Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
WTfl. SZEPTEMBER 1.. SZERDA A líbiai forradalom évfordulóján A Líbiai Arab Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a forradalom 7. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Moamer El-Kadhafit, a forradalmi parancsnokság tanácsa elnökét és Lázár György, a minisztertanács elnöke, Abdusszalam Dzsallud miniszterelnököt. Az MSZMP Központi Bizottságának képviseletében Frank Ferencnek, a KB tagjának, az MSZMP Békés megyei pártbizottsága első titkárának vezetésével pártküldöttség utazott a Líbiai Arab Köztársaságba. A küldöttség részt vesz az 1969. szeptember elsejei líbiai forradalom 7. évfordulójának ünnepségein. A líbiai nép számára szeptember elseje jelentős dátum, a forradalom napja. Hét évvel ezelőtt vórtelen fordulat eredményeként összeomlott a monarchia, és a dolgozó nép köréből származó fiatal tisztek kerültek hatalomra. Az új rendszer súlyos problémákat örökölt: az országnak nem volt korszerű ipara, a mezőgazdaság rendkívül elhanyagolt állapotban volt, és a fiatal köztársaság területén amerikai és brit katonai támaszpontok voltak, amelyek közvetlenül veszélyeztették függetlenségét és a többi arab állam ügyeibe való beavatkozás eszközéül szolgáltak. A mai Líbia bizonyítja, hogy rövidlátóak voltak a nyugati sajtó hamis prófétái, akik az új rendszer összeomlását jósolták. Az ország vezetői mindenekelőtt megszilárdították Líbia politikai függetlenségét és szuverenitását, felszámolták a külföldi jelenlétet. A Líbiai Arab Köztársaság azoknak az olajtermelő országoknak az élcsapatába lépett, amelyek törvényes jogaikért, a külföldi olajkonszernek önkénye ellen harcoltak. Külpolitikai téren Líbia következetesen küzd az imperialista hatalmak befolyása ellen az arab világban, a neokolonializmus és a faj üldözés ellen az afrikai kontinensen. Síkraszáll azért, hogy az arab országok egységesen lépjenek fel az izraeli agresszió- vak az imperializmus és a cionizmus arra irányuló kísérleteivel szemben, hogy aláássák az arab államok nemzeti felszabadító mozgalmát. Kadhafi nyilatkozata a Le Monde-nak: „Szádot o tűzzel játszik” „Szadat elnök a tűzzel ját- . szik” — jelentette ki a Lej Monde számára adott interjú- i jában Kadhafi elnök. A líbiai államfő nyilatkozata a lap ' keddi számában jelent meg. „Szadat elnök — mondotta Kadhafi —, a líbiai határon összpontosítja hadseregét, bár án tartózkodom attól, hogy ugyanezt tegyem, és szüntelenül hangoztatom, hogy kész vagyok a párbeszédre, de mindenfajta katonai és lélektani nyomást elutasítok.” Kadhafi szerint Szadat harciasságát semmi sem indokolja. hacsak nem saját országának válságossá vált belső helyzete. Az egyiptomi államfő kényelmesebbnek látja Líbiát okolni amiatt, hogy országában elszaporodtak a titkos szervezetek, a gyilkos merényletek, a tüntetések és a sztrájkok. Arra a kérdésre, hogy hisz-e egy Líbia elleni egyiptomi támadás lehetőségében, Kadhafi így válaszolt: „Nem tudom még, blöfföl-e Szadat, vagy sem, de mindkét esetben a tűzzel játszik.” — Hozzátette, ma a nép nem csupán hazáját védené, hanem forradalmát is, amely méltóságot és jólétet hozott számára. A libanoni helyzetről szólva Kadhafi kijelentette: Szíria és Líbia azonos célokat követ Libanonban, de eltérő módszerekkel. Véleménye szerint „szíriai szövetségesei” rossz módszert választottak, amikor hadseregüket Liabononba küldték, hogy a palesztinok és a libanoni haladó erők ellen harcoljon. Szíria és Líbia — Kadhafi szerint — egyaránt az ország felosztásának megakadályozására és a konfliktus nemzetközivé tételének elkerülésére törekszik. Ugyanakkor Líbia szünet nélkül azt tanácsolja Szíriának, hogy vonja vissza csapatait, és ezzel a libanoniakra korlátozza a konfliktust. Ebben az esetben a libanoniak hagyományaiknak megfelelően rendeznék a konfliktust, nem lenne sem győztes, sem legyőzött. Namíbia ügye az ENSZ-ben Elnapolták a Biztonsági Tanács ülését Kedden New Yorkban ösz- szeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa a dél-afrikai fajüldözők által megszállt Namíbia helyzetét. A keddi ülésen az afrikai országok álláspontját Madagaszkár képviselője, az ENSZ-tag- álLamok afrikai csoportjának elnöke ismertette. Hangsúlyozta, hogy Namibia népe a teljes győzelemig harcol a függetlenségéért és a nemzeti haladásért. Ezt a harcot — mint rámutatott — teljes mértékben támogatják a független afrikai államok, az összes haladó és demokratikus erők. Az afrikai küldött kiemelte az ENSZ határozatai megvalósításának szükségességét, és újólag követelte általános és szabad választások megtartását az ENSZ felügyelete alatt. A madagaszkári küldött az ülésen felolvasta Sam Nujóménak, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnökének táviratát. Nujoma a vita elnapolását kérte, hogy az afrikai külügyminiszterek- nek lehetőséget adjanak álláspontjuk kifejtésére. A külügyminiszterek szeptember közepén érkeznek New Yorkba, s részt vesznek szeptember 21- én az ENSZ-közgyűlés XXXI. ülésszakának megnyitásán. A Biztonsági Tanács elfogadta a SWAPO elnökének javaslatát, és az ülést újabb időpont megjelölése nélkül elnapolta. Kissinger Washington afrikai politikájáról Kissinger amerikai külügyminiszter Sízerint nem a szocialista országok, hanem egyedül a tőkés világ nyújthat segítséget a fejlődő afrikai országok gazdasági problémáinak megoldásához. Kissinger, aki kedden I hiladelphiában mondott beszédet, az amerikai diplomácia jelenlegi központi feladataként jellemezte az afrikai helyzet alakulásának befolyásolását. A külügyminiszter — aki a hét végén másodszor találkozik Vorsterrel, a fajüldöző dél-afiikai kormány elnökével — a faji megkülönböztetés felszámolására hívta fel a pretoriai rendszert, anélkül, hogy bármi utalást tett volna arra: tud- és aikar-e Washington a felszólításnál többet is tenni. Namíbia kérdésében Kissinger megelégedéséit fejezte ki, hogy Pretoria 1978 végén hajlandó kivonulni. Az amerikai külügyminiszter azt állította, hogy országa „nem kíván magának különleges helyet, befolyást Afrikában” s távol kívánja tartani a kontinenstől „a nagyhatalmi versengést”. Ugyanakkor ismét „beavatkozással” vádolta a Szovjetuniót és Kubát az angolai szabadságharc támogatásáért. Szárirísz—Asszad tanácskozás Damaszkuszban Szárkisz, Libanon megválasztott elnöke kedden egy helikopter fedélzetén Damaszkuszba érkezett. Űtjára elkísérte El-Kholi, az Arab Liga libanoni különmegbízottja is. Szárkisz Damaszkuszban Asz- szad szíriai elnökkel és az ország más vezető személyiségeivel a libanoni helyzet időszerű kérdéseiről tárgyalt. Mindketten kifejezték reményüket, hogy csaknem 60 eredménytelen tűzszüneti megállapodás után végre sikerül az Arab Liga közreműködésével hatékony fegyverszünetet létrehozni. Szárkisz és Asszad a tanácskozás után Damaszkuszban kijelentették: a Libanonban levő szíriai csapatok mindaddig nem vonulnak vissza állásaikból, amíg a tervezett arab csúcskonferencia lehetséges eredményeképpen nem valósul meg a szembenálló libanoni felek szétválasztása. Bejrutban úgy tudják, hogy a szíriai vezetők lényegében megadták a zöld fényt az Arab Liga béketervéhez, amely a libanoni arcvonalakon levő csapatok fokozatos visszavonását irányozza elő. Hírügynökségek viszont arról Véget értek a leszerelési világértekezlet előkészületei A fegyverkezési hajsza beszüntetése, a leszerelés és az enyhülés érdekében szeptember 23. és 26. között Helsinkiben tartandó világértekezletet előkészítő bizottságok befejezték tanácskozásaikat a finn fővárosban. A helsinki világértekezleten megvitatásra kerülő problémákról parlamenti képviselők, nemzeti szakszervezeti központok, ifjúsági és nőszervezetek küldöttei, a kulturális élet kiemelkedő személyiségei, egyházi vezetők, tudósok és újságírók folytattak előkészítő tanácskozást. Az előkészítő munkában a Szovjetunióból, más szocialista országokból, európai, ázsiai, afrikai, latinamerikai államokból és az Egyesült Államokból érkezett küldöttek vettek részt. Az előkészítő tanácskozások résztvevői megállapodtak azoknak a problémáknak a köréről, amelyeket az értekezlet idején tartandó kerékasztal-tanácskozásokon vitatnak meg. NICOSIÁBAN kedden húszévi börtönre ítélték Nikosz Szaimpszont az 1974 júliusában a Makariosz elnök elleni puccsban játszott szerepéért. A ciprusi nemzeti gárda által, görög tisztek vezetésével végrehajtott államcsínyt követően Szampszon nyolc napig a szigetország elnökeként működött. számolnak be, hogy riadókészültségbe helyezték a Libanonban tartózkodó szíriai csapatokat. Bejrúti diplomáciai körökben hétfőn este azt hangoztatták, hogy Szíria jelentősen megerősítette a hegyvidé ken és az ország délkeleti területén állomásozó egységeit. Véget ért az NDK-ban a Pugwash-konferencia Az NDK-beli Mühlhausen- ben kedden plenáris ülésen befejezte munkáját a 26. Pugwash-konferencia. A tanácskozáson 30 országból Nobel- díjas és egyéb neves tudósok vettek részt. Az ENSZ megfigyelőkkel képviseltette magát. Az ötnapos konferencia tanácskozásainak középpontjában a leszereléssel, a biztonsággal, valamint a haladással összefüggő kérdések szerepeltek. Szeptember 1-én világszerte megemlékeznek a béke nemzetközi napjáról. A naptárban nincs is már nap, amely alkalmasabb lenne e széles körű nemzetközi akció lefolytatására. 37 évvel ezelőtt, 1939. szeptember I-én a hitlerista Völkischer Beobachter „hivatalos közleményt” adott ki arról,, hogy az előtte való napon lengyelek „támadást intéztek a Gleiwicz német város rádióállomása ellen. A führer „válaszintézkedésként” parancsot adott a Wehr- machtnak, lépje át a lengyel határt, és kezdje meg a hadműveleteket. Így kezdődött a második világháború. Ez a háború komoly lecke volt az emberiség számára, és az emberiség levonta belőle a szükséges következtetéseket. Az emberek egyre inkább tudatosították, hogy az utóbbi 5500 esztendő alatt, vagyis civilizációnk kezdetétől századunk derekáig a világon 14 500 nagy és kis háború zajlott le, és ezekben a háborúkban 3 milliárd 640 millió ember lelte halálát, alig kevesebb, mint amennyi ma Földünk egész lakossága. Mindinkább világossá vált, hogy Földünkön nem volt borzalmasabb háború az elmúlt háborúnál, de minden következő világháború még ezt is felülmúlná. A békemozgalom tehát megindulásától kezdve aktív támogatásira talált világszerte. E mozgalomhoz jelentősen hozzájárul a szovjet nép, amely valóra váltja az SZKP békeszerető politikáját, jelentősen hozzájárulnak más szocialista országok népei, amelyek megvalósítják a béke, a biztonság és az együttműködés összehangolt külpolitikai programját. Világszerte mind nagyobb méreteket ölt az új stockholmi békefelhívás aláírása. A Szovjetunióban ezt az okmányt eddig 160 millió szovjet polgár írta alá, Bulgáriából, Magyarországról, az NDK- ból, Lengyelországból, Csehszlovákiából és más országokból jelentések érkeznek, hogy a felhívást újabb és újabb milliók írták alá. Zárás előtt Genfben a leszerelési tárgyalások A genfi leszerelési bizottság keddi hivatalos ülésén egyetlen delegátus sem jelentkezett felszólalásra, ami annak a jele, hogy a nyári ülésszakra előirányzott munka a végéhez érkezett. A tavaszi és a nyári ülésszak tevékenységéről a titkárság által előterjesztett írásbeli jelentést a küldöttségek — a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan — a nap folyamán nem hivatalos ülésen tekintették át. Mivel a terjedelmes jelentésnek csak egy részét öntötték végleges formába, ezért szerda délelőttre újabb nem hivatalos tanácskozást hívtak össze. A jelentés, amely a nukleáris leszerelésről, az új típusú tömegpojsztító fegyverek tilalmáról, a vegyi fegyverek eltiltásáról szóló vitákat összegezte, megállapítja: az idén számos kérdésben előrehaladást értek el. Mindenekelőtt a környezeti hadviselés eltiltásáról beterjesztett szovjet— amerikai tervezet alapján kidolgozott konvenciótervezet végleges szövegének elkészítése jelentette a bizottság ez évi munkájának legnagyobb eredményét. Ezzel az okmánnyal ugyanis megelőző jellegű leszerelési megállapodást hoztak tető alá. Kedden délután tartotta tanácskozását a környezeti konvenciótervezettel foglalkozó rrmnkacs- t is, amely záró- jelentését készíti elő a leszerelési bizottság csütörtöki hivatalos ülésére, amely előreláthatólag a nyári ülésszak záróülése lesz. , MA MÄR INKÁBB akkor lepődünk meg az Argentínából érkező híreken, ha nem véres terrorcselekményekről tudósítanak. Hónapokban, sőt lassan években kell számolnunk a terrorizmus dühöngésének idejét. Hogy a politikai erőszak ilyen féktelen orgiájának Perón halála óta hányán estek áldozatul Argentínában, még megbecsülni is nehéz, hiszen rengetegen tűntek el nyom nélkül. A vérbefagyott holttestek országa lett Latin-Amerika második legnagyobb állama. Szinte már meg is szoktuk ezt a tényt. Ami viszont a múlt héten történt, az minden képzeletet felülmúló borzalmával ezt a szomorú megszokást is megingatta. A hét közepén jött a hír: Buenos Aires közelében ötvennél több, rettenetesen megcsonkított holttestet találtak. Néhány órára rá pedig újabb tucatnyit. Valamennyien baloldali érzelmű, többségükben fiatal emberek voltak. A tudósítások szerint akadtak szemtanúk, akik látták, hogy a gyilkosok kegyetlenül megkínozták áldozataikat. A tetteseknek persze aligha akad nyomára a rendőrség. Pedig nem éppen ismeretlen vizeken kell eveznie. Az argentin ultrajobboldal gyilkoló csoportjai már számtalanszor tették le névjegyüket. Tavasszal és á nyár elején például azzal, hogy hadjáratot indítottak az Argentínában élő emigráns külföldi politikusok ellen. A hazájukból reakciós fordulatok és fenyegetések miatt elmenekült baloldali személyiségek közül az uruguayi Hector Gutürez, egykori kénviselő és Zelmar Michelint Argentína nehéz útja szenátor voltak az első áldozatok. Majd meggyilkolták Bolívia exelnökét, a haladó nézeteiről és politikájáról ismert Juan Torrest is. És még sorolhatnánk. Az emigráns baloldali politikusok közül sokan elmenekültek az országból, mert a hatóságok képtelenek szavatolni biztonságukat. PERÓN ASSZONY kormányzásának viharos-zavaros korszaka után hatalomra került katonák ót hónap alatt nem tudták megvalósítani egyik legfőbb ígéretüket: a terrorizmus felszámolását. A fasiszta osztagok vadul gyilkolnak, a szélsőbaloldali terroristák nap mint nap robbantanak országszerte. A szélsőségesek föld alatti hadosztályai a félelem, a rettegés, a zavar, a nyugtalanság légkörét teremtik meg az országban. Ebben a helyzetben a Vi- dela tábornok vezette juntának ugyancsak gondhegyeket kellene megmásznia. Mert a terrorizmus burjánzása korántsem minden. Ennél félelmetesebb rém a gazdasági katasztrófa mind tisztábban kirajzolódó képe. Perón asszony kormányzatát sem elsősorban a politikai zűrzavar, hanem inkább az annak alapját adó gazdasági káosz futtatta zátonyra. S az utódoknak, akik a nemzet megmentésének súlyos terhét vállalták magukra, rendkívüli csődtömeggel kell megküzdeniük. Elsősorban az inflációval. Argentína ebben abszolút rekorder a világon az évi 650—700 százalékos pénzromlással. Van olyan nan. amikor az infláció sebessége eléri a 3 százalékot is. Döbbenetes számok, amelvek szinte nevetségessé teszik még a chilei, ugyancsak katasztrofális pénzhígulást is. A rohamosan emelkedő árakat természetesen nem tudják követni a bérek, s az argentin tömegek. egyre súlyosabb megélhetési gondokkal küszködnek. Januártól máig több mint 50 százalékkal csökkent a lakosság vásárlóereje. Emellett ádáz harcot kell folytatni a korrupcióval, a gazdasági zűrzavart kihasználókkal. Perón asszony kormányzása idején a társadalom egy vékony rétege fantasztikus összegeket tett zsebre. A nyugatnémet Frankfurter Allgemeine Zeitung pár hónappal a puccs után írta: „Amit a legutolsó hetekben nagy és kis perónisták sikkasztásban és a hatalommal való visszaélésben elkövettek, még a szokványosán korrupt dél-amerikaiak fantáziáját is felülmúlja. Miniszter vagy kormányzó, képviselő vagy szakszervezeti funkciénárius' — mindannyian hazafiasságról papoltak és csak a bankszámlájukra gondoltak.” VIDELÁÉK az elmúlt hónapokban komoly tisztogatást rendeztek ezekben a körökben. A nép húsán és zsírján élősködők megbüntetése persze még nem oldja meg a súlyos gondokat. A katonai kormányzat, a sok tekintetben megmutatkozó mértékletessége mellett, elsősorban a dolgozókat terheli meg a válságból való kilábolás útján. A nad- rágszfimeghúzás politikája, a bérbefagyasztás, az elbocsátásokkal való takarékoskodás azt mutatja, hogv változatlanul mindenekfeletti a nagy föld- birtokosok és a kevés számú hazai nagytőkés érdekeinek érvényesülése. Igaz. hogy azt ígérik: ez a nehéz időszak rövid lesz. s a mosdani áldozatok meghozzák gyümölcsüket. Videla a hadsereg centrista tisztjeire támaszkodva a fokozottabb észak-amerikai segélyekkel és kölcsönökkel igyekszik helyreállítani a régen felborult gazdasági egyensúlyt. Ügy tűnik, ez a törekvése kedvező visszhangra talált Washingtonban. Az elmúlt öt hónapban számos ígéretet, bár kevesebb konkrét segítséget nyugtázhatott a tábornokok rendszere. A támogatás feltétele természetesen — mint minden ilyen esetben — a külföldi tőkének nyújtandó kedvezmények fokozása. Kétségtelen, hogy Argentína súlyos helyzetében rászorul a tőke- beáramlásra. A másik út a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatok javítása lenne. Erre már Perón életében is történtek kísérletek. A junta azonban, amelynek számolnia kell a chilei típusú rendszerről álmodozó jobboldali tisztek nyomásával, aligha fog elindulni ezen az úton. A BELSŐ HELYZET szomorú kérdőjelei aligha könnyen tűnnek el Argentínában. Közel fél esztendő katonai kormányzásának egyelőre nincsenek egyértelműen biztató eredményei, hacsak azt sem vesszük számításba, hogy Videla csoportja nem a Pinochet- féle utat választotta. Ez viszont Dél-Amerikában már önmagában sem íelentéktelen tényező. Így értékelte ezt Argentína Kommunista Pártja is. amikor a tábornokokkal szembeni türelemre szólította fel a baloldal erőit. „Az új kormányzatot a tettei alapján ítéljük majd meg” — hangoztatták a kommunisták. Határozott tettekre nagy szüksége is lenne Argentínának Avar Károly i I i A béke nemzetközi napja