Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

% yŰAav Urho Kékkőnen Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) Urho Kekkonea szerda dél­után látogatást tett Kádár Já­nosnál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott- sájgánák első titkáránál. A Központi Bizottság székhazá­ban lezajlott találkozón szívé­lyes, baráti légkörben eszme- csérét folytattak. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szerdán vacsorát adott Urho Kékkőn en, a Finn Köztársaság elnöke tiszteleté­re aiz Országiház vadász'termé- ben. Részt vett a vacsorán Ká­dár János, Lösonczi Pál, Lá­zár György, dr. Trautmann Rezső, Havasi Ferenc, Cse- terká Lajos, Bondor József, Czinege Lajos, Keserű Já- nosné, Pozsgay Imre, Púja Frigyes, dr. Romany Pál, dr. Simon Pál, s a politilkait, a gazdasági, a kuftturálls és a társadalmi élet több más vezető személyisége. A va­csorán részt vettek a finn államelnök kíséretének tag­jai is. A szívélyes, baráti hangu­latú vacsorán Kádár János és Urho Kokkonen pohárköszön- ' tőt mondott, melyeket az aláb­biakban ismertetünk. KÁDÁR JÁNOS: A magyar-finn kapcsolatok híven tükrözik a helsinki záróokmány szellemét Nagy örömömre szolgál, bogy a Magyar Népköztársa­ság vezető testületéi nevében őszinte tisztelettel és nagyra­becsüléssel üdvözölhetem ko­sé. Ezért támogatjuk a Szov­jetunió javaslatait a fegyver­kezési verseny megfékezésére. Nagyra értékeljük a finn kor­mány kezdeményezését az I észak-európai atomfegyver- mentes övezet létrehozására, i A béke és a háború kérdésé- I ben Európa és a világ sorsa szorosan összefonódik. Ezért üdvözöljük azokat a kezde­ményezéseiket, amelyek szor­galmazzák a világ külön­böző térségeiben még meglevő feszültséggócok megszünteté­sét. Szolidárisak vagyunk a függetlenségükért, a szabadsá­gukért és a társadalmi haladá­sért harcoló népek ügyével. Befejezésül örömmel állapí­totta meg Kádár János, hogy országaink együtt küzdenek a nemzetközi enyhülésért, az eu­rópai béke és biztonság meg­szilárdításáért, a helsinki kon­ferencia záróokmányának ma­radéktalan végrehajtásáért. Meggyőződésünk, hogy ezzel a külpolitikával igaz ügyet. Eu­rópa és a világ népeinek jobb jövőjét szolgáljuk. E gondola­tok jegyében kívánok önöknek kellemes magyarországi tar- tózkodást. I RllO KEKKONEN: Mostani találkozásunk is alkalmas a közös, nagy problémák megoldására rünikben önt, elnök úr, a test­vért finn nép képviselőjét, igaz barátunkat, kíséretének valamennyi tagját, minden kedves vendégünket — kezdte pohárköszöntőjét Kádár János. Megtiszteltetés számunkra, hogy meghívásunknak eleget tett és ellátogatott hazánkba. Az ön mostani látogatása ki­emelkedő állomása kapcsola­tainknak. Már jól bevált gya­korlatunk, hogy országaink ve­zetői. népeink társadalmi kép­viselői rendszeresen találkoz­nak. Magam is jóleső érzéssel gondolok vissza a három év­vel ezelőtt Finnországban tett látogatásomra, arra a baráti fogadtatásra, amelyben a test­vért finn nép és személy sze­rint ön, elnök úr részesített. Felejthetetlenek számunkra azok a történelmi napok, amelyeket mii, a magyar kül­döttség tagjai az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet alkalmából töltöt­tünk az önök szép fővárosá­ban, Helsinkiben. Minden kí­vánságunk az, hogy viszonoz­hassuk azt az irántunk tanú­sított kitüntető figyelmet és vendégszeretetet. amelyben finn barátaink bennünket ré­szesítettek. Kívánom, elnök űr, érezze jól magát nálunk, és remélem, hogy a rendelkezésre álló .rö­vid idő alatt is bepillanthat a magyar nép életébe, megis­merkedhet a hazájukat gyara­pító, a szocialista társadalmat építő munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek újabb eredményeivel. A magyar—finn kapcsola­tokról szólva megállapíthatta, hogy azok az elmúlt években jelentősen fejlődtek, s nap­jaink követelményeihez iga­zodva, sok tekintetben gaz­dagodtak is. Népeink hagyo­mányos kapcsolatait ápolva nem kis büszkeséggel mond­hatjuk, hogy együttműködé­sünk a különböző társadalmi berendezkedésű országok bé­kés egymás mellett élésének jó példája, s egyben híven tükrözi azokat a törekvéseket is, amelyeket a Finnlandia pa­lotában okmányba is foglal­tunk. Szerződésekben is ren­dezett együttműködésünk za­vartalan, jól szolgálja a két nép nemzeti érdekeit és azokon túlmenően a népek közötti barátság általános ügyét. Azt is látnunk kell azonban, hogy lehetőségeinket még koránt­sem használtuk ki teljesen. Ha kölcsönös erőfeszítéseket * te­szünk, még előbbre juthatunk. Meggyőződésünk, hogy az ön mostani látogatása újabb hoz­zájárulás kétoldalú kapcsola­taink bővítéséhez politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt, s tovább métvül ba­rátságunk és együttműködé­sünk. Az enyhülés politikájáról szólva hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság a hel­sinki záróokmány szellemé­ben őszintén törekszik az eu­rópai államok kapcsolatainak fejlesztésére, gazdasági, tudo­mányos és kulturális együtt­működésük bővítésére, az in­formációcsere és az emberek közötti kapcsolatok szélesíté­sére a kölcsönös előnyök alap­ján. A Magyar Népköztársaság minden olyan javaslatot támo­gat, amely a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására, a kölcsönösen előnyös nemzet­közi kapcsolatok fejlesztésére irányul. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a politikai eny­hülést katonai enyhülés köves­Nagy megelégedéssel és örömmel hallgattam első tit­kár úr kedves szavait, ame­lyekben hazámról és szemé­lyesen rólam szólt — mondot­ta bevezetőül Urho Kekkonen. Nem első ízben vagyok Ma­gyarországon, de különös öröm tölt el, valahányszor a magyar barátaimmal való találkozás­ra, ennek a nagy múltú or­szágnak a viszontlátására ké­szülök. Örülök, hogy ismét sok régi ismerőst üdvözölhe­tek. Amikor Magyarországra látogatok, utazásomnak soha­sem csupán az a célja, hogy a régi emlékeket felelevenítsem. A legutóbbi évtizedek a gyors fejlődés korszakát jelentették mind Finnországban és Ma gyarországon, mind pedig másutt Európában. Abban a ma már nem létező régi, Euró­pában a finnek és a magyarok talán mindenekelőtt rokonok­ként találkoztak egymással, és főként az ezen alapuló kap­csolataikat ápolták. Ma már a korábbinál mindnyájan vilá­gosabban ’ tudatában vagyunk annak, hogy egy nagyobb kö­zösségnek, az európai népek családjának tagjai vagyunk. Ez a tudat az utóbbi években egyre erősödött. Meggyőződé­A kétoldalú együttműködés áttekintésekor a két fél meg­elégedéssel állapította meg, hogy Jugoszlávia és a Szov­jetunió, a JKSZ és az SZKP kapcsolatai szakadatlanul erő­södnek, s sokoldalúan fejlő­dik politikai, gazdasági, tudo­mányos-műszaki, kulturális és egyéb együttműködésük, ami az állandó kétoldalú gondos­kodás és erőfeszítések ered­ménye. A jugoszláv—szovjet vi­szony az 1955-ös belgrádi és az 1956-os moszkvai nyilatko­zat elvein alapul — hangsú­lyozza a közlemény. Megállapodtak abban, hogy a jövőben is megkülönbözte­tett jelentőséget tulajdoníta­nak a pártközi kapcsolatok bővítésének: tovább fejlesztik a két párt nyílt és építő jel­legű párbeszédét a kölcsönös érdeklődésre számottartó kér­désekről, ösztönzik a rendsze­res találkozók megtartását, a véleménycseréket és konzultá­ciókat különböző szinteken, hogy gazdagítsák az együtt­működés jelenlegi formáit. A baráti kapcsolatok és a sem, hogy a Helsinkiben több mint egy évvel ezelőtt megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet igen szemléletesen megmutat­ta nekünk is és a többi euró­pai népnek is, hogy e család tagjának lenni milyen nagy felelősség. A hidegháború legsúlyo­sabb időszakában sem volt nehéz fenntartani orszá­gaink kapcsolatait. Magyaror­szág és Finnország vezető sze­mélyiségei találkozásainak már komoly hagyományai vannak. Nagy örömmel em­lékszem vissza magyarorszagi látogatásaimra és az ön finn­országi látogatásaira, első tit­kár úr, valamint Losonczi el­nök úr emlékezetes látogatá­sára. Ezek a találkozók, vala­mint széles körű kormány- szintű kapcsolataink folyama­tosan közelebb hozzák né­peinket egymáshoz és fokoz­zák együttműködésünket. Első titkár úr! Amikor 1973 őszén ön látogatást tett Finn­országban, megállapítottam: a finnek gyakorlati politikájuk­kal már régóta igyekeznek be­bizonyítani, hogy lehetséges és szükséges is az igen gyü­mölcsöző együttműködés a kü­sokoldalú együttműködés meg­felelt és megfelel Jugoszlávia és a Szovjetunió népei életbe­vágó érdekeinek és hozzájá­rul a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség szilárdí­tásához — emeli ki a közle­mény. — Ismét hangsúlyozták elhatározásukat, hogy a jövőben is fejlesztik Jugoszlávia és a Szovjetunió, a két ország né­pei közötti sokoldalú, egyen­jogú együttműködést, s állan­dóan erősítik a jugoszláv— szovjet barátságot és kölcsö­nös bizalmat. Üdvözölték a továbbiakban az enyhülés útján megtett je­lentős lépéseket. Ugyanakkor rámutattak az enyhülési fo­lyamat elmélyülésében mu­tatkozó bonyodalmakra és ne­hézségekre. Nyugtalanságukat fejezték ki a fegyverkezési hajsza folytatása miatt. Ez ko­molyan nehezíti az emberiség előtt álló lényegbevágó poli­tikai, gazdasági és más prob­lémák megoldását. Jugoszlávia és a Szovjetunió abból indul ki, hogy a tartós világbéke csak akkor bizto­sítható, ha határozott intéz­kedéseket tesznek a fegyver­lönböző társadalmi rendszerű országok között. Azt mondtam akkor, hogy a különbség nem akadály, inkább ösztönzés szá­munkra. Tudjuk, hogy Ma­gyarországon ezzel egyetérte­nek. Ennek szellemében már évek óta eredményes erőfeszí­téseket tettünk együttműködé­sünk és kapcsolataink fejlesz­tésére. Különösen a gazdasági együttműködésben sok még a kihasználatlan lehetőség. Nyil­vánvaló, hogy árucsere-forgal­munkat valóban jelentősen csak úgy fokozhatjuk, ha ki­használjuk azokat a lehetősé­geket, amelyeket az orszá­gaink közötti ipari, gazdasági, és műszaki-tudományos együttműködési megállapodás nyújt. Magyarországi látogatásom — mondotta befejezésül a finn elnök — kiváló alkalmat nyújt fontos tárgyalásokra és információcserére. Ennek nagy a jelentősége olyan időszak­ban, amikor Európa és az egész világ arra törekszik, hogy béke és nyugalom le­gyen, hogy sok nagy, közös problémát megoldhassunk. Ma már egyetlen ország, s egyet­len kis ország sem élheti má­soktól elzárkózva saját életét. kezesi hajsza megszüntetésé­re és végső célként az általá­nos és teljes leszerelés eléré­sére. Jugoszlávia és a Szovjet­unió véleménye szerint nap­jaink egyik legfontosabb prob­lémája az igazságos nemzet­közi kapcsolatok tiszteletben tartása és a kizsákmányolás, valamint az egyenlőtlenség összes formájának megszünte­tése. Joszip Broe Tito és Leonyíd Brezsnyev nagyra értékelte az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet sikeres megtartását és záróokmányá­nak elfogadását. Jugoszlávia és a Szovjet­unió véleménye szerint az 1977-es belgrádi találkozón konstruktív véleménycserét kell folytatni azokról az intéz­kedésekről és eszközökről, amelyek a helsinki alapelvek és megállapodások teljes meg­valósítására irányulnak. Mind­ez hasznosan elősegíti e kérdé­sek megoldását. Nyugtalanságukat fejezték ki a feszült közel-keleti hely­zet miatt. Állást foglaltak a közel-keleti tárgyú genfi érte­kezhetnek az összes közvetle­nül érdekelt fél részvételével való felújítása mellett. Ezen a konferencián kezdettől fog­va egyenjogú félként részt keli vennie a Palesztin Felsza­badító Mozgalomnak. Jugoszlóv—szo vje t közös közlemény A barátság és együttműködés hozzájárulás a béke megszilárdításához I Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának Jugoszlá­viai látogatásáról kiadott közös közlemény szerint Joszip Broz Titőval szívélyes légkörben, a kölcsönös megértés és tisztelet szellemében tájékoztatták egymást a JKSZ és az SZKP tevé­kenységének fő irányairól, széles körű véleménycserét folytat­tak a jugoszláv—szovjet kapcsolatok és együttműködés fejlesz­téséről és áttekintették a nemzetközi helyzetet, valamint a nem­zetközi kommunista és munkásmozgalom legfontosabb kér­déseit. 1976. NOVEMBER 18.. CSÜTÖRTÖK HAVANNA Konzultatív tanácskozás a békemozgaisnak együttműködéséről Január 14—16 : világfótum Moszkvában A kubai béke- és szolidari­tási bizottság meghívására Havannában konzultatív ta­nácskozást tartottak a szocia­lista országok békemozgalmai­nak képviselői. A tanácskozáson részt vett Romesh Cliandra, a Béke-vi- lágtanács főtitkára. Hazánkat Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács titkára képviselte. A megbeszélésen a részt ve­vő szocialista országok képvi­selői megvitatták békemoz­galmaik együttműködésének kérdéseit és átekintették az év során végzett munkát. A nemzetközi helyzet eseményei­nek figyelembevételével aján­lásokat tettek a BVT 1977. évi programjának összeállításá­hoz. A napirenden szerepelt a szocialista országokban meg­tartandó nemzetközi békemoz- galmi rendezvények előkészí­tésének és megtartásának szá­mos konkrét kérdése is. A résztvevők egyúttal méltatták Kubának a nemzetközi béke- mozgálomban betöltött szere­pét. Mint Sebestyén Nándorné, az MTI havannai tudósítójá­nak elmondta, január 14 és 16 között Moszkvában kiemel­kedő békemozgalmi tanácsko­zást tartanak, a béke-világfó­rumot. A találkozóra meghí­vást kapnak mindazok a ki­emelkedő személyiségek, moz­galmak, szervezetek, illetve pártok, amelyek képviseltet­ték magukat a békeszerető erők három évvel . ezelőtt Moszkvában megtartott világ- találkozóján. Williamsburg NATO-pcrlument Kissinger külügyminiszter szerint az amerikai kormány- változás nem érinti a külpoli­tika fő irányát, legkevésbé a NATO jelentőségét. A külügy­miniszter kedden, magyar idő szerint a késő esti órákban Williamsburgban, a NATO- parlament előtt mondott be­szédében nagy fontosságot tu­lajdonított az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió straté­giai egyensúlyának és szüksé­gesnek nevezte egy új SALT- egyezmény megkötését. A mi­niszter (célozva a NATO-n be­lüli viszályokra) kijelentette: politikai és gazdasági egyetér­tés nélkül a katonai szövetség is hatástalanná válik. NOVEMBER 16-ÁN és 17-én Szófiában tanácskozást tartot­tak a kulturális együttműkö­dés kérdéseiről a szocialista országok kommunista és mun­káspártjainak képviselői. A VIETNAMI Szocialista Köztársaság külügyminiszté­riuma kedden nyilvánosságra hozott nyilatkozatában erélye­sen visszautasította a Bizton­sági Tanácsban elhangzott amerikai vétót, mely megaka­dályozta Vietnam felvételét az ENSZ-be. Szénvásárlási korlátozás Lengyelországban Lengyelországban szénvá­sárlási korlátozásokat léptet­tek életbe. A Trybuna Ludu, a LEMP KB lapja szerdal szá­mában megindokolja az intéz­kedés szükségességét és képet ad annak hátteréről. Miből adódnak a mostani nehézségek? — teszi fel a kér­dést a lap és így válaszol: el­sősorban a fogyasztás növeke­déséből. amelyet a rendkívül hosszú és hideg 1975—76-os tél hozott, az ipar és az erő­művek. valamint a szállítási feladatok növekedése miatt a vasút emelkedő igényeiből. Még egy körülmény fölött nem hunyhatunk szemet — nyáron nemcsak a cukorral ás néhány más cikkel, de a szén­nel is gondok voltak. Rémhír­terjesztők, pánikkeltők és „kombinátorok” ugyanis elter­jesztették, hogy felemelik a szén árát, és ezért az emberek tonnaszámra vásárolták fel a szenet „minden eshetőségre számítva”. E felsorolt okok miatt kellett meghatározni azt a mennyiséget, amelyet a vá­rosi és a falusi lakosok szoba­számtól függően a téli hóna­pokra vásárolhatnak. A tárgyaló felek rámutattak arra a kiemelkedő szerepre, amelyet a szocialista országok töltenek be a békés egymás mellett élés elveinek érvénye­sítéséért, az új világháború megakadályozásáért, a nemzet­közi biztonság erősítéséért, a feszültség csökkentéséért és az emberiség társadalmi haladá­sáért; folytatott harcban, mél­tatták az el nem kötelezett or­szágok mozgalmának világpo­litikai jelentőségét. Joszip Broz Tito és Leonyíd Brezsnyev áttekintette a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom időszerű kérdé­seit. Megállapították, hogy a világban rendkívül széles fronton folyik a harc a haladó társadalmi átalakulásért és a szocializmusért. A munkásosztály, a kommu­nista és munkáspártok, vala­mint más haladó erők külön­böző feltételek közepette tevé­kenykednek. Ezért a szocializ­musért vívott harc és a szo­cialista építés formái és útjai különbözőek. Ezeknek az ob­jektív különbségeknek nem kell akadályozniuk a kommu­nista és munkáspártok, min­den forradalmi és haladó erő egymás közötti, sokoldalú együttműködését a társadalmi haladásért és a világbékéért folytatott küzdelemben. A JKSZ és az SZKP állást fog­lalt amellett, hogy a kommu­nista és munkáspártok bővít­sék és mélyítsék el internacio­nalista, önkéntes, elvtársi együttműködésüket és szolida­ritásukat, Marx, Engels és Lenin nagy eszméi alapján, valamennyi párt egyenjogúsá­gának és szuverén független­ségének szigorú betartásával, a belügyekbe való beavatkozás­tól mentesen és tiszteletben tartva a különböző utak meg­választásának szabadságát a haladó társadalmi átalakítá­sért és a szocializmusért vívott harcban. A saját ország szo­cialista építéséért folytatott küzdelem, a saját munkásosz­tállyal és néppel szembeni fe­lelősség összekapcsolódik vala­mennyi ország dolgozói, min­den haladó mozgalom és nép kölcsönös szolidaritásával a szabadságért és függetlenség megszilárdításáért, a demok­ráciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott harc­ban. A két fél megerősítette, hogy a JKSZ és az SZKP nagyra értékeli az európai kommunis­ta és munkáspártok berlini ér­tekezletének eredményeit. A JKSZ és az SZKP hasz­nosnak és szükségesnek tartja, hogy az összes párt politiká­jával és érdekeivel összhang­ban továbbfejlesszék a kom­munista és munkáspártok, az összes forradalmi és haladó erő párbeszédét, véleménycse­réjét és együttműködését, ami gazdagítja a forradalmi elmé­letet és gyakorlatot, és széles körben terjeszti a világon a haladás és a szocializmus esz­méit. A jugoszláv és a szovjet fél kifejezésre juttatta a belgrádi tárgyalások eredményeivel va­ló elégedettségét. Meggyőződé­sük, hogy Leonyid Brezsnyev jugoszláviai baráti látogatása és gyümölcsöző véleménycse­réje hozzájárul a JKSZ és az SZKP, Jugoszlávia és a Szov­jetunió, valamint a két ország népei viszonyának, barátságá­nak és sokoldalú együttműkö­désének továbbfejlődéséhez Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szovjetunióbeli látogatásra hívta meg Joszip Broz Titót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom