Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

1976. JÜLIUS 16., PENTEK mVortl W xMmim Szomáliái íiőküldöttség Pest megyében A Magyar Nők Országos Tanácsának meghívására négytagú Szomáliái nőküldött- ség tartózkodik hazánkban Zahra Ali Elmi, a Szomáliái Demokratikus Köztársaság Nőszövetsége alelnökének ve­zetésével. A vendégek kétna­pos látogatást tesznek me­gyénkben. Tegnap Mák Istvánnak, a Pest megyei pártbizottság és Acsay Juditnak, a Magyar Nők Országos Tanácsa mun­katársainak kíséretében Vác- ra látogattak. Pálmai László, a városi pártbizottság titkára és Teleki Lászlóné nőfelelős, tájékoztatta őket a város múltjáról és mai életéről. Ez­után a küldöttek a Forte Fo­tokémiai Gyárba látogattak, ahol megtekintették az üze­meket, s a dolgozó lányokkal és asszonyokkal ismerkedtek. A küldöttség ma a dabasi járást keresi feL A helsinki záróokmány szellemében Közös közlemény a IV. magyar—finn barátsági hét alkalmából A magyar—fitnn barátsági hét eseménysorozatának részt­vevői közös közleményt adtak ki. A közlemény a következő­ket mondja: Mi, az immár negyedik al­kalommal megrendezett ma­gyar—finn barátsági hét résztvevői — társadalmaink minden rétegének képviselői — azt a megtisztelő megbíza­tást teljesítjük, , hogy a né­peink közötti barátság köve­teiként még jobban megis­merjük egymás eredményeit és további személyes tapasz­talatokkal gazdagítsuk orszá­gainkról szerzett eddigi is­mereteinket. Ez alkalommal a barátság légihídján már kilenc-kilenc magyar és finn. testvérvárosiba jutottunk el, tovább erősítve a népeink közötti rokonság, a közös múlt és mindenekelőtt koniánensáink jelenével és jö­vőjével kapcsolatos együttmű­ködésünk összekötő szálait. Budapest ás Helsinki, a ma­gyar és finn nép barátsága Átvétel: két héten belül Együttműködés a sertéstenyésztés fellendítésére Az idén eddig kevesebb szerződést kötöttek a megyei közös gazdaságok és háztáji gazdák, sertéshizlalásra, mint tavaly annak ellenére, hogy a múlt év második felétől Pest megyéhez tartoznak a budapes­ti tsz-ek is. Csákány Józseftől, a PENOMAH állatfelvásárlási főosztályvezetőjétől kaptuk ezt az információt, aki szá­mokkal is alátámasztotta állí­tását. Tavaly 235 ezer sertést vásárolt fel a vállalat a me­gyében és 30 ezret a főváros peremkerületeiben. Az év ele­ji felmérés alapján összesen 240 ezer körüli mennyiségre számítottak, ebből az első 4 hónapban 60 ez- | rét vettek át, s mintegy 95 ezer 700-ra volt érvé­nyes szerződésük. Budapest peremkerületeiből mindössze néhány ezerre szá­mítanak. Mi ennek az oka? Az ólak, a technikai adottságok nem vál­toztak, sőt egyre szélesebb körben folyik a kocakihelyezé­si akció. Ez igaz, de mire a kistermelők, a tsz-ek és a PE­NOMAH közvetlen agitációja folytán — megértették a kor­mányprogram lényegét, eltelt néhány hónap, s a hizlalási kedv fellendülése az év végén és jövőre érleli be gyümölcsét. A vállalat külön segítséget nyújt a tenyésztőknek azzal, hogy az eddigi 3 hónapos át­vételi határidőt 2 hétre csök­kentette. A fenti szám nem azt mutatja, hogy csupán ennyi sertéshús kerül az asztalunk­ra, hiszen a feldolgozó üzem­mel rendelkező tsz-ek maguk veszik át a környéken hizlalt disznót és a belkereskedelem­mel kötött szerződésük értel­mében növelik a húskészítmé­nyek választékát. Együttműködési szerződések születtek a felvásárló szerv és a közös gazdaságok között a háztáji és magán — nem a mezőgazdaságban dolgozó — tenyésztők segítésére. Felmér­ték a szövetkezet működési te­rületét, ahonnét felvásárolja az állatokat. Ahol a közös gaz­daság nem foglalkozik kocaki­helyezéssel, vagy nem elég a rendelkezésre álló anyaállata, a Pest megyei Állattenyésztési Felügyelőség gondoskodik az odaszállításukról. A törzs­könyvezett, vemhes anyakoca ára 4600, a nem törzskönyve­zetté 3600 forint. Ugyanez ko­casüldőre számítva 4000, illet­ve 3000 forint. A nagyüzem vállalja a házhoz szállítást, illetve elszállítást is. Sajnos a háztáji gazdaságok többsége nincs felkészülve az őszi, téli fiatalításra, így a nagy elhullás veszélye miatt nem szívesen vállalják a koc­kázatot. Elsősorban ez magya­rázza azt a látszólagos ellent­mondást, hogy a megyébe ki­helyezett anyakocák száma meghaladja az 1974-es szintet, a felvásárolható hízóké pedig a tavalyit se éri el. Az átvétel lebonyolítását egyszerűsíti: több községben szerződést kötöttek a helyi ta­karékszövetkezettel, s az átvett állat ellenértékét még aznap kifizetik. A háztáji beruházá­sokhoz mezőgazdasági hitelt folyósít az OTP. Ezért se kell utazni, az OTP , ügyintézője ki­megy a tsz-be és ott intézi el a tagok kérelmeit. A vemhesko­ca tartására felvett hitel ka­matát egy évre átvállalja a PENOMAH, így az ügyes gaz­da szinte kamatmentesen kap­ja a kölcsönt, hiszen 1 év alatt szerencsés esetben kétszer is fialhat a kocája. A zöldségtermesztéshez ha­sonlóan itt is bevezették a több éves — általában 3 évre szóló — szerződéseket; egyelőre a malacnevelésre., Szinte minden közös gazda­sággal megkötötték már az együttműködési szerződéseket T. A. L* már hosszú évek óta példa­képül szolgál. Európában is­merik és elismerik kormá­nyaink következetes erőfeszí­téseit földrészünk békéjének és biztonságának érdekében. Üdvözöljük az enyhülés fo­lyamatának mind szélesebb körű térnyeréséit, valamint a béke, a biztonság, az országok és a népek közötti sokoldalú és kölcsönösein előnyös kap­csolatok megteremtése érde­kében tett lépéseket, amelyek döntően hozzájárultak a Hel­sinkiben egy esztendővel ez­előtt eredményesen befejező­dött, történelmi jelentőségű európai biztonsági és együtt­működési záróokmány meg­születéséhez. A helsinki záróokmány alá­írását követő gyakorlati in­tézkedések megerősítik Euró­pa népeinek reményét, hogy az elfogadott célkitűzések és ajánlások a jövőben további konkrét tartalommal telítőd­nek, s valamennyiünk közkin- csévé válnak. Az enyhülés, a biztonság' és együttműködés eddigi eredményeit olyan po­litikai mumkával értük el, amelyből különösen fontos szerepet vállaltak és vállal­nak a földrész sorsáért fele­lősséget érző tömegek, a kü­lönböző világnézetű és politi­kai meggyőződésű erők. A helsináiki egyezmények szel­lemében tovább kell munkál­kodnunk, hogy minden nép érdekének megfelelően elő­mozdítsuk az enyhülést és a leszerelést s megállítsuk a fegyverkezési hajszát. Meggyőződésünk, hogy az országaink között rendszeressé vált népi diplomácia, mint eddig, a jövőben is eredmé­nyesen járul hozzá földré­szünk biztonságának és együttműködésének elmélyíté­séhez, Európa békéjének és nyugodt holnapjának megte­remtéséhez. Ügy véljük, hogy a IV. magyar—finn barátsá­gi hét méltó folytatása volt a hagyományossá vált, há­romévenként ismétlődő talál­kozóinknak; s mi, a testvéri magyar és finn pép képvise­lői é néhány flap- felejthetet­len emlékeivel térünk -vissza hazánkba. Szerszámosládák - kondenzátorok - telefonok Fejlődik a Mechanikai Művek abonyi gyára Öt évvel ezelőtt régi, kor­szerűtlen műhelyeket örökölt Abonyban a gépjavító állo­mástól a Mechanikai Művek gyáregysége. Kezdetben ME- CALOR-kályhákat gyártottak, majd áttértek a szerszámoslá­dák készítésére. Közben bon­tottak, építettek, lassan, de biztosan fejlesztették üzemü­ket a dolgozók, sok-sok társa­dalmi munkával. Ma már havonta 25 ezer szerszá­mosláda készül el Abony- i ban, nagyrészt exportra. A gyártás egyetlen teremben történik, szabástól az össze­szerelésig, folyamatos gépso­ron. Másik nagy termékcso­portjukat a kondenzátorok mintegy 50-féle típusa alkot­ja. Találunk itt fénycső-kon­denzátorokat, villanymotorok, indítómotorok kondenzátorait. A munkások 80 százaléka nő, férfiak csak az anyagmozga­tásban s egyéb nehéz fizikai munkakörben dolgoznak. Üde színfolt a műhelyben a fehér köpenyes forrasztó lányok- asszonyok sora. Könnyű, gyors kezükkel — a típustól füg­gően —, műszakonként 1000—1500 darabot forrasztanak. Tavaly az utolsó negyedév­ben a szerszámosládák és kon­denzátorok mellett ismét új termék gyártására készülődtek az abonyiak: telefonalkatrészek készítésére rendezkedtek be. Az idei első félév tapaszta­latai jók. A dolgozók komo­lyabb zökkenők nélkül álltak át a bonyolult munkaművele­tekre, s szeretik csinálni a fi­nom, apró . alkatrészeket. Cen­timéterek helyett milliméterek­kel számolnak a telefonprog- rambán, de a gondokat már maguk mögött hagyták. Az átcsoportosítás alkalmával eb­be az üzemrészbe is nők ke­rültek inkább, mint férfiak. Egyelőre a nagykátai telefon­gyár részére készítik Abony­ban az alkatrészeket, a prog­ram szerint csak jövőre jutnak el a komplett telefonok gyártá­sáig. A' gyártás- és gyártmányfej­lesztésen kívül nagy gonddal törődnek a Mechanikai Művek abonyi gyárában a szociális létesítményekkel is. Ebben az évben — nagyrészt társadalmi munkával — egy volt lakóépü­letet alakítottak át a gyár­ban. Konyhát, ebédlőt csinál­tak belőle, üzemorvosi rende­lőt és büfét. Ez utóbbi tekint­hető „házi” boltnak is, ahol a munkásnők konyhakész hú­sokat, egyéb élelmiszereket vá­sárolhatnak. Nem kényszerül­nek arra, hogy munka után a nagyközség üzleteit járják. Az ÁFÉSZ — az üzemeltető — azt is megteszi, hogy elő­rendelés alapján elkészíti a csomagokat. A műszak végén csak ki kell fizetni és haza­vinni. A zömmel nőket fog­lalkoztató gyárban ez igen nagy dolog. Komolyan veszik az üzem- és munkaegészség­ügy kérdéseit is. Naponta rendszeresen tornáznak pél­dául, munkaközi szünetben, át­mozgató gyakorlatokkal. B. I» Neve nemzedékek sorában él Könyv Károlyi Mihály emlékezetére AZ AKADÉMIAI KIADÓ Emlékezés Károlyi Mihályra címmel megjelentette a Ma­gyar Tudományos Akadémia filozófiai és történettudomá­nyok osztálya és a Magyar Tör­ténelmi Társulat 1975. március 4-én, Károlyi Mihály születé­sének 100. évfordulója alkal­mából rendezett tudományos emlékülésének anyagát. Az előadók különböző oldalról vi­lágították meg Károlyi élet­útját. Kállai Gyula a politi­kust méltatta, Berend T. Iván a századelői Magyarország gazdasági és 1 társadalmi hely­zetét elemezte, megmutatva Károlyi kapcsolatát az akkori társadalommal, Hajdú Tibor azt vizsgálta, hogy Károlyi Mihály milyen szerepet ját­szott a polgári demokratikus forradalomban, Jemnitz János az emigrációban töltött éveket elemezte, míg Pölöskei Ferenc a fiatal Károlyi életútját mu­tatta meg, H. Haraszti Éva a fasizmus ellen harcoló politi­kus arcélét rajzolta meg, Győrffy Sándor a felszabadu­lás utáni szerepéről szólt. Vé­gül Litván György Károlyi Mihály egyéniségéről adott hi­teles képet. Az emlékezésekből kirajzo­lódott a teljes Károlyi-kép. Olyan ember és politikus volt, akire méltán lehet büszke a magyar nép. Egyértelműen ál­lapították meg, hogy a nagy elődökhöz méltóan képviselte a nemzet valódi érdekeit. Szembe tudott nézni, szakíta­ni osztályával, múltjával; és a forradalom, a nép mellé állt. A haladás mellett kötelezte el magát s emellett hosszú élete során mindvégig kitartott. Az emlékkönyv tisztázta a Károlyi Mihállyal kapcsolatos alapvető kérdéseket. Kállai Gyula a párt nevében szögezte le emlékbesaédében: „Károlyi Mihály, az ország egyik leg­gazdagabb arisztokrata család­jának tagja, határozottan a dolgozó nép ügye mellé, a ha­ladás szolgálatába állt. Szembe­szállt a módszereiben nem vá­logató, az uralkodó osztály ér­dekeit kíméletlenül képviselő Tisza Istvánnal. Követelte, hogy Magyarország lépjen ki az első világháborúból, hogy belső reformok végrehajtásá­val induljon meg a polgári demokratikus fejlődés útján, s majdnem százéves késéssel, a kor követelményeinek megfe­lelően, magasabb színvonalon valósítsa meg az 1848-as forra­dalom eszméit.” Károlyi felismerte a törté­nelmi realitásokat, szövetség­re lépett a munkásosztállyal, majd előmozdította, hogy Ma­gyarországon győzzön a ta- nácshatailom. EMIGRÁCIÓBA kénysze­rült. ahol állhatatosan küzdött a demokrácia, a szocialista eszmékért. A Horthy-fasizmus idején soha nem volt hajlan­dó a békülésre, a megalkuvás­ra. Osztozott nagy elődei sor­sában, a számkivetésben, De a nehéz körülmények között is szervezte az emigráció haladó erőit, szoros szövetségre lépett a kommunistákkal. Felismerte a Szovjetunió szerepét és je­lentőségét. A felszabadulás után felajánlotta szolgálatait az új, demokratikus Magyar- országnak. Hazatért. A Parla­mentben elmondott beszédé­ben ezt mondotta: „Az idő halad és én nem álltam meg. Az idővel haladtam, akartam és akarok is haladni; öreg lé­temre fiatal akarok maradni. Fiatal akarok maradni szel­lemben, fiatal akarok maradni a politikában. Károlyi többé nem károlyista.” Azért idéztük őt magát, mert ez fejezi ki legjobban al­katát. Tudott megújulni, tu­dott fejlődni és tudott előre látni is. Amikor a Rajk-perre került sor, tiltakozott, levelet írt Rá­kosinak, amelyben hangsú­lyozta, hogy Rajk ártatlan, hogy valami nagy tévedésről lehet szó. S amikor nem ta­lált meghallgatásra, levelet irt a kormányhoz, ünnepélye­sen kérte, hogy rendeljen el perújrafelvételt, mert ..... mi­vel meggyőződésem, hogy a bűnös igazságtalanság, ame­lyet az ítélet végrehajtásával elkövetnének, amúgyis leleple­ződnék ...” S amikor nem ka­pott választ, sajtókonferencián ismertette álláspontját, s ezzel újra magára vállalta az emig­rációt; újra emigránssá vált, mintsem hallgasson a felis­mert igazságról. Az akkori itthoni vezetés mindenneK nem örült, de ő nem törődött vele, ment a ma­ga választotta úton, s amikor megrágalmazták, akkor kije­lentette: „Azzal vádolnak, hogy ezzel a cselekedetemmel a magyar népi demokrácia el­lenségeinek táborához csatla­koztam. Ezzel szemben a szo­cializmusért vívott 35 eszten­dős szakadatlan harcom az el­lenkezőjét bizonyítja, és a jö­vő is meg fogja mutatni, hogy számomra még hátralevő né­hány esztendőben ugyanolyan hűséges és szilárd híve leszek a szocializmusnak, mint a múltban voltam.” NAGY EGYÉNISÉG volt. A tanulmánykötet éppenséggel ráirányítja egyéniségére, mun­kásságára a figyelmet. A tu­dósok, történészek dolga, hogy elemezzék, vizsgálják és meg­mutassák igazi nagyságát. E tanulmánykötet közelebb visz bennünket, hogy megért­sük életművét, s a legkülön- bek között errüegessük, azok között, akik egész életüket a magyar nép felemelkedésének szentelték. Gáli Sándor T ávol§ágok \7 annak, akik sem a ’ könnyebb munka, sem a nagyobb kereset fe­jében nem mondanak le megszokott életformájuk­ról, az ingázásról, közna­pibban, a bejárásról. Má­sok ugyanakkor a puszta kényszernek engednek a naponkénti utazással, s ha . lehetőségük nyílik helyben kenyérkeretetet találni, örömteli sóhajjal hagyják ott az autóbuszt, a vonatot. S azok csoportja sem ki­csiny; akik hol ezzel, hol azzal próbálkoznak meg, nem eresztenek gyökeret sehol, sodródnak, mint szél gyűrő markától a homok­buckák. Ahogy növekszik az idő szerepe mindennapi éle­tünkben — s azon belül a szabad időé, ami éppúgy forrása ,a háztáji művelé­sének, mint lehetőség a maszekolásra, vagy a mű­velődésre, esetleg a célta­lan lődörgésre —, úgy fo­kozódik a távolságok je­lentősége. Százhalombatta mindössze huszonnyolc ki­lométerre van Budapesttől, mégis jő néhány asszony nem vállalja az utazást, megelégszik a helyi, ma még eléggé esetleges, bár a korábbiakkal össze sem -hasonlítható foglalkozta­tási lehetőségekkel. Meg- hökkenve hallom ugyan­akkor, hogy mindössze ti­zenöten vannak azok, akik1 a fővárosból járnak ki a Dunamenti Hőerőmű Vál­lalathoz dolgozni. A vala­mikori nagy sereg ilyen kicsinyre zsugorodott, de máért? Kézenfekvő, sokan la­kást kaptak, itt az ottho­nuk. Mások habozás nélkül fölhagytak a buszozással, amikor számukra megfele­lőnek ítélt budapesti állás kínálkozott. Persze, van­nak az erőműnek ma is in­gázói, de ezek fentről jön­nek, a százhalombattai övezet felső részének tele­püléseiről. Valamit mutat a megtapadásból, ha leír­juk: e fiatal vállalatnál ma négyszáznál több azok száma, akik öt évnél ré­gebben dolgoznak itt, azaz törzsgárdata-gok. A fővá­rosból kijárást tehát ma­roknyi ember vállalja, a különböző községekből Százhalombattára való be­járást azonban sokan. I élektani okokra vezet- hetnők vissza a mun­kaerőmozgás bizonyos jel­lemzőit? Joggal feltételez­hetjük, hogy hatnak ilyen tényezők is — mert hiszen a járművek zsúfoltsága, az ebből származó összeszó- lalkozások lehetősége stb. sokak számára riasztó —, ám valójában mögöttük, az egyéni elhatározások ár­nyékában társadalmi, gaz­dasági okok bonyolult szö­vevénye áll. Egyetlen tényezőt kira­gadva, a közlekedést. Is­meretesek azok a gondok, melyek a fővárosi foglal­koztatásban tapasztalha­tók. A folyamatosan csök­kenő létszám okozta zava­rok erősen közrejátszottak abban a határozatban, mely megtiltotta az agglo­merációs övezetben az ipartelepítést, azt remélve ettől, hogy valamelyest enyhül a munkaerőhiány. Egy valami azonban. el­sikkadt. Az, hogy a mun­kaerőnek el kell jutnia munkahelyére. Hiába lesz györs vasút Békásmegyerig a HÉV-vonalból, ez aligha eredményez többletmunka­erőt. Ahhoz Szentendréig kellene gyorsvasutat já­ratni, s megteremteni a feltételeit annak, hogy a HÉV-hez az autóbuszjára­tok zavartalanul — ahogy a szakemberek mondják — ráhordják a mimikába igyekvőket, s persze, haza­felé ugyanez legyen a helyzet. Hasonló fölismerési ké­sedelem tapasztalható akár a -gödöllői, akár a ráckevei elővárosi vasútvonalnál. S itt nem a kilométerbeli, hanem az időbeli távolság a gondok forrása, mert a bejáró ugyan nem sokat, de sokáig utazik. Zsúfolód­va és lassan jut el munka­helyére, onnét haza, érthe­tő, ha az első alkalommal föladja e kínos tortúrát, s marad helyben, a szomszéd községben adódó munkaal­kalomnál. Mindez nem­csak a HÉV-re, de az úm. kékbusz-járatokra is érvé­nyes. Tévedés ugyanis az a felfogás, hogy e járatok útvonalának meghosszab­bítása pusztán azt segíti elő, hogy olcsóbban utaz­hat valaki. Sokkal inkább arról van szó, hogy az ilyesfajta összeköttetés mozgósítja a munkaerő­tartalékokat, mert a járat­sűrűség, n menetidő rövid­sége csökkenti a tér- és időbeli távolságokat. Czemléletbeli változá- sokról szólunk tehát úgy, mint kívánalmakról, mert e módosulások nap­jainkban nagyon lassúak. Az összefüggések fölfedé­se, s ami még fontosabb, érvényesítése a tervezés­ben és a végrehajtásiban nem eléggé következetes, s ezért sűrűn a megszületett eredményekben is ellent­mondások feszülnek. Olyas­fajta gondokról, teendők­ről kell más szemléletű megítélést készíteni, me­lyek nem tisztelik a köz­igazgatási határokat, me­lyek nem ismerik az ille­tékesség amúgy is kétarcú fogalmát. Tavaly huszonkilenc fő­városi ipari szövetkezet kérelmét utasította el a megyei tanács, azaz nem engedte, hogy telephelyet létesítsenek, vagy kitele­püljenek teljes egészükben, s tette ezt a budapesti munkaerőgondok szem előtt tartásával. Ugyan­akkor említhetünk olyan példát is, amikor egy kék- autóbusz-járat vonalának meghosszabbításán évek óta töprengenek az érin­tettek ... Nagyon is ösz- szefüggő tények halmazába markol a kéz, amikor ki­emeli a távolságok sok jelentésű fogalmát. Mert a térbeli, időbeli távolságok a korszerű technika esz­közeinek segítségével való­ban lerövidíthetők, áthidal­hatók. Ám vannak más­fajta távolságok, melyek legyűrése sokkal nehezebb, bonyolultabb. Az ilyesfajta távolságok mérséklése ösz- szefügg a pénzügyi forrá­sok apadásával vagy na­gyobbodásával, de legalább ilyen mértékben kapcsoló­dik ahhoz, hol mekkora a hajlandóság e távolságok reális fölbecsülésére. Amíg e hajlandóság nem ölt a gyakorlatban félreérthetet­lenül testet, addig a tá­volságok nemcsak telepü­léseket választanak el, ha­nem elkülöníthetik a loká­lis érdekeket az össztársa- dalmiiaktól. Mészáros Ottó á * 1 L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom