Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-16 / 141. szám
1976. JÜNIUS 16., SZERDA Szerepek, szereplők nélkül Minden második ember aktív dolgozó a megyében, ahogyan hivatalosan jelölik, foglalkoztatott. S mégis, újra meg újra azt hallani mindenütt, hogy nincs elég munkáskéz, itt húsz, ott száz, amott ezer fő hiányzik. S van, ahol tényleg nagyon hiányzik. A Lenfonó- és Szövőipari VállaElapadt forrás A jóra ráfizettek Csodákban bízva lat fonó- és szövőgépek tucatjait szerelte le és fel, futva a munkaerő után. Ahol kínáltak egy elfogadható épületecskét, oda vitték a gépeket. Még mindig többre jutnak így, mintha állnának a berendezé- sek, gondolták. Van benne igazság. Ám az is megtörtént velük, hogy az alig esztendeje dolgozó gépeket ismét le kellett szerelniük. A községbe érkezett egy másik vállalat embere, s ígért mindenkinek két forinttal nagyobb órabért. Akik addig örültek a szövőgépek mellett keresett kenyérnek, egyszeriben kicsinynek találták, s ajtót mutattak a Lenfonónak ... Hiányzik a rendező Sűrűn úgy tűnik az újságírónak, hogy kísértetszínpadot lát. Sok szereplős darabot, ahol csak néhány szerepre sikerült találni vállalkozót, s nincs rendező, aki megkomponálná darab és színpadon levők egységét, mozgását. Ma mór az közhely, hogy a munkaerőutánpótlásának forásai elapadtak, amire számítani lehet, az csupán a tanulmányaikkal végző fiatalok csoportja. Ez tény. És az is, hogy a forrósok apadása közben szinte senki és sehol nem figyelt fel arra, vajon hová, milyen területekre áramlik a munkaerő, valóban ott és úgy kell-e foglalkoztatni, ahol és ahogyan ez megtörtént? Szókimondóan fogalmazva: először zavartalanul végbement a nagyon is lokális érdekeket szolgáló munkahelyi bővítő folyamat, s utána kezdődött el — s erősödött fel mind jobban — o sopánkodás, hogy nem ott van a munkaerő, ahol a társadalmi érdeket, a munka társadalmi hatékonyságának javítását a legjobban szolgálná. Láthatatlan fal Vácott, ahol sok minden hiányzik, de legjobban a munkaerő, tavaly harmincnégy százalékra rúgott a vándorlás mértéke, azaz minden száz foglalkoztatottból harmincnégyen léptek ki és be, valahonnét valahová. Szembetűnő tehát, hogy a Forte Fotokémiai Iparnál, mindössze tizenkét százalékot tett ki a fluktuáció, a városi átlag harmadát érve el csupán. Mi a magyarázat? Ezerféle résztényezőben — így a józan bérpolitikában, a kiterjedt szociális gondoskodásban, a folyamatos szervező munkában stb. — lelhető meg, de végső soron abban, hogy itt megpróbáltak a szó szoros értelmében gazdálkodni a munkaerővel. Nem papírtervekkel bűvészkedtek, hanem a legfontosabbtól, az embertől kindulva tették meg lépéseiket. Ezzel vontak láthatatlan falat, mely úgy-ahogy megóvta a munkaerő-cserélődés romboló hatásaitól közösségüket. E falban rengeteg s több fajta tégla van. Mert attól sem ódzkodtak, hogyha kellett, akkor — mint legutóbb — a pártalapszerve- zetek tárgyalták meg saját területük munkafegyelmi helyzetét, s hoztak világos, rövid úton végrehajtható határozatokat. S alighanem jellemző: amikor néhány váci gyárban a munkaerőgondokról beszélgetve tapasztalatcserét ajánlottam a Fortéval, néztek rám, mint, akinek elment a józan esze... Nemcsak a vállalat Azt hihetnék, hogy a vállalatok többségénél ezek szerint „betonfejek” ülnek, akik semmit nem tanulnak és semmit nem felejtenek. Azaz teszik úgy a dolgukat, mint öt vagy tíz esztendeje, s nem veszik észre, hogy a munkaerő-gazdálkodásban ma egészen más a helyzet, mint volt néhány éve. Ugyan tagadhatatlan, hogy bizonyos helyeken betonfejek „gazdálkodnak” a munkaerővel, de korántsem csak vállalati mulasztásokról, ellentmondáskeltésekről, kapkodásokról van itt szó. Példát erre is, mert többet mond az elvont okoskodásnál. A Mechanikai Művek, komolyan véve azt az intelmet, hogy javítani szükséges a termelő és a nem termelő foglalkoztatottak arányát, belső szervezéssel ez utóbbiak népes csoportját irányította át termelő tevékenységre. Jót tett és — ráfizetett. Ott ugyanis, ahol békén hagyták a fölös számú alkalmazottak csoportját, most nem okoz különösebb gondot a létszámfelvételi zárlat miatt megüresedett alkalmazotti munkakörök házon belülről történő betöltése. A törökbálinti vállalatnál viszont kapkadhatnak a fejükhöz... Akadnak kellően át nem gondolt, túl gyorsan kiadott, s utána folyamatosan módosított rendelkezések, melyek még kuszáltabbá teszik a foglalkoztatás amúgy is már- már áttekinthetetlen terepét. E rendelkezések jórészt azoknak kedveznek — bár akaratlanul, mert szándékuk ennek éppen az ellenkezője —, akik „elfelejtették” alkalmazni a társadalmi érdekek mércéjét. Sokan ezt önigazolásként értelmezik, mondván, nem kell elkapkodni semmit, minden csoda három napig tart. S persze, a következő munkaügyi rendelkezést, intézkedést ugyanígy fogják fel,„ugyanígy — nem hajtják végre. Gyűszűnyi erő Hosszú évek óta beszélnek mindenütt a munkaerő-gazdálkodás korszerűsítésének szükségességéről, a tőle elválaszthatatlan bérpolitika javításáról, s kétségtelen, sok erő elment e feladatokra. A baj ott van, hogy az összességében nagyon is tetemes erőt gyűszűvel méricskélték ide és oda, s persze, hatása, eredménye szintén ekkorka, gyűszűnyi maradt. Jól illusztrálja ezt a sóikat és már-már varázsszerként emlegetett bérpreferenciák — bizonyos területek kedvezményes, átlagostól eltérő bémö- velési lehetősége ez — ügye. A bérpreferenciák rendeltetése az lenne, hogy megtartsa ott, illetve oda vonzza a munkaerőt, ahol ehhez fontos társadalmi érdekek fűződnek. Tavaly az állami jövedelempolitika tekintélyes summát, öt- százmillió forintot különített el ilyen célra. (A preferencia az évenkénti bérfejlesztéstől független.) Ha ezt néhány tucat területen használják fel, akkor hatása bizonyára érezhető lett volna a munkaerőgazdálkodásban. Igenám, de ilyen meg amolyan nyomások, közbenjárások, tiltakozások és siránkozások következményeként végül is az ötszázmilliót nyolcszázkilencven felé (!) osztották el, s ha volt hatása, akkor oly’ csekély, hogy le- mérhetetlen, érzékelhetetlen. Megcáfolt bölcsesség Ismétlés a tudás anyja — hangzik a szólás, csakhogy mindenben, mindenre nem alkalmazható, mert nem igaz. Egy évtized alatt négy kormányhatározat született például az alkalmazotti létszám egészségesebb arányának kialakítása, növekedésének lassítása érdekében, a két legutóbbi 1974 májusában és 1975 decemberében. Annak ellenére, hogy ezeket a határozatokat mindenki ismételgette, maga a gyakorlat csak centiméterekkel jutott előbbre a helye® irányban. Ez a tény is arra int, sok mással egyetemben, hogy a teendők puszta sorolása, amennyiben nem kapcsolódnak hozzá világos és számon kért intézkedések, csupán arra jó, hogy elaltassa a figyelmet, konzerválja a meglevő gyakorlatot, átörökítsen a jelenbe olyan múltbeli jellemzőket, melyek a megváltozott körülmények között zavarokat okoznak. Jogos bírálat érte a Híradás- technikai Anyagok Gyára szerelvénygyártó üzemét, mert nem teljesítette termelési tervét, jól fizető áruk garmadájával maradt adós. A válasz a megszokott volt: nincs elég ember. Csakhogy a gyárvezetés — akad még fehér holló! — nem bólintott erre. Földerítette az okokat, s elismerte, tényleg hiányzott munkáskéz, de hiányzott a fejlesztések gyors megvalósítása is — ami a vállalati gyengeségek köréhez tartozik —, s még inkább a termelésszervezés — ami már az üzemi irányítás asztala —, a rugalmas igazodás képessége. Kivétel erősíti a szabályt, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában nem álltak meg ott, ahol a legtöbb helyen megállnak: nincs elég ember, akkor a munka is olyan, amilyen. Ebben a gyárban bebizonyították a szóban forgó üzem példáján, hogy nemcsak a létszámhiány miatt olyan a munka, amilyen. Hanem azért, mert a kívánt létszám nélkülözése remek takaró, eldugható mögé bármi, látszatra igazolható vele minden, s ha magyarázat van, akkor már baj nem lehet. Ma e taikaró mögött gyárak, vállalatok serege áll, s kezét tördelve bizonykodik, ő semmiről nem tehet. Ledobni e takarót tehát nemcsak azért fontos, hogy a munkaerő foglalkoztatása célszerűbb, eredményesebb, társadalmilag hasznot hozóbb legyen, hanem azért is elengedhetetlen e takaró félretétetése, hogy előbukkanjon mögüle mindaz, amit a csodákban bízó tehetetlenkedés így vélt elrejteni. M. O. A tavalyi költségvetés az országgyűlés három bizottsága előtt Kedden a Parlamentben együttes ülést tartott az országgyűlés mezőgazdasági, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. A képviselők dr. Bélák Sándor elnökletével az élelmiszerekre vonatkozó törvényjavaslatot elemezték. A vitában felszólalt dr. Gaj- dácsi István, dr. Antalffy György, dr. Mátay Pál, dr. Pesta László, Barta László, dr. Cselőtei László, (Pest megye 2. aszódi választókörzet), Szűcs Gábor, Szokola Károlyné dr., Hegyi Imre, dr. Nezvál Ferenc és Varga János. A két bizottság délután kü- lön-külön folytatta tanácskozását. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság dr. Gon- da György elnökletével tanácskozott. Az ülésen részt vett Péter János, az ország- gyűlés alelnöke is. Dr. Markója Imre igazságügyi államtitkár, dr. Csendes Károly, a legfőbb ügyész helyettese és dr. Gellért György, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese fűzött szóbeli kiegészítést a három testület közös, az 1975. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéséhez. A tanácsok 1975. évi gazdálkodásáról szóló pénzügyminisztériumi tájékoztatóhoz dr. Villányi Miklós miniszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést. A két tájékoztató vitájában dr. Bodogán János, dr. Gajdó- csi István, Győré Sándor (Pest megye 9. abonyi választókörzet), dr. Mátay Pál, Széles Lajos & Szokola Károlyné dr. szólalt fel. A mezőgazdasági bizottság — dr. Bélák Sándor elnökletével — a mezőgazdasági tárca, illetve az országos vízügyi hivatal elmúlt évi költségvetésének végrehajtását elemezte. A vitában felszólalt dr. Ma- darasi Attila pénzügyi államtitkár, továbbá Kovács István, dr. Cselőtei László, Horváth László, Mateovics József, dr. Molnár Béla, dr. Pál István, Tóth Attüáné (Pest megye 8. albertirsai választókörzet) és Vass József országgyűlési képviselő. Az országgyűlés ipari bizottsága Gorjanc Ignác elnökletével ülést tartott. Az ipari tárcák 1975. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló írásos jelentéshez Bokor János, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője fűzött szóbeli kiegészítőt. Karakas László munkaügyi miniszternek a munkaerőhelyzetről szóló tájékoztatóját hallgatták meg ezután a képviselők. A két napirendi pont vitájában felszólalt: dr. Bodnár Ferenc, Fáik Miklós, Gajdos Ferenc, Gorjanc Ignác, Inokai János, Jazbinsek Vilmos, Jávorkai István, Karkus Sándor, Péterfi Ferenc, Kiss Jenő, Szalag Istvánná, Szigeti István, Tóth József és dr. Vida Miklós országgyűlési képviselő. Ipari szövetkezetek konzultációja A szocialista országok ipari szövetkezeti szövetségeinek elnökei június 14 és 19 között Budapesten tartják soron következő konzultációs tanácskozásukat, amelyen a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság ipari szövetkezeti mozgalmának képviselői vesznek részt. A tanácskozás résztvevői az OKISZ Szabadság-hegyi üdülőjében megkezdték az érdemi munkát. Kubai vendég Pest megyében' Ismerkedés Cegléddel és Százhalombattával ?~rv;..;,"v v*->$ Kubai vendégünk a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. A képen balról jobbra: Mazzag Pál, a DKV pártbizottságának munkatársa, Raffael Cisneros, a tolmács, Király János és Rátosi Ernő. Rozsán Péter felvétele Az elmúlt héten a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására hazánkba érkezett RajMindennapi kenyerünk Jobb minőség — takarékosabb fogyasztás Évekkel ezelőtt még volt némi eltérés az ország egyes vidékeinek kenyérfogyasztásában, illetve a megvásárolt kenyér felhasználásában. Ma már megszűnőben van. Pest megye az átlagos kenyérfogyasztók közé tartozik továbbra is. A megyei tanács kereskedelmi osztályának kimutatása szerint tavaly az összes megyei sütöde termelését — a magánpékségekét is beszámítva — 74 és fél ezer tonnára, a péksüteményét 184 és fél millió darabra becsülik. Ehhez járul, hogy a bejárók közül ma is sokan a fővárosból viszik haza, főleg a finomabb pékárut, a cipót, a büfé- és zsúrkenyeret. Becslés szerint ennek a megvett mennyiségnek mintegy fél százaléka nem kerül emberi fogyasztásra. Fél százalék rátekintésre elhanyagolhatónak tűnik. Ténylegesen ez 370 tonna, amivel 37 vagont lehetne megjtölteni! így mindjárt elgondolkoztatóbb a kép és egyformán tettre ösztönzi a vezetőket, a szakembereket, a kereskedőket: miképpen lehet csökkenteni a veszendőbe menő pékáru mennyiségét? A technológia jelentősége A megyei tanács kereskedelmi osztályán azokról az erőfeszítésekről beszélgettünk, amelyeket a jobb kenyérért, illetve az ésszerűbb kenyérértékesítésért tesznek. Elmondották, hogy a mezőgazdasági osztály- lyal közösen a sütőipari, kiskereskedelmi vállalatok igazgatóival, és az ÁFÉSZ-ek igazgatóelnökeivel még a tél folyamán több megbeszélést tartottak. Legfontosabb közülük o minőségjavításra, az ésszerűbb választékbővítésre és a szállításra vonatkozó tennivalók meghatározása volt. Ezért a MÉM a tavalyi, és az idén várható liszbminőség figyelembevételével kidolgozta a javasolt technológiát. Ezt bontották tovább az egyes üzemek adottságaira. Javasolták például, hogy nyáron a kovászt kovászmaggal készítsék és mindennél jobban ügyeljenek az optimális savfok állandósítására. így nem válik a kenyér a melegben sem nyúlóssá. Hol, milyet keresnek ? Nem kisebb gondot okoz a megfelelő választék bővítésének kidolgozása. Ismerni kell: hogyan változnak a vásárlók szokásai, melyik területen milyen termékre van az adott időszakban szükség. A kirándulóterületeken, az idegenforgalmi tájaikon tavasztól őszig többfajta kenyeret és főleg a kisebb kenyérféléket keresik, a cipókat, zsemlekenyeret és az óriáskiflit. A Dunakanyarban nem kelendő a háromkilós, annál inkább a szendvicskenyér. A kerek, nagy kenyeret ma is még inkább az alföldi falvak lakossága igényli. Az összes termékből a jövőben a jelenleginél jóval nagyobb mennyiségben — üzemenként az össztermék legalább öt százalékában — kell kilós kenyerei készíteni. Az üzemek számára ez gondot, több munkát jelent, mégis megtérül. A kisebb kenyérből, ha egy-másfél nap alatt fogy el, kevesebb megy veszendőbe. Sokat javít a kenyérszállí- tás zavartalanságán, ha az ünnepek előtt az ipar termelési intézkedési tervet készít, amihez a megyei tanács kereskedelmi osztálya mindenkor segítséget nyújt. Közösen határozzák meg a tartalékkenyér mennyiségét, hogy nyitástól zárásig mindig legyen az üzletekben, de mégse maradjanak tízesével a polcokon az eladat-f lan veknik. w ' A jó tárolás óvja a minőséget Már eddig is, érezhetően segítettek a jelentősebb kiskereskedelmi vevőpartnerek és a kenyérgyárak között létrejött szocialista szerződések. Ugyanaltkor fontos előkészületnek minősítette a kereskedelmi osztály, hogy az idén valamennyi tanácsi kiskereskedelmi boltban, ahol az üzletet korszerűsítik, külön összeget fordítanak a pékáru megfelelő tárolására. Ha átsült, polcon rugalmasra hűlt kenyér kerül a bevásárlókosárba, szívesen megveszik a reggeli vagy az éjszakai sütést, a fél veknik nem kerülnek a takarmányba. Hazánkban ma nagyon olcsó a kenyér, megvétele nem gond az egészen szerény jövedelmű embernek sem. Mégis érdemes számolni: ahol a családban eddig legalább két kiló kellett belőle naponta, meglepően szép összeg kerekedik ki az ésszerűen fogyasztott kenyér árának megtakarításából. Komáromi Magda fael Cisneros, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának előadója, a kubai Legfelsőbb Bíróság bírája. A távoli szocialista ország küldöttét két napig Pest megye látta vendégül. Hétfőn délelőtt Raffael Cisneros Ceglédre látogatott, Aranyosi Lászlónak, a Pest megyei pártbizottság osztályvezető helyettesének kíséretében. A városi és a járási pártbizottság épületében Rátó- ti István, a városi pártbizottság titkára tájékoztatta Cegléd életéről. Délután a kubai vendég fölkereste a dánszent- miklósi Micsurin Termelőszövetkezetet és a gazdaság munkájával, terveivel ismerkedett. Tegnap reggel Arató András, a Pest megyei pártbizottság titkára fogadta Raffael Cisne- rost, majd Király Jánosnak, a megyei pártbizottság munkatársának kíséretében Százhalombattára látogatott. Itt Balázs Gézáné, a városi pártbizottság első titkára és a város vezetői fogadták. Délelőtt a Dunai Kőolajipari Vállalat megtekintése szerepelt a programban. A korszerű nagyüzemet Rátosi Ernő, igazgató mutatta be. Délután a Pest megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán vett részt elvtársi találkozón, amelyen Göndics Zoltán, igazgató köszöntötte. Raffael Cisneros Cegléden és a megyei oktatási igazgatóságon diafilmmel illusztrált beszámolót tartott a kubai nép eddig elért eredményeiről, azokról a gazdasági, politikai feladatokról, melyeket a szocializmus építése során meg kell oldaniuk. Vendégünk köszönettel szólt arról a baráti szerétéiről, mely- lyel hazánkban fogadták: — Amikor a múlt héten Kubából elindultam, azt gondoltam, Magyarország nagyon távol van az én hazámtól — mondotta. — Amint megérkeztem, a több ezer kilométeres út ellenére úgy éreztem, hazajöttem. Sohasem felejtem el azt a szívélyes, elvtársi fogadtatást, amelyben magyar barátaim részesítettek. i i
