Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-17 / 194. szám

1976. AUGUSZTUS 17., KEDD Szeptember helyett már augusztusban líj üzemek próbája Százhalombattán A teljesítmény: 9 millió tonna Százhalombattán, a gyorsí­tott beruházási programmal épülő Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál hétfőn megkezdték az évente 1,5 millió tonna nyers­olajat feldolgozó atmoszféri­kus vákuumdesztillációs és a maleinsavanhidrid üzemek próbáját. Az újabb atmoszférikus-vá- kuumdesztillációs üzem tornyát a Szovjetunióban gyártották. Munkába állítását eredetileg szeptember végére tervezték, de az átadás határidejét egy hónappal megrövidítették. El­készültével 9 millió tonnára növekszik az olajváros feldol­gozó kapacitása. Ifjúgárdisták társadalmi munkán A VII. országos ifjúgárda- szemle részvevői a versenyszá­mok közötti szabad idejük egy részét társadalmi munkával töltik. A Somogy megyei Álla­mi Építőipari Vállalat munka­helyein segítenek a földmun­kánál. Legutóbb négyszáz ifjú­gárdista dolgozott két órát a megyeszékhely új lakótelepén a megyei ifjúsági úttörőház, a gépipari technikum és a tej­üzem építkezésénél. „Nélkülük semmire sem mennénk..." Pest megyei lányok a Siklós-villányi Állami Gazdaság építőtáborában Pécsig széles ívekben ka­nyarog az út a Mecsek vonu­latai között. A hangulatos vá­rost a jugoszláv határ felé el­hagyva újabb hosszú emelke­dők következnek, mígnem az ember — szinte észrevétlenül — egyenletesen magas fennsí­kon halad. Kozármisleny, Üj- petre,_ Vokány ..., a történel­mi múltat idézi a környék, no meg híres bortermő vidék is ez — a siklósi—villányi hegyes- dombos szőlőtermő táj. Néhány kilométerre Üjpetrétől, a Sik­lós-villányi Állami Gazdaság gyümölcsösében dolgoznak a Pest megyei lányok is — épí­tőtáborban. Fáról-földről sze­dik — az idei nagy melegben pirosra sült — kajszit, ősziba­rackot. Munkaidő után — Nem is tudom, mit csinál­nánk a lányok nélkül — ma­gyarázza Geszt Ármin, a gyü­mölcsös vezetője, ö pedig iga­zán tudja, mit beszél, nyomon kísérte a sok évvel ezelőtt ki­alakított gyümölcsös fejlődését az első telepítésektől fogva. — Gyümölcsös ez itt mind, amed­dig a szem ellát, 185 hektáron lengeti a kajszi- és őczi barack­fák ágait a szél. A diáklányok eddig 19 vagonnyi kajszit és 20 vagonnyi őszibarackot szed­tek le, s ebből több, mint tíz vagon megy exportra a Szov­jetunióba, az NDK-ba és az NSZK-ba. A fekete hajú, középkorú fér­fi elgondolkozva simogatja kockás ingét. — Itt egy példa az előző turnusból. Az utolsó napon hiányzott még 327 láda az ex- portbóL A lányok vállalták, hogy segítenek, s el is indult időben a szállítmány. A nor­ma 32 forint, de alig akadt alkalom, hogy ne teljesítették volna túl. Lelkes fiatalok ezek, tudják, 6Őt átérzik, mennyire szükségünk van rájuk. Munka­idejük 6 óra, de sokszor je­lentkeznék, mondván: folytat­ják a gyümölcsszedést a mun­kaidő lejártával is. Ráhajt a brigád Műszak vége felé jár a ba­rackosban. A lányok kisebb- nagyobb csoportokban kupo­rognak az alacsony fák alatt, szedik a fa alá hullott termést. Katonás rendben sorakoznak egymás mellett a csorba fém­vödrök, odébb ládahegyek ma­gasodnak. — Egy-egy ládába két, két és fél vödör barack fér — mondja a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium tanulója, Zöldi Kati, aki egyébként a sebtében megrendezett tréfás névadó elnevezett Reumás csi­ga brigád tagja. A lányok per­sze már az első nap rácáfoltak a nevükre, mivelhogy túltelje­sítették a normát. — Igen — teszi hozzá kis­vártatva Kocsordi Ildi —, egyelőre a negyedik helyen ál­lunk, de dobogós helyezésre számítunk, úgy hogy ráhajtunk majd. A körben guggoló brigádta­gok elégedetten bólintanak a mondottakra, mintha Ildi a szájukból vette volna ki a szót. Mindannyian Szentendrén ta­nulnak, elsősök, azazhogy most mennék másodikba. Akad köz­tük leányfalui, szentendrei, po- mázi, budakalászi, többségük­nek már háta mögött a nya­ralás. Kocsordi Ildi, Hlatki Margit és Zöld Kati Lengyel- országban járt, kiváló társa­dalmi munkájukért kapták az utazást — jutalmul. A brigád többi tagja, Raffaj- lovics Hajnalka, Szikszai Már­ta, Balogh Mária, Szikra Ág­nes, Szalay Zsuzsa és Kovács Brigitta pedig a mondottakhoz híven ráhajt, egymás után tel­nék a vödrök és a ládák. — Elődeink már dolgoztak az őszibarackosban is — teszi hozzá Szikra Ági. — Ha ilyen kiváló marad az idő, azt mond­ják a gazdaságban, hamarabb érik az őszibarack, s az va­lahogyan jobban ízlik, mint a kajszi... „Fél vödrökkel” — A munkaidő után szóra­kozhatnak, sportolhatnak a lá­nyok — szólal meg Szőlő An­na, a táborvezetőség tagja, ne­velési felelős, egyébként Gyön­gyösön a 4. számú Volán fuvar­szervezője. — A lányok is elé­gedetten nyugtázzák a mon­dottakat, amire szükség sincs, mivel már idehallatszik a tá­borépületeken elhelyezett hangszórók árasztotta harsogó beat-zene, lévén műszak vége. — A lányok jól érzik magú- kait — folytatja a nevelési fe­lelős —, ez abból is látszik, hogy az éjszakába nyúló be­szélgetést, dalolást, tréfálko­zást néha alig-alig sikerül fél­beszakítani. Nem a kedv a baj, de hát reggel 6 órakor már a gyümölcsösben dolgoznak a brigádok. A lányok közben viháncol- nak, egyikőjük azt mondja, éjszaka járt valaki a tetőn, de sokak szerint ez teljesség­gel lehetetlen, minthogy a leg­közelebbi település, Űjpetre első házai is kilométerekkel odébb magasodnak. Röviden: komoly, nomád élet ez, amely végeredményben jó erőpróba is az éppenhogy serdülő diák­lányoknak — önállóságból. Apuka, anyuka távol, a saját erejére van utalva mindenki. — Nem is baj — helyesel Kovács Brigitta, az étterem fe­lé igyekvés közben —, egy kis önállóság néha nem árt. Egyéb­ként valamennyien először já­runk építőtáborban, de nem bántuk meg. Még csak az első napok teltek el, s már sokan azon sopánkodnak, hogy vé­get ér a két hét. Sebaj, mi már elhatároztuk: jövőre is jelent­kezünk. Nem messze hirtelen — éles lejtőként — szakad le a hegy­oldal, a lejtő szélénél még dol­gozik néhány fiatal, pedig már befejeződött a munkaidő. — Hát, fél vödrökkel csak nem jövünk vissza — magya­rázza a szorgalom okát Kon­koly Anna, a nagykátai Dam­janich Gimnázium tanulója. Hamarosan megérkezik tár­sa, Mészáros Gabriella is. Hosszú haja lófarokba kötve, farmernadrág feszül rajta, lá­bán tornacipő. Szerelése kissé eltér a többiekétől, hiszen azok leginkább fehér-rózsaszín trikókban feszítenek, s a tulaj­donképpen farmernadrághoz hasonló (zeig-pantaJlómak ne­vezett) öltözék valóban min­dent kibír. Fejükön pöttyös, piros kendő. — Bőven akad lehetőségünk a szabad idő kellemes eltölté­sére — mondja. — Járt már nálunk Gábor Ila, néger dalo­kat énekelt, s fellépett a Ko- linda együttes. A KISZ Köz­ponti Bizottsága rendez fóru­mot is, ahol a KISZ IX. kong­resszusának határozatairól lesz szó. Kiválóan és kiválóbban Itt az ebédidő, s erőt kell gyűjteni a másnapi munkához. A lányok hosszú sorokban igyekeznek az ebédlő felé, el­csendesül a fák környéke. — Nem elveszett lányok ezek — mondja még búcsúzóul ne­vetve Szőlő Anna —, tudják, mire vállalkoztak. Akadnak, akik igazán kiválóan dolgoz­nak. A legutóbbi turnusban, a nagykőrösi gimnázium fia­taljai voltak a legjobbak. És gondoljon bele! Ebben a gaz­daságban 35 állandó dolgozó van mindössze, s abból is csak 15 nő dolgozik a gyümölcsö­sök válogatásánál. A férfiak többnyire szállítók... A lányok nélkül itt moccanni se lehet­ne, s ők valóban tudják, át­érzik ezt... Virág Ferenc Hús- és tejtermelés — több változatban Tapasztatok a dömsöTsz-ben Amint hallom: a baj az, hogy nem öntötték vízbe a gabonát mindjárt aratáskor. — Pista bácsi, megint nem jött abrak, tegnap óta nem kaptak enni a halak. Ott a rozs a tó mellett. A kombájn­tól mindjárt hordhatták volna a szemet, darálni sem kell, a halnak jó úgy is, megmond­tam, napi ötven mázsa kell, de mindennap! Nem lehet az egyik nap harmincat adni, a másik nap hetvenet. Ha nem lesz tervteljesítés, majd el­magyarázom, hogy teszik tud­ni, aratáskor nem volt szállí­tóeszköz, nem jutott a tóba abrak, ezért maradt el a súly- gyarapodás? Abrakolt ragadozók A matróztrikós, napbarní­tott szikár férfi porcelánkék szeméből, mint hózivatarban a villámlás, szikrázik a harag. Jóna István, az elnökhelyet­tes, csöndesen hallgatja. Ránc sem rezdül arcán, elrendezzük ezt a dolgot, mondja a tekin­tet, s ezt azután szóban is megerősíti. — Ülj csak le, Iván! Éppen az állattenyésztésről beszélge­tünk. Kezdjük a hallal __ Fe lém fordul: — Munkatár­sam, Kováts Iván, a halászati ágazat vezetője. A színhely Dömsöd, a Dózsa Tsz családi házhoz hasonlatos épületbe települt irodája. A téma: a hús- és tejtermelés. Az ágazatvezető tusakodik, tekintettel legyen-e a jöve­vényre, a hívatlan hallgató­ságra, visszafogja-e indula­tait? Fortyog a dühtől: — Az természetes, hogy a marhahizlaláshoz, a sertés­hizlaláshoz, a baromfinevelés­hez takarmány kell, mindenki tudja, de hogy a halat sem a jóisten tartja el, hogy a hal­hústermeléshez is abrak kell, azt nem fogják föl ésszel. Ku­koricadara is jó lenne, csak abrak legyen! Kováts Iván megszállott ember, mondták találkozá­sunk előtt közös ismerőseink. Ma láthatóan jól fölpaprikáz­ták, nehezen higgad. Informá­ciója lényege: a Dózsa Tsz ha­tárában hat halastó lelhető föl, 72 hektáron — a tervek sze­rint öt esztendő múlva 150 hektáron — csillog a víztükör. A fő termék a ponty, ez teszi ki a halállomány 70 százalé­kát. A többi a növényevő amur, valamint a fehér és a pettyes busa, s a ragadozó: a harcsa és a süllő. A szép süllő kilójáért 80 forintot kap a gazdaság, a harcsa értékesíté­séből 80 ezer forint jövedel­met könyvelhettek el az utóbbi lehalászásakor. A ra­gadozó halfajoknak a haszon- szerzésen túl a biológiai egyensúly fenntartásában van szerepük, szorgalmasan pusztít­ják a szeméthalnak titulált kárászt, keszegféléket, melyek a ponty elől ennék el az ab­rakot. Az ivadékot a százha­lombattai Temperáltvizű Hal­szaporító Gazdaságtól szerzik be, tavaikból háromnyaras pontyok kerülnek piacra. Föl­jegy zem: egy kiló halhús elő­állításához két, két és fél kiló takarmány szükséges. A halat — évente 3500—4000 mázsát — saját fővárosi boltjaikban hozzák forgalomba. Társulás keretében együttműködnek a tiszasülyi és a palotási állami gazdasággal, a sülysápi Tápió- mente és székesfehérvári Vö­rösmarty tsz-szel az értékesí- tásben is. Így a kereskedelmi árrés is a haltenyésztőknek jut, ami nem csekély mérték­ben kihat a jövedelmezőségre. A fejlesztési tervekből eny- nyit: készül meghódítani a piacot a pecsenyeharcsa. A két nyarat megért hal súlya 50 deka körüli, zsírtalan, jó ízű, egyben sütendő. Tovább nevelni nem érdemes, mert­hogy azután már nem érné be az apró rákokkal, békapo­ronttyal, pusztítani kezdené a pontyivadékot is, amely elég költséges harcsaeleség lenne. Bürgék becsülete — Régi gazdálkodási elv: túlságosan sem szabad szako­sodni, álljon több lábon a gazdaság, hogy egy-egy ága­zat jövedelemkiesése ne jut­tassa csődbe. Mi az állatte­nyésztésben is igyekszünk „több hangszeren játszani”, tejtermelő tehenészetünk van, növendékmarhát nevelünk, bikát hizlalunk, juhászkodunk — mondja az elnökhelyettes. — Háromezerötszáz anyaju­hot tartunk jelenleg. Elképze­léseink szerint 1980-ra ötezer lesz. Kétévenként háromszor elletünk, a tej elmegy a bá­ránynevelésre, hát fejnünk nem kell. Évente átlagosan háromezer bárányt hizlalunk, önetetős, önitatós istállókban, eladásra, pecsenyének. Külor- szági húsfajtákkal, Suff óllal, Hampshire-ral keresztezve a merinóállományt, továbbte- nyésztésre tisztavérben nevel­jük a növendékállatokat A pillanatnyi haszonért sohasem kényszerülünk eladni a bá­rányt, nincs egyetlen kiörege­dett, foghíjas bürgénk, most is — immár állatonként 500 fo­rintos állami támogatással — 800 jerketokjót . nevelünk anyaállatnak. Útban az áklokhoz talál­koztam Juhász József juhász- szál. A pásztorok hajnalonta négy óra körül nyolc falkát hajtanak ki, legel a nyáj dél­előtt tízig, majd beporoszkál hüsölni — a juhász meg ha­zaballag, megkapálja a krumplit, megöntözi a vete­ményest — másodjára dél­után terül az erősszálú ős­gyepre a nyáj. — Most, hogy fejni nem kell, könnyebb a juhász mun­kája — mondja Juhász Jó­zsef. — S a kereset? — Meglehetős. Négyezer kö­rül havonta, plusz a harminc saját birka tartása. A juhászat majorjában a hetedik kazal lucernát rakják. — Télre lesz — mondja a te­lepvezető, Mohácsi József. — Vet a gazdaság rozstakar- mány-keveréket is, késő ősz­től egész télen legelheti a jó­szág. Növekvő kohászati termékcsere Hétfőn véget ért az Inter- metall vaskohászati és ipari rendeltetésű, másodtermék­cserével foglalkozó, hatnapos budapesti értekezlete. A tanácskozás munkájában a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköztár­saság, a Magyar Népköztár­saság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió, va­lamint a jugoszláv vaskohá­szati üzemek egyesülésének és a romániai Metallimportexport állami vállalat delegációja vett részt. Az értekezleten közzétették az 1976. I. félévi vaskohászati szállítások eredményét, amely összesen 1,6 millió tonnát tett ki, míg az ipari rendeltetésű másodtermékek szállításának összterméke több mint három­millió rubel volt. A delegációk megegyeztek a negyedik negyedévi szállítá­sokban, és pontosították az 1976. évi termékcsere mennyi­ségét, továbbá előterjesztették javaslataikat az 1977. évre is. Az újabb javaslatokat figye­lembe véve az 1976. évi vas- kohászati termékcsere összes­ségében éléri a 3,8 millió ton­nát, az ipari rendeltetésű má­sodtermékcsere pedig a 10,5 millió rubel értéket. Az értekezlet a barátság és a kölcsönös egyetértés légkö­rében zajlott le. A tehenészet a gazdaság büszkesége. A tsz elnökhe­lyettese említi: — az ötszáz- tizennégy férőhelyes tehené­szetükben 3800 liter volt ta­valy az egy jószágra jutó évi tejtermelés. Túlnyomórészt svéd lapály fajtájú tehenet tartunk, egész pontosan há­romszázötöt, ezek négy és fél ezer litert, 41 százalékos zsírtartalmú tejét adnak. (összehasonlításul: az or­szágos tejátlag 2300, a Pest megyei 2700 liter, a jövedel­mező szarvasmarhatartás 3000 literes tejátlagnál kezdő­dik). — Hamarosan a még meg­levő hús-, tejtípusú magyar tarka marháinkat is svédre cseréljük, az állomány saját szaporulatából. 1980-ra meg­célozzuk az 5000 literes szin­tet. Most küldtünk hízott bir­kákat próbavágásra, s bebi­zonyosodott, hogy ez a fajta kiváló minőségű húst is ad, ha élőállatként, exportra nem is ér eL A gazdaság tavaly épített kint az apaji határban egy 660 férőhelyes szarvasmarha- hizlaló-telepet. Szomszédsá­gában mozdonyerejű földgya­luk egyengetik a talajt, 540 férőhelyes üszőnevelő-telep épül majd. A „mellékes“ haszon Olvasom egyik napilapunk­ban a minap — a gazdaság csalás miatt bíróság elé ál­lított volt alkalmazottainak tárgyalásáról közreadott tudó­sításában — hogy a dömsödi Dózsa Tsz, a melléküzemágak halmozásáról híres ... Jóna István elnökhelyettes: — Telepeink építése, re­konstrukciója, a bekötő utak kiépítése, leszámítva az álla­mi dotációt, több mint száz­milliónkba került. Ugyan mi­ből telt volna rá? Van jó né­hány kiegészítő üzemünk, igaz. De megtermelünk 83 mázsa kukoricát, 40—50 má­zsa búzát, 100 mázsa lucer­nát hektáronként, tisztességes megélhetést nyújtunk a 750 főnyi tagságnak — a nyugdí­jasokat nem számítva —más­félezer alkalmazottnak. _ Talán mégsem egy ügyeskedő gaz­daság a mienk? Nem kevésbé indulatos Ba­logh. László az elifök, amúgy szelíd, vállas, piros ember, aki ugyan tizenharmadikként tölti be a gazdaság vezető posztját, de már több éve si­kerrel. — Akárki utánajárhat, ami jövedelmünk a melléküzem- ágból származott, azt az utol­só vasig a mezőgazdaságba invesztáltuk. Különben az idén 400 millió forintos ter­melési értéket állítunk elő, s negyvenmilliós nyereségre számítunk. Ami példás Svéd lányok A gazdaság szakosított szarvasmarhatelepét a Cse­pelnél s Tassnál elzsilipelt Duna-ág gátszegélyes partjá­tól kőhajításnyira építették. A csöndes istállókban fecskék cikáznak a tető alatt, a jász­laknál szép, rőtvörös tehenek szálazzák a zöld lucernát, me­lyet piros overállba bújtatott rakodók szórnak lefelé a ta­karmánykocsiról. — Abrakot is kapnak, meg némi sörtörkölyt — mondja kalauzom, őszbehajló, nyírt bajuszé, kunképű ember, idő­sebb Cser József telepvezető. — Nyolc fejőgulyásunk van, a gondozókat az állathoz értő gazdák színe-javából válogat­tuk, hiszen hiába jó tejterme­lő képességű a jószág, ha nem részesül rendes bánásmód­ban, a tej is elmarad. A ke­reset itt négy, négy és fél ezer forint, persze almozni, etetni, vasárnap, ünnepnap is kell. Gondolom, ide kívánkozik egy pártatlan vélemény is. Megkértem hát dr. Hadházy Józsefet, a Pest megyei Állat- tenyésztési Felügyelőség igaz­gatóját, futná át a fönti soro­kat. Íme az észrevételek: — Mit fűzhetnék hozzá, csak jót tudok mondani róluk. Ámikor a szakosított tehené­szetet megépítették, párja nem akadt a megyében. Az intenzív tejtermelő tehenek náluk ugyanazt tudják, mint Svédországban, ahol a kis gazdaságokban babusgatták őket, ami példás állattenyész­tő munkára, állattartásra vall. Juhászatuk, juhtenyésztésük színvonala egyedülálló. Hal­tenyésztésükért aranyérmet kaptak a legutóbbi mezőgaz­dasági kiállításon. S ha már a melléküzemágról szó esett, hadd mondjam el: olyan íze­sített malactápot gyártanak „mellékesen”, amitől gyorsab­ban fejlődik a jószág, kisebb az elhullás, nem hiába vásá­rolják országszerte a kisállat­tenyésztők, de a nagyüzemi mezőgazdaságok is. Leg­alábbis az állattenyésztésben, a mezőgazdaság legvesződsé­gesebb, legnehezebb műfajá­ban példamutató a dömsödi Dózsa gazdálkodása. Apor Zoltán í i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom