Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-25 / 200. szám

i Sikerrel zárult a Nagy István csoport nyári művésztelepi programja Termelőszövetkezet és festőművészek szocialista szerződését tervezik “'sJÜgŰtM® 1976. AUGUSZTUS 25., SZERDA Sikerrel zárult a Dél-Pest megyei Nagy István csoport alkotóprogramja a felsőfar- kasdi művésztelepen. A Pest megyei Tanács, az állami gaz­daság, a monori járási hivatal közös gondosikodása. Járvás Ferenc szervező és ifj. Pál Mihály művészi tevékenységé­gével párosulva azt eredmé­nyezte, hogy valamennyien felismerték a táj szépségét, s bemutatott műveikkel közön­séget szerveztek, új híveket a képi kultúra ügyének. Felsőfarkasd gazdag festői szépségekben, az enyhe dom­bokon elszórt házak az erdőre néznek, szüntelenül szól a ma­dárdal. Mindez az itt élő em­berekkel megragadta a mű­vésztelep lakóit. ' Régi és itt festett, mintázott műveikből két kiállítást is rendeztek a Felsőfarkasdi Állami Gazda­ság ebédlőjében és a gombai Fáy András Tsz klubtermé­ben. Miklosovits László Radnóti- illusztrációtokal, Kéri Mihály és Barnóth Zoltán valóban új­szerű grafikákkal, Szemők György fából faragott és bronzból készült szobrokkal mutatkozott be. A festői anyagból megalapozott érték­rendjével kiemelkedett Nádas- dy János Közös kútja és Hel­ling György tokaji tájai. A két ankét hallgatói, nézői külön, örültek Orbán Edit, Unyi Ist­ván, Bodőcsi Béla, Molnár Bertalan. Garai Jenő munkái­nak, melyek gombai, felső­Nádasdy János: Közös kút Szigetszentmiklóson. farkasdi motívumokat örökí­tettek meg. Az eszmecserék — melye­ken részt vett dr. Bencsik Mi­hály, a monori járási hivatal elnöke és Kozák Sándomé, a járási pártbizottság titkára — arra az eredményre is vezettek, hogy a Nagy István csoport alkotói a jövőben Felsőfar- kasdon és Gombán is alkothat­nak külön-küilön is tetszés szerinti időpontban, mivel az iskola, az állami gazdaság és a Fáy András Tsz helyiséget biztosít részükre. Egy létesí­tendő szocialista szerződés ke­retében a Nagy István Csoport tagjai képeket adnak ezen in­tézmények számára, melyek szebbé, 'kellemesebbé teszik a gazdasági épületek belső terét, Hol & magyar EGYELŐRE SEHOL, de né­hány új alkotás már bemuta­tásra vár, illetve hamarosan dobozba kerül. Mert a film­vígjátéknak igenis helye van a magyar filmművészetben, szükség van rá, igényli a kö­zönség is. Távirati stílusban így össze- gezhetőek azok a vélemények, amelyek a napokban Siófokon rendezett balatoni filmvígjáték napok szakmai tanácskozásain elhangzottak. Azaz: így sum­mázható a vélemények egyik csoportja. Mert voltak más, jóval kevésbé derűlátó észre­vételek is. De mindezek meg­értéséhez egy kicsit élőbbről kell kezdeni a vizsgálódást. Talán ott, hogy egy olyan filmművészetben, mint a mienk, amély évente legfel­jebb huszonöt (de mostanában inkább csak húsz) filmet gyárt, nehezebb is meg könnyebb is bizonyos tematikai és mű­faji arányok, egyensúlyok megtartása, mint valamely sokkal nagyobb volumenű filmgyártásban. Nehezebb, mert ekkora kontingensben kell eleget tenni a sokféle (jogos) elvárásnak, s így egy- egy témacsoportra vagy mű­fajra igen kevés mű jut. Eb­ben az esetben viszont úgy­szólván nem engedhető meg a minőségi szóródás, azaz ál­talában azt várja a szakma, a hivatalos fórumok és a közön­ség, hogy csupa jó film ké­szüljön, bármilyen témában, bármely műfajban. Ez persze éppúgy nem lehetséges, mint ahogyan az sem képzelhető el, hogy a tematikai-műfaji ará­nyokat mereven elő lehet írni. A kis termelési volumen vi­szont annyiban előny, hogy jobban áttekinthető a terve­zés, könnyebb ügyelni az el* tolódásokra, az aránytalansá­gokra. 2-pp *Z. utóbbi lehetőség ad­na módot az illetékes irányí­tó szerveknek és a filmstú­dióknak a jobb ellenőrzésre, a műfaji arányok okosabb ki­alakítására. Azaz: látszólag csak elhatározás kérdése len­ne. hogy évente elkészüljön néhány filmvígjáték is. Még­hozzá: jó filmvígjáték. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű, s ennek ismét csak több oka van. Az egyik legnyomósabb: egyre kevesebb rendező kíván filmvígjátékot készíteni. Siófokon több. a ko­rábbi években sikeres filmvíg­játékokkal jelentkező rendező elmondotta: úgy érzik, a film­vígjáték lenézett műfaj, má­sodrendű, szükséges rossznak tartott ügy. Valaki hozzátette: senki sem szereti, kivéve a kö­zönséget. Az okok keresésénél azonban közelebb járunk 'az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy azért készít kevés rende­ző vígjátékot, mert valójában csak kevés rendezőnek van ehhez érzéke, humora, és mert igen kevés az igazán jó vígjá­téki forgatókönyv. A TANÁCSKOZÁSON töb­ben felvetették, hogy talán se­gítene, ha nem egyetlen szerző (író vagy maga a rendező) ír­ná a vígjátékok forgatóköny­vét, hanem valamiféle csapat­munka hozná létre-az ötletes, szellemes, szórakoztató és egy­ben tartalmas művet. Gegme- nek, magyarul: ötletgyárosok kellenének. Igen ám, de film­gyártásunk jelenlegi szervezeti és pénzügyi keretei között ezt a módszert aligha lehet alkal­mazni. Akkor hót? Leszögezhetjük: a hivatalos szervek vagy a filmstúdiók bezetői nem nézik görbe szem­mel a filmvígjátékot, nem te­kintik másodrendű műfajnak. Pártkongresszusi és művelő­déspolitikai határozatok mond­ják ki, hogy a szórakoztató művekre — s köztük a szóra­koztató filmekre — szükség van, irántuk igen nagy a kö­zönségigény, és olyan művelő­déspolitikai feladatokat tölt­hetnek be/ amelyeket más műfajok nem. A baj talán ott van, hogy ezek a határozatok és állásfoglalások nem eléggé fordítódtak még le a gyakorlat nvelvére. Vagy: mivel a film- készítés meglehetősen hossza­dalmas folyamat, talán még nem ért el a konkretizálódásig (azaz: kész. bemutatott filme­kig) e politikai-társadalmi el­várások művészi eredménye. A magam részéről ez utób­bi véleményre hajlok. Tud­tommal öt vagy hat olyan filmvígjátékunk áll készen vagy majdnem készen, ame­lyek bemutatása közeljövőben várható. Ezek lényegesen mó­dosítják majd a jelenlegi ké­pet. mas művészetekhez hasonlóan a filmművészet is folyamatosan valósítja meg önmagát. A magyar filmvígjá- ték pillanatnyi — valóban nem optimális — helyzete is egy folyamat része. De mint minden folyamat, ez is válto­zik. S mozgási iránya — ezt a siófoki tanácskozáson el­hangzottak higgadt összegezése is alátámasztja.— reményekre jogosító és pozitív. Takács István A felsofarUasdi művésztelep einülémája. — Kéri Mihály met­szete. s tevőlegesen hozzájárulnak a gombai iskolagaléria megala­pításához. Két kiránduláson is élményt szereztek a művésztelep lakói. A ráckevei szerb templpm, az ácsai házak és fejfák, a gyom­ról klasszicista Iwstély, Pécel, Isaszeg, Tóalmás, Tápiószele rajzvázlatokra inspirált töb­beket. Az elmét mozdító kulturális program része­ként Czine Mihály egyetemi tanár, Czigány György zene- történész, Karsai Zsigmond, Erdélyi Lajos tartott kitekin­tést biztosító előadásokat. Mindez a helybelieknek is él­ményt jelentett, hiszen a mű­vészvendégek mellett e rendez­vényeken a felsőfarkasdi ak és a gombaiak is szép szám­mal vettek részt. Az augusztus 10-től 19-ig tartó művészetelepen a Nagy István csoport tagjai gyara­podtak és gyarapítottak. Él­ményben gazdagodtak, s a felismertetett művészi szép­séggel ajándékozták meg Fel­sőfarkasd lakóit. Szorgalmas baromfigondozók, traktorosok élnek itt a völgyekben jó anyagi és rossz közlekedési vi­szonyok között (öt kilométer­nyi gyalogúira a mendei állo­mástól), telítve jószándékkal és művelődésvággyal. Ök több­szörösen megérdemlik a ter­vezett vándorkiállításokat, festő—munkás találkozáso­kat. Máskülönben olyan népraj­zi terület Felsőfarkasd, hogy indokoltnak látszik védetté nyilvánítása az itteni műem­lékvédelmi táj- és faluegység­nek. Hamarosan képek is je­lezni fogják e vidék neszező szépségértékeit a Nagy István csoport novemberi kiállításán. Losonci Miklós Klasszikusok sajtó alatt A Kossuth Kiadó tervei A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját méltó módon készül ünnepel­ni a magyar könyvkiadás: az MSZMP kiadója, a Kossuth, új és klasszikus műveket ké­szít sajtó alá. A történelmi szerkesztőség gondozza John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című világtörténelmi riport- könyvét, amely ezúttal először jelenik meg illusztrációkkal. A népszerű történelem egyre ke­resettebb sorozatában lát nap­világot Dolmányos István A nagy október című nyolcad- részében érdekes képmellékle­teket kínáló munkája. A Párt- történeti Intézettel közösen ké­szítik elő a Tanúságtevö k harmadik kötetét. Leninnek az évfordulóval kapcsolatban elmondott beszé­deit és cikkeit tartalmazza Az októberi forradalom című te­matikus válogatás. Kádár Já­nos 1957-től e témáról és a Szovjetunió szerepéről szóló beszédeit gyűjti egybe Az in­ternacionalizmus ma című kö­tet. Jövőre emlékezünk meg Ady Endre születésének 100. évfor­dulójáról. Ebből az alkalomból országos vers- és prózamondó versenyt hirdetett — az Ok­tatási Minisztérium és a KISZ KB egyetértésével, támogatá­sával — a Békés megyei Ta­nács művelődési osztálya, a KISZ Békés megyei Bizottsá­ga, a sarkadi Ady Endre Gim­názium és Postaforgalmi Szak- középiskola. Az országos dön­tőt, amelyet 1977. március 18 —21 között tartanak Sarkadon, január 30-ig iskolai verse­nyek, megyei és fővárosi elő­döntők előzik meg. Az orszá­gos találkozón a megyéket két- két, a fővárost tizenkét ver­senyző képviseli és külön in­dulhatnak egy-egy versenyző­vel az Ady Endre nevét viselő iskolák. (Köztük bizonyára benevez megyénkből a rác­kevei Ady Endre gimnázium.) A versenyzőknek egy Ady- vers vagy prózarészlet és egy mai magyar költő versé­nek elmondása kötelező. A versenyen a középiskolák és a szakmunkástanuló intézetek fiataljai vehetnek részt. Ugyancsak részükre hirdet­ték meg az országos Ady Endre irodalmi pályázatot. A pályamunkákat november 30-ig kell megküldeni a me­gyei, illetve fővárosi tanács művelődési osztályára. Egy harmadik pályázatot is meghirdettek a rendező szervek: a magyar irodalmat tanító középiskolai pedagógu­soknak. Az Ady Endre taní­tásának módszertani pályáza­tára beküldendő pályamun­kákat — szintén jeligével — két példányban 1977. január 10-ig kell az Oktatási Minisz­tériumnak megküldeni. A vers- és prózamondó verseny, valamint az ifjúsági irodalmi pályázat győztesei az Oktatási Minisztérium és a KISZ KB közös díjait nyerik el; a módszertani pályázat el­ső helyezettje 4000, másodüt helyezettje 3000, két harmadik helyezettje 1500—1500 forint jutalomban részesül. Különdí- jakat ajánlottak fel ezenkívül a helyi szervek. Munkásművelődés a Forfe-gyárban A brigád igényt teremt Néhány hónapja — interjú- alanyomra várakozva a váci Forte-gyár üzemi könyvtárá­ban — előbb szórakozottan, majd növekvő érdeklődéssel mustrálgattam a polcokat: ar­ra voltam kíváncsi, milyen könyveket szeretnek, keresnek leginkább az olvasók? Az a 470 ember — 80 százaléka fi­zikai munkás! —, aki a szak- szervezet szépirodalmi könyv­tárának rendes, beiratkozott tagja. Önmagámnak feltett kér­désemre empirikus módszerrel kerestem a választ: a könyvek állapotát vizsgáltam. Ame­lyik kopottas — uram bocsá’ rongyos — volt, azt feltehe­tően sokan forgatták. Nos, ilyeneket találtam közöttük: Jókai szinte valamennyi köny­vét és K. Szimonov háborús regényeit, Berkesi Kopjások- ját és Ehrenburg Viharját, T. Capote Hidegvérrel című könyvét és Semprun Nagy utazását, útleírásokat és Ajt- matov kisregényét, Mándy Ivánt és Heinrich Böllt... Mindez most jutott eszem­be, s nem véletlenül: a gyár pártbizottsága ugyanis nemrég megvizsgálta saját — 1973-as — határozatának végrehajtá­sát, amelyet a munkásművelő­dés helyzetének javítása ér­dekében hozott. Több a szakmunkás A vizsgálatot végző bizott­ság példájára hadd kezdjem én is egy kis statisztikával. A gyár fizikai dolgozóinak szá­ma — 1975. december 31-én — 1240 volt; ebből szakmunkás volt 399, betanított munkás 691 és segédmunkás 150 fő. E számok rengeteg erőfeszí­tés, munka után vállalt ta­nulás eredményei. Három év­vel ezelőtt ugyan a fizikai ál­lomány 22,3 százaléka volt szakmunkás, ma pedig 32 szá­zalék; a segédmunkások ará­A DOLGOZÓK ÁLTALÁNOS ISKOLÁIBAN T T • I IJj tanterv és rendtartás Szeptembertől új tanterv lép életbe a dolgozók általános is­koláiban, s azt fokozatosan, legkésőbb három éven belül minden osztályban és oktatási formában bevezetik. Elsőként a munkástovábbképzést segítő tanfolyamokon, amelyekhez a Mindenki iskolája rádió- és tv-adás is kapcsolódik. Az új alapdokumentum az 1966-ban kiadott tantervet váltja fel és a tanított tantár­gyakban egyenértékű a nappa­li tagozatok megfelelő tanter­veivel. Tartalmában igazodik a felnőttek igényeihez, illetve azokhoz az igényekhez, ame­lyeket velük szemben a mun­kahely, a társadalom támaszt. Az utóbbi 10 év változásá­nak, fejlődésének megfelelően alakul a fakultativ tantárgyak tartalma is. Az általános isko­lai felnőttoktatással szemben megnövekedett igényekhez igazodik az az intézkedés, amely szerint a jövőben a fa­kultatív tantárgyak — a csa­ládi életre nevelés, a jogi1 is­meretek, az egészségvédelmi ismeretek, valamint a rajz és rajzolvasás — közül egyet a hetedikeseknek és a nyolcadi­kosoknak kötelezően választa­niuk kell. Tartalmában gazdagodik az esti tagozatokon már koráb­ban bevezetett, úgynevezett közművelődési program is: szeptembertől lehetővé válik, hogy ezekkel a' 48 órás fakul­tatív művelődési alkalmaikkal a más oktatási formákban ta­nulók is éljenek. A dolgozók általános isko­lájának új rendtartása is 1976. szeptember 1-től lép hatályba. nya az akkori 22,6-ról a múlt év végéig 12,3 százalékra 1 csökkent! , Hasonló fejlődésről tanús­kodnak az iskolai végzettség statisztikai adatai: 1973-ban az általános iskolai nyolc osz­tályos végzettséggel nem ren­delkező dolgozók száma 261 volt, tavaly pedig 205; a kö­zép- és szakközépiskolát vég­zett szakmunkások száma há­rom éve meg sem közelítette a százat, 1975 végén pedig 127 volt; a közép- és szakközép­iskolai végzettségű betanított munkások száma csaknem kétszeresére, 104-re növeke­dett. A művelődési igények fel­keltésében nagy szerepet ját­szanak a szocialista brigádok, amelyeknek kulturális • válla­lásai önmagukban is igénylik a szakmai és politikai to­vábbképzést, az önművelést. A Forte-gyár maximális se­gítséget nyújt az effajta igé­nyek kielégítéséhez. Aki már egyszer rákapott Bármily különösen hangzik, a legnehezebb arra rávenni az embereket, hogy fejezzék be az általános iskola nyolcadik osztályát, mondják a pártbi­zottság vezetői. Pedig fontos kérdés ez, hiszen még az év eléjén is 57 — 45 évesnél fia­talabb — dolgozónak hiány­zott az általános iskolai vég­zettsége! Annak ellenére, hogy a vállalatnál 1970 óta műkö­dő, kihelyezett tagozaton ed­dig 102 dolgozó kapta meg a nyolcadik osztályos végbizo­nyítványát. Ügy látszik, aki már egyszer rákapott a tanulás ízére, fel­ismerte annak hasznát, azt könnyebb továbbtanulásra ösz­tönözni. Erre utal az a tény, hogy jelenleg is 37 fizikai dol­gozó tanul középiskolában, 22 a szakmunkások 3 éves kö­zépiskolájában. A vállalat különös gondot fordít a szakmunkásképzésre. Ennek itt két járható útja van, az egyik az országos képzés keretében, az ipari iskola ré­vén, a másik a vegyipari szakmunkásképző kihelyezett tagozatán. A pártbizottság 1973-as határozata nyomán különösen az utóbbi iránt nőtt meg az érdeklődés, 1974—75- ben 47-en tettek sikeres vegy­ipari szakmunkásvizsgát. A termelés közvetlen irányí­tásában fontos szerepet játszó művezetők szakmai tovább­képzését a NIM Továbbképző Intézete segítségével biztosít­ják; 1974-ben 41 művezetőt oktattak az Esztergomból ki­járó tanárok. Nem kívánok részletesen ki­térni — a pártbizottság sem tette — ezúttal a munkásmű­velődés harmadik — szerves — részére, a politikai oktatás eredményeire, hiszen azt éven­te felmérik, számon kérik a oártszervezetek. hadd közöl­jem csupán azt az örvendetes tényt, hogy a marxista esti • középiskolát a tavalyi év vé­géig 175, az esti egyetemet 17 fizikai dolgozó végezte el. Gazdag választék a KISZ-klubban A műveltség elválaszthatat­lan része a kulturális érdeklő­dés, a művészetek szeretete, az ilyesfajta élményszerzés. E tekintetben a szocialista bri­gádok járnak az élen, de szo­rosan felzárkózott mögéjük a fiatalok kulturális nevelésére törekvő KISZ-klub. Ragad­junk ki néhányat az utóbbi rendezvénynaptárából, az 1975 —76-os évben; Tolcsvaiék előadása" a népdal eredetéről, a folklórról és a beatzenéről; így élt Albert Schweitzer — dr. Marek Antal előadása; Belpolitikai fórum, Szabó Já­nos, a Magyar Ifjúság főszer­kesztője, és Külpolitikai fó­rum Korolovszky Lajos kül­politikai szerkesztő közremű­ködésével ; KlSZ-alapszerveze- tek irodalmi vetélkedője; a váci zeneiskola végzős növen­dékeinek hangversenye; mind­ezek, valamint az ifjúsági klu­bok vetélkedője monori dön­tőjéről elhozott második díj a Forte-gyári fiatalok szelle­mi igényességét fémjelzik. A gyár évente mintegy 100 ezer lorintot fordít kulturális célokra: előadások, tanfolya­mok díjaira, könyvtárfejlesz­tésre, az — itt aztán igazán életképes — fotoszakkörre, a társadalmi ünnepségek méltó megrendezésére stb. A szakmai érdeklődés ki­elégítését tízezer kötetes műszaki könyvtár és — a pártbizottsági ülés határozata nyomán — meghoszabbított nyitva tartási idő szolgálja. Határozat született arról is, hogy egyről kettőre kell emel­ni a közönségszervezők szá­mát, és minden műhelybizott­ság mellé kultúrfelelőst kell beállítani. És az ingázók? Az elért eredmények sem feledtetik a kisebb kudarco­kat, gondokat a váci Forte­gyárban. Azt például, hogy a bejáró munkások kulturális nevelése máig ifiegoldatlan, s hogy ezen nem is tudnak se­gíteni, amíg a vasúti menet­rend ennyire nem veszi fi­gyelembe a mflszakváltás ide­jét; azt például, hogy tavaly- előtti 270 ezerről tavaly 220 ezerre csökkent a gyárban az az összeg, amit a dolgozók könyvvásárlásra fordítottak; avagy azt például, hogy ma még a gyáriak nem ismerik eléggé a szép, új művelődési központ gazdag kínálatát. Az általános műveltség to­vábbi gyarapításának koordi­nálására a gazdasági és párt­vezetés oktatási előadó beállítá­sáról döntött nemrégiben: el is kél egv olyan gyárban, ahol csupán állami oktatásban 140 —160 ember vesz réczt évente! Nyíri Éva l Az Ady-co.nlenáriumra Pályázat, vers- és prózamondó verseny

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom