Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

/ EGYÜTT, AKAR A MUNKÁBAN Kirándul a brigád Fanyar gyantaillatot hinte­nek a büszke tartású fenyők. A tűlevelek alatt enyhül a ful- lasztó meleg, s amikor a „meggyesen” elporol a déli busz, a jóízű sertéspörköltet bőkezűen porciózza Nagy Lászlóné, a Monorvidéki ÁFÉSZ pénztárosa. Divatos slágert harsog a magnó, majd jókedvű nótázástól, dalolástól lesz hangos Üllőn a Fácános erdő. Egész napos kirándulást szer­vezett ugyanis a Monorvidéki ÁFÉSZ Veres Pálné szocialis­ta brigádja, amely a napok­ban kapta meg a mozgalom aranyjelvényét. A nem min­dennapos kitüntetés némi pénzjutalommal is jár. — Persze, nemcsak szórako­zás, közös, családias kirándu­lás van az értékes elismerés mögött, hanem komoly üzemi, politikai és társadalmi munka is, hiszen a naprakész belső adatszolgáltatás alapja a pon­tos statisztikának, a hiteles fél­évi, év végi mérlegnek is. Az első lépés a bér- és pénz­ügyi csoportnál kezdődik, amelynek minden dolgozója tagja a Veres Pálné brigád­nak. A 22 fős kollektívában egy-egy dolgozó betegsége nem okoz gondot, zavart, lemara­dást a munka ütemében. Meg­osztják, elvégzik, még a be­teg meglátogatására is jut idő. A követendő, kedves figyel­messég még a gyógyulásit is elősegíti, enyhíti a fájdalmat. A képekkel teli, díszes nap­lók elárulják, hogy áz egyet­len férfit számláló kis közös­ség majd minden tagja a jól végzett, lelkiismeretes mun Ica jutalmaként járt már Auszt­riában, Csehszlovákiában. Az NDK, az NSZK, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Olaszország sem ismeretlen előttük, a ha­zai gyógyfürdőkről nem is be­szélve. Nagy részük kiváló dolgozó, j Érdemes hát jól dolgozni eb­ben a szövetkezetben. — Őszintén örülünk egymás sikerének — mondja Nagy Lászlóné, akit a szakszervezeti mozgalomban végzett kima­gasló munkájáért a SZOT-ok- levéllel tüntettek ki. Kiss Tiborné, Tóth Józsefné, Juhászné, Kampó Ferenc szak­mai továbbképzésen vettek részt. A társadalmi tisztségek egész sorával dicsekedhet a brigád. Juhászné pártvezetősé- gi és pártbizottsági tag. A ne­gyedszázados törzsgárdatag, Szűcs Ferencné, a számvizsgá­ló bizottság elnöke. Nagy Lászlóné gazdasági felelős. Berecné pártbizalmi, Vargáné szakszervezeti bizalmi. Jelen van a brigád a Járási Népi Ellenőrzési Bizottságban, a Vö­röskeresztnél. Berecné, Kissné a Takarékszövetkezet vezetősé­gi tagjai, akad közöttük szép eredményeket elérő könyvbi­zományos is. Persze, a hasznos szórako­zásról sem feledkeznek meg. Családostul tekintették meg a szegedi ünnepi játékok egyik előadását. Két napon át a Du­nántúl értékes műemlékeiben gyönyörködtek. Kiss Sándor NEM ÖREGSZIK A martinász Lee Gábor olyan ember, akiről első látásra meg lehet állapítani: vasas. Középmagas, széles vállú, és a tenyere... Nincsen olyan ötujjas kesztyű, amelybe be­leférne. Vecsési, Somogyi—Bacsó úti otthonában kerestük fel. — Oltott meszet töltök bele •— mondja, és egy földkupac­ba döfi az ásóját. — Szeretném még az idén tatarozni — mutat a nagy ház felé. Léé Gábor 12 évesen sze­gődött el a mai Lőrinci Hen­germű elődjébe, csillét vonó lovat vezetni, de még 18 éves sem volt, amikor már a Mar­tin-kemence mellé állították. Nyugdíjkorhatárát jóval túl­lépve, csak az idén vette le végleg az azbesztburkolatú munkaruháját. — Hogy mennyit kerestem? — vakarja meg a fejét. — A nyugdíjam 4500 forint. A nyá­ri kánikulában, amikor a hő­mérő 40 fokot mutatott, mi hűsölni ültünk ki az udvarra. A Munka Érdemrend arany fokozatát a múlt év április 4-én tűzték mellére a Parla­mentben, de kapott kitüntetést az 50 éves szakszervezeti mun­káért és árvízvédelemért is, és amint mondja, úgy érzi, erre szolgált rá legjobban. 40 éves volt, amikor a gyerek­kora óta dédelgetett vágyát valóra válthatta. Amatőr bú­vár, s békaember lett. Szabad­sága nagy részét és minden szabad idejét-a Dumán töltötte. Versenyeket nyert, ezért szá­mon tartották. 1972-ben Sze­gedre rendelték, társaival együtt egy veszélyes buzgárt kellett elzárnia. — A vízügyi mérnök e sza­vakkal fordult felénk — me­séli. — A munka életveszélyes, csak az merüljön, aki... A szavába vágtam. Én vagyak a legöregebb, mivel a többiek alig lépték még át a 20. élet­évüket. A gyermekeim nagyok, feleségem meghalt. — Nem folytatja. Az eget 'kémleli, az­tán hátat fordítva mondja: — Egy fél óráig tartott a buzgár betömése. — Nem tudok munka nélkül élni — fakad Id, már az elő­szobában. — Ha a házam ta­tarozásával végzünk, visszame­gyek a gyárba. — Sokat töprengtem: hol kezdődik, és mikor nincs ér­telme az életnek. A munká­nál. Rájöttem: a semmittevés céltalanná teszi az életet. ★ — Nem érzem még öregnek magam, éppen ezért nem elé­gít ki az itthoni, a ház körüli munka, mert ezt munkaidő után is elvégzem. Látta a ker­temet, a szőlőt most perme­teztem be, egy gazt sem talál­ni benne, de ilyen volt a Vö­röshadsereg úti portám is, ugyanis onnan költöztünk ide. A fiammal építettük ezit a házat, közösen. Két felnőtt fia és öt unoká­ja van. A fiatalabb fiúval la­kik egy fedél alatt. Fényképe­ket tesz elénk. Ez a legna­gyobb unoka, emez pedig a legkisebb. Ragyog szemében a büszkeség. Kovács György MOHOMIDfB A P/E S T M E G Y,;E I HÍRLAP K 0 L Ö M K I ADA S Á~ XVIII. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1976. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK Helytállásuk, lelkesedésük példa a fiatalok számára Kitüntették a MEZŐGÉP Vállalat törzsgárdatagjait ünnepi esemény színhelye volt tegnap, csütörtök délelőtt 10 órától a Monori Mező­gazdasági és Élelmiszergép G gártó és Szolgáltató Válla­lat ebédlője. A két hosszú sorban, elhelyezett asztalok körül ezúttal ott ültek mind­két gyár és a gyáregységek képviselői. Valamennyien — mintegy hatvanan — a vál­lalati törzsgárda tagjai, s a MEZÖGÉP-nél, már évek óta hagyomány, hogy közvetlenül augusztus SO-a előtt jutalmazzák meg a munkahelyükhöz hosszú ideje hűséges dol­gozókat. Az ünnepi gyűlést dr. Ben- csik Mihályné, párttikár nyi­totta meg, majd átadta a szót Pék Lajosnak, a VSZB titká­rának, aki meleg szavaikkal méltatta a törzsgárda jelentő­ségét, tagjainak áldozatos munkáját, eredményeiket. Az ifjú kommunisták ne­vében — akik néhány szál virággal is kedveskedtek idő­sebb munkatársaiknak — Léé Sándor, a vállalati KISZ- szervezet cs.úcsvezetőségének tagja köszöntötte a megjelen­teket. — A törzsgárdisták, az idősebb dolgozók helytállása, újat termető lelkesedése és a nehézségeket leküzdő kitar­tása példa a fiatalok számára — mondotta. Ezután dr. Sándorfi László, a vállalat igazgatója kedves kötelességének tett eleget: át­nyújtotta a kitüntetéseket, a jutalmakat és az okleveleket. Az alapítók, akik még a sonkát emlegetett hőskor­ban, a MEZÖGEP gyárai­nak jogelődjeinél a gépál­lomásokon kezdtek cl dol­gozni, már negyedszázadot töltöttek el egy munka­helyen. Számukra a köszönet és az elismerés szimbóluma a vál­lalat emblémájával díszített aranygyűrű, amelyet megha- tottan vett át a tizennyolc dolgozó: Aranyos Béláné (2. sz. gyár, Budapest), Áreldt Györgyivé (1. sz. Gyár, Monor) Balázs Sándor (rákoskeresz­túri gyáregység), Farkas Vin­ce '(Budapest), Magyar Antal (Budapest), Marsaié1 k Pál (Bu­dapest), Mókus János (Bu­dapest), Papp Sándor (érdi gyáregység), Rácz Antalné (Budapest) id. Rürich András (Budapest), Sándor Pál (Bu­dapest), Somfai Ödön (válla­lati közipont, Monor), Stógel Ervin (Budapest), Szabó Fe- rencné (Budapest), Szanyi Ferenc (ceglédi gyáregység), Szilágyi Lorándné (Budapest), Szógrádi Sándor (Budapest), és Valkovszki György (Buda­pest). Tizenkelten a 20 éve a vállalatnál dolgozók kö­MŰSOR MOZIK Ecser: A bosszúállók. Gyöm- rő: Árvácska. Gomba: Sher­lock Holmes magánélete. Mag­lód: Kopernikusz. Mende:Han- nihál tanár út. Monor: Hogyan fojtsuk vízbe...? Nyáregyhá­za: Azonosítás. Péteri: Az el­veszett kutya. Pilis: A rejtel­mes sziget. Tápiósáp: Hóki­rálynő. Űri: Joachim, dobd a gépbe! üllő: Lila ákác. Ve- csés: A gerolsteini kaland. MŰVELŐDÉSI HAZAK Gyömrő: 19.30 órakor: Ma- gyarnóta-, népdal-, operettest. Közreműködnek • Jákó Vera, Talabér Erzsébet, Szolnoki Gyula, Hollay Bertalan, Vörös Kálmán és népi zenekara. 21— 02 óráig bál, az Amphora együttes közreműködésével. Mende: községi ünnepély a művelődési ház nagytermében. 18—21-ig József Atila ifjúsági klub, 14 órától gyerekklub. Pé­teri: 20—24-ig zenés klubest. Népsserű a Páva-kör Táncosok, dalosok — Mendén A mendei művelődési otthon színpadának egyik sarkában hegedű, trombita és zongora­kíséret szolgáltatja a talpalá- való zenét. Középütt fiatalok ropják a táncot, amit olykor meg-megállít, s a lépéseket, mozdulatokat finomító tanácso­kat ad Tréfák Istvánná, a mű­velődési ház igazgatója. Ezen az estén a Páva-kör tartja próbáját. Elmentek a fiúk — Páva-körünk igen fiatal, ez év júniusában alakult. Ti­zenkét tagú a népi tánccso­portunk, huszonöt tagú a ve­gyes kórusunk. Dicséretükre legyen mondva, hogy a közös próbákra mindig eljönnek — mondja a művelődési ház igazgatója. — Persze, önszántamból aligha jöttem volna el — ne­vet Guth János, az egyik tán­cos. — Az egyik júniusi es­tén a presszóban ácsorogtam, amikor a művelődési ház igaz­gatója tréfásan rám szólt, hogy az alakuló tánccsoportban ne­kem pedig táncolnom kell! — És azóta is itt maradt... — Igen. Megszerettem a né­pi táncot. Az egyik leánytáncos, Kra­mer Valéria, gimnáziumi ta­nuló, kicsit bánatosan mondja: — Két fiú, Petka Pista és Németh Gyuszi bevonult kato­nának. Egyikük éppen az én párom volt... — Most kivel táncol? — Ivanics Gyurival. Meg­értjük egymást, de1 a két fiú azért hiányzik együttesünkből. Megenyhült a férj Még a fiatal népi táncosoké a színpad, amikor a teremben gyülekeznek már a vegyes kó­rus tagjai. Mészáros Jánosnét, a kórus egyik szólóénekesét Bözsi né­ninek szólítja mindenki: — Mindig is szerettem éne­kelni, táncolni. Ma is öröm, ha énekelhetek. Hetvenkét évével legalább tízet letagadhatna Oláh Lászió- né nyugdíjas: — Amint hallottam, hogy Páva-kör alakul, kértem a férjemet, hadd mehessek én is. Szó se lehet róla, mondta, meg­szólnak majd az emberek ... — Végül mégiscsak bele­egyezett? — Fiam és menyem közben­járására megenyhült, s ma már ő figyelmeztet: igyekezz, mert elkésel a próbáról! összehajtott- papírt szoron­gat a kezében Benyovics Mi­hályné háziasszony. — Üjabb nótát hoztam, ta­nár úr! Szövegét anyósomtól hallottam, leírtam néhány so­rát is—mutatja a kézzel íro.t papirost Fejes Ferenc iskola- igazgatónak, alti a Páva-kör vegyes karét tanítja az ének­lésre. A népi táncosok után a ve­gyes kórus lép színpadra. Ren­deződnek a sorok, felhangzik a népdalcsokor, majd Mészá­ros Jánosné és Richter Károly- né szlovák nyelven szólót éne­kel. Népviseletbe öltözve Az idősebbek mellett persze ott vannak, s azokkal együtt énekelnek a Pestre járó, és a helyben dolgozó fiatalok is. — Szerepléskor népviseletbe öltözve énekelünk — mondják a próba szünetében az asszo­nyok. — A csipkés alsókat színes brokátselyem szoknyák takarják, erre mi fekete, a lá­nyok fehér kötényt kötnek, fe­hér a blúzunk is. Az öltözetet mendei slingelt fejkötő, a lá­nyok hajában szalag egészíti ki. — A férfiak — ők tudják, miért — népviselet helyett mai öltözékben lépnek a közönség elé. Búcsúzóul a művelődési Ott­hoz igazgatója mondja: — Ellenszolgáltatás nélkül, fáradtságot nem ismerve sokat segített a népviseleti ruhák varrásában házunk gondnoka, Borbás Jánosné. Nagy segít­ségemre van Barabás Gézáné is, aki nemcsak zongorázik, hanem táncolni is tanítja a fiatalokat. A, vegyes kórus ve­zetője Fejes Ferenc iskolaigaz­gató, szintén remek munka­társ. Jandó István zül pénzjutalomban ré­szesültek. A törzsgárda jelenlévő többi tagja okle­velet, jelvényt, illetve szintén pénzjutalmat ka­pott. Az ünnepség hivatalos része után a jelenlevők rövid ideig még együtt maradtak, s koc­cintottak a kitüntetésekre, egymás egyéni és a vállalat dolgozóinak közös sikereire. A törzsgárda összetartó ere­je, kezdeményező lendülete az újabb eredmények bizto­sítéka. V. J. Vecsési ősz A vecsési művelődési ház gazdag programot ígér szep­temberre. Nyolcadikán a kert­barátok gyűlnek össze, és szívesen látnak vendégeket is. A Kerti gyümölcsök osz­tályozása címmel Savanyú István, a kör elnöke tart is­mertetőt, de szó esik majd arról is; hogyan lehet még több első osztályú gyümölcsöt termelni. Vecsésen egyre töb­ben kedvelik meg a gyü­mölcstermelést, s ültetnek gyümölcsfát. Éppen ezért va­lószínűleg sokan kíváncsiak lesznek 'majd az előadásra. A hagyományoknak meg­felelően az idén ismét meg­rendezik a „Vecsési ősz” programját. Ennek keretében szeptember 17—20 között ér­dekes és rendhagyó kiállítás lesz a nagyteremben. A kert­barátkor és a Ferihegy Mgtsz zöldséget, s gyümöl­csöt állít ki, a Pest megyei Növényvédő Állomás pedig vegyszereket, s a helyes hasz­nálatukat szemléltető képe­ket. A' vecsési búcsú, ha már nem is tart, két napig, de még ma is számottevő ese­mény a községben, ezért ha­tározott úgy a művelődési ház vezetősége, hogy a szo­kásoknak megfelelően az idén is megtartja a búcsúbált, mégpedig a Jókai szabadtéri színpadon. AZ ELSŐ HÁROM KÖZÖTT Egységes9 képzett raj Egységes, képzett raj. Ez a felvétel Vecsésen, a járási tűzoltó- versenyen készült, ahol III. helyezést értek el. — Ha felröppen a tűzkakas, rémület szorongatja az ember szívét. A tüzet jelző harang­zúgás hallatán, minden épkéz­láb emberben közös a segítő- szándék, erős lesz, aki gyenge volt! Tősér János, a Vetőmagter­meltető és -Értékesítő Vállalat monori üzemének tűzoltó- parancsnoka fogalmaz ilyen szép szavakkal, amikor a tűz­oltók áldozatos munkájáról be­szél. Ezt, mint mondotta, nem lehet csak pénzért csinálni. Ehhez társadalmi felelősség, emberség kell! Tizennyolc létesítményi tűz­oltó felkészülését irányítja, el­méleti és gyakorlati képzésü­ket vezeti. Törzsőrmesteri rangban van. 21 éve társadal­mi tűzoltó: Fekete István és Mlnár Pál még nála is „idő­sebb”, szolgálati idejük meg­közelíti a 25 évet! — Egységes, képzett raj — mondta róluk Fülöp József, a monori járási tűzoltóparancs­nok. — Minden tűzoltóverse­nyen ott vannak az első három helyezett között! Ez rangot je­lent, minősítést. A tűzoltóhatóság ellenőrzé­seinek jegyzőkönyvei, még megtoldják ezt az elismerést. A tűzvédelem hatékonysága, a tűzrendészed felkészülés pél­dás az üzemben. Egy-egy üveg­bura hiányától eltekintve, min­den a helyén van, a szertár­ban rend, készenlét. Nem va­gyunk babonásak, ezért leír­juk: a gyáron belül még nem volt szükség a gyors közbe­avatkozásra! Ott voltak azon­ban a Vetőmag tűzoltói a Ke­fegyár, a Móricz Zsigmond ut­cai lakóház oltásánál, ahol ép­ségüket kockáztatva, az üszkös gerendák között mentették, amit még lehetett... A vetömagváilalat tűzvé­delmi bizottsága jól és rend­szeresen koordinálja a tűzvé­delmi munkát. Műszaki, anyag- ellátási gond nincs. 1975-ben több mint félmillió forintot fordítottak vízitároló építésé­re, tűzvédelmi felszerelések (tömlőik, sugárcsövek, poroltók stb.) beszerzésére. A vállalat igazgatója felelősségteljes fel­adatának tekinti a tűzvédel- I met, a hatósági rendelkezések | maradéktalan megtartását. Ö maga is ellenőriz, ott van a versenyeken, jutalmaz, s ha kell, büntet. Az utóbbira azon­ban ritkán van szükség. A tűzoltók kötelességtudóan vég­zik feladatukat, valamennyien tapasztaltak, összesen 200 év gyakorlat van mögöttük, szin­te egyedülálló ez a létesítmé­nyi tűzoltók között. Nem vé­letlen tehát, hogy parancsno­kuknak, Tősér Jánosnak ma, augusztus 20-án adják át ki­tüntetését, a kiváló szolgálat elismeréséül. Ilörömpő Jenő Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván:] dr. Pénzes János (Gomba). I Gyomron és Péteriben: köz­ponti ügyelet (Gyömrő, Stein­metz kapitány u. 12.; telefon: 26). Monoron és Monori-erdön: központi ügyelet (Monor, Pető­fi Sándor u. 30.; telefon: 407). Mendén: dr. Gáspár István (Sülysáp). Maglódon és Ecse- ( ren: dr. Pápes Tibor (Maglód). Pilisen, Nyáregyházán, Csév- haraszton és Vasadon: dr. Illa­nt ez Elemér (Pilis. Rákóczi út. 13). Sülysápon és Úriban: rlr. Gáspár István. Üllőn: dr. Ba­lázs László, 21-én: dr. Leyrer Lóránt. Vecsésen: dr. Szilvás Balázs, 21-én: dr. Németh Gá­bor. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Hai- my-telepi. Ügyeletes állatorvos: dr. Czegládi László (Csévharaszt, állami gazdaság). Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton 12- től 17 óráig és vasárnap reggel 8-tól 17-ig (13-tól 15-ig ebéd­szünet!) Monoron. a főtéri gyógyszertárban, egyéb idő­pontban az ügyeletes állator­vos lakáscímén. 4 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom