Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-14 / 165. szám

Huszonöt év — tanyán Négy osztály tanítója Együtt a szülőkkel Két nyolcévesforma fiú te- i mostani épületbe költöztünk, henet legeltet az útszélen. Tő- ' Egészségesebb, tisztább, mint lük tudom meg, hogy nincs [ a régi, van villany, víz, min- már messze a Vörös Csillag t den, ami szükséges, rádió, A'talános Iskola. A hatodik | magnó, vetítőgép, a Televíziót kilométerkő következik. | az iskoláknak! akció kereté­Csupán a falon levő tábla ! ben mi is kaptunk készüléket PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA HII3 A CEGLÉDI JÁPÁS ESU XX. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1976. JŰLIUS 14., SZERDA A kórház rendelőintézete Zavartalanabb lesz a szakrendelés Tovább szélesedik a szakmai együttműködés kerül a rendelőintézettel, kö-1 rendszerben fontos feladatot ‘ kapnak a belgyógyászati osz­árulja el, hogy az a kicsi épü­let a ceglédi Lenin Tsz köz­pontjának házai között való­ban az iskola. A kapun belül B-etül kerülök a vasrácsos kapun, bekukkantok az abla­kon. Iskolapadok. Ez az egyet­len osztályterem, mellette ma­gánlakás. A tanító nyit ajtót, arcát nap pirította. A szemé­ből olvasom a kérdést: vajon mi szél hozott ide, az üres, elcsendesedett tanyai iskolába, a nyár kellős közepén? — Tehát az életemre kíván­csi — szól elgondolkozva. Várom, hogy beszéljen a za­jos osztályterem szeptemberi tiszta mészillatáról, az öröm­ről. amely a gyerekszemekben csillogott, a pillanatról, amikor a félénk, pöttömnyi elsős he­tek, hónapok elmúltával, egy­ezerre elkezd kibontakozni. Vá­rom. hogy szóljon a kora reg­gelekről, melyeken még a vá­rosból járt ki tanítani nap mint nap, az emberekről, akik bekopognak ajtaján, hogy el­mondhassák gondjaikat, föl­keresik tanácsért, vigasztaló szóért. Csernus Sándor huszonöt éve tanít tanyán. A Kiskun­félegyháza melletti FülöpJa­kabon kezdett, fiatal pedagó­gusként. — Félegyháza és az iskola között tizenhárom kilométer volt az út. Amíg buszjárat nem indult, minden reggel kerékpárral tettem meg. öt­vennyolc óta Cegléden élek, s ebben az iskolában tanítok. Tizennégy évvel ezelőtt új, a a KÖZGÉP egyik brigádjától. Minden órára felkészülve — Jó itt. Minden embert ismerek a környéken. A bizal­! mukba fogadtak. Amikor ide ! kerültem, előadásokat szervez­tünk a fiatalokkal. Tizenhat­tizennyolc évesek voltak ak­kor, ma meglett emberek. Az 6 gyerekeiket tanítom most már. Az iskolában, elsőtől ne­gyedikig, összevont osztályban folyik a tanítás. Nagy gond megtervezni egy tanítási na­pot, beosztani a perceket a közvetlen és az önálló órákra. Kevesebb idő jut egy-egy ta­nulóra, mint a városi iskolák­ban. Nagyobb feladat jól meg­tanítani a gyerekeket. A tanító szívesen beszél munkájáról, mindennapjairól. — Szeretni kell ezt a pályát, csakis úgy lehet hosszú éve­ken át eredményesen dolgoz­ni. Minden órámra fölkészü­lök, vázlatot készítek, minden percet előre átgondolok, nem szabad a tanításnak rutin­munkává válnia. Az orvos örül, ha meggyógyul a betege. Valahogy így vagyunk mi, pedagógusok is. Nincs szebb, jobb, mint mikor látom, hogy a néhány hónappal ezelőtt még tudatlan elsős szépen ol­vas, ír, számol. Érdemes az itteni gyerekekkel foglalkozni. Becsületes emberek lesznek. A munkahelyükön derekasan megállják a helyüket. Sokan kerülnek középiskolába, érett­ségiznek, szakmát tanulnak. Egykori tanítványaim között van orvos, pedagógus. Tudja, milyen öröm az, amikor visszajönnek, meglátogatnak sok év múlva is? — Nagyon fontos a szülők­kel az egyetértés. Velük együtt lehet csak helyesen 1 nevelni a gyerekeket. Változ­tak a szülők. Mind arra vágy­nak, hogy minél többet ta­nulhasson a gyermekük. So­kat fejlődött az erre lakó em­berek életmódja is. Egyre ke­vesebb az olyan lakás, mely­ben petróleumlámpa világít, szinte mindenütt van rádió, egyik-másik háztetőn televí­zióantenna. Ragaszkodás, szeretet Tavaly huszonnégy kisdiák várta reggelenként. Amint mondta, némelyikük már haj­nalok hajnalán megérkezett. Ki kerékpárral, ki autóbuszon, a közeliek gyalog. Évről évre kevesebben irat­koznak be az első osztályba. Mindig akad néhány család, amelynek fölépül a háza a városban. A szülők igyekez­nek, hogy gyermekük fejlő­déséhez, tanulásához minél jobb körülményeket teremtse­nek. A tanító őrül, hiszen látja, az emberekben él a városias, kulturáltabb életmód utáni vágy, viszont a környék las­san elnéptelenedik, s egyszer azt az iskolát is meg kell majd szüntetni. — Mindig tanyai gyerekek­kel foglalkoztam. Számomra végtelen öröm, hogy paraszt- emberek fiait, lányait oktat­hatom. Szinte velük élek, is­merem mindennapjaikat, ér­zem bennük a ragaszkodást, a megértést, a szeretetet. Vala­mikor tanyán kezdtem, még tizenegy évem van a nyugdí­jig. Tanyán is szeretném be­fejezni a pályámat Dobozi Eszter A ceglédi járásban és a vá­rosban az utóbbi években sok változás történt, melyek előbbre vitték a gyógyítás és megelőzés ügyét Elkészült a ceglédi kórház, üzemorvosi rendelők létesültek, bővült a községekben a szakorvosi el­látás. Mindez alapot adott ar­ra, hogy az egészségügyi mi­niszter utasítását, amely a gyógyító-megelőző ellátás in­tézményrendszerének tovább­fejlesztését és a szakmai együttműködés kiszélesítését szorgalmazta, megvalósíthas­sák. Olyan rendszert kell ki­alakítaniuk, melyben az egész­ségügyi intézmények szakmai­lag együttműködnek, egységes elvek alapján dolgoznak. Az orvosi munka így hatékonyabb lesz, az orvosok szakmai isme­reteiket rendszeresen, inten­zíven gyarapítják és gyakorol­ják, nem különül el a kórházi és a rendelőintézeti ellá­tás. A gyógyító és megelőző tevé­kenység, ha az együttműködés megvalósul, jobban ellenőriz­hető és irányítható lesz, to­vább javul a pénz-, anyag-, állóeszköz- és munkaerő­gazdálkodás. A ceglédi városi tanács vég­rehajtó bizottsága a napokban tárgyalt a város és a járás gyógyító-megelőző intézmény­rendszerének szervezeti és vétkezésképp zavartalanabb lesz a szak- rendelés, a rendelési időt pontosan megtartják. Gyakran a rendelőintézetben a betegeknek sokat kellett vá­rakozniuk, mert a feladatkört másodállásban betöltő kórházi szakorvosnak, lévén előtte éj­szakai ügyeletes a kórházban, az osztályt a reggel munkába állóknak á kellett adnia. A rendelőintézet a fejlesztés be­fejezése után a ceglédi városi tanács kórházának a rendelő­intézeteként működik majd, a szakrendelések ambuláns szakrendelések lesznek, meg­szűnnek a rendelőintézeti szakorvosi állások. Ezt a fel­adatkört a kórház osztályve­zető főorvosai által készített ütemterv szerint osztályos or­vosok látják el, akik egy-egy terminus után, ismét a kór­házban fognak dolgozni, de amíg a rendelőintézeti feladat­kört látják el, más elfoglalt­sággal nem bízzák meg őket. A jelenleg üres rendelőin­tézeti szakorvosi állásokat így tudják kórházi szak­orvosok megbízásával be­töltetni. A változások a szakmai irá­nyítás és egyúttal a táppénzes ellenőrzés formájára Is kihat­nak. A szakmai felügyeleti nem járásszerte is, továbbá a ceglédi kórház látná el a nagykátai járás körzeti orvosi hálózatának, a nagykőrösi üzemorvosi hálózatnak és a nagykőrösi kórház belgyógyá­szati osztályának táppénzes, illetve szakmai felügyeletét. Az integráció, mint a ceglé­di városi tanács vb-ülésén jó­váhagyták, 1977. január 1-től lép életbe. A széles körű fel­mérések alapján készült ter­vek megvalósításához az elő­készületek hamarosan elkez­dődnek. E. IC A kombájnok nem pihennek Előreláthatóan befejezik a búza aratását csütörtökön a kőröstetétleni határban, az ál­lami gazdaság földjein. Jól szervezték a munkát, ember és gép egyaránt helytállt. A gazdaság négy szovjet kombájnja és a kombájnosok nem pihennek: más közös gaz­daságoknak segítenek a búza aratásában. Városunkból indult el Túry Gyula (1866—1932) SZÁZTÍZ ÉVVEL EZELŐTT, 1866. július 14-én született Cegléden, Túry Gyula, a szá­zadfordulónak és a század el­ső évtizedeinek sok sikert arató® — ma már azonban meglehetősen elfeledett — festőművésze. Olyan családból származott, amely a társadalom árnyékos oldalán helyezkedett el: édes­apja a ceglédi indóháznak, azaz vasútállomásnak volt a kapuöre. A rajzolás iránti kedve és rátermettsége korán megmutatkozott, s tizenöt éves korában — 1881-ben — már a Mintarajz Tanodának (a budapesti Képzőművészeti Fő­iskola elődjének) volt a nö­vendéke. Tanulmányait Lotz Károlynak, a kor virtuóz technikai tudású festőjének, mitológiai tárgyú és allegó- rikus kompozíciók, továbbá női aktábrázolások kiváló al­kotójának irányításával foly­tatta. (Lotz szemléletének nyomai mindvégig felismer­hetők Túry munkáin.) Húszéves korában — 1886- ban — Bécsbe került, az otta­ni akadémián Sigmund L’Allemand és August Eisen­menger osztrák festő-tanárok voltak mesterei. Bécsben — igen fiatalon — az a megtiszteltetés érte, hogy közreműködhetett a Kunst­historisches Hofmuseum — az Udvari Művészettörténeti Mú­zeum — festményekkel való díszítésében. RÖVID MÜNCHENI ÉS RÓMAI tartózkodása után, 1899-ben végleg megtelepedett Budapesten, műteremlakása a Belvárosban, a Veress Pálné utca 19. számú házban volt. Egyik legkorábbi képét (A papnövendék hazatérése) az egri érsek vásárolta meg, s a protektorok, mecénások, vá­sárlók később sem pártoltak el tőle. Rendszeresen kiállított a konzervatív-akadémikus művészet fellegvárában, a Műcsarnokban, elnyert több állami díjat, két tájképét a Szépművészeti Múzeum iktat­ta gyűjteményébe. Mint egyházművészt is so­kat foglalkoztatták. Templomi falfestményei (Soroksár, Jász- ladány, Nagyvárad, Pannon­halma, Temesvár, Székesfehér­vár, Gyöngyös stb.) sorra kö­vették egymást. Az egyik po­zsonyi templom részére Ár­pádházi Szt. Erzsébet rózsacso­dáját festette meg. Nem érdektelen talán meg­említenünk, hogy a nagybá­nyai festőcsoport vezető egyé­nisége, Ferenczy Károly is foglalkozott a pozsonyi oltár­kép megfestésének gondolatá­val, de a megbízást Túry Gyu­la kapta. (Egyébként Túry korántsem csak bibliai elbe­széléseket és az egyház szent­jeit ábrázolta: egy Bécsben élő magyar főtisztviselő laká­sának falára az obszcenitás határát súroló — inkább azonban e határokat túllépő — erotikus jeleneteket fes­tett.) Túry Gyulát mint életképek (Asztalbontás, Vásári fotog­ráfus), tájképek (Alföldi ta­nya, Táj, fenyőfákkal, Vihar előtt, Elhagyott bánya — ez utóbbi művet Morosini olasz műgyűjtő vásárolta meg) és arcképek festőjét is becsülték. Portréi közül kiemelkedik Fraknái Vilmos, a liberális történetíró és Vargha Gyula lírikus mellképe. A művész­nek a kecskeméti, ceglédi és abonyi város-, illetve község­házán is függöttak munkái. Túryt, aki igen termékeny festő volt, a sok megrendeld nemegyszer a könnyebb meg­oldás irányába terelte, így azután, mint Lyka Károly Festészeti életünk az millen­niumtól az első világhábo­rúig című monográfiájában (1953) jogos kritikával leszö­gezi, gyakran „konvencioná­lis munkák" kerültek ki a ke­ze alól. A művész, aki fogékony volt a zene iránt, maga is szenvedélyesen hegedült, sőt szabad idejében hegedűkészí­téssel is foglalkozott, 1932. de­cember 8-án, hatvanhat éves korában halt meg, Budapes­ten. Holttestét Ausztriába szállították, porai etgy ki6 osztrák községben, Dreistätten temetőjében nyugszanak. A MAGYAR MŰVÉSZET című folyóiratnak — a Szi- nyei Merse Társaság lapjának — 1933. évi 1. számában Lyka Károly vett búcsút az elhunyt művésztől. Lyka az „új-ba­rokk stílus” képviselői között jelöli ki Túry Gyula helyét, azét a művészét, aki hol bib­liai történeteket, hol az Ár­pád-kor nagyjait (I. István király, Aba Sámuel, Gellert püspök stb.), hol buja baccha­náliákat jelenített meg képein, s akinek a sorsa azt példázza, hogy a művésznek nemcsak az anyagi gond, a mellőzés, az elzárkózó közöny az ellensége, de a túlzott elkényeztetés is. Dévényi Iván működési továbbfej lesztéséröl. A tervet, melyet a vb-ülés ki­egészített és elfogadott, dr. Hollósi Ildikó városi-járási fő­orvos terjesztette elő. Cegléden és a ceglédi járás­ban kórház és az alapellátást biztosító körzeti orvosi háló­zat működik. A kórház a ren­delőintézettel évek óta gazda­sági egységet képez, s mivei a a rendelőintézethez tartozik a körzeti orvosi, a körzeti gyer­mekorvosi és az üzemorvosi ellátás^ a többi orvossal is ál­landó a kapcsolata. Más egész­ségügyi intézmények, a tüdő­beteg-gondozó, a bőr- és ne- mibeteg-gondozó, a járási és a városi vezető védőnő, a védő­női hálózat, a közegészség- és járványügy, valamint a tanács bölcsődéi közvetlenül a tanács egészségügyi osztályához tar­toznak. JEGYZET Kidcntötték a mezsgyekarót A tervek szerint, a 900 ágyas ceglédi kórház továbbra is központi intézmény marad, I semmi szükség, de szervezetileg is kapcsolatba I Valóban, arra ott Árokásó, csőfektető gépek zajától hangosak az albertirsai utcák. Építik a község egész­séges vizet adó hálózatát. A járókelők számára már meg­szokott látvány az építők se­rény munkája, s jóleső érzés­sel tapasztalják: gyorsan ha­lad a munka. Nap-nap után újabb útszakaszokon, utcák­ban domborodnak a lefektetett vezetéket takaró földhányások s mellettük, ami kimaradt, vagy éppen az építkezés útjá­ba esett. Ilyen kép tárul elénk a Vasút utcában is, a Heider- kert szélén. Hatalmas, kidön- tött kőtömb fekszik sorsára hagyottan, mint amire már senkinek sincs szüksége. Ha­tárkő volt, mezsgyekaró, a ré­gi Alberti és Irsa határán. Ki- döntötték, hogy utat biztosít­sanak az egységes nagyközség minden lakóját éltető víznek. Az új vízhálózat fonja majd egybe az egész nagyközséget. Jelképesnek is tekinthetjük: még jobban összeköt mind­annyiunkat. SZ. J. ma már Új kazánház — gázfűtésnek Űj kazánház épül a KÖZGÉP 2. számú gyáregységében, ahol két gázfűtésű kazánt állí­tanak majd üzembe. E létesítménnyel a dolgozók szociális körülményein is javítanak. Apáti-Tóth Sándor felvétele Támogatás a tanácstól A ceglédi ifjúsági szerveze­tek, a KISZ városi bizottsága és a városi úttörőelnökség munkájának segítésére a vá­rosi tanács erre az évre 100 ezer forintot szánt. Az ősz- szeget a többi között az ifjú­sági klubok működtetésére, a KISZ-esek vetélkedőinek, ren­dezvényeinek, ifjúságpolitikai eseményednek támogatására fordítják. Az összeg nekik jutó részét az úttörők is ha­sonló célra használják fel. Az őszi rajt előtt Az osztályozón sikerrel sze­replő Ceglédi VSE labdarúgó- csapata immár az NB III. au­gusztus 8-án kezdődő őszi rajtjára készülődhet. A ceglédiek közt pályára lép jiek azok, akik Dunakeszin ki­harcolták az NB Ill-ban vak indulást. Birkózóered menyek Az IBV-re készülő magyar ifjúsági birkózóválogatott ke rét nemzetközi versenyen in­dult, amelyen a ceglédiek i- képviseltették magukat. Kecs keméti István és Kovács Bé­la személyében. Kötöttfogásban, 52 kg-ban Kecskeméti harmadik lett, eg' diósgyőri és egy lengyel fii megelőzte. Szabadfogásban, 5 kg-ban Kovács Béla állt sző nyegre. Az ő szereplését sem kísérte sok siker, lengyel ellen fele, Cichowski megelőzte, így második lett. Gyenge formát mutattak a Vasutas versenyzői. U. L. í I

Next

/
Oldalképek
Tartalom