Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-11 / 137. szám

A félkész,ülést a helyszínen értékelik Művelődési életünk szervezői, irányítói Tegnap délelőtt ülésezett a gödöllői városi tanács végre­hajtó bizottsága. Megvitatták a művelődésügyi osztály, va­lamint a tanácsi művelődés- ügyi bizottság munkájáról szó­ló, s rövidesen a tanácsülés elé kerülő beszámolókat. A városi tanács művelődés- ügyi osztálya nemrégiben új apparátussal, új összetételben látott munkához. A végrehaj­tó bizottság megállapította, hogy tevékenységük jónak ér­tékelhető, munkájukat lendü­letesen és körültekintően vé­gezték. A művelődési osztály rend­kívül sokrétűen kapcsoló­dik be városunk közmű­velődési életébe, hiszen foglalkoznak az okta­tási intézmények irányításá­val, ellátásával, az óvodákkal, a könyvtárral, a művelődési házzal... Az osztály a helyi adottságok figyelembevételé­vel a városi pártbizottság és a városi tanács intézkedési terve alapján készítette el 1976-tól 1980-ig szóló közmű­velődési tervét. A tanács művelődési bizott­sága az elmúlt időszakban el­sődleges feladatának tekintette, hogy részt vegyen a művelő­désügyet jelentősen érintő in­tézkedések kialakításában, meghozatalában, s ezek vég­rehajtásának ellenőrzésében. Minden esetben javaslatot tett, avagy véleményt nyilvá­nított a művelődésügyi intéz­mények fejlesztésével kapcso­latos kérdésekben. Figyelem­mel kísérte az ifjúság helyze­tét, segítette a Petőfi Művelő­dési Ház és a Juhász Gyula könyvtár munkáját. Foglalkoz­tak a művelődésügyi dolgozók, elsősorban a pedagógusok élet- és munkakörülményeivel. E bizottság kezdeményező szere­pet vállalt, majd részt vett az önálló városi zeneiskola és a kisegítő iskola létrehozásában, megszervezésében, s tevéke­nyen munkálkodtak az óvodai hálózat bővítésével és korsze­rűsítésével kapcsolatos tervek kialakításában. Munkájuk fontos része volt, hogy folyamatosan figyelem­mel kísérjék az óvodák és ál­talános iskolák tárgyi feltéte­leinek alakulását, igyekeztek segíteni a hiányosságok felszá­molásával* Ezzel kapcsolat­ban megjegyzendő, hogy a bi­zottság 1971 óta tanév elején meglátogat egy vagy néha több okta­tási intézményt és a hely­színen értékelik az új tan­évre való felkészülést, az ellátottságot. A tapasztalatokról minden esetben összefoglaló jelentést készítettek a tanács művelő­désügyi osztályának, feltüntet­ve a legsürgetőbben megoldan­dó feladatokat. Értékelték a város ifjúságának helyzetét, s foglalkoztak azokkal az intéz­kedésekkel, amelyet a városi tanács az ifjúsági törvény megvalósítása érdekében ho­zott. A művelődési bizottság 1972 óta részt vesz a Gödöllői Tavasz elnevezésű kulturális programsorozat tervezésében, szervezésében. A bizottság munkáját di­cséri, hogy hatékonyan segített a közművelődési határozat végrehajtási ter­veinek előkészítésében, s véleményezték a vá^os V. ötéves tervében szereplő mű­velődési intézményhálózat bő­vítési, építési elképzeléseit. Tervezik, hogy a jövőben töb­bet foglalkoznak például a műemlékvédelemmel. F. B. Hévízgyörki családlátogatások „Különös” falu, célszerű házakkal A filmesek újabban különös falut fedeznek föl. Az indító- kép mindig sátortetős, man­zárdtetős, emeletes, cifrakerí- tésű házsor. A városlakók, akik csak ünnepnapon mennek falut nézni, hasonlóképpen véleked­nek a látottakról: hovatovább már az a nézet kezd elterjedni, hogy a „gazdag parasztok” or­szágában élünk. A hajnalban vonatra vagy autóba ülő piaco- zó asszonyok pedig hallgathát- ják egy-egy bevásárló „nacósá­ga” megjegyzését: ezért telik a kapzsi némbernek emeletes házra meg kocsira, mert drá­gán adja a zöldséget. Hosszú sor lenne elmondani, hogy mi­lyen munkával keresik meg a házra valót például a Galga völgyében, hogyan és miből te­lik több szobás házakra. Az alábbi riportban nem a falusi munkáról esik szó, hanem a házról, amelynek láttán álmél- kodik a tévénéző. Nemcsak utánzás Hévizgyörkön — mint az or­szág legtöbb falujában — még az ötvenes években is a hagyo­mányos „hosszúházakban” él­tek az öregek és a fiatalok. Az elsőház volt a tisztaszoba, az elmaradhatatlan vetett ággyal, szentképpei. körülfutó paddal, középen a pitvar a nappali élet színtere, a hátsóházban pedig az éjszakát töltötte a nem rit­kán nyolc-tíztagú család. A jö­vedelmek növekedése lehetővé tette, hogy kövessék a városi példát, de nem mindig az utánzás vágya munkált az új építkezésekben, hanem a sajá­tos, csak a családra jellemző gazdasági szükség. Zmák András, háromszobás házában él feleségével, annak anyjával, és két gyermekével. Az épület ma manzárdtetős és fürdőszobás. De hosszú idő telt el, míg a mai forma ki­alakult, a szűkebb család és a rokonság sok-sok napot töltött itt munkával.. — Anyuék 1942-ben építet­ték a hosszúházat, ami mögött egy nagyon rossz épületünk volt. Az öreg részt 1963-ban az 1942-es ház magasságához emeltük. Építettünk oda a hát­sóház után egy konyhát, meg egy kamrát. 1966-ban csinál­tunk magunknak, meg a gyere­keknek is egy-egy helyiséget és az előszobát. Most ehhez az 1966-os részhez emeltük fel az 1942-ben épült részt, ahol a hátsó szoba és a konyha volt — magyarázta Zmák Andrásáé, miközben körülvezetett az ott­honosan berendezett lakásban. A legutóbbi építkezést 1975 őszén fejezték be, amikor fürdőszobafelszerelés és vízve­zeték is került a házba. — Pincénk már volt a régi konyha alatt, most a hátsó szo­ba alá is csináltunk, úgy, hogy kiástuk, és aláfalaztuk. Anyu­ék 1942-ben csak rendes egy méteres alapot ástak ez nem volt mély, hogy pincének is elegendő lenne. Darabon­ként, részenként, méterenként szedtük ki a földet, nehogy be­szakadjon a beton, szakaszosan falaztuk alá a téglával. Nagyon nagy munka volt de ha télre marad zöldség, annak kell a hely — folytatta az asszony. A kamasz vizsgamunkája De nemcsak a zöldségtáro- lásra teremtettek alkalmas he­lyet az elmúlt őszön, a fürdő­szoba is nagy élmény a csa­ládnak. Kialakításában az egész rokonság segített. Zmák Andrásék hatan vannak test­vérek, majd mindenki eljött. — A férjem testvérei meg a sógoraim és a bátyám is sok mindent csinált. A sógornőm öccse szerelte a villanyt, az egész vezetéket kicserélte, be­kötöttük a 380-ast. A villany­bojler órája is nemrégen lett kész. Most éjjel-nappal van melegvizünk. Ez nagyon jó, nem is lehet elmondani, hogy mennyire örülünk. Hátul van a kút, még nem töltöttük be, onnan hordtuk a vizet, anyám vagy negyven éve, én meg ahány éve élek. A legnagyobb sárban mindig, mert a kertben hátul csak van latyak, a csir­kék meg az állatok körül. örökké topogtunk a hóba, a fagyba, mindenben — me­sélte Zmákné, majd hozzátette: — Már korábban is bevezet­hettük volna a vizet, a helye megvolt, de én nem akartam addig, míg a hátsó házat nem emeljük fel a mai magasság­hoz. Ha korábban beépítjük a vezetéket, most dobhattuk vol­na ki a helyéről az egészet, hogy új falba, magasságba építsük be. Egy városi ismerősöm, aki maga is szívesen álmélkodik cifrakerítésű falusi házak lát­tán, csodálkozva hallgatta el­beszélésemet Zmákék pince­építéséről. Hozzáértőként ma- gyarázgatta, hogy milyen em­berfeletti erő, s milyen célirá­nyos gondolkodás kellett ah­hoz, hogy kitalálják és meg­csinálják ezt az átalakítást. A célszerűség jellemző jó néhány hévízgyörivi házra, amit belül­ről is megnézhettem. Vajgel Gáborék háza még nincsen egészen kész, néhány külső munka van hátra. A kétszintes épületet kívülről nézve, az idegen azt gondolhatja: rongy­rázás, belakni lehetetlen. A házzal belülről ismerkedve azonban megváltozik e véle­mény. A mélyszinten étkező­konyha, főzőfülke, mosókony­ha van, s zöldségtárolásra al­kalmas pines, meg műhely, otthoni mesterkedésre. Beton- lépcső vezet a felsőszintre, ahol a folyosóról nyílnak a szobák: hálószoba a házaspárnak, szo­ba a kamaszfiúnak, külön he­Ma adják át a galgahévízi óvodát Szeptemberben mindenhit felvesznek Keskeny, fekete vasvonalak rajzolják a község egyik fehér épületének falára: községi óvoda. A felirat mellett suga­rasan díszük a Nap, s alatta két gyermek stilizált képe. A szülők alapot ástak Ez is társadalmi munkában készült — mondja Barna Já­nosáé, a galgahévízi községi tanács vb-titkára. — A MÁV Petőfi szocialista bri­gádja készítette, ugyanis egyik tanácstagunk, Kiss Fe­renc közéjük tartozik. Egyengetik a talajt, huza­lokat feszítenek, mások a te­tőn munkálkodnak: ma van az utolsó munkanapja itt az aszódi nagyközségi közös ta­nács költségvetési üzemének. Novemberben kezdték el a hetvenöt személyes galgahéví- zi óvoda száz személyesre bő­vítését, cikkünk megjelenésé­nek napján, pénteken délelőtt 10 órakor lesz az ünnepélyes átadás. — Betartotta a határidőt az üzem, egy időben dolgoztak az iskola elektromos vezetéké­nek kicserélésénél is. Munká­jukkal elégedettek vagyunk, különösen a kőművesek tettek ki magukért — folytatja Bar­na Jánosné. — De társadalmi munka nélkül nem lettünk volna ilyen gyorsan és olcsón készen a bővítéssel. Az óvodá­sok szülei jöttek kiásni az alapot, s a mamák most is itt vannak; takarítani, rendezget­ni. Vállalták a kerítés meg­építését is. A galgahévizi óvoda két foglalkoztatóhelyiséggel bő­vült, ezeknek parkettáját lá­togatásunkkor lakkozták a munkások, perűs, világos a gyermekek ícéí mosdóhelyisé­ge, a világoskék csempével borított falak között már pró­bálgatták a kicsinyek az új berendezést Míg a mamák takarítottak, ők ismerkedtek a megújult óvodával. Ugyanitt alakítottak ki a tizennégy óvodai dolgozó részére is für­lyiség van a tévénézésre és a vendégfogadásra (nagy a ro­konság, az építkezéskor egy- egy hét végén negyven segítség is jött), a fürdőszoba és a mel­lékhelyiség külön van, a tévé­szobából erkély nyílik az ud­varra, ellátni róla a kert végé­be. Egy kis szobácskának még nincs szerepe, talán csak akkor lesz, ha megnősül a fiú és rö­vid időre idehozza a menyecs­két. A házak jórészt a zöldségter­mesztés, piacozás bevételéből épülnek, de az egyre szélesebb rétegű szakmunkásság is sokat tesz e lakások elkészülésére. Dobronai Jánosék családjában két fiú van, az egyik most ta­nulja a központifűtés-szerelési, s a kamaszfiú első igazi vizsga­munkája az volt, hogy a csalá­di házba beszerelte a fűtést; ebben inkább ő volt a szak­munka irányítója, mint az ap­ja. A család büszkélkedhet ve­le, hogy lám, milyen jó szak­munkás is a fiú. Álmélkodás helyett A falusi életforma nem egy- időben változik a három-négy szobás lakások felépülésével. Különösen a kezdeti időben a házak új szobái nem annyira lakásra, mint hálásra szolgál­tak: ennek egyik oka, hogy a család nagyobbik része idejét ma is a földműveléssel tölti. A kísérletező kedv azonban álta­lános, s ha történelmi példá­kat tekintünk, megállapíthat­juk, hogy nemcsak a mai fal­vakra jellemző tehetetlenség, hogy az új otthont építő nem­zedék nem egészen képes be­lakni házát. A szemléletválto­zást az mutatja, hogy nemcsak aszerint ítélik meg az egyre szaporodó épületeket, hogy mi­lyen a homlokzatuk, mekkora a tetőjük: szívesen vetik papír­ra más család házának alap­rajzát is, ha célszerűnek talál­ják. És a város- vagy külvá­roslakók ahelyett, hogy felhá­borodottan csodálkoznak, job­ban tennék, ha célszerűségből vennének leckét a falusiaktól. Akkor talán nem szaporodná­nak a régi tisztviselőtelepet utánzó lakónegyedek. Örszigethy Erzsébet Míg a szülők az utolsó simításo­kat végzik, a kicsinyek máris bir­tokukba vették az új mosdókat. Ifj. Fekete József felvételei dőszobát, amely egyúttal mo­sókonyha is lesz. Csendespihenő a tanácsteremben Vajszínű, rózsaszín és vilá­goskék lambéria borítja a fa­lakat ablakmagasságig, a szé­leken piroc léckeret van. — Ötezer forintért vettük a faanyagot, s a szülpk csinál­ták meg a borítást társadalmi munkában. Még maradt is anyag, így a konyhába is fel­használhatunk belőle. A búto- ! rókát élénkpirosra az óvónőit 1 festették át — kalauzolt Pe- cze Jánosné vezető óvónő. A termelőszövetkezet Péli Andrásné vezette brigádja egy Június 7-én, hétfőn feje­ződött be az a klubtanfo­lyam Szadán, amelyet a tele­vízió Születésünk titkai elő­adássorozata alapján szer­veztek meg. Az előadásokat és beszélgetéseket dr. Klacs- mann László szülész főorvos vezette. A találkozó nemcsak a kismamáknak, hanem a leendő házasoknak is hasz­nos volt. Film- és diavetíté­sek tették szemléletessé a nagy érdeklődésre számot tartó előadásokat. A tanfolyam állandó ven­dégei közé tartozott Steier Jánosné, járási védőnő, dr Csery Lászlóné, a Vöröske­Június 12-én, szombaton délután három órakor a Sza­badság téri általános iskola udvarán kerül sor a Gödöllői Tavasz elnevezésű kulturális programsorozat zárórendez­vényére. Itt rendezik meg a szocia­lista brigádok kulturális ve­télkedőjének döntőjét. A ren­dezvény érdekessége, hogy tízéves városunkat, valamint a döntőbe jutott tíz brigádot járásunk tíz népi együttese köszönti. A vetélkedőn a napot töltött ifit nagytakarítás­sal; a növénytermesztő bri­gádtagok most törekednek a szocialista cím megszerzé- zésére, reméljük, ez a társa­dalmi munkájuk is hozzájárul majd a magasabb minősítés­hez. A MÁV is adott segítsé­get, selejtezett tartálykocsikat küldtek Galgahévízre (emész- tőnek), hulladékanyagként számolták el, így a tanács 30 ezer forint költséget takarít­hatott meg. Az óvodai építkezés ideje alatt — amikor is a régi he­lyiségek átalakítására is sor került —, egy csoport gyer­mek a tanácsházára járt, a foglalkozásokat és a csendes­pihenőt is a tanácsteremben tartották, még látogatásunk napján is ott voltak az elő­csarnokban a kisszekrények, papucsokkal, törölközőkkel. A pénteki nyitásra új bútorok is kerülnek a gyermekintéz­ménybe: a túrái Galgamenti— Rákóczi Termelőszövetkezet 10 ezer forintot utalt át leg­utóbb a berendezés pótlásá­ra. Felvétel júliusban Az ünnepélyes nyitás után hétfőn, június 14-én népesül be ismét az óvoda: akkor lesz a kezdete a minden évben I szokásos hosszú nyári szabad- 1 súgnak. Barna Jánosné öröm­mel újságolta, hogy júliusban kezdődnek meg az új eszten­dőre a felvételek, szeptember­ben már elmondhatják, hogy minden galgahévizi kisgyer­mek járhat óvodába. reszt járási titkára, de meg­fordult a hallgatóság köré­ben Lalcatos Tiborné gödöl­lői vezető védőnő is. A záró foglalkozáson még kis ünnepélyre is sor került, hiszen itt vette át dr. Csery Lászlóné tói a Kiváló egész­ségnevelő munkáért jelvényt Mészáros Istvánná területi védőnő és dr. Klacsmann László. Szadán egyébként új ter­vek is születtek. Az apák ja­vaslatára számukra és a há­zasulandóknak is klubot szer­veznek. Szító Mária ziipari Szövetkezet Egyetértés és Tyereskova, a Ganz Áram­mérő Gyár Pattantyús, Au­gusztus 20, Madame Curie, Angela Davis és Béke, a Gö­döllői Gépgyár Aggregét, va­lamint az Agrártudományi Egyetem Egyetértés brigádja méri össze tudását. A Gödöllői Tavasz rendez­vénysorozatát Benedek Já­nos, a városi tanács elnöke zárja be. ö. E. A szülői munkaközösség tagjai, Nagy Jánosné, Gregus Mihályné és Koicsza Mlhálync a termet rendezik az átadás előtt. APÁKNAK ÉS HÁZASULANDÓKNAK IS Születésünk titkairól — Szadán A GÖDÖLLŐI TAVASZ ZÁRÓRENDEZVÉNYE Tíz brigád, tíz népi együttes LATI Kandó Kálmán, a Ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom