Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

* Újabb hetvenegy lakás A Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata építi Gödöllőn a Lumniczer út melletti 71 lakást. A munka egyik érdekessége, hogy a válaszfalakat gipsz- perlit lapokból építik, melyekre közvetlenül lehet a tapétát ragasztani. Képünkön: Sárközi Lajos és Baranyi Gyula szál­lítóliftbe helyezik a lapokat. ttj. Fekete József felvételei Emlckünncpség Török Ignác szobránál A Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola nevelőtestülete és ifjúsága ok­tóber 6-án, szerdán délelőtt 10 j órakor emlékünnepséget tart Török Ignác szobránál, az aradi vértanúk halálának 127. évfordulója alkalmából. Az emlékünnepség végén megkoszorúzzák az iskola név­adójának szobrát. Délután három órakor ez alkalomból műsort is rendez­nek. Közművelődésről, tudományról Aszódon A múzeumi és műemléki hónap alkalmából az aszódi Petőfi Múzeum első átfogó rendezvényére ma délután hat órakor kerül sor az intéz­ményben. Ez alkalommal Asz­talos István múzeumigazgató az aszódi Petőfi Múzeum 1976. évi tudományos és közműve­lődési tevékenységéről számol be. — 1980-ig 1828 négyzetmé­ternyi új létesítményt és 1090 négyzetméternyi bővítést ter­vez a Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat. A jövőben jóval többet költenek az ételforga­lom növelését segítő egysé­gekre. SPORT + SPORT Két forduló a kispályákon Az alábbiakban a városi kispályás labdarúgó-bajnok­ság legutóbbi két fordulójá­nak eredményeit közöljük. 5. forduló, I. osztály: ÁFÉSZ—ATE I. 8:2, KIOSZ— Gépgyár 4:0, Erdőgazdaság— Szabadság tér 2:3, Pedagógus —IV. kér. FC. 2:5, Ép. ip. KTSZ—MGI 3:3, Vegyesipari Szöv.—Városgazdálkodási Váll.: 3:0, II. osztály: Gépkí­sérleti Intézet—HTÜ 1:2, Víz­mű—Vadgazdaság 3:0, PÁÉV —Ganz 3:1, Alsópark—KKMV 6:1, Volán—TV. Mikro 7:3, V eresegyház—HUMÁN 9:0, ATE Gépész—KÁTKI 3:0. 6. forduló, I. osztály: Peda­gógus—Vegyesipari Szöv.: 2:3, IV. kér. FC—Erdőgazdaság 3:3, Szabadság tér—KIOSZ 1:5, Gépgyár—ÁFÉSZ 5:5, ATE I.—Építőipari Szöv.: 2:1, MGI—Városgazdálkodási Váll. 3:2. II. osztály: Alsópark— Veresegyház 2:3, KKMV— PÁÉV 3:1, Ganz—ATE Gé­pész 3:5, Vadgazdaság—Gép­kísérlet 4:5, TV. Mikro—Hu­mán 5:3, KÁTKI—Vízmű 1:12, Alsópark—ATE Gépész 3:0. A TABELLA ALLASA A II. OSZTÁLYBAN: 1. Alsópark 7 6 — 1 32-11 12 2. Veresegyház 6 5 1 — 28- 5 11 3. MGI 6 4 1 1 28-13 9 4. ATE G. 7 4 — 3 15-20 8 5. Vízmű 6 3 1 2 24- 9 7 6. Tv-Mikró 6 3 1 2 25-20 1 7. HTÜ 5 3 — 2 12- 8 to 8. Volán 5 2 12 13-18 5 9. PAEV 6 2 1 3 7-13 5 10. Ganz 6 2—4 14-19 4 11. Vadgazdaság 6 114 12-17 3 12. KKMV 5 113 11-23 3 13. Humán 6 1 — 6 9-27 2 14. KÁTKI 5 5 3-29 — A nincsbölj a semmiből is teremteni valamit Asszonymesterség Kartalon Változik a falu. Ma már közhelynek számít ez a mon­dat. de önkéntelenül eszébe jut niap-nap az embernek, különö­sen, ha fővárosi rokon érkezik a faluba. Versagen is hiába keresik a gyerekkorból ismert oly kedves utcákat, és a falu- széli libapásztorokat. Nincs. Tíz-tizenöt esztendő elég volt arra, hogy az évszázados pa­raszttörténelem nyomasztó emlékei, hagyományai is el­tűnjenek. Megváltozott a mun­kák jövedelmének elosztása, s nincsenek nap mint nap verí­téket hullató cselédek, napszá­mosok. Ha a gazda régen ekét, boronát vagy akár vetőgépet akart vásárolni, bő termését kellett pénzzé tennie, potom áron. A KÉNYSZERŰSÉG, a sze­génység okosította ki a pa­rasztembert. Még a jobbmódú gazdák is fából faragtak szer­számot vagy vasból kalapáltak, s szokás volt szalmából, vesz- szőből fonni ház körül szüksé­ges használati eszközt. A nincsből, a semmiből is terem­teni valamit, ez volt a falusi ember művészete. Telente a ház végéhez ragasztott fészer­ben a gyalupad mellett dol­goztak a férfiak, az asszonyok a ruhanemű előállításán szor­goskodtak: fontak, szőttek, varrtak, hímeztek. Csak a női viseletét készítet­ték az asszonyok, a férfiaké egyforma volt a környék fal­vaiban. Vásárokon vagy üzlet­ben éppúgy megvette a vérsé­gi, mint a kartali. Esetleg a kalap formája különbözött falunként, mert egy-egy he­lyen ennek vagy annak a sza­bónak a munkáját szerették. Hol a szélesebb, hol a keske­nyebb karimájú, másutt a pör- geszélű volt a szokásos. A sza­lag csokra vagy annak széles­sége is különbözhetett. A csiz­mák szintén egyformának lát­szottak első pillantásra, de a formán, amelyet a helybeli csizmadiamester keze szabott meg, minden faluban másképp futott a tűzés. A szegényebb je vásári csizmát hordott, a mó- dosabbja külön szabatta a csizmadiánál. ‘Nem volt ugyan különbség a kettő között, csak a rátariiság vitte a gazdagab­bat mesterhez A SZÁZADFORDULÓT kö­vetően már nem minden csa­ládban volt általános a ruha és használati eszköz készíté­se, gyarapodott a falusi mes­terek száma. Lehetett válogat­ni csizmadiák, bognárok, szíj­gyártók, asztalosok, fazekasok és kovácsok között. Hivatásos varróasszonyok és szabók is ki­váltak. De mi asszonyok sok mindent magunk készítettünk. Szükségünk volt e tudásra és munkára, mint a levegőre, a sóra, és élni nélküle nem tud­tunk. A lelket tartotta ben­nünk a zárt, kemény életfor­ma, melyben léteztünk a két világháború között. Csak úgy bírhattuk ki, ha hímzésekben fejeztük ki gondolatainkat. Kartali születésű lévén, ta­lán ezt a falut ismerem leg­inkább. Nemcsak ismerem, ha­nem viseltem, varrtam is a magam ruháit. A varráshoz már gyereklányként szokatlan vonzalmat éreztem. Jóanyám szalmából font kis szakajtójá­ból mindig izgalommal vettem kezembe a tűt és a cérnát, hogy gombokat varrják fel. Majd babákat formáztam és szabtam a babarongyokat. A hat elemi elvégzése után ked­vem lett volna varrodába jár­ni, de az akkori körülmények ezt nem engedték. Így hát a ház körül és a határban dol­goztam, miközben magamat okítva tanultam meg népvise­letünk szabását és varrását. A kartali lányok és asszo­nyok fontos viseleti darabja a sokféle kendő: fejrevaló, váll­kendő és a kézbe keszkenő. A széleit cakkosan, lyukacsos mintákkal drukkoítattuk ki, és a kihajtott kendők sarkain a lyukacsos virágminták fölé a lány neveinek kezdőbetűit is behímeztük. A KENDŐK MINTÁI a gyolcsokra a drukkoló- asszony, a mi korunkban Lu­kács örzsi néni és később Kre- kóné rakta a kiválasztott mo­tívumokból. Egy lány stafí- rúngjához legalább tíz fejken­dő tartozott. A legfontosabb a százvirágos selyemkendő volt, amit a menyecskének akkor kellett felkötnie, mikor először indult főkötős fejjel a temp­lomba. Kellett még két slin- gelt kendő, fekete és koszorús szélű selyemkendőből legalább három-négy, hétköznapokra III. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1976. OKTÓBER 5., KEDD Biztonsággal lehet számítani a fiatalokra A Galgavidéke ÁFÉSZ ifjúsági parlamentje Az ifjúsági parlamenten részt vevők egy csoportja. Már több mint egy éve, ta­valy áprilisban egyesült az aszódi, a túrái és a zsámboki ÁFÉSZ, s alakult meg a ti­zenhárom község 50 ezer lako­sát ellátó Galgavidéke ÁFÉSZ. Az egyesülés utáni első, nagy tömeget mozgató ifjúsági ren­dezvényre október 3-án, va­sárnap került sor. Ekkor tar­tották meg a fiatalok ifjúsági parlamentjét a hévízgyörki művelődési házban. E fontos fórumon részt vett Járjapka József, a gödöllői járási párt­bizottság titkára, Logodi Kata­lin, a KISZ gödöllői járási bi­zottságának titkára, Hoffmann Zoltán, a MEESZÖV általános titkárságának vezetője, Polo- nyi Péter, járási népművelési felügyelő, s ott voltak a Bag- hévízgyörki • közös tanácsú nagyközség vezetőinek képvi­selői. Az ifjúsági parlament le­vezető elnöke Kákái Zoltán, az körtevirágos piros kendőt hord tunk és sokszor kötöttünk fel festőkendőt. Törvény volt, hogy menyecske kendő és fő­kötő nélkül nem járhat. Mint a kalapos- és a csizma­diamesterekben, a viseletét ké­szítő asszonyokban is megvolt az a szándék, ha csali hajszál eltéréssel is, de felismerjék a keze alól kikerülő munkákat. „Ezt örzsi, Panna néne csi­nálta és nekem jobban tetszik a munkája. — Ezután nála varratom a kendőm, Táncolta­tom a szoknyám.” KARTAL ruhaanyaga szín­ben sem változott. Nem vették át egyes varróasszonyok újí­tásait. Csak a hétköznapi ru­hák mások, de ezek is inkább a kényszerűség miatt. Például az igazi festőanyagokat a fel- szabadulás után nemigen lehe­tett vásárolni, végül egészen eltűntek az üzletekből, a méte­res anyagok és a festőkendők is. Épp ezért a kartali asszo­nyok festőanyag helyett kar­ton és delinkendőt kezdtek vi­selni. A piros posztó is eltűnt, mit. szegesül használtak, ma pántolt aljú szoknyákat visel­nek munkába, esetleg ujjnyi keskeny anyagot varrnak dí­szítésül a szoknya aljára. A blúzok formája és a kötény nem változott. Az én Lány- és fiatalasszony koromban ünnepi viseletnek azt neveztük, amiben a temp­lomba jártunk. Egy középes sorban nőtt eladólány legalább nyolc templomi öltözetet ka­pott a szüleitől. Ha a lány fia­talon és váratlanul ment férj­hez, a szülők bizony évekig is adogatták az elmaradt, de kö­telező ruhadarabokat me­nyecske lányuknak. A fiatal pedig számon tartotta és köve­telte a szülői tartozást. Marton Pálné ÁFÉSZ szakszervezeti bizottsá­gának titkára volt. Védnökség a szövetkezeti üdülő felett Az összejövetelt gondos szer­vező munka előzte meg, a szö­vetkezet vezetősége példamu­tatóan gondoskodott arról, hogy a fiatalokért autóbusz menjen a községekbe. Végül is mintegy 200 szövetkezeti fia­tal gyűlt össze a művelődési házban, s hallgatta meg a par­lament nyitányaiként Varga László elnök mindenre kiter­jedő, elemző beszámolóját. Az ÁFÉSZ elnöke hangsúlyozta, hogy a szövetkezet köteléké­ben összesen 370 harminc éven aluli munkálkodik. Figyelemre méltó adat, hogy az ipari mun­kában dolgozók nyolcvan, az igazgatásban tevékenykedők hatvan százaléka fiatal, amely azt jelenti, hogy a fizikai mun­kából és az irányításból is ki­veszik a részükét. Sokan kö­zülük tanácstagok, s lakóhe­lyükön aktív társadalmi mun­kások. Az elnök kérte a fiata­lokat, hogy bátrabban vállal­janak boltvezetést, s az üzemi négyszög ülésein álljanak elő véleményükkel, javaslataikkal. Kiemelte, hogy a kollektív szerződés, az alapszabály a kü­lönböző intézkedési tervek — közöttük a közművelődési — az ifjúság érdekeit is tükrözik. Meghirdették a Szakma ifjú mestere vetélkedőt, a szocia­lista brigádok közötti ver­senyt, az Alkotó ifjúság pályá­zatot. .. Emlékeztetett arra, hogy a kiváló dolgozók között is sok a fiatal, akiknek jó munkáját minden év márciu­sában jutalmazzák meg. A szakmunkástanulókról szólva az elnök elmondta, hogy talpraesett, művelt emberekre van szükség a kereskedelem­ben, ezért is tartják fontos­nak a szakmunkás fiatalok ösztönzését, továbbtanulását, s a pályakezdők támogatását. Az ő szabadidejük hasznosabb el­töltéséért a KISZ-szervezet te­het sokat. Végezetül az ifjúsá­gi szövetség tagjaihoz szólt, kérte, a jövőben törekedjenek arra, hogy a szövetkezet egész fiatalságát vonják be az ifjú­sági munkába, s ne feledkezze­nek meg a külső területeken dolgozókról sem. Kérte, vállal­janak védnökséget a társadal­mi munkában felépítendő szö­vetkezeti üdülő felett. Hang­súlyozta, hogy az ÁFÉSZ ötö­dik ötéves tervének megvaló­sításában számít a vezetőség a fiatalok lelkiismeretes munká­jára, jó kezdeményezéseire. Kihasználatlan lehetőségek A beszámolót követően az első felszólaló Nagy Piroska, a túrái ABC eladója volt. Ar­ra' kérte az idősebb dolgozó­kat, hogy szerettessék meg ezt a munkát a pályakezdő fiata­lokkal, akiknek viszont köte­lességük az udvarias magatar­tás. Kérte az ÁFÉSZ vezetősé­gét, hogy adjanak meg min­den segítséget a továbbtanulás­ra jelentkező fiataloknak. A következő hozzászóló a jelen­leg gyermekgondozási segélyen levő Morvái Istvánná volt. Ja­vaslatokat tett a kismamata­lálkozók szervezésével és prog­ramjával kapcsolatban, s kér­te, hogy a jövőben jobban mozgósítsák a segélyen levő nődolgozókat a különböző szö­vetkezeti ünnepségekre. Kön- czöl Mihályné, a kereskedelmi osztály dolgozója az egyenlő munkáért, egyenlő bért elvé- I nek érvényesüléséről szólt. El­mondta, hogy a fiatal, közép­szintű vezetők jól érzik magu­kat a szövetkezetben, kérte, biztosítsák nekik a különböző szakfolyóiratokat. Szélyes József, a KISZ furái alapszervezetének titkára is szót kért, ismertette a KISZ IX. kongresszusának, a magyar ifjúsághoz szóló felhívását, va­lamint a a kongresszusi beszá­moló fontosabb részeit. Szélyes József né, a központi iroda dol­gozója arra hívta fel a figyel­met, hogy kihasználatlan a szövetkezet fotószakköri fel­szerelése, s hasonló a helyzet az általános iskola tornatermé­vel, valamint a kultúrházzal, holott ezek használatát szocia­lista szerződés is biztosítja. Kossuth Katalin, az aszódi konfekcióüzem KISZ-titkára kérte az ÁFÉSZ vezetőségét, hogy vegye fel a kapcsolatot a kartali községi tanáccsal annak érdekében, hogy a konfekció­üzemben dolgozó fiatalok gye­rekeit vegyék fel az óvodába, bölcsődébe. Kérte továbbá azt. hogy szervezzenek a dolgozók­nak TIT-előadásokat a szocia­lista életmódról. Polonyi Péter járási népművelési felügyelő hozzászólásában javasolta, hogy írjanak ki pályázatot a boltbelsök díszítésére, szervez­zenek etikai versenyt, s hasz­nos lenne az ötletpályázat is, amely például a helyi könyv­terjesztés javítását célozná meg. Hét Küldött Szót kért az ifjúsági parla­menten Járjapka József, a gö­döllői járási pártbizottság tit­kára is. Hangsúlyozta, hogy az ifjúsági parlamentek a párt if­júságpolitikájának végrehajtá­sát szolgálják. A jelen ese­ménnyel kapcsolatban elmond­ta, hogy széles és sokrétű ké­pet kaphattak a Galgavidéke ÁFÉSZ ifjúságának helyzeté­ről, s kijelölték a továbblépés­hez szükséges utat is. Megál­lapította, hogy a harminc éven aluliak olyan erőt képvi­selnek a szövetkezetben, amelyre biztonsággal lehet szá­mítani a feladatok végrehajtá­sában, az V. ötéves terv cél­kitűzéseinek teljesítésében. A felszólalásokat követően a gazdasági vezetők megadták a válaszolhat, majd a KISZ- alapszervezetek javaslatai alapián megválasztották a hét küldöttet a megyei küldöttérte­kezletre. A vitát követően frissítésül — a hévízgyörki, művelődési ház meglepetése következett: egy villámvetél­kedő, Könyvről—'könyvért címmel. Az ifjúsági parlament befe­jeződése után nagy lelkesedés­sel fogad ták a fiatalok a Tolcsvay együttest, amely fél­órás műsort adott. Fehér Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom