Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

v NJŰHud 1976 SZEPTEMBER 15, SZERDA irodalmaink kölcsönös megismertetéséért Magyar—szovjet eszmecsere az írószövetségben 1 Kedden a Magyar írók Szö- j vétségének székhazában meg- \ kezdte tanácskozását a két iro. i dalom fordítására és kiadására lalapított magyar—szovjet iro. dalmi vegyesbizottság. A ta­nácskozást — amelyen mind­ekét fél képviseletében szerzői .jogvédő hivatali és kiadói szakemberek is részt vesznek — Garai Gábor, Kossuth-díjas költő, az írószövetség főtitká­ra nyitotta meg. Garai Gábor és SZ. V. Szartakov, a Szovjetunió író­szövetségének titkára, a szov­jet delegáció vezetője, tájékoz­tattak a vegyesbizottság leg­utóbbi ülése óta végzett mun­káról. , Bér számos, mindkét szövet­ség számára fontos kérdéscso- iport áttekintése még hátra­van, annyi máris bizonyos, hogy a két ország irodalmi életének reprezentánsai ezután is részt vesznek egymás fontos rendezvényein, f’éldául min­den eddiginél népesebb dele­gációt üdvözölhetünk majd az ünnepi könyvhéten, mi ren­dezzük meg a szocialista or­szágok irodalmi hetilapjai fő­szerkesztőinek tanácskozását, s fővárosunk ad otthont a jövő évben a IV. európai költőtalál­kozónak is. Hagyományos már kapcsolatainkban az is, hogy méltó módon emlékezünk meg egymás jelentős évfordulóiról, nevezetes dátumairól. 1977-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának ünnepéről Magyarországon is irodalmi esteken, s szovjet írók jelenlétében kerekasztal-be- szélgetéseken emlékezünk meg. A tanácskozás szerdán foly­tatódik. M unkásmüvelödés a vasútnál r Á munkásművelőd és és a munkahelyi köziművelődés fej­lesztésének feladatairól tár­gyalt kedden a Vasutasok Szakszervezetének központi vezetőségi ! ülése, amelyen Gulyás János titkár egásizítet- te ki szóbelileg az írásos elő­terjesztést. Az ülésen megje­lent Rödönyi Károly közleke­dés és postaügyi miniszter is. A tanácskozáson fontos fel­adatként jelölték meg, hogy a munkahelyi nevelés fejlesz­tése érdekében 1976. és 1980. között a szakszervezeti politi­kai tanfolyamokra évente 45— 50 ezer vasutas dolgozót von­janak be. Megszervezik tízezer szocialista brigádvezető poli­tikai oktatását is. Nagyobb kitekintés r * Uj vonások a monori járás könyvtáraiban Maglód nemcsak szlovák nemzetiségi együtteséről ne­vezetes. Könyvtáráról is. Mol­nár Gábor, Fekete Gyula, Pa­lotai Boris, Szamos Rudolf, Hámori Ottó, Bogáti Péter, Rónaszegi Miklós, László- Bencsik Sándor találkozott már itt olvasóival és ez a lista még korántsem teljes. A könyvtári napló tanúsága sze­rint valamennyien kellemes órákat töltöttek el, s jóleső érzéssel nyugtázták az író-ol­vasó találkozók résztvevőinek figyelmét, érdeklődését, vita­készségét. Mindez Tóth László, né érdeme is, aki már tizen­harmadik esztendeje vezeti a könyvtárat. Hogy mekkora utat járt be ezalatt, azt né­hány számadat is jól bizonyít­ja. Háromezer kötettel és há­romszáz olvasóval kezdte. Ma viszont már tizennégyezer kö­tet között válogathat az ezer­négyszáz beiratkozott olvasó. Pillanatnyilag. Mert a tanács erre az esztendőre is negyven- ötezer forintot szavazott meg új könyvek vásárlására, ami tovább bővíti majd a választé­kot. Százötven kötet Maglód csupán egy település a monori járásban, s nem is a legjelentősebb hétezerötszáz la­kosával. Azt viszont jól pél­dázza, hogy a monori járásban is egyre több figyelmet fordí­tanak a közművelődési könyv­tárak fejlesztésére, az emberek olvasóvá nevelésére. Nemcsak a könyvtári szolgáltató helyek száma emelkedett harmincki­lencről negyvenötre az elmúlt öt esztendő alatt, hanem • a meglévők felújítására, korsze­rűsítésére és bővítésére is ínil- liókat fordítottak. Nem vélet­lenül, hiszen a könyvtár az ál­talános iskola mellett a köz- művelődés alapintézménye. Te­vékenysége nélkülözhetetlen eszköze nemcsak az általános és szakmai műveltség fejlesztésé­nek, hanem a politikai-világ­nézeti nevelésnek is. A járás könyvtárai nemcsak kívül-belül csinosodtak, gaz­dagodtak az elmúlt évek so­rán, lényegesen bővült válasz­tékuk is. Ma már százötven­ezer kötet áll a járás könyvtá­rainak majd tizenötezer be­iratkozott olvasója rendelkezé­sére. Sok vagy kevés A kérdés úgy hisszük, jo­gos: sok vagy kevés a tizenöt­ezer beiratkozott olvasó a száz­ötezer lakosú monori járás­ban? Ha csak a tizenötezres számot vesszük alapul, akkor azt kell mondani: kevés. Csak­hogy : a tizenötezres szám csu­pán azt mutatja, hogy hány beiratkozott olvasója van a já­rás tanácsi könyvtárainak. Hogy hányán olvassák még a kikölcsönzött évi háromszáz­hatvanezer kötetnyi könyvet, arról nincs adat. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy egy családban átlag egy beiratko­zott könyvtári tag van, a ki­kölcsönzött könyveket azon- bán az egész család végigol­vassa. Ez'pedig már a többszö­röse a nyilvántartott adatok­nak. A másik dolog, ami tovább növeli az olvasó emberek szá­mát: hétszáz beiratkozott tag­ja van a járás szakszervezeti könyvtárainak. S azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ötvenkétezer kereső­képes lakos közül mintegy harminchétezer utazik napon­ta budapesti munkahelyére, s arról sincs adat, hogy közülük hány száz vagy ezer tagja van a munkahelyi könyvtárnak. És ezrekre tehető a rendsze­res könyvvásárlók száma. Olvasó munkásért Egy dologban igen figyelem­re méltó eredményt értek el a monori járás könyvtárai. A beiratkozott olvasók százalé­kos arányát tekintve a megye valamennyi járása közül itt, található a legtöbb munkásol­vasó: 40,8 százalék.' Hogy mi­nek az eredménye ez? Talán éppen annak, hogy a járás könyvtárosai nem az admi­nisztratív munkát helyezik előtérbe, hanem a politizáló, elemző, olvasásra nevelő, az ol­vasást megkedveltető. munkát. Nem véletlen tehát, hogy az olvasó munkásért mozga­lomban a monori járási könyv­tár szerezte meg a megyében az első helyet. Az, hogy mind több munkás, ember válik itt rendszeres könyvtárlátogatóvá annak is köszönhető, hogy a könyvtárak nem csupán kölcsönzőhelyek, hanem a sokirányú művelődés otthonai. A könyvtárak többsé­gében ma már a legfrissebb folyóiratok között válogathat­nak az érdeklődők. Lexiko­nokból, kézikönyvekből jegy­zetelhetik ki az őket leginkább érdeklő és foglalkoztató isme. reteket. Zenét, verset, irodal­mi előadásokat hallgathatnak. Javaslatokat kaphatnak — el­sősorban a szocialista brigádok — kulturális vállalásaik ösz- szeállításához, segítséget azok teljesítéséhez. Az író-olvasó találkozók és könyvkiállítások is mind rendszeresebbé vál­nak. És hosszan sorolhatnánk még, mivel több egy mai könyvtár tevékenysége például egy tíz esztendővel ezelőtti könyvtárénál. A könyvtárak ma már részt kérnek és vál­lalnak egy-egy település köz- művelődésének egészéből, olyan formában, hogy prog­ramjaik, szolgáltatásaik mind szorosabban kötődnek más művelődési intézmények mun­kájához. Prukner Pál Több min egy hétig hazánk- ban tartózkodott V. A. Vino­gradov, szovjet akadémikus, az ismert gazdaságtörténész, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája mellett működő Tár­sadalomtudományi Tudomá­nyos Információs Intézet (INION) igazgatója, aki eluta­zása előtt nyilatkozott az MTI munkatársának. / — Intézetem feladata hár­mas : egyrészt folyamatosan referálunk a Szovjetunióban megjelenő valamennyi társa­dalomtudományi munkáról; figyelemmel kísérjük a kül­földön megjelenő marxista világnézetű társadalomtudo­mányi müveket, s emellett természetesen áttekintést nyújtunk a harmadik világ­ban napvilágot látó hasonló jellegű kiadványokról is. Eze­ket a referátumokat a párt­ós a kormány szervei éppúgy igénylik és hasznosítják, mint a tudomány emberei. — Legfontosabb kiadvá­nyaink a Társadalomtudomá­nyok a Szovjetunióban és a Társadalomtudományok kül­földön. Nem keli hangsúlyoz­ni annak jelentőségét, hogy a tudományos kutatók, — akik általában egy-két nyelvet is­mernek — 16, a társadalom- tudományok valamennyi ágát felölelő sorozatunkból tájéko­zódhatnak 30 különböző nyel­ven megjelent szakirodalom­ról. Külön kiemelném bibliog­ráfiai mutatónkat, a tudó­sok számára mérhetetlenül fontos ugyanis, hogy azonnal halljanak a világ bármely tá­ján frissen megjelent munká­ról. — Szeretnénk, ha minél több magyar szakember és tudós olvasná intézetünk ki­adványait, amelyeket a Kul­túra Külkereskedelmi Válla­laton kérésziül egyébként bárki megrendelhet. A nem­zetközi kapcsolatoknak nagy jelentőséget tulajdonítunk, s meggyőződésünk, hogy az in­formáció fejlődésében komoly szerepet játszanak. Épp ezért fontos az az egyezmény, ame­lyet hat európai szocialista ország írt alá Moszkvában. A nemrég létrejött nemzetközi társadalomtudományi infor­mációs rendszer célja, hogy összefogja a nemzetközi együttműködést, s az egyesí­tett erőkkel újabb információs kiadványokat jelentessen meg. Célunk egy automatizált információs rendszer kialakí­tása, adatbankkal. Ez vala­mennyi részt vevő ország szá­mára egyforma tájékozódási lehetőséget nyújt. A holnap festői, a holnap közönsége Pest megye rajztanárai képzőművészetünk őrhelyén Határidőre A Pest megyei Tanács mű­velődési osztálya, a Hazafias Népfront Pest megyei bizott­Befejezhetetlen történet? A váci kórház­ban, a műtét utáni harmadik napon írt jegyzeteimet olvasgatom a meg- • szokott otthoni környezetben. A fájdalomcsillapí­tótól tördelt gon­dolatok, befejezet­len mondatok, ta­lán csak az én számomra érdeke­sek. ★ — Vilma, ked­ves, ki az a mo­solygó kislány? — Éva. Most lesz másodikos a szakközépiskolá­ban. Amikor befe­jeződött a tanév, idejött, hogy dol­gozni szeretne. Kapott egy kö­penyt. Segített. Mennyit fizettek neki? Akkor? Semmit. Most je­lentkezett csak, egy hónappal ez­előtt, fizetésért dolgozni. Szóltam az érdekében. El­mondtam az „ér­dekes” előzményt. Felvették. Ha el­végzi az iskolát, ide szeretne jönni nővérnek. ★ — Éva, hogyan jutott eszébe, in­gyen dolgozni? — Az iskola el­vitt minket szer­vezett üzemláto­gatásra, de annak délelőtt tízkor már vége volt. Itt ope­rálták a vakbele­met. Akkor is­mertem meg Vil­ma főnővért. Meg­szerettem. Vele akartam dolgozni. Ápolónő leszek. ★ — Vilma, ked­ves, tudja, hogy Éva maga miatt jött ide ingyen dolgozni? — Nem. Soha­sem mondta. ★ — Irénke, árul­ja el, miért bána­tos az az Éva gye­rek? — Pótvizsgáznia kellett volna ma­tematikából. És? Az'iskola a szü­lőkhöz, T.-re küldte az értesí­tést az időpontról. Nem küldték utá­na. ★ — Vilmácska, szólt az Évike, hogy mi van vele az iskolában? — Nem. Csak elbúcsúzott. Ma dolgozik utoljára. •A­— Mi újság, Éva? — Szeretnék el­köszönni. Holnap már nem dolgo­zom. Gyors gyó­gyulást kívánok. ★ Telefon Buda­pestről a váci is­kolába, tanévkez­dés előtt: „B. Éva? Igen. Enge­délyt kapott a pót­vizsgára, de meg­bukott. Osztályt kellene ismételnie, de úgy tudom, je­lentkezik a kór­házban segédápo­lónőnek és járhat az esti tanfolyam­ra. Később, érett­ségizhet is, ha akar. ★ Néhány nap múlva tehát új segédápolónője lesz a kórháznak? ■fr Villanyoltás előtt még néhány sor a József Attila- versből, amit már több mint har­minc éve olvasok: „Én fölnéztem az est alól / az egek fogaskereké­re — / csilló vélet­len szálaiból / tör­vényt szőtt a múlt szövőszéke / és megint fölnéztem az égre / álmaim gőzei alól / s lát­tam, a törvény szövedéke / min­dig fölfeslik vala­hol.” Borbély Tibor sága és a Megyei Levéltár minden évben helytörténeti, krónikaíró pályázatot ír ki. A meghirdetett pályázat nemrég lejárt határidejére a levéltárba összesen 73 pályamű érkezett. A nagy szám, amely csaknem kétszerese a- tavaly benyújtott munkáknak, meglepte a pályá­zat kiíróit. A felszabadulás vagy más jelentős évfordulók alkalmából meghirdetett kró­nikaírói és helytörténeti pályá­zatokon mindig többen vesz­nek részt, mint a közbeeső években. A mostani esztendő ilyen közbeeső év és mégis fel­tűnően sok pályamű érkezett be, ami a Hazafias Népfront helyi bizottságainak és a taná­csoknak a jó szervező múmiá­jára vall. Abból azonban, hogy a pá­lyázatra csupán 34 falukrónika érkezett, megállapítható, a megye községeinek legnagyobb részében még mindig nem jegyzik fel időrendben és nem dolgozzák fel az év jelentős eseményeit. A budai járás va­lamennyi községéből, mint ahogy eddig minden esztendő­ben, az idei pályázatra is be- küldtek krónikát. A pályázaton idén részt vesz 25 helytörténeti munka, továb­bá hat üzemtörténet, illetve krónika. Például az Örkényi Béke Tsz 1974. évi krónikája és a tárnoki Egyesült Tsz ne­gyedszázados története. Beér­kezett nyolc művelődéstörté­neti mű is. Köztük van a zsámbéki szabadoktatás, vala­mint az érdi népfőiskola és a tápiószecsői művelődési otthon története. A bíráló bizottság tagjai már megkezdték a pályamunkák tanulmányozását, amit október •végéig be kell fejezniük, hogy a hagyományoknak megfele­lően november 7-én sor kerül­hessen az eredmény kihirdeté­sére. Rajztanáraink Pest megyé­ben a képzőművészeti nevelés bázisát jelentik. Megszállottak a hivatásban. Szobtól, Nagyká- táig, Dabastól Budajenőig, Ráckevétól Érdig körkörös egyenletességgel dolgoznak. Lelkes 1 tanításuk, szakköri munkájuk, ismeretterjesztő te­vékenységük mellett a nap második műszakjában festet­nek, építik a művet; festői re­ményeiket. Szerepük most kü­lönösen fontos. Országos ér­tékrendű megyei képzőművé­szeti műhelyekben Vácott, Szentendrén, Nagymaroson, Cegléden, Zebegényben új művek születnek, ök, a gödöl- . lői, tatárszentgyörgyi, kiskun- lacházi rajztanárok azok, akik elhintik az új szépség kincsét az emberek tudatában, ők azok, akik csöndes és átható beszélgetésekkel, korrigálással hidat építenek mű és az ifjú­ság között, akik pallérozzák tehetségüket, akik részesei an­nak a folyamatnak, melynek keretében jelöltekből a képző­művészet alkotói lesznek. Az első vonalban E háttérben rejtőző tiszta értékek számbavétele sürgető. Intézmények és emberek vállalnak képzőművészeti őr­szolgálatot. Sokan úgy vélik, ez a második vonal, pedig el­ső a javából, hiszen az érték- teremtés után ők azok, akik a társadalmi tudat közegéig szállítják a jelenünk valóságá­ból született új műveket. Ahogy Somodi László festő­művész, megyei rajzszakfel­ügyelő beszélgetésünk során pergő gyorsasággal sorolta, ők azok, akik az iskolák esz­tétikai nevelését szorgalmaz­zák megújuló ismeretanyaggal, környezetalakító fáradhatat­lansággal, ők azok, akik bizto­sítják a megyei gyermekrajz- kiállítások országos átlagon felüli színvonalát. Megemlí­tendő, hogy gödöllői, gyáli, csömöri gyerekek nemzetközi díjakat is szereztek. Minden eredmény mögött ott érezhet­jük a névvel nem jelölt sze­rény kezdeményező erőt, a makádi, maglódi, solymári rajztanárt és az intézménye­ket; a Népművelési Tanácsadó Stúdióját, az Országos és Me­gyei Úttörő Elnökséget, a Pe­dagógusok Szakszervezetének Pest megyei Bizottságát, a Pedagógus Továbbképző Inté­zetet. Mindenképpen dicsérendő hogy rajtanáraink többségei türelmetlen ember. Lelkiisme­retes nevelői tevékenységük mellett közülük sokan évek, évtizedek munkájával érik el alkotásaikban a művészi szin­tet. Vonzóak a példák. Somo­di László rajztanár, megyei szakfelügyelő, festőművész is egy személyben. Kollégiális tapintatát pompás szentendrei, pomáef líiaklkása ^Hitelesítette. Aradi Jenő. az OPÍ tanszék­vezetője, aki Pest megyei tá­jakat is festett, megszervez­te a nagyon is jól működő megyei rajztanári munkakö­zösség-hálózatot. Ö is az alko­tóerők összefogásának csöndes, szívós kezdeményezője. Iskolában és művésztelepen E bizonyára hiányos névsor is valóban lenyűgöző. Horváth József Abonyban tanított és festett szolid hangvételű akva- relleket haláláig, ma tanítvá­nya, Heiling György szintén abonyi tanár és a Nagy Ist­ván csoport tagja, képi kul­túránk egyi£ komoly remény­sége. Nevelomunkájuk mellett ebben a csoportban dolgoz­nak: Fegyó Béla, Garai Jenő, Radóczy Mária Gyálon, Mol­nár Bertalan Szentmártonká- tán, Orczy József Tatárszent- g'yörgyön, Kiss Ernő Alsónéme- din, Nádasdy János Sziget- szentmiklóson. Nagykőrösön is biztosított a nemzedékváltás. Rácz József, Stumpf Ferenc mellett most Molnár Eleltné ér el szép eredményt az ifjú­ság képzőművészeti nevelésé­ben. Gödöllőn László Lilla a vizuális ügyeletes — tanít az egyetemen, t az általános isko­lában, fest, kislánya Indiában nyert nemzetközi díjat. Ha Sződre pillantunk, ott Gebora László a festői mindenes. Gazdag az , örökség. Kocsis László Szigetszentmiklóson, Peukert Károly, Lipovniczky László Vácott lett igazán ki­váló festő rajztanári tevé­kenység mellett. Egészen ha­lálukig. Emlékőrző figyelem­mel, kezdhetnénk meg festői életművük muzeális össze­gyűjtését, Mohácsi György al­kotásait is idesorolva. Ö Po- mázon, Szentendrén szolgálta a képi kultúra ügyét. Sza­vakkal, művekkel. Derűs, munkabíró emberek megyénk rajztanárai. Jó időbeosztással, töretlen lendülettel dolgoznak. Télen pedagógusok, nyáron a festészet jelöltjei, művésztele­peken tevékenykednek, hála a megyei szakvezetés ilyen irá­nyú gondoskodásának. Sok helyen az alkotónapot is bizto­sítják az igazgatók. Helyesen. Vendégkönyvek tanúsága Lelkesítő lelkesedésük. Bu- gajev Sándor, Pogány József Nagykátán, Kallós Elekné, Sárlcözy Kálmánná Cegléden, Nagy Antal, Major József né Érden, Fonyódi Anna', Szabó Lilla, Szvetkó Borbála Buda­örsön, Gáborházy Károly Pi- lisvörösváron őre az esztétikai nevelésnek. Budapest múzeu­mainak vendégkönyvei tanú­sítják azt, hogy Pest megye rajztanárai fáradhatatlanok a képzőművészeti kultúra ter­jesztésében, számtalan csopor­tot vezetnek remekművek kö­zelébe. Nincs lassan olyan hely, anol hiányozna a község kép­zőművész-ügyeletese. Rajzta­náraink vállalják est a sokré­tű hivatást, a tér és az embe­ri lelkű-let szépítését. Művek­kel, irányító szavakkal. Bozá Éva, Paál Elek, Nagypál Ist­ván, Bocskay Antalné, Fódy Sándor, Kristóf Cecília, Zom- bori Béla, Merész Gábor, Fá­bián Mária, Novák Lajosné, Pataki Tibor szervezi rajzok­tatás, festői szakkör, népmű­vészeti műhely keretében az ízlésfej'lesztő munkát Szobon, Budakalászon, Dunabogdány- ban, Tahitótfalun. Szentend­rén, a festők városában is adott az utánpótlás biztosítása. Régen Szösz Jenő és felesége, most Balogh Lászlóné, Stéjf- ler Ildikó és a. gimnáziumban Somodi László ér el kitűnő eredményeket a gyermekrajz- és a vizuális kultúra nevelé­sében. Termő kapcsolatok Nem látványos, de annál igazibb, hétköznapi munkával megyénk rajztanárai szorgal­mazták azt is, hogy a Pest megyei gyerekek munkái Finnországba, Indiába, Szovjet­unióba és a világ minden ré­szébe eljutottak. Mindez kép­zőművészeti életünk szigorú első vonalához tartozik, s ezért helyes, hogy a Magyar Képző­művészek Szövetségének Pest megyei Szervezete megalaku­lásának már az első idősza­kában fokozottan számít a rajzpedagógusok munkájára, s keresi e népes mezőnnyel a termő kapcsolatot. Ügy is. mint nevelőkkel, úgy is, mint a képzőművészet alkotóival és jelöltjeivel Helyes ez az ösz- szefogás, hiszen mindez az új művek, az új közönség hátte­rét és távlatát jelenti, kép­zőművészetünk még dúsabb holnapját. Losonci Miklós 1 k Társadalomtudományi adatbank terve Vinogradov akadémikus a tudományos együttműködésről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom