Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

1976. JÜNIUS 13., VASÁRNAP

HatmiJliárd a papíriparnak

A Papíripari Vállalat gyáregységeiben az ötödik ötéves terv végéig az alappapírgyártást 31 százalékkal, a papírfel- dolgozó-ipari termelést pedig 38 százalékkal növelik. Ezzel a korábbinál nagyobb részt vállal a hazai ipar a lakosság ellátásából, de a növekvő igények kielégítésére még változatlanul importra szorul az ország.

Az új fejlesztési tervek megvalósításához mintegy 6 milliárd forint áll az országos, szentendrei gyárral is rendelkező vállalat rendelkezésére az öt év alatt. A jelentős összeg felhasználásával növelik a hullámdobozok és egyéb hullámpapírtermékek, a háztartási és az egészségügyi papírok termelését. A hazai cementipar kapacitásának bővítését figyelembe véve papírzsákból is nagyobb lesz a termelés növekedésének az üteme az átlagosnál.

KÓKA

Bölcsedé vagy napközi lesz a régi házból

Tizenöt esztendőn keresztül, 1959-től 1974-ig körzeti

orvosként dolgozott Kókán dr. Giday Mihály. Előzőleg a nagykátai járás főorvosa volt hat éven át, de visszavágyott a közvetlen gyógyító munkához. Ám, ahogy az idő haladt, egyre nehezebben viselte el a körzeti orvos sok járással járó, fáradságos munkáját. Ezért kapott azután két éve könnyebb feladatot: kinevezték a nagykátai járásban felülvizsgáló főorvosnak, és ezt az állást tölti be ma is.

Kókán szerették, ragaszkodtak hozzá, az, hogy szolgálati lakásából elköltözzön, szóba sem került. Utódjának, az új körzeti orvosnak inkább másik lakást adott a tanács. Mindenesetre már azért is korszerűbbet, mert kevesebb szobából áll, mint az a négyszobás összkomfort, ahol dr. Giday lakik. Egyedülálló ember létére sokallta ugyan a nagy lakást, de elköltözésre nem volt módja.

Csakhogy a régi orvoslakás épülete is régi és bizony már alapos tatarozásra szorul. Mégpedig haladéktalanul. El is készült a terv, a költségvetés szerint 400 ezer forint szükséges a helyrehozási munkákhoz, amihez a fedezet is megvan. Az orvos viszont változatlanul sokallta szobái számát, mire a tanács új kétszobás lakást ajánlott fel neki, amit örömmel el is fogadott.

A régi nagy ház tehát felszabadult, és a nagytatarozás után teljesen újjászületik az épület; most már nem lakás céljára, hanem valamilyen közintézmény részére nagyon alkalmas lesz. Mi kerül bele, azt még nem döntötte el a tanács, de vagy bölcsődének, vagy öregek napközi otthonának rendezik be rövidesen. Mind a kettőre nagy a szükség Kókán.

Érdekellentétek

Építsünk utat! - De ki építse?

Az aszfalt ára minden kilométerrel drágább

Délegyházán, a hét bányató környéki üdülőtelep tíz év alatt valóságos turistaparadicsommá fejlődött. Hétvégeiken tavasztól őszig kétezernél is többen keresik fel a hűs., tiszta vizével csalogató kirándulóhelyet, s majdnem hatszáz telektulajdonos, bérlő jár ide rendszeresen. Ki vonaton, ki motorral, vagy személygépkocsival. ... Turistacsoportoknak viszont elég bonyolult az utazása, mert a községbe még nem jár a Volán távolsági buszjárata. Hogy miért? Délegyháza útját előb alkalmassá kellett tenni a tömegközlekedésre. A Volán 20-as Vállalat ugyanis közölte: bármikor hajlandó Szigetszentmiklósról — a 38-as kék busz végállomásától — Dunavarsány vasútállomásig rendszeresen közlekedő járatát Délegyházáig meghosszabbítani, amennyiben a forgalomnak megfelelő utat, s autóbuszfordulót építenek.

Elkészült az út, amellyel jelenleg a Volán műszaki vizsgájára várnak. De pergessük vissza az eseményeket:

A tények

A Pest megyei Közúti Építő Vállalat melegaszfalt-keverőtelepe ott van Dumavarsány- ban, a megépült úttól mindössze 2—3 kilométerre, teljes felszereléssel: anyaggal, géplánccal. A 2,4 kilométeres út szélesítésére és építésére — amely Dunavarsányt Délegyházával összeköti —, mégsem ez a vállalat kapta a megbízást, amikor a beruházáshoz a megyei tanács jóváhagyta a 3 millió forintot. A délegyháziak a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalattal írták alá a szerződést. Annak ellenére, hogy a KÉV ugyanezért az összegért 10—15 éves élettartamú melegaszfaltos útburkolást ajánlott, beleértve a tanácsháza előtti körút építését is, amely kiválóan alkalmas lett volna buszfordulónak. A másik vállalat viszont a há- rommilióért gyengébb minőségű, 3—5 évig használható kötőzúzalékos burkolatú út építését vállalta, továbbá az autóbuszfordulót a község szélén, a szántóföldön jelölte ki.

Hogy mégis miért billent a mérleg a gazdaságtalanabb megoldás javára?

A magyarázatok

Dr. Kovács Istvánná tanácselnök, a község érdekeit nézve még hajlandó lett volna az ésszerű megoldásra, mert amikor bebizonyosodott, hogy a KÉV ajánlata a kedvezőbb, fel akarta bontani a másik vállalattal született megállapodást, mire azok 200 ezer foA ffluefapesii

KoxBekeiSésS

Váüaffat

FELVÉTERE KERES

fakarBiémékei.

Munkaidő: 13 órától 21.30-ig.

Kéthetenként szabad szombat.

Vasárnap munkaszünet.

Munkaruha és ingyenes utazási igazolvány (a családtagoknak is).

Jelentkezés:

BUDAPESTI

KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT

Igazgatási Osztály,

Budapest VII., Akácfa u. 15.

II. em. 238.

Telefon: 422-130/1584-es mellék.

rintos kötbért helyeztek kilátásba.

Varga Jánostól, a Híd- és Útépítő Vállalat főmérnökétől megkérdeztem:

— Miért ragaszkodtak foggal és körömmel ehhez a 3 milliós munkához, amikor keverőtelepeik távol esnek Délegyházától? Tudvalevő, hogy az útépítés költségeinél a szállítás meghatározó. Például Nagykátáról 47 kilométeres utat kell megtennie közúton az aszfaltnak, s ilyen távolságban már tonnánként 100 forinton felül van a szállítási költség. A 2,4 kilométeres út építésénél csak ez legalább 130 ezer forintot jelent. Nem sokkal olcsóbb, ha Szentendréről szállítják a hidegaszfaltot, a kötőzúzalékot....

— A délegyházi esetben a munkásfoglalkoztatás döntött — hangzott a válasz. — Harmincnégy dolgozónak kellett azonnal munkát adni.

— Érthetetlen, amikor a vállalat éppen erőinek szétaprózása ellen küzd, s amennyire lehet, koncentrálja az építkezőéit. Tavaly 132 munkahelyük volt, s ez a szétszórtság a munkagépek, fuvareszközök, s anyagellátás szervezésében nem kis gondot okozott.

— Sajnos, a megyében nekünk jutottak a kisebb összegű beruházások., A KÉV 3 millión aluli munkát nem vállal* Véletlenül ez kapóra jött volna, mert ott volt a közelben.

A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztály illetékesei kereken megmondták : az csak természetes, hogy a saját vállalatukat támogatják, ha annak nincs kitöltve a kapacitása, elvégre a nyereség növelése közös érdek. Ajánlottak, inkább a KPM-vállala- tokkal foglalkozzam, ha már mindenáron a gazdaságtalan munkaszervezést, a milliók pazarlását firtatom.

Az üzlet a bedolgozás

Lehet, hogy arra gondoltak, amikor az Aszfaltútépítő Vállalat az 51-es főközlekedési út építéséhez a fővárosi Illatos úti keverőtelepéről hordta az anyagot, holott a dunavar- sányi keverőtelep jóval közelebb lett volna. Csakhogy az üzlet nem az aszfalt előállításában, hanem a bedolgozásában van. Ezzel kezdtük Szelő- czey Edgárral, a KÉV duma- varsányi főépítésvezetőjével is beszélgetésünket:

— Ha az Üt- és Hídépítő Vállalat azzal keresi fel önöket, hogy a délegyházi útburkoláshoz vásárolnának aszfaltot, hogyan fogadták volna a konkurrenciát?

— Nem állítom, hogy örömmel. Mert ha anyagot adok, attól még a mi bedolgozó gépláncunk áll. Persze kérésük elől nem zárkóztunk volna el. Bár...

A fiatal mérnök gondolatát könnyű folytatni: ők kaparták ki a gesztenyét, a délegyháziaknak ők adták az ötletet, amelyből másoknak lett haszna.

— Mennyi anyagra lett volna szükség, ha a KÉV építi melegaszfalttal a utat?

— Számításaink szerint 1260 tonnára. Három kilométernyi távolságra vagyunk az úttól, tehát toonnánként 32,50 forinttal kalkulálhattunk volna

Rövid másfél hónap alatt elkészült a szóban forgó út. lóval határidő előtt, hisz az Ütés Hídépítő Vállalat június 30-ra ígérte a befejezését. Kifogástalan minőségű munkát produkáltak, még a szakember szemét is megtéveszti a hideg- burkolat, valószínű vékony melegaszfalt záróréteget hordtak fel rá. De bem is ez a lé- nyeg, hanem az, hogy minden

szerv így a szakigazgatási szervek is úton-útfélen az észszerű takarékosságot, a gazdaságosabb beruházási alternatívák kidolgozását, feltárását szorgalmazzák, nem is szólva a megyei tanács vb ilyen vonatkozású helyes döntéseiről, s közben időnként belebotlunk a délegyházi úthoz hasonló esetékbe. Pedig egy aszfaltkeverő-telep üzembe helyezése sok millió forintba kerül. Épp ezért telepítésüket csak ott engedélyezi a minisztérium, ahol előreláthatólag hosszú távon gazdaságosan kihasználhatók — 30, maximálisan 50 kilométeres szállítási hatósugárral. Erről azonban az útépítő vállalatok — a vadászmező mindenkié felkiáltással — szívesen megfeledkeznek még akkor is, ha egyes megbízások csak sovány haszonnal járnak.

Horváth Anita

Szarvasmarha-tenyésztés háztájiban

A kiskunlacházi Petőfi Tsz háztáji bizottságának elnöke, Józan Antal maga is tart szarvasmarhákat és sertéseket. Most például két fejőstehenet és három növendék bikaborjút nevel. A sertések nagy részét már leadta.

Szeretni kell ezt a munkát”

A mester tévedése

Gyermekkoromban gyakran kukucskáltam be titkok után kutatva a családunknak otthont adó régi bérház egyik üzlethelyiségébe. Gyula bácsi, a mester, az asztalosműhely idős tulajdonosa ilyenkor mindig letette egy pillanatra egyébként soha nem pihenő szerszámait és rámkérdezett: — Na, öcskös, kitanulod-e a szakmát?

Asztalos nem lettem, de azóta is, valahányszor fával dolgozó műhelyben, üzemben járok, reménykedve keresem azt az emlékeimben bujkáló illatot, amely az enyv, a fűrészpor, a különféle nyers fa és a pácok sajátos keverékéből születve mindig megcsapott az örökké szélesre tárt műhelyajtóban.

Falak tető nélkül

Ennek a hangulatnak nyomait próbáltam felfedezni a PEVDI faipari gyáregységében, Solymáron is. A megifjo- dást élő üzemben már régóta a termelékenység követelményeinek megfelelő szalagrendszerben dolgoznak, és a most folyó rekonstrukció is e rendszer továbbfejlesztését segíti majd. Emlékeztethet-e itt bármi a régi, félhomályos kis műhelyre?

— Itt volt és lesz a bútorelőkészítő üzem — kalauzol egy meglehetősen viharvert állapotban levő épület mellett Horváth Mihály, a gyáregység igazgatási csoportjának vezetője. A kopott falak fölött csak csupasz vázszerkezet jelzi a tetőt.

— Erről a 360 négyzetméteres területről, a felújítás idejére, ki kellett költöztet, nünk az itt dolgozókat — mondja Horváth Mihály. — Talán a legnehezebb helyzetbe a T-lécező brigád került. A tizenegy tagból olykor kettő sincs egy helyen. De keressük meg őket! — javasolja.

Először Kellner Mihályné- val, a brigád vezetőjével találkozunk. Segítségével keressük a többieket. Közben megtudom, hogy az 1973-ban alakult közösség, amely Zrínyi Ilona nevét választotta, már elnyerte a szocialista brigád cím bronz fokozatát. Hamarosan kiderül, miért is nő a, névadójuk: a brigádnak mindössze négy férfi tagja van. Tudom, már emiatt is hitetlen- kedve csóválná fejét gyerekkorom idős asztalosmestere, akinek annak idején gyakori mondása volt: „Az igazi férfit az különbözteti meg az asszonytól, hogy meg tudja fejteni a fa titkait.” Számára ugyanis az asztalosmesterség a titkok feltárásának, a csomók, erezetek tökéletes megmunkálásának művészete volt.

— Mi a bútorlapok szegélyezésén dolgozunk — mondja a magasra tornyozott falemezek között Muhart Sándorné.

— Én most az úgynevezett T- léceket csinálom.

— A mi munkánk az alap

— teszi hozzá egy babosken- dős asszony, Bácsfalusi Vilmosáé, aki a falapok szélein egy okos masinával a T-lécek illesztékeit „árkolja”. — Ha itt hibát követünk el, azt a következő ütemekben nehéz, vagy nem is lehet helyrehozni.

Kapcsolat a környezettel

Pfeiffer Józsefet egy ideiglenesen kialakított zugban találjuk meg. Itt vágja méretre a sivítva pörgő körfűrésszel a lemezeket. Arcát fehér maszkként fedi a finoman szitáló fűrészpor.

— Itt nincs elszivöberende- zés — dörzsöli eredménytelenül homlokát ugyancsak fűrészporos kézfejével. — De a munkát el kell végeznünk, ha nehezek is a mostani körülmények.

— Közös elhatározással vállaltuk, hogy ebben a nehéz időszakban sem lesz lemaradásunk — egészíti ki szavait a brigádvezető. — Hiszen a többi egységnél is a mi teljesítményünktől függ a munka üteme. Ezért össze kell fognunk, bárhol kiesés van, megyünk segíteni. Bár jórészt betanított munkások vagyunk, mégis ismerünk minden fázist, mert valamennyien sok éve itt dolgozunk már.

— Ehhez persze szeretni is kell ezt a munkát — figyelmeztet Bácsfalusiné.

— Az már igaz — helyesel Muhariné. — Én is örömmel hallgattam, mikor a férjem elmesélte, hogy a bányászati kutatóban, ahol dolgozik, új irodabútorokat vásároltak. Sokat közülük mi készítettünk. És nagyon jól beváltak náluk.

Valamennyien szeretettel beszélnek az itt készülő bútorokról, melyekhez ők is hozzájárulnak a maguk munkájával. De szomorúan szóltak arról, hogy báf termékeiket országszerte ismerik, a környékbeliek szinte mit sem tudnak ezekről. Azaz, talán már múltidőben fogalmazható ez a panasz. Ugyanis az utóbbi időben, az egyre szorosabbá váló jó kapcsolat jegyében számos, a gyáregység életét, munkáját bemutató kiállítást rendeztek a környező iskolákban. A brigádot is mind szorosabb szálak fűzik a gyermekintézményekhez. Legutóbb a pilissszentiváni általános iskola részére készítettek bútorokat — társadali munkában.

— Azt hiszem, ha a fiatalok igazán megismerik ezt a munkát, szívesen jönnek ide dolgozni — jelenti ki Zwickli Antal, 23 éves fiatalember, Pfeiffer József közvetlen munkatársa. Saját példáját akár bizonyítéknak is tekinthetjük, hiszen a brigád alapító tagjai közé tartozik.

Egyszercsak előbukkan valahonnan Tóth István csoport- vezető. Maga is a brigád tagja. őszülő, keményszálú hajában forgácsok zizegnek. Szemüvege alól, mintha a régen- volt Gyula bácsi tekintete villanna elő. De mégsem lehetne ő, mert ezt mondja:

— Vannak, akik csodálkoz-i nak, mennyi nő dolgozik nálunk. Hát én azt tapasztaltam, hogy legalább olyan ügye- sen bánnak az anyaggal, mint bármelyik férfi. Gyakran pontosabban, lelkiismeretesebben dolgoznak. Pedig amióta együtt vagyunk, általában hétnyolc munkaterületet kellett ellátnia a brigádnak. Természetesen vannak olyan munkák, mint például ez, a lapszabászat, ahol nehéz forgácslemezeket kell emelgetni. Ide lehetőleg férfiakat osztunk be.

A fűrész felvijjog. Az asz- szonyok is visszatérnek ideiglenes munkahelyeikre.

Számíthatnak a brigádra

— Tudja, a brigád felajánlásaiban is érezni lehet a női gondosságot — jellemzi őket az igazgatási csoport vezetője. — Például ebben a nehéz helyzetben is vállalták, hogy a szegélyezéshez nemcsak a méretre vágott, hanem a toldalékként még számbajöhető T- léceket is fölhasználják. Bár ez többletmunkát jelent számukra, de az anyagtakarékosság érdekében megteszik. Ugyancsak e »célból táblásít- ják a lehullott forgácslapom kát is.

Mielőtt búcsút vennénk, Horváth Mihály végigvezet az üzemen. A technológiai elvek szerint csoportosított gépek sorfalának elején még az előkészített anyagok gúlái, és mire az utolsó ütemhez érünk, már a kész termékek sorakoznak előttünk. Ez a folyamat célszerűen kialakított munkahelyeken zajlik.

— Ilyen körülmények között dolgozhatnak majd a lécezőbrigád tagjai is — ígéri Horváth Mihály. — Szeptember 30-ra tervezi a kivitelező az átadást. Addig a közösség megértésére, megszokott jó munkájára kell építenünk.

Ügy érzem, a gyáregység vezetői bátran számíthatnak a Zrínyi Ilona brigád megértésére. A közösség valamennyi megszólaló tagja olyan szeretettel beszélt a famegmunkálásról, amihez hasonló melegséget valamikor régen éreztem Gyula bácsi, a tévedéseiben is tiszteletre méltó öreg mester hangjában.

Lakatos Tamás