Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-07 / 159. szám
1976. JÚLIUS 7., SZERDA 3 xMkm Nők a közéletben Nemcsak egyéni prob közügy Felébreszteni a felelősséget A Magyar Nők Országos Tanácsának legutóbbi ülésén fontos, társadalmi fejlődésünkben nagy jelentőségű kérdésről volt szó: a nők közéleti tevékenységéről. A téma időszerűségét sok minden indokolta, nem utolsó sorban az MSZMP XI. kongresszusának határozata, amely megszabta a szocialista demokrácia erősítésének és fejlesztésének irányát, további feladatait, számbavéve a hatalom gyakorlásának azokat a fő területeit, amelyeken különösen szükség van a széles rétegelt fokozottabb bevonására a közügyek intézésébe. Hallassák szavukat A szocialista demokrácia ki- szélesítése jogokat biztosít az állampolgároknak és lehetőséget teremt ahhoz, hogy beleszóljanak, részt vegyenek saját sorsuk, s a kisebb-nagyobb közösség életének irányításába — állapította meg az MNOT összefoglaló jelentése, majd így folytatta: A jog érvényesüléséhez azonban az is kell, hogy mennél több, eszmeileg tisztáin látó, a szocializmus ügye és célja iránt elkötelezett ember, nő és férfi hallassa szavát, akarjon tenni és tegyen is a köz érdekében... E folyamat elősegítésében, meggyorsításában a Magyar Nők Országos Tanácsa is részt kíván venni. Is: nem árt ezt olykor hangsúlyozni, elsősorban azok előtt, akik a nők társadalmi helyzetét, szerepüket a közéletben és a családban szeretik nőkér- dtssé leszűkíteni, megfosztani társadalmi jelentőségétől. Nem így — szerencsére — a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely mindenkor társadalmi ügynek tekintette a nők helyét a társadalmi és a családi munkamegosztásban, s ennék szellemében hozta meg határozatait a nők élet- és munkakörülményeinek javítására. A párt jár az élen a nők megváltozott szerepével, a termelésben elfoglalt helyével kapcsolatos marxista felfogás kialakításában, megszilárdításában, következetesen fellép az előítéletek, s azok gyakorlati megnyilvánulásai: a hátrányos megkülönböztetések ellen. A tagfelvételi munka erősítése Tanulságos tehát megvizsgálni: hogyan támogatják a nők a népi hatalmat Pest megyében, hány leány, asszony kíván részesévé válni a politikai hatalom gyakorlásának, vagyis, hogy áll a nők közéleti aktivitása — a számok tükrében? Kezdjük a sort azokkal, akiit a legkövetkezetesebben vállalják a párt politikája iránti elkötelezettséget, a kommunistákkal. Pest megyében a párttagságnak — tavaly december 31-i adatok szerint — 27,8 százaléka nő. Az alap&zervezeli vezetőségekben 31,1 százalék, a pártvezetőségekben 26 százalék a nők aránya; a közbeeső pártbizottságok tagjai közül 29,7, a járási jogú pártbizottságok tagjainak 29,5 százaléka, a megyei pártbizottsági tagoknak pedig 26,9 százaléka leány vagy asszony. Lehetetlen továbbmenni anélkül, hogy meg ne jegyeznénk: az a tény, hogy a választott tisztségviselőknek alig több mint egynegyede nő a pártban, nem politikai vakságra vagy előítéletre vezethető vissza, hanem arra a vitathatatlan igazságra, hogy a párttagságban is hasonló a nők aró.nya. A megoldás tehát nem ott keresendő, hogy demagóg jelszavakkal követeljük: válasszanak több nőt a pártvezetőségekbe és pártbizottságokba, hanem a tagfelvételi munkában, a pártópítő tevékenység erősítésében a nők között. A közélet különböző színterei között növekvő jelentőségű az államigazgatás területe. Nos, itt is van még javítani való az arányokon. A megyei tanácstagoknak például 29 százaléka nő, a nagyközségi tanácselnököknek pedig csupán 19 százaléka; 44 százalékot tesz ki — s bizonyos fokig a munkakör elnőiesedését jelzi — a nagyközségi tanácsok vfc-titkárai között a nők aránya, felsőbb beosztásban viszont alig lehet nőt találni. Az egész megyében például egyetlen városi tanácselnöknő tevékenykedik — Nagykőrösön —, és unikumnak számít a Szentendrei Járási Hivatal etnöknő- je is a megyében; végül — ami különösen elgondolkoztató — a Pest megyei Tanácsnál egyetlen női osztályvezetőt sem lehet találni! Jobb arány a népfrontban Érdekes és figyelemre méltó, hogy a lakosság minden rétegét átfogó, legszélesebb társadalmi szervezet: a Hazafias Népfront mennyivel eredményesebben tudta aktivizálni a nőket, mint más mozgalmak, társadalmi szervezetek. A legutóbbi választások adatait véve alapul, a helyzet a nép- p ontmozgalomban jelenleg így fest: a községi népfromthi- zottságok tagjainak 36,1, a városi bizottsági tagoknak 31,1, a körzeti bizottságok tagságának 33,1 százaléka nő; ennél is jobb a nők aránya a megyei népfrontbizottságban: 43,7 százalék! A megye hat városi népfronttitkára közül három, a négy járási székhely nagyközségi titkárból egy nő. Üjab- hah valamennyi népfront-elnök mellé három alelnököt kellett választani: legalább egy alelnök mindenütt — nő. Végül — hogy a nők arányát szem-ügyre vehessük a legfelsőbb törvényhozó testületünkben — az országgyűlési képviselők egyharmadát teszik ki a nők. Tudatosan, határozottan A statisztikánál persze, fontosabb az, hogy mennyire szerteágazó, hatásos a nők közéleti tevékenysége. Nos, Pest megyében nem panasz kodhatunk: a különböző társadalmi szervekben, tömeg- szervezetekben, mozgalmakban, a pártszervezetekben és az ifjúsági szervezetekben dolgozó nők legtöbbje tudatos politikai tevékenységet fejt ka, amelynek célja a párt politi ltájának megértetése, határozatainak végrehajtása, a közösség szebb, jobb életének elősegítése. Különösen megnőtt a nők kezdeményező, javaslattevő szerepe a különböző választott testületekben és bt zottságokban a Központi Bizottság 1970 februárjában közzétett nőpolitikái határozata nyomán. Maga az MNOT részt vesz az új rendeletek, jogszabályok, a nőket is érintő intézkedések előkészítésében, véleményezésében, az ezzel kapcsolatos javaslatok kidolgozásában. Nagy lépéseket tettek lányaink, asszonyaink hazánk felszabadulása óta a gazdasági-politikai egyenjogúság út ján, Ám vannak még, és nem is kevesen, akikben a kommunisták, a közéletileg már elkötelezett emberek feladata lese felébreszteni a közös ügyért érzett felelősséget, a vágyat, hogy maga is beálljon a szocializmus ügyének aktív cselekvő harcosai közé. Magunkon segítünk, ha többfelé osztjuk a közéleti tennivalókat, a terheket. Nyíri Éva Társadalmi fontosságú a víztakarékosság Hatékonyabb öntözést a mezőgazdasági területeken Az Országos Vízügyi Hivatal felhívással fordul az ország lakosságához, az ipari és mezőgazdasági üzemekhez, a társadalom szervezett erőihez, hogy fogjanak össze az aszályveszély csökkentése, elhárítása érdekében. — Európa számos országában — hangzik a felhívás — jelentős károkat okoz a rendkívüli szárazság. Hazánkban sem volt már hetek óta számottevő csapadék. Folyóink vízhozama is jóval kevesebb a szokottnál és a szükségesnél. A megnövekedett vízigény kielégítéséért minden vízmű megfeszített erővel dolgozik. A nehézségek ellenére még jórészt zökkenőmentes a vízszolgáltatás. További tartós csapadékhiány esetén azonban számolnunk kell az aszály káros és veszélyes hatásával, amelynek kialakulását felkészülten kell fogadnunk: a tárolókapacitások jó kihasználásával kell vizet tartalékolnunk. A még meglevő, de egyre csökkenő természetes vízkészleteinkből a vízügyi szolgálat ezt a tárolást csak akkor oldhatja meg, ha minden vízfogyasztó a legnagyobb gondossággal ügyel a víz takarékos felhasználására. Felhívással és kéréssel fordulunk tehát az ország minden lakójához, hogy munkahelyén, otthonában, munkaidőben és pihenése soi'án észszerűen, takarékosan bánjon nélkülözhetetlen természeti kincsünkkel — a vízzel! Minden csöpögő csap, minden hibás csőkötés, a hosszú percekre nyitva felejtett csapok, a meggondolatlan, pazarló víz- használat következményeként vízkincsünk megy veszendőbe, pótolhatatlanul kárba vész a csatornákban. Felhívjuk a szocialista ipar- vállalatokat és szövetkezeteket, hogy tegyenek gyors, hathatós intézkedéseket a víztakarékosságra, a vízpazarlás megakadályozására, a gondatlanság miatt elfolyó vizek megfogására. Lehetőségeikhez mérten kövessenek el mindent, hogy az üzemekből elfolyó, használt, szennyezett vizek minél kevésbé károsítsák a meglevő, szűkös vízkészletek minőségét. Vizsgálják felül a szennyvíz- tisztító berendezéseket és gondoskodjanak arról, hogy minél jobb hatásfokkal működjenek. Felhívjuk a mezőgazdasági üzemeket, az állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket: az öntözhető területeken kövessenek el mindent, hogy a szárazság kevesebb kárt tehessen a termésben. Használják ki mind teljesebben az ön- tözőkapacitásoliat, de szakszerűen, ésszerű takarékossággal, a közérdek szem előtt tartásával. Érjék el, hogy a rendelkezésre álló öntözővíz jó hatásfokkal és maradék nélkül értékesüljön a földeken. Csökkentsék a csatornákon és berendezéseken elfolyó vízveszteségeket, törekedjenek arra, hogy az öntözés csurgalékvizeit is a területükön tartsák. Kérünk minden szervezett társadalmi erőt, a pártszervezeteket, a szakszervezeteket, a KISZ-t, hogy segítsék, ellenőrizzék ezt az időszerű munkát. Legyenek cselekvő részesei ennek a népgazdasági és társadalmi fontosságú feladatnak. A vízgazdálkodás szervei, a vizügyi szolgálat dolgozói mindent elkövetnek a vízszolgáltatás zavartalanságáért, hogy lakosságunk ne szenvedjen víz. hiányt, népgazdaságunkat ne károsítsa, a termelést ne hátráltassa az aszály. Bízunk abban, hogy felhívásunk megértésre talál, és közös erővel, közös cselekvéssel dolgozó népünk elhárítja egy fenyegető természeti csapás veszélyét, eredményesen csökkenti a szárazság okozta károkat. A Központi Szállítási Tanács állásfoglalása: Meg kell teremteni egységes fuvarozási lánc feltételeit A szállításban érdekelt minisztériumok felelős vezetőinek részvételével dr. Ábrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi államtitkár elnökletével kedden ülést tartott a Központi Szállítási Tanács. Az ülésen a KPM előterjesztése alapján, áttekintették az elmúlt tervidőszak közlekedési, szállítási tapasztalatait, az árufuvarozás helyzetét, a fuvarozók és a fuvaroztatók együttműködésének problémáit, s meghatározták az ezekkel kapcsolatos tennivalókat. Megállapították egyebek között, hogy a közlekedés az elmúlt öt évben általában végrehajtotta a tervben előírt feladatokat, s bár egyes időszakokban némi késedelemmel, kielégítette az áruszállítási igényeket. Az V. ötéves tervben a népgazdaság árüfzállítási teljesítménye megközelítően az előző tervidőszakéval azonos ütemben növekszik, 1980-ban 120 millió tonnával több lesz az elszállítandó áru, mint 1975-ben. A minisztérium előterjesztése felsorolta a MÁV, az aulóköziekedés, a hajózás és az útépítés műszaki fejlesztési elképzeléseit, lehetőségeit, hangsúlyozva, hogy a szállító kapacitás — a népgazdaság teherbíróképességét figyelembe véve — csak szerény mértékben növelcszik. Ennek ellenére a vasút teljesítőképessége egyes időszakok torlódásaitól eltekintve alkalmas a nagyobb feladatokra. Az ülés foglalkozott a korszerű szállítási technológiáknak aiz V. ötéves tervben elkerülhetetlenül szükséges fejlesztésével, széles körű elterjesztésének tennivalóival. A KPM felügyelete alá tartozó vállalatok például félmilliárd forintot terveznek a konténe- rizáció fejlesztésére, az ősz- szeg azonban nem elegendő a kívánt szinthez. A szállítta- tóknak is az eddigieknél fokozottabban hozzá kell járulniuk a korszerű szállítási módok fejlesztéséhez. A megbeszélésen sorra vették a közlekedési vállalatok, az ipairi, kereskedelmi partnerek együttműködésének problémáit. Szóba került például, hogy a MÁV és a Volán nem mindig tudja kielégíteni a kocsiigényeket, a vasút esetenként nem tartja be a fuvarozási határidőket. A forgalom zavartalan lebonyolítása azonban a fuvaroztatókon is múlik. Változatlanul egyenetlen például a rakodás — az év első felében a tervezetthez képest csaknem 1,7 millió tonna áru „hiányzott”, s ez a mennyiség nyilván később jelentkezik majd —, kevesen veszik igénybe az előszállítást. Az importáló vállalatoknak jobban fel kell készülniük az egyszerre nagy tömegben érkező áruik fogadására. Közismert például a vasúti szállításban a hétközi rakodási csúcs és a hét végi „munkahiány”, ami nemcsak a MAV- naik, hanem az átvevő vállalatoknak is gondot, torlódást okoz. A nagyüzemi autóközlekedés kapacitása csupán kis része — 16—17 százaléka — az országos járműállománynak, mégis aránytalanul nagy feladat hárul rá. Egyebek között ezért is született a rendelet az üresen közlekedő közületi tehergépkocsik bejelentési kötelezettségére. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a gépkocsik egy része nem jelentkezett visszfuvarért, egy része I pedig nem vállalta a felkí- I nált áru továbbítását. Az ülés részvevői végül is egyetértettek abban, hogy az V. ötéves terv szállítási feladatai csak a fuvaroztatók és a közlekedési vállalatok még szorosabb együttműködésével valósíthatók meg. Ehhez legfontosabb általános teendőként a szállítási technológia hatékonyságának fokozását, a járműveik és az egyéb eszközök jobb kihasználását, a rakodásgépesítés növelését, a korszerű szállítási módszerek széles körű alkalmazását, az egységes szállítási lánc műszaki, technológiai, szervezési előfeltételeinek megteremtését határozta meg a tanáqs. A tanács határozatában hangsúlyozta, hogy a tervidőszakban mindenképpen érvényesíteni kell az egyenletes árurakodásra, ezen belül a szombat-vasárnapi és az éjjeli rakodásra, valamint a rakodókapacitás bővítésére, korszerűsítésére korábban hozott határozatokat, végrehajtásuk szigorú ellenőrzését. Egy szemmel A korábbinál nagyobb figyelmet kapnák a munkafegyelem szigorításának teendői, s erre valóban szükség van — e következtetésre jutott a váci járási pártbizottság, amikor megtárgyalta a járás termelőegységednek politikai-gazdasági cselekvési programját. A felszólalók egyike az árnyalatokban kifejeződő, de kétségtelenül meglevő különbségek fontosságára mutatott rá, mondván: a fegyelem javítása mást követel a korszerű technológiával dolgozó üzemiben — amilyen például Dunakeszin a házgyár —, s megint mást ott, ahol kezdetlegesek a körülmények. Fontos jellemzőt tapintott M ezzel a felszólaló, mégpedig azt, hogy nem általában kell szigorítani a fegyelmet, hanem minden esetben a kézzelfogható körülmények közepette. Azaz testre-, pontosabban munkahelyre szabottan. Mégis, mintha napjainkban elsikkadna ez, s miközben általában ezer szó esik a fegyelemről, konkrétan, egy-egy termelői szervezet- részre vonatkozóan szinte semmit nem hallani. Márpedig azzal, hogy „ott is javítani szükséges a munkafegyelmet”, s az „ott” alatt hol brigádot, műhelyt, üzemrészt, gyárrészleget értenek, nem jutunk sokra. Az általános igazságok ismételgetése annyit ér, mint beteg esetében a ráolvasás. Jó néhány olyan munkakör van, ahol elvben elképzelhetetlen a lógás, a laza fegyelem. A Ganz Műszer Művek Árammérő- gyárának szerelőszalagjánál, az ikladi Ipari Műszergyár nagy termelékenységű tekercselő automatáinál, a Mechanikai Művek komdenzátorszerel- déjében nincs mese, a munkadarabok mozgása, a műveletek sorrendje diktálja a tempót, ha valakinek fel kell állnia, csak akkor teheti meg, ha a szalagvezető vagy a tartalék- ember — már ahol akad —, beül a helyére. IV e feledjük: rengeteg 1 ’ ilyen s hasonló tevékenység van az iparban. Ha tehát úgy vélekedünk, hogy „mindenütt lógnak”, akkor máris a sértő általánosítások ingoványára tévedtünk. Persze, a szóban- forgó helyeken is lelhető lazaság, fegyelmezetlenség. Ennek töredéke írható azonban a munkás rovására. Döntő része azokat térheti, akiknek a folyamatos munka feltételeinek kialakítása a dolga. Mert mit ér a fegyelem unásig ismételt hangoztatása akkor, ha anyag-, alkatrészhiány miatt leáll a szalag?! S a vezetőnek milyen erkölcsi alapja van ott levonná fél órát az elkésőktől, ahol két-három órát állnak tétlenül gépek és emberek, mert nincs munka?! A Mechanikai Művek pártbizottságának titkárával beszélgetve hangzott el: munkásaiknak százalékban ki sem fejezhető töredéke az, aki eleve a könnyebb végét kei-esi a gerendának, azaz nem szeret dolgozni. Nehogy félreértés legyen, a tapasztalat korántsem csak a kommunista munkásokra, hanem a kétkeziek egészére érvényes. A pártbizottság titkára azonban arról sem hallgatott, hogy a szervezési gyengeségek következtében kialakul mégis a fegyelmezetlenség, sok esetben olyannyira kuszál- tan, hogy képtelenség elválasztaná egymástól azt, amit a dolgozó mulasztása, s amit a vállalati szervezet akadozó működése hozott létre. Becsületes, a józan észre hallgató, okot és okozatot nem felcserélő álláspont. Csak az a baj, hogy ritka, kivételként hallható. Sóikkal sűrűbben találkozni azzal a melldöngető véleménnyel, hogy „elvtárs, nálunk most rendet csináltunk a fegyelem területén !”. Kerékbetört nyelvünknél is szomorúbb látványt nyújt azután ez a „rend”, mely abból áll, hogy a remdész a kapunál elveszi a késve érkezők gyári belépőjét, s a bélyegzőkártyákat fél óra múlva már a munkaügyi osztályon vizslatják, fél óráiig ácsorogtatva a folyosón azt — „adja magyarázatát, miért érkezett késve?” —, áki öt perccel a többiek után lépte át a műhelyajtót ... Hiztos, hogy ez a járhau tó út? A látszatok kergetése, a körlevelek fogalmazása? A végrehajthatatlan körleveleké, melyeket napról napra vörös vo- nalial húz át a termelés- szervezés gyatra színvonala, a vezetési képességek hiánya? Attól lesz fegyelmezett egy termelői közösség — s persze, nemcsak termelői, hanem bármilyen munkahelyi kollektíva —, hogy az emberek ott vannak a helyükön, vagy sokjkal inkább attól, hogy helyükön már a munka várja őket? Itt dől el valójában a fegyelem, a szigorítás nagyon fontos, s tagadhatatlanul égető feladatának sorsa. Mert napjainkban mintha csak egyik szemünk lenne nyitva, mintha csak azt akarnánk meglátni, ami könnyebb, egyszerűbbnek tűnik, ami hamar fülön csíphető. A későt, a jogos indok nélkül mulasztót, a napközben el- távozót akkor érdemes számon tartani, ha a szervezet valóban szervezett, ha munka vár mindenkire. Menlevelet kínálnánk a lógósoknak? Pontosan az ellenkezőjét! A megszei'- vezett szervezetben napok alatt kiderül, ki az, aki nem kívánja felvenni a többiek tempóját, ki az, aki nem hajlandó betartani a játékszabályokat. A szervezetlen vagy félig szervezett területeken azonban a lógós is olyannak tűnhet, mint aki beleszakad a munkába, hiszen ilyen helyen kideríthetetlen, ki mit, miért és hogyan csinál. A legnagyobb fegyelmező nem a körlevél, az utasítás, a rendész a kapunál, a főnöki letolás, hanem a pontosan megszervezett és szigorúan számon kért munka. Ez utóbbira kell rányitni mind a két szemünket. M. O.
