Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-28 / 255. szám
ME crKM 1976. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK Ezer ipari szövetkezet képviseletében Tanácskozik az OKI kongresszusa Lázár György beszéde Az OKISZ tegnap kezdődött kongresszusának résztvevőit az elnöklő Ferenci Tibor, az országos tanács tagja köszöntötte. Javaslatára egyhangú határozattal megválasztották a kongresszus tisztségviselőit, munkabizottságainak tagjait és elfogadták a napirendet. Ennek értelmében megvitatják az országos tanács beszámolóját, a felügyelő bizottság jelentését, állást. foglalnak az országos tanács munkájáról és az ipari szövetkezetek előtt álló feladatokról, valamint a szövetkezeti törvény és az ipari szövetkezetekről szóló törvény- erejű rendelet továbbfejlesztéséről. Továbbá napirendre kerül az OKISZ alapszabályának módosítása és az országos tanács kiegészítése. Rév Lajos referátuma Rév hajós, az OKISZ elnöke egészítette ki szóbeli referátummal az országos tanácsnak az elmúlt öt év gazdasági és társadalmi munkájának eredményeit összegező, s az elkövetkező évek feladatait körvonalazó írásos beszámolóját. Rév Lajos bevezetőben hangsúlyozta: az előterjesztett dokumentumok megfelelnek a párt XI. kongresszusa határozatának, a kongresszuson elfogadott programnyilatkozatnak, s összhangban vannak a párt iránymutató állásfoglalásaival mind a szövetkezeti törvény időszerűvé vált módosításának alapelveiről és az érdekképviseleti szervektől elvárt magasabb követelményekkel, mind pedig az új típusú munkamódszerrel és munkastílussal, s jól szolgálják az elkövetkező évek feladatainak sikeres megvalósítását. Az 1975-ben elért, a tervezettet meghaladó mértékű, összesen 45 milliárd forintos termelési érték, a termékek jobb minősége, a megnövekedett belkereskedelmi értékesítés, a lakosságnak nyújtott szolgáltatások javuló színvonala, az állami vállalatokkal fokozódó termelési együttműködés, valamint a különösen gyorsan fejlődő tőkés export a szövetkezeti dolgozók odaadó munkája mellett egyúttal jelzi az ipari szövetkezetek megelőző kongresszusán elfogadott tízéves fejlesztési program első szakaszának tervszerű megvalósítását is. A közeljövő gazdasági feladatokról szólva a beszámoló megállapította: a szövetkezetek rendkívüli közgyűlésein ‘ olyan ötéves terveket fogadtak el, amelyek főbb összefüggéseikben, a népgazdaság és a lakosság igényeit figyelembe véve még az országos tanács irányelveiben foglaltaknál is magasabb követelményeket fogalmaztak meg, többek között éppen az olyan kiemelt tennivalókon, mint a lakásépítés és a lakossági szolgáltatás. A kongresszus időpontja alkalmat ad arra, hogy felmérjék az ötödik ötéves terv első évének várható gazdasági eredményeit. Így megállapítható, hogy az ipari termelés összességében — az előirányzatoknak megfelelően — mintegy 7 százalékkal emelkedik. Javult a termékek minősége és választéka, s az ipari szövetkezetek eleget tesznek annak a követelménynek, amely a lakosság fogyasztásicikk-ellátásá- ban rájuk hárul. Ez évben a tervnek megfelelően, több esetben azt meghaladó mértékben sikerül növelni a szövetkezeti termékek értékesítését a tőkés piacokon. Ugyanakkor Rév Lajos rámutatott arra is, hogy az előirányzotthoz képest elmaradtak a szocialista exportban, s a kongresszus plénumán is felhívta az érintett szövetkezetek figyelmét, hogy vállalt, kötelezettségeiknek eleget kell tenniük. Szólott arról, hogy az építőipari szövetkezetek az idén előreláthatólag 6800—7000 lakást adnak át. Ez azt jelenti, hogy a tervidőszakra vállalt 35—37 ezer lakás átadásának időarányos, ez évre eső részét teljesítik a szövetkezetek. Ezek után Rév Lajos a szövetkezetek szocialista jellegének erősödéséről szólt. Az oszthatatlan szövetkezeti vagyon mpr megközelíti a 98 százalékot. E szocialista tulajdonnal a szövetkezetek általában szocialista módon gazdálkodnak. A korszerűsödött szövetkezeti üzemekben javult a munka társadalmasításának foka, a termelés szervezettsége, a munka hatékonysága. Az ipari szövetkezeteik tevékenységének ma már hajtóereje a szocialista munkaverseny és a szélesedő szocialista brigádmozgalom normái egyre inkább szövetkezeti magatartássá válnak. A beszámoló a továbbiakban elismeréssel méltatta azt a támogatást, amelyet a szövetkezetek a területi pártbizottságok és tanácsok részéről kaptak munkájukhoz. A szövetkezetek mozgalmi munkájukban nagy súlyt helyeztek a társadalmi szervekkel való együttműködésre, s szívesen vettéli ki részüket az országos és helyi akciókból, szerveztek kommunista szombatokat, teremtettek anyagi forrást lakóhelyük szebbé tételéhez, szociális intézményekkel való jobb ellátásához. Rév Lajos hangsúlyozta: minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni a szövetkezetekben helyemként megnyilvánuló negatív törekvéseket, azt, hogy egyesek meg nem érdemelt jövedelemhez jussanak, s az ellenőrzési munka javításával meg kell előzni a visszaéléseket. Reméljük — mondotta — az előterjesztés alkalmas arra, hogy összevetve az érvényben levő szövetkezeti törvénnyel és az ipari szövetkezetekről szóló törvényerejű rendelettel, a kongresszus világosan lássa, hogy a jogszabályok továbbfejlesztése milyen következetesen alapul pártunk XI. kongresszusának elvi állásfoglalásaira. Az országos tanács a szóbeli kiegészítésben külön is szeretné kiemelni azt a ránk nézve nagyon fontos megállapítást, hogy a párt szövet kezetpolitikájft bevált, alapvető változtatásra nincs szükség. Ez. maga is mintegy, biztatás számunkra,. hpgy.,ed-, dig végzett munkánkat magasabb színvonalon, a fejlett szocialista társadalom építésének változott körülményeit figyelembe véve folytassuk. Ezt követően Rostás István, a felügyelő bizottság elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a kongresszus elé terjesztett bizottsági jelentéshez. Az elnöklő Ferenci Tibor javaslatára a kongresszus résztvevői úgy határoztak, hogy valamennyi napirendre kiterjedően nyitják meg a vitát, amelyben elsőként Lázár György emelkedett szólásra. Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a kormány és személyesen Kádár János nevében köszöntötte a kongresszus résztvevőit, majd a következőket mondotta: — A szövetkezetek, köztük az ipari szövetkezetek, fontos és nélkülözhetetlen szerepet töltenek be szocialista társadalmunk építésében. Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a mozgalom a párt iránymutatásai alapján immár húsz. év óta töretlenül fejlődik. Különösen szembetűnő az utóbbi években végbement fejlődés. A szocialista építésben ma és a távolabbi jövőben is számolunk a szövetkezeti mozgalommal. Pártunk XI; kongresszusa megerősítette és leszögezte, hogy tovább folytatjuk jól bevált szövetkezetpoli- tikámkat. Eközben abból indulunk ki, hogy noha van bizonyos eltérés a munka társa- dalmasításáinak fokában, az irányítás és a jövedelemelosztás módjában, az állami és a szövetkezeti tulajdon egyaránt szocialista tulajdon. A legközelebbi évek egyik fontos feladata, előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele, hogy mind az állami, mind a szövetkezei tulajdont erősítsük és magasabb színvonalra emeljük. Fejlődésünk későbbi szakaszában — mint ezt pártunk programnyilatkozata is kimondja — a két szocialista tulajdonforma fejlesztésének eredményeként létrejön, kialakul a termelési eszközök magasabb szintű, össznépi, kommunista tulajona. E cél felé haladva a jövőben is fontos feladat a szocialista tulajdon mindkét formájának egyidejű tökéletesítése, fejlesztése, az egymás közötti kapcsolatok sokoldalú erősitése, a jó tapasztalatok kölcsönös meghonosítása. Ezután arról szólt, hogy az eredményes gazdálkodással összhangban fejlődött a közösségi élet, erősödött a tagok kötődése a szövetkezetekhez. A szövetkezetek széles körű felhatalmazást és lehetőséget kaptak arra, hogy sajátos viszonyaikat — a jogszabályok keretei között belső szabályzataikban — maguk rendezzék. Ezzel egyidejűleg erősödött az ágazati irányítás, a gazdálkodás hatósági eszközökkel való támogatása, az állami szervek magasabb színvonalon és nagyobb hatékonysággal látták el a törvényességi és az ágazati felügyeletet. Az elért eredményekben elismerésre méltó és nagy szerepe van a szövetkezeti dőlA gránátos csoport vezetője Szír. Az antifasiszta ellenállási mozgalom rejtélyes-legendás alakjának sokáig még valódi nevét sem ismertük. Elvtársai, harcostársai sem firtatták az illegális munka során, hogy kit is rejthet a fedőnév, hiszen a konspiráció szabályainak fegyelmezett betartása az életet jelentette azokban az években. Ma már tudjuk, hogy a gránátos csoport vezetője, a bátor és leleményes magyar partizán egy szerencsétlen sorsú kassai családból származott, és Weinberger Dezsőnek hívták. Szüleit — apja tanító,, anyja varrónő volt — öt testvérével együtt 1942 nyarán hurcolták el otthonukból, ahova soha _nem tértek vissza. Weinberger Dezsőnek és bátyjának sikerült elke- rüii^iük a deportálást, Budapestre szöktek, munkát vállaltak. Az átmeneti és a nagyon is ingatag menedék azonban nem személyes biztonságuk további erősítésére ösztönözte őket, hanem arra, hogy kapcsolatot keressenek az antifasiszta mozgalommal. Jól tudták, hogy mélyről izzó gyűlöletük a fasiszta téboly ellen, amelynek ártatlanul meghurcolt és meggyilkolt áldozatai között most már az övéik is ott vannak, csak az emberiség jobbik részének összefogásával érhet győzelemmé. Ezért léptek be a szakszervezetbe, ezért kötöttek barátságot a baloldali érzelmű ifjúmunkásokkal, és így találtak utat az illegális kommunista mozgalomhoz. Budapestre érkezése után Weinberger Dezső mint kifutó helyezkedett el. A cukrászok, majd utóbb a segédmunkások szakszervezetének tagja lett. 1944 nyarától illegalitásban élt, és akciógárdájának élén olyan röpcédulák és röpiratok terjesztésében vett részt, amelyekben a kommunista párt, a MaOTVEN EVE SZÜLETETT WEINBERGER DEZSŐ gyár Front és más antifasiszta, demokratikus szervezetek az ország közvéleményéhez szóltak. Ezek a röpiratok már ekkor, szinte egyidejűleg a történéssel, beszámoltak mindazokról a rémtettekről, amelyekkel kapcsolatban a német és a magyar háborús bűnösök a felelősségrevonáskor legteljesebb tájékozatlanságukat bizonygatták. A kommunista ifjúmunkások akciócsoportjai hőstetteikkel mutatták a példát. A röpcsiket nemcsak terjesztették, hanem — testvéreik, elvbarátaik bevonásával — később maguk is sokszorosították. Jelentős segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a párt központi lapja, az illegális Szabad Nép újra megjelenő számai eljussanak a munkások kezébe. Az igazi erőpróba azonban csak akkor következett, amikor az 1944 szeptemberében újjáalakított kommunista párt fegyveres harci gárdák megalakulását határozta el. A fiatal partizánokból álló Szir-csoport német katonai célpontok (gépkocsik és ágyuk) felrobbantásával esett át a tűzkeresztségen, majd az ún. Antibolsevista Ifjúsági Tábor székházát szórták meg kézigránátjaikkal. 1944. október 15., a Szálasi-puccs után akcióik célpontja lett a nyilas gyűlések egy-egy színhelye, közöttük a hírhedt Andrássy-úti Hűség Háza, és nevükhöz fűződik a Gestapo- és SS- fészek Metropol Szálló felrobbantása is. Megrongálták a vasúti pályákat, nagy zavarokat keltettek a német hadiszállítmányok vérkeringésében. Szír ezekben a hetekben nemegyszer tolmácsolhatta társainak az illegális párt dicséretét, de minden elismerésnél többet jelentett számukra az a bejelentés, hogy Szírt és Szivart soron kívül felvették a Kommunista Pártba. Harcostársuk, Ag, tagjelölt lett. 1944 decemberében egy stratégiai fontosságú vasúti híd felrobbantását tervezte a Szir-csoport, amikor Ág és Szivar lebukott. Szírnek ezt követőén nyoma veszett. Halálának körülményeiről mindmáig nem került elő megbízható adat. Csillik András (Szivar), Szír harcostársa kalandos úton menekült meg a fasiszta hatóságok börtönéből. A felszabadulás után Fehér Lajossal, Szír felső kapcsolatával, a fegyveres ellenállási mozgalom egyik szervezőjével együtt mindent elkövettek Szír alig ismert életútjának és utolsó napjainak felderítésére, kutatásaik azonban kevés eredményt hoztak. Családja elpusztult, bátyja, Weinberger Miklós, aki Dorong illegális névvel maga is az ellenállási mozgalom harcosa volt, elesett. Szírről ma is csak annyit tudunk, hogy a magyar ifjú-kommunista partizánmozgalom egyik legelszántabb, legtevékenyebb katonája volt. A Kommunista Párt egyik legkiválóbb budapesti partizáncsoportjának vezetője, s egyik legjobb fegyvertársunk tűnt el vele — írta Fehér Lajos, Harcunk Budapestért című könyvében. A bátorságnak, a nép ügyéért való önfeláldozó készségnek, a szerénységnek, s a melegszívű bajtársiasságnak követendő példáját adta nemzeti történelmünk legsúlyosabb hónapjaiban, amikor igazán bátor emberekre volt szüksége ennek az országnak. Szír elvtársunk megérdemli, hogy emlékét örök időkre megőrizze a magyar ifjúság! Alakjára — születésének 50. évfordulóján — a hősöknek kijáró tisztelettel gondolunk. Dr. Láng Péter gőzök odaadó munkájának, a kommunisták áldozatkész tevékenységének, a területi, ágazati szövetségek, az országos tanács és apparátusa hozzáértően irányító, segítő munkájának. • — A kormány álláspontja szerint általában kialakultnak vehetjük a szövetkezetek — mai viszonyoknak megfelelő — nagyságéi, ezért csak nyomós érdekek esetén indokolt tovább növelni az egyes szövetkezetek méreteit, vagy újabb összevonásokat elhatározni. Továbbra is meg kell tartani és ki kell aknázni azokat az előnyöket, amelyek a szövetkezeti forma sajátjai, s amelyekkel hasznosan tölthetik be társadalmilag hasznos szerepüket. Most olyan új feladatok előtt állunk, amelyek mégin- kátob megkövetelik az alkotó erők egyesítésiét, a szövetkezetek belső tartalékainak feltárását és hasznosítását, a társulásokban, a kooperációban, a többi társszövetike2tetekkel való jó együttműködésben rejlő lehetőségek hatékony kiaknázását. A fejlett szocialista társadalom építésének útján előrehaladva a soron következő feladat most az, hogy minél jobb feltételeket teremtsünk az V. ötéves és az évi tervünk eredményes teljesítéséhez. A párt és a kormány határozatainak szellemében erőinket továbbra is arra kell összpontosítanunk, hogy meggyorsítsuk a népgazdasági tartalékok hasznosítását, többet termeljünk a minden piacon jól értékesíthető, versenyképes árukból, hogy optimálisan használjuk ki a munkaidőt, a gépek és berendezések kapacitásait, takarékosabban bánjunk az anyaggal, energiával és idővel egyaránt. Társadalmi fejlődésünk olyan szakaszába lépünk, amikor a jól meggondolt, a fő célokra összpontosított, tervszerű fejlesztéssel egyidőben Á korábbiaknál is fontosabbá válik, meghatározó jelentőséget kap a hozzáértő irányító munka, ezért szüntelenül munkálkodnunk kell a vezetés színvonalának emelésén is. Időben megkezdődtek és a közeljövőben befejeződnek az 1977. évi népgazdasági terv és állami költségvetés kidolgozásának munkálatai. A felkészülést megkönnyíti, a tervező- munka számára biztonságot ad gazdaságpolitikánk világos irányvonala — amelyen nincs okunk változtatni —, továbbá, hogy a szabályozók is betöltik funkcióikat, ezért csak részleges módosításokra van szükség. Ügy gondolom, egyetértenek azzal, hogy mindez a vállalatok, szövetkezetek részére is jó lehetőséget biztosít jövő évi terveik elkészítéséhez. — Az írásos és szóbeli beszámoló hű képet adott az eredményekről, a termelés fejlődéséről, s egyben önkritikusan arról is szólt, ami hátráltatja a fejlődés ütemét, s ami éppen ezért kijavításra, módosításra szorul. Ennek most különösen megnő a fontossága, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az utóbbi években megváltoztak munkánk hazai és külgazdasági feltételei, szigorúbbá váltak a követelmények, hogy terveink megvalósításának elengedhetetlen feltétele a hatékonyság gyorsabb ütemű növelése. A megnövekedett feladatok teljesítése a szövetkezetektől is megköveteli a műszaki fejlődés meggyorsítását, a munka termelékenységének nagyobb fokú növelését, a munkaerő megfelelő átcsoportosítását, a több műszakos munkarend szervezésével az álló- és forgóeszközök jobb kihasználását és a termelés minőségi színvonalának emelését. Mindezt a rendelkezésre álló erőforrások koncentrálásával és gazdaságos felhasználásával, magasabb színvonalú vezetéssel, fegyelmezettebb munkával lehet csak elérni. Erősíteni, javítani kell az ellenőrző tevékenységet is, mind az állami szervek, mind az érdekképviseletek részéről, jobban biztosítva ezáltal a szövetkezeti törvény és alapszabály szerinti működést, a színvonalasabb tevékenységet. A megnövekedett feladatok megkövetelik továbbá a káder- és személyzeti munka színvonalának javítását, a káderutánpótlás tervszerű biztosítását. A jó munkához szükséges feltételek adottak. Biztosíthatom önöket, , hogy az ipari szövetkezetek tagsága és választott vezetőségei, az országos tanács, a területi és szakmai szövetségek testületéi a jövőben is számíthatnak a párt és a kormány segítőkészségére és bizalmára — fejezte be beszédét Lázár György miniszterelnök. A kormány elnökének nagy tetszéssel fogadott beszéde után valamennyi napirendi pontra kiterjedően megkezdődött a vita.- A nap folyamán csaknem harmincán szólaltak fel, mondották el a beszámolókhoz és az előterjesztett dokumentumokhoz kapcsolódó észrevételeiket, javaslataikat. Szabó István, a TOT elnöke és dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke a termelőszövetkezeti mozgalom, illetve a fogyasztási szövetkezetek, Fabók Zoltán, a HVDSZ főtitkára, a szakszervezeti mozgalom, S. Hegedűs László titkár a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében köszöntötte a kongresszust; ugyancsak üdvözölte a tanácskozás részvevőit Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke. A kongresszus csütörtökön reggel folytatja munkáját. Pest megye képviseletében Bán Antal és Varró Károly felszólalása Bán Antal Pest megyei küldött, a Pomáz és Környéke Háziipari Szövetkezet elnöke a szövetkezeti társulásokról beszélt felszólalásában. Elmondta többek között, hogy 1975- ben összesen 45 ipari szövetkezeti társulás működött: ezek közül 25 anyagbeszerző, 10 az exporttermelést segítő. Ezek nagy erőt képviselnek, ha megfelelő támogatást kapnak. Sajnos, az exporttársulások jogi helyzete nincs egyértelműen tisztázva, kevés a forgóeszközük. Négy Pest megyei építőipari szövetkezet műszaki együttműködési szerződést kötött, melynek kereében bevezették az új, Wimpi technológiát. Az 5 éves tervre előirányzott 1940 lakás közül 800-at már ezzel építenek. Ehhez azonban támogatásra van szükségük, melyre pályázatot nyújtottak be az ÉVM-hez. Közben gépeket vásároltak, kivitelezési szerződéseket kötöttek, az állásfoglalás pedig még mindig várat magára. Lakáskarbantartásra 15 megyei szövetkezet tervez társulást. Mindkettőhöz elengedhetetlen a felsőbb szervek támogatása. A termelés hatékonyságának növelését és a szolgáltatások bővítését ecsetelte Várró Károly Pesit megyei küldött, a TEXELEKTRO Ipari Szövetkezet elnöke. Elmondta többek között, hogy megyénkben az első háromnegyed évben a múlt év ha- í sonló időszakához viszonyítva 22 százalékkal nőtt a szolgáltatói árbevétel. Felvetette, hogy a társadalom nem mindig helyesen ítéli meg a szövetkezetek szerepét, jelentőségét, a munka- megosztásban elfoglalt helyüket. Szinte megoldhatatlan gondot jelent az adminisztráció felduzzadása. Szerinte ezt csak a megyei székhelyeken felállítandó közös számítóközpontok megszervezésével lehet megoldani. Befejezésül a bedolgozóknak kért nagyobb megbecsülést, hiszen ezek a szociális kedvezményekből alig részesülő emberek nagyon enyhítik a munkaerőhiányt, mely egyre nyomasztóbban nehezedik a szövetkezetekre is.
