Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-04 / 157. szám

2 %Mäm> 1976. JÜLIUS 4., VASARNAP Csúcstalálkozók hete Berlin: Huszonkilenc millió kommunista nevében Puerto Rico: Egyetértés az egyet nem értésben — Mauritius: Napirenden a fekete kontinens történelmi fejleményei Az eseménynaptár mutatja: a héten minden vonatkozás­ban mozgásba lendült a csúcs­diplomácia gépezete. A figye­lem mindenekelőtt Berlin felé fordult, jóllehet az NDK fővá­rosában nem hagyományos ál­lamközi diplomáciai rendez­vény zajlott, hanem huszon­kilenc európai kommunista és munkáspárt vezetői tanácskoz­tak kontinensünk huszotnki- lencmillió kommunistája ne­ben. A kétesztendős munká­val előkészített dokumentum egyrészt hangsúlyozza, hogy valamennyi párt maga alakít­ja stratégiáját és taktikáját, másrészt a közös harc, a szo­lidaritás, az együttműködés kérdéseit állítja középpontba. Az európai kommunisták egész Európához szóltak — a földrész jövőjének érdekében Bíkraszáütak Helsinki szelle­mének és az EBK záróokmá­nyának maradéktalan megva­lósításáért, földrészünk kedve­ző folyamatainak erősítéséért. Mennyire szükséges ez, meg­értéséhez nem keli messzire visszanyúlnunk az időben. Por­tugáliában Eanes tábornok el­nökké választásával kapcsolat­ban egyes nyugati lapok már az „utolsó szegfű” hervadásá- ról írnak, az 1974. április 25-i, piros szegfűs lisszaboni fordu­lat óta bekövetkezett változá­sokra utalva. Mindenképpen perdöntő lesz, hogy az elnök milyen kormánynak ad meg­bízatást s a kabinet milyen program alapján kezd munká­jához. Tisztázatlan a kép az Ibériai-félsziget másik orszá­gában is, ahol lemondásra kényszerült Navarro, akit még Franco nevezett ki a minisz­terelnöki posztra. A spanyol ^ helyzet változatlanul feszült és mind^T eddSnä ellentmondásos: Franco utoiso kormánya után nem vár tehát könnyű feladat János Károly első kormányára sem. Kontinensünk bonyolult vi­szonyait mutatja a Szovjet­uniónak küldött bonni válasz­jegyzék: a kapcsolatok javítá­sát kívánja, ám engedménye­ket tesz! a kereszténydemokra­ta ellenzéknek, átveszi egyes érveit és szóhasználatát. Euró­pa békeszerető erőinek ébersé­gére és cselekvőkészségére nem kis szükség van ebben a szakaszban — s a berlini do­tagot számláló AESZ olyan kérdésekkel is foglalkozik majd, mint a gazdasági egyen­lőtlenség, a nyersanyagproblé­ma, s az el nem kötelezettek colomból találkozójára való felkészülés. Ügy látszik, ha­gyomány már: az AESZ-csúcs­konferenciák idején puccsok mennek végbe a földrészen; tavaly július végén a nigériai elnököt, Gowont buktatták meg, ezúttal Szudánban pró­bálkoztak államcsínnyel, a je­lentések szerint sikertelenül. Tűzszünet és vérfürdő, dip­lomáciai közvetítés jgyúdör- géssel — így összegezhetők a bejrúti híreik. Dráma és tra­gédia, hogy az annyiszor meg­támadott, a természeti csapá­soknak oly gyakran kitett pa­lesztin menekülttáborokat most a jobboldali, libanoni arab fegyveresek rohamozzák. A Dzsiszr Al-Pasa, valamint a Teli Zaatar körüli harcokról érkezett hírek szomorú megál­lapítással kezdődtek: a tizen­öt hónapja tartó polgárháború legvéresebb napjait jegyezték fel a héten. Még pontos vesz- teséglisitát sem lehetett adni,, mert a mentőosztagok képte­lenek voltak eljutni a hely­színre. A helyzet különösen kritikussá vált azáltal, hogy a jobboldal állandó katonai utánpótlásban részesült, míg a palesztin harcosokat a Szíria és más arab országok által lé­tesített „békefenntartó blokád” gyakorlatilag elszigetelte, véd­telenné tette! Ilyen körülmé­nyek között az Arab Liga rendkívüli ülései, a közvetítő bizottságok próbálkozásai nem kecsegtetnek tartós eredmé­nyeikkel. Az újabb fegyver­nyugvás, amelyet a fegyverek hangosabb ropogása közben, jelentettek be, csak sürgeti, hogy tüneti kezelés helyett végre valódi gyógyszert keressenek és ta­láljanak a fekédyesedő liba­noni betegségre. A válságjelentések után jó hír — Délkelet-Ázsiából. Hi­vatalosan is kimondták a Vietnami Szocialista Köztár­saság létrejöttét, megválasz­tották állami életének legfőbb vezetőit, kijelölték az alkot­mányt megszövegező bizottsá­got. Az ötvenmilliós, szocia­lista útra lépő, egységes Viet­nam megszületése és megjele­nése Ázsia térképén további, kedvező irányban módosítja az erőarányokat a világ leg­nagyobb és legnépesebb föld­részén, s általában, a nemzet­közi politikában. Meleg van. Érzi ezt a va­sárnapi újságolvasó is, de a szokatlan kánikula, szárazság, aszály kezd európai méretű gonddá válni. A héten Giscard francia elnök ecsetelte borúlá­tóan a kilátásokat, a forróság témája így váltott át az idő­járásról a gazdaságra. Igaz, ki­csi világunk azért elég nagy: miközben Európa izzad, To­kióban hidegrekordot jegyez­tek fel, s Rióban, a déli félte­ke telének derekán fagyhalál szedi áldozatait... Réti Ervin Libanon Az újabb tűzszünet ellenére — folytatódtak a harcok Nyugati hírügynökségek bej­rúti tudósítói — feltehetőleg a külvilággal fenntartott telex- összeköttetésben támadt zava­rok miatt — szombaton csak a délelőtti órákban adtaik hírt arról, hogy Libanonban a pén­teken helyi idő szerint éjfél­kor hatályba lépett újabb tűz­szünet ellenére egész éjszaka folytatódtak a harcok. A jobboldali és a baloldali erők ellenőrizte rádióadók egyaránt a 12 nap óta ostrom­lott Téli Zaatar palesztin me­nekülttábor térségéből jelen­tették a legsúlyosabb fegyve­res összecsapásokat. A UPI értesülése szerint Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára, valamint a tunéziai és a bahreini külügyminiszter szombaton Damaszkusziból visszatér Bej rútba, hogy pa­lesztin és jobboldali vezetők­kel tárgyaljon a legújabb tűz­szünet megszilárdításáról. Lapzártakor érkezett: A tűzszünet kihirdetését igen sú­lyos fejlemény kísérte: szom­baton hajnalban Izrael tüzér­ségi támadást indított több dél­libanoni falu ellen. Az izraeli repülőgépek bombázták Burzs A1 Simali palesztin menekült- tábort. Az izraeli légierő gépei mélyen berepültek Libanon fölé, és eljutottak Szaida város vonaláig. Bejrúti vélemények szerint ez a provokáció egy nagyobb izraeli támadás beve­zetője lehet, amelyre Tel Aviv ürügyként használhatja fel az Air France gép elrablását. Elnökválasztás Mexikóban Mexikóban ma elnökvá­lasztás lesz. A 60 milliós la­tin-amerikai ország történe­tében először fordul elő, hogy csak egyetlen jelölt indul, az 55 éves, volt pénzügyminisz­ter, Jósé Lópoz Portillo sze­mélyében. Az 1928 óta hatal­mon levő intézményes Forra­dalmi Párt (PRI) jelöltjét Luis Echevarria jelenlegi el­nök haladó politikájának kö­vetőjeként tartják nyilván. A baloldal közös jelöltet ál­lított a kommunista pórt központi bizottsága elnöksége tagjának, az idős, közismert forradalmárnak, Valentin Campanak a személyében. Bár részt vehetett a választá­si kampányban, a jobboldal nyomására különböző manő­verekkel megakadályozták, hogy felvegyék hivatalos lis­tára. A puccskísérlet nyomán Khartoumban Még nem hallgatnak a fegyverek A szudáni főváros több kör­zetében szombaton reggel is­mét fellángoltak a harcok — jelentették nyugati távirati iro­dák az INA iraki hírügynök­ség khartoumi tudósítójára hi­vatkozva. Diplomáciai fprrások is megerősítették, hogy a vá­rosban géppisztolyropogás és aknák robbanása hallatszik. Reggel nagyobb harckocsizó egység érkezett a városba. A legerősebb harci zaj az elnöki palota és a katonai főparancs­nokság környékéről, valamint Khartoum Omdurman nevű külvárosában hallatszik. A harcokban eddig legalább szá­zan vesztették életüket — kö­zölték szemtanúk. Értesülések szerint a repülő­téren az államcsínykísérlet egyes résztvevői még tartják magukat, mivel a kormányhű egységek az ott tartózkodó ka­tonai szállítógépek miatt nem vetettek be nehéztüzérséget. A szaúd-arálbiai repülők a liba­noni arab békefenntartó erők­höz szállítottak volna további szudáni katonai egységeket. Bár a fővárosban működ­nek a telefonok, a nemzetközi összeköttetés teljesen megsza- 'kadt. Az iraki hírügynökség tudósítója jelentéseit egy rá­dióadón adta le, és a nagykö­vetségek értesülései is csak ké­séssel érkeznek meg külföldre. Mindeddig semmi nem isme­retes az államcsíny kísérlet szer­vezőinek kilétéről. Lapzártakor érkezett: Nimeri szudáni elnök szom­baton a hivatalos omdurma- ni rádióban bejelentette, hogy a megdöntésére irányuló ál­lamcsínykísérlet összeomlott — közölte a Reuter Bagdad­ból az INA iraki hírügynök­ség khartoumi jelentésére hi­vatkozva. A rádió bejelentet­te, hogy a belügyminiszter, helyi idő szerint 18.30-tól haj­nali öt óráig kijárási tilalmat rendelt el. A tilalmat meg­szegőkre lőni fognak. Az INA tudósítója szerint még halla­ni szórványos lövöldözést Khartoum egyes körzeteiben Trés Alamas-i interjú Lots Corvalúnnál A Corriere pella S'era kikül­dött munkatársának sikerült interjút készítenie Luis Cor- valánnal, a Chilei Kommunis­ta Párt főtitkárával, akit — Santiago közelében — a Trés Alamos-i koncentrációs tábor­ban tartanak fogva á Népi Egység más vezetőivel együtt. (A beszélgetést pénteki számá­ban közölte a lap.) Corvalán elmondta, hogy a Pinochet-rezsim nagyon sok kommunistát tart fogva, nem­csak a koncentrációs táborok­ban, hanem a különleges kín­zókamrákkal felszerelt börtö­nökben is, ahol állandó kínzá­soknak vannak alávetve. Ugyanakkor az Amerikai Ál­lamok Szervezete közelmúltban Santiagóiban tartott értekezle­te alkalmával a rendszer vala­melyest könnyített Corvalán és társai helyzetén, mert attól tar­tott, hogy a nemzetközi szer­vezet képviselői felkeresik a koncentrációs tábort. A Chilei KP vezetője poli­tikai perével kapcsolatban el­mondta: eddig sem őt, sem társait nem hallgatták ki, nem készültek jegyzőkönyvek. Az eddigi haditörvényszéki tár­gyalásokat ügyükben nélkü­lük, a vádlottak és ügyvédeik jelenléte nélkül rendezték meg. „Bírósági komédia, ami folyt, nem más” — jelentette ki Cor­valán, aki elmondta továbbá, hogy a fasiszta diktatúra két éve alatt legkevesebb 24 ezerre tehető azok száma, akiket a rendszer meggyilkolt, 6 ezren eltűntek, s legalább 185 ezren vándoroltak ki Chiléből, illet­ve toloncolták ki őket. A le­tartóztatásoknak legtöbbször nyoma sincs. Az őrizetbe vett személyekről nincs semmi nyil­vántartás, csak megkínzásuk után „bukkannak fel” újra. Sokan esetleg nyomtalanul el­tűnnek. Ilyen „eltűnt”, vagy a rendőrség által „eltüntetett” személy volt például a közel­múltban Bernardo Araja szak- szervezeti vezető, Jósé Anto­nio Weibel diákvezető, Victor Diaz, a KP egyik vezetője és mások. A hatóságok tagadják, hogy közük lenne eltűnésük­höz. ADOLFO SUAREZ GONZA­LEZ lett az új spanyol kor­mányfő. A királyi palotából kiadott közlemény szerint I. János Károly a Falange volt miniszterét, a mindeddig egyetlen törvényes párt, a Francoisita Nemzeti Mozgalom főtitkárát bízta meg kormány— alaikítással. A királyi 'döntés közzététele előtt a megfigyelők többsége biztosra vette Areil- za külügyminiszter kinevezé­sét. Suarez 43 éves jogász, a király közeli barátja. Franco utolsó és a király első kormá­nyában a Falange minisztere volt. Sikeres előrehaladás az integrációs program végrehajtásában kumentum természetesen erre is lcitér. Hét fejlett tőkés állam ve­zetői Puerto Rico vadmegényes szigetén, a Dorado szállodá­ban. tartottak csúcsértekezele- tet. Gazdasági témák kerültek az asztalra, s az összejövetel­nek erősen választási íze volt — mind a heten, s különös­képpen a gyenge helyzetben levő Ford elnök a hazai sza­vazópolgárokra kacsingattak. Ezért legfeljebb az egyet nem értésben érthettek egyet, hi­szen a hét ország mindegyike a többi kárára szeretné javíta­ni saját mutatóit. Aligha vé­letlen, hogy Puerto Rico után kétoldalú párbeszédek formá­jában folytatódtak a megbe­szélések: Callaghan villámlá­togatásra repült Bonnba, Miki Takeo japán kormányfő Wa­shingtonban időzött. Nyilván olyan reménnyel, hogy a vá­lasztási kampány terhelését kevésbé figyelembe vevő „négyszetmköztök” eredménye­sebbek lesznek a vitatható ti- zennégvszemközitinél... A bélyegeiről híres Mauri- tiuson kezdte meg csúcsérte­kezletét az Afrikai Egység­szervezet. Port Louisban sem szenvednek témák hiányában, hiszen történelmi fejlemények zajlottak a fekete kontinen­sen, a legutóbbi, az Ugandá­ban tartott magas szintű kon­ferencia óta. Győzött az an­golai nép szabadságharca, Wa­shington azonban még mindie akadályozza az új állam ENSZ-felvét elét. Rec^eg-roooa a fajüldöző rendszer Rhodesiá­ban és az elemi erővel kirob­bant sowetói tüntetések a d- afrikai apartheid rezsim belső gyengeségét bízón vítiák. Afri­ka teljes felszabadításának kö­vetelése okkal került napi­rendre az AESZ értekezletén. A Seych all es-szi Betekkel együtt immár negyvennyolc Július 7-én kezdi meg mun­káját Berlinben a KGST XXX. ülésszaka, amely előrelátható­lag az együttműködés legfon­tosabb további feladatainak kijelölésével segíti a szocialis­ta közösség gazdasági integrá­ciójának gyorsítását Ezúttal már az integrációs program végrehajtásának ötéves tapasz­talatai állnak rendelkezésre, amelyeknek összegezése még szilárdabb alapot teremthet az együttműködés fejlesztéséhez. Az 1971-ben elfogadott komplex program az integrá­ció fejlesztésének feladatait 10—15 éves időszakra határoz­ta meg. Most tehát az út felé- nél-harmadánál tartunk. Ez természetesen nem fogható fel úgy, hogy a kitűzött feladatok felét-harmadát teljesítettük, hiszen az integrálódás folya­matát nem a teljesített felada­tok számával kell mérnünk, hanem az egész folyamat elő­rehaladásával, az egyes orszá­gok és az egész közösség gaz­dasági fejlődésének fényeivel, az együttműködés elmélyülésé­vel, a tagországok nemzeti gazdaságainak fokozatos ösz- szekovácsolódásával. Az integrációs program végre­hajtásának sikerét mindenek­előtt azok az eredmények fe­jezik ki, amelyeket a tagor­szágok népgazdaságuk fejlesz­tésében a komplex program elfogadása óta elértek. Igen jelentős például, hogy orszá­gaink az elmúlt ötéves idő­szakban — a világgazdaság­ban az utóbbi években ta­pasztalt válságjelenségek elle­nére is — dinamikusan tud­ták fejleszteni gazdaságukat, sőt a fejlődés üteme az előző tervidőszakhoz képest növeke­dett. A KGST-tagországok nemzeti jövedelme 1971—75 között 36, ugyanakkor a fej­lett tőkésországoké 14, ezen belül a közös piaci országoké mindössze 12 százalékkal nőtt. A KGST-országok ipari ter­melése 1975-ben 45, a fejlett tőkésországoké pedig csak 9 százalékkal haladta meg az 1970. évi szintet. A szocialista közösség országainak gazdasá­gát a stabilitás és kiegyensú­lyozottság, fejlődését a nagy­fokú dinamizmus jellemezte. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy az elmúlt öt év­ben, a komplex program cél­jainak megfelelően, jelentős előrehaladást értünk el a ter­vezési együttműködésnek, vagyis a KGST keretében fo­lyó együttműködés alapvető módszerének a fejlesztésében. Ezzel kapcsolatban különösen fontosak voltak a felső szinten lefolytatott gazdaságpolitikai konzultációk, amelyek lehetővé tették a nemzeti tervek meg­alapozását és a tervek két- és sokoldalú összehangolásának elmélyítését. A tervezési együttműködés megalapozott­ságát az is növelte, hogy nagy­számú prognózist készítettekés azokat felhasználják a terve­zőmunkában. Új módszerekkel, formákkal is gazdagodott az elmúlt öt év­ben a KGST-országok együt­tes tervezőmunkája, ez főként az 1976—1980-as tervidőszak­ban érezteti hatását. Minde­nekelőtt az 1975. évi budapesti ülésszakon elfogadott sokolda­lú integrációs intézkedések ter­véről van szó, amely a világon első ízben tartalmazza a leg­jelentősebb közös feladatokat, elsősorban a különböző terme­lőkapacitások létesítésében, a gépipari szakosítás és koope­ráció fejlesztésében, a tudo­mányos-műszaki kutatások célszerű összehangolásában. A tervezőmunka új voná­sa az is, hogy az egyes orszá­gok, belső tervezési rendjük­nek megfelelően külön Is fel­tüntetik az integráció fejlesz­tésével összefüggő feladatokat. A népgazdasági tervek integ­rációs fejezetei szerves kapcso­latot teremtenek a sokoldalúan elhatározott célok és a nem­zeti tervek között. A tervezé­si együttműködés fejlesztésé­hez tartozik az is, hogy ugyan- csali a budapesti ülésszak ha­tározatot hozott a távlati cél­programok kidolgozására, ame­lyek 1990-ig tartalmazzák majd az energia- és nyersanyag- ellátással, a gépipari szakosí­tás és kooperáció fejlesztésé­vel, a mezőgazdasági és élel­miszeripari termékek termelé­sével, az ipari közfogyasztási- cikk-ellátással, valamint a közlekedés fejlesztésével kap­csolatos közös tennivalókkal. Az Elmúlt Evek folyamán — a tervezési együttműködés el­mélyülésével szoros összefüg­gésben — a termelési kapcso­latok bővülésében haladt elő­re legsikeresebben az Integrá­ciós program megvalósítása.' Elsősorban a tagországok fű­tőanyag- és energetikai bázi­sának fejlesztésére, egyes fon­tos nyersanyagokból a szük­ségletek kielégítésére történ­tek jelentős erőfeszítések. Meg­kezdődött az orenburgi gázve­zeték, a Vinnyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos villa­mos távvezeték építése. Több sokoldalú egyezményt írtak alá a KGST-országok nyersanyagellátásának javítá­sára. E megállapodások alap­ján van folyamatban a Szov­jetunióban a vastartalmú nyersanyag- és ferróötvözet- termelő kapacitások bővítése, épül a kijenbajevi azbesztkom­binát. az uszty-ilimszki cellu­lózkombinát. Ezek a komplex programban előirányzott és közös erőfeszítéssel megvaló­suló termelőkapacitások az 1980-as évektől kezdve jelentős feladatokat töltenek majd be a résztvevő országok, így ha­zánk nyersanyagellátásában, gazdasági fejlődésében. Jelentős előrehaladás történt a gépipari szakosítás és koope­ráció kibontakozásában is. Öt év alatt 50 sokoldalú szakosí­tási és kooperációs egyezményt írtak elá, amelyek mintegy hatezer termékre terjednek ki. Lehetővé teszi, hogy orszá­gaink gazdaságosabban gyárt­sanak, értékesítsenek, illetve szerezzenek be energetikai be­rendezéseket, tengeri és folya­mi hajókat, nagy tehergépko­csikat, szerszámgépeket, prés- és kovácsolóberendezéseket, traktorokat és mezőgazdasági gépeket, televíziókat, konténe­res szállítási eszközöket, köny- nyű- és élelmiszeripari, építő- és építőanyagipari gépeket és berendezéseket, alkatrészeket és egyéb termékeket. Jelentős változások történ­tek az elmúlt öt évben a KGST intézményrendszerében is. Számos új területtel gaz­dagodott az együttműködés, új KGST-szervek alakultak, létrehozták az új nemzetközi szervezeteket és gazdálkodó egyesüléseket. Az új intézmé­nyek hasznosan segítik az in­tegrációs célok megvalósítását. Az integrációs folyamatban a KGST-ülésszakok jelentősége is tovább nőtt. Az utóbbi évek­ben már rendszeresen minisz­terelnöki szinten tartják e ta­nácskozásokat, ezzel is kife­jezve a témák, a döntések je­lentőségét. Az 1972. évi moszkvai ülés­szakon főként a komplex prog­ram megvalósításával kapcso­latos szervezeti intézkedéseket! munkaprogramokat tekintették át. 1973-ban Prágában fogad­ták el az orenburgi gázvezeték létesítésével és a sokoldalú in­tegrációs intézkedések tervé­nek kidolgozásával kapcsola­tos határozatokat. Az 1974. évi szófiai jubileumi ülésszakon már több fontos egyezményt is aláírtak, köztük az oren­burgi gázvezeték építésének általános egyezményét. Itt fo­gadták el a KGST-szabvá- nyokra vonatkozó konvenciót is. Az 1975. évi budapesti ülés­szak a sokoldalú integrációs intézkedések tervének elfoga­dásával. az 1976—1980. évi nép- gazdasági tervek koordináció­jának áttekintésével és a táv­lati célprogramok kidolgozá­sával kapcsolatos határozatok elfogadásával ugyancsak je­lentős állomása volt az in­tegrációs program végrehajtá­sának. A budapesti ülésszakon el­határozott célprogramok ki­dolgozása a megszabott ütem­ben halad, az eddig végzett munkát, a KGST XXX., berlini ülésszaka értékeli majd. i. Ä

Next

/
Oldalképek
Tartalom