Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-07 / 159. szám
1976. JÚLIUS 7., SZERDA Egyetemes kézfogás plakáttal * Kemény Éva és Sós László kiállítása a Műcsarnokban Kemény Éva és Sós László, a népszerű SO-KY | Munkácsy-díjas grafikusművész házaspár kiállítását a | Műcsarnokban dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB = tudományos, oktatási és kulturális osztályának vezető- ! je nyitotta meg. Dr. Kornidesz Mihály elmondotta, hogy összmun- ! kájuk példás harmóniához vezetett a művek folyama- ! tos sorozatában. Érdekünk fűződik a szép plakáthoz, bé- | lyeghez, ez is mindennapi kenyerünk — jelezte a szó- ! nők. Nincs kis és nagy feladat, a SO-KY szignó foga- ! l°m, mert gyors a reagálóképességük, ötleteiket alapos | ismeret, meggyőződés, korszerű formakultúra jellemzi, = így válik minden alkotásuk a vizuális agitáció szerves | részévé. | A tárlat július végéig látható hétfő kivételével na- ! ponta 11 és 19 óra között. A plakát forró közlés. Gyors, azonnali, heves. Az emberiség első plakátja az atomira! bölényrajz; felszólítás a zsákmány lelőhelyére, megragadására, az életre, Altamira barlangjai® a világ első utcája, utcatáiia'ta. Azóta fordult a valóság, de hosszú szünetek után mindig megszületik a plakátóra — 1919, 1945 — a Tanácsköztársaság és a felszabadulás történelmi nyitánya. Most a forradalom magyarórájáról beszélek csupán. S ez az óra a plakát nagy pillanata egyben, merő felkiáltás, merő felszólítás. A felkiáltójel nemcsak szavaikat véglegesít, Bérén# Róbert, TJitz Béla, Pór Bertalan minden mozdulata rajzi felkiáltás, felszólítás iegyverfogásm, zászlólobogta- tásira. 1945 plakátjai is Ék Sándor, Konecsni György, Bortnyik Sándor közreműködésével harsányan felszólítottak millió és mülió magyart az utca sok ezer kilométeres nyílt termedben, hogy irtsuk ki gyökerestül a fasizmust, arccal forduljunk a vasút irányába, küzdjiink meg a dolgozók, kenyeréért. Ma felkiáltójelek nélkül élünk. Ez a plakát műfajának végét jelenti? Csupán módosulását. SO-KY hajnala terebélyesül. Miért? Egyszerű a válasz. Sós László és Kemény Éva, a népszerű művészházaspár nemcsak forradalmár, nemcsak Munkácsy-díjas, nemzetközi díjas alkotóosztag, hanem két, rendkívül kulturált képzőművész, akik egyaránt fáradhatatlanok az önként vállalt nagy eszme szolgálatában és a nemzetközi formanyelv általuk is gyarapítóit meghódításában. Szívük a munkásosztályé, értelmük századunké. Forradalmárok, magyarok, korszerű emberek. Még arra is jut, marad energiájuk, egyetemes lelkesültsé- gükből, hogy Nagymaros-patriotizmusukat is megváltják grafikai tevékenységükben. Elég, ha a Duna hullámait idéző meghívókra és a Dunakanyar hegyeit megörökítő plakátjaira gondolunk. Elöljáróban azonban másról kell szólni, közös művészetük lényeges együtthatóit kötelességünk meghatározni. Egyáltalán rendkívül modern ez a közös műfaj; a SO-KY házaspár adkotóegyüttes. Párhuzamos tehetség, párhuzamos szándék, párhuzamos akarat munkálkodik párhuzamosan, s micsoda izgalom lehet a feladatot külön megoldani, egymásnak felmutatni, megbeszélni, a jó változatot kiegészíteni, a végső formát kivitelezni. Hányszor győzött Kemény Éva, hányszor diadalmaskodott Sós László, s mindig SO- KY szakította át a célszalagot. Mit alkar most közölni velünk Kemény Éva és Sós László a plakát közvetlenségével, aki nincs ellenünk, velünk van egyetemes jelszavának komolyságával? Azt, hogy szépek az ünnepeink, azt, hogy egyre gazdagabb meg- küzdött örömünk falun, városon, azt, hogy a társadalom a költészet rangjára emelkedik, hiszen megszerkeszti a harmóniát, azt, hogy legyen, maradjon béke a világ minden szögletében, azt, hogy Vietnám igazsága után szülessen meg Afrika, Chile igazsága. Egy- egy eszmét egy-egy lap sugall. Legújabb Afriíka-térképénék négeramatómiája ember is. táj is; földrész, asszomyformában testesülve. Művészetük elkötelezett. Nem ismerik a kompromisszumot. Az egyik 19-es plakát továbbteremtését gömbö- södő hullámvonalak hordozzák. Ezt mondják: ma lágyabb az idő, de A Te munkád is fontos!. Vagyis a társadalom összharmóniáját állampolgárainak összteljesítménye, szorgalma. becsülete adja. A csepp tengert épít. A SO-KY plakát nem szónokol, nem üt a válladra, nem dörög, más már a világ. Kezet fog velünk — barátunk, de erős, szívós barát. Kér, kedvesen, hatásosan, az elegáns szépség és a meg- fellebbezhetetlien igazság erejével figyelmeztet teendőinkre, szolgálatra. Eszközeikben rendkívül takarékosak. Kevés lenne a fantáziájuk? Inkább a fegyelmük erős. Erre példa a Helsinki plakát, melynek nyitánya már a IV. ötéves terv vegyi- gyár csőrendszerében kígyózik. Már ott az összefogást jelzik az egymáshoz közelítő színes hengerek, itt világrészele csapnak az emberiség hatalmas SO—KY plakát óceánmedrébe. A sizínek hatszoros, — piros, kék, zöld, fehér, lila, fekete összecsengése világzászló, békességében osztatlan emberiséget jelöl, holnapunkat. Merre vezet a SO-KY plakát útja? Amerre a történelem. Amerre a történelmet a nép, a nemzet, az emberiség, a világ munkásosztálya tisztítja, kormányozza, alakítja. Nem is kívánhatunk mást, mint azt, hogy a SO-KY plakát ne legyen felkiáltás, hanem kézfogás, mert a képzőművészet krónikás kedvével és hitelével éppen ezt az egymással kezet fogó sokmilliárdos emberiséget szerefcrié, akarja megörökíteni századunk képírásának kulturált formanyelvén, nem a képi parancsszavak, hanem a társalgás demokratikus hangnemében. Két szomszédvár Visegrád és Nagymaros egymást kiegészítő ellenpontjai, mint Buda és Pest. Látványban is, kultúrában is. Csak a méretek különböznek. A visegrádi Salamon toronyban ezúttal Dobos Lajos fotóművész mutatkozott be nagyszerű alkotásokkal. Azért rendkívüli nagylátószög sorozata, mert elmélyülten / törekszik a világ és az ember lát- tatására. Az épületcsoportokat, a történelem szerkesztette városképeket mindig a jelen embereivel egészíti ki megismételhetetlen varázzsá. Dobos Lajos a költészet egyediségével kutatja a moszkvai katonacsoport közös lelkületűt, a firenzei esküvőt a maga groteszk elemeivel, a visegrádi szép reneszánsz-kútra hajló asszorsyi szépséget, paprikafü- zéres kamrafalat. A különös az, hogy a lélek-értelemmel vezetett érzékeny lencse azonos értékű esztétikumnak ítéli a firenzei dómot és egy kaktuszt. A feldolgozás mélységének azonos alapossága nyújtja ezt az egyezést. Gyorsan vált. Amit az élet ajánl, azonnal folytatja. Ha kell, iróniával, rezignált bölcsességgel, megértő együttérzéssel, kemény humorral, éles társadalomlátással, kedvességgel. Attól függ, ki a modell; harlemi néger lány, vagy a cirkusz porondjára lépő kötél táncos, a szentendrei utcán beszélgetésbe feledkezett Baircsay Jenő, ismeretlen olasz nő, vagy híd- szerelők. Delfinek tánca ugyanúgy megragadja, mint Marcus Aurélius szobra. Felületekben, formákban érzékeli a történelem rétegeit, vizsgálja a fényt, figyeli az ember és az idő találkozásait, korok ívekben fennmaradt lelkiségét. Metszőén pontos, áhitatosan érzékeny egyszerre. Történész, költő, filozófus, ember, aki Barcelonában párhuzamos nosztalgiával közelíti meg a névtelen bika és a névtelen torreádor, állat és ember küzdelmét, vesztesek viadalát. Nyomot hagy bennünk, érzelmeinkben mozdul minden állóképe, mert sürített művészet minden lapja, valahány gesztusa. A nagymarosi művelődési házban Pécsi László Állami- díjas textil tervező és Krajcsovits Margit keramikus művész közös kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. Pécsi László visszafogottan érzéki formáit Ízlés és fegyelem tartja vissza. A színek nyugalma, méltósága társul a viharos alakzatokhoz. Szinte mediterrán növényként lobognak e textíliák. Krajosovits Margit kerámiái mívesen tört, tördelt cserepek. Ezzel a töredezettséggel épülnek fel a romokból teljességgé. Súlly-Proudhormme tört vázái, a milói Vénusz torzója, a fenség-» zsámbéki romok tilossá tették a kiegészítést. Azt az idő és a korszellem komponálta, Krajcsovits Margit esetében ötlet, hiszen e műfajban szinte mindent kitaláltak, megírtak minden könyvet. Ö ezzel a tört formulával törekszik újdonságra. Mindig igényeden, pontos pedantériával. Losonci Miklós i Nyári szünet nélkül Tartalmas esték Tápiószecsőn Még a legöregebb emberek sem elmékeznek arra Tápiószecsőn, hogy a nyár olyan gazdag programot kínált vol- nak, mint az idei. Most nem múlik el hét, hogy valamilyen nevezetes műsorra ne invitálnák a művelődési ház vezetői a nagyközség lakóit. Mindez néhány esztendeje még szinte elképzelhetetlen lett volna, hiszen falun a nyári hónapok adják a legtöbb munkát: az aratástól a gyümölcsbetakarításig sok a tennivaló, akit reggelenként nem visz vonat a gyárba, az a határban tölti mindennapjait. A mai falu munkáját azonban gépek segítik itt, Tápiószecsőn is, akárcsak a megye és az ország más tájain. Ezért is gondoltak arra a Damjanich Művelődési Ház vezetői, hogy a nyári hónapokban is tartalmas programokkal várják esténként a munkából érkezőket. Régi falu — új falu A nyári szabadegyetemek példájára Régi falu — új falu címmel hat előadásból álló sorozatot indítottak. Az elsőre június közepén került sor, amelyen a község fejlődésének lehetőségeit vitatták meg. Ebben a hónapban két előadásra kerül sor. Július közepén Ofella Sándor, a művelődési ház igazgatója mutatja be az érdeklődőknek az országosan is jól ismert tápió- szecsői népi együttest. Az előadás érdekessége lesz, hogy magnetofon segítségével idézik majd fel az időközben elhalt tagok visszaemlékezését az alapítás éveire. Ugyanakkor megismerkedhetnek a résztvevőik azokkal is, akiktől a mai együttes nagy sikerű táncait, dalait gyűjtötték. A másik, júliusban sorra kerülő előadás témája: egészséges-e mai életmódunk? Az előadó, dr. Moór József orvos arról beszél majd, miiként védekezhetünk a felfokozott ritmusú élet ártalmai ellen. Az előadásra elsősorban leendő kismamákat és ifjú édesanyákat hívnak meg — a mainál egészségesebb új nemzedék nevelése érdekében. Augusztusban megemlékeznek a művelődési otthon elmúlt harminc esztendejéről és vitát rendeznek a parasztság múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Végül pedig szeptemberben a falu történetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Folklór — külföldieknek, hazaiaknak Az országos hírű tápiósze- csői népi együttes tagjai sem pihennek a nyáron. A művelődési ház megállapodást kötött a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatallal, amely az idén tíz alkalommal hoz külföldi turistákat — elsősorban a nyugati országokból — a községbe. S hogy az idelátogató idegenek jól érezzék magukat, arról a népi együttes gondoskodik Sorra eleveníti fel sikeres műsorait, a Szecsői képeket, a Tulláti napsütést, a Fonottkalácsot és a Jegykendőt. Az első ilyen programra július 5-én került sor. Természetesen nem csupán a külföldi turisták ismerkedhetnek Tápiószecső népművészetével, hanem a hazai közönség is. Július 11-én például a Vasárnapi kórusmuzsika című program keretében a Magyar Nemzeti Galériában szerepel az együttes. Augusztus közepén pedig a hagyományos debreceni virágkamevál több tízezres közönsége tapsolhat majd a tápiószecsőiek- nek. Kirándulások Több országjáró túrát is szerveznek az idén, elsősorban a népi együttesnek. E hónapban a Minőségi Cipőgyár dolgozóival közösen vesznek részt azon a kiránduláson, amelynek úticélja a Dunakanyar. Hogy miért a közös program a fővárosi gyár dolgozóival? A magyarázat egyszerű: a gyárban sok tápiószecsői dolgozik, így a művelődési ház fontos feladatának tekinti, hogy jó kapcsolatot építsen ki azokkal a budapesti üzemekkel, amelyekben nagyobb számban dolgoznak a nagyközség lakói. A további programban egy dunakeszi és egy Hajdú-Bi- har megyei országjáró kirándulás is szerepel. A cél: az új tájak megismerése mellett az együttes még jobb összekovácsolása. Falunap Hagyomány már Tápiószecsőn, hogy az alkotmány ünnepét egész napos nagyszabású programmal köszöntik, amelynek mindig sok munkás és katona vendége van. Ez év kivétel lesz, mivel ezen a napon az együttes Debrecenben, a virágkarnevál programjában szerepel. A hagyományos tápiószecsői falunap azonban ezért nem marad el, csupán a szokásostól korábbi időpontban, augusztus 8-án rendezik meg. Ugyancsak augusztusban kerül sor a művelődési házban Csernus Mariann: Asszonyok mondókái című előadói estjére. A felsorolás természetesen nem teljes, hiszen a pávakör s a többi, művelődési kiscsoport sem megy nyári szabadságra. Ki-ki érdeklődési körének megfelelően júliusban— augusztusban is megtalálhatja majd azt a programot, amelyet szívesen látogat, ami kedvére van. Prukner Pál SZÍNHÁZI ESTEK Dobos Lajos: Keneszánsz, Visegrád. Petruska Nem Sztravinszkij ismert, ki_ tűnő muzsikájára elevenedik meg a táncjáték Petruskája a Városliget fái alatt, a Körszínházban. S nem is ezt a paraszti eredetű orosz mesehőst állítja színpadra a Körszínház éietrehívója és életbentartója, Kazimir Károly. Azaz: a most látható produkció főhőse ugyan Petruska, de a jókedvű. csípős nyelvű, enni-inm szerető, s az asszonyokat sem megvető Petruska időnként átváltozik: belebújik más, hasonló mesefigurák, népi hősök alakjába. Hol Kasparek, a cseh mesék legendás-ijesztő tolvaja, hol Hanswurst, a német mesék és bábjátékok figurája, hol Paprika Jancsi, vagy Vitéz László, a magyar bábjátékokból, hol meg a francia Guignol, vagy az angol Punch. Kazimir Károly — s a szövegeket fordító Jánosy István és Romhányi József — szándéka világos volt: folytatni akarták azt a sorozatot, melyben a világirodalom nagy monda- és mesekincséből merítve, szinte összefüggő körképet rajzoltak a mondahő- sőkről, mesefigurákról, érzékeltetve, hogy ezek a figurák és ezek a motívumok igen gyakran ismétlődtek egyes népek monda- és mesekincsében, sőt, vándoroltak, Indiától Finnországig, a Kelettől Olaszországig. A játék, melyet a Körszínházban látunk, megpróbálja ezt a csak látszólag könnyen egyberóható anyagot kerek történetté formálni. Nem mindenhol sikerrel. Egyes részek kifejezetten betétként hatnak (például a hosszas Faust-jele- net, melynek a Petruska-vo- nalhoz nem sok köze van, vagy a három bohóc jelenete, amely önállósuló számmá kerekedett már a bemutatón is). Máshol a fő figura, Petruska alakváltásai nem zökkenő- mentesek. S nem mindenhol indokolt az sem, hogy mai — és nem is túl szellemes — viccekkel tűzdeljék meg a szöveget. Talán nem ártott volna erősebb írói munkát végezni a szöveg megírásakor, mert így meglehetősen mozaikszerű alapanyagot kapunk, melyet csak így-úgy fűz össze Petruska alakja, holott az alapötlet szerint sokkal tömörebb, átgondoltabb, nem csak külső eseményekben, hanem belső jellemfejlődésekben is előrehaladó történet elmondására volna lehetőség. Néhány szép mozzanat így is adódik az előadásban: az első rész végén pantomimbe- táncba. váltó Petruska-megfo- galmazás, immár Sztravinszkij zenéjére, vagy a Hercegkisasszonyt megkérő, és hoppon maradó Petruska szomorkás, fanyar jelenete. % SZÍHCSZnŐ játéka viszont az egyenetlenségek, fenntartások ellenére is különleges élménnyé avatja ezt a játékot. Ez a színésznő Esztergályos Cecília. Azt eddig is tudtuk róha, hogy kivételes mozgás- kultúrával rendelkező, bámulatos fizikai kondícióban levő művész. Azt is tudtuk, hogy eredendő alkati adottságai vannak a groteszk színezetű humor, a fergeteges komédia megjelenítésére. De az most először derült ki róla, hogy ezeket a remek adottságokat és képességeket milyen kitűnően tudja egy érett színésznő jcllemábrázoló adottságaival is jeldúsítani. Petruska az ő megjelenítésében egyszerre az orosz mesék nagyszájú, borissza, asszonybolond, szókimondó mihasznája, s egyszerre hozza a figura átkötéseit más népek mesehőseihez. Elsöprő erejű komédiázás, gro- teszkségig vitt, de mindig jellemző túlzásokkal teli játékstílus, ragyogó mozgás és kifejező tánc éppúgy megtalálhatók ebben az alakításban, mint Petruska nerűesebb jellemvonásainak felmutatása, érzéseinek, meghatódásainak, szerelmeinek átélése. Ha van abszolút főszerep, akkor ez a Petruska az ebben a játékban. És ha van eszményi találkozás szerep és színész között, akkor e 2 az. Egyetlen pillanatra sem zavar bennünket, hogy Petruska tulajdonképpen fiú, tehát itt egy úgynevezett nadrágszerepet játszik el Esztergályos Cecília. Még SZámiOS jó epizódalakí- tást láthatunk az előadásban e nagyszerű Petruska mellett (ha ezek nem is szervülnek mindig a produkció egészével). Így Nagy Attila, mint a sok alakban megjelenő Búbánat, Szuhay Balázs mint Kocs- máros és mint Bohóc, Ráto- nyi Róbert mint Faust és mint Makaróniárus, Drahota Andrea mint Petruska felesége, Körmendi János mint Pap és Pópa, Benkö Péter mint Huszár élénk (néhol túl élénk) színfoltokkal járulnak hozzá az előadás összkéoéhez. Takács István A i Bemutató a Körszínházban
