Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

2 mtcret 'fÉáí/j TB Kaunas» 1976. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP Hét nap krónikája Helsinki szellemében - és ellenében A szocialista közösség or­szágainak mind jobban el­mélyülő egysége hangsúlyozó­dott azokon a megbeszélése­ken, amelyet Varsóban foly­tatott _ a magyar és a lengyel kormányfő, házár György mi­niszterelnök lengyel kollégá­jának, Piotr J aroszeioicznek meghívására tett hivatalos ba­ráti látogatást a lengyel fő­városban. A miniszterelnökök részletesen megvitatták a gazdasági együttműködés kér­déseit. Megállapították: a két ország között a termelési sza­kosítás és a kooperáció köl­csönös előnnyel mindenek­előtt a gépiparban és a vegy­iparban fejlődött tovább. A következő négy évre kötött hosszúlejáratú árucsereforgal­mi megállapodásban az el­múlt esztendőkhöz képest hat­vanszázalékos növekedést irá­nyoztak elő. „Kapcsolataink jók, semmi sem választ el bennünket, szoros egységet al­kotunk együtt a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal” — szögezte le már a tárgyalások kezdetén a len­gyel kormányfő. Szó esett Varsóban természetesen a vi­lágpolitikai kérdésekről, az enyhülés érdekében folytatott küzdelemről is — ez a szocia­lista országok politikájának legfőbb eleme. Az enyhülésért folytatott közös küzdelem volt a fő té­mája annak a krim-félszigeti találkozónak is, amelyen a szabadságát a Szovjetunióban töltő Nicolae Ceausescu és Leonyid Brezsnyev tájékoztat­ták egy más a szovjet és* a román párt legutóbbi kong­resszusi határozatainak vég­rehajtásáról és a szovjet—ro­mán együttműködés fejlesztésé­nek kérdéseiről. A helsinki konferencia, az európai bizton - sági értekezlet záróokmányá­nak megvalósításáért éppúgy közös erővel küzdenek a szov­jet és a román kommunisták, mint ahogy az európai kom­munisták berlini konferenciá­ján kidolgozott okmány jegyé­ben, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus alapján, együttesen igye­keznek tovább erősíteni «r szo­cialista országok, a kommu­nista világmozgalom összefor- rottságát és együttműködését. Az európai enyhülés egyik legfontosabb tartópillérének tekinti minden józan politikai erő azt az immár ötesztendős négyoldalú megállapodást, amely Berlin nyugati szekto­rainak helyzetét nemzetközi jogi érvénnyel rendezte. En­nek a szovjet—angol—francia —amerikai megállapodásnak nyíltan ellentmondó lépésre készülnek az Európai Közös­ség országai. Még júliusban történt az Európai Közösség brüsszeli állam- és kormány­fői találkozóján, hogy az NSZK küldöttsége bejelentet­te: az úgynevezett európai parlament közvetlen választá­sai során Nyugat-Berlinben is képviselőket választanak majd. A héten a Szovjetunió külügyminisztériumába kéret­ték a moszkvai, amerikai, francia és angol nagykövetet, hogy tudomásukra hozzák az 1971-es négyoldalú megállapo­dás nyílt megsértésének kí­sérletével kapcsolatos szovjet álláspontot. A szovjet külügy­minisztériumban kijelentették a nyugati nagykövetek előtt: ez a már említett négyoldalú megállapodás durva megsérté­se, hiszen ezzel Berlin nyugati szektorait — amelyek, mint az egyezmény leszögezi, nem tar­toznak az NSZK-hoz — be­vonnák a nyugat-európai ál­lami és politikai integráció folyamatába. Ez összeegyez­tethetetlen az öt esztendővel ezelőtt kötött megállapadással és azzal a törekvéssel, hogy Nyugat-Berlin kérdésében minden bonyodalmat el kell kerülni, hangoztatták a szov­jet külügyminisztériumban. Az enyhülés elleni fellépés az a nyilatkozat is, amely­ben az USA belgrádi nagy­követe (egy volt jugoszláv ál­lampolgár kémkedési ügye ürügyén) nyers és durva mó­don bírálta Jugoszlávia bel- és külpolitikáját. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője a nyilatkozat körüli viharok közepette — az amerikai nagykövet nyilatkozatait leg­utóbb Tito elnök is elítélte! — azt állította, hogy „az USA- nak nincs szándékában sajtó- kampányt • folytatni Jugoszlá­via ellen”. A Tanjug, a hiva­talos jugoszláv hírszolgálati iroda erre a megjegyzésre reagálva leszögezte: „elsősor­ban Jugoszlávia hivatott an­nak eldöntésére, hogy valaki beavatkozott-e vagy sem az ország belügyeibe. Silberman amerikai nagykövet legutóbbi kijelentéseivel újabb hadjára­tot indított Jugoszlávia ellen”. Az olasz választások után végre a héten megalakult az új kormány. Elnöke Giulio Andreotti, tagjai csak keresz­ténydemokraták. A kormány a gazdasági élet egyensúlyá­nak helyreállítását ígéri és néhány reformintézkedést he­lyezett kilátásba azzal, hogy azoknak végrehajtása egy­másfél évig tarthat. A kisebb­ségi kereszténydemokrata kor­mány csak akkor maradhat hivatalban, ha az Olasz Kom­munista Párt nem szavaz el­lene. Bejelentették: az OKP azt javasolja a kommunista szenátoroknak és képviselők- I nek, hogy tartózkodjanak az 1 Andreotti-kormány sorsa fö- . lötti szavazástól. (A szenátus- ' ban ez már így is történt.) Tartózkodnak a szocialisták, a szociáldemokraták és a köz­társaságpártiak is — ez‘ azt jelenti, hogy a kisebbségi kor­mány munkához kezdhet. Gárdos Miklós Libanonban a helyzet változatlan ELMARADT A HÁRMAS CSÚCS A Frangié elnökhöz hű erők rádióadója szerint szombaton reggel Bej rút régi városnegye­dének központjában egyre romlik a helyzet. Változatlan hevességgel folynak a harcok a várost kettéosztó demarká­ciós vonal mentén, valamint a Bej rúttól délkeletre fekvő hegyvidéki körzetekben is. A rádió szerint Bejrút déli részén a palesztinok megkíséreltek behatolni a keresztény erők el­lenőrzése alatt álló területek­re, de a támadást a súlyos, harcokban visszaverték. A jobboldali rádió azt állította, hogy a halottak és sebesültek között többen az iraki regulá­ris hadsereg katonái. Az AFP ismertette a libano­ni haladó erők rádióadójának jelentését is. A haladó erők a helyzetet úgy értékelik, hogy a keresztény konzervatívok foly­tatják szabotázspolitikájukat, amellyel mindeddig sikerült megakadályozniuk a béke helyreállítását. Ennek követ­kezménye a Teli Zaatar mene­külttábor körüli harcok ki­új ulása, valamint a Nemzetkö­zi Vöröskereszt egyik gyógy­szerszállító gépe elleni táma­dás a bejrúti repülőtéren. Szíria kérésére egy későbbi időpontra halasztották a szom­batra tervezett háromoldalú, szíriai—libanoni—pale&ztinai tárgyalásokat. Az A1 Nahar független szí­riai lap szerint a haladó liba­noni erők által támasztott kö­veteléseket szír részről vissza­utasították. A libanoni haladó erők a szír csapatok kivonását követelik Libanon területéről. Szombaton ugyanakkor ta­lálkozót tartott Szaeb Szalum volt libanoni miniszterelnök és Pierre Gemajel, a falángisták vezére — jelentette a libanoni rádió. Kamal Dzsumlatt, a Haladó Szocialista Párt elnöke, a liba­noni baloldal egyik vezetője szombaton délután Bejrútban tartott sajtóértekezletén kifej­tette: az Egyesült Államok és Izrael összeesküvést sző Liba­non felosztására, arra, hogy az országot a svájcihoz hasonló, kantontípusú szövetségi rend­szerré változtassa. Kissinger iráni útjának mérlege Reza Pahlavi iráni sah pén­teken háromórás megbeszélést folytatott Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel, majd sajtóértekezletet tartott. Ezen kijelentette: amennyiben nem kapja meg Washingtontól a kért fegyvereket „ott vásá­rol, ahol kínálat mutatkozik”. Hivatalos források szerint Irán 300 F—16-os és 255 F— 18-as harci repülőgépet akar vásárolni az Egyesült Álla­moktól/ Az amerikai kong­resszus azonban várhatólag akadályokat gördít az .üzlet lebonyolítása elé. Erre abból a múlt héten közzétett szená­tusi jelentésből lehet követ­keztetni, amely Irán szükség­leteit meghaladó mértékűnek nevezi az eddigi amerikai fegyverszállításokat. Ismét Szád at Az egyiptomi nemzetgyűlés egyhangúlag úgy döntött, hogy az október ,15-től kezdődő hat­éves időszakra ismét Anvar Szadatot jelöli az elnöki posztra — jelentette szomba­ton az A1 Ahram. Portugál iisisEtu rendőrök szabadlábon A Portugál Legfelsőbb For­radalmi Tanács pénteki ülé­séről kiadott közlemény beje­lentette: intézkedéseket hoz­tak annak érdekében, hogy mihamarabb bíróság elé állít­sák a Salazar-rezsim volt po­litikai rendőrségével együtt­működő személyeket. A Portugál Kommunista Párt szombaton erélyesen til­takozott Jose Sachettinek. a PIDE, a feloszlatott fasiszta államvédelmi rendőrség egy­kori helyettes vezetőiének ideiglenes szabadlábra helye­zése miatt. A PKP felhívta a figyelmet arra, hogy a közel­múltban a Salazar-rendszer politikai rendőrségének több vezető tagját szabadon bocsá­tották és rárhutatott, hogy ezek az intézkedések „a reak­ció és a fasiszták táborát erő­sítik”. Dél-afrikai beavatkozás Namíbiában AZ OBT ALLASFOGLALASA A dél-afriakai rendszer ka­tonái Namibia törvénytelenül megszállt területein júliusban több alkalommal összecsaptak a SWAPO felszabadítási szer­vezet egységeivel. A SWAPO közleményé szerint az össze­csapások során 150 dél-afrikai katona vesztette életét. Az Országos Béketanács el­nöksége állásfoglalást tett köz­zé a dél-afrikai helyzetről. „A Dél-afrikai Köztársaság kor­mánya semmibe véve a nem­zetközi jogi normákat, to­vábbra is fajüldöző, népirtó politikát folytat, ítélet nélkül, politikai meggyőződésért fél­millió embert tart börtönben, koncentrációs táborban. A közelmúltban végrehajtott tö­megvérengzéshez hasonlóan rendőrei néhány napja Sowe- tóban ismét a felvonuló tö­megbe lőttek, gyilkoltak. A fajüldöző rezsim Namíbiát gyarmatként kezeli. Népünk, a magyar békemoz­galom szolidáris a Dél-afrikai Köztársaság, Zimbabve és Na­mibia népével. Követeljük, hogy a fajüldöző kormány azonnal bocsássa szabadon a politikai foglyokat, biztosítsa a dél-afrikai nép alapvető em­beri jogait, hajtsák végre a Namíbiára vonatkozó ENSZ- határozatokat! Mars körül a Viking—2 Szombaton közép-európai idő szerint fél egykor áll Mars körüli pályára a Viking—2 amerikai űrszonda. A tervek szerint szeptember 4-ig marad ezen a pályán a Viking—2, amikor szétválaszt­ják, s a leszálló egységét a vö­rös bolygóra irányítják, orbi- tális része pedig tovább ke­ring a Mars körül. A pasadenai központ az északi féltekén jelölte ki a második Viking leszállási he­lyét. Itt esetleg vizet találhat a szonda mini laboratóriuma, így több az esélye annak, hogy az élet egykori vagy jelenlegi nyomaira bukkanhat Rigai képeslap Ha csak teheted, hajóval menj — tanácsolták leningrá- di barátaim, amikor közöltem Velük, néhány napra Rigába utazom. — Es miért nem az olcsó és biztonságos repülővel vagy a kényelmes és pontos gyors­vonattal? — kérdeztem. — Mert a hegyes tornyok városába a tenger felől érde­mes jönni — hangzott a meg­győző válasz. Valóban: ahogy közeledtem á Lett Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosának, Ri­gának a partjához, egyre sű­rűbben kattogtak a fényképe­zőgépek a Rogyina óceán járó fedélzetén. A hatalmas monst­rum Lenin forradalmi városá­nak kikötőjéből indult és előbb a Finn-öbölt, majd a Balti-tengert hagyta el, aztán szigetek között úszott a Mu- hu-szorosban, hogy behajóz­zon a viszonylag csendes Ri­gai-öbölbe. Sűrűn kattogtak a fényké­pezőgépek azért is: mert Ri­ga nemcsak hatalmas kikötő­jéről híres. Az „ősz város” va­lóban a tenger felől mutatja legelbűvölőbb arcát. Még vízen vagyunk, de már látjuk az óvárosi dóm szé­kesegyház karcsú tornyát, a jellegzetes szélkakassal. Olyan nevezetessége ez a lettek fő­városának, mint Budapestnek a Mátyás-templom, Párizsnak az Eiffel-torony... A 800 éves utcácskákon sé­tálva meggyőződhettünk ar­ról, hogy a hegyes tetejű há­zak szép homlokzatait tulaj­donképpen másfél méter fal- vastagságú erődítményeket ta­karnak. A román, gót, rene­szánsz, barokk és klasszikus stílusú templomok pedig ha­talmas ismerete’c-*1.eti és esz­tétikai értéket képviselnek. Mint például a Jakab-temp­lom a Vestures utcában. Még a XII. században építették, ma már nincs harangja. Ám a feliratból megtudható: vala­mikor ennek a hangja adott hírt a tűzveszélyről, az árvíz­ről vagy éppen a hűtlen fele­ségről ha az elment a temp­lom mellett. De hát Rigában nemcsak a régmúlt vonzó — szinte el­képesztő az a hatalmas fejlő­dés, amely a hazánknál jó­val kisebb, alig két és fél mil­lió lakosú köztársaságban tör­tént a szovjethatalom csak­nem három és fél évtizede alatt. Az ipar termelése har­mincnégyszeresére nőtt 1940- hez viszonyítva, s a lett elekt­ronika, vegyészet, gépgyártás, messze földön ismert. A köz­társaságban jelenleg évente majd ötezren hagyják el dip­lomával a főiskolákat, egyete­meket: amikor az országban a burzsoázia volt hatalmon még 10 esztendő alatt sem szerez­tek ennyien felsőfokú végzett­séget. A teljességhez tartozik: már a cári Oroszországban ki­tűnt iparával a lettek földje, amely hajdan szinte évszáza­donként cserélt gazdát. A né­met lovagrendet a svédek vál­tották fel, majd jöttek a len­gyelek, élükön Bátori Ist­ván erdélyi fejedelemmel, az­tán ismét a svédek, később I. Péter, minden oroszok cárja vonult be az ősi kereskedővá­rosba. A II. világháború alatt Hitler rohanta le az országot. Amikor vendéglátóm azt kérdezte, mire vagyok kíván­csi, az első helyen a rigai ki­kötőt említettem meg. — Oda indulunk. De előbb kocsikázunk egy kicsit — mondta Arvid, aki szőkésbar­na, ovális arcú és jellemző tu­lajdonsága: nagyon szereti a magyarokat. Rögeszméje — a kis népek még ma sem isme­rik eléggé egymást, fel kell hát számolni az évszázados mulasztásokat. Régi Utcácskákon suhan­tunk, a volt Szegényriegyed mellett, láttük a Lőportor­nyot, amely hajdan a száraz­föld felől nyújtott védelmet, a Svéd-kaput, Riga egyetlen fennmaradt városkapuját, megtapogattuk a Három Fi­vér ház három méter vastag falát. Az épület meglepően emlékeztet a tallinni Három Nővérre ... Kikanyarodtunk a fákkal szegélyezett nagy for­galmú Rainis bulvárra, majd az Oktyabrszkij-híd mellett, az egykori Ratusnaja téren rö­vid pihenőt tartottunk; a má­sodik világháború idején itt szinte valamennyi műemlék, így a középkori építészet re­mekműve, a Feketefejűek há­za is elpusztult. Az 1945 után újjászülető teret a vörös lett lövészekről, a forradalom vas­katonáiról nevezték el. — 1918—19-es években olyan csodálatraméltó hő­siességgel és bátorsággal har­coltak több fronton is, ami­lyenre nemigen akad példa kis népünk történelmében — ma­gyarázta Arvid a lokálpatrió­ták lelkesedésével, megemlítet­te, hogy a lett lövészezredekkel vállvetve harcoltak magyar internacionalisták is. A hatal­mas gránittömbből faragott emlékmű tiszta egyszerűség­gel és emberséggel árbázolja a forradalmáraikat. És mivel Arvid nagyon is emlékezett, hogy milyen büszkeséggel vezettem őt kö­rül a múlt nyáron megyénk büszkeségében, a szentendrei szabadtéri Néprajzi Múzeum­ban, igyekezett visszaadni a „kölcsönt”. A Zsiguli már gu­rult is a Mezaparks, a nagy kiterjedésű erdőtömb felé. Az útikönyv szerint ez a pihenő­hely tulajdonképpen egyszerre Hűvösvölgye, Margitszigete, Városligete Rigának. A lett skanzen igazi „turis­tacsemege”, érdekes látnivaló­ja az „ősz városnak”. — Las­san fél évszázada lesz, hogy ideszállították az ország kü­lönböző ' vidékeiről az első épületet, itt teljes képet kap­hat a látogató akár a XVII. század népi építkezésmódjá­ról, életformájáról, a múltba süllyedt ősi lett falvak hétköz­napjairól. A legrégibb épít­mény több mint 400 éves — magyarázta a népviseletbe öl­tözött idegenvezető. Csupán az érdekesség kedvéért jegyzem meg; a négy és fél ezer tár­gyat számláló skanzen bejára­tánál régi lett kocsma várja a látogatót... „Hála” Arvid lelkesedésé­nek, csak jókora vargabetűvel jutottam el a Balti-tenger fon­tos kikötőjébe. A Padova olasz tengerjáró felett a portáldaru hatalmas karja. Megragadja a súlyos bálákat és átemeli a sínen veszteglő vagonokba. Mellette norvég és japán hajó, kissé távolabb angol, NDK, francia, libériái, svéd zászlót szaggat a szél. És persze a szovjet ten­gerjárók ... A Pionyer kubai cukrot hozott, a Szever fa­anyaggal indult Brémába, az Imandra kábelekkel, fémmel megrakodva vette az irányt a ködös Albion felé. Épp most futott be néhány lett halász­hajó. . Ezek ma már gyakori ven­dékek az Atlanti-óceánon, Afrika, Kanada partjainál.- A modern kikötő látványa lenyűgöző — mondom a ma­gas homlokú, inas Jan Zatlakis- nak, a többszörösen kiváló rakodóbrigád vezetőjének. — Itt éjjel-nappal zajlik az élet — válaszolja. — És mi sem ülünk babérjainkon. Ta­valy mozgalmat indítottunk az SZKP XXV. kongresszu­sának tiszteletére, célul tűz­tük ki a drága berende­zések gazdaságosabb ki­használását és az ésszerűbb takarékoskodást. Hogy figye­lemre méltó eredményt értünk el, abban nagy része van an­nak, hogy igen jó a kapcsolat a munkások és a műszakiak között. Jó gyakorlat nálunk: a fontosabb feladatok megol­dására több változat készül, s ezek kipróbálására vállal­koznak a kollektívák. Beveze­tésre természetesen a legjobb kerül. És ami szintén lénye­ges, javítja a munka intenzi­tását, hogy rohamosan kor­szerűsödik a kikötő. — Zatlakis brigádja tavaly a munkaverseny élén végzett, és a tervtúlteljesítésért nem­csak pénzjutalmat, hanem ajándékot is kaptak — ma­gyarázta Arvid. — A jövő hé­ten Jurmala üdülővárosba utaznak egy napra, természe­tesen családostul. Ez a „pik­nik” jutalomszabadnap a vál­lalat vezetőségétől. A kikötő kiemelt munkahely, itt sokat követelnek, de tudnak ösztö­nözni és jutalmazni is .., Janis SudraLkans, a szá­zad tán leghíresebb lett köl­tője, népének sorsfordulóin elmélkedve írta ezeket a so­rokat: „Kevesen vagyunk. Mégis alig három évtized alatt csodákra voltunk képe­sek. Azért történt ez így, mert mindig magunk mellett éreztük barátainkat.” Kovái Iván á I i k RIGA (Jóba Éva rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom