Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

Soha még ilyen acélos búza Már csak néhány helyen vágják a rendet a megyében Csendes hétvége köszöntött a magtárak, malmok, munkásai­ra, üzemvezetőkre, terményát­vevőkre, mázsakezelőkre, rako­dókra. A szombati jelentés sze­rint nyugalom volt Cegléden és Nagykátán a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat két nagy körzeti üzemében — át­vették a leszerződött gabona 97 százalékát. Még hordták a búzát, a ta­vaszi árpát a megye észa­ki vidékeiről, a váci malomba, a szobi magtár­ba, a dabasi magtárba pedig a helyi Fehér Akác Tsz, s az újhartyáni és az Örkényi gaz­daságok fuvarozták kenyerünk magját. A gödöllői járás né­hány termelőszövetkezetében — mivel az aszódi malom rak­tárai megteltek — az aratás fi­nisében betakarított gabonát Budapestre küldték vasúton a ferencvárosi malomba. Még nem készült pontos sta­tisztika arról, hogy mit termet­tek az idén a megye kalászos mezői, nem is készülhetett, hi­szen a szombat, s a vasárnap — mint az iméntiekből is kitű­Mérték' p1 veken át óhajok, kí- vánságok élén min­denütt az állt: ipart, ipart. A megye történelmi fejlő­désének sajátja, hogy szá­mottevő nagyipar a felsza­badulás előtt csupán né­hány üzem formájában lé­tezett, s a felszabadulás utáni iparfejlesztés sem volt egyenletes, a. területré­szek adott állapotához iga­zodó. Érthető, indokolt te­hát az iparosítás igényének érvényesítése a hatvanas években, s támogatta e kí­vánságot az is, hogy a me­zőgazdasági termeléshez nem kellett annyi ember, mint korábban, a keresetre, a , kenyérre azonban min­denkinek szüksége van. Egy évtized alatt, a hatva­nas évek elejétől a hetve­nes évtized kezdetéig, vég­bement a fordulat. Pest me­gyében jelentős ipar te­remtődött, s ezt jól bizo­nyítja, hogy Borsod után Pest megyében — a fővá­rost természetesen most nem számítva — a legna­gyobb az ipari foglalkozta­tottak tábora. Az ország összes ipari dolgozójának hat százaléka található ma a megyében, míg másfél évtizeddel ezelőtt a része­sedés a mostaninak csupán a felét érte el. Meglepő, de igaz: Nagy­kőrös iparváros, foglalkoz­tatottjainak több mint hat­van százaléka ipari mun­kával keresi kenyerét. A városi pártbizottság ta­pasztalatai szerint ahogy az iparban dolgozók száma nőtt, úgy fokozódott a köz­életi aktivitás, az új üze­mek formálódó közösségei nagy hatást gyakoroltak a város légkörére, a lakosság gondolkodásmódjára, egé­szen odáig, hogy bővült a társadalmi munkában részt vevők köre. Folytathatjuk azzal, hogy az iparfejlesz­tésnek köszönhetően addig szinte ismeretlen települé­sek szerezte maguknak hír­nevet — így például Soly­már és a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat ma már összetartozó fogalom —, enyhült a női foglalkoz­tatás gondja — s ebben a Pest megyei Vegyi és Di­vatcikkipari Vállalatnak volt tetemes része —, meg­nőttek a helyi bevételek. C okán úgy gondolták, ebben nincs megállás, s vélték, csak akkor nyu­godhatnak meg, ha a sa­ját községüknek is szerez­nek valamilyen ipari te­lephelyet. Innét már egye­nes gondolati út vezetett addig, hogy az okoskodás követeléssé váljék, s pél­dául néhány község Vác környékén, a gödöllői já­rásban, a főváros szom­szédságában, minden követ megmozdított azért, hogy úgynevezett város környéki település lehessen, azaz a városi tanács irányítása alá kerüljön, mert akkor „lesz ipar”, helyi munkaalka­lom. Közben azonban fény derült néhány dologra. Ar­ra például, hogy az ipar és a mezőgazdaság összehan­golt fejlesztése elengedhe­tetlen, továbbá, hogy a te­rületi adottságok koránt­sem azonosok, tehát a ha­ladás mértéke sem lehet megegyező. Ez a magyará­zata annak, hogy a nagy- kátai, a dabasi járás ipa­rának fejlődése megyei összehasonlításban lassúbb, mint más területeké, s hogy dédelgetett helyi el­képzelésekre kellett nemet mondani a váci, a ceglédi járásban, a Csepel-szigeten. Az iparfejlesztés józa­nabb megítélésére, minősé­gének megváltozására, a hatékonysági követelmé­nyek előtérbe kerülésére már a párt X. kongresszu­sa fölhívta a figyelmet ha­tározatában. A tapasztala­tok ugyanis arra intettek, hogy a megengedhetőnél tarkábbra sikerült az ipar új térképe, a frissen emelt falak közé öreg, elavult berendezések kerültek, né­melyik településen az ipa­rosítás feletti ujjongást a hangos panaszkodás követ­te. Az ipari üzemnek ugyanis víz kell, villamos energia, út a szállításhoz. Az asszonyok, ha munkát vállalnak, akkor bölcsődét, óvodát sürgetnek, az isko­lában napközit, mert hiszen tényleg mi mást kezdhet­nek gyermekeikkel, mint, hogy a műszak idejére ezekben az intézmények­ben elhelyezik őket. Ezzel még nincs vége. A több kereső növeli a családi be­vételeket, egyszeriben szű­kösek és szegényesek lesz­nek az üzletek, megnőnek az építési igények, a ta­nácsnak parcelláznia kel­lene, de nincs hol.., TTosszú a sora az ipar vonzatainak, s ezzel nem utólag, hanem előzete­sen szükséges szembenéz­ni. A termelés háttere — amit olyan sokan és olyan könnyedén lebecsültek, ami hosszú ideig hivatalosan is, a fejlesztésben érintett or­szágos szervek álláspontja szerint is mellékesnek tűnt — ugyanolyan fontos, mint maga a termelés. Elválasz­tásuk ideig-óráig ugyan könnyebbnek tünteti fel a teendőket, de végső soron és hosszú távon a megol­dandó kérdések felhalmo­zódásához vezet. Érdekes módon a gondhalom körül jóval kevesebben szorgos- kodnak azután, mint amennyien az összefüggé­seitől elválasztott iparfej­lesztést kívánták, követel­ték. Ilyenkor szinte egyet­len „megoldás” kínálko­zott: hogy csináljon vala­mit a megye. Több példa bizonyítja — így a Fűrész- és Hordóipari Vállalat ceglédi üzemének ma is folyó beruházása —, hogy megfelelő előüés^ííés, egyeztetés után zavartala­nul alakulhat település és üzem viszonya, s a feszült­ségek létrejötte megelőz­hető. Ennek ellenére sűrűn hallani végletes ítéleteket, s olyanoktól, akik valójá­ban nem értik az ipartele­pítés, iparfejlesztés bonyo­lult menetét, akik úgy hi­szik, hogy egy vagy néhány rendelkezéssel minden megoldható. A mechanákus- ság, a sematizmus a kis­üzemek, a termelőszövet­kezeti kiegészítő üzemek tevékenységének megítélé­sében mintha feledtetné a tényleges társadalmi érde­keket. Ezek az érdekek ugyanis nem azt diktálják, hogy vagy sokat vagy sem­mit, hanem a mérték jó­zan megállapítását, alkal­mazását követelik meg. A rögtönzés, a tegnap jónak mondott mai kárhoztatá- sa aligha hoz eredménye­ket. Annál inkább sikerrel kecsegtet a közösen formált mérték elismerése és elis­mertetése, azaz a fejlesztés kiegyensúlyozottsága. Mészáros Ottó nik — még a határban találja a kombájnosokat. Az idei aratás várható mér­lege? Emlékszem, július derekán, amikor izzott a nyár, s nem­csak a mezei gazdálkodók kö­rében okozott már-már riadal­mat az aszály, Karsay István a terményforgalmi vállalat meg­bízott igazgatója mondta: „ügy vélem nem várható rossz ter­més az idén.” E vélekedést támasztja alá, hogy az idén, az aratás kezde­téig, 198 ezer 560 tonnára kö­tött szerződést, a vállalat, ami a tavaly átvett gabona mennyi ségénél is 15 ezer tonnával több. S azután, hogy a munka haladtával egyre-másra kötöttek pót­szerződést a termelőszövet­kezetek: kenyérgabonából — túlnyomó- részt búzából, kevesebb részt rozsból — 203 ezer tonnára nőtt a felvásárlandó termény mennyisége. Ezen felül 10 ezer tonna takarmányi gabonára, felében tavaszi sörárpára kö­töttek szerződést. Mit mutat most a helyzet­kép? A kérdéssel ismét Kar­say Istvánhoz fordultunk. — A leszerződött kenyérga­bona 90 százaléka került fedél alá a hét végéig, s az állami gazdaságok, termelőszövetkeze­tek jelzése szerint némi több­lettel számolunk. Takarmány- búzából és rozsból, tritikálé- ból, őszi árpából felvásároltuk a szerződés szerinti mennyisé­get, tavaszi árpából szerződé­sen falül is vásárolunk. A vállalat megbízott igaz­gatója elmondta azt is, hogy az átvétel során itt-ott fordult elő kisebb zökkenő, s ilyen esetekben rögvest intézkedtek, hogy sehol ne álljanak tétle­nül a kombájnok a határban, A raktárak, malmok, keve­rőüzemek 44 helyiségben fo­gadták a terményt, csúcsidő­ben naponta — 12 óra alatt — 15 ezer tonna gabonát vettek át, szükség szerint, például Vá­cott, éjszaka is fogadták a szál­lítmányokat. A gazdaságok együttműködési készségét bizo­nyítja, hogy megértve a vál­lalat lemaradási gondjait, 40 ezer tonna kenyérgabona bér­tárolását vállalták. A vissza­maradt készletek minősítése e napokban kezdődik, s augusztus 20-ig minden gazdaságot felkeresnek a vállalat körzeti üzemeinek szakemberei. S ha már a minősítésről szó esett, előkívánkozik a kérdés: — Milyen az idei kenyérga­bona minősége? — Noha az esőzések után, mint arra számítottunk is, romlott, kilúgozta a csapadék a szemeket, az átlagos hektoli­tersúly 80-ra kerekedik, ma­gyarán éigv hektoliter, azaz köbméter búza súlya eléri a nyolc mázsát, két kilóval ha­ladja meg a szabványos, a 78- as hektolitersúlyt. A gazdasá­gok így a mázsánkénti 295 fo­rintos alapár helyett átlagosan 299 forint 50 fillért kaptak bú­zájukért. Nem túlzás: soha még ilyen acélos, magas sikér­tartalmú búzát nem vettünk át. A. Z. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA), EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS Á MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM ARA I FORMAT 1976. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP Pest megye ipar! szövetkezeteiben Fejlődik a szolgáltatás, emelkedik a termelékenység Lényegesen szigorúbb gaz­dasági szabályzókkal új, kö­zéptávú tervidőszak kezdődött az idén. Mondhatnánk, megha­tározó az ötödik ötéves terv egészének szempontjából, ho­gyan zárták a kisebb-nagyobb üzemek az idei első félévet, azt a hat hónapot, melyben — itt- ott bukdácsolva — tanultak al­kalmazkodni a gazdálkodás megváltozott körülményéhez. Pest megye ipari szövetke­zeteinek első félévi eredmé­nyeit a napokban értékelte a megyei KISZÖV elnöksége. A mérlegbeszámolók összesítése után megállapíthatjrik, hogy a félév alatt képződött nyereség megfelel a tervezettnek, illetve a 112 millió forint bizonyos mértékben túlszárnyalta az el­képzeléseket. Kedvezően alakult a jöve­delmezőség: a termelési ér­ték 7,1 százalékkal maga­sabb, mint a tavalyi hasonló idő­szakban volt. A szövetkezetek összes tiszta árbevétele egy- milliárd forint fölött van, 5,5 százalékkal haladta meg a ta­valyit. A belföldi értékesítés emelkedett, ugyanakkor az ex­portszállítások mértéke csök­kent. még azzal együtt is, hogy a tőkés export értéke 24 mil­lió 600 ezer forintról 35 millió­ra nőtt. A szolgáltatások árbevétele lényegesen, 25 százalékkal több annál, amennyit az elmúlt év első hat hónapjában elértek. Míg a korábbi években a tevé­kenység legnagyobb részét a cipőjavítás tette ki, az idén a személygépkocsik, motorkerék­párok javítása dominált, a mosás-vegytisztítással, lakás­karbantartással, s egyéb szol­gáltatások bővítésével párhu­zamosan. A megyei ipari szövetkeze­teinek eredményei az összké­pet tekintve kedvezőek, sok'te­kintetben jobbak annál, amit az év elején vártak. Vannak azonban olyan szövetkezetek, amelyeknek mérlegbeszámolói az átlagtól alaposan eltérnek, mind pozitív, mind negatív irányban. Egyes helyeken a nyereségképződés elmaradt az új szabályzóik adta lehetőségek mögött ás, máshol úgyszólván Indokolatlanul magas nyeresé­get értek el. Akad néhány szö­Dunaliarasztin csaknem két hónappal ezelőtt kezdődött meg a próbatermelés a Fűzfői Nitrokémiai Ipartelepek és a danavarsányi Texgraf Ipari Szövetkezet kooperációjában létrejött nikecellüzemben. Jelenleg mind a hat berendezés dolgozik, innen szállítják a külön­böző házgyáraknak a szigetelőanyagot. Képünkön az üzem vezérlő­pultja, ahonnan a szovjet importból származó habosítható gyöngy­poliészter duzzasztógépeket kezelik. Koppány György felvétele vetkezet, amelyben túlzott készletek halmozódták fel, vagy a termelés növekedésé­hez mérten aránytalanul emel­kedtek a költségek. Mindenek­előtt azonban említésre méltó, hogy a termelési érték növeke­dése háromnegyedrészt a ter­melékenység emelkedéséből származik. A szolgáltatások fejlődésé­hez megyeszerte jelentősen hozzájárultak az új létesít­mények, bár nem mindenütt használjál! ki azokat megfelelően. A közös vagyonnal jól gaz­dálkodtak, általában saját pénzügyi eszközökkel igyekez­nek megvalósítani elképzelé­seiket a megyei ipari szövetke­zetei. Olyan ipari szövetkezet nincs a megyében, amely vesz­teséggel zárta volna a félévet. A közösségek messzemenően megértették, hogy belső tarta­lékok feltárásával szervezett intézkedéseket kell tenniük a jövedelmezőség érdekében. Sok szövetkezet változtatott például termékszerkezetén, új termékekkel jelentek meg az exportpiacon, szűnőben vannak az értékesítési nehézségek. Bár a külföldi parnerek igényei, a szerződéskötések elhúzódása, a szállítások vontatottsága bizo­Valamennyi üzemben, vállalatnál Széles körű eszmecs Ifjúsági parlamenteket rendeznek az ősszel Pest megyében is Társadalmunk fiatalok irán­ti fokozódó figyelmét és gon­doskodását tükrözi az 1971- ben alkotott ifjúsági törvény, amelyben először kötelezték a gyárakat, a termelőszövet­kezeteiket, az iskolákat és az intézményeket ifjúsági parla­mentek rendezésére. Az üze­mek és intézmények 1974-ig meg is tartották e fórumokat, amelyeken a munkáról, a ta­nulásról vitatkozhattaál a fia­talok, közösen a vezetőkkel, a termelést irányítókkal. A kedvező tapasztalatok birtoká­ban rendezik meg idén Pest megyében — immár második alkalommal — az ifjúsági par­lamenteket. Az ősszel kezdődő vitafóru­mok szervezéséről Dimeth Judit, a Pest megyei Tanács ifjúságpolitikai titkára tájé­koztatott. — A különféle ágazatokban, így az iparban, az építészet, a vízügy és a közlekedés terü­letén, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, valamint a művelődési és oktatási intéz­ményekben dolgozó és tevé­kenykedő fiatalok október 30- ig tartják meg helyi parla­mentjeiket. Az ifjúsági tör­vényben foglaltak kiegészítése­ként e fórumokat valamennyi vállalatnál, üzemnél meg kell rendezni, ellentétben a koráb­bi gyakorlattal; 1974-beh ugyanis csak az 50—100 fia­talt foglalkoztató üzemekben volt ez kötelező. — A járási hivatalok és a városi tanácsok felelősei! a ta­nácsokénál dolgozó fiatalok if­júsági parlamentjeinek szervé- zésésért. A járásod! és a vá­rosok küldöttei pedig hason­lóan — az imént említett — különböző ágazatokban tevé­kenykedő fiatalokhoz novem­ber 1-e és december 15-e kö­zött megyei szintű parlamen­teken cserélik ki tapasztala­taikat. A szintén ágazatonként rendezendő országos parlamen­tek ideje 1977 januárja és februárja. — Érdekesség még, hogy a művelődésügyi intézményekben dolgozó, az iskolákban tanuló fiataloknak és az ifjú peda­gógusoknak közösen tartanak megyei szintű ifjúsági parla­mentet, ahol majd három szek­cióban folyik a vita. — A vállalati, üzemi vita­fórumok szervezésénél a leg­fontosabb szempont a fiatalság mind szélesebb rétegeinek be­kapcsolása a termelésről, a munkáról, a szórakozásról és a tanulásról folytatott eszme­cserékbe. Kötelező ezért a gyermekgondozási segélyen le­vő anyák és a szolgálatukat teljesítő katonák meghívása. Az ifjúsági parlamentek iránt a legutóbbihoz hasonló nagy érdeklődés várható a fia­talok, de az idősebbek köré­ben is. V. F. nyess mértékben még mindig beszűkíti a lehetőségeket. A második félévben alapo­san elemzik a szövetkezetek az elmúlt félév tapasztalatait, mind a jókat, mind a kedve­zőtlenebbeket. A KISZÖV el­nöksége, bevonva az érintett szövetkezetek vezetőségeit, foglalkozik a nyereség alakulá­sával, a termelési költségekkel, levonva a fejlődéshez elenged­hetetlen következtetéseket. Továbbra is elsődleges szempont a szolgáltatások bővítése, különös tekintet­tel a lakáskarbantartásra. Fölülvizsgálják a szövetkeze­tek munkaerőgazdálkodását, s ahol a gazdasági érdekek úgy kívánják, javaslatot tesznek racionális átszervezésekre. Az úgynevezett nem termelő munkaerő ésszerű foglalkozta­tásának lehetőségeit még min­dig behatárolják bizonyos adatszolgáltatási kötelezettsé­gek, amelyek fölöslegesen ra­bolják az emberek idejét. Na­gyon nehéz adminisztratív lét­számot csökkenteni akkor, ha egy-két felügyeleti hatóság duzzasztja . a papírtengert. Megfontolandó tehát, hogy a jelen munkaerőhelyzetben csak 'kimutatásokat készíttesse­nek a szövetkezetekkel, ame­lyek a gazdálkodás eredmé­nyeinek nyomonkövetéséhez feltétlenül szükségesek. B. L KÖZÉLET Borbánéi Jánosnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesé­nek, az együttműködési bi­zottság magyar tagozata el­nökének vezetésével tegnap magyar küldöttség utazott Mongóliába, a magyar—mon­gol gazdasági és műszaki tu­dományos együttműködési bi­zottság X. ülésszakára. A kül­döttséggel utazott Bamdarijn Dürgersztiren, Mongólia ma­gyarországi nagykövete. A de­legációt a Ferihegyi repülőté­ren Karakas László munka­ügyi miniszter búcsúztatta, jelen volt Jadsmin Sirendev, a mongol nagykövetség ideig­lenes ügyvivője. Makóimén Mulat, Addis Abeba főpolgármestere pén­teken a késő esti órákban Bu­dapestre érkezett. A vendéget és kíséretét a Ferihegyi repü­lőtéren Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke és a tanács több más vezetője fo­gadta. 4 1 I 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom