Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-28 / 255. szám

2 •Mem Jf _____ xJ untm 1976. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK A tizedik ötéves terv vitája a szovjet parlamentben Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1976. október 26-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) Az ötéves terv ismertetése után az előadó rátért az ennek szerves részét alkotó 1977. évi népgazdasági terv fő előirány­zatainak ismertetésére. Bajbakov beszámolóját kö­vetően Vaszilij GarbuzoV pénz­ügyminiszter terjesztette elő a Szovjetunió jövő évi költség- vetésének tervezetét. A költ­ségvetést, mint mondotta, az SZKP XXV. kongresszusán meghatározott feladatokból ki­indulva, a jelenlegi társadalmi fejlődés és a kommunista épí­tés igényeit figyelembe véve úgy állították össze, hogy biz­tosítsa az ország gazdasági és kulturális fejlődéséhez, a nép jólétének növeléséhez, a Szov­jetunió védelmi képességének megszilárdításához szükséges eszközöket. A költségvetési bevételek összege jövőre — a tervezet szerint — 238,8 milliárd rubel, a kiadásoké pedig ennél 200 millióval kevesebb, 238,6 mil­liárd rubel lesz. Délután a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Szövetségi Ta­nácsának ülésével megkezdő­dött a tizedik ötéves népgaz­daság-fejlesztési terv és az 1977. évi terv, illetve költség- vetés délelőtt előterjesztett tör­vénytervezeteinek vitája. A parlament két háza, a szövet­ségi és nemzeti tanács külön­NyikoLaj Bajbakov miniszterelnök-helyettes, az állami tervbizott­ság elnöke előterjeszti a tizedik ötéves terv törvénytervezetét. külön vitatja meg az előter­jesztést. A délutáni ülésen felszólaló képviselők, köztük Nyikolaj Vasziljev, az Oroszországi Fö­deráció Minisztertanácsának első elnökhelyettese és Alek- szej Vatcsenko, az Ukrán Leg­felsőbb Tanács eltnöílce felhívták a figyelmet a kitűzött felada­tok hatalmas arányaira. Hang­súlyozták, hogy a terv igen fe­szített, de teljesen reális, meg­valósítható. Megfelelően tükrö­zi az SZKP-nek az ország gaz­dasági ereje fokozására, a nép ENSZ-HATÁROZAT Transkei nem független! Az ENSZ 31. közgyűlése ked­den este egyhangúlag elfogadta az afrikai országok és az apartheid bizottság nevében Leslie O. Harriman nigériai nagykövet által beterjesztett határozati javaslatot, amely érvénytelennek minősíti Transkei függetlenné nyilvání­tását. A szavazásnál 134 or­szág támogatta a határozatot, ellenszavazat nem volt, egye­dül az Egyesült Államok tar­tózkodott a szavazástól. A ha­tározat megállapítja, hogy a dél-afrikai fajüldöző kormány Transkei függetlenné nyilvání­tásával az apartheid emberte­len politikáját akarja megszi­lárdítani: célja a fehér kisebb­ség uralmának fenntartása és Dél-Afrika őslakosságának megfosztása elidegeníthetetlen 'jogsaitól. Az ENSZ-közgyűlés 2. bi- xofctságában (gazdasági és pénzügyi bizottság) az ENSZ környezetvédelmi programjá­nak eddigi vitája bizonyította: a környezetvédelem szorosan összefügg a világbéke fenntar­tásával. az általános és teljes leszereléssel, a gyümölcsöző ál­lamközi kapcsolatok meghono­sításával. életszínvonalának állandó eme­lésére irányuló törekvéseit. A szövetségi tanács ülése az esti órákban ért véget. A tör­vényjavaslatok megvitatása csütörtökön délelőtt, a Leg­felsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsának ülésén folytatódik. Dinmuhamed Kunajev kitüntetése A Kremlben szerdán átnyúj­tották a Lenin-rendet és má­sodszor a Szocialista Munka Hőse címmel járó Sarló és Ka­lapács Arany Érdemrendet Dinmuhamed Kunajeimek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Kazah Kommu­nista Párt Központi Bizottsága első titkárának. A magas ki­tüntetést azzal érdemelte ki, hogy sikeresen mozgósította a köztársaság kommunistáit és összes dolgozóit a mezőgazda­ság fejlesztésére vonatkozó kongresszusi határozatok telje­sítésére. A kitüntetések át- nyújtásániá! jelent volt Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és más szovjet ve­zetők. KAIRÓ Az arab államfők elfogadták a ríjad!javaslatokat Kedden este — másfél órás záró üléssel — ért véget az arab államfők kairói értekez­lete. A tanácskozásról kiadott záróközlemény, amelyet vala­mennyi résztvevő aláírt, ki­mondja: véget kell vetni a Az UNESCO 19. általános értekezletén Megkezdődött az általános vita Jóború Magda felszólalása Alekszej Koszigin a Szovjet­unió Minisztertanácsa nevében üdvözletét küldött az UNESCO Nairobiban megnyílt 19. általá­nos értekezletének részvevői­hez. Taita Towett kenyai minisz­tert választották az UNESCO- közgyűlés 19. ülésszakának el­nökévé. Az ülésszak jóváhagy­ta napirendjét, amelyben töb­bi között bekerültek a Szovjet­unió által előterjesztett hatá­rozati javaslatok. Jóború Magda, az UNESCO- közgyűlés 19. ülésszakán részt vevő . magyar küldöttség veze­tője, mint az előző ülésszak el­nöke, felszólalásában hangsú­lyozta: az UNESCO nagy je­lentőséget tulajdonít az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet záróokmányá­nak és azoknak a feladatok­nak, amelyeket ez a dokumen­tum ró a szervezetre. A ma­gyar delegáció vezetője rámu­tatott: az UNESCO-közgyűlés 18. ülésszakán elfogadott ha­tározatok megvalósítása meg­mutatta. hogy szoros összefüg­gés áll fenn a nemzetközi fe­szültség enyhülése, a békés egymás mellett élés. valamint a népművelés. tudomány, kultúra fejlődése között. Az általános vita első fel­szólalója, Ale’cszmdr Pira- dov. n szövi'** '-"'.-’a" •-» he­lyettes vezetője állást foglalt a chilei küldöttség meghatal­mazásának elismerése ellen, minthogy a junta cselekedetei összeegyeztethetetlenek az UNESCO alapokmánya elvei­vel. A küldöttek és elsősorban a szocialista országok képviselői melegen üdvözölték a Vietna­mi Szocialista Köztársaság küldöttségének vezetőjét abból az alkalomból, hogv a VSZK-t felvették az UNESCO tagjai­nak sorába. Ugyancsak az UNESCO teljes jogú tagjává vált Mozambik, a Seychelles- szigetek és Grenada. libanoni vérontásnak, megfe­lelő feltételeket kell biztosí­tani arra, hogy a jövőben ne ismétlődhessék meg az annyi áldozatot és anyagi kárt Oko­zott polgárháború, biztosítani kell az ország újjáépítését és garantálni kell a palesztin nép igazságos harcának feltételeit. A csúcsértekezlet a közös közleményen kívül egy határo­zatot is elfogadott. Ennek első pontja kimondja, hogy a csúcsértekezlet elfogadja a ri- jadi hatos értekezlet javasla­tait. (A határozatnak ezt a pontját Irak nem fogadta el.) A második pont felhívja az arab államokat, hogy erőforrá­saiknak megfelelően nyújtsa­nak segítséget Libanonnak, a sokat szenvedett libanoni és palesztin népnek. Intézkedik a határozat az arab békeerők pénzügyi alapjának biztosítá­sáról is: közös alapot hoznak létre, ameynek felhasználósá­ról a libanoni elnök — a.ki a bákeerők felett is rendelkezik — dönt. A libanoni államfő konzultálná fog azokkal az or­szágokkal, amelyek legkeve­sebb tíz százalékkal járulnak hozzá a költségekhez. UJ DELHI Indira Gandhi az alkotmánymódosításról Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök szerdán a parla­mentben pontról pontra meg­indokolta az indiai alkotmány módosítását célzó törvényter­vezetet, és kijelentette, hogy arra a demokrácia kiteljesítése érdekében van szükség. Az indiai miniszterelnök fog­lalkozott a 16 hónappal ezelőtt bevezetett rendkívüli állapot fenntartásának szükségességé­vel, és rámutatott, hogy annak bevezetését az ellenzék eluta­sító álláspontja indokolta. Az indiai miniszterelnök el­utasította azokat a vádakat, amelyek szerint az alkotmány- módosítás célja állítólag a vég­rehajtó hatalom központosítá­sa. Közölte, hogy a módosító törvényjavaslat „az alkotmány­ban foglaltakat kívánja vilá­gosabbá tenni”. Hozzátette, hogy a kabinet minden tagja egyben a parlarr-’-+nek is tagja, és annak felelős. (Folytatás az 1. oldalról.) b) A hatalom a világfejlődés jelenlegi sza­kaszában minden társadalom alapkérdése; ná­lunk a munkásosztály hatalma a szocialista építés feltétele. Hazánkban a munkásosztály hatalmát megtestesítő proletárdiktatúra álla­ma történelmi szükségszerűségként jött létre. A munkásosztály a hatalom gyakorlásába be­vonja a parasztságot, az értelmiséget, a leg­szélesebb tömegeket. A szocialista állam va­lamennyi dolgozó osztály és állampolgár ér­dekeit fejezi ki, minőségileg különbözik min­ien kapitalista államtól, amely bármilyen for­mában is, de a monopoltőke, a burzsoázia uralmát jelenti. A fejlett szocialista társadalom megterem­tésének alapvető feltétele a demokrácia min­denoldalú kibontakoztatása, elmélyítése. Szo­cialista társadalmunkban fokról fokra fej­lődnek és mindinkább kiteljesednek a kor­mányzás, az igazgatás demokratikus módsze­rei. A szocialista demokrácia fejlődése bizto­sítja az állampolgárok érdemi részvételét a közügyek intézésében, segíti a társadalomban rejlő erőforrások feltárását és hasznosítását, a magas fokú társadalmi felelősségérzet, az alkotmányos rend és az állampolgári fegye­lem érvényesítését. A szocialista állam szerepének, fejlődésének alapos ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a forradalmi folyamatot leginkább előrevivő funkcióit — napjainkban a gazdasági szer­vező és a kulturális névelő funkciót — mind teljesebben kibontakoztassuk. Az állami teen­dők demokratikus, szakszerű ellátása elő­mozdítja a társadalmi érdek hatékony érvé­nyesülését, s közelebb visz ahhoz a hosszabb távon és fokozatosan megvalósuló célhoz, hogy a proletárdiktatúra állama össznépi ál­lammá váljék. c) Pártunk, munkásosztályunk örököse és folytatója minden haladó történelmi hagyo­mánynak, letéteményese nemzeti múltunk va­lódi értékének. Ezek tiszteletét és megbecsülését ápolja népünk és ifjúságunk tudatában. Mun­kásosztályunk és forradalmi pántja, mint társa­dalmunk vezető ereje, kifejezője a nemzeti érdekeknek, és felelősséget visel a nemzet sorsának alakulásáért, népünk, nemzetünk igazi érdekeit ma és a jövőben a szocializmus testesíti meg. Építőmunkánk nagy lendítő­ereje a cselekvő szocialista hazafiság, amely közösségi aktivitást, munkát, állandó készen­létet jelent a haza szolgálatára. Hatalmas erőforrás számunkra, hogy a fejlett szocialista társadalom megteremtését népünk nemzeti programjának tekinti. A hazafiság és a proletár internacionalizmus a rendszerünk, eszményeink iránti elkötele­zettségnek két oldala, s a szocialista társada­lom felépítéséért, a kommunizmus világmére­tű győzelméért folytatott nemzetközi harc alapvető követelménye. A proletár internacio­nalizmus politikánk sarkalatos elve, amely jelenti: a nemzeti és a nemzetközi érdekek egyeztetésére, a kommunista és munkáspártok közti egység megteremtésére irányuló törek­vést; a kölcsönös támogatóst, elvtársi együtt­működést; a rendszeres kétoldalú és sokoldalú véleménycseréket, a mozgalmunk alapját ké­pező marxista—leninista elmélet közös erőfe­szítéssel történő továbbfejlesztését, ideológiai együttműködésünk erősítését, a tapasztalatok általánosítását; a legfőbb politikai kérdések­ben a kollektív álláspont és cselekvés kiala­kítását a testvérpártok önállósága, egyenlősé­ge és önkéntes együttműködése alapján. A proletár internacionalizmus magában foglalja a kölcsönös szolidaritást és érdekeltséget egy­más eredményeiben. A szocialista közösség országainak mind sok­rétűbb politikai, gazdasági, ideológiai együtt­működése gyakorlati megnyilvánulása a pro­letár internacionalizmusnak. A tőkés világban küzdő forradalmi erők ha­tározott fellépése a monopoltőke úralma ellen, és a felszabadult országok népeinek imperia­listaellenes harca értékes támogatás szocialis­ta épitőmunkánkhoz, a közös erőfeszítéseink­hez. Ugyanakkor őket is segíti a szocializmus léte, fejlődése és az a szolidaritás, amelyet küzdelmükkel a szocialista országok népei, kommunista és munkáspártjai vállalnak. Eszméinktől, társadalmi céljainktól, szocia­lista hazafiságunk tartalmától idegen mind a burzsoá nacionalizmus, mind a kozmopolitiz- mus, bárhol, bármilyen régi vagy új formá­ban jelentkezik is. Pártunk a proletár interna­cionalizmus szellemében mindig fellépett és a jövőben is fellép az antikommunizmus és a szovjetellenesség minden válfaja ellen, mi­vel a nemzetközi reakció ezeket fő fegyver­ként alkalmazza a haladó erőkkel szembeni általános törekvéseiben. O A Központi Bizottság megállapította, hogy a pártoktatás szervezeti tökéletesí­tésével is a propagandamunka minőségi fej­lesztését kell segíteni. Az oktatás bevált szer­vezetének fenntartása és a kialakult hallgatói létszám mellett nagyobb figyelmet kell fordí­tani a marxista tudás gyarapításának pártis­kolán kívüli formáira, az önálló tanulásra, az alapozó oktatáson túlmenően a továbbképzés­re, a propagandisták rendszeres képzésére és továbbképzésére, a tananyagoik színvonalának emelésére. Ugyanakkor szükség van az okta­tás egyes formáinak jobb összehangolására. A pártoktatás céltudatosságát és tervszerűségét növelve a párttagokat a szervezett oktatós különböző tanfolyamaira a politikai szükség­leteiknek, a résztvevők érdeklődésének meg­felelően kell javasolni és felvenni. A Központi Bizottság megállapítja: a pro­pagandistákkal szemben a legfőbb követel­mény, hogy magas elméleti színvonalon, alko­tó felfogásban terjesszék a marxizmus—le- ninizmus tanításait, és sokoldalúan ismertes­sék a párt politikáját. Szüntelenül fejlesszék tudásukat, előadói készségüket, pedagógiai is­mereteiket. Szükségesnek tartja, hogy a tár­sadalomtudományokkal foglalkozó kutatók, szakértők mind nagyobb számban kapcsolód­janak be a propagandamunkába. O A Központi Bizottság felhívja a pártbi­zottságok figyelmét, hogy minden szinten rendszeresen foglalkozzanak elméleti kérdé­sekkel, mérlegeljék döntéseik ideológiai, poli­tikai hatásait. Fogják össze és szervezetten hasznosítsák a meglevő szellemi erőket az ideológiai képzésben és nevelésben. Nyújtsa­nak érdemi támogatást a tömegszervezetek­ben és az állami vonalon folyó politikai ok­tatáshoz. A pártalapszervezetek felelősen, önállóan irányítsák és szervezzék a hatáskörükbe tar­tozó pártpropagandát. A párttagok képzésé­vel, nevelésével segítsék a szocialista építő­munka napirenden levő kérdéseinek megérté­sét, a tudatos alkotó cselekvést. A pártvezető­ségek alakítsanak ki jó munkakapcsolatot a propagandistákkal, folyamatosan tájékoztassák őket a gyakorlati munka kérdéseiről, és is­merkedjenek meg az oktatás eszmei, politikai tapasztalataival. Valamennyi pártszervezetben legyenek tudatában annak, hogy az oktató­nevelő munka a pártélet fontos, nagy töme­geket átfogó terület, mely hatással van a kom­munisták egész tevékenységére. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a párttagság ideológiai felkészültségének növe­lése útján a Magyar Szocialista Munkáspárt még jobban betölti történelmi küldetését: a fejlett szocialista társadalom építésének veze­tését. A Központi Bizottság elvárja a pártszer­vezetektől, hogy mindennapi tevékenységük­ben nagy figyelemmel foglalkozzanak az esz­mei nevelőmunka feladataival. Felhívja a kommunistákat, hogy mélyítsék el marxista— leninista tudásukat, éljenek és dolgozzanak eszméink , szellemében szocialista hazánk to­vábbi felvirágoztatásáért. ★ A Központi Bizottság ülése a továbbiakban szervezeti és személyi kérdéseket tárgyalt és döntéseket hozott: — Pullai Árpád elvtársat, a Központi Bi­zottság tagját más fontos megbízatása miat' érdemei elismerése mellett központi bizottság titkári tisztsége alól felmentette; — Borbély Sándor elvtársat, a Központi Bi­zottság tagját felmentette a KB ipari, mező- gazdasági és közlekedési osztályának vezetői tisztségéből, és megválasztotta a Központi Bi­zottság titkárává. — A Központi Bizottság ajánlásokat foga­dott el állami tisztségek betöltésére. A Központi bizottság új titkára Borbély Sándor 1931-ben Nagybun községben született. Munikáscsaládból származik. 1947 óta vesz részt a mun­kásmozgalomban, s 1950 óta tagja a pártnak. 1949-ig szer­számlakatosként dolgozott a Csepel Művekben. Ezt köve­tően függetlenített ifjúsági ve­zetőként tevékenykedett, járá­si MINSZ-titkár volt Kecske­méten és Kiskunhalason, ké­sőbb a Pest megyei DISZ-bi- zottság munkatársa, majd tit­kára. 1953-tól a DISZ Közpon­ti Vezetőségének főinstrükto- ra. 1955-ben a Szovjetunióban elvégezte a Komsaomől főis­kolát. Hazatérése után a Cse­pel Vas- és Fémművek DISZ- bizottságának első titkári tiszt­ségét töltötte be. 1956 decem­berében tagja volt a párt if- Tagja a párt csepeli intéző júsági bizottságának, majd a bizottságának, pártszervező KISZ szervező bizottságának. 1957-től pedig a KISZ KB tit­kára, s egyben a KISZ Buda­pesti Bizottságának első tit­kára. Ugyanebben az évben, az első országos pártértekez­leten, az MSZMP Központ:’ Bizottságának póttagjává vá­lasztották. 1959—62 között elvégezte a- SZKP KB 3 éves pártfőisko Iáját. 1962-től 1966-ig a Cse­pel Vas- és Fémművek párt- bizottságának titkára. Ezt kö vetően a XXI. kerületi párt- bizottság első titkára, 1970-tő’ pedig a Csepel Vas- és Fém művek pártbizottságának el6 titkára. A X. kongersszus óts a Központi. Bizottság tagja 1975-től a Központi Bizottság ipari, mezőgazdasági és köz­lekedési osztályának vezetője Az MSZMP Közpxmtl Bi­zottsága 1976. október 26-i ülé­sén a KB titkárává választot­ta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom