Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-04 / 131. szám

1976. JÚNIUS 4., PÉNTEK %*&$OD 3 Exportálunk, de... (2.) Átmeneti zavarok Kései ébresztő-A hagyományok értéke - Ami rejtve marmi A szavaknak tiszta az értelmük Tizenkét esztendeje, 1964- ben alakult meg a magyar Villamosműszer-gyártás legna­gyobb egysége, a Ganz Mű­szer Művek. Sok évtizedes ha­gyományokra visszatekintő üzem, az árammérőgyár cég­táblájára is felkerült a GMM jelzés, s ők voltak az újonnan alakult nagyvállalat legfőbb devizaszerzői. Ma is azok. Gö­döllőn a napi termelés termé­szetes kísérője az export, ahogy mondják, itt mindenkor jelen van a világpiac. Ez öröm is, felelősség is. A ter­melésben mindkét fogalom mérhetővé válik, hiszen igen­csak hiányozna a népgazda­ságnak az a hárommillió dol­lár és 900 ezer rubel, melyet az árammérőgyáriak 1975-ös kivitelük fejében mindany- nyiunknak megkerestek. Egy ügy Tavaly 475 ezer darab áram. mérő készült, s ebből 286 ezer talált külföldön vevőre. Lett volna többre is vásárló, csak­hogy ... Kellemetlen, kínos vi­ták övezték a külföld-belföld párost. Melyik a fontosabb? Mindkettő — mondták a gyá­riak, hiszen hagyományos vá­sárlóik vannak, az ún. beve­zetett piacaik, ahol a Ganz jelű műszerek évtizedek óta ismertek. Innét kivonulni any- nyi, mint veszni hagyni hosz- szú évek erőfeszítéseit. Már miért kellene kivonulni? Mert a belföldi ellátásban — hangzott a másik oldalról — a gyár nem teljesíti a kö­telességét. Sokkal több áram­mérő kellene, mint amennyit a gödöllői üzem szállít. A lát­szat tényleg ez volt. Üj laká­sok átadása húzódott, mert nem tudták felszerelni a fo­gyasztásmérőket. Csakhogy: évek alatt kialakult egy átla­gos mennyiség, amit a bel­földi ellátás igényelt. Ezt a gyár leszállította. Az érintet­tek kései ébredése következ­tében viszont egyik hétről a másikra kiderítették: jóval na­gyobb tételekre van szükség. Mert ki kell cserélni a régi mérőórákat, s erre az áram- szolgáltató vállalatoknak most van pénze. colták” — a belföldi igénye­ket, a gyártó, ha nem akarja az erkölcsi elmarasztalás iz­zó parazsát a fejére hullajtani, átsorol. Előréveszi a belföldi megrendeléseket, s hátrább so­rolja a külföldieket. Emiatt pénzügyi hátrányok érik, s rövidesen azért korholják, mert zavarokat — ugyan át­menetieket, de mégiscsak za­varokat — okozott a külkeres­kedelmi tevékenység egy adott terültén. Az átsorolást persze kizárólag olyan esetben teheti meg a gyártó, ha egyébként termelői képessége elegendő a kívánt mennyiséghez. Ha nem — s ez volt a helyzet az áram­mérők ügyében —, akkor csak a kivitel rovására növelheti a belföldi szállításokat. Az önállóság határai Előző cikkünkben, a Lenfo­nó- és Szövőipari Vállalat te­vékenységét szemügyre véve, már meglehetősen világos ké­pet alkothattunk arról, hogyan kapcsolódik — vagy kellene, hogy kapcsolódjék — a külön­böző vállalatok, trösztök, ipar­ágak, s végső soron a tárcák tevékenysége. Most ismét e kérdéskör kemény betontömb­jébe ütközünk, s azt láthatjuk, hogy míg bizonyos esetekben túlzott önállóságra kényszerül a vállalat, más dolgokban jog­szerűen adott önállósága sem érvényesülhet. Ha mindez elszórtan, oly­kor-olykor történne meg, ak­kor nem lenne érdemes a fi­gyelemre. Itt azonban rend­szeres, ismétlődő esetekről — tehát korántsem csak két válla­lat tapasztalatairól — van szó. Arról, hogy az önállóság értelmezése és gyakorlata az elkerülhetetlennél többször vi­seli magán a pillanatnyi teen­dők jegyét. S mivel újra meg újra létrejönnek ilyen pilla­natnyi megoldások, rhegtörtén- het: rejtve marad a lényeg, a hosszú távú fejlesztés népgaz­dasági érdekeltsége. Mert nem lehet egy elfuserált belföldi megrendelést úgy korrigálni, hogy az nagyon sok valutájá­ba kerül az országna. tottsága, s más, hasonló, nem anyagi természetű gond. Túlmutat a helyi tapasztala­tokon az is, hogy bár évek óta tárgyalnak róla, tudományos konferenciákon vitatják, alig mozdult jó irányba, a belföldi szükségletek megbízható előre­jelzése. Sűrűn nem objektív okok miatt teremtődik kény­szerhelyzet — mert van ilyen is —, hanem előre látható, hogy az lesz majd, mégsem idege­sít senkit különösebben. Be­várják az érintettek a kény­szerhelyzetet — így a lenter­mő területek katasztrofális csökkenését, a szálhozamok mélyen a nemzetközi átlag alá süllyedését, a fogyasztásmérők hiánycikké válását —, s csak akkor tesznek valamit. Közben persze nem győzik korholni a vállalatot, lám, micsoda gon­dokat okoz ...! A látlelet után Valahogy úgy vagyunk az ilyen és hasonló gondokkal, hogy a látlelet elkészül, de utána nagyon tétova, hol eh­hez, hol ahhoz kapkodó a gyó­gyítás. A párt Központi Bizottsága 1973 novemberi határozata in­dokoltan mutatott rá, hogy az ágazati irányításnak — min­den ágazatban — nem a már bekövetkezett helyzet ellent­mondásainak enyhítgetése a dolga, hanem a várható ellent­mondások feltárása, megelőzé­se, a népgazdasági fejlesztési főirányok és a vállalatközi kapcsolatok összhangjának egyengetése. S való igaz: ami­kor a kellemetlen viták zaj­lottak az egy- és háromfázisú fogyasztásmérők bel- és kül­földi eladásának arányairól, féltucatnyi szerv is hallatta a hangját. Amikor azonban a hagyományok — a több évti­zedes fejlesztési, termelési ta­pasztalatok — valutára is át­váltható értékéről beszélt á vállalat,: exportfejlesztési de-1- vizahitelt kérve, korántsem féltucatnyian füleltek, igenei­tek, intézkedtek. Mészáros Ottó Következik: FONTOSSÁGI sokrend i mikor Sziráki Beátát ke­-A. restem, a ktsz utókalku­látorát, ,azt válaszolták, kiug­rott vásárolni, majd visszahív. Csodálkozásomra, hogy tud­tommal kommunista szombat van, megnyugtattak, valóban,' csak épp egy percre tűnt el... Később Sziráki Bea felvilá­gosított: kommunista szombat ide vagy oda, nem szervezték meg a munkát, amit előző nap abbahagyott, azt folytatja ma, nincs semmi, ami társadal­mi munkára emlékeztetne. Mi­féle társadalmi munkának tar­tom én az összeadást és szor­zást? Nem szaporítom a szót, meg­tudtam, hogy a ktsz vezetői el­rontották a szervezést. Utolsó pillanatban közölték, hogy szombaton be kell jönni, így, hogy kell, s elfelejtették megbeszélni a bejövetel célját is. Annyit mondtak; a fiatalok szeretnének kirándulni, de nincs pénzük, azért jönnek össze. Akadtak, akik halkan ellentmondtak. ha kirándulni akar a fiatalság, saját munká­val teremtsék elő a pénzt — azután elült ez a tiltakozás is. piőször haragudtam Sziráki *J Beátára, milyen ember az, aki semmibeveszi a kom­munista műszakot, munka he­lyett bevásárol és telefonálgat. Haragudtam azokra is, akik ki­fogásokat kerestek a szerve­zésben, csak azért, mert oda lett a szombat délelőttjük. Kispolgárok, legyintettem, saj­nos vannak ilyenek, akik nem lelkesednek a közösségi ügye­kért, s már le is zártam ma­gamban az egészet. Azt hittem, hogy lezártam, de minduntalan visszacsen­gett fülemben Sziráki Beáta dohogása: ha óvodát vagy is­kolát segítettünk volna építe­ni, ha útjavításhoz visznek és 'látjuk a munlca eredményét... Szóval nem a munka ellen lá­zadt, nem a szombatját saj­nálta, hanem azt, hogy értel­metlenül ültetik az irodában, mert még a ktsz sem húzhat hasznot az ilyen tétlenségből, s valóban, miért ilyen pénz­ből kiránduljanak a fiatalok? Valami másra van szükség, olyasmire amire Sziráki Beá­ta utalt: az úttörőotthonra, amit Halásztelken a hét végén adtak át, négy és fél millió fo­rintba került és nagyrészt tár­sadalmi munkából épült. Él, csalogatja a látogatókat a váci művelődési ház, amelynek tég­láit nagyrészt szintén társadal­mi munkából teremtették elő, sok községben KRESZ- és ját­szóparkokat vesznek birtokba a gyerekek, szintén a közösség erejéből. És soha nincs befe­jezés, más-más kollektívák a különböző községekben alkot­nak új, nélkülözhetetlen em­lékezetes dolgokat. Talán egyetlen olyan község sincs Pest megyében, ahol ne lenne nyoma a kollektív önkéntes munkának. / ''sakhogy, amikor ezekre a feladatokra mozgósítottak valódi társadalmi összefogásra szólítottak. Olyan társadalmi összefogásra, ami nemcsak formájában, külsőségében, lát­szatra, nevét tekintve társadal­mi; összefogás, és önkéntes tett, hanem valójában az. Kit ne lelkesítenének olyan célok, amelyek ténylegesen közösségi érdeket szolgálnak: több lesz általuk az óvodai hely, egész­ségesebb körülmények között tanulhatnak az iskolások, vagy az utca pora helyett kulturált játszótéren hancúrozhatnak a gyerekek. Nem kellett különö­sebb szervező erő ahhoz sem, hogy a Vietnamban épülő isko­lához előteremtsék a pénzt S a sokszor emlegetett nehéz be­takarítás idején sem hallat­szott sehol a sző: be k e 11 ta­karítani, mégis, vagy annál in­kább ott volt mindenki az esőpuhította, gép számára jár­hatatlan talajon, hogy a ter­ményt megmentsék. Azok, akik úgy szervezik a társadalmi munkát, hogy szép elveink mögé rejtik a vállalati hanyagságot, lemaradt terme­lést, vagy adminisztrációt pó­toltatnak így, nemcsak a kis kollektívát sértik meg, hanem magát az elvet is. Idézzük egy pillanatra az elv lényegét: a kommunista szombatok a munkások önkéntes tömeges részvétele egyes közmunkák ellenszolgáltatás nélküli elvég­zésére. T tt minden szónak külön A értelme van. Az önként azt jelenti, hogy kényszer nélkül, mindenki ön­maga határozza el: ki akar-e maradni a közösség megmoz­dulásából, részese kíván-e len­ni valaminek, látja-e értelmét, célját annak, amire önként vállalkozik, s ha nemes, értel­mes a feladat a k e 11 szó ezen a helyen már súlytalan, hatás­talan, alkalmatlan. A tömeges is kifejezd a lé­nyeget: a csoport, a műhely, a vállalat, a szövetkezet — vagy­is az egy helyen dolgozó kol­lektíva az azonos érdekű szer­vezet tagjai együtt vállalna! valamit: így kap különös jó ízt, varázsos erőt a szervezés: együtt mindent könnyebb megvalósítani, együtt szórako­zás a munka, együtt a legne­hezebb is játékosan egyszerűvé válik... A közmunka szó az értelem helyett a szívnek ad elsőséget, az ilyen munkát csak lélekkel, szeretettel, belülről fakadó örömmel lehet megoldani. El­lenszolgáltatás nélkül. Mert az ilyenfajta lelkesedésnek, szív- vel-szeretettel végzett munká­nak nagyon nagy az ára, ki­fizethetetlen pénzzel. Csák út- törővasútban mérhető; óvodá­ban; iskolában; iskolának jut­tatott televízióban; gyermek- otthonban ; környéket felverő gyermekzsivajban az új ját­szótéren; öregek, csendes bé­kés mosolyában a község öre­gek napközijében; lombot eresztő fákban az addig kopár vidéken; gyógyszerben és ta­karóban a földrengés sújtotta városban; szakmunkásképző intézetben a lebombázott há­zak helyén. A kik az anyaghiány, a rosz- szül szervezett munka le­maradása miatt próbálják így a termeléskiesést pótolni, üze­mi hajrát takarnak kommunis­ta szombattal, az egész orszá­got átható társadalmi meg­mozdulásokat használják ki formalista módon saját ku­darcuk leplezésére — nem is­merik, vagy egyetlen percre feledték a szavak igazi jelen­tését. Azt, hogy óriási anyagi erők sokszorozódnák meg a dolgozók aktivitása által, hogy ezer forintok helyett milliós értékek épülnek, fel, és a mil­lió forintok a kommunista szombatok által milliárdokká változnak. Az okos célok ön­kéntes, örömteli, ellenszolgál­tatás nélküli tettekre serkente­nek. Sági Ágnes Né részletezzük a vitákat, végül is kialakult az úgy-ahogy ésszerű kompromisszum, az átmeneti zavarók elmúltak. Sok tanulság Egy ügy, tanulsága azonban sok. A legfőbb: az exportáló vállalatok — érdekeik is ezt diktálják, a szabályozórend­szer is erre ösztökéli őket — minél előbb szerződést kötnek jövőbeni szállításaikra. (A Ganz Műszer Művek tavaly, az év első felében már 2,5 mil­lió dolláros költségállomány- nyal rendelkezett 1976-ra.) A szerződés azért szerződés, hogy kötelezi a partnereket. Azaz, hátrányos következmények nélkül megszegni nem lehet. Ezt általános igazságként senki sem vonja kétségbe. Csakhogy elhangzik a varázs­ige: a belföldi ellátás megkö­veteli ... Mit követel meg? Azt természetesen, hogy za­vartalan legyen a gyártónál az árukibocsátás. Mivel azonban mások rosszul mérték fel — vagy sehogysem, csak „sac­Közös jegyek Bármennyire is különbözik a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat, valamint a Ganz Műszer Művek Árammérőgyára tevé­kenysége, termékösszetétele, gazdálkodási helyzete, külke­reskedelmi gyakorlata stb., le­hetetlen nem fölfedezni bizo­nyos közös jegyeket. A többi között például azt, hogy mind­két cégnél sűrűn okoztak fennakadásokat a pénzügyi nehézségek. (így különböző importberendezések megvá­sárlására, exp>ortügyeletek elő­finanszírozására stb. szolgáló összegek hiánya.) Ami elgon­dolkoztató: végül is hozzájut­nak a vállalatok ezekhez a pénzekhez — nehogy félreér­tés legyen, hitelekről van szó, s ezek a világ minden táján természetes kísérői a kereske­delmi, fejlesztési ügyleteknek —, de több esetben késve. Ak­kor, amikor már a remélt ha­szon egy része elveszett. A ké­sedelem oka rendszerint az ügyintézés lassúsága, az enge­délyeztetési eljárások vonta­Nemzetközi orvostanácskozás Hatvan előadás a cuko betegség témájában Több mint 200 hazai és kül­földi orvos, tudományos kuta­tó részvételével nyitották meg tegnap Debrecenben a Magyar Diabetes Társaság III. orszá­gos kongresszusát. Dr. Magyar Imre professzor, a társaság el­nöke megnyitójában elmon­dotta: a civilizált országok­ban a lakosságnak 3—4 száza­léka cukorbeteg. Éppen ezért rendkívül fontos a megelőzés, a szűrés, a gondozás és a ke­zelés. A háromnapos tanács­kozáson főleg az ezzel kapcso­latos feladatokat vitatják meg hatvan előadás alapján. A kongresszus szombaton délután kerekasztal-beszélge- téssel fejeződik be. Baráti tájékoztató Gerhard Reinert, a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete baráti beszélgetést folytatott tegnap délelőtt a magyar saj­tó képviselőivel az NSZEP IX. kongresszusáról. Lukacs György és kultúránk A kulturális szemléletünket meghatározó tényezők kö­zött bizonyára kiemelkedő helyet kapnak azok a filozófiai és kulturális teljesítmények, amelyek korunk haladó szellemi­ségéből kinőve, elszakíthatatlanul összefonódtak a szocialis­ta mozgalmak céljaival és törekvéseivel, s döntő mértékben járultak hozzá, hogy e célokat és törekvéseket megszabadít­sák az ösztönösség esetlegességeitől s a fogalmiság és a mű­vészi kép rangjára emeljék. Marx, Engels, Lenin neve jól mutatja ennek az összefüggésnek történelmi jelentőségét, va­lamint egyetemességét. Nyugodtan hozzátehetjük azonban: a szocialista mozgalom egyetlen klasszikusa sem takaríthatja meg számunkra azt a fáradságot és munkát, amelyet saját nemzeti fejlődésünk különösségének megértése igényel. Mi több: hogy mennyire értettük meg a marxista elmélet előfel­tevéseit és lényegét, azt éppen azon bizonyíthatjuk be, hogy milyen mértékben voltunk és vagyunk képesek a magyar va­lóság összefüggéseinek megragadására, ellentmondásainak feltárására és problémáinak megoldására. Csak ennek a nemzeti tartalomnak alkotó feltárásával érhető el az egyete­mes marxizmus eszméjének igazi életre keltése: a gyakorla­ti munka vezérfonalává tétele. A magyar szocialista kultúra idevonatkozó teljesítmé­nyeit nézve az öt éve elhunyt Lukács György személye és munkássága az elsők között érdemel említést. Századunk történelmi, társadalompolitikai és kulturális fejlődésének mély törései és ellentmondásai szolgáltatták gondolkodói te­vékenysége számára az alapvető ösztönzéseket. Ezek feltárá­sán dolgozott élete végéig. De ezeknek a mély törekvések­nek a tőkés társadalom lényegiságéből eredeztetése igazgatta útját a kommunista mozgalommal való elkötelezettséghez is. Ma nem lehetséges ezekről a problémákról tudományosan, színvonalasan és kulturáltan beszélni, ha nem ismerjük mind­azt, amit Lukács György filozófiai és esztétikai munkásságá­val teremtett. Ez még azokban az esetekben is így van, ami­kor a problémák lukácsi megválaszolásához kritikailag vi­szonyulunk. Munkássága ösztönöz a vitára egyébként is. Életének folytonosságát alaptörekvése, a valóság ellentmondásos tel­jességének (totalitásának) gondolati megragadása és a társa­dalmi — emberi lehetőségek és alternatívák tudományos megalapozása adja. Ugyanakkor ez a folytonosság megannyi — tárgyában is változó — gondolati kísérletben és újrafo­galmazásban realizálódik. A századelőn azoknak az értelmiségi csoportosulásoknak egyik vezéregyéniségeként tűnik fel, akiknél elméleti-kriti­kai programként a hagyományos — konzervatív értékelések széttörése, a politikai és világnézeti radikalizmus szempont­jainak érvényesítése jelenik meg. További fejlődésének, vi­lágnézeti és filozófiai tájékozódásának, a marxizmushoz va­ló közeledésének döntő ösztönzést adott a világháborús vál­ság és az 1918—19-es eseményekben való aktív részvétele, csatlakozása a kommunista mozgalomhoz. A kor és a moz­galom ellentmondásos fejlődéstendenciái azonban csak foko­zatosan tette lehetővé számára, hogy a „Marxhoz vezető utat” végigjárja, s megtalálja filozófiai és esztétikai gondol­kodásában azt a mértéket, amelynek alapján életművének belső arányai végül is kiformálódták. Európai műveltsége, világirodalmi tájékozottsága és tu­datos törekvése ai-ra, hogy a német nyelviségen keresztül utat találjon a világ felé, felvetheti azt a kérdést, hogy va­jon az életmű teljességéhez képest nem esetleges-e Luíkács Györgynek a magyar társadalomhoz és kultúrához való vi­szonya. Egy ilyen vélemény már tényszerűen sem igazolható. A magyar fejlődés problémái, az irodalmi-művészeti esemé­nyek nyomonkövetése és értéíkelése állandó összetevőjét ké­pezik az életműnek. S ezek az értékelések minden bizony- nyál' az életmű elméleti-módszertani alapjainak konkretizá- lódása szempontjából sem hanyagolhatok el. Mert például nem joggal tehetjük-e fel, hogy más, közvetlenebb ténye­zők mellett a világirodalmi rangú magyar költészet politi- kusságának, közéleti töltetének is szerep jutott annak a mér­cének a kiformálódásában, amellyel az alkotások politikai­közéleti töltetét mindenkor számonkérte a kritika? Éppen azért kellett megküzdenie a teoretikusnak, hogy ne marad­janak az esztétikai elismerés körén kívül azok az alkotások, amelyek egy másfajta társadalmi-politikai közeg, vagy alko­tói szemlélet termékeként közvetettebben — általánosabban teljesítették a művészeti megformálás mindenkori követel­ményeit. (Az esztétikum sajátosságának realizmuskoncepció­ja már ezt a tágabb — diaiaktikusabb műérzékenységet tük­rözi). Lukács György „különösségének” egy lényeges mozza­natát is inkább csak a magyar kultúra filozófianélküliségé­nek tradícióján határozhatjuk meg. Lukács György az első magyar filozófus, aki európai szintű teljesítményével egyút­tal elsőként szüntette meg azt az űrt, amelyet a magyar mű­veltség vonatkozásában még Erdélyi János vetett fel a múlt században, firtatván a magyar filozófiai teljesítmény hiá­nyát. Ezzel olyan problémakomplexumot közvetített a ma­gyar kultúrába, amelynek hatása elől nem térhet ki a kul­turális-társadalmi gondolkodás egyetlen fontos területe sem. Az ösztönösség és tudatosság dialektikája és ennek érvénye­sülése a munkásmozgalom politikai-intézményes struktúrá­jában, a szocialista demokrácia kérdése, a politikum és eti- kum összefüggése, a társadalmi gyakorlat alternatíváikban mozgó kerete, a racionalizmus és irracionalizmus ellentéte, a művészet és társadalmi megbízatásának értelmezése, a szo­cialista értékrendszemek az emberi kultúra haladó áramla­taihoz és törekvéseihez csatolása — megannyi „lukácsi” kér­dés, amelyek megoldása a filozófia és szocialista fejlődésünk számára egyaránt sorsdöntő. Műveinek aktualitása ily módon napjaink eleven tár­sadalmi-emberi problematikájában gyökerezik. Olvasnunk kell őt. Egyetértve vagy polemizálva, de semmiképpen sem az érdektelenség közönyével. Egyre szélesebb körök társadal­mi szemléletének korszerűsége múlik ma azon, hogy az élet­mű teljesítményei megjelennek-e életünk kérdéseinek meg­közelítésénél. Hülvely István t A i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom