Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-08 / 108. szám

1976. MÁJUS 8., SZOMBAT <Md(W 3 A mezőgazdaság ötéves távlata Rátermetten, felkészülten Dr. Romány Pál miniszter tájékoztatója Pénteken a Parlamentben dr. Romány Pál mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­ter a mezőgazdaság, az élel­miszeripar, az erdészet és a fa­ipar fejlesztésének időszerű kérdéseiről tájékoztatta az új­ságírókat. Szelektív fejlesztési politika A miniszter elmondotta, hogy az V. ötéves terv elő­irányzata szerint a mezőgaz­dasági termelés évente átlago­san 3,4 százalékkal, az élelmi- szeripari termelés pedig 5,2 százalékkal növekszik. A terv valóra váltásához hatékony, a lehetőségeket minél telje­sebben kihasználó gazdálko­dásra van szükség. Különösen fontos, hogy a következő évek­re előirányzott szelektív fej­lesztési politika megvalósul­jon; a pénügyi forrásokat és a kivitelezői kapacitást úgy kell koncentrálni, hogy azok a leg­fontosabb fejlesztési célok el­érését segítsék. A beruházáso­kat a lehető legrövidebb idő alatt kell kivitelezni; a beru­házóknak lényeges feladata, hogy a népgazdasági és az üzemi érdekeket jól egyeztet­ve a legelőnyösebb megoldá­sokat válasszák ki és szakít­sanak azzal a korábbi helyte­len gyakorlattal, hogy sok be­ruházást kezdenek egyidőben. Előtérben a rekonstrukciós jelleg Az élelmiszeripari fejlesz­tés a tervidőszakban relconst- rukciós jellegű lesz. Üj üze­meket, főleg az exportérde­keltségű iparágakban létesíte­nek; felépítik a gyulai és a bajai húskombinátot, a zala­egerszegi hűtőházat és a mart­fűi növényolajgyárat. Befeje­ződik a szegedi és megkezdő­dik a szekszárdi húsipari be­ruházás. Bővül a gabonatáro­lók befogadóképessége — mintegy 700 ezer tonnával — csaknem egynegyedével nö­vekszik a sertésvágó kapaci­tás, háromnegyedével több szarvasmarhát vághatnak le a fejlesztett üzemekben és mint­egy 50 százalékkal több sza­lámit és szárazkolbászt gyárt­hatnak a hazai ellátás javítá­sára, illetve az exportlehető­ségek jobb kihasználására. A miniszter részletesen fog­lalkozott a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés leg­fontosabb feladataival, azok­kal, amelyeket az elmúlt években csak részben sike­rült megoldani és emiatt he­lyenként nehézségeket okozott a megfelelő színvonalú lakos­sági ellátás biztosítása. A ki­emelt termelési programok közül a szarvasmarha-tenyész­tés stagnálása okozza a leg­több gondot. Az ágazat fej­lesztésére a MÉM intézkedési tervet dolgozott ki, ebben részletesen meghatározta a tennivalókat. Egyebek között azt, hogy új termelési rend­szereket alakítanak ki és fo­kozatosan javítanak a tartásj- tiakármányözási körülménye­ken. A kistermelők fokozott támogatása A következő időszakban ar­ra lehet számítani, hogy — miután'már 18 000 tejtermelő fajtájú importált tehenet tar­tanak a gazdaságok és 240 000- re tehető a keresztezésbe vonít, várhatóan nagyobb teljesít­ményű állatok száma — fo­kozatosan , javulnak, majd a hozamok és növekszik a gaz­daságok tejkínálata. A tejter­melést azonban — amint a miniszter hangsúlyozta — alapvetően az országban meg­levő magyartarka-állományra i kell alapozni, annak termelé­sét kell fokozatosan javítani. A sertéságazatban az elmúlt évben csökkent az állomány, ennek ellensúlyozására a Mi­nisztertanács idei határozata Befejeződött az Akadémia közgyűlése Ismét Erdey-Griix Tibort Pénteken az Akadémia vár­beli kongresszusi termében megtartott zárt üléssel befeje­ződött a Magyar Tudományos, Akadémia 136. közgyűlése. A zárt ülésen megvitatták az Akadémia elnökségének és főtitkárának a közgyűlés elé terjesztett beszámolóját. A közgyűlés mindkettőt jóváhagyta, majd határozatba foglalta az Akadémiára váró időszerű feladatokat A köz­gyűlés ti tkos szavazással meg­választotta az Akadémia új rendes, levelező és tiszteleti tagjait. A korábbi levelező tagok közül 30-at rendes tag­gá, a tudományok doktoraiból 30-at levelező taggá és 24 el­ismert külföldi tudóst tiszte­leti taggá választottak. AZ ÜJ RENDES TAGOK: Bálint Péter (vesefiziológia), Barta István {televíziótechnika, akusztika), Benkő Loránd (nyelv- tudomány), Csáki Frigyes (auto­matizálás, elektronika), Cselőtei László (kertészet), Farkas Gábor (növényélettan), Fülöp József (geológia), Geszti P. Ottó (villa­mos erőművek, hálózatok), Hajdú Péter (nyelvtudomány), Hazay István (geodézia), Holló János (biomérnöki kutatások), Kesztyűs Loránd (immunbiológia), Kézdi Árpád (geotechnika és talajfizika), Kónya Albert (fizika), Köpeczi Béla (irodalomtörténet), Kovács István (államjog), Kozma László (vezetékes híradástechnika), Kur- nik Ernő (növénytermesztés, nö- vénynemesítés), Márta Ferenc (reakciókinetika), Osztrovszki György (ipargazdaság), Pécsi Már­ton (természeti földrajz), Po- iinszky Károly (szervetlen kémiai technológia), Pungor Ernő (anali­tikai kémia fizika-kémiai módsze­reinek elmélete), Radnót Magda (szemészet), Stefanovits Pál (talaj­térképezés), Szabolcsi Miklós (iro­dalomtudomány), Tandori Károly (matematika), Tarján Gusztáv (bá­nyászát), Tarján Imre (fizika), Ti- gyi József (biofizika). AZ ÜJ LEVELEZŐ TAGOK: Antoni Ferenc (biokémia), Czel- nai Rudolf (meteorológia), Czibere Tibor (áramlástechnikai gépek), Falusné Szikra Katalin (közgazda­ságtudomány), Graselly Gyula (ásványkőzettan), Hajnal András (matematika), Hardy Gyula (mak­romolekulák kémiája), Hermann István (filozófia), Imre Samu (nyelvtudomány), Jakucs Pál (nö­vényrendszertan. ökológia), Jermy Tibor (állatökológia, növényvéde­lem), Keleti Tamás (biokémia), Kiss Dezső (fizika), Kornai János (közgazdaságtudomány), Kovács Ferenc (állathigiénia), Lukács Jó­zsef (filozófia), Markó László (elemorganikus vegyületek kémiá­ja), Mészáros János (állatorvostu­domány), Papp Ferenc (nyelvtu­domány), Peschka Vilmos (állam- és jogelmélet), Petri Gábor (se­bészet), Rajki Sándor (genetika), Ránki György (történelem), Sa- lánki János (neurobiológia, fizioló­gia), Simái Mihály (közgazdaság­ra /«sí/of tó A: elnöknek tudomány), Simon Sándor (kohá­szat), Sipos Aladár (közgazdaság- tudomány), Stefán Mihály (fém­fizika), Tálasi István (néprajz) és Vajda György (nagyfeszültségű technika). AZ ÜJ TISZTELETI TAGOK: A. Baev (Szovjetunió, bioló­giai tudományok), Sir Derek Bar­ton (Anglia, kémiai tudományok), N. V. Cicin (Szovjetunió, gene­tikus), Bohdan Dobrzanski (Len­gyelország, talajtan), Ny. M. Ema­nuel (Szovjetunió, kémiai tudomá­nyok), Aleksander Fiaker (Jugo­szlávia, irodalomtudomány), M. Sz. Gil.jarov (Szovjetunió, bioló­giai tudományok), Herbert Hunger (Ausztria, ókortörténész), Rolli n D. Hotchkiss (USA, genetika és biokémiai tudományok), Kalman Rudolf Emil (USA, matematika- tudományok, szabályozástechnika), Stefan Kieniewich (Lengvelorszá". történettudomány), Jens Peter Lar­sen (Dánia, zenetudomány), P. P. Lobanov (Szovjetunió, agrár- közgazdász), R. D. Lukle (Jugo­szlávia, állam- és jogtudomány), N. V. Melnyikov (Szovjetunió, bá­nyászati tudományok), Kari Gun- nar Myrdal (Svédország, gazda­ságtudomány), Sz. M. Nyikolszkij (Szovjetunió, matematikai tudo­mány), A. P. Okladnyikov (Szov­jetunió, régészettudomány), Wil- ter Petraschek (Ausztria, geoló­gus), György Pólya (USA, mate­matikai tudományok), A. M. Pro­horov (Szovjetunió, fizikai tudo­mányok), Kari Rinner (Ausztria, geodéta), Albert Soboul (Francia- ország, történettudomány—filozó­fiatudomány) és Cesare Vasoli (Olaszország, Irodalomtudomány). Ugyancsak titkos szavazás­sal — háromévi időtartamra — megválasztották az MTA elnökét, alelnökeit és az el­nökség tagjait. A Magyar Tu­dományos Akadémia elnökévé ismét Erdey-Grúz Tibor aka­démikust választották. Az al- elnökök Csáki Frigyes, Pach Zsigmond Pál és Szentágothai János akadémikusok lettek. A munkafegyelem megszi­lárdítása az ötödik ötéves tervidőszak egyik nagyon fon­tos tartaléka. Emélkül elkép­zelhetetlen a modem ipar, sőt a termelés más egyéb ágazata is, elképzelhetetlen népgazda­sági terveink végrehajtása. Ezért tűzte napirendre a Szak- szervezetek Pest megyei Taná­csa a tegnap tartott elnökségi ülésén ezt a témát. Az ülésen részt vett Tömpe Ferencné, a SZOT közgazdasági osztályá­nak munkatársa, Rubik Lász­ló, az MSZMP Pest megyei bizottsága párt- és tömeg- szervezeti osztályának munka­társa, dr. Csalóczky György, a Pest megyei Tanács vb-titká­jó feltételeket teremtett; az eddiginél nagyobb támogatást kapnak a kistermelők és szo­rosabbra fűzik az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatát. De a szakosított nagyüzemekben — a kidolgozott intézkedési tervnek megfelelően — sán­tán növelni kell a termelé­kenységet és jobban ki kell használni a rendelkezésre álló épületeket. A minisztérium fe­lülvizsgálja, hogyan lehetne a továbbiakban felkarolni a zöldségtermelést, a korábbi ta­pasztalatok ugyanis arra fi­gyelmeztetnek, hogy a terme­lést, a felvásárlást és a for­galmazást egyaránt fejleszte­ni kell. Kevesebb parlag — több erdő ' A mezőgazdaságban megle­vő tartalékok feltárásával kapcsolatban a miniszter ki­tért arra, hogy a termőterület az elmúlt évtizedekben 10 szá­zalékkal csökkent, s gondot okoz, hogy évről évre továb­bi 160—180 ezer hektár vetet­lenül marad. A minisztérium — az illetékes hatóságok be­vonásával — szigorú intézke­déseket tett annak érdekében, hogy megszüntessék ezt az ál­lapotot. Az V. ötéves tervben az er­dőgazdaságok és a mezőgaz­dasági téeszek mintegy 45 000 hektáron telepítenek új er­dőt. A rendelkezésre álló ösz- szegből a környezetvédelmi és talajvédelmi telepítések mel­lett főként a legnagyobb fa­hozamot adó területeken ke­rül sor erdősítésre, főleg Vas, Zala és Győr-Sopron megyé­ben. 1976—80 között 6,7 mil­liárd forint jut az erdőgaz­dálkodás fejlesztésére. ra és dr. Rév János, a me­gyei tanács munkaügyi osz­tályvezetője. Megállapították többek kö­zött, hogy a munkafegyelem további szilárdítása minden dolgozóra ^egyaránt vonatkozik, a vezetőkre éppúgy, mint a segédmunkásokra. Közös cé­lunk, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítése mindany- nyiunktól maximális erőfeszí­tést követel. Határozatot hoz­tak arra, hogy minden szak- szervezeti fórumon vitassák meg a munkafegyelem hely­zetét, s a maga területén min­den szakszervezeti testület se­gítse a munkafegyelem meg­szilárdítását. A következő évek tartaléka Az SZMT elnöksége a munkafegyelem megszilárdításáról A káderpolitikái munka Pest megyei tapasztalataiból A társadalmi-gazdasági feladatok végre­hajtásában, a vezető, irányító, ellenőrző munkában szinte naponta visszatérő kérdés a hogyan mellett az, hogy kivel és kikkel va­gyunk képesek a növekvő feladatokat ered­ményesen megoldani. Minden esetben szem­ben találjuk magunkat az irányító és végre­hajtó apparátusban az emberi tényezővel, vagyis azzal, hogy a feladatok megoldásá­hoz megfelelő kádereket kell keresnünk, ne­velnünk és alkalmassá tennünk. A fejlett szocialista társadalom építése, a nemzetközi viszonyokból is adódó gazdasági­építő munka bonyolultsága, a társadalom erősödő demokratizmusa mind több és fel­készültebb vezetőt igényel állami, társadalmi és gazdasági életünk valamennyi szférájá­ban. Pártunk Központi Bizottsága ezért is foglalkozott mindenkor kiemelten a káder­politikái feladatokkal. Legutóbb az MSZMP XI. kongresszusa határozatában kiemelte: „A párt vezető szerepének erősítése, politi­kájának helyes megvalósítása szükségessé teszi a kádermunka elveinek hatékonyabb, színvonalasabb és következetesebb érvénye­sítését”. Egy évvel a XI. kongresszus hatá­rozata után megállapíthatjuk, hogy Pest megyében az irányító pártszervek jelenté­keny erőfeszítéseket tettek a Központi Bi­zottság kádermunkára vonatkozó határozatá­nak végrehajtására, a kádernevelő munka színvonalának és tartalmának erősítésére, fej­lesztésére. E tevékenység alapját a Központi Bi­zottság 1973. november 28-i, a kádermunká­ról szóló határozata képezi. Ezt a határoza­tot részleteiben is megismerték az irányító pártbizottságok és a működésük területén levő pártszervezetek. A megyei pártbizott­ság intézkedési terve alapján kidolgozták sajátos féladataikat és elvégeztették a fel­mérő, elemző munkát az alsóbb szintű ha­táskörrel rendelkező pártbizottságokkal és pártvezetőségekkel. E munka lényege ma abban összegezhető, hogy a pártalapszer- vezetekig bezárólag felülvizsgálták a véle­ményezési és a hatásköri listákat. Sikerült elérni, hogy valóban azok legyenek hatás­körben helyileg, akiknek a munkáját a leg­jobban ott ismerik, és beosztásuk is szüksé­gessé teszi párthatáskörbe vételüket. . Az el­múlt több mint 2 év tapasztalata igazolta, hogy helyes volt az alapszervezetek véle­ményezési jogkörét megváltoztatni, misze­rint halasztó hatállyal bírjon eltérő véle­mény esetén. Ez > az intézkedés növelte a pártalapszervezetek vezetőségeinek felelős­ségét és tekintélyét. Elősegítette, hogy mű­ködési területükön elsősorban a közép- és alsószintű vezetők nevelésében, alkalmassá­gának megítélésében nagyobb szerepet kap­janak. A pártalapszervezetek hozzáértését, helyes ítélőképességét az is bizonyítja, hogy a két év alatt 27 esetbem eltérő vélemény­ből, amely a gazdasági, vagy intézményi ve­zetés és a pártalapszervezeté között adódott, 19 esetben az irányító pártszervek a párt- alapszervezetét hagyták jóvá. A pártalap­szervezetek véleményezési jogának tiszte­letét jelzi az is, hogy az elmúlt idő alatt mindössze három esetben kellett felelősségre vonni vezetőt az alapszervezet véleménye­zési jogának megkerüléséért, illetve meg­sértéséért. A hatáskörrel rendelkező járási, városi, üzemi és községi pártbizottságok is elkészí­tették a Központi Bizottság határozatának megfelelően káderutánpótlási és nevelési terveiket. Ezek a tervek alapjában reálisak és megfelelő alapot adnak a kádernevelő munka tartalmának emeléséhez, a megfe­lelő káderutánpótlás kialakítására. Az ed­digi munka, és minősítések birtokában a tervekben olyan továbbképzési, tanulási fel­adatokat határoztak meg a hatáskörben levő személyek és az utánpótlásként számításba vettek részére, amelyek erősítik a vezetői munkában nélkülözhetetlen hármas követel­mény: szakmai képzettség, politikai alkal­masság és vezetői rátermettség mind telje­sebb érvényesülését. A káderképzési tervek magas mércét ál­lítanak a vezetőkkel szembeni szakmai, po­litikai képzettség és vezetői munka jártas­ságában egyaránt. Ez indokolt, mert a me­gyei pártszervek hatáskörébe tartozó káde­rek összetételében megállapítható, hogy va­lamennyi gazdasági vezető, egyetemi é6 fő­iskolai végzettséggel- rendelkezik. Jónak mondható ez az arány a tömegszervezeti vezetők körében is, akiknek 75 százaléka felsőfokú végzettségű. A káderhatározat óta mérhetően nőtt a veze­tők politikai iskolai végzettsége is. A terv­szerű beiskolázások eredménye, hogy a me­gyében a párt-, állami és tömegszervezeti függetlenített funkcionáriusok 72 százaléka rendelkezik felső, vagy középfokú pártisko- lai végzettséggel. Hozzászámítva, hogy a másik 28 százalék állami egyetemi végzett­séggel rendelkezik és ez lényegében közép­fokú politikai végzettségnek felel meg, így mindannyian eleget tesznek a káderhatá­rozatban megfogalmazott követelmények­nek. Igen kedvező hatású a káderpolitikai hatá­rozat végrehajtására, hogy az illetékes ál­lami szervek, minisztériumok időben — a pártszervekkel szinkrónban — kiadták az állami személyzeti munkára vonatkozó ren­delkezésüket és a végrehajtási utasítást, me­lyet következetesen ellenőriznek. Ennek nyomán láttak napvilágot a helyi üzemigaz­gatói utasítások a kádermunkára vonatko­zóan, s kedvezően érződik az üzemen be­lüli tervszerű szakmai és politikai kép­zésben, a munkahelyen belüli előléptetésbn, ami jó közérzetet és jó visszhangot vált ki a dolgozók körében. Erre számtalan jó példa mutatkozik az utóbbi időben a Csepel Autó­gyárban, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban, a solymári Pemünél, a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalatnál, a Dunai Cement- és Mész- mű váci gyáránál. Ugyancsak kedvezően ítélhető meg, hogy a káderhatározatot követően elsősorban a nagyüzemekben, de a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben is nagyobb gonddal és igényességgel foglalkoznak a vezetők a sze­mélyzeti apparátus működtetésével és arra alkalmas személyekkel való megerősítésével. Megindította a határozat a tanulási kedvet a hatáskörben levő vezetők, valamint a ká­derutánpótlásként számításba vett beosztot­tak és dolgozók körében. Ebből adódóan he­lyenként feszültségek is keletkeztek. Az irá­nyító pártszervek és vezetők együttes fel­adata a lehetőségek és a szükségszerűségek egyeztetése, valamint a továbbtanulási ké­relmek, illetve javaslatok elbírálása. A Pest megyei pártbizottság mellett működő megyei oktatási igazgatóság a marxizmus—leniniz- mus oktatásának esti egyetemi és szakosító tagozatain nemigen tud az elmúlt éveknél nagyobb számban lehetőséget biztosítani a továsbbtanulásra. Másrészt az üzem és a „munkahely területén is szervezetté kell tenni a továbtanulás realitását, a továbbta­nulási szabadság gondjaival is_ számolni kell az üzemben. Ezért is célszerű, hogy a meg­felelő alapképzettséggel rendelkező vezetők számára az egyéni tanulás és képzés lehe­tőségét ajánlják fel a politikai szakmai továbbképzésben is. Az irányító pártszervek feladatkörébe tar­tozik, hogy évente — most is az új beisko­lázások idején — vizsgálják felül káderkép­zési és nevelési terveiket. Tegyenek intéz­kedést, kezdeményezést a felügyeleti szerv­nek, ha elmaradást tapasztalnak minősítés­ben, iskoláztatásban vagy előléptetésben, vagy esetlegesen tervezett és indokolatlanul elmaradt kádercserékben. Szükség szerint módosíthatják a tervet, s kiegészíthetik új személyekkel, új javaslatokkal. Helyesnek ígérkezik, ha a hatáskörrel rendelkező párt- szervek ez év második felében testületi ülé­sen áttekintik a párt Központi Bizottsága 1973. november 28-i határozata óta tett in­tézkedéseket. Értékeljék, hogy területükön mennyire tudtak eleget tenni a határozat szerinti hármas követelmény ' növelésének, az ésszerű stabilitás megvalósításának, s ho­gyan erősítették a centrális vonásokat a kádermunkában. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy milyen eredményességgel valósul meg a káderutánpótlás nevelése, mennyi­ben tesznek eleget a XI. pártkongresszus határozatának, mely szerint „minden vezető egyik legfontosabb kötelessége az utánpót­lásról való gondoskodás, ezért személyesen is felelős. Céltudatosabban kell segíteni a munkában és a társadalmi életben kitűnt jó szervező-, vezetőkészséget mutató fizikai dolgozók vezetővé válását. Az irányító posz­tok betöltésekor jobban számításba kell venni az arra alkalmas nőket és fiatalokat”, Az áttekintéshez jó alkalmat ad, hogy a pártszervezetek befejezik a párttagokkal foly­tatott beszélgetéseket a tagkönyvcsere kap­csán, s e beszélgetések során is számtalan megjegyzés, javaslat hangzott el a káderpo­litikai határozat megvalósításával össze­függésben is. Másrészt jó alkalmat ad, hogy az elmúlt hetekben befejeződtek a községi népfrontválasztások, most folynak a városi népfrontbizottságok választásai, ugyancsak nemrég fejeződtek be a KISZ-szervezetek vezetőségválasztó taggyűlései, melyek so­rán ismét százával voltak, akik bizonyítot­ták felkészültségüket, rátermettségüket a po­litikai munkára, a társadalmi-közéleti tevé­kenységre. Külön figyelemmel kezeli a megyei párt­bizottság a fizikai munkában helytálló párt­tagok politikai továbbképzését. Az öthóna­pos pártiskolán szinte kivétel nélkül ők ta­nulnák, s az egyéves pártiskolán is zömmé, fizikai munkás, választott testületig tagok ta­nulnak igen odaadóan és eredményesen. A káderutánpótlásban azonban további ki­használatlan lehetőségekről és tartalékokról tudunk. Több üzemben elsősorban a kö­zép- és alsóbb szintű vezető káderek egy ré­szé nem felel meg a hármas követelmény­nek. Arra kell törekedni, hogy a fizikai munkásokból felnövekvő káderek elsősor­ban ezekben a beosztásokban bizonyíthas­sák alkalmasságukat a vezetői munkára. To­vább kell erősíteni a kádermunka demak- ratizmusát is, növelni abban a választott párttestületek szerepét, az eddigieknél job­ban figyelembe véve a szakszervezetek és KISZ-szervezetek testületéinek véleményét. Szocializmust építő társadalmunk fejlett­ségétől nem választható el a kádermunka mai igénye, összhangban kell ennek is len­nie társadalom-politikai céljainkkal. A ká­dermunka a szocialista építés jelenlegi szakaszában is a hatalom fejlesztésének és erősítésének szerves része. Ezért kell jelen­tőségének megfelelően kezelni és foglalkozni vele minden időben és minden pártszerv­nek, mindig összhangban a társadalom- politikai és gazdaságpolitikai teendőkkel. ARATÓ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára i i A

Next

/
Oldalképek
Tartalom