Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-21 / 249. szám

%m«o Lengyel könyvbemutató a Galériában A lengyel könyvkiadás gaz­dagságát érzékeltető, teljes ke­resztmetszetét tükröző, mint­egy 1800 kiadványt felvonulta­tó *könyvkiállítás nyílt szerdán a Magyar Nemzeti Galéria budavári épületében. A 14 té­macsoportot felölelő tárlatot — amelynek megnyitásán ott volt dr. Marczali László kul­turális miniszterhelyettes, és képviseltette magát a lengyel nagykövetség is — Paál Rózsa, a kiadói főigazgató helyettese lengyel részről Jan Stasinsky, a Lengyel Könyvterjesztői Egyesülés főigazgatóhelyettese nyitotta meg. A tárlókon felsorakozó könyvek között különösen szép számban látni politikai, tár­sadalomtudományi műveket, az ideológiai oktatást segítő munkákat, s olyan köteteket, amelyek a mai Lengyelország eredményeit mutatják be. Szemléletes a lengyelül meg­jelent magyar művek bemuta­tója is. Az utóbbi 30 évben 373 magyar irodalmi alkotás látott napvilágot Lengyelor­szágban, mintegy 5 millió példányban. A kiállítás tíz napig várja látogatóit. Százhetven ifjúsági klub A közösségi élet fórumai Szombaton és vasárnap az ifjúsági klubok vezetői talál­koznak egymással Cegléd vá­rosában. A kétnapos program fő témája: életmód, közélet, klubélet a közművelődési tör­vény tükrében. Erről rendez­nek vitát s egészítik ki ta­pasztalataik kicserélésével. Mindez egy állomása me­gyénk egyre mozgalmasabb és tartalmasabb ifjúsági klub­életének. Hiszen hasonló klubtalálkozó volt tavasszal Ceglédbercelen, a nyáron pe­dig Veresegyházon és Gyom­ron. Beszélgető közösségek Az ember társas lény, s nem szereti a magányt, a fa­lak közé zártságot. Szívesen beszélget, vitatkozik, legfő­képp, ha fiatal. Nemcsak há­zon belül, szűkebb családi, ba­ráti körben, hanem tágabb, sokszínűbb közösségekben is. E beszélgető közösségek leg­népszerűbb formái ma a klu­bok, amelyek száma egyre gyarapodik, nemcsak az or­szágban, hanem szűkebb pát­riánkban, Pest megyében is, ahol ma már százhetven if­júsági klubot tartanak szá­mon. Hogy mi a klubok népszerű­ségének titka? A klub hasonló vagy azonos érdeklődésű emberek társas együttlétét, művelődését, szó­rakozását segítő olyan tevé­kenységi forma, amely prog­ramjainak kialakítását és vég­rehajtását a tagok öntevé­kenységével és aktív közre­működésével valósítja meg. Azaz: az együttlétnek olyan formája, amelyben a tagság határozza meg a közös prog­ramokat, az előadás témájától egészen az együttes kirándu­lások úticéljáig. Vagyis a klub lehetőséget biztosit az önkép­zésre és a közös szórakozásra egyaránt. Ez is, az is pedig fontos része az emberek életé­nek: teljesebbé, gazdagabbá teszi azt. Ez indokolja a klu­bok egyre növekvő népszerű­ségét Helyesen orientálni Az ifjúsági klubok célja, hogy helyesen orientálják a fiatalok tudati fejlődését a társadalom és a kultúra kér­déseiben: a színvonalas szóra­koztatás mellett gondoskodja­nak a fiatalok tudásának, is­mereteinek bővítéséről, ízlé­sük formálásáról, a világ dol­gairól alkotott kép alakításá­ról. Programjaik ennek meg­felelően sokfélék: helyet kap bennük az ismeretterjesztés, a politikai vita, a vetélkedő és a tánc, a közös kirándulás, a színdarabok és filmek együt­tes megtekintése és még sok minden már, ami érdekli, ér­dekelheti a fiatalokat. Mindez hogyan tükröződik a gyakorlatban? Jó példa rá a tizenegy éve alakított törteli ifjúsági klub, amely már há­romszor szerezte meg a kiváló címet, negyedszerre pedig aranykoszorús jelvényt kapott sokszínű és tartalmas prog­ramjaiért. A klub több mint félszáz tagja hetenként három alkalommal találkozik. Az egyik nap a kötött eseménye­ké, ilyenkor rendezik meg a különböző ismeretterjesztő programokat, előadásokat, vi­tákat. Szombatonként táncos műsorokat rendeznek, a va­sárnapok pedig a kötetlen klubfoglalkozásoké, amikor játszani, beszélgetni, vetélked­ni, vitatkozni egyaránt lehet. A klub minden tagja KISZ-es, ennek eredményeként igen jó a kapcsolatuk a község KISZ- alapszervezeteivel. Csoportokat egyesítő klubok Az ifjúsági klubok tagsága egyre több helyen lépi túl a százat, százötvenet. Az pedig tudott dolog, hogy ennyi em­ber együtt, egyszerre nem él­het aktív klubéletet. Ezért, ezeken a helyeken rétegklu­bokat alakítanak az ifjúsági klubon belül a speciális ér­deklődési köröknek megfele­lően. így jöttek létre a nagy egészen belül a magnós-, az utazó-, a filmes-, az iroda­lombarát- és más rétegklubok, amelyek külön-külön tartják foglalkozásaikat, de hetenként egy alkalommal valamennyi rétegklub közös összejövetelen vesz részt. Veresegyházon például a Forrás klub a közös találko­zóhelye a művelődési központ énekkarának, rajkózenekará­nak, népdalkörének, népi tánccsoportjának, sőt a képző- művészeti csoport tagjainak is. Több mint másfél száz fia­tal — a különböző művészeti ágak művelője — jön össze hétről hétre a klubban. Közö­sen tanulnak, szórakoznak, megvitatják gondjaikat, be­számolnak egymásnak elért sikereikről vagy éppen taná­csot kérnek egymástól, ho­November 1-től: politikai könyvnapok író—olvasó találkozók, könyvkiállítások a megyében Esztétika és filozófia — 17 riport az Egyesült Államokról Az idei politikai könyvna­pok országos megnyitó ünnep­ségét november 1-én Buda­pesten, a Ganz-MÁVAG Mű­velődési Házában rendezik. A megyei tervekről a következő­ket tudtuk meg Göbel Károly. tói, a Kossuth Kiadó Pest me­gyei kirendeltségének vezető­jétől: — Tavaly a .mi megyénk volt az országos megnyitó gazdája, az idén nem terve­zünk központi ünnepséget. Az első rendezvényünk színhelye ; Dunakeszi lesz november 2-án, ide várjuk író—olvasó találkozóra Hollós Ervint, a Kik voltak, mit akartak cí­mű, munkásmozgalom-törté­neti kötet szerzőjét. Hadd em­lítsem meg, hogy e nagy sike­rű kötet egyike azoknak, ame­lyek második kiadásban jelen­nek meg a politikai könyvna­pok idejére. A dunakeszi könyvünnepet több tucat ren­dezvény követi majd a me­gyében : a városokban, a járási székhelyeken, a nagyüze- j mekben, a termelőszövet- I kezetekben és számos in- i tézménynél árusítással ' egybekötött könyvkiállí­tást rendezünk. Ebből az alkalomból — ponto­sabban a november 7-i ünnep­ségeken — adjuk majd át a politikai könyvterjesztő mun­kában kiemelkedő teljesít­ményt elért pártmunkások­nak az 5, illetve 10 éves em­lékjelvényt, és négy személy­nek a kiváló terjesztő kitün­tető jelvényt. — Milyen érdekes olvasni­valókkal, „könyvesem egékkel” rukkol ki a kiadó november elsejére? — Épp a közelmúltban állí­tottuk össze azt az ajánló jegyzéket, amelyen az új köny­vek, illetve az újból kiadásra kerülő kötetek közül nyolc­vanra hívjuk fel a pártszerve­zetek, kézikönyvtárak vezetői­nek figyelmét. Nos, ebből né­hányat az újdonságok közül: megjelenik Szerdahelyi István tollából A magyar esztétika története 1945—1975 című kö­tet, s a Gergely Ferenc—Kiss György szerzőpár műve, a Horthy leventéi; igazi könyv­csemegének ígérkezik a nyu­gatnémet Stern magazin ri­portere, Rolf Winter könyve, a Lidércnyomás, ami ezt az al­címet viseli: 17 riport az Egye­sült Államokról. Az újból ki­adásra kerülő könyvek közül a régóta hiába keresett Filozó­fiai kislexikont, Dee Brown: A vadnyugat története indián­szemmel című könyvet, Bo­risz Noszik: Schweitzer cí­mű kötetét és a Földünk or­szágai című kézikönyvet aján­lom az olvasók figyelmébe. — Októberben Pest megyé­ben is megkezdődik az új pártoktatási évad. A politikai könyvkiadó felkészült-e meg­felelően erre? — Teljes mértékben! Hadd mondjam el, hogy a politikai oktatás, a marxizmus—leninzmus ta­nításai iránti érdeklődés növekedését mi forintban is ki tudjuk mutatni. Az idén a tömegpropaganda különböző tanfolyamaihoz 34 ezer darab, a marxista esti kö­zépiskolák hallgatóinak 4500, az esti egyetemi hallgatóknak 2250 darab tankönyvet ad­tunk el a megyében, összesen 726 ezer forint értékben, a ta­valyi 490 ezer forintos forga­lommal szemben! — Ha már forintokról be­szélünk: mennyi a kirendelt­ség idei forgalmi terve? — Hárommillió-kétszáz­ezer forint, ezt azonban 3,5 millióra szeretnénk teljesíteni. — Mi az útja-módja a túl­teljesítésnek? — Például újabb terjesztők munkába állítása, olyan mun­kahelyek bekapcsolása a poli­tikai könyvek árusításába, ké­zikönyvtárak létesítésébe, ahol korábban ilyen nem volt; újabb előfizetők gyűjtése a politikai folyóiratokra és így tovább. — Vannak-e még fehér fol­tok a kirendeltség térképén? — Bizonyos értelemben: igen. Utalnék itt azokra a fel­mérésekre, amelyeket a Kos­suth Könyvkiadó pártszerve­zetének felkérésére végeztünk az idén a megyében, az alábbi eredménnyel: Pest megye ter­melőszövetkezeteiben a politi­kai irodalom vásárlására for­dított összeg — egy keresőre vetítve — nagyon alacsony, mindössze 3,70 forint évente; az állami gazdaságokban ez az összeg 8,14 forint; a két­ezernél nagyobb létszámú ki­lenc nagyüzemben 15,20 forint, kereken öt forinttal alacso­nyabb a megyénk nagyüzemi átlagánál. A feladat nyilván­való: jobb, hatékonyabb pro­paganda- és nevelő munkával növelni kell a politikai iroda­lom kedvelőinek táborát. Mindenekelőtt a termelőszö­vetkezetekben akarunk előbb­re lépni; ötéves, középtávú tervünkben azt a célt tűztük ma­gunk elé, hogy évente 20 százalékkal növeljük a megye termelőszövetkeze­teiben a politikai könyv- vásárlást. A mi terjesztőink pártmegbí­zatásként végzik tevékenysé­güket. Áldozatos munkájukat ezúton is szeretnénk megkö­szönni. Nyíri Éva gyan lehetne továbblépni eb­ben vagy abban a dologban. Öcsán, a Bolyai János Gim­názium ifjúsági klubja nem­csak a különböző szakkörök munkáját fogja össze, de gyakran rendez vitát a tanu­lás hogyanjáról, az iskolai fe­gyelemről, sőt szervezője az osztályok között kialakult versenymozgalomnak is. A gyömrői művelődési ház ifjúsági klubja is több réteg­klubból tevődik össze. A klub legfőbb érdeme, hogy túl a hétköznapok munkáján: év­ről évre egy tágabb kitekinté­sű klubtalálkozó szervezése. E klubtalálkozóra elsősorban az üzemi ifjúsági klubok ve­zetői, tagjai kapnak meghí­vást, így a találkozó program­ja is a munkásművelődés kér­déseihez kapcsolódik, különös tekintettel a bejáró munkás­fiatalok közművelődési lehető­ségeire. Vendégségben A klubok munkáját nem­csak színesíti, hanem gazda­gítja is az a vendégj árás, amely néhány esztendeje kez­dődött s egyre terebélyesedik. Nemcsak a mind gyakoribb cserebere fórumokra gondo­lunk és a különböző módszer­vásárokra, amelyek résztvevői nemcsak beszámolnak tapasz­talataikról, hanem ízelítőt ad­nak programjaikról is. Azokra a csendes vendégeskedésekre, amikor egy-egy ifjúsági klub egy másik ifjúsági klubot lát vendégül. E találkozókon ren­dének és vendéglátók közös klubest keretében ismertetik meg egymást életükkel, tevé­kenységükkel. A toki művelődési ház ifjú­sági klubja például négy szomszédos településen: Per­bálon, Budajenőn, Telkiben és Tinnyén „vendégszerepei” rendszeresen. A veresegyházi Forrás klub ellátogatott mór nemcsak a megye, de az or­szág más területeinek ifjúsági klubjaiba is. Gyakran „szom- szédolnak” a gyömrőiek Men­üén és fordítva. És hosszan sorolhatnánk még, melyik klub merre járt vagy éppen honnan fogadott vendégeket. A törvény szellemében _ A közművelődési törvény feladatként szabja meg: a klubokat, mint a közösségi nevelés, a társas élet és az aktív művelődés intézményeit fejleszteni kell. A Pest megyei pártbizottság közművelődési határozata pedig szükségesnek tartja, hogy valamennyi köz­ségben legyen élő, tevékeny ifjúsági klub. Ennek feltéte­leit a tanácsok, az üzemek és a gazdaságok közösen teremt­hetik meg. S ez így helyes, mert a klubélet fejlesztése feladata mindazoknak — álla­mi és gazdasági vezetőknek egyaránt — akik kulturális célra fordítható pénzzel ren­delkeznek. Hogy ez valósággá váltható, példák sora bizonyítja. Abony- ban, a sashalmi tanyavilágban a termelőszövetkezet biztosí­tott helyet az ifjúsági klub­nak. A volt gazdasági épület­ből a leendő ifjúsági klub tagjai alakították ki a két he­lyiségből álló otthonukat: fa­lat festettek, padlót súroltak, lemezjátszót és magnetofont a Petőfi Művelődési Ház adott. A közös összefogás eredmé­nye: hetenként három alka­lommal nem gond többé, hogy hol művelődjenek, szóra­kozzanak a sashalmi tanyavi­lágban élő fiatalok. Vagy egy másik példa: no­vember első napjaiban avat­ják fel a Dabasi Nyomda if­júsági klubját és könyvtárát, bizonyítva, hogy ahol a gaz­dasági vezetés szívügye a fia­talok művelődése, kulturált szórakozása, ott tenni is tud­nak a szép és nemes feladat érdekében. Prukner Pál 1976. OKTOBER 21.. CSÜTÖRTÖK HETI FILMJEGYZET A járvány Kozák András, A Járvány című ej magyar film főszereplője „Reformokat sürgetek, hogy a revolúció elkerülhető le­gyen” — mondja Gábor Pál új filmjének főhőse, Balás Já­nos doktor a film másik fi­gurájának, Wirkner császári biztosnak. Ez a nagyon erősen Széchenyi Istvánra emlékezte­tő mondat a film egyik kulcsa. De akár az alkotói mondani­való tömör megfogalmazásá­nak is tekinthetjük. Gábor Pált olyan filmrende­zőnek ismerjük, akit elsősor­ban a mai témák érdekelnek. Most mégis történelmi témá­hoz fordult, hiszen A járvány 1831-ben játszódik. Ebben az évben zajlott le a Felvidéken — Zemplén, Abaúj és Sáros megyében — a több ezer áldo­zatot követelő kolerajárvány, majd a nyomában kirobbant úgynevezett koleralázadás. A film ezeket az eseményeket vonultatja el előttünk, néhány jellegzetes figura köré csopor­tosított eseménysorban. A köz­ponti alak Balás doktor. A magyar reformkor jellegzetes kisnemesi-értelmiségi típusa ez a nagyon művelt, közgazda­sággal, filozófiával is foglalko­zó orvos. Munkájánál fogva alaposan ismeri a legnyomorú­ságosabb körülmények között élő jobbágyság helyzetét, s e kizsákmányolt, elnyomott em­berek sorsa arra indítja, hogy felemelésük módján gondol­kozzon. Ugyanakkor jól ismeri a nemesi világot is, és előbb- utóbb rájön: a jobbágyok sor­sán nem lehet anélkül javíta­ni, hogy a nemesi kiváltságok­hoz is hozzá ne nyúlnának. Balás doktor nagyjából ugyan­azokat az elveket hirdeti, mint Széchenyi István, az ép­pen ekkortájt írt alapvető munkáiban, az 1830-ban meg­jelent Hitelben, s az 1831 nya­rán, kevéssel a koleralázadás kitörése előtt napvilágot látott Világban. Tehát — fentebb idézett mondata is igazolja — Balás doktor, hasonlóan Szé­chenyihez — reformer eszmé­ket hirdetett. De ez is elegen­dő volt ahhoz, hogy — amint ez a filmben is megjelenik — sem a jobbágyok, sem a neme­sek között ne találjon megér­tésre. A körülötte felbukkanó figurák tovább színezik a ké­pet: a merev-reakciós nemesi álláspontot képviselő Hunyor alszolgabíró, a paraszti láza­dók vezetői, a szilárd jellemű Pauk Mihály, a szélesebb látó­körű, de gyáva Hamza Lajos, meg a bíró, Hlavati Antal, aki talán a legnagyobb utat teszi meg, mint ember. És ott van Wirkner, a művelt, olvasott (Balás könyvét is jól ismerő) császári biztos, aki mindad­dig egyetért a doktor elveivel, amíg azoknak gyakorlati kö­vetkezményei nem mutatkoz­nak. A film alkotóinak (a forgató- könyvet Gábor Pállal közösen Maróti Lajos írta) nyilvánva­lóan az Volt a szándékuk, hogy egy elég kevéssé ismert törté­nelmi esemény kapcsán el­mondják véleményüket a re­formkor néhány alapvető tár­sadalmi problémájáról, s ezzel együtt bemutassák a reform­kori haladó eszmék s az eze­ket képviselő emberek nagy dilemmáját. Ez a dilemma, a haza és haladás, a reformok és a nemzeti függetlenség, a re­form vagy revolúció (forrada­lom) dilemmája azonban nem kizárólagosan reformkori ügy. Balás doktor figurája arra pél­da, hogy egy bizonyos ponton túl a jószándék, a békés fej­lődés óhaja nem elegendő, mert nem tudja megoldani a legégetőbb társadalmi problé­mákat. Ez az alkotói szándék tehát világos. Más kérdés, hogy a XIX. század eleji magyar re­formkorról számos mű beszélt már, s A járványnál jóval drámaibb tónusban. Vagy hogy azt a dilemmát, amelyben Ba­lás doktor vergődik, mások is megírták már. A film roppant gondossággal idézi fel a kor minden apró jellegzetességét, a tárgyak, ruhák, hűségére éppúgy gondot fordít, mint a nyelvre. Hiteles a kolerajár­vány vagy a parasztlázadás eseményeinek képsora is. Ért­jük a mondanivalót is. És mégis: A járvány valamiképp nem tud igazán a néző ügyévé válni. Talán mert főhőse végig passzivitásra ítélt, az esemé­nyekkel csak sodródó ember? Vagy mert Kozák András erő­sen visszafogott játéka nem ad elég sodrást a drámának? Vagy talán az a baj, hogy az alkotók túl sok mindent akar­tak megmagyarázni, s az isme­retközlésben elsikkadt a téma igazi feszültsége? Vértestvérek Azt már megszoktuk, hogy az NDK-ban készülő indiánfil­mek főszereplője a jugoszláv Gojko Mitic. Most úgy tűnik, azt is meg kell szoknunk, hogy másik állandó vendéggel fogunk találkozni e filmekben. Az új arc az elsősorban pop (vagy pol-beat) énekesként is­mert amerikai Dean Reed. Nemrég az ugyancsak az NDK-ban forgatott A két aranyásó egyike volt, most, ebben a Werner W. Wallroth által rendezett filmben ő Har­monika, azaz Jack Birch. Fog­lalkozására nézve amerikai lo­vaskatona, s mint ilyen, részt vesz egy cheyenne indián falu lakosainak lemészárlásában 1864-ben. És Gojko Mitic? ö természetesen ismét indián, a neve ezúttal Kemény Szikla, s mi sem természetesebb, mint hogy életre-halálra barátságot köt a derék Harmonikával, aki persze nem ért egyet a kato­nák embertelen módszereivel. Olyannyira nem, hogy még őzikét, Kemény Szikla húgát is feleségül veszi. Nem mondom el az egész történetet, de annyit elárulha­tok, hogy a film időnként fel­tűnően hasonlít a nemrég be­mutatott A kék katona című film egynémely mozzanatához, s hogy hiába jegyzi a főcím Dean Reedet a forgatókönyv egyik írójaként is, ettől a mű nem lett jobb, mint a hasonló indiánsztorik gyenge közepes átlaga. Takács István A fordítók és a mezőgazda- sági szakemberek munkájának megkönnyítésére nyolc nyelvű szótárat szerkesztett Tihanyi László isaszegi mezőgazdasági technikus, aki húsz éve fog­lalkozik szakmai fordítással. A még kéziratban lévő szótár a növényneveket ismerteti, latin, magyar, orosz, angol, német, francia, cseh és szlovák nyel­ven. Mövénynevek nyo'c nyelven

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom