Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

**cm <4l£)jr ft 1976. JÜLIUS 4., VASÁRNAP / rvLSW%€MM3 3 Aszály a földeken Pest megyében növekszik az öntözött terület A mezőgazdaságban nincs korlátozás Reális cselekvési programot Pest megye mezőgazdasági szakembereinek eszmecseréje Több mint két hete szárítja, cserepesíti a földeket a hőség, a kánikulai meleg. Június elején a hűvös, párás idő­járásban — bár csapadék ke­vés volt — a talaj felső fél­méteres rétegének nedves­ségtartalma még elérte a 35— 40 százalékot, de a tartós szárazság ennek túlnyomó részét már elpárologtatta, s a talaj mélyebb rétegének szegényes víztartaléka sem adhatott elegendő pótlást a növényeknek. A Nyugat-Európában dú­ló aszály tehát már kon­tinensünk közepén, a Kár­pát-medencében is érez­teti hatását. Az öntözés — a korszerű mezőgazdaságban még a csa­padékos években sem nél­külözhető — most különösen fontos szerepet. kapott. Az öntözésre berendezett 451 ezer hektárral rendelkező nagyüzemi gazdaságok egy részében még áprilisban, májusban megkezdték a víz- pótlást a földeken, sok üzem azonban csak az eredmény­telen esővárás után, június második felében látott hozzá az öntözéshez. Pest megyében 27 ezer 947 ezer hektár az öntöz­hető terület, részint a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, másrészt pedig a Közép-Tiszavölgyi Vízügyi Igazgatóság hatókö­rében. Ebből a nagyobb te­rület — a földrajzi elhe­lyezkedésből adódóan — az előbbi igazgatósághoz tarto­zik. Az illetékesek tájékoz­tatása szerint áprilisban kezd­ték öntözni a földeket a Pest megyei gazdaságok is. A múlt hónap utolsó 10 napjában azonban hirtelen 2 ezer hek­tárral növekedett az öntözött terület, bár még így sem élnek teljes mértékben a le­hetőségekkel. A gazdaságok részletes tá­jékoztatást kapnak 10 napon­ként a várható csapadékról, a talajnedvességről, az öntö­zési tennivalókról az OVH és a MÉM kiadványaiból. Az Országos Vízügyi Hivataltól kapott tájékoztatás szerint az öntözővíz-ellátásban nincs korlátozás. Az OVH és a MÉM közös ja­vaslattal fordul a megyei mezőgazdasági operatív bi­zottságokhoz, hogy alaposan mérlegeljék a szárazság kö­vetkeztében kialakult hely­zetet, és szorgalmazzák az öntözőberendezések minél tel­jesebb kihasználását. Dunavarsányban a Petőfi Termelőszövetkezet irodájának ajtaján kopogtatunk. — Tegnap tartottunk érte­kezletet az öntözésről. Tizen­kilenc gép- áll csatasorba, s • jövő héten újabb 4—5 darab­bal bővül a készlet — tájé­koztat Karakasevics Endre el­nökhelyettes. A kampányba bekapcsolódott a gépszerelők hada. Mintegy 50-en irányítják az öntözést. — Most merre locsolnak? — Hirtelenjében nem tudnék rá válaszolni — feleli az el­nökhelyettes. — Majosháza, Délegyháza felé biztosan lo­csolnak. Az üzemekben csökkentik a vízfelhasználást A locsolási tilalom tehát a lakosságra vonatkozik, nem érinti az öntözéses gazdaságokat A vízgazdálkodási csoport a Pest megyei és a Duna-menti Regionális Vízműnek távmon- datot küldött a tilalommal kap­csolatban, amit Budaörsről pél­dául már pénteken 32 lakott településre továbbítottak. A községi tanácsok alapos meg­fontolás után saját hatáskö­rükben további vízkorlátozást rendelhetnek el szükség ese­tén, a rendelkezést felelőtlenül megszegő emberek ellen gyor­sított szabálysértési eljárást in­dítanak. Egyelőre Kistarcsán ren­deltek el fokozottabb víz­korlátozást. Pest megye nagyüzemei je­lenleg még nem szenvednek vízhiányban. A Csepeli Autó­gyárnak kifejezetten nyert ügye van most saját kútjaival, amelyekből ivóvizet kap, s el­látja a szociális létesítménye­ket is. Technológiai felhaszná­lásra a Duna adja a gyárnak a vizet. Ezzel együtt évek óta bevált módszerekkel igyekez­nek csökkenteni a vízfelhasz­nálást. A Pest vidéki Gép­gyár is az autógyártól kap­ja a vizet. Az üzemnek van 200 köbméteres tárolója is. Naponta mintegy 700—900 köb­méter vizet fogyaszt a gép­gyár. Eddig megkapták a szük­séges vízmennyiséget. Szá­mítva azonban arra, hogy a szárazság miatt csökkenheti a Csepel Autógyár a gépgyárnak juttatott vizet, felhívták minden gazdálko­dó egységük figyelmét a fokozott takarékosságra. De valamennyi vállalat számá­ra megfontolandó a takaré­kosság. Apró dolgokkal is so­kat lehet segíteni! A Pest-Nógrád megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Válla­lat ceglédi és pilisi telepe is saját kúttal rendelkezik. A technológiához szüksé­ges vízmennyiséget csökkente­ni nem lehet. Takarékoskodni csak az irodákban, fürdőkben lehet. Az udvarok locsolását már beszüntették, a takarításnál is csak a leg­szükségesebb mennyiséget használják fel. Ha a szárazság következtében lényeges zava- rek lennének a vízellátásban, a vállalat valószínűleg megfon­tolná a sertésvágás átcsoporto­sítását a saját kúttal rendelke­ző ceglédi üzembe. A lakosság többsége fegyelmezett Kiskunlacházán sudár épü- . let magasodik a Dózsa György út 142-ben. Állványon sürög­Mennyit ér egy ember éle­te? Értékét pénzben semmi­képpen sem tudjuk kifejez­ni. De mégsem vigyázunk rá eléggé. A természetes halál ellen ugyan hatalmas erő­vel küzd az orvostudomány, de a véletlenekkel, a balese­tekkel mintha nem törőd­nénk kellőképpen. Pedig, hogy hány és milyen baleset fordul elő, sokszor rajtunk, embereken múlik. Ha az intézkedés elmarad Pest megyében az idén ed­dig 19 üzemi baleset vég­ződött halállal. Ebből 13 a mezőgazdaságban történt. A balesetekről a Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsának munkavédelmi osztályán Aszói Balázs munkavédelmi felügyelővel beszélgettünk. — 1973-ban felhívtuk a ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok figyelmét arra, hogy szereljék fel az erő­gépek kardántengelyeit vé­dőburkolattal, mert annak hiánya több halálos balese­tet okozott már. A felhívást követő években csökkentek az ilyen természetű balese­tek. Az idén azonban eddig már két ember halt meg, is­mét védőburkolat hiánya miatt. A Minisztertanács és a MÉM határozata értelmé­ben ez év január 1-ig az erő­gépeket borulásgátlóval kel­lett ellátni. A mezőgazdasági üzemek a határozatot csak 90 százalékban hajtották végre. Ebből újabb halá­los balesetek következtek. Két ember halt meg az év elején, a téli időszakban, ha­lászat közben, szabálytalan lékelés miatt. Egy ember éle­tét követelte a szabálytalan nek, forognak a kőművesek. Fiatalasszony, a ház gazdája mondja: — Május elsején alapoztunk. Szerencsénkre csak tegnap óta tiltják a locsolást. Vakolni majd akkor fogunk, amikor feloldják a korlátozást. Nap­számosok elkérik a 300 forin­tot naponta, nem hagyhatjuk kidobni a pénzt az ablakon. A Kiskun bisztróban az ebédidő komótos szertartását a szomszédos asztaltól jövő hang szakítja meg. — Otthon nem tudjuk meglo­csolni az udvart, minden csupa por. A község határában a pit­varból egy autó és egy motor látszik. Mellettük egy gumicső hever. Vízcsapra szerelve. Víz nem csordogál a csőből, mind­össze a gyanú környékez meg. Ugye, : a gépjármű-tulajdono- 'sok ismerik a locsolási tilal­mat? Ráckevén igen. Az üdülőöve­zetben autósok beszélgetnek. A zsigulis sárga vödörben áztat egy rongyot, miközben: — Napestig mosogathatom, nem úgy, mintha slagoznék. Mit tegyek? Bánatos szavakkal ecseteli, és társaitól választ sem remélve, kimért mozdulat­tal húzza végig a rongyot a motorháztetőn. — Mitől ez a tekintély? — kérdezzük Bukovszky Istvánt, a községi tanács műszaki cso­portjáról. — Reggel 4-től este 10-ig tart a locsolási tilalom. Han­gosbemondón közöltük, távoli helyeken többször is kidoboltat- tuk. Társadalmi ellenőrök, fő­ként tanácstagok vizsgálják, ki szegi meg az előírást. Két napja van érvényben a tilalom, itt feljelentés eddig még nem került a tanács asz­talára rakodás, egy megégett, ismét egy ember halálos zuhanás­sal fejezte be életét, egy gyapotbálázó munkás a bá­lák között halt meg, közúti üzemi baleset következté­ben összesen öten vesztet­ték életüket. A kiskunlacházi Pereg Tsz-ben például a von­tató után kötött pótkocsira a megengedett 65 mázsa he­lyett 90 mázsa betonlapot raktak. Tetőzték a szabályta­lanságot azzal, hogy hat em­bert felültettek a pótkocsira. Az egyik kerék kiesett, a jár­mű felborult, a rakomány maga alá temette az utaso­kat. Egy ember meghalt, egy életveszélyesen megsérült, egynek eltört a lába, hár­man könnyebb sérülést szen­vedtek. Szomorú példák ezek. A balesetek után mindig megállapítják, ki ' a felelős, mégsem tanulnak belőle azok, akiknek kellene. Az ellenőrzés fontossága — Véleményünk szerint a középvezetők nem tartják és nem tartatják be kellőképpen az ÁBEO-utasításokat. Min­den középvezetőnek köteles­sége a hozzá beosztottak mun­káját, a technikai fölszere­lést ellenőrizni, s megszün­tetni a hiányosságokat. Saj­nos, az a tapasztalatunk, hogy gyakran elmulasztják ezt a kötelességet. A balesetvédel­mi oktatás is sok helyen for­mális, nem térnek ki a konk­rét veszélyforrásokra, nem ismertetik a munkavédelmi szabályzat minden részletét. A vezetők nem hárítják el a tudomásukra jutott hibákat. nem vonják felelősségre a mulasztást elkövető embe­reket, gyakran a biztonsági TAKTIKAI MEGBESZÉ­LÉSNEK szánták — a megyei pártbizottság és a tanács —, a nagy mérkőzés előtt, azt az eszmecserét, amelyen nagy­üzemi gazdaságaink vezetői, párttitkárai az ötödik ötéves terv feladataiból a mezőgaz­daság Pest megyére jutó teendőit vitatták meg. Sántít a Hasonlat, hiszen a startpisz­toly fél esztendeje, hogy eldördült, a földek munkásai azóta is teszik dolgukat, szán­tottak, vetettek, műtrágyázrtak, vegyszereztek, szedik a korai gyümölcsöt, aratnak is, amint a gazdálkodás rendje paran­csolja, s eközben folyt a nem kevésbé lázas munka az iro- dákban, fél évtized tennivalóit mérték föl, vetették egybe a kívánalmakát a lehetőségek­kel a számok emberei. Nemzeti programot emelt törvényerőre az országgyűlés tavaly decemberi ülésszakán: a népgazdaság ötödik ötéves tervét, meghatározta az egyes ágazatok, köztük a mezőgazda­ság fejlesztésének ütemét, fi­gyelembe véve az anyagi-mű­szaki feltételeket, jóváhagyva a gazdaságirányítási szabályo­zórendszert. MIT VAR AZ ORSZÁG Pest megye mezőgazdaságától? A népgazdasági tervek alapján, még a kora tavaszon tárgyal­tak erről a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium s a megyei tanács illetékesei. Időközben elkészültek a gaz­daságok fél évtizedre szóló ter­vei is, csaknem mindenütt, a dolgozók tanácskozó testületé is jóváhagyta már e progra­mot. Az említett tanácskozá­son jelentette be Lakatos Ti­bor, a Pest megyei Tanács el­nökhelyettese, hogy augusztus 15-re valamennyi gazdaság öt­éves terve elkészül. Kétségkívül, sokszor unal­masak az értekezletek, gyak­ran még azok számára is, akik részt vesznek rajta,, az ese­ményről szóló sajtóközlemé­nyek pedig többnyire szárazák, valljuk be, nem tartoznak az érdekfeszítő olvasmányok kö­zé. Más azonban a helyzet, ha arról esik szó: lesz-e mit a szemlék is csak a papírfor­máknak felelnek meg. Tévedés ne essék: a felelős­ség nem egyértelműen csak a vezetőké. Felelősek maguk a balesetet szenvedett, a bal­esetet okozó emberek is. Fel­nőttekről van szó, akiknek kötelességük vigyázni önma­gukra és egymásra. Hogyan történhetett meg például az, hogy két halálos üzemi bal­eset ittasság miatt követke­zett be? Az áldozatok fele­lőtlenül, ittasan álltak mun­kába, vezetőik elmulasztot­ták az ellenőrzést, vagy nem küldték azonnal haza az it­tasakat. Időszerű felhívás Az SZMT munkavédelmi osztálya minden balesetnél intézkedik a tapasztalt hiá­nyosságok megszüntetéséről. Ha a vétkesek ellen nem szükséges bűnvádi eljárást indítani, az SZMT a helyi ta­nácsoknál szabálysértési el­járást kezdeményez, minden esetben a felelősség gondos megállapítása után. Az osz­tály azonban a megelőzést sokkal lényegesebbnek tart­ja. A mezőgazdasági mun­kák dandárja most kezdő­dik. Felhívást fogalmaztak a termelőszövetkezetekhez, ál­lami gazdaságokhoz — egy­ben az ipari üzemekhez is —, hogy fokozott figyelem­mel foglalkozzanak a bal­esetelhárítási óvórendszabá­lyok betartásával. Tartják a kaocsolatot a járási hivata­lok műszaki munkavédelmi felügyelőivel, akiknek az idei rendkívül sók halálos üzemi baleset után feladatuk még rendszeresebben ellenőrizni a hozzájuk tartozó területe­ket. A balesetek megelőzé­sében azonban mindenek­előtt a munkahelyi, a társa­dalmi felelősség a döntő. B. I. tejbe aprítanunk? Hát lesz. Az ország kenyere megterem ha­tárainkon belül, csak tej le­gyen, hogy legyen mibe aprí­tanunk. De hús is kell a ke­nyérhez, zöldség az egészséges táplálkozáshoz. A IV. ÖTÉVES TERV ered­ményét összegező statisztika szerint a mezőgazdaság ter­melése a tervezett 15—16 szá­zalékkal szemben 18 százalék­ra nőtt. A tervvel összhangban az állattenyésztés termelése gyorsabban emelkedett a nö­vénytermelésnél, nőtt a rész­aránya is: míg az állattenyész­tés 21, a növénytermelés 16 százalékkal emelkedett. Éppen az elmúlt tervperiódusra esett a mezőgazdaság új fejezetének nyitánya: a korszerű agrotech­nikai eljárások széles körű al­kalmazása immár ipari szer­vezettségű termelésre terem­tett alapot a szántóföldi gaz­dálkodásban és az állatte­nyésztésben is. Kiemelkedő eredményeket értünk el a nagyüzemi búza- és kukorica­termelésben, a mezőgazda­ság előteremtette az ország ke­nyérgabona-szükségletét, hogy mást ne említsünk, a hektá­ronkénti átlagtermés búzából — az előző 5 év átlagához ké­pest — 24,3 mázsáról 33,2 má­zsára emelkedett. S még né­hány adalék a statisztikából! A vágóhústermelés 28 száza­lékkal haladta meg az előző 5 év átlagát, kivált a baromfi- tenyésztés — nem utolsósor­ban a hernádi Március 15. Tsz jóvoltából — fejlődött. Mind szélesebb körben terjedtek el az iparszerű tartásmódok, egy- re-másra épültek a szakosított állattenyésztő telepek. A me­zőgazdasági munkák gépesíté­sének fejlődése, a gépállomány korszerűsítése tette lehetővé, hogy a kalászos termények tel­jes egészét, a kukorica mintegy 90 százalékát és a cukorrépa 85 százalékát géppel takarítsák be. AZ ÉRTÉKELÉS során, mint erről az értekezleten is szó esett, a mezőgazdaság megyei helyzetképéről is tegyünk em­lítést! Amikor elmondjuk, hogy például az ország termelőszö­vetkezetei az utóbbi öt évben évi 4,5 százalékkal növelték termelési értéküket, miközben országosan 130 ezerrel csök­kent a tsz-tagok száma. 80 szá­zalékkal nőtt az egy főre ju­tó termelési érték, nos, mind­ezek felsorolását követően szólnunk kell a Pest megyei eredményekről. Az országos ér­tékelés szerint a növényter­mesztés a tervezettnek meg­felelően fejlődött, ám az állat- tenyésztésben a számottevő fej­lődés ellenére sem sikerült az előirányzott fejlődéssel lépést tartani: a 24,4 milliárd forin­tos termelési értékkel szem­ben 20 milliárd, amit elköny­velhetünk. A közös gazdasá­gokban a tervidőszak végére 1 millió 205 ezer szarvasmar­hával, ezen belül 462 ezer te­hénnel számoltunk, ezzel szem­ben az állomány csak 1 mil­lió 100 ezer darabra rúg, 417 ezer a tehenek száma. Az át­lagos tejhozam is alacsonyabb volt a célul tűzött 2750 liternél, csupán 2300 liter. Tény ami tény, Pest megye gazdaságai az országos szint fölötti ered­ményeket produkálták, gaz­daságainkban megterem a kel­lő mennyiségű gabona, a ku­korica, a zöldtakarmány és az ipari növények sora. Említés­re méltó, hogy 4 ezer hektár­ral nőtt a búza területe, a ka­lászosok és a cukorrépa hoza­ma évente 3—4 százalékkal, a kukorciatermés 5—8 százalék­kal. az olajos növények és a szálas takarmányok termése 8 —10 százalékkal emelkedik. ORSZÁGOS SZINTEN a mezőgazdasági termelés évi 3,2—3,4 százalékos növelése szükséges a tervezett belföldi ellátás és az export teljesíté­séhez. Figyelembe kell ven­nünk azonban, hogy — mint a megyei eszmecserén Békési Sándor, a megyei tanács meg­bízott osztályvezetője hang­súlyozta — a mezőgazdasági nagyüzemekben ehhez leg alább évi 5—6 százalékos ter­melésnövekedést kell elér­niük. A növénytermesztés szerkezetének változásaira nemigen lesz szükség a jövő­ben sem, annál inkább a ho­zamok emelésére. A tervidő­szak végére például búzából 44, kukoricából 52, cukorrépá­ból 400, burgonyából 180, ga- bonanapraforgóból 17 mázsás hektáronkénti átlaghozam a cél. A gépesítés színvonalá­nak emelése, a modem ter­melési módszerek gyors üte­mű terjedése — Pest megyé­ben például 11 növényter­mesztési ágazatban 19 rend­szer technológiáját alkalmaz­zák — lehetőséget teremt az intenzív fejlődésre. Azi állat- tenyésztés fejlődési ütemét a tervtörvény évi 3 százalékban határozza meg, a szövetkeze­ti közös gazdaságokban 5—6. százalékkal szükséges a ter­melést bővíteni. Kétségtelen hogy a legnagyobb erőfeszí-. tésre a szarvasmarha-tenyész­tés előmozdítása érdekében lesz szükség: a szarvasmarha-, állományt 13 százalékkal, a. tehénállományt 24 százalék­kal kell növelni. Igaz, Pest megyében az átlagos tejter­melés meghaladja az orszá­gos szintet, sem a szarvas­marha-állomány, sem a ser­tésállomány nem csökken, az egyes gazdaságok közötti el­térések — eredményben, hoz­záértésben — szembeötlőek. Mindebből világosan követ­kezik a teendő, csakúgy, mint a mezőgazdaság egyéb ágaza-- taiban is. Míg a szántóföldi növény- termesztés számos kritikus ágazatában előbbre jutottunk — másfélszeresére növeltük például a cukorrépa vetéste­rületét — addig a zöldségter­melés fejlesztése elmarad a kívánatostól, 19 ezer hektár helyett csupán 15 ezer hek­táron teremnek zöldségfélék,. burgonyából is alatta marad a termőterület a tervezettnek,' 7 ezer hektár helyett 6 ezer 300, amiből a nagyüzemek aránya csupán 2 és fél eä&t hektárt tesz ki. Éppen a zöldségtermesztés­sel kapcsolatban esett a leg­több szó az említett tanács­kozáson a növekvő elvonások­ról, a felhasznált ipari anya­gok árának emelkedéséről, ám az is tény, hogy az alapo­san. megszervezett kertészeti munka ezzel együtt is lehet jövedelmező, amint arról az abonyi Új Világ Tsz és a bu­dapesti Dimitrov Tsz vezető) beszámoltak. A KÖZGAZDASÁGI SZiEM- LÉBEN írja Szabó István, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke: minden szövetkezet érdeke a gazdasági realitásokból kiin­dulva létrehozni a cselekvési programot. Számítanunk kell arra, hogy a tervidőszak első két éve lesz a nehezebb, ezért megkülönböztetett jelen­tősége van az anyagi és a szeVemi tartalékok föltárásá­nak. A cikk szerzője meg­jegyzi azt is, hogy a terv ki­dolgozásakor tudomásul kel­lett venni: erőforrásaink na­gyon is végesek, s a fejlesz­tési igényeket nem finanszí­rozhatjuk vágyaink szerint. Mindez persze nem vezethet a megtorpanáshoz. Balogh László, a megyei pártbizottság titkára mondta a mezőgazda­sági szakemberek megyei fó­rumán, hogy a beruházás gonddal járó öröm, de az ala­posan megfontolt fejlesztés­től. a korábbihoz hasonló di- .namikus fejlődés érdekében egyetlen nagyüzemi gazdaság sem riadhat vissza. Erre rí­mel Lakatos Tibor megyei ta­nácselnök-helyettes megálla­pítása: nincs kizárva, hogy a legjobban prosperáló szövet­kezeti gazdaságok is központi támogatásra szorulnak — no­ha a tao asz tálatok szerint a jobb szövetkezetek kénesek 10—15 milliós elvonást is ki­gazdálkodni. sőt az első félév­ben nagyobb nyereséget mu­tattak föl, mint a korábbi esztendő hasonló időszakában, ám segítségre elsősorban azok számíthatnak, amelyek maguk is élnek a lehetőségek­kel. fölmérve tartalékaikat, kiemelkedő színvonalon gaz­dálkodnak. Apor Zoltán Felelősségteljesebben, következetesebben Halálos üzemi balesetek Pest megyében \ \ L

Next

/
Oldalképek
Tartalom