Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

4 1976. JÚNIUS 13., VASÁRNAP Pest megye példaként szolgálhat A közgyűjteményeket jól hasznosítják az oktatásban Móra Ferenc tanító múzeu­mának gondolata jellemezte a múzeumi népművelők Szom­bathelyen megtartott kétna­pos országos tanácskozását, Napjainkban, amikor a sza­badidős programok gyarapo­dása, lehetősége eddig soha nem tapasztalt mértéket öl­tött, nem véletlenül került az ezzel a témával foglalkozók asztalára az iskolák, illetve a szocialista brigádok és a mú­zeumok kapcsolata. Közgyűj­teményeink nem értékmegőr­zők, nem összegyűjtött, fel­halmozott tárgyak, dokumen­tumok tárházai: nyitottságuk­kal elsősorban ismereteinket gazdagítják, feltételezve a múlt iránti érdeklődésünket, szellemi igényességünket, esz­tétikai fogékonyságunkat. Természettudományos tárgyakkal is Á szombathelyi tanácskozás a közművelődés munkásainak megnövekedett, sokrétűbbé vált munkáját elemezte. Min­denekelőtt azokról a múzeu­mi foglalkozásokról esett szó, amelyek a látogatók látáskul- túrájának kiteljesedését szol­gálják. Az eddig is. gyakori tárlatvezetések már nem ele­gendők ismereteink bővítésé­re, a kor követelményei újabb, változatos formák be­vezetését, továbbiák alkalma­zását követelik. A résztvevők örömmel adtak hangot az is­kolákban egyre inkább meg­nyilvánuló érdeklődésnek, an­nak a ma már mind gyako­ribbá váló törekvésnek, hogy egyes közgyűjtemények anya­gát szervesen bekapcsolják az oktatás menetrendjébe. Szá­mos fővárosi és vidéki mú­zeum jelentős eredményeket ért el a történelem- és az iro­dalomórák múzeumban való megtartásával. A konferencia egyúttal arra is felhívta a fi­gyelmet, hogy ne csak a hu­mán, hanem a természettudo­mányos tárgyak előtt is nyis­sák meg a közgyűjtemények kapuit, illetve arra ösztönöz­zék a pedagógusokat, hogy a tananyag feldolgozása során rendszeresen éljenek a mú­zeumi látnivalók bemutatásá­val. Tudatosan nem szemlél­tetésről beszéltek, hiszen mi sem áll távolabb a múzeumok közművelődési szakemberei­től, mint az, hogy a közgyűj­temények szerepét, jelentősé­gét illusztrációs szerep betöl­tésére használják. A szocialista brigádokkal kapcsolatban elmondták a résztvevők, hogy bekapcsolá­suk a múzeumi élet vérkerin­gésébe lehetővé teszi a dol­gozók kulturális vállalásainak tartalmas teljesítését. A követelményeknek ter­mészetesen csak a jól felké­szült, elméletben és gyakor­latban jártas népművelők te­hetnek eleget. Bár az utóbbi két esztendőben növekedett a múzeumokban dolgozó köz- művelődési szakemberek szá­ma, ennek ellenére még nem beszélhetünk arról, hogy ki- alakultaik, megteremtődtek ennek a fontos tevékenység­nek a keretei. A népművelők foglalkoztatottsága sok helyen megoldatlan. Összhangban az országos törekvésekkel A konferencián megyénk­ből Ladányi István és Vadócz Ilona, a Pest megyei Múzeu­mok Igazgatóságának helyet­tes vezetője, illetve népműve- lő-múzeológusa vett részt. A tanácskozáson elhangzottak nagyobb része számukra nem volt ismeretlen. Pest megye múzeumai nyitottságukkal, közművelődési életünk vérke­ringését serkentő tevékenysé­gükkel példaként szolgálhat­nak más megyék múzeumi szervezeti részére. — Összhangban vagyunk az országos törekvésekkel — mondta Ladányi István. — A Pest megyei múzeológusok és népművelők tavalyi zebe- gényi szakmai továbbképzé­sén határozta el történész­szakcsoportunk, hogy hatá­rainkon belül meghonosítjuk a múzeumi irodalom- és törté­nelemórákat. A tájcentrumok­ban működő múzeumok anya­ga változatos. Vác a munkás- mozgalmi hagyományokkal is­mertet meg, Aszód a Petőfi- emlékek bemutatóhelye, Isa- szeg történelmünk dicső kor­szakait tárja a látogatók elé, Cegléd a Dózsa- és a Kossutir­ha gyom ányok centruma, Nagykőrös az Arany-kultusz ápolására biztosít lehetőséget. Szerződés brigádokkal ,— A megye művészeti mú­zeumait elég, ha felsoroljuk — folytatta Vadócz Ilona. — Szentendre, Zebegény, Rácke­ve külön-külön is bekapcso­lódott az iskolások látáslkul- túrájának gyarapításába. A Ferenczy család gyűjteményé­ben rajz- és osztályfőnöki órá­kat tartanak, Zebegényben Két nap a múzeumban címmel rendeznek irodalmi és művé­szeti vetélkedőket. Az infor­málást azonban állandóan na­pirenden kell tartanunk. Ügyelünk arra, hogy minden iskoláshoz eljussanak múzeu­mokat népszerűsítő szóróla­pok, naptárak, könyvjelzők. A szocialista brigádoklcal szerző­déseket kötünk. Aszódon már kialakult hagyományai van­nak az együttműködésnek. Szentendrén húsz brigáddal a közeljövőben írjuk alá — a művelődési központtal, könyv­tárral és a skanzennel közö­sen — szerződésünket. Első­sorban az időszaki tárlatokra, a galéria kiállításaira hívjuk fel a figyelmet, lehetőséget te­remtve az élő alkotókkal va­ló találkozásra. Kiadvá­nyunk, a Múzeumi Híradó Szentendre minden szocialis­ta brigádjához eljut. Az újabb szám már 4 oldalas nyomta­tott ismertetést közöl a július véeén megnvíló Kmetty-em- lékkiállításról, reprodukciót és ajánlott irodalmat is tar­talmaz. Újabb programokat Pest megye muzeológusai elégedettek lehetnek a szom­bathelyi konferencia után. A közművelődés szakemberei azonban nem pihennek ba­bérjaikon, újabb, a múzeumo­kat százakkal megkedveltető programokon törik fejüket. M. Zs. Ludmilla íikina vendégsrereplésc Bemtäikom Szigeiszenüniklóson Június 15-től vendégszere­pei hazánkban Ludmilla Ziki- na, a a Szovjetunió népművé­sze, Lenin-díjas énekes és 14 tagú zenékara. Az Or­szágos Rendező Iroda szervez­te turnén a könnyűzenét kedve­lő közönség világszerte ismert tehetséget fedezhet fel”, akinek nevét a kritika együtt emlegeti Edith Piaféval, Ella Fitzgeraldéval. Ludmilla Zi- kinak, aiki a Pjatnyickij együttes tagjaként kezdte művészi karrierjét, eddig nyolc nemzetközi fesztivál nagydíját hódította el, s a 60- as évek második felétől bejár­ta a világ számos országának színpadait. Európán kívül si­kerrel szerepelt az Egyesült Államokban is. A szovjet éne­kesnőnek eddig 30 nagylemeze jelent meg, mintegy hatmil­liós példányban, s elnyerte a legnagyobb nyugatnémet cég, az Ariola-Eurodisk aranyle­mezét. Repertoárján ősi orosz népdalok és mai slágerek egyaránt megtalálhatók. Ludmilla Zikina és együt­tese június 15-én mutatkozik be Szigetszentmiklóson, majd fellép több városban. Június 17-én ^ Budapesten a Madách Színházban rendezik meg hangversenyét. A nagykátai járásban * Uj könyvtárak Nem egészen két hete szá­moltunk be arról, hogy új könyvtárral gazdagodott a nagykátai járás. Május .utol­só^ napján Szentraártonkátán költözött új, korszerű épület­be az' addig igen szűkös kö­rülmények között működő könyvtár, s. ezzel a kölcsön­zés mellett lehetőséig nyílott a helybenolvasásra csakúgy, mint a különböző Iskolai iro­dalmi foglalkozások, író-olva­só találkozók, irodalmi vetél­kedők megrendezésére is. Most arról kaptunk hírt, hogy vasárnap új helyiségbe költözik a könyvtár Farmo­son is. Az idén még egy új könyv­tárral gazdagodik a nagyká­tai járás1. Az év végén Pan­dan kerül sor könyvtárava­tásra. Sosem kell utánaszámolni MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Negyvenkilencben nagy fordu­lat történt az életemben: át­helyeztek a munkaügyi osz­tályra, Három hónapig gyako­risági felvevő voltaim, azt... — Milyen felvevő? — Szakmai zsargon — ne­vet bocsánatkérően —: így ne­vezik azokat, akik a gyűrűs­fonó gépeken a szálszakadást adminisztrálják, aztán csakha­mar normás lettem ... — Pankotainé azért kitűnő munkaügyi vezető — magya­rázza Szira László főmérnök —, mert kitűnően ismeri a gyárat, minden üzemet, min­den munkaműveletet. Ettől van aztán, hogy az ő tényszá- mai, gazdasági adatai hajszál­pontosak, sosem kell utána­számolni. Ismeri az egész gyár­tásmenetet — műszakilag is! —, így aztán javaslatai a ter­melés, a termelékenység nö­velésére, a bérrendszer töké­letesítésére száz százalékig megalapozottak. Az ő kezde­ményezésére vezettük be pél­dául a festődében a teljesít­ménybérezést. Ennek rövid ide­je, de máris érezhetően emel­kedett a termelés. — Ez pedig nagyon fontos — fűzi hozzá az igazgatónő —, mert a gyár profilja részint a fonalgyártás, részint pedig a mdtringfestés. — Miből mennyi az idén? — Idei tervünk 1420 tonna fonal és 1800 tonna matring- festés. Az utóbbi kooperációs feladat: mi festjük a vállalat más gyárainak fonalait is. — A normásokat nemigen szerették a munkatársaik, amennyire visszaemlékezem az ötvenes évekre — jegyzem meg. \ Nylon munkaköpenyben ül e* íróasztal mögött, ma is olyan vékony, mint egy kis­lány. Akkor milyen lehetett, harminc esztendeje, amikor munkára jelentkezett a gyár­ba?! — Borzasztóan szerettem volna továbbtanulni a négy polgári után, de a keres­kedelmi iskolában, ahová 1945 szeptemberében beiratkoztam, olyan magas tandíjat, és — infláció lévén — annyi termé­szetbeni megváltást követel­tek, amit az én kétgyerekes özvegy anyám képtelen volt megfizetni — idézi fel élete beteljesületlen álmát Pan- kotai Istvánná. — Apám öntő volt, 44-ben halt meg tüdő­vészben, s anyámnak kenyér- kereset után kellett néznie. Kistarcsaiak voltunk, Pestre nem akart bejárni, óriási pro­tekcióval sikerült bejutnia a helyi Cocron-gyárba. Aki mindezt elmeséli, ma a gyár utódának, a Hazai Fé­sűsfonó- és Szövőgyár kistar- csai gyárának munkaügyi osz­tályvezetője. O a legrátermettebb — Nemrég készült el a mi­nősítése — tájékoztat később a gyár pártvezetőségének tit­kára, Fabók János —, s a vállalat személyzeti főosztá­lyán úgy ítélték meg: ö a legrátermettebb munkaügyi ve­zető, a gyárak, gyáregységek közül itt a legjobb a munka- erő-gazdfjikodás és a bérpoli­tika. — ... 1946. január 21-én kezdtem a munkát, a túráké­ban. Villanypákával forrasz­tottuk a körfésülőgépek tűslé­ceit, s ettől valahogy na­gyon felnőttnek éreztem ma­gam. Később végigjártam szin­te az egész gyárat. Dolgoztam a Streigan-kártolókon, vol­tam portás, aztán bekerültem a csomagolóba. Kevesen vol­tunk — az én bélyegzőkarto­nomon 45-ös volt a sorszám —, s mindig oda rakták az embereket, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. Es most? — A gyár évek óta egyre súlyosbodó létszámgondokkal küzd, a nyugdíjba távozók he­lyébe alig-alig kapunk új munkást — válaszol kérdé­semre az Igazgatónő, dr. Ta­kács Éva. — Különösen nehéz volt a helyzet a fonodában, pedig az a gyár. lelke: attól függ a többi üzem termelése is. Összeültünk nemrég egy megbeszélésre, mit lehetne tenni a létszámhiány enyhíté­sére? Pankotainé azt javasol­ta, próbálkozzunk munkaerő­átcsoportosítással: a fonodában csökkentsük a segítők számát, s a felszabadult munkásokat helyezzük át fonógépekhez. Ti­zenkét fonót nyertünk ily mó­don, s mindenki jól járt: ők is többet keresnek, a fonoda termelése is számottevően emelkedett. Ismer minden munkaműveletet — Még nem töltöttem be a tizennyolcat, amikor férj­hez mentem, s ugyanabban az évben megszületett a fiam. — Normaügyben nem em­lékszem egyetlen nézeteltérésre sem a munkatársaimmal. Biz­tosan vannak ma is, akik nem szeretnek, hiszen most is nor­mákkal, bérügyekkel foglalko­zom, de nyílt összeütközés vagy pláne — harag ebből so­sem származott. Egyébként szókimondó vagyok, szeretem egyenesen megmondani a vé­leményemet. De úgy vagyok ezzel, hogy inkább felfelé bí­rálok, mint lefelé ... Emberi dolgokról is... — A véleményére akkor is oda kell figyelni, ha az épp a gazdasági vezetés döntéseit bírálja — mondja élgondol­kozva dr. Takács Éva. — Ré­szint azért, mert csírája sincs meg benne a számító óvatos­kodásnak, másrészt, mert tö­kéletesen bírja a dolgozók és a vezetők bizalmát. Erre azzal szolgált rá, hogy a mun­kaügyi kérdésekkel — a vál­lalati érdek szem előtt tartásá­val — emberi oldalukról néz­ve is foglalkozik, s hogy mun­kájában pontos, megbízható. Pedig — sok van a vállán, különösen, amióta a munka­erő-gazdálkodás ennyire a fi­TV-FIGYELŐ Operabarátok. Ez egy olyan igazi tévéműsor! Okos, ked­ves szavak, szép hangokon megszólaló szép dallamok, és ismerős, szeretett arcok on­nan fentről, a színpad desz­káiról ... Mi több kell a né­zőnek, aki kedveli a zenét, és azokra is kíváncsi, akik ezt „csinálják”. Egyszóval jó tévéműsor ez az Operabará­tok, és szívesen néztük végig legutóbbi adását is. Mi van Orosz Júliával? Gyakran teszik fel ezt a kér­dést a „Sugár úti palota” hű­séges látogatói. Hát most megtudhatták: él, jókedvűen él; és emlékezik, szívesen emlékezik. Nagy szerepek, nagy sikerek — egy nagy ívű művészélet szép állomásai. És az a hang, amely egy régi fel­vételről megszólalt! No és az a másik hang, az a férfihang, amely harang mód­jára zeng még ma is ... Palló Imre hangja. Szívesen ült oda a kamerák elé a nyolcvana­dik évén túl járó Háry János: és a nézők nagy örömére ma is tanítani való tisztasággal, meg nem csukló erővel szólalt meg az a legendás bariton. Mindketten — és a műsor többi résztvevői is — Bárá­nyt Ferencnek felelhettek, s alighanem azért sikerültek olygn készségesen kedvesre a válaszok, mert így hangzottak el a kérdések is. Baranyinak láthatóan már az első percben sikerül olyan intim hangula­tot teremteni, mint amilyet más műsorvezetők legnagyobb igyekezetük ellenére sem tud­nak. Ö láthatóan nem „sze­repelni” akar ezekben a mű­sorokban, hanem kissé fél­szeg diákként csak kérdezős­ködni: tessék mondani, hogy is van ez, művésznő? És ha valahol, hát a kamerák előtt igen nagy kincs ez a háttérbe húzódó alázat! Dél-Vietnam — ma. Hát igen, ez a téma, ez kívánko­zik mikrofonok és kamerák elé; ez a „tájkép csata után”. Sajnos megszokott dolog, hogy a világsajtó csak ad­dig figyel Földünk tüzes szög­leteire, amíg ott ropognak a fegyverek. Arra, hogy végül is miért — kikért és miféle_ vér­rel megfizetett eredménye­kért — már jóval kevésbé. Pedig hát ez a nagyobb, az iz­galmasabb téma! Az „azután”, a „na most hogyan”... Polgtír Dénes „azután” — vagyis a két Vietnam egye­sülését lehetővé tevő katonai győzelem után — járta végig az ország északi és déli ré­szét, hogy lássa: miképpen tér vissza a . békés élet a bom­bák szaggatta földekre, az újjáépülő városokba. Ritka jó riportot készített! Főképp azok a képsorok ma­radnak emlékezetesek, ame­lyek az ismeretlenségből csak most előlépő győzteseket mu­tatták. Zubbonyukon főbb tu­catnyi kitüntetést viselő gye­rek arcú ezredesek ... Az ak­nákat parittyával kilövő ka­maszok ... A megkínzott, ha­lott gyermekeit sirató anya ... Fájdalmasan szép, de min­den fájdalmasságukban is fel­emelő emberi portrék. És a másik oldal? Az új történelmi helyzetben he­lyüket kereső, aktívan alkal­mazkodó, vagy még csak passzívan lojális dél-vietna­miak: az okos arcú és okos beszédű pap, a Thieu-rezsim volt tábornoka. Őket sem volt érdektelen végighallgatni, megfigyelni arcuk egy-egy árulkodó rezzenését... Bizony, ez az „azután” a nagy téma. És ezt így meg­ragadni — az a riporteri tel­jesítmény! Akácz László Húszéves a vecsési vegyeskar Az együttes az NDK-ba készül Ä vecsési művelődési ház vegyes kara 20 éves. Gazdag ez a múlt. A ma éneklők kö­gyelem középpontjába került, s annyira megnőttek az igé­nyek at adatszolgáltatások iránt. Gyakran kérnek tőle so­ron kívül jelentéseket, elem­zéseket, s ő minden kíván­ságnak pontosan, határidőre tesz eleget. A sátor az igazi — Mi ez a paksaméta? — mutatok a Pankotai Istvánná íróasztalán heverő iratcsomóra. — A vállalat új kollektív szerződéstervezete. Most dol­gozom fel a vita során kiala­kult álláspontokat. — Tulajdonképpen ml tar­tozik a munkaügyi osztály fel­adat- és hatáskörébe? — Mindenekelőtt a munkás­felvétel, a munkaügyi statisz­tika, a munkaügyi tervezés — normaóra alapon —, általában a munkaerőgazdálkodás: az­tán a normaügyek, a bérgaz­dálkodás, a munkaverseny, a kollektív szerződés, a nyug­díjelőkészítés, és egy sor szo­ciálpolitikai feladat, például a vidéki dolgozók albérleti hoz­zájárulása, a jutalmak, üdül­tetési ügyek, a csökkent mun­kaképességűek ügye, az üze­mi demokrácia stb. Háta mögött, az ablakban egy sor muskátli virít. Irodá­jában a luxust a fehér tele­fonkészülék, meg egy olcsó fürdöszobatükör jelenti. Pankotai Istvánná 12 éve tagja — agit-prop. felelőse — a gyár pártvezetőségének. Ke­vés szabad idejében TIT-elő- adásokra jár a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­temre és kedvenc időtöltése az utazás. Moszkviccsal járják az országot-világot, kempingtől kempingig. — A szállodát nem szere­tem: drága, és ugyanúgy a négy fal közé zár, mintha ott­hon lennék. Sátor: az az igazi! Szél fut át az ablak előtt, a muskátlik rábólintanak. Ny. É. zött is sokan emlékeznek ar­ra a napra, amikor Bárdos Lajos vezényelte az együttest. Életre szóló eseményt jelen­tett a külföldi, galántai ven­dégszereplés. Többször részt vettek a Dunakanyar dalos­találkozón. Énekeltek a rá­dióban is. Csaknem minden évben, rendeztek dalostalálko­zót, s rendszeresen felléptek az országos minősítő verse­nyeken. Különösen az utóbbi négy esztendőben vált mozgalmas­sá az együttes munkája. Nö­vekedett a létszám. 1973-ban a Kodály Zoltán népdalver­seny gálaestjén Vass Lajos vezényelte a kórust. Tavaly a felszabadulási jubileumi da­lostalálkozón dokumentum­kiállítással emlékezteik mun­kájúkra. A Kórusok Országos Tanácsa 92 vecsési dalosnak, emlékjelvényeket adott. Si­kerrel szerepeltek a Vándor Sándor országos fesztivál me­gyei területi döntőjén Nagy­körösön, majd Dunakeszin a megyei díszhangversenyen. A közelmúltban a televízió egyenes adásiban közvetítette az országos fesztivál záró- hangversenyét, többek között a vecsésiek énekét is. Most ismét országos minő­sítő versenyre készülnek. .Ezenkívül június 17—22 kö­zött az NDK-ban vendégsze­repeinek. Karl-Marx-Stadt- ban és egy tartományi feszti­válon lépnek fel. A vendég­látó német kórus július 9-én érkezik Vecsésre a látogatás viszonzására. Az együttest az elmúlt 20 év alatt két karnagy Somogyi Lajos és Valentsik István ve­zényelte és tanította. Az NDK-körút előtt a Jó­zsef Attila művelődési ház nagytermében vasárnap dél­után három órakor az ének­kar nyilvános főpróbát tart. Vezényel Valentsik István, zongorán kísér Vidner Lili. í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom