miklós kohó- és gépipari ál­lamtitkár. Mint elmondotta, tavaly a kohászati vállalatok termelése négy százalékkal haladta meg az előző évi szintet, s ez megfelel a népgazdasági' terv­ben előírt növekedési ütem­nek. A gépipar termelésének növekedési üteme 6 százalé­kos, lényegében ez is megfelel a népgazdasági terv előírásai­nak. A gépipar átlagánál eb­ben az évben is gyorsabban növekedett a híradás- és vá- kuumetechnikai ipar és a mű­szeripar, s az előző évekénél dinamikusabb volt a fejlődés a villamosgépek és berendezé­sek gyártásában. Gazdaságpolitikai igény a tartalékok feltárásénak egyik szükséges eszköze a felesleges párhuzamos gyártások ésszerű csökkentése. Felméréseink sze­rint a párhuzamosságok mintegy 340 millió forint érté­kű termelésnél egy-két éven belül, további 320 millió fo­rint értékű gyártásnál folya­matosan felszámolhatók. A vállalatok közötti kooperáció fejlesztése, vagyis az ésszerű munkamegosztás után további csaknem 700 millió forinttal csökkenthető a párhuzamosan gyártott termékek értéke és sok területen gazdaságosabb a termékek beszerzése szocia­lista importból. Idénre a népgazdasági terv 4 százalékos kohászati terme­lésnövekedéssel számol. En­nek megfelelően jövőre nyers­vasból el kell érni a 2,3 mil­lió, nyersiacélból a 3,75 millió, hengereltáiruból pedig 3 millió tonnás termelési szintet, hogy belföldi és exportkötelezetsé- geinket teljesítsük. Ehhez az anyagellátás biitositott. A gépipari termelésnek az ipari termelés átlagánál na­gyobb ütemben, mintegy 10 százalékkal kell nőnie. Figye­lembe véve erőforrásainkat és a szelektív fejlesztés ütemé­nek gyorsítását, a tervet reá­lisnak kell tekinteni, amely fegyelmezett és kemény mun­kával teljesíthető. Néhány vállalat azonban előzetes ter­vében alacsonyabb termelés- növekedéssel számol, A terv­ellenőrzések során ezeket a terveket külön is megvizsgál­juk, s szükség esetén módosí­tásukat kérjük. Közismert, hogy 1976-ban visszakerült a tárcához a me­zőgazdasági gépgyártás. En­nek ötéves és távlati fejlesz­tési programját 1977 közepéig dolgozzuk ki. Ezen belül elké­szül a háztáji és kisegítő gaz­daságok céljait szolgáló kisgé­pek gyártásának fejlesztési programja is. Mindkét ágazat legfonto­sabb feladata az exportképes­ség erőteljes növelése. A ko­hászat szocialista kivitele csaknem egyharmaddal meg­haladja majd a tavalyit. A gépipar szocialista exportja a terv szerint 17—18 százalék­kal bővül. A népgazdasági előirányzatnak megfelelően jelentősen fokozni kell a tő­késexportot is. A gépipar tő­kés kivitelét például 23—24 százalékkal kell növelni, de a kohászat feladata is megha­ladja az 1976. évit. Továbbra is igen fontos fel­adat a belföldi ellátás javítá­sa. Mindezek érdekében nö­velni kell a nagy hatékonysá­gú gépek és berendezések ki­használását, javítani kell az üzem- és munkaszervezést, s fokozni azoknak a dolgozók­nak az anyagi ösztönzését, akik vállalják a több műsza­kos munkát — mondotta be­fejezésül Gácsi Miklós állam­titkár. Nevéhez méltóan A barátság ä hétköznapo — Az elnök elvtárs? — adja vissza a kérdést az adminiszt­rátor — szovjet újságíró ven­dégekkel járja a gazdaságot. — Az órára pillant, aztán megnyugtat: — Már az üveg­házban lehetnek, nemsokára vissza jönnek a központba. Nomen est ómen — a név intője!. A ceglédi Magyar- Szovjet Barátság Tsz-ben csakugyan ezerféle .szájfijal.. kö­tődnek a szovjet emberekhez, a Szovjetunióhoz: a barátság ettéphetetlen szálaival Virágok üzenete Skultéti József nemcsak a közös gazdaságinak az elnöke, hanem a tsz dolgozóiból — az országosan az elsők között — alakult MSZBT tagcsoport ügyvezető elnökségének is. Az MSZBT VI. országos konfe­renciáján pedig ismét bevá­lasztották a társaság országos elnökségébe. Most, amíg a vendégeiket kalauzolja, én Szűcsné Pálóczi Julianna üzemgazdászt, a tagcsoport ügyvezető elnökségének egyik tagját veszem vallatóra: mit csinált tavaly a tagcsoport? — Talán, ha naplót vezet­tünk volna, most nem kellene attól tartanom, ez is, az is ki­marad a felsorolásból. Egy bi­zonyos: nincs nálunk ünnep szovjet vendégek nélkül. Ápri­lis 4-én. november 7-én a szovjet katonáknak, tisztek­nek közöttünk a helye, hiszen a szabadságunkat mi is az ok­tóberi forradalom győzelmé­nek köszönhetjük. A május el­sejei ünnepségekre már máso­dik éve együtt vonultak a menetben a kertészetben dol­gozó leányaink a szovjet kato­nákkal. A nemzetközi nőnapon kölcsönösen meghívjuk és megajándékozzuk egymást a szovjet tisztfeleségekkel. A barátság azonban nem korlátozódik az ünnepnapok­ra. Itt aztán különösen nem, hiszen évek óta a szovjet ka­tonák a leghűségesebb segítő­társai a tsz-tagoknak: minden őssizel részt vesznek a betaka­rítás sürgős munkáiban. A termelőszövetkezet a munka­bért zöldáruval, virággal tör­leszti. Itt tartunk, amikor megér­kezik az elnök. Meghallva, hogy épp a virágokat emleget­tük, azt mondja: — A ml szegfűink eljutnak a kontinens minden tájára: keletre, nyugatra egyaránt. Egyik legnagyobb vásárlónk a Szovjetunió, a másik Hollan­dia. Elképzelhető, milyen jó érzés nekünk, amikor i a tv- híradóban azt látjuk, hogy a mi szegfűnkből kötött csokrot helyez a menyasszony a moszkvai Ismeretlen Katona sírjára, vagy a Kongresszusi Palotában a mi virágunkkal köszöntik az úttörők a szov­jet párt- és állami vezetőket. Ami pedig a nyugati virág- exportupikait illeti, az is ezt a barátságot propagálja. Minden évben nagy szállítmányok in­dulnak például, „a, liollandiál Altsmer városka neiÁzetközi virágbörzéjére, s minden kar­tondoboz oldalán ott a fel­irat: Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz, Cegléd. Inkább helikoptert Ez a jókora, 4500 hektáros közös gazdaság abban a fur­csa helyzetben van, hogy a szegfűk és a szarvasmarhák hajléka jóval korszerűbb, mint a központi iroda. Mert az, amióta a városban levő épületet szanálásra ítélték, kinn, a város szélén, faba­rakkban ütötte fel tanyáját. Az elnöki iroda csupasz falait például mindössze oklevelek díszítik, de azokból aztán any- nyi jutott egy-egy szobába, mintha a tapétát akarták vol­na velük pótolni. — Mikorra tervezik az új irodaház, tsz-központ építését? — Egyelőre nem foglalko­zunk ilyen tervekkel — mond­ja Skultéti József —, más ter­veink vannak. — Például? — Négy-öt közös gazdaság­gal társulva, egy szovjet heli­koptert szeretnénk vásárolni. A Repülőgépes Növényvédel­mi Állomás kapacitását a me­zőgazdaság igényei már túl­nőtték: nincs annyi gépe. amennyi kellene. Tavaly mi már béreltünk egy szovjet he­likoptert, s rájöttünk, hogy milliókat lehet azzal megtaka­rítani és élőmunkában. To­vábbmegyek: tízmillióval nö­velhető a növénytermesztés árbevétele, ha a saját helikop­terrel akkor és annyiszor vég­zünk vegyszeres gyomirtást, permetezést a földeken, s a szőlőben, amikor a legoptimá­lisabb rá az idő. és ahányszor szükséges. , — A tagság mit szólna hoz­zá? — A mi termelőszövetkeze­tünk tagsága már megtanulta, hogy a szovjet technika előtt le a kalappal. Meg azt is, hogy három brosúránál, öt előadás­nál többet használ a barátság ügyének néhány embert kímé­lő, nagy teljesítményű erő- és munkagép, vagy a nagyhoza- mu, szovjet búzafajták alkal­mazása.. Van egy sütőüze­münk, amelynek kenyeréért... — ... a pestiek is megállnak a városban, ha erre jármait — fejezem be a mondatot. — Még Szolnok megyéből is átugranak, akik egyszer meg­kóstolták! Nos, ezt a kenyeret 70—80 százalékban szovjet intenzív búzafajtákból készült lisztből sütjük. S a címke a kenyéren is ez: Magyar— Szovjet Barátság Tsz, Cegléd. .1 TJ* M V 1 ..... a4- . - ' • * » > # ' - 1 Folytatás: Cegléden Mi Is hírt adtunk arról a jól sikerült klubdélutánról, amit a termelőszövetkezet tagcsoportjának szervezés ében a közös gazdaság dolgozói és a járás többi tagcsoportjának képviselői töltöttek a Szbviet Kultúra és Tudomány Házá­ban. Lesz-e folytatása? — Nem Is akármilyen! A járási pártbizottsággal közösen egész napos programot terve­zünk, amibe bevonjuk a vá­rosban működő üzemi és isko­lai tagcsoport, valamint a szo­cialista brigádok képviselőit is. A program a járási-városi pártbizottság székházában tar­tandó kiállítás megnyitásával kezdődik majd — az anyagát, természetesen a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házától kapjuk —, baráti találkozóval folytatódik, és valamelyik szovjet vendégegyüttes műso­rával fejezzük be. Nyíri Éva Tervek és lehetőségek (2.) A tartalékok kettős arca (Cikkünk annak az eszmecse­rének a része, amelyet a te­levízió december 23-i Tervek és lehetőségek című műsora nyomán indítottunk. A vita­indító lapunk december 24-i számában, a areagálássorozat el­ső írása december 28-án jelent meg.) A Pest megye területén te­vékenykedő aktív keresők szá­ma meghaladja e negyedmil­liót. Ha most ehhez hozzátesz- szük a naponta vagy hetente ingázók hatalmas táborát, akik túlnyomó része a fővárosban dolgozik, akkor kiderül, hogy a megye minden második la­kosa kereső foglalkozást űz. Nagy erejű sereg ez a majd­nem félmillió ember, de elke­rülhetetlen a kérdés: valóban ott és úgy dolgozik-e, ahol, amiként a társadalom számára a leghasznosabb? Változás nélkül öt esztendő alatt a megyé­ben a foglalkoztatottak köre tíz százalékkal bővült, s ezt jelentősnek tarthatnánk. Tény­legesen azonban arról van szó, hogy a gyarapodás tekintélyes részét különböző átszervezé­sek, adminisztratív változá­sok szolgáltatták, azaz nem új, hanem eddig másutt nyilván­tartott foglalkoztatottakról be­szélhetünk. Fényt vet a növekedés va­lódi mértékére az az adat, hogy a megye szocialista ipa- tóban mindössze másfél ezer­rel több ember dolgozik, mint hat évvel korábban. Ennek is­meretében már bátran leírhat­juk, hogy az ipar lényegében létszámváltozás nélkül oldotta meg sokasodó feladatait, hi­szen a szóbanforgó idő alatt a termelés negyvenegy százalék­kal lett nagyobb, a termelés­növekedés majdnem teljes egészét a termelékenység javu­lása fedezte. Amit akár úgy is felfoghatunk, mint az ésszerű munkaerő-felhasználás bizo­nyítékát. Elsietett következte­tésnek hamis a summázata, s ebbén az esetben ez történne. A helytálló magyarázat abban rejlik, hogy a termelés, s azon belül az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedésének forrása döntő mértékben az ál­lóeszköz-állomány gyors gya­rapítása volt — 1970 és 1975 között több, mint nyolcvan százalék a bruttóérték alapján szá’rriított emelkedés —, s nem a munkaerő-gazdálkodás töké­letesítése. Szükségszerű irány Maga az a .tény sem sorol­ható a kedvezőek közé, s még komorabbá válik színezete, ha hozzáfűzzük, hogy a hatalmas eszközállomány kamatoztatása — 35 milliárd forint értékű esz­köztömeg szolgál az iparban — alig javult valamit, sőt, több iparterületen romlott. Ami per­sze korántsem csak a megyé­ben Jellemző, azaz nem egy­szerűen helyi vonásokról, ha­nem országosan általános gon­dokról van szó. Mivel minde­nütt meglelhető a munkaerőigé­nyek és a munkaerőforrások közötti feszültség, szükségsze­Iskolából a konzervgyárba rű haladási irányként bontako­zott ki a már foglalkoztatottak helyzetének vizsgálata. Csak éppen nem mindig szerencsés eszközökkel, módszerekkel. Rendelkezések, országos munkagazdasági konferenciák, üzem- és munkaszervezé­si tanácskozások vonultathatok fel tanúként, arra, hogy „az ügy”, a foglalkoztatás éssze­rűbbé tétele napirenden van. Túl hosszú ideje, ahhoz mér­ten, ami eredményként elköny­velhető. Nagy hibának bizo­nyulna tehát úgy vélekedni — s van erre hajlam, nem is csekély erejű —, hogy mind­azt, ami a munkaerőhelyzetben kialakult, a gazdálkodó egysé­gnek nyakába kell varrni. Az ésszerű, a munka társadalmi hatékonyságát javító munka­erő-gazdálkodás nem osztható fel önálló, egymástól elszakí­tott részekre, mert — amint azt a témával kapcsolatban többek között a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigaz­gatója kifejtette — a vállalati közeg nem független az általá­nos közegtől. Ha ugyanis egy vállalatnál gyatra a munkaerő foglalkoztatása, akkor könnyű rendet tenni. Ha azonban ál­talában ezt tapasztalhatjuk, akkor a rendcsinálás sem szű­kül le egy-egy termelői közös­ségre, hanem általánosnak kell lennie. Hamis legendák Szívesen hivatkoznak sokan a nehéz munkaerőhelyzet okai­ként a bérpolitikai ellentmon­dásokra, az ágazatok közötti foglalkoztatási arányok eltoló­dására, az élőmunka olcsósá­gára és az eszközök drágasá­gára, a munkaerő-forgalom nagyságára, a gyermekgondo­zási segélyre... mert hivat­kozni szinte mindenre lehet. E hivatkozásoktól azonban semmi sem mozdul előbbre, sőt, a hamis legendák köde el­fedi a tennivalókat is. Mert hiszen hamis legenda a bér, a pénz kizárólagossága a munkaerő áramlásában'; sok, nagyon jól fizetett munkára sincsen ember a megyében. Legenda az is, hogy az építő­ipar, a kereskedelem létszám- növekedése — ami a megyé­ben a hetvenes években je­lentősebb mértékű, előbbinél hat-, utóbbinál négyezer fő — szívta el az ipar elől a mun­kaerőt. E munkavállalók nagy része ugyanis képzettségénél, otthoni helyzeténél stb. fogva, ha akarna sem mehetne az iparba dolgozni. Túl sok erő, figyelem pazarlódott el a le­gendák gyártására — emlé­kezzünk csak a szövetkezetek kiegészítő üzemei körüli vi­harokra —, s kevés jutott ar­ra, hogy választ keressenek a kérdésre: ha vannak tartalé­kok, akkor hol vannak, s miért maradnak feltáratlanul? Tartalékok ugyanis valóban vannak. Feltárásuk viszont azért késett, azért volt vonta­tott, mert semmiféle érdek, haszon, eredmény nem fűző­dött hozzá. Aki komolyan vet­te e teendőt — s a megyében szép számmal voltak ilyen vállalatok, a Csepel Autógyár­tól a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárán át a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipa­ri Vállalatig —, azt jó eset-, ben hangosan megdicsérték, rosszabb esetben csak bólintot­tak rá egyet. Aki meg semmit sem tett, vagy éppen csökke­nő munkáslétszámát az alkal­mazottak csoportjának duz­zasztásával „ellensúlyozta”, az szépen megült a csendben, s hamiskás mosollyal fogadta a létszámfelvételi zárlatot... Rossz címzés Ezzel már azt is kimond­tuk, hogy sűrűn azokat érte — a céljaiban ugyan helyes, de a helyzet sokrétűségét leegysze­rűsítve felfogó, s mechaniku­san kezelő — rendelkezések, intézkedések ostorhegye, akik nem szolgáltak rá. S nem­csak ilyen értelemben volt rossz a címzés, hanem abban is, hogy a politikai-erkölcsi és a gazdasági jellegű tennivalók összekeveredtek, nem lehe­tett tudni, melyik kinek az inge, s mi tagadás, nem tü­lekedtek azért, hogy ezt az inget magukra vegyék bárhol, bárkik. Vártak inkább. Esz­tendőket. Vagy rálicitáltak a másik üzemre, még valamit ígérve, Függetlenül a teljesít­ménytől, a munka tényleges értékétől. Ami morálisan la­zította az amúgy is tág kere­teket, kialakította az „ügyes” ember típusát, aki ahányszor munkahelyet változtatott, any- nyiszor jutott béremeléshez, bár ugyanannyit — vagy ke­vesebbet — dolgozott Első ízben a párt Központi Bizottsága 1972. novemberi ülé­se, majd a párt XI. kongresz- szusa írta át jóra, pontosra a címzéseket a munkaerő-gaz­dálkodásban, s ha lassan is, de ettől az időponttól kezdőd­tek meg a változások. Ami­nek jelentős állomása, hogy a vállalatok ötödik ötéves tervük kidolgozásával egy- időben munkaerő-gazdálko­dási tervet is készítettek fél évtizedre. Igaz, nem önszán­tukból, hanem miniszteri utasításra. S a miniszteri utasítások sem a tárcák belá­tását bizonyították, hanem következményei voltak a kor­mány állásfoglalásának. Minden iá eszközzel A Dunai Kőolajipari Válla­latnál az ifjúsági szervezet fel­hívására a vállalat más terü­letén dolgozó önként jelentke­zőkkel oldották meg a terme­lőüzemek legégetőbb munka­erőgondjait. A Csepel Autó­gyárban külön programot dol­goztak ki az anyagmozgatás korszerűsítésére, munkaerő in­nét történő felszabadítására. A Gyümölcs- és Főzelékkon­zervgyár dunakeszi törzsgyá­rában gépesítik a bébiétel-ké­szítést, s ezzel ötvenöt főt csoportosíthatnak át, akik az épülő tésztaüzemben dolgoznak majd tovább. A megye keres­kedelmi vállalatainál terjed a konténeres szállítás, ezzel is munkaerőt lehet megtakaríta­ni. A mezőgazdaságból a gé­pesítés és a szakosodás ered­ményeként, ha a korábbinál lassúbb mértékben is, de foly­tatódik a munkaerő kiáramlá­sa, ugyanakkor megnő a szak­képzett dolgozók iránti igény. Ilyen és hasonló példák hosz- szan sorolhatók lennének. Ami azt bizonyítja, hogy minden jó eszközzel szolgálni tudjuk a munkaerő ésszerűbb, társa­dalmilag nagyobb hasznot haj­tó foglalkoztatását. Bizonyít­ja azonban azt is, hogy a sok­féle eszközből alig néhányat, vagy csupán egyet-egyet vesz­nek észre mind a munkahelye­ken, mind az irányító szervek­nél, azaz meglehetősen egye­netlen, szeszélyes ritmusú a haladás. A tartalékok ket­tős arcúak tehát. Vannak rossz helyen és rosszul, azaz fölösen foglalkoztatott embe­rek, s vannak módszerek, esz­közök, melyek szintén nem töl­tik be rendeltetésüket a mun­kaerő-gazdálkodás javításá­ban. A kiindulópont félreért­hetetlen: fölösleges ember nincs az országban. Fölös vagy alacsony hatékonyságú munka annál több. Ha ez utóbbit si­kerül fokozatosan fölszámolni, akkor az ember is a helyére kerül. Oda, ahol munkája ér­telme, haszna a számára,is Vi­lágos, ahol jogai és köteles­ségei ugyanolyan szoros egy­séget alkotnak, mint teljesít­ménye és anyagi, elkölcsi elis­merése. Mészáros Ottó A nagykőrösi Toldi Miklós Szakmunkásképző Iskola egyik végzett osztálya teljes létszámmal a Debreceni Konzerv­gyár új levespor üzemében helyezkedett el. A lányok munka­teljesítményükkel, társadalmi munkájukkal kiemelkednek a gyár többi brigádjai közül. Egy éve alakultak és most a szo- ■ cialista brigád cím elnyeréséért munkálkodnak. Képünkön: I Kiss A. Lilla, a gyár KISZ-titkára a brigáddal beszélget. Primőr 60 ezer négyzetméteren Az Óbuda Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a főváros határában, a Szentendrei út mellett — minit már hírül ad­tuk — 60 ezer négyzetméter területen primőrzöldség-ter- mesztő telepet épít. A munká­latok jó ütemben haladnak. A tervek szerint 1980-ban innen már friss paprika, paradicsom, saláta kerül a fővárosi piacok­ra. Az üvegház 200 millió fo­rintba kerül a termelőszövet­kezetnek. Az építkezés kivite­lezője a gazdaság saját építő- brigádja. 1 í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom