Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

* 1976. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK El nem kötelezettek Befejeződött a colomból konferencia Következik: Havanna Az el nem kötelezett orszá­gok ötödik konferenciáján csü­törtökön a zairei külügymi­niszter, Li Kung Ju szingapú­ri miniszterelnök, Lansana Beavogui, Guinea miniszterel­nöke, Szufanuvong herceg, a Laoszi Népi Köztársaság elnö­ke és Agostinho Neto, Angola miniszterelnöke, Faruk Kad- úumi, a Palesztinái Felszaba­dítása Szervezet politikai osz­tályának vezetője kapott szót. A felszólaló küldöttek nagy része az egyik legfontosabb feladatot abban jelölte meg, hogy el kell érni a gazdasági önállóságot, meg kell szaba­dulni az imperialista függőség­től az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a szállítás te­rületén. A felszólalók azt is hangsúlyozták, hogy az impe­rializmus ellen vívott politikai harc továbbra is a legfonto­sabb tényező az el nem köte­lezettek mozgalmához tartozó országok tevékenységében. A kapitalizmus, amely súlyos gazdasági válságon megy át, a maga nehézségeit a fejlődő országok népeire próbálja át­hárítani, ezért gazdasági téren fokozni kell az imperialistael­lenes harcot. Szirimavo Bandaranaike asz- szony, Sri Lanka - miniszterel­nöke, az el nem kötelezett ál­lamok csúcsértekezletének há­zigazdája, csütörtök délben kö­zölte, hogy a konferenciát a tervezett időpontban, tehát csütörtökön késő este befeje­zik. Az általános vita folytató­dó felszólalásaival egyidejűleg a külügyminiszterek is- össze­ülnek, hogy elvégezzék az utol­só simításokat a kiadandó do­kumentumokon. A moszkvai Pravda Colom- bó'oa kiküldött tudósítói az el nem kötelezettek csúcsértekez­letét kommentálva rámutat­nak, hogy a gazdasági kérdé­sek rendkívül fontos helyet foglalnak el a küldöttek be­szédeiben. Érthető ez, ha meg­gondoljuk, hogy a fejlődő or­szágok, általában a rövidebbet húzzák a tőkés világgal való. gazdasági kapcsolatokból. Ér­zékeny veszteségek érik őket a tőkés piacon való áringadozá­sok és a dühöngő infláció kö­vetkeztében. „A fejlődő orszá­gok felvetik egy új, igazságo­sabb gazdasági világrend lét­rehozásának szükségességét.” Az. el nem kötelezett orszá­gok’ állam- és kormányfői ötö­dik értekezletének záróülcse helyi idő szerint augusztus 20- án 00.38 órakor megkezdődött. Az állam- és kormányfők elfogadták a csúcsértekezlet dokumentumait: a politikai nyilatkozatot, a gazdasági nyi­latkozatot és a gazdasági ak- c.óprograinoi. Az elnöklő Bandaranaike asszony, a vendéglátó Sri Lan­ka kormányfője bejelentette, hogy az el nem kötelezett- or­szágok 6. csúcsértekezletét Ha­vannában tartják. LUNA-24 Vissza a Földre A Lima—24 szovjet automa­tikus űrállomás sikeresen vég­rehajtotta munkaprogramját a Holdon. Csütörtökön az űrállomás le­szálló egységéről „Hold—Föld” űrrakéta indult a Föld felé. Az űrrakéta visszatérő egységében holdkőzetminták vannak. Mint ismeretes, a Lima—24 automatikus űrállomás szerdán moszkvai idő szerint 9 óra 36 perckor sima leszállást hajtott Ötvenhét palesztin fiatal érkezett Berlinbe, az NDK fő­városába. A fiatalok valamennyien a bejrúti Teli Zaatar me­nekülttáborban éltek, s átmeneti otthonra találtak most az NDK-ban. végre a Válságok-tengere dél­keleti körzetében. A leszállás után ellenőrizték az űrállomás fedélzeti rendszereit, megha­tározták helyzetét a Hold fel­színén és földi utasításra meg­kezdődött a kőzetminták vé­tele. A kőzetminták vételére szol ­gáló berendezés mintegy két méter mélységű fúrást végzett a Hold felszínén. Az így ka­pott kőzetmintákat az űrrakéta visszatérő egységének konténe­rébe helyezték és hermetizál- ták. Az űrrakéta a holdkőzettel együtt csütörtökön, moszkvai idő szerint 8 óra 25 perckor in­dult el a Föld felé az űrállo­másnak a Hold felszínén ma­radt leszálló egységéről. A ra­kéta visszatérő pályájának adatai közel állnak a tervezett­hez. A visszatérő egység a hold­kőzetmintákkal augusztus 22- én száll le a Szovjetunió terü­letére. A Föld felé haladás közben az űrrakétával fenntartott táv­közlési kapcsolat segítségével pályamódosításokat hajtanak majd végre. A felkutató esz­közöket a szükséges készült­ségbe helyezték. KRIM-FELSZIGET Brezsnyev—Honecher ta IáIkozó L eonyid Brezsnyev, az. SZKP Központi Bizottságának főtitkára, csütörtökön a Krím félszigeten találkozott Erich Koneckerrel, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának főtitkárá­val, aki üdülésre érkezett a Szovjetunióba. A találkozón áttekintettek több olyan nemzetközi prob­lémát, amely nagy jelentősé­gű az enyhülési folyamat erő­sítése és az államok közötti békés együttműködés kialakí­tása szempontjából. A két pártvezető megerősítette a Szovjetunió és az NDK el­tökéltségét arra, hogy a jövő­ben is konstruktívan hozzá­járulnak a békéhez, a biz­tonsághoz és az együttműkö­déshez Európában. Ezzel kapcsolatban megálla­pították, hogy bizonyos körök kísérletei az NDK szuverén jogainak megsértésére, a bel- ügyeibe való beavatkozásra, nincsenek összhangban Hel­sinki szellemével, az európai béke érdekeivel. Ezeknek a kísérleteknek semmilyen táv­latuk nincs, a továbbiakban is mindkét ország ellenállására találnak majd. A találkozót a szívélyes­ség, az elvtársi kölcsönös megértés és a teljes nézet- azonosság jellemezte. Dörögnek a fegyverek Libanonban Libanonban folytatódnak a harcok, de az „igazi” hegyvi­déki csata tulajdonképpen még nem kezdődött meg — jelen­tette csütörtökön az AFP. A francia hírügynökség szerint a libanoni konzervatív kereszté­nyek és „Szíriái szövetségeseik” szerdán „utolsó lehetőséget” adtak a palesztinaiaknak a jú­lius 29-én létrejött szíriai— Palesztinái megállapodás vég­rehajtására és hegyvidéki ál­lásaik kiürítésére. Ha erre nem hajlandók — fűzi hozzá az AFP hírügynökség — akkor a csata elkerülhetetlen. A libanoni haladó erők és a velük szövetséges palesztinok azonban cáfolták az állítóla­gos tárgyalások hírét. A WAFA palesztin hírügynökség a hala­dó erők egyik katonai vezető­jének nyilatkozatát közölte, amely szerint a baloldali fegy­veresek „elhatározott szándé­ka”, hogy megőrzik Bejrút- környéki hegyvidéki állásaikat. Kamal Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt elnöke pedig ismételten kijelentette „a há­ború hosszú, a hegyvidéki csa­ta döntő lesz”. Egy palesztin szóvivő — ugyancsak, az UPI értesülése szerint — azt mondotta, hogy az ajánlatot „gondosan tanul­mányozzák”, de nem valószí­nű, hogy a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet mindaddig, amíg nem teljesítik elsőrendű követelését — azt ugyanis, hogy az összes szíriai csapatokat vonják ki Libanonból — hoz­zájáruljon1 hegyvidéki állásai­nak kiürítéséhez. „Ha a ke­resztények támadnak — mon­dotta — készek vagyunk a harcra.” rök és térségbeli szövetsége­seik tevékenységének, a közel- keleti helyzet rendezetlenségé­nek következménye. Ezek az erők a libanoni fegyveres harc kiterjesztésére, a haladó nem­zeti front felszámolására, az ország kettéosztására, a Pa­lesztinái felszabadító mozga­lom megsemmisítésére töre­kednek. Az MSZMP és az L KP kép­viselői állást foglaltak a li­banoni vérontás inielőbbi meg­szüntetése, a válság politikai eszközökkel történő rendezése mellett. Kifejezték meggyőző­désüket, hogy a libanoni belső konfliktust külső erők beavat­kozásától mentesen a libano­niaknak kell megoldaniuk oly módon, hogy az biztosítsa az ország egységét, függetlensé­gét, békés, demokratikus fejlő­dését. a Libanoni KP képvise­lője hangsúlyozta, hogy a Szí­riái csapatok kivonása Libanon területéről meghatározó jelen­tőségű lenne a libanoni válság békés, demokratikus alapokon való rendezésében. Elítélték Izraelnek a Libanon szuverenitását sértő kalózak­cióit, amelyekkel megpróbál­ják blokád alá vonni a libano­ni partokat. Az 'MSZMP képviselői ismé­telten kifejezték pártjuk szo­lidaritását a Libanoni Kom­munista Párttal, a libanoni ha­ladó nemzeti erőkkel, a Palesz­tinái felszabadítási mozgalom­mal, és támogatásukról biztosí­tották őket az imperializmus, az izraeli agresszió, a libanoni és az arab reakció ellen foly­tatott harcukban. Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására augusztus 19-én látogatást tett Budapesten Nádim Ab­del Szamad, a Libanoni Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. A Libanoni KP képviselő­jével megbeszélést folyta­tott Győri Imre, az MSZMP KB titkára és dr. Berecz János, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának Vezetője. A két párt képviselői hang­súlyozták, hogy a libanoni vér­ontás elhúzódása a libanoni reakciós erők és az őkét támo­gató amerikai imperialista kö­Carter ellenfele Győzött Gerald Ford a köztársasági párt elnökjelöltje. A párt Kan­sas Cityben ülésező kongresz- szusán 1187 küldött Ford, 1070 Ronald Reagan jelölését tá­mogatta a közép-európai idő szerint csütörtökön reggel ren­dezett szavazáson. NYUGAT-BERLIN A csillagtúra elmaradt öt éve lesz hamarosan an­nak, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Franciaország nagy­követei aláírták azt a megál­lapodást, amely Nyugat-Ber- lin neve mellől eltörölte az „erőd” jelzőt. A német munkás—paraszt állam területének középpont­jába ékelődött város a meg­előző 25 évben nemegyszer volt világháborúval fenyege­tő válság indoka, és az egyez­mény megkötése akkor alap­vetően rendezte a helyzetet. A megállapodás egyik fontos cikkelye a tranzitközlekedés vitás kérdéseit rendezte, ki­mondva, hogy „polgári sze­mélyek és javak átmenő for­galma Berlin nyugati szekto­rai és a Német Szövetségi Köztársaság között közúton, vasúton és vízi utakon a Né­met Demokratikus Köztársa­ság területén át megkönnyít- tetik és mentes lesz az aka­dályoktól”. ( A szovjet kormány ezt a ki­jelentését az NDK miniszter- tanácsával egyetértésben tet­te meg. Természetes, hogy a megállapodásnak két oldala volt, s a nyugati fél az „adok” rovatban lemondott arról az igényéről, hogy a várost az NSZK részeként kezeljék, s hogy a szövetségi köztársaság hatóságai ott hivatalosan te­vékenykedjenek. A négyha­talmi szerződés lépés volt a demokratikus német állam nemzetközi jogi elismertetése, s a Bonn és Berlin közötti vi­szonyt rendező ún. alapszer­ződés felé. Ezt a szerződést még meg­előzte és elő is segítette a négyhatalmi megállapodás végrehajtásáról intézkedő „közlekedési szerződés” meg­kötése. Ebben az NSZK elis­merte az NDK jogait a tran- zitutak felett, s az NDK kö­telezettséget vállalt arra, hogy maximálisan hozzájárul a for­galom megkönnyítéséhez. A bonni vezetés azóta szám­talan alkalommal megsértette a szerződés szövegét és szelle­mét, így például szövetségi környezetvédelmi hivatalt ál­lított fel Nyugat-Berlinben, támogatta a jobboldal provo­kációit. Néhány hete ezek a cselek­mények megszaporodtak és az ősszel esedékes parlamenti választásokat megelőző politi­kai kampányban a kormány- koalíció és a jobboldali ellen­zék egyaránt agresszív NDK- ellenes nyilatkozat- és sajtó­hadjáratot indított. A határ­provokációk után a hangulat- keltés betetőzése lett volna az az ún. „csillagtúra”, amit a CDU ifjúsági szervezete a Junge Union szervezett. Az NDK határőrsége nem enged­te be az ország területére a tüntetőket szállító autóbuszo­kat és politikai figyelmezte­tést intézett a nyugat-berlini' szenátushoz is. Most a nyu­gatnémet fél kérte a közleke­dési közös bizottság összehí­vását. Az NDK-kormány jó­akaratát bizonyítja, hogy a javaslatot azonnal elfogadta. m. g. Választások az NDK-ban Az NDK államtanácsa meg­alakította az október 17-re meghirdetett népi kamarai választások országos válasz­tási bizottságát. A bizottság elnöke Friedrich Ebert, az NSZEP PB tagja, az államta­nács elnökhelyettese, helyet- se pedig Werner Lamberz, a PB tagja, a KB titkára lett. Az NDK népi kamaráját és a megyei államhatalmi szerve­ket most elsőízben öt évre választják. Gerald Ford ellenfele a no­vemberi választáson James Carter, akit a demokrata párt kongresszusa júniusban egy­hangúlag jelölt az Egyesült Ál­lamok elnökének. Az eddigi felmérések szerint a demokrata jelölt jelentős többségre szá­míthat a novemberi szavazá­son. Gerald Ford, a republikánus párt hivatalos elnökjelöltje a párt elnökjelölő konvenciójá­nak utolsó napján, csütörtökön bejelentette, hogy Robert Dole kansasi republikánus párti szenátort veszi maga mellé al- elnökjelöltnek. Az amerikai és nyugatnémet választások közeledtével poli­tikai szempontból is egyre na­gyobb figyelem kíséri a tőkés­országok gazdasági konjunk­túrájának alakulását. 1974 vé­gétől ezekben az országokban a második világháború utáni időszak legsúlyosabb gazdasá­gi visszaesése, recessziója bon­takozott ki. Ennek a vissza­esésnek az volt a legfontosabb jellegzetessége, hogy a terme­lés csökkenésével párhuzamo­san nemcsak a munkanélküli­ség növekedett (ami megfelelt a szabályos (tőkés termelési cik­lus tulajdonságainak), hanem egyben az infláció is rendkí­vüli arányokat öltött. Holott „előírás szerint” a termeies visszaesése és a munkanélkü­liség növekedése esetén általá­ban az áremelkedés lelassul, sőt árcsökkenés is bekövetkez­het. 1975 utolsó negyedétől a ve­zető tőkésországok gazdaságá­ban a konjunktúra élénkülése volt tapasztalható. Miután ép­pen a gazdaságilag legerősebb és legfontosabb három tőkés­országban lesznek az idén ősz­szel választások, elsőrendű gazdasági és politikai jelentő­sége van az amerikai, a nyu­gatnémet és a japán konjunk­túra alakulásának. Jelenleg az a helyzet, hogy mindhárom or­szágban tart a gazaságnöveke- dés és pusztán termelési szem­pontból nézve úgy tűnik: a visszaesés véget ért. FELLENDÜLÉS INGATAG ALAPOKON A konjunktúra hőmérséklete Az Egyesült Államokban 1976 közepén az ipari terme­lés körülbelül 13 százalékkal volt nagyobb, mint a múlt év hasonló időszakában. A rend­kívül magas növekedési arányt természetesen az magyarázz?., hogy a kiindulópont alacsony: 1975 közepén a recesszió mély­pontját érte el. Ennek alapján a következő 12 hónapban va­lamelyest lassulni fog a gaz­dasági fejlődés üteme, de még így is évi 6 százalékkal nö­vekszik 1977 közepéig a jósla­tok szerint az Egyesült Álla­mok bruttó nemzeti összter • méke. Hasonló a kép Nyugat-Né- metországban, ahol egy év alatt több mint 10 százalékkal nőtt az ipari termelés és ez­zel újra elérte a visszaesés előtti színvonalat. Az előrejel­zések szerint a nyugatnémet gazdaságnövekedés a követke­ző 12 hónapban is folytatódni fog: a bruttó nemzeti összter­mék 4 százalékos reálnöveke­dése várható hivatalos becslé­sek szerint 1977 közepéig. A gazdaságpolitikai szem­pontból döntő harmadik or­szágban, Japánban is a kon­junktúra élénkülése tapasztal­ható. Jelenleg 8 százalékkal magasabb az ország bruttó nemzeti össztermékének reál­értéke, mint az év elején. A második félévében körülbelül 6, 1977 első felében pedig több mint 7 százalékos növekedést várnak. A legfontosabb három tő­kés országban tehát a kon­junkturális fellendülés jelei tapasztalhatók. A közgazdá­szok még vitatkoznak azon, hogy ez milyen hatással lesz a többi vezető tőkés ország konjunkturális helyzetére. Egyesek szerint a „három nagy” fellendülése maga után húzza majd a többi vezető tő­kés ország gazdaságát is. Má­sok véleménye viszont az, hogy a legerősebbek csak a gyengébb vetélytársak kárára bontakoztathatják ki kon­junktúrájukat. Azok a köz­gazdászok, akik ezt a véle­ményt vallják, így érvelnek: a konjunktúra motorja az ex­port, és a világpiacokon foly­tatott versenyben a gyengébb francia, angol és olasz gazda­ság szükségszerűen háttérbe szorul. Ezt bizonyos fokig alá­támasztja, hogy Angliában és Franciaországban jóval ala­csonyabb a nemzeti összter­mék növekedésének üteme (évi 3—4 százalék) és ezzel párhuzamosan egyre romlik ezeknek az országoknak a kül­kereskedelmi és fizetési mér­lege. Mindent összevetve azon­ban mégis csak az a helyzet, hogy 1976 első fele térmelési szempontból a tőkés gazdaság élénkülését hozta. Más tényezők azonban arra figyelmeztetnek, hogy ennek a konjunktúrának az alapjai nem szilárdak. Itt két jelen­séget kell igen határozottan figyelembe venni. Az egyik a munkanélküliség magas szint­je. A legsikeresebb három or­szágban (USA, NSZK, Japán) némileg csökkent ugyan a munkanélküliség, de ez a sta­bilizálódás igen magas szin­ten következett be. Az Egye­sült Államokban továbbra is 7.5, ' Nyugat-Németországban 4.5, Japánban az ország sajá-. tos körülményei között is ? százalék a munkanélküliek aránya. A második figyelmez­tető tényező, hogy az összes előrejelzések szerint ez a munkanélküli-arány a fellen­dülés folytatódása ellenére is lényegében változatlan marad. A gyengébb tőkés országok­ban, különösképpen Nagy- Britanniában és Olaszország­ban nem csökken, hanem nö­vekszik a munkanélküliek arányszáma a dolgozó lakos­sághoz mérten. (—i —e.) A A Libanoni Kommunista Fárt K8 titkárának budapesti látogatása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom