Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

4 1976. JŰLIUS 15., CSÜTÖRTÖK %Mdap Ahol kilencszázan tanulnak Közművelődés a gyárban ML. Ez a márkajele azok­nak a nemzetközileg is kor­szerűnek számító stúdióberen­dezéseknek, riportermagnók­nak, amelyek a Mechanikai iMboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat dunakeszi gyáregységében készülnek. Ezek a keleti és nyugati pia­cokon egyaránt keresett ter­mékek évek óta öregbítik e Duna menti település hírét szerte a világon. Két vélemény — Abban, hogy ilyen szint­re jutott ez a gyáregység — mondta Kovács Gyula vezér- igazgató —, jelefttős része van annak: a helyi vezetés szíve­sen áldoz arra, hogy dolgo­zóik mind nagyobb tudás bir­tokában végezhessék munká­jukat. Csak az idén százhu- szonkét munkás vett részt és tett sikeres vizsgát a szakmai tanfolyamokon. Barát Endre, a váci járási pártbizottság első titkára így fogalmazott: — Ebben a gyáregységben a mindennapi munka szerves ré­sze mindaz, ami a közművelő­dési párthatározatból követke­zik. Vagyis a munkahelyi ve­zetés kötelezettségei kiterjed­nek a dolgozók művelődésének segítésére is. A tanulás legkü­lönbözőbb formáinak szorgal­mazásától a helyi művelődési ház közös fenntartásában való részvételig, igen sokoldalú az a segítség, amit a munkásmű­velődés fokozottabb támoga­tásáért tesznek. Reális feltételekkel Erről a sokoldalú közműve­lődési tevékenységről beszél­gettünk a gyáregység három vezetőjével: Valent Gyula igazgatóval, Gere Jánossal, a pártbizottság és Ulveczki Ti- bornéval, az üzemi szakszer­vezeti bizottság titkárával. — Néhány esztendővel ez­előtt felmérést végeztünk — mondotta Gere János —, hogy dolgozóink közül hányán nem fejezték be az általános iskola nyolc osztályát. Ezt követően kihelyezett általános iskolai osztályt indítottunk már az 1973—74-es oktatási évben. Akkor 18, egy évvel később 22, most pedig 20 dolgozónk tett sikeres vizsgát az általá­nos iskola VII—VIII. osztá­lyából. Ennek ellenére még mindig 206 dolgozónk nem ren­delkezik ilyen képzettséggel. Igaz, közülük mindössze 6 a hairminc év alatti fiatal. Száz­harmincán viszont már túl vannak életük negyvenötödik esztendején. — Az üzem nemcsak tan­könyveket és írószereket ad az általános iskolában tanuló munkásoknak, hanem ma már a kollektív szerződés is tartal­mazza a munkaidő-kedvez­ményt — vette át a szót Ul­veczki Tiborné. — Ugyanak­kor néhány napos tanulmá­nyi szabadságot és sikeres vizs­ga esetén fizetésemelést is kapnak.^ — Ugyancsak munkaidő-ked­vezményt és tanulmányi sza­badság jár a középiskolákban, főiskolákon és egyetemen ta­nuló 190 dolgozónknak — foly­tatta a megkezdett gondolatot Valent Gyula. — A legtöbben szakközépiskolákba járnak: ki­lencvenkilencen, valamennyien munkások. Az arány: 66:33 a férfiak javára. Ezért került a vállalat kollektív szerződésé­be egy olyan fejezet, hogy a középiskolát elvégző nődolgo­zók 5, a főiskolát végzettek 8, az egyetemen diplomát szer­zők pedig 10 százalékos fize­tésemelést kapnak tanulmá­nyaik sikeres befejezése után. Így kívánjuk ösztönözni asszo­nyainkat és leányainkat a to­vábbtanulásra. A ma emberének: életforma Az önművelés mind széle­sebb körben válik a ma embe­re életformájának részévé. Ez érthető: a többet tudás vá­gya alapfeltétele az egyéni sorsok sikeresebb alakulásá­nak. A nagyobb keresetnek csakúgy, mint a tartalmasabb, sokszínűbb életnek. Ez a ma­gyarázata annak, hogy nem kel­lett meggyőzni azt a 122 dol­gozót, akik idén januárban kezdték a 130, illetve 150 órás szakmai továbbképző tanfolya­mot, hogy miért kell tanul- niok. > A többet tudás vágya azon­ban nem csupán az általános műveltség bővítésére, a szak­mai ismeretek gazdagítására vonatkozik, hanem a politikai látókör szélesítésére is. Az el­múlt oktatási évben 156-an vet­tek részt a párt-, 300-an a KISZ- és 150-en a szakszerve­zeti oktatás valamelyik formá­jában. összességében a gyáregység 938 dolgozója tanult valami­lyen szervezett formában az elmúlt egy esztendő során, s ez a tény mindennél jobban bizonyítja: ahol az igények ta­lálkoznak a lehetőségekkel, ott a tanulás a ma emberének életformájává válik. Holnap még jobban Természetesen nem csupán a dolgozók tanulását támogatják a gyáregység vezetői, részt vállalnak a közművelődési munka egészéből. Szépirodal­mi és műszaki könyvtár egy­aránt rendelkezésre áll a dol­gozóknak. Rövidesen önálló könyvtáros látja el ezt a mun­kát. TIT-előadásokat, vetél­kedőket rendeznek, támogat­ják a gyár képzőművészeti szakkörét. A nagyközségi mű­velődési központ fenntartásá­hoz évente húszezer forinttal járulnak hozzá. Az idén ezen kívül még százezer forintot adtak a . művelődési központ korszerűsítéséhez. — A társadalom érdeke, és ezért szükséges feladat a mun­kásművelődés következetes fejlesztése. Fontos, hogy csi­náljuk, s lehetőleg holnap még jobban, mint ahogy tesszük ma. A .szakmailag jól kép­zett, a munkáját magas fokú öntudattal végző, a közélet­ben szerepet vállaló szocia­lista ember formálása nemcsak a közművelődés munkásainak, hanem mindenkinek feladata. Ez a megállapítás nemcsak erre az üzemre érvényes. Prukner Pál Politikai filmtotó Legtöbb helyes válasz a budai, gödöllői, ráckevei járásból Rényi Tamás: Az idők kez­detén című filmje kapcsán politilcai filmtotót hirdetett a Pest megyei Moziüzemi Vál­lalat a megye KISZ-fiataljai részére. A játékban azok ve­hettek részt, akik megnézték a filmet s válaszoltak az az­zal kapcsolatos kérdésekre. A legtöbb megfejtés a budai, a gödöllői és a ráckevei járás­ból érkezett. Igen sok a he­lyes megfejtés a Csepel Autó­gyár KISZ-szervezetének, va­lamint a nagykőrösi Mészáros János Termelőszövetkezet KISZ-eseinek beküldött vála­szaiban. A filmtotó sorsolását július 24-én fél 4-kor rendezik a szigetszentmiklósi Kossuth Filmszínházban. Ekkor talál majd gazdára a három fő­díj: a sztereó-lemezjátszó, a kétszemélyes kempingsátor és a fényképezőgép. Ezenkívül könyveket és hanglemezeket sorsolnak ki a helyes meg­fejtők között. Félidőben — fél siker Az idén ismét megrendezték a gyömrői kulturális napok programsorozatát. A május végén indult eseménysorozat a tervek szerint szeptember kö­zepén zárulna. Ez azonban még nem biztos, mivel a prog­ramsorozat első félideje nem sok dicsekednivalóval szol­gált. A hétköznapi utazás című nyitó programra, amelynek közreműködője Oszter Sándor és Sebestyén Zoltán volt, mindössze négyen váltottak jegyet. Az előadói est csak azért nem maradt el, mert a művelődési ház szakköri és klubtagjai ingyen hallgathat­ták végig a műsort. A gyömrőá nyitány tehát nem sok sikerrel kecsegtetett. S a folytatás? A művelődési ház és az úttörőház kiscso­portjainak bemutató előadá­sán mindössze ötvencn vettek részt. A szocialista brigá­dok közművelődési tanácsko­zására húszán jöttek el a nagyközség ötven szocialista brigádjának ezerötszáz tagja közül. A Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem népi együttesének előadására csak negyvenen voltak kíván­csiak! A Magyar Néphadse­reg Művészegyüttesének Ideje már Rákócziért menni című programja pedig elmaradt, mivel a katonaművészek a hatvan egybegyűlt előtt nem voltak hajlandók színpadra lépni. És a járási fotoankétra és kiállításra sem kerülhetett sor, mivel a járás egyetlen fotoszakköre sem küldte el ne­vezését. Mindössze két rendezvény hozott osztatlan sikert: az ál­talános iskolások részére ren­dezett rendhagyó irodalom­órák, valamint a munkás ifjú­sági klubok négynapos talál­kozója. A művelődési ház igazgató­nője szerint a kudarcok oka: az érdektelenség. Hiába küld­ték szét a meghívókat, tették ki a plakátokat s hirdették hangszórón át az egyes prog­ramokat, a tizenegyezer gyöm­rői lakos közül mindig csak néhány-tíz ember vette a fá­radságot, hogy részt vegyen a művelődési ház rendezvé­nyein. De vajon valóban, ennyire közömbösek lennének a gyöm- rőiek? Mi inkább úgy gondol­juk, másutt kell keresni az érdektelenség okát? Abban, hogy a művelődési ház veze­tése mind ez ideig még nem találta meg azt a kapcsolatot a nagyközség lakosságával, amely elengedhetetlenül szük­séges ahhoz, hogy az egyéb­ként tartalmas, színvonalas programoknak közönsége is legyen. E kapcsolatteremtés nem korlátozódhat egy-egy rendezvényre vagy program- sorozatra: az egész évi mun­ka alapja kell, hogy legyen. P. P. ’ Rendikívül hasznos kiadvány 1. Sán­dor Ildikó könyve, mely Pest megye néprajzi irodalmának bibliográfiája, 1222 címszót tartalmaz. Kéziratok, könyvek, tanulmányok pontos lelőhe­lyét. Kiderül a disszertációkból, mag­netofonszalagokból, az országos nép­rajzi pályázatokból, hogy milyen gaz­dagok vagyunk. Gazdagok néprajzi anyagban, s a tudományos feltárásuk­ban. Gazdagok helytörténészek lelkes tevékenységében, hiszen több mint négyszáz kutató gyűjtőmunkásságát tar­talmazza a kötet. Négyszáz alkotó em­ber a tanácstitkárok, orvosok, tanárok, nyugdíjasok, diákok, üzemi munkások, tsz-dolgozók köréből, tekintélyes szám, különösen akkor, ha számba vesszük, hogy legtöbben az abonyi, szigetszent- miklósi, ráckevei, ikladi, nagytarcsai, nagykőrösi szakkör tagjai. Az egyéni eredmények a közös munka örömében jöttek létre, s ez nemcsak néprajzi, hanem társadalmi értelemben is hasz­nos. A Pest megyei Múzeumi Füzetek Vili. részeként most megjelent könyv feldolgozta a Magyar Tudományos Akadémia, a Néprajzi Múzeum, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pest Megyei Levéltár, a Debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem és a Pest megyei Múzeumok néprajzi adattárát, hozzácsatolta az országos és megyei pá­lyázatok, gyűjtések anyagát. A szerző szerényen ennyit jegyez meg bevezető­jében: „A bibliográfia összeállításával és közlésével — úgy érezzük — régi kívánságot teljesítettünk, örömünkre szolgálna, ha ezzel elősegítenénk me­gyénk jobb és többoldalú megismeré­sét”. Hozzátehetjük, hogy I. Sándor Il­dikó tudományosan megalapozott, átte­kinthető, nagy anyagot feltáró köteté­vel tényleg jobban megismerjük sző­kébb hazánkat, Pest megyét. Még job­ban megszeretjük a haza és otthonunk részeként. Gyűjteményes munkák, növény és állatvilágra vonatkozó adatok, vadá­szattal, madarászattal, halászattal kap­csolatos dolgozatok nyomára bukkan­hatunk, s nemcsak a kézirat lelőhelyét tudjuk meg a sűrített adattárból, ha­nem az írás idejét, a gyűjtés módját, az írásmű díját. Árad a sokrétűség. Állattartás, földművelés, pásztorélet, népi táplálkozás, településszerkezet, öl­tözködés, népművészet, háziipar, kőbá­nyászat, babonák, társadalmi viszonyok, szokások, népköltészet, temetkezés, mind-mind kulturális leltárba kerül­nek I. Sándor Ildikó jóvoltából, aki e nagyon időszerű bibliográfiával honis­mereti szakkörök és kutatók további munkáját segíti. A kötet külön értéke, hogy a nép­rajztudomány kiváló művelőit és je­löltjeit szerkeszti egy kötetbe, ahogy az a valóságban történik a gyűjtés, le­letmentés, feldolgozás gyakorlatában. Kiderül, hogy a világhírű Herman Ottó tápiósági kunyhót rajzolt és Tá- piógyörgyén, Nagykátán gyűjtött népi madárszavakat, de rendkívül fontos tárgy a képen közölt haj óvonta tó-nye­reg Tahitótfaluból, mely Kernstok Ká­roly festményeihez kapcsolódik. E ket­tős, néprajzi, festői adat jelzi, hogy a hajót a Dunán lóval vontatták, de néha az emberek önmagukat is befog­ták, mint a Repin által ábrázolt Vol­gái hajóvontatók. A grandiózus anyagfeldolgozás, mely országos hírű néprajzkutatókat sorol, Balanyi Béla, Borzsák Endre, O. Deisin- ger Margit, Gönyey Sándor, Hofer Ta­más, Korcsmáros László, Molnár Lajos- né. Nagy Dezső, Bernt Nándor, Szilágyi Miklós, Dömötör Sándor munkásságát, hírt ad az újabb eredményekről is, melyek az aszódi Asztalos István, a szigetszentmiklósi Vöő Imre, az abonyi Győré Pál és a ráckevei szerzőpár Paulovits Terézia és Kovács József néprajzi kutatásait tartalmazzák. Jel­lemző az intenzitásra az a tény, hogy a Kovácsáé Paulovits Terézia vezette ráckevei gimnazistáikból verbuvált szakkör mintegy 160 dolgozatot írt az évek során, a közölt címszavak több mint tíz százalékát. A lényeg az, hogy a honismeret, nép­rajzi kutatás, helytörténeti tevékeny­ség feldolgozása haladó hagyományaink méltó megbecsülése örvendetes és di­cséretes tényként rögződik. Erről a fon­tos társadalmi folyamatról ad hasznos és további munkára serkentő jó hírt, gazdag adattárat I. Sándor Ildikó könyvészeti kiadványa, melyet Szent­endre székhellyel a Pest megyei Mú­zeumok Igazgatósága gondozott, Ikvai Nándor szerkesztett, az illusztrációkat Lakatosné Loványi Katalin, a fotókr Szentiványi Kálmán készítette gondc alapossággal. Losonci Miklós HETI FILMJEGYZET Üdv a művésznek CarLa Gravina, az Üdv a művésznek női főszereplője. Kesernyés ízű film Yvés Ro­bert francia rendező alkotása. Talán nem is egészen a ren­dező szándékai szerint alakult ilyenné. Hiszen Robert hőse, Nicolas, a tulajdonképpen je­lentéktelen színész, aki apró szerepekben lép fel filmeken, tévében és színházban, s még ostoba kis haknikat is vállal, hogy megéljen, akár egy fer­geteges vígjáték főfigurája is lehetne. A lehetőségek adot­tak. Maga az az állandó, a szívinfarktus határát súroló rohanás, amelyben Nicolas él, a vígjátéki ziccerek sorát kí­nálja. Tetézi ezt Nicolas zava­ros családi helyzete: különvál- tan él szép, csinos, okos fele­ségétől és két nagy gyereké­től, de a barátnőjével sem na­gyon jön ki, s egy-egy alkal­mi szeretője is inkább idege­síti, mint feloldja örökös fe­szültségét. Aztán a barátnője is otthagyja, a felesége is — akitől hivatalosan nem is vált el — tudtára adja, hogy egy futó viszonyból gyereket vár, és a szakmai dolgok is rossz- szul kezdenek menni: szerepe­ket kell lemondania, sikeres­nek ígérkező produkció kerül csődbe, satöbbi, satöbbi. S ott van a barátja és kollégája, Clement, az ugyancsak jelen­téktelen kis színész, aki egy szép napon otthagyja ■ ezt a komédiás életet, s komoly ál­lásba megy, ahol jól keres és mégsem érzi igazán jól ma­gát. mert az első hívásra visz- szatér a „szakmához”. Száz alkalom kínálkozna hát, hogy Yves Robert ferge­teges komédiát formáljon eb­ből a témából. Lenne is ben­ne gyakorlata: ő készítette a nálunk is emlékezetes siker­rel játszott Gombháború és Horgász a pácban című vígjá­tékokat. Hogy az Udv a mű­vésznek mégsem vígjáték, vagy csak igen kevéssé az, an­nak talán két oka van. Az egyik: a film valahol félúton megáll a téma kidolgozásában. Ha ugyanis Nicolas egysze­rűen csak silány kis ember és művész, aki ráadásul még peches is, akit folyton legyőz a színházi- és filmvilág ha­talmas gépezete, meg a saját felelőtlensége, könnyelműsége, akkor lehet, hogy sodró komé­dia kerekedik a témából Ha meg súlyosabbra rajzolja a fő­hős egyéniségét, s a körülötte lévő embereket is körültekin­tően ábrázolja (ráadásul ro­konszenvesnek is, mint Nico­las felesége és barátnője, va­lamint barátja esetében), ak­kor szándéktalanul is, elnehe­zíti, a jellemvígjáték felé tere­li a filmet. A baj ott van, hogy Robert e két variáció­ból fele-fele arányban vett anyagot a filmhez, s így egyi­ket sem követi igazán. Komé­diának nem elég mulatságos, magvasabb mondanivalója jel- lemvigjátéknak nem eléggé meggyőző az Üdv a művész­nek. A másik ok: sok a filmben az e köré a téma köré rakó­dott, s már igen sok filmben látott sablon. Legutóbbi Truf­faut Amerikai éjszaka című filmje beszélt ezekről az úgy­nevezett atelier kérdésékről, s avatta be a nézőt a filmkészí­tés, a filmes „brancs” kulisz- szatitkaiba. Robert is tesz er­re kísérletet, de csak ismétlé­sekbe és közhelyekbe tud bo­csátkozni. A film mégis jó szórakozást nyújt, és ebben a fő érdem kétségtelenül a színészeké. Nagy nevek sorakoznak fel, élükön a Nicolast játszó Mar­cello Mastroiannival. Az ő ala­kítása nagyon korrekt, precíz, pontosan megvalósítja ennek a figurának minden jellemző vo­nását: a szétszórtságot, a sa­ját magát is pazarló könnyel­műséget, a felelőtlenséget és azt a furcsa szorongást, ami mindezek miatt elfogja ezt a nem rossz, csak nagyon esen­dő figurát. Mellette kitűnő a barát és kolléga Jean Roche­fort, a szelíd és okos feleség szerepében Carla Gravina, s a barátnő rokonszenves figu­rájában Francois Fabian. Igen jó a két férfi szinkronhang: Mastroiannit Somogyvári Ru­dolf, Rochefort-t Bujtor Ist­ván szólaltatja meg. Egy „igazi" férfi Kitűnő, társadalmilag fon­tos mondanivalójú film lehe­tősége rejtőzik ennek a bolgár filmnek a témájában. Iván Osztrikov forgatókönyvíró és Alekszandar Obreskov rende­ző jól éreztek rá egy valós jelenségre: a fiatalok egy csoportja kitűnően tud tervez­getni, kiválóan érzi saját je­lentőségét, fontosságát, a szá­mukra adott lehetőségeket, de mihelyst a tettekre kerül a sor, odalesz a nagy vállalkozó­kedv, önérzet és felelősségtu­dat,' s marad az önzés, a nagy szavak és a felelősség áthárí­tása másokra, a társadalomra. A film férfi főhőse, Szaso, úgy indul, hogy kiváló épí­tész lesz belőle. Méltó társa is akad egy bájos kislány, Mil­ka személyében. Összeháza­sodnak, gyerekük is születik, de — amint nálunk monda­nák — Szaso hamarosan „ki- puklcad”. Otthagyja az egye­temet (pontosabban: ott kell hagynia), s megindul lefelé a lejtőn. Milka azonban mellet­te áll, s szinte a mérleg két serpenyőjének játéka szerint: míg Szaso serpenyője egyre lejjebb süllyed, Milkáé egyre emelkedik. De ez sem tud- | ja megmenteni a fiút, aki vé- I gül is képtelen kitömi a saját maga által megépített ketre­céből, s a legrosszabb meg­oldást választja, a gyenge em­berek felelőtlenségét betetőző végső lépést: végez magával. Letartóztatása előtt leugrik egy tetőről. Ha a film ezt a témát kel­lően körbejárva, alapos indok­lással, hiteles lélekrajzzal ad­ná elő, igen figyelemreméltó alkotás lenne, mondhatni: fon­tos mű. De sajnos az törté­nik, hogy a forgatókönyv és a rendezés is valamiféle pél­dabeszédnek fogja fel az egész históriát, s túlburjánoztatja benne az oktató szándékot. Minden arra irányul, hogy a két főhőst szinte egy-egy ma­gatartásforma vegytiszta kép­leteként formálja meg, s így érthető, ha mind a szituációk, mind az egész történet, mind pedig a figurák hitelüket vesztik. Egy csak fekete bá­rány Szaso (akit egyébként a Minden kilométerkőnél című tévésorozat főszereplője, Szte- fan Danailov alakít), és egy csak jó, tiszta, nemes, igaz stb. Milka között tulajdon­képpen nem is jöhet létre iga­zi konfliktus, annyira a saját világukban él mindegyikük. Takács István 1 i Pest megyei múzeumi füzetek Siűkcbb hazánk jobb megismerését segíti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom