Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

2 Erem • 1976. JÚLIUS 16., PÉNTEK Magyar felszólalás Becsben „A szamár háfán a Fehér Házba!" Carter a demokraták elnökjeiöltje Közel-Kelet kapujában Nyolc nap... Mikfizben e hiten az ENSZ főtitkárának ciprusi kíüönmeg- bizottja, Javier Perez de Cuel­lar ismét Ankarába érkezett, hogy közvetítsen a görög és a török kormány között a tár­. ;vválások űjrafelvétele érdeké­ben, tegnap Londonban ciprusi szolidaritási hét kezdődött. A nyitó politikai demonstráció a szigetország függetlenségét, szuverenitását, területi egysé­gének tiszteletben tartását kö­vetelte. A Nagy-Britannia— Ciprus Bizottság irányította megmozdulásokhoz az ország más politikai és társadalmi szervezetei is csatlakoztak. A szolidaritási hét a két év­vel ezelőtti nicosiai véres ese­ményekre emlékezik. 1974. július 15-én az összesküvők megdöntötték Makariosz el­nök kormányát, s bár ural­muk csupán nyolc napig tar­tott, az események reakciója nyomán, a külföldi erők folya­matos beavatkozása következ­tében, még két év múltán sem rajzolódhattak ki a végső ren­dezés gyakorlati körvonalai. 1974 nyarán több százan vesztették életüket, mintegy kétezren el kellett, hogy hagy­ják lakóhelyüket, külföldi csa­patok szálltak partra a szige­ten, s az ország görög, illetve török zónára oszlott. Két esztendő alatt a közös­ségek képviselői több ízben folytattak tárgyalásokat a bé­kés és igazságos rendezés ér­dekében — dé minden alka­lommal sikertelenül. A görög és török ciprióták háta mö­gött ugyanis egyes nyugati kö­rök azon törekvése zavarja a kibontakozást, amely a NATO katonai-stratégiai terveit szol­gálja. Pedig a ciprusi kérdést nem lehet a NATO keretein belül megoldani, hisz e ka­tonai tömb önös érdekből, a Közel-Kelet kapujában, föld­közi-tengeri ugródeszkának akarja felhasználni a sziget- országot. Ezt hangsúlyozza a londoni Morning Star is, a ciprusi szo­lidaritási hét céljáról szólva, felhíva a brit közvélemény fi­gyelmét az ENSZ Ciprusra vo­natkozó határozatai végrehaj­tásának szükségességére. Függetlenség, szuverenitás, területi egység — csak ez az alap, amelyre épülhet Ciprus jövője, figyelembe véve mind­két közösség ésszerű és valódi érdekeit. Ezt a célt szolgálja a Szovjetunió konstruktív ja­vaslata is arról, hogy az ENSZ keretében hívjanak össze kép­viseleti nemzetközi konferen­ciát. A szovjet álláspont nem­csak nemzetközi támogatás­ban és szolidaritásban része­sül, de ma már a szigetország közvéleményének széles körei­ben is egyetértésre talál. Alacs B. Tamás N Csütörtökön Bécsben megtar- § tották a közép-európai fegyve­rt rés erők és fegyverzet kölcsö- B nős csökkentéséről folyó tár- ^ gyalássorozat 11«. plenáris ülé- 1 sét. A 19 állam delegációinak 4 részvételével a Hofburg Kedou- j ten Saaljában, zárt ajtók mö- I gött megrendezett ülésen O. N. jj Hlesztov nagykövet, a szovjet 1 küldöttség vezetője elnökölt és ’ Fodor Zoltán nagykövet, a ma­gyar delegáció vezetője szólalt fel. Az ülés után tartott sajtó- tájékoztatón a magyar kül­döttség szóvivője elmondotta: Fodor Zoltán felszólalásában kifejtette, hogy a szocialista országok az idén már két al­kalommal is nagy jelentősé­gű és az álláspontok közele­dését segítő lépést tettek. Ha a NATO-államok is hasonló rugalmasságot és kompro­misszumra való hajlandóságot mutatnának, a tárgyalások már jóval előbbre tarthatná­nak. A magyar delegáció ve­zetője a NATO álláspontját bírálva hangsúlyozta, hogy olyan körülmények között, amikor a Varsói Szerződés és a NATO közép-európai erői­nek összlétszámú b an nincs lényeges különbség, indoko­latlan és megalapozatlan mindennemű .aszimmetrikus” csökkentés követelése. Fodor Zoltán a továbbiakban leszö­gezte: a magyar delegáció to­vábbra is azon az állásponton van, hogy az úgynevezett „számyországok” érdekeinek és biztonságának egyaránt megfelelő megoldásokat a négy szocialista ország — a Szovjetunió, az NDK, Cseh­A Portugál Fegyveres Erők Legfelsőbb Forradalmi Taná­csa csütörtökre virradóra ki­nevezte Eanes elnököt a fegy­veres erők vezérkari főnökévé. Eanes tábornok tehát egy sze­mélyben államfő, a Legfelső Forradalmi Tanács elnöke és vezérkari főnök. Megválik a Legfelsőbb For­radalmi Tanácsban viselt tisztségétől a távozó Gomes elnök és a hatodik ideiglenes kormány lemondó miniszter- elnöke, Azevedo tengernagy (őt továbbra is gyógykezelik). A Legfelső Forradalmi Ta­nács javaslatot tett Eanesnek az új kormányfő és a száraz­földi erők új vezérkari főnö­kének személyére vonatkozóan is. (Ez utóbbi funkciót eddig Eanes töltötte be.) Lisszabon­ban bizonyosra veszik, hogy a miniszterelnök — mint Banes Szlovákia és Lengyelország — eddig beterjesztett alap- és módosító javaslatai tartalmaz­zák. A magyar küldöttség ezért a jövőben is teljes tá­mogatását adja ahhoz, hogy ezek a javaslatok alkossák a leendő megállapodások alap­ját. ■ A sajtótájékoztató végén kö­■ zölték, hogy a nyári szünet H előtti utolsó plenáris ülést jú- !ö lius 21-én rendezik meg. \ francia külügyminiszter Moszkvában Sauvagnargues francia kül­ügyminiszter csütörtökön este Moszkvába utazott, hogy meg­állapodást írjon alá a nukleá­ris fegyverek véletlen alkal­mazásának megakadályozásá­ról. A Szíriái csapatok meg­kezdték kivonulásukat a bal­oldali erők által ellenőrzött Szidon dél-libanoni városból. Csütörtökön reggel vala­mennyi fronton csökkent a harcok hevessége, mindenek­előtt Bejrútban és elővárosai­ban. Csütörtökön délután a liba­noni rádióadók nem sugároz­tak katonai közleményeket. A korábban bejelentette már — Mario Soares, a szocialista párt főtitkára lesz. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa szerdán befejezte a vitát az izraeli szoldateszka július 4-i Uganda elleni fegyveres támadásáról. A négynapos vitában részt vevő küldöttségek többsége határozottan elítélte az izrae­li deszantegységek kalózak­cióját. Sajnálatos módon több nyu­gati ország küldöttsége azt a célt tűzte maga elé, hogy a BT vitáját más irányba terel­je, a korábban ellenvetés nél­kül elfogadott napirend — az Uganda elleni izraeli agresz- szió — helyett a gépeltéríté­sek elleni harc kérdését vi­A leszerelési világértekezlet előkészítése A leszerelési világéirtekez- let előkészítésével megbízott különleges ENSZ-bizottság be­fejezte konzultációsorozatát és jóváhagyta az ENSZ-köz- gyűlés beszámolóját. Ebből a jelentésből kitűnik, hogy a világ országainak jelentős többsége a leszerelési, világ­konferencia mellett foglal ál­lást Azt is kiemeli, hogy az államok „nagy csoportja kö­veteli a leszerelési világkon­ferencia mielőbbi összehívá­sát, megfelelő előkészületek után”. Ezért, állapítja meg a beszámoló, a különleges bi­zottság szükségesnek tartja az eddigiekhez hasonló erőfeszí­tések kifejtését, hogy megfe­lelő feltételek jöjjenek létre egy ilyen konferencia össze­hívására. Palesztina Hangja és a jobb­oldaliak által ellenőrzött egyik rádió egyaránt azt jelentette, hogy csütörtökön „a hagyomá­nyos frontokon nyugalom ho­nolt”. Arafat ma Dzsallud líbiai kormányfő kíséretében utazik Damaszkuszba. A libanoni konfliktus áthidalásában több mint egy hónapja közvetítő szerepet betöltő líbiai minisz­terelnök szerdán délután Da- maszkuszból Bejrútba érke­zett. A francia hírügynökség értesülése szerint új szíriai javaslatot hozott magával a palesztin ellenállási mozgalom és a damaszkuszi vezetőik megbékélésénék elősegítésére. tassák meg. Ezáltal megaka­dályozták, hogy a BT az ag- resszáós lépést és az agresz- szort elítélő határozatot hoz­zon. A BT ugyanakkor eluta­sította Nagy-Britannia és az Egyesült Államok egyoldalú határozattervezetét is, amely lényegében megkerüli Izrael felelősségének kérdését. A SZALJUT—5 szovjet tu­dományos űrállomás fedélze­tén dolgozó Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov űrhajósok teg­nap technológiai, orvosi és bio­lógiai kísérleteket és megfi­gyeléseket végeztek. Szokatlan politikai show- műsor színhelye volt az el­múlt napokban a nagyszabású rendezvényeiről — profi box- világbajnoki döntőkről, köny- nyű- és komoly zenei hang­versenyekről, parádés cirku­szi előadásokról — híres New York-i Madison Sqare Garden. A szögesdrótokkal, vagy ezer egyenruhás és megszámlálha­tatlan titkosrendőrrel körül­vett épületkomplexumban öt­ezer vendég zsúfolódott össze, hogy részese, illetve tanúja le­gyen annak, hogy ezúttal „ki ül fel. a szamár hátára”. A szamár jelképe ugyanis az amerikai Demokrata Pártnak, amely a hét elején tartotta elnökjelölő értekezletét, világ­szerte ismert nevén konven­cióját. Az amerikai politikai szokások szerint a két nagy párt nyáron jelöli ki, hogy me­lyik politikusát indítja harcba az őszi elnökválasztáson. Ugyancsak hagyomány, hogy az elnök jelölt-választás egyéb­ként nem túl színes aktusát több napos csinnadratta, kar­neválszerű parádé övezi, hogy a választópolgárok figyelmét felkeltsék. A demokraták mostani kon­venciója alighanem rá is szo­rult az effajta hangulatkeltés­re, hiszen az már régtől fog­va nyilvánvaló volt, hogy iz­galmas események, meglepe­tések, váratlan fordulatok ez­úttal nem fenyegetik az ame­rikai átlagpolgár idegeit. A ki­zárólagos favorit valóban könnyedén, problémamentesen „ülhetett fel a szamár nyer­gébe”: a pártatyák túlnyomó többsége úgy ítélte meg, hogy James Earl Carter a legmeg­felelőbb elnökjelölt számukra, és remélték, hogy a válasz­tók számára is. Igazuk lenne hát azoknak a kommentátoroknak, akik azt írták: „sok hűhó semmiért”? Részben. Mert a konvenció tulajdonképpen valóban csak a végső pecsétet ütötte rá az előválasztások hónapjai során kialakult helyzetre: Carter váratlanul elsöprő sikersoroza­ta már jóval előbb eldöntöt­te, hogy a demokraták elnök­jelöltje nem lehet más. Vi­szont az is igaz, hogy az ér­tekezlet talán a következő évek amerikai elnökét emelte pajzsra, s ilyen szemszögből nézve túlzás lenne a semmi­vel kicsinyelni munkáját. A hűhó viszont áll, s koránt­sem minden távolabbi számí­tás nélkül. A nagy hírverés már az elnökaspiráns Carter korteshadjáratának első állo­mása, az új csaták kezdete: ezúttal már a republikánus el­lenfelekkel szemben. A közvélemény-kutatási ada­tok szerint a mérkőzés egye­lőre a volt georgiai kormány­zónak, a mind népszerűbb Jimmynek (így hívják Ameri- ka-szerte) áll. Pedig amikor megkezdődtek az előválasztá­sok, nem sok esélyt adtak Carternek, még a jelöltség megszerzéséhez sem. Tulajdon­képpen elég ismeretlen név volt, pártbéli riválisaihoz, a hírhedt héjákhoz, Jackson és Wallace-hoz képest. Sikerének titkát azóta is boncolgatják, s tőle is gyakran kérdezik. Tel­jesen határozott választ per­sze sem ő, sem a leghozzáér­tőbb megfigyelő sem adhat az efféle kérdésekre. Sok minden szerepet ját­szott abban, hogy Jimmy Car­ter fél év alatt így belopta ma­gát az amerikai kispolgárok szívébe. Egyszerű, keresetlen megjelenése, a déli államok át­lagemberének nagyon szimpa­tikus életmódja (farmerkodik, földimogyorót termeszt, vasár­napi iskolákban prédikál), s sokszor kinyilvánított vallásos­sága mellett az is tetszik az amerikaiak tízmillióinak, hogy erőt és tisztaságot ígér. Az erő hangoztatása mindig is ked­ves volt a nemzetük nagysá­gára és hatalmára oly büszke amerikaiaknak. A jelenlegi kormányt, személy szerint pe­dig Ford elnököt is azzal tá­madják a leggyakrabban el­lenfelei, hogy az enyhülési po­litika a gyengébb helyzetébe hozta az Egyesült Államokat a Szovjetunióval szemben. Car­ter tehát nem uszít, mint a szélsőségesek (Reagan, Jack- son), de szájából hihetőbben hangzik az erő ígérete, mint Fordából. Emellett pedig ő teljesen tiszta lappal indul. A Water- gate-ügy szennyes hullámai és az indokínai kudarc után rop­pant bizalmatlan választók örömmel fedezték fel az új arcot, akit maguk közül való­nak érezhetnek, s akiben bíz­hatnak. E tekintetben a való­színű republikánus rivális Ford elnök nagy hátrányban van, hiszen őt a csúfosan meg­bukott Nixon választotta ma­ga mellé alelnökül. Végül az Is fontos tényező, hogy az idei választások a tőkés válság évei után zajla­nak le, s ilyenkor a hatalmon levő vezetés hitele mindig ki­sebb. A demokraták pedig ha­gyományosan nagyobb súlyt helyeznek a szociális kérdé­sekre, mint a köztársaságiak. Ezért ha Carter azt ígéri, hogy a legfontosabb feladata a már aggasztónál is nagyobb mun­kanélküliség csökkentése, azt el is hiszik neki. Azzal pe­dig. hogy jobb lehetőségek biz­tosítását ígéri a szegényebb rétegeknek, s a négereknek, ismét sok szavazatot nyerhet. S a demokraták jelöltje ko­rántsem hasonlít pártjának szimbólumára: választási had­járatában sorra kihasználja az ellenfelek gyengéin túl, az amerikai bel- és külpolitiká­ban rejlő, számára kedvező le­hetőségeket. Mindemellett pedig olyan kecsegtető előnye is van, ami jó ideje nem volt demokrata jelöltnek. Nevezetesen, hogy csaknem egységes párt áll mö­götte, amikor a republikánus sorokat a késhegyig menő Ford —Reagan párharc osztja meg. A Demokrata Párt konvenció­jának talán a legnagyobb ered­ménye volt. hogy a győztes Carter mögé felsorakozott az egész párt, az előválasztáso­kon riválisként felléoett poli­tikusokat is beleértve. A né­zetek ugyan nem lettek egy­formák, de a közös cél egybe­terelte az évtizede viszályko- dó nyájat: összefognak, hogy nyolc év után ismét demokra­ta elnök költözzön a Fehér Házba. Pillanatnyilag úgy , tű­nik, hogy reményeiket nem lehet vérmesnek, vagy túlzó­nak tekinteni. Avar Károly ★ James Carter, a »demokrata párt elnökjelöltje csütörtökön délelőtt bejelentette, hogy Walter Mondale minnesotai szenátort választotta maga mellé alelnökjelöltül. Döntését a párt konvenciójának még jóvá kell hagynia, ez azonban már csak puszta formalitás lesz. Testvéri földön (3.)’ Tisztelgés a hősöknek A magyar vonatkozású emlékeket is meglátogattuk omszki tartózkodá­sunk idején. Voltunk a Ligeti Károly utcában, megkoszorúztuk a magyar internacionalisták emlékmű­vét, valamint a hősök iránti ke­gyeletet jelképező örök lángot. Jár­tunk a győzelem 30. évfordulójára kialakított monumentális emlék­parkba is. Már távolról látszott a két hatalmas szobor, amely két ol­dalról zár le egy hatalmas területet. A szobor több méteres érctömbje az „Anya és gyermekének” szimbolikus alakját ábrázolja, az asszonyét, a fe­leségét, aki búcsúzik harcba induló férjétől. Az előtte álló kisgyermek ökölbe szorult keze, s az Anya te­kintete kifejezi a búcsú fájdalmát, de az elszántságot is. S ahogy ha­ladunk a másik szobor felé, két ol­dalt a második világháború legfon­tosabb csatáinak gránittömbbe vé­sett jelenetei láthatók. A teret lezáró hatalmas szobor- alak elcsigázott, de a győzelem örö­mét sugárzó arca, fegyverét magas­ban tartó karja kifejezi milliók szenvedését, s a fasizmus felett ara­tott győzelem nagyszerűségét. Miközben koszorúnkat elhelyez­zük az emlékművön, a rejtett hang­szórókból áradó halk zene megsza­kad, s egy mély bariton szólal meg: „Halljátok emberek! Nem régen történt, bár közületek sokan még nem éltek akkor. Égett és nyögött a Anya gyermekével mi földünk a fasiszta betolakodók nehéz csizmái alatt. Es az óriási or­szág halálos harcra kélt, szent há­A győzelem jelképe borúra a becsületért, szabadságért és függeplenségért, a gyermekek és jö­vő nemzedéke boldogságáért. A kíméletlen ellenséggel, kegyet­len csatában, Lenin pártjának veze­tésével a szovjet nép leverte a fa­sizmust, megmentette a Hazát, az emberiséget, visszaadta a népeknek a megtiport békét! Hajtsátok meg fejeteket emberek, megadván az örök hála és emlékezés kegyeletét a Haza halhatatlan védőinek, a szi­bériai harcosoknak, a hős omszkiak­nak. örök dicsőség a Nagy Honvédő Háború hőseinek." A jubileumi emlékpark örök me­mentóul szolgál az utókornak: so­ha többé fasizmust, háborút, béke legyen a földön! Pásztor István (Vége) A gránitba vésett harci sikerek Tisztelgés az elesett hősök emlékműve előtt. A képen balról jobbra: Krasznal Lajos, Arató András, Trancsics János, a tol­mács, Pásztor István és Simon János. Portugália Kormányalakítás előtt Arafat ma Damaszkuszba utazik Az izraeli kalózakció a BT előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom