Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-05 / 132. szám

1976. JÚNIUS 5., SZOMBAT 3 Exportálunk, de... (3.) Fontossági sorrend Nyílt, tiszta légkör Cegüédi beszélgetés a szakszervezeti munkáról Három hónap alatt, idén ja­nuár és március között, 33,1 milliárd forintot tett ki a ki­vitel értéke. Hatalmas summa realizálódik tehát a külföldi piacokon, akkora összeg, amekkorát népgazdaságunk valamennyi területe lényeges elemként könyvelhet él bevé­telei sorában. E forinttömeg el­lenére a kivitel és a behozatal egyenlege 7,9 milliárdos pasz- szívumot mutat, amiből hat- milliárd a dollár elszámolású kereskedelemre jut. Ebből az is következik, hogy bár a kö­vetelmények fokozatosan nö­vekednek, s az árak sem vál­tozatlanok, a hazánk és a töb­bi KGST-ország közötti együttműködés a kereskede­lemben jótékonyan érezteti hatását, ez utóbbi lényegét te­kintve bátrabban használhat­juk a kereskedési biztonság fogalmát. Gazdag példatár Csupán megyebeli példákat ízlelgetve: a Csepel Autó­gyárban készülő önjáró autó­busz padlóvázakból az ötödik ötéves terv időszakában esz­tendőnként hozzávetőleg hat­ezer darab jut él — persze, kész autóbuszként — a Szov­jetunióba. A Mezőgép Tröszt tevékenységében megkülön­böztetett helyet foglal el az a mezőgépgyártási szakosítási és kooperációs egyezmény, amelyet hazánk és a Szovjet­unió kötött, s amelyet meg­hosszabbítottak 1980-ig. Folytathatjuk, mert gazdag a példatár. A cikkeinkben sze­replő két vállalat közül a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat most mélyíti el lengyel, cseh­szlovák és, szovjet partnercé­gekkel együttműködését, a Ganz Műszer Művek Áram- mérőgyárának gyarapodó kap­csolatai vannak a vilniuszi árammérőgyárral. Bővíthet­jük utalásszerű tényfelsorolá­sunkat a Csepel Autógyár friss megállapodásával, amely­nek alapján idén megkezdik a hidromechanikus sebességvál­tó-alkatrészek kísérleti gyár­tását szovjet megrendelésre, s ha minden a terv szerint ha­lad, akkor 1980-ban nyolcezer, 1985-ben húszezer alkatrész­garnitúrát — huszonhatféle egységet — szállíthatnak a szovjet partnernek. Hivatkoz­hatunk arra, hogy a Mezőgép Tröszt gyárai sok más mellett például nagy teljesítményű szőlőművelő gépeket, szőlő­kombájnokat exportálnak a szakosítási megállapodások alapján, olyan berendezése­ket tehát, amelyeket csupán a hazai szükségletre nem lenne érdemes termelni. Mindezzel egyetlen célunk van: annak igazolása, hogy a fontossági sorrendben vitathatatlanul és magasan az első helyen áll a szocialista országok együttmű­ködése és egymás közötti ke­reskedelme. Ezt senki nem vi­tatja. Ám a szállítási határ­idők betartásánál, az áruk mi­nőségénél e fontossági sorrend nem minden vállalat előtt je­lenik meg eléggé plasztiku­san. Két irányban,, egy célhoz A kormányközi megállapo­dások nyújtotta biztonságos háttér azt az illúziót keltette a vállalatok egy részében, hogy a szocialista export „megy magától”. Amiben annyi igaz­ság van, hogy ezen a területen hiányzik a konjunkturális spekuláció, nincsenek minde­nen felülkerekedő profitérde­kek stb. Ám az is igaz, hogy a szóban forgó illúziót a gya­korlati munkában kényelmes­kedésre váltotta át a termelők, Van véletlen is - Védettség megfizetve — Vihar, villámokkal egy része, s mellőzte azt az1 alapelvet, hogy a külkereske­delmi munkának két irány­ban, egy célt elérve kell le­bonyolódnia. A két irány a szocialista és a nem szocialis­ta országokkal folytatott ke­reskedelem, a cél pedig a népgazdasági egyensúly javí­tása, a hatékonysági követel­mények érvényesítése. A vé­dettség hamis érzete azzal járt, hogy a feldolgozóiparban lassú maradt a gyártmány- fejlesztés, s ezért, bár a ter­méket magát fogadta volna a tőkés piac, annak minősége, műszaki jellemzői miatt még­is elutasította. Sokat mond er­ről egyetlen tény. Az első ne­gyedév már említett 33,1 mil­liárd forintos kiviteli értéké­ben mindössze 954 millió fo­rintot képviselnek a dollár el­számolású országokba szállí­tott gépek, berendezések. Vannak nagyszerű véletle­nek. A Mechanikai Művek egymillió dollárért adott el tavaly olyan terméket — szer-/ számosládát —, amelyet egy külföldi kiállításon látott meg valaki, s amelyre hetek alatt kerített vevőt a külkereske­delmi vállalat. Ehhez persze az kellett, hogy a gyárnak le­gyen szabad kapacitása — volt, mert utasításra az olaj- kályha-termelést csökkentette —, rugalmas szervezete, s nem utolsósorban segítő partnere, a külkereskedelem egyik cége alakjában. Minden összetalál­kozott, az üzlet sikerült. Ám indokolatlan, okvetetlenkedő-e a kérdés: mi van akkor, ha nem jut el az illető a kiállí­tásra ...?! Leültünk a földre ? A jegyzetfüzetben aláhúzva egy rövid mondat. Leültünk a földre — állapította meg a gyárigazgató, kérdőjel nélkül természetesen, arra utalva, hogy a világpiaci árvihar né­mely villáma alaposan csap- dosott ide meg oda a hazai vállalatok sorában is. Ami ab­ban mutatkozott meg, hogy tőkés cégek különböző meg­rendeléseket töröltettek, kés­tek a szállítások, s persze, drágult, drágult minden. Kétségtelen, az áremelke­dések bakugrásait nem lehe­tett előre kiszámítani. Voltak azonban ismert tényezők, amelyeket nem vettek kellő súllyal figyelembe. Említet­tük már dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszternek a Társadalmi Szemle 1974 ápri­lisi számában megjelent cik­két. Ebben olvashatjuk: „A támogatások és elvonások túl­zott mértéke a termelésben a minimumra redukálja a köz- gazdasági hatások érvényesü­lését és tényleges gazdaságos- sági megfontolásokat, lassí- tóan hat a termelési struktú­ra átalakítására és a népgaz­daság külkereskedelmi érde­keinek kibontakoztatására.” E helyzet módosítására mégis­csak 1976 januárjától került sor, addig néhány részintéz­kedés lényeges változást nem hozhatott. A mai állapotokért tehát igazságtalanság, sőt hi­ba lenne csupán a vállalato­kat, a vállalati magatartást kárhoztatni. Külkereskedelmi gondjainkban része van an­nak is, hogy túl soká vállal­ta a világpiaci áremelkedések terhét az állami költségvetés, s a kelleténél tovább tartott, míg ebből az érintett szervek levonták a szükséges követ­keztetéseket. A háttér jelentősége Napjainkban indokoltan hangos minden termelőhely — persze, a tanácstermek in­kább, mint a műhelyek — az exportorientáció növelésének szükségességétől. Cikkünk ele­jén említettük azt a hétköz­napi igazságot, hogy eladni csak azt lehet amit megter­meltek, s amit megtermeltek, akkor lehet eladni, ha megfe­lel a vevőnek. Ez valóban így van. Ta­pasztala taink azonban arra figyelmeztetnek, hogy a ver­senyképei termékek arányá­nak növelését hangsúlyozva nagyon is csak a termékre terelődik a figyelem, s elsik­kad a „Versenyképes” értéke­sítési háttér fontossága. Ren­geteg tényezőről nem szól­tunk —■ a szállítás korántsem mellékes költségeiről és ve­szélyeiről például — de a le­írtak talán érzékeltették: a vállalatközi együttműködés­nek, az ágazati kapcsolatok­nak, az értékesítés nagyobb szervezettségének, az átgon­doltabb hazai és belföldi igényfelmérésnek legalább ak­kora a jelentősége, mint a terméknek. A nemzetközi ke­reskedelem ugyanis egyre in­kább azt bizonyítja, hogy a jó termékeknek jó kereske­delmis ágazati kapcsolati rendszerre kell támaszkodnia, meri csak akkor lesz tényle­gesen versenyképes. Mészáros Ottó (Vége) Májusi verőfényben fürdik a Május 1 Ruhagyár ceglédi üzemének udvara, barátságos padok hívogatják a 11 órai munkaszünetben a napimá­dókat. Ilyenek pedig jócs­kán akadnak, valamivel többen, mint a munkahelyi torna rajongói. Mert ebben a pillanatban megszólal a han­gos bemondó: Munkahelyi, torna kezdődik. Figyelem, áll­junk kisterpeszben, karun­kat emeljük lassan a fejünk fölé és mélyen szívjuk be a levegőt... Néhány leány, fia­talasszony engedelmeskedik a magnószalag biztatásának, mélyen beszívja a levegőt, a többiek meg nézik. Közben jóízűen falatoznak. Elvégre ez uzsonnaszünet... Torna és termelés Varga Ferencné, a pártve­zetőség titkára néhány tő­mondattal jellemzi a gyár­egység szakszervezeti életét a tavaly májusban lezajlott választások óta: — Itt nemcsak a 44 bizal­mihelyettes új, nem is csak az az öt bizalmi, akit a ré­giek helyett választottak, ha­nem az üszb titkára is. Egye­nest a szalag mellől került az egyéves SZOT-vezetőképző is­kolára, majd a titkári tiszt­ségbe. Azelőtt még a szak- szervezeti bizottságnak sem volt tagja. — Nem volt kockázatos mozgalmi tapasztalatok nél­kül, titkárnak választani va­lakit? — Mi azt valljuk: a párt­ós tömegszervezeti funkció nem nyugdíjas állás. Aki nem felel meg a bizalomnak — vagy a követelményeknek — az visszahívható. Ebben az esetben azért mégsem vettünk zsákbamacskát: Morvái Zol­tánná 19 éves kora óta itt dolgozik, itt neveltek kom­munistát belőle, és ez már elegendő volt ahhoz, hogy előlegezzük a bizalmat. Ami­re egyébként 13 évi jó mun­kájával is rászolgált. Odakinn véget ért a torna, a magnószalag helyett élő adás következik: az ~ előző napi termelési eredmények ismertetése, munkatermen­ként, szalagonként, műsza­konként. Ilyet még nem hal­lottam, pedig másutt is ér­demes lenne utánanézni... Megőrizni az előlegezett bizalmat — Mi volt a legnehezebb? — kérdezem az üszb-titkárt, a kezdetre célozva. Ám ő kis­sé korábbi időre utal: — A SZOT-iskola. Nagyon szerény politikai előképzett­séggel kerültem oda, előző­leg csupán egyéves politi­Eredmény a társadalom összefogásával érhető el Megemlékezés Szentendrén a környezetvédelmi világnapról Az ENSZ 27. közgyűlése jú­nius 5-ét környezetvédelmi világnappá nyilvánította. Eb­ből az-alkalomból a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Vízügyi Hivatal pénteken Szentendrén az OVH állandó kiállítási központjá­ban megemlékezést tartott. V. Nagy Imre egyetemi ta­nárnak, a népfront környezet- védelmi munkaközössége ál- elnökének megnyitója után S. flegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára, Pest megyei or­szággyűlési képviselő méltat­ta a környezetvédelmi világ­nap jelentőségét. Elmondotta, hogy hazánkban nagy múltja van a környezetvédelemnek, hiszen már Széchenyi István j is jelentős tevékenységet fej- I tett ki ezen a téren, elsősor­ban vizeink védelmében. Hangsúlyozta, hogy a kör­nyezetvédelmi feladatokat csak az állami szervek és a társadalom szoros összefogásá­val oldhatjuk meg. A már ki­bontakozott mozgalomhoz sok segítséget nyújtanak a KISZ- fiatalok — akik egyebek kö­zött fásítással járulnak hoz­zá a levegő javításához — a környezet tisztaságáért har­coló vöröskeresztes aktívák, valamint az MTESZ és a TIT. Ezután Vjncze József, az OVH elnökhelyettese tartott előadást a víz környezeti je­lentőségéről. Rámutatott: Vi­zeink szennyezéstől való meg­óvása széles körű nemzetközi együttműködést igényel a ha­zai teendők mellett. A leg­fontosabb feladat a szennyvíz- tisztítás mértékének és hatás­fokának növelése. Ebben az j ötéves tervben 20 milliárd fo­rintot fordít az állam erre a célra, háromszor nagyobb ös*- szeget, mint az elmúlt 15, év során. Ebben a tervidőszak­ban bontakozik ki a kiskörei vízilépcső és tározó környe­zetfej lesztési és tájátalakító hatása. Az új létesítményhez csatlakozó öntözőtelepek 3000 négyzetkilométer területen változtatják meg majd a táj arculatát. Hasonló célú nagy munka lesz a csongrádi vízi­lépcső építése is, amely szin­tén ebben a tervidőszakban kezdődik. Az OVH kiemelt feladatai közé tartozik to­vábbá a Balaton és a Velen­cei-tó vízminőségének védel­me. Ezután S. Hegedűs László a környezetvédelem területén kimagasló társadalmi munkát végzőknek átnyújtotta a Szé­chenyi István plakettet, Vin- cze József pedig a vízi kör­nyezet védelmében végzett ki­emelkedő társadalmi mun­káért A vízügy kiváló dolgo­zója kitüntetéseket adta át. A plakettet húszán, a kiváló dol­gozó kitüntetést ketten kapták meg. kai tanfolyamon vettem részt, amelyen az. üzemszervezés, a vállalati gazdálkodás kérdé­sei szerepeltek. Az iskolán pedig — egyebek között — a marxista—leninista esti egye­tem hároméves, általános ta­gozatának elméleti anyagát tanultuk. Még jó, hogy a bennlakásos iskolán az em­ber csak a tanulásra kon­centrálhat, és a többiek is se­gítik. — Az iskola, úgy tudom, Budán van. A családja vi­szont Cegléden. Mit szólt a férje, hogy egy éven át csu­pán a hét végén találkoztak? — Ő is szakszervezeti bi­zottsági titkár. Ráadásul ő is évek óta tanul. Vasesztergá­lyosként kezdte a Vízkutató Vállalatnál, aztán levelező tagozaton végezte el a tech­nikumot, s azzal párhuzamo­san a marxista esti egyetemet. Most gépésztechnikus és sza­kosítóra jár. Mit szólhatna?! Ami pedig a gyereket és a háztartást illeti, mindkettőt a nagymama vette gondjaiba, amíg az iskolán voltam. — S amikor visszatért, és megválasztották titkárnak, aztán mi volt a legnehezebb? — Megtartani az előlege­zett bizalmat. Nem részletezi, másoktól tudom meg, mire célzott. Olyasmire, hogy eleinte hol egy terítővei, hol egy üveg itallal akarták megajándé­kozni a dolgozók: hálából az üdülési beutalóért, a szak- szervezeti segélyért. Amikor visszautasította, akadtak, akik megsértődtek: máris ilyen rátarti lett, pedig épp hogy elkerült a szalag mellől?! Hogy miért akarták néhá- nyan honorálni azt, amit az üszb-titkárnak elyintézni, megtenni kötelessége — azt legfeljebb a szokás hatalmával lehet magyarázni ... Vékony, barna asszony kuk­kant be a szakszervezeti iro­dába: Tudni szeretné, vi­heti-e magával 13 éves kis­lányát a csehszlovákiai cse- reüdülésré vagy sem ? Egyál­talán: megkapja-e a beuta­lót? Morvainé megnyugtatja Do­bos Lászlónét: A kislány üdü­lésének semmi akadálya, ám üdülési kérdésekben nem ő, hanem az üdülési bizottság dönt, amely pénteken, ül ösz- sze. Nincs semmi suskus... A földszinti gépműhely B- befejezo termében jelenleg Gray-farmeröltönyök készül­nek. Berakott, tűzött hólos háttal és zsebekkel, szafari stílusú zakóval, svéd zsebes, hajtóka nélküli, cippzáras csípőnadrággal. A falon hir­detmény: a gyáregység idei üdülési keretéről tájékoztatja a dolgozókat. — Ki hová akar, jelentke­zik, aztán majd a bizottság eldönti, ki kapjon beutalót — magyarázzák az asszonyok, miközben a kezük egy percre sem pihen. — Nincs semmi suskus, ahogy a segélyek el­osztásában sem: azt is albi­zottság intézi. — És azelőtt? Az asszonyok hallgatnak egy sort, majd egyikük azt mond­ja: — Azelőtt másképp volt, most meg így van. Egy másik műhelyben még furcsábbat hallok: — Most nyílt, tiszta a lég­kör az üzemben. Végre a pártvezetőség irányítja a szak­szervezetet és nem for­dítva. Én a pártnak is, a szak- szervezetnek is tagja vagyok, tudom, hogy a tömegszerve­zetek pártirányítását hatá­rozat írja elő. Egyáltalán, minden megváltozott: a bizal­miakat arra ösztönzik, hogy ne csak bélyegárusok legye­nek, hanem sokkal több an­nál. Foglalkozzanak a szak- szervezeti tagok érdekvédel­mével, üdültetési, szociális, egészségügyi problémáival... — Az utóbbival hogyan gondolja? Hiszen a bizalmi nem orvos?! — De meglátogathatja a hosszabb ideje betegeskedő munkatársát megnézni, hogy van, nincs-e valamire — se­gélyre, szanatóriumi beuta­lóra, utókezelésre stb. — szüksége?! Morvainé errebiz- tatja-oktatja a bizalmiakat. Kulcsemberek — A bizalmiak oktatása az üszb-titlzár feladata? — Nem, a főbizalmié. Én azért vállaltam magamra, hogy rendszeresen tovább­adom a bizalmiaknak a Ru­haipari Dolgozók Szakszer­vezetében havonta egy alka­lommal kapott ismereteket, mert így magam is jobban megtanulom, milyen köte­lességekkel, jogokkal és ha­táskörrel ruházta fel a SZOT kongresszusa a bizalmiakat. Őket magam is kulcsembe­reknek tartom, hiszen ők dolgoznak együtt, egy szala­gon, egy szocialista brigádban az emberekkel, tehát ők isme­rik legjobban gondjaikat, éle­tüket. Öcztől aztán majd át­adom ezt a feladatot a fő­bizalminak, mert én újból kezembe veszem az iskolatás­kát: közgazdasági szakkö­zépiskolára jelentkezem. Ha már hivatalt adott az ég .. ­Nyíri Éva h bizalmiak hatáskörének szélesítéséről, a táppénzes fegyelem megszilárdulásáról tanácskozott kihelyezett ülésén Ikladon az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának elnöksége ki­bővített ülést tartott tegnap, pénteken Ikladon, az. Ipari Műszergyár tanácstermében. Az ülésen részt vett, s a vitá­ban felszólalt Duschek Lajos- né, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának titkára. Jelen volt Gabányi Lajos, az MSZMP Pest megyi bizottsá­ga propaganda és művelődési osztályának vezetője és dr. Csicsay Iván, a Pest megyei tanács elnökhelyettese. Az ülést Galbicsek Károly, az SZMT elnöke nyitotta meg. Két téma szerepelt napiren­den: az ikladi Ipari Műszer­gyár szakszervezeti bizottságá­nak alapszervezeteket irányí­tó-segítő munká ja, különös te­kintettel a bizalmiakra, vala­mint Pest megye táppénzes helyzetének értékelése. Az első témáról kiadott írá­sos beszámolót Kiss Ferenc, a gyár szakszervezeti bizottságá­nak titkára egészítette ki. Az elnökség tájékozódott az üzem tapasztalatai alapján a szak- szervezeti bizalmiak tevékeny­ségéről, jogúik és hatáskörük szélesítésének lehetőségeiről. A vitában részt vettek a vál­lalati szakszervezeti tanács meghívott tagjai is. A megye táppénzes helyze­tének értékelését tartalmazó jelentéshez Nagy Károlyné dr., Budapest és Pest megye Tár­sadalombiztosítási Főigazgató­ságának vezetője fűzött rövid kiegészítést. Az SZMT elnök­ségének állásfoglalása szerint a táppénzes napok számának emelkedésében, a társadalom- biztosítási szolgáiba tások kiter- jesztóse mellett, sok egyéb té­nyező játszik fontos szerepet. A táppénzes fegyelem megszi­lárdítását éppen ezért olyan összetett feladatnak tekinti, amelynek végrehajtásában a megye egészségügyi szervei­nek, a gazdasági vezetésnek és a szakszervezetnek szorosan együtt kell működniük. A kibővített elnökségi ülé­sen mindkét jelentést elfogad­ták, majd a résztvevők dr. Sá­rost József vezérigazgató meg­hívására megtekintették a vendéglátó ikladi Ipari Mű­szergyárat, J i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom