Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
4 kMiiav 1976. OKTÓBER 10., VASÄRNAP Nemzetiségi vidékeinken A művelődés gazdagodó fórumai Hogy múlik az idő! Több, mint tíz esztendeje, hogy először rendeztek nemzetiségi találkozót Pest megyében. Akkor még csak a szentendrei járás német, szlovák és délszláv csoportjai mutatkoztak be a nagyközönségnek Dunabog- dányban. A találkozó szándéka is szerény volt: ne hagyjuk feledésbe merülni a Duna-táj nemzeteinek kultúráját, ha. gyományait. Az azóta már megyei szintűvé terebélyesedett rendezvény- sorozat a nemzetiségi kultúra országos méretű mozgalmának szerves részévé vált, bizonyítva, hogy a nemzetiségi kultúra néprajzi hagyományaival, saját nyelvével képes beilleszkedni egész nemzetközösségünk szellemi-kulturális világába. Hatvan településen Pest megye hatvan településén; nyolc járásban és két városban élnek nemzetiségek: németek, szlovákok és délszlávok. Többségük elszórtan, a magyar lakossággal keverten, ezért számukat illetően pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A nemzetiségi nyelvedet tanuló diákok számából ítélve azonban következtetni lehet arra, hogy a Pest megyében élő nemzetiségek mintegy hatvan százaléka német, harmincöt százaléka szlovák, öt százaléka pedig délszláv származású. Jelenleg a megye huszonkilenc óvodájában és negyvennégy iskolájában van anyanyelvi oktatás, amelyben ösz- szesen hatézerötszáz gyermek vesz részt. A nyelvoktatás azonban csak egy része a nemzetiségi kultúra ápolásának. Ötvenöt együttes Az elmúlt évtizedben, éppen a nemzetiségi találkozók ösztönzésére, szervezettebbé vált és örvendetesen gazdagodott megyénk nemzetiségeinek kulturális élete. Jól példázza ezt, hogy jelenleg már, ötvenöt nemzetiségi csoportot tartanak számon, amelynek többsége — énekkarok, tánccsoportok, zenekarok — már megye- szerte jó hírnevet szerzett, nem egy közülük pedig jól ismert az országhatárokon túl is, híven szolgálva ezzel a szomszédos országokkal folytatott internacionalista politika elmélyítését. Így például a pi- lisvörösvári együttes négy esztendeje tart fenn kapcsolatot a Suhl megyei Neuhaus város Anna Seghers gyárának énekés zenekarával. E kapcsolat keretében mindkét együttes szerepelt már az NDK-ban. illetve hazánkban. És hasonlóan több éves kapcsolat fűzi a tököli együttest a Belgrád melletti sremcicai ének- és tánc- csoporthoz. És többször járt már Szlovákia városaiban, falvaiban a nagytarcsai, illetve a maglódi együttes is. Tevékenységükhöz szorosan kapcsolódik a nemzetiségi folklór gyűjtése és gondozása is. E munkának zenei és tánc- anyaga biztosítja a műsorok sokszínűségét. Az összegyűjtött tárgyi emlékeket viszont időszakos nemzetiségi folklórkiállításokon láthatiuk viszont Negyvenöt könyvtár Az anyanyelvi kultúra ápolását az élő beszédben és á hagyományok ápolásán kívül az olvasás segíti leginkább. Ennek szellemében született öt esztendővel ezelőtt az a minisztériumi határozat, amely a Pest megyei könyvtárat nemzetiségi báziskönyvtárrá tette, s e munka megalapozásához kétezerhatszáz német, szlovák és délszláv anyanyelvű kötetet bocsátott a megyei könyvtár rendelkezésére. E határozat nyomán indult erőteljes fejlődésnek a megye könyvtáraiban is a nemzetiségi anyanyelvi könyvállomány fejlesztése. Az eredmény: negyvennégy községi könyvtárban hatezer, német, szlovák, illetve szerb-horvát nyelven írott kötet. Ehhez csatlakozott néhány nappal ezelőtt a negyvenötödik, a Csuka Zoltán által alapított Jószomszédság könyvtára Érden, amelynek háromezer kötete között mintegy hétszáz szerb, illetve horvát nyelven íródott könyv és sok száz folyóirat található. A további gyarapodás elősegítésére a megyei tanács évi százharminc- ezer forintot biztosít. Korábban problémát jelentett, hogy az anyanyelven íródott könyveket elsősorban az idősebb emberek olvassák. Hogy a fiatalok közül is minél többen kapjanak kedvet arra, hogy anyanyelvükön is elolvassák az őket érdeklő köteteket, nyaranta nyelvművelő olvasótáborokat szerveznek számukra. Pílisszentkereszten és Galgagyörkön szlovák, Duna- bogdányban pedig a német nemzetiségi általános iskolások vettek részt ezeken a táborozásokon. A cél világosan megfogalmazódott: aki már gyermek korában megtanulja, hogy a könyv jóbarát, az később egy életre szóló barátságot köthet a könyvekkel. S ez a barátság jó lehetőséget biztosíthat arra is, hogy a magyaron kívül az anyanyelv is élő maradhasson a felnövekvő nemzedékben. Klubok , Az anyanyelv és a kultúra ápolásának természetesen sokféle módja van. Pilisvörösvá- rott például már többször rendeztek német nyelvű irodalmi estet a könyvtárban. Duna- bogdányban író—olvasó találkozókat szerveznek, szintén német nyelven. Másutt a hanglemeztárat gazdagítják anyanyelven mondott mesékkel, versekkel, népzenei felvételekkel. És jó módszer az anyanyelvi vetélkedők szervezése, vagy a már hagyománynak számító, évente sorra kerülő nemzetiségi szavalóversenyek megrendezése. E_ programok gazdája a művelődési ház és a könyvtár is egyaránt lehet. A legeredményesebb azonban ez a munka ott, ahol klubokba tömörítik az érdeklődő nemzetiségieket. Példa rá, a pomázi vagy a szentendrei szerb, a pilisszent- kereszti szlovák klub. Sokszínű rendezvényeikben az anyanyelvi társalgástól az irodalmi és néprajzi előadásokig, az író—olvasó találkozóktól a vetélkedőkig minden megtalálható. Bár hazánkban nem nagy a nemzetiségek aránya, de egy szocialista országban a nemzetiségek egyenjogúságát, kultúrájuknak, anyanyelvűknek, hagyományaiknak ápolását, megbecsülését nem a lélek- szám határozza meg. Mindez közügy, amelynek elveit és tennivalóit pártunk nemzetiségi politikája határozza meg. Prukner Pál Zalaszántótól Törökbálintig MUNKÁK Ü- -r>‘VV . • •• ES MINDENNAPOK Törökbálint lejtős főutcáján kontrafékkel robognak lefelé kerékpárjukon a gyerekek. Az Orvosi Műszer és Vasipari Szövetkezet központjának kapujában zömök, őszhajú férfi nézi a srácokat, a csillogó nikkelküllők forgását, a sár- hányón felparázsló maeska- gzemeket. — Zalaszántón miénk volt a harmadik bicikli a faluban. A bátyámmal közösen kaptuk, 1940-ben. A gyerekek irigyeltek érte bennünket A többit már benn, Trombitás János szövetkezeti elnök irodájában folytatjuk. A nyitott ablakon behallatszik a gépek csattogása: vége az ebédidőnek. Egy családban két szökevény — Apám 15 holdas középparaszt volt, négy fiúgyerekkel. Keszthely környékén — arrafelé van a szülőfalum — nem a legrosszabbak a földek, mégis nehezen éltünk. Kitartani egyik betakarítástól a másikig — az volt a legnehezebb. A parasztember akkoriban évszámra nem látott pénzt, csak amikor már volt mit a piacra vinnie. A négy fiú pedig év közben is nyűt- te a ruhát-cipőt! Igaz, rengeteget dolgoztunk a mezőn. Hat elemit végzett. Zalaszántón csak hatosztályos népiskola volt. A legközelebbi középiskola — a keszthelyi polgári — 16 kilométerre volt tőlük, s akkoriban még semmiféle közlekedési eszköz nem járt a két helység között. — Apám pedig tisztelte a tudást, még biztatta is a bátyámat, amikor magánúton nekivágott a négy polgárinak. Megvette a tankönyveket, aztán ha a bátyám elfáradt, én folytattam. Miket tanultam össze, teljesen magamtól, segítség nélkül, de még mindig nem felejtettem el: történelmet, egyenes és fordított aránypárt, főnévi igenevet, még az Oh, Tannenbaumot is! Azóta is küszködöm a német nyelvvel. — Tanul németül? — Tanulgatok, de sosem fogok tökéletesen beszélni. Igaz, nem is műfordítónak készülök, csak annyit akarok tudni, hogy ne lehessen eladni. ... Negyvenötben leventeként Németországba vittek. Megszöktem én többször is, de végül önként kellett előjönnöm a tanyáról, ahol rejtőzködtem, mert a csendőrök apámat vették elő. ö pedig katonaszökevény volt, hamis szabadságospapírral maradt le az alakulatától. Negyvenhat január 17-én jöttem haza, s február elsején beléptem a MADISZ-ba, meg a Magyar Kommunista Pártba. — 1947. október 18-án jelentkeztem rendőrnek. Ha babonás lennék, azt mondanám, jegyezze meg ezt a napot, mert velem attól kezdve minden említésre méltó esemény október 18-án történt; 1949. október 18-án lettem őrsparancsnok Gyálon, egy év múlva, ezen a napon szoktam rá a dohányzásra — az ördög vitte volna el —, és 1952-ben, október 18-án volt az esküvőm. Ekkor már Abonyban voltam őrsparancsnok, s néhány hónappal korábban ott vettem fel rendőrnek a későbbi feleségemet... Innen, az abonyi őrsről kérte a leszerelését 1953-ban. Nem vállalta senki — Huszonnyolc éves voltam, házasember, amikor elmentem szakmát tanulni a Budapesti Szellőzőművekbe; 1954-ben szabadultam fel, általános lakatosként. Később dolgoztam a Hárosi Falemez Művekben, a Pest megyei KISZÖV-ben, a Favorit Ktsz- nél, majd a Vasipari Szövetkezetben. Innen hívtak elnöknek a törökbálinti OMÜV-be. Mi vonzotta, hiszen minden az ellen szólt, hogy idejöjjön? Törökbálintot nem ismerte, az orvosiműszer-profilt úgyszintén nem, a szövetkezet az előző félévet veszteséggel zárta, az elnök és a főkönyvelő számszerűen meg nem határozható összegű sikkasztás, csalás és okirathamisítás miatt börtönben ült. — Azt ne higgye, hogy idáig jutott el a hírem, micsoda jó szakember, remek fickó vagyok, aztán azért hívtak volna elnöknek — mondja Trombitás János nevetős őszinteséggel. — Egyszerűen nem \akadt a közelben senki, aki elvállalta volna. Nos, így lettem én szövetkezeti elnök 1958. július 7-én. Rövidesen kezdte magát rosszul érezni a hat elemijével. Hiába volt olvasott, jó eszű ember, a vezetéshez eny- nyi bizony nem elég. A csehszlovák kultúra napjai Szomszéd barátaink képzőművészete Barátságunk jele, meg kulturális intézményeink gondosságának eredménye, hogy szép sorjában, rendre megismerkedhetünk a szovjet, bolgár, román képzőművészeti anyaggal. Ezúttal a csehszlovák kultúra napjai alkalmából a mai csehszlovák képzőművészet mutatkozik be a Műcsarnokban. Széles panorámát láthatunk. Változatosak a témák, meghatározó a történelmi, politikai jelleg. A Lidice-sorozat nem felejthető gyásza, a szlovák nemzeti felkelés eseményei, az osztravai harcok jelennek meg a festmények és grafikák felületein. Figyelemre méltó vonulat a munkaábrázolás. Egymás mellett sorakozik a Gottwald- bánya, gépesített tehénistálló, vasgyár, gyümölcsszüret és krumpliszedés. Erős a nemzetközi szolidaritás, melyet a chilei, spanyol témák idéznek. Üj vonás, hogy a csehszlovák alkotók tágítják a kört szamar- kandi dinnyékkel, bakui napnyugtával, tbiliszi emlékkel. A tematikai gazdaság a formák, stílusok árnyalataiban jelentkezik. Az átlagból kiemelkedik Posar Milos élményszerű - valóságábrázolása, Adamcova Prágai tavasza, Král Jávorhegedűje. A portrék közül jelentős Novák Marxról festett arcmása. Figyelemre méltó Berger Ladisláw Sztrecsnói virágokról intonált tájképe, de a legjobb mű vitathatatlanul JoF. Král: Jávorfa hegedű — Szerencsém volt: a feleségem munkahelyén — ő most kinevezett polgári akal- mazott a Budapesti Rendőrfőkapitányságon — megszervezték a dolgozók esti iskoláját. Eljárni az órákra nem volt időm, de azt mondták, ha felkészülök a VII—VIII. osztály anyagából, levizsgázhatom. Ügy jött ki a lépés, hogy négy szabad napom volt a vizsga előtt: minden tantárgyra egy fél nap jutott, de levizsgáztam. Négyes-ötös eredménnyel. Most már jelentkezhettem a közgazdasági technikumba. Amint leérettségiztem, következett a marxista—leninista esti egyetem, majd egyéves speciális kollégium üzemszervezésből. Közben elvégeztem a középfokú munkaügyi tanfolyamot is. Ezek mind-mind a munkámhoz kellettek. A der-die-das már csak passzió. Elmetorna, nehogy berozsdásodjon az ember agya. A megyei átlag háromszorosa Az irodája egyetlen dísze: a virág. Két cserép datolyapálma, néhány foltos levelű futónövény. A szövetkezet — amelynek 1952-től 58 nyaráig minden évben változott az elnöke — tavaly december 31-én zárta a legeredményesebb ötéves tervidőszakát. Termelése megháromszorozódott, 17 millióról 53 millió forintra nőtt; az egy főre jutó termelési érték 440 ezer forint volt, több mint háromszor múlta felül a Pest megyei szövetkezeti átlagot! Tízmillió forintos fejlesztési keretből 8,5 milliót fordítottak gépesítésre: e tízmillióból kilencet saját forrásukból fedeztek, s mindössze egymilliót tett ki a KFA-támogatás. Az igénybe vett fejlesztési hiteleket idén március 31-ig visszafizették. A tervidőszak minden évét J. Grus: Folyópart séf Broz Napjaink Spanyolor- szágáróKf esteti szenvedélyes látomása. Hasonlóan kiemelkedő mű Grus fényekkel átszőtt Folyópartja. Az egyenletes szobrászi anyagból ezúttal Rudolf Svo- boda vízi hangulatú plasztikája és Pataki Klára, valamint Bártfay Tibor művei emelkednek ki. Egy biztos; a népeink közötti tárlatcsere a képzőművészeti értékrend felhasználásán túl egymás iránti megbecsülésünket növeli, szolgálata túllép a festészet, szobrászat határain. L. M. TV-FIGYELŐ Csillagok változása. 0tödik tévéfilmjével jelentkezett Cserhalmi Imre, s akárcsak korábban látott munkái, ez is a legmaibb valóságot idézte meg. A Szőnyi G. Sándor rendezte történet meséje voltaképpen igen egyszerű — pár mondatos szinopszisa aligha keltené fel a néző figyelmét —, ám ez a rövidke história olyan balladás szomorúsággal elevenedett meg a képernyőn, amely a nézőben igen erős visszhangot keltett.. Rózsa és Péter történetét elsősorban ezért a szűkszavú sokatmondásért néztük szívesen, meg azért is, mert néhány igen jó színészi alakítást láthattunk benne. Elsősorban éppen ők, Rózsa meg Péter — Bánfalvi Ágnes és O. Szabó István — élték igazán a rájuk nyereségesen zárták, 1974-ben és 75-ben a szövetkezet nyeresége meghaladta a nyolcmillió forintot A nagyarányú gépesítéssel s a műszaki szervezési intézkedésekkel jelentősen nőtt a termelékenység, s kedvezően alakultak az átlagkeresetek. Az utóbbiak évente 8, öt év alatt 40 százalékkal emelkedtek, az egy főre jutó átlag tavaly meghaladta a 34 ezer forintot. — A műszaki színvonal fejlesztése után, most a munka- körülmények javítása a legfőbb feladatuk, ebben az ötéves tervben erre áldozunk a legtöbbet. — Ebédlőnk már van, rövidesen elkészülnek a mosdóhelyiségek is. A termelés a korábbi évekéhez képest ebben az ötéves tervünkben szerényebb mértékben növekszik. A bútoriparnak szánt rugóbetétek gyártása 46-ról 48 millió forintra, a műszergyártás évente egymillióval nö, s 1980-ra 11 millió forintra fejlesztik fel a szint jelző készülékek volumenjét. Termelésük öt év alatt a mostani 53-ról 60 millió forintra emelkedik. S vannak ehhez mindössze 124-en! Nyíri Éva bízott sorsokat, de Berek Katalint is régen láttuk már ilyen eszköztelenül hatásos SZP-->-V' A Csillagok változását a budapesti művészeti hetek keretében vetítette le a televízió — a produkció feltétlenül méltó volt az eseménysorozat rangjához. i'Olj'U KOV. Amikor az egyik folytatásos film után vetíteni kezdik a másikat, a néző megújult reményekkel ül oda a készülék elé: na, majd ez más lesz, jobb lesz. Nincs másként ez most sem, amikor a Nagy kalandom északon című Jack London- sorozat után Maupassant regényének, a Bel Aminak angol változatát kezdték sugározni. Szó ami szó: az északi nagy kalandnál csak jobb filmeket láthatunk, mert ez a regényfeldolgozás bizony igen unalmasra sikeredett. Amilyen izgalmas, joggal mondhatni, torokszorító olvasmány a kalandos életű amerikai író könyve, olyan sekélyes kivonattá lúgozták filmrevivői. Sajnos, éppen azok a jelenetek vesztettéle el legjobban a varázsukat, amelyekben oly meghitt kapcsolatba kerül ember és állat — ezekből jószerivel nem lett több, mint egyszerű idomítás. A párizsi szépfiú megelevenített története ennél válami- vel igényesebbnek ígérkezik. Noha — mint az eddig látottakból kiderült — ez a feldolgozás sem képes visszaadni az eredeti mű atmoszféráját. Maga a történet váza mégis leköti figyelmünket. Mutatós környezetben mutatós emberek csevegnek — Maupassant jóvoltából nem éppen szellemtelenül. Talán egy dolof zavarhatja a női nézőket; ez t szépfiú nem is annyira szép fiú, mint a regény olvasást közben az ember elképzeli... A gyermek védelmében. A témákban kifogyhatatlan Jogi esetek legutóbbi műsor: a szülő—gyermek kapcsolaté vizsgálta — a felelősség as pektusából. Talán sokaka meglepett a jogászok álláspontja a nem vállalt apasáp kérdésében, de végül is mindenki beláthatja: a legfontosabb, hogy az őt megilleti anyagi támogatásban részesüljön a gyermek. Felelősségre tanított tehát ez a műsor — talán minded emberi felelősség közül a legnemesebbre hívta fel közérthetően, meggyőzően a nézők figyelmét. Akácz László 1
