Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-08 / 108. szám
A 1976. MÁJUS 8., SZOMBAT A munkásolvasókért Kapcsolat — szocialista brigádokkal A megye tanácsi könyvtáraiban az olvasóknak nem egészen a harminc százaléka munkás. Ez azért nagyon kevés, mert ma már a megye keresőképes lakosságának a fele az iparban dolgozik. Ebből következik a könyvtárak ©gyík alapvető feladata: a munkásolvasók számának növelése, a munkásemberek olvasóvá nevelése. Hogyan lehetséges ez? A könyvtáraknak eleven kapcsolatot kell teremteniök a gyáraJckal, üzemekkel, azokon belül is elsősorban a szocialista brigádokkal. E kapcsolat lényege: a könyvtár ajanl s vállalja a brigádok által kért könyvek beszerzését, hogy teljesíthessék kulturális vállalásaikat. Túl ezen: irodalmi vetélkedők, író—olvasó találkozók, irodalmi ankétok szervezése is segítheti a munkásolvasók számának növelését. Vannak könyvtárak, ahol már igen figyelemre méltó eredményeket értek el: új munkásolvasók százait vonták be a könyvtár hatókörévé. Vannak azonban, ahol még csak most kezdik ezt a munkát. Ez utóbbiak közé tartozik a nagykátai Radnóti Miklós Könyvtár. Elsőként a Vámos Ilona brigád Igaz ugyan, hogy a könyvtár vezetői már több mint két esztendeje kapcsolatot teremtettek a Minőségi HTSZ Vámos Ilona brigádjával. A brigád mind a tizenöt asz- szony- és leánytagja beiratkozott olvasója a könyvtárnak, részt vesznek a különböző irodalmi rendezvényeken. A könyvtár nemcsak könyvet ajánl számukra, de ki is viszi az üzembe a kért könyveket. Cserébe a lányok és asszonyok szívesen segítenek : ők varrták meg a könyvtár függönyeit. Most budapesti városnézésre készülnek, s hogy ne idegenként járják majd a főváros utcáit, a könyvtár dolgozói előadáson ismertetik meg velük Pest és Buda történelmi nevezetességeit, ugyanakkor erről szóló könyvekkel is ellátják a brigád tagjait. A több mint két esztendeje kezdődött jó kezdeményezés-», nek sokáig nem volt folytatása. A könyvtárban dolgozóknak — nemcsak nagyközségi, hanem járási feladatot is ellátnak — nem futotta az erejükből, idejükből, hogy tovább építsék a nagyközség üzemeivel a személyes kapcsolatot. Irodalmi est — csak brigádtagoknak Néhány héttel ezelőtt — ha kissé késve is — végre hozzákezdhettek a céltudatos kapcsolatteremtéshez a munkásolvasók számának »növelése érdekében. Igen nagy szükség volt erre, hiszen az elmúlt esztendőben a könyvtár 2 ezer 395 beiratkozott olvasója közül mindössze 261 ipari dolgozó volt, azaz alig több, mint az olvasók tíz százaléka. Igaz ugyan, hogy Nagykáta nem tartozik a megye jelentős ipari települései közé. Mindössze hét kisebb-nagyobb üzeme van, amelyek közül a legjelentősebb a Telefongyár nagykátai gyáregysége, amely ma már nyolcszáz embernek nyújt megélhetést. Am közülük is csupán mindössze nyolcvanan tagjai a könyvtárnak, annak ellenére, hogy a könyvtár külön fiókot nyitott az üzemmel szemben, A szükség diktálta tehát annak az irodalmi estnek a szervezését, amelyre egy-egy szocialista brigádot hívtak meg a község hét üzeméből. Nemcsak a brigádok, hanem az üzemek vezetői és párttitkárai is örömmel üdvözölték a kezdeményezést, mint első lépést a kapcsolatteremtéshez. Több mint százötvenen jöttek el, hogy meghallgassák Szentpál Mónika Krónika a magyaroknak dolgairól című előadóestjét, amely osztatlan sikert aratott. Újabb munkásolvasók Az irodalmi est szervezése nyomán újabb szocialista brigádokkal sikerült kapcsolatot teremtenie a könyvtár vezetőinek. így például a PVCSV tizenegy tagú Kun Béla háromszoros aranykoszorús brigádjának eddig tíz tagja lépett a könyvtár olvasói közé. A PEVDI harminctagú Petőfi brigádjának tagjai közül is tőben jöttek már azóta, hogy belépnének a könyvtár olvasóinak táborába. A Pest megyei Zöldségfeldolgozó nagykátai telepén pedig letéti könyvtárat nyitottak. Még nem nagy eredmény, hiszen írásbeli szerződéseket sem kötöttek eddig a szocialista brigádokkal, kezdetnek azonban mindenképpen biztató. A lehetőségék nagyok, hiszen a nagyközségben több, mint harminc szocialista brigád dolgozik az üzemekben, akiknek a megnyerése több száz új munkásolvasóval gyarapíthatná a Icönyvtárat. Nem is szólva arról a lehetőségről, amit a négyezernél is több, Budapesten dolgozó ipari munkás megnyerése jelenthetne. Persze mindez nem egyik napról, sőt nem is egyik hónapról a másikra megvalósítható feladat. Hosszú ideig tartó, kitartó munka szükséges ahhoz, hogy jelentősen emelkedjen a könyvtár munkásolvasóinak száma. P. P. Tanúvallomások a valóságról REISMANN JÁNOS MŰVÉSZETE Berzsenyi Dániel emlékére A művész Nagymama és unokája című felvétele. Egyike volt azoknak, akik hazánkban művészi rangra emelték a fényképezést. Eredetileg vegyésznek készült, de 1925-ben, Párizsban kenyér- kereset után nézett, amikor bemutatták egy amerikai fényképésznek, Peter Powell- nek. Az segédjének szerződtette. Fotóművészeti tanulmányait egy müncheni főiskolán végezte, és több német, francia folyóiratnál dolgozott. A munkásmozgalomba is bekapcsolódott 1929-ben, s tevékeny harcosa volt. 1931-től hét esztendőn át a Szovjetunióban ismerkedett a szovjet fotóművészet jelentős mestereivel. Oroszországi képek című, 1947-ben, Párizsban megjelent albumának széles körű nemzetközi visszhangja támadt. Művészetének középpontjában mindig az ember állt. Lírai alkata fogékonnyá tette az élet jelenségei iránt, műveiben gazdagon, tartalmas kere- setlenséggel ábrázolta az életet megtestesítő embert A felszabadulás után tért haza Magyarországra. Több hazai lapnak lett a munkatársa, a Tükör képes hetilap fo- tó-főmunkatársaként is tevékenykedett Képeit számos kiállításon mutatták be Európában és a tengerentúlon Munkássága elismeréséül 1975-ben kiváló művész kitüntető címet kapott Tóth Aladár, Egyházashetye tanácsának elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta: a községben és Kemenesalján hűen ápolják a költő emlékét, erről tanúskodik többek között, hogy Berzsenyi szülőházában múzeumot rendeztek be, emlékére szobrot állítottak, s Berzsenyi nevét viseli a termelőszövetkezetük és az iskolájuk is. A megnyitó után Bertha Bulcsú mondott ünnepi beszédet Részletesen ismertette Berzsenyi Dániel küzdelmes életét, munkásságát, korszakának történelmi, társadalmi körülményeit. Kiemelte, hogy Berzsenyi a klasszikus verselés irodalmi megvalósítója, olyan költő, aki gondolkodásra késztet, nélküle szellemi életünk hiányos, líránk szegényebb lenne. Feladatiként jelölte meg a nagy költőink, köztük Berzsenyi szellemének, hagyatékának megőrzését, további ápolását. Az ünnepi beszéd után koszorút helyeztek el Berzsenyi szülőházán, s koszorúzási ünnepséget rendeztek az emlékszobáméi is» Évmilliós múltak üzenete Sorok két természettudományos könyvről Reisniann János fotóművészt, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosát, aki 71 éves korában hunyt el, május Í2-én, szerdán délután 15 óraikor temetik a Farkasréti temetőben. Nagyszabású esnüékünnepsé- get rendeztek pénteken Egy- házashetyén Berzsenyi Dániel születésének 200. évfordulója alkalmából. A költészetünk_ kimagasló képviselőjének szülőházánál tartott ünnepségen megjelenít dr. Gosztonyi János, oktatási államtitkár, s ott voltak irodalmi, művészeti életünk, Nikla község, valamint a Berzsenyi nevét viselő iskolák képviselői. dásának fogadó állomásán, és sorra útra bocsátja e művekké növelt emlékeket.. Ez a forrás egyelőre kiapadhatatlan. Igaz, most bukkant erre a kincsre. Eddig precíz vízfestményekkel tárta fel hagyományos, s egyúttal könnyeden érzékeny sorozatban a Soroksár és a Dunaharaszti között csurgó Kis-Dunát; nádasokkal, mólókkal, parti növényzettel, fűzfákkal és a beomlott, hajdani jégvermekkel. Itt a fa, fa volt, a víz víz, de a valóságos elemek szelíd áramlata az eredeti lágyságot megőrizve asszociációs töredékké finomodott, árnyalódott. Ez is a művészet egyik lehetősége. Most az emlékek valódi ősképét tárja fel ujjongó, éles, máskor elcsituló formák lényeges töredékeivel, melyek elég nyomot adnak ahhoz, hogy e játékos kanyaró képek ösvényein mi is találkozzunk a saját körhintás, vásáros, búcsús, élményeinkkel. E tiszta szonáták színhangjukkal felébresztik bennünk elmúlt ünnepeinket, az esti révede- zéseket, a falusi hangulatokat, s egyszerre gyönyörködünk Misch Ádám képeiben, s amit felébresztett; ifjúságunk el- omlott és újra visszatérő tájaiban. Ehhez még annyit tehetünk hozzá, hogy ez a belső környezet hallatlan műgonddal, szervezett fegyelemmel jelenik meg, a színek tüzes szilánkjaiban és fészkeiben, ezért fogadta kellő figyelemmel Misch Ádám új lelőhelyre bukkant művészetét a győri közönség is nagytétényi bemutatkozása után, pesti tárlata előtt. Losonci Miklós Misch Aclám: Körhinta KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Asszociáció és valóság a ráckevei Duna-ágról Kiss István szobrai — Misek Ádám, képei Elkötelezett Kiss István szobrai eddig is, most is tetszést váltanak ki közönségéből. Ki az ő közönsége? Munkások, kétkezi dolgozók, mindazok, akik e szobrokban saját életükkel, környezetükkel, eszményeikkel találkoznak. Kiss István keresi e kapcsolatot a milliókkal. A művészet lényegének tartja e rendszeresen bővülő, egyre elmélyültebb társalgást művek és emberek között. Minden köztéri alkotása helyes állás- foglalást, jó közérzetet teremt, minden szobra egy lépés a tiszta, az egyre tisztább holnap irányába. Ars poeticája, hogy a szimbólumok a tömegek számára érthetők legyenek. Mindez nem jelent teljesíthetetlen feladatot, kompromisszumot a szobrász számára sem, nyugodtan alkalmazhat elvonatkoztatásokat is, hiszen közönségünk felnőtt közönség, csupán a mértékre szükséges ügyelnie. Kiss a társadalom tudatállapotát és saját ambícióit egyezteti a műalkotásban, ebből adódik az optimális hatásfok, mert a kor közös nyelvén beszél a szobrászat eszközeivel. Eszmevilága emberi és szilárd, a munka népéhez kapcsolódik. Az endrődi csendör- sortűz mártírjának szálfatartása, Dózsa György határozott tekintete, vagy a Tanácsköztársaság rohamozó katonája egyaránt a történelem felkiáltása, melyet a szobrászi mozdulat imperatívusa kísér függőleges, átlós szerkesztéssel. Forrása Misch Adám a Győri Műcsarnokban mutatkozott be új festményeivel. Más alkat, más érzelemvilág mozgatja képzeletét; líraibb természet, de ugyanolyan emberi. Még akkor is, ha formái jórészt az álmok, visszaemlékezések, meművészet Minden emlékművében a nép, az osztály általános Indulata lép az egyedi formába. Tud gyengéd is lenni, amikor édesanyja külső, belső arcmását zárja a szobor keretei közé, azonnal gyengéd és érzékeny, ha búzakalászban rögzíti az életet, életünket, ha madárrajt figyel szoborrá, de formái tüstént erőteljesekké válnak, ha Vak Bottyán lóra termett alakját és magatartását kottázza, ha Lenin eszmetermő gazdagságát kutatja a modellhez méltó 6zenvedély- lyel. Ami igaz, igaz; nem ismeri az átmeneteket; ez törvénye, természete. Művészetének főáramlatában lobogó feszültséggel testesíti a géppel küzdő, azonosuló, felülemelkedő dolgozó embereket remek megfigyeléssel és kifejezőkészséggel. Egyszerű és találékony. Az első benyomást lényegesnek tartja, s ebből a forrásból építi a szobrot váci, budapesti, szegedi, dunaújvárosi emlékművén egyaránt, ízig-vérig köztéri szobrász, művei az utca emberével társalognak, csöndes határozottsággal formálják gondolataikat. Könnyen megtehetik, mert a gesztusok történelmi osztályigazságba kapaszkodnak, a dolgozó ember szövetségesei. Kiss István esztétikuma társadalmi forrásokból árad, kapcsolatot keres és talál a tömegekkel. Ezt igazolja a Csepel Galériában megnyitott kiállítása is. ahol a munkásközönség szívébe fogadta. az ifjúság setájak és a valóság határvidékén állnak. Művészete rendező-pályaudvar, sorban fogadja a rajz, szín, szerkezet anyagába öltözött emlékszerelvényeket, melyek egyenesen az ifjúságból érkeznek. Fogadja őket, rendezi őket tuA Gondolat kiadónál megjelent két könyv az emberiség előtti messze múiltba vezeti a tudományos tómák iránt érdeklődő olvasót. A két műnek természetesen ezen a laza ösz- szefüggésen kívül nincs egymással semmi kapcsolata, ám akár a földtörténeti felfedezések, akár az ember megjelenésének valószínű előzményeire utaló csimpánzkísérletek, sokat vitatott kérdések megvilágításához adnak szakszerű ismereteket. A Föld és fejlődéstörténete Neves külföldi szaikemberek tanulmányait gyűjti egybe a Gondolat kiadónak ez a könyve, amely a földtudományoknak szinte minden területét felöleli. Első része a Földet, mint égitestet mulatja be, majd megismertet fizikai felépítésével, szerkezetének múltbeli és jelenlegi változásaival, a Földet felépítő anyagokkal (elemekkel, ásványokkal, kőzetekkel, stb.), az élet keletkezésének földtani vonatkozásaival s az élővilág fejlődéstörténetével. A többi fejezet ezeknek a sok irányú változásoknak a» megértését segíti, mégpedig úgy, hogy bemutatja a földtani megismerés módszereit, „műhelytitkait”. Azt, hogy miképpen térképezik fel a felszín kőzeteit, hogyan kutatják a mélyebb rétegeket; milyen módszerekkel vizsgálják a kőzetek fizikai, kémiai tulajdonságait, a bennük megkövült növényi és állati szervezetek maradványait. Mindebből jól megértheti az olvasó; hogyan áll össze Földünk négy és fél milliárd éves története. A tanulmánygyűjtemény a sok-sok ismeret nyújtásán kívül bőven szól a földtan feladatairól is. Ezek részben elméleti jellegűek, tehát az anyag fejlődésének törvényszerűségeit veszik számba; másrészt gyakorlati jellegűek; az ércek, az energiahordozók, az éltető víz és még sok más természeti kincs feltárását szolgálják. A könyv bőven szól azokról a kutatási módszerekről j£, amelyek közvetlen gyakorlati hasznot hajtanak. A tanulmánykötetet igen hasznosan egészíti ki a földtani ABC; ez a földtani ismereteket foglalja össze a legfontosabb címszavak szerint. Megtaláljuk a könyvben a legfontosabb hazai szakirodalom jegyzékét is. Az ember árnyékában A Föld és fejlődéstörténet« című könyvet elsősorban a földtudományok elméleti művelőinek ajánlhatjuk, de épp így nagy segítségére lehet azoknak is, aikik a földtani kutatásban dolgoznak. E könyv szerzője, Jane van Lawick-Goodall előtt még senki nem tanulmányozta olyan közelről a vadon élő csimpánzok életét, mint ő. Noha vállalkozását reménytelennek tartották, bátorsága, kitartása és állaitszeretete lehetővé tette, hogy részletesen megfigyelje az állait táplálékszerzését, eszközhasználatát, a kölykök „nevelését”. A Gondolát kiadó álltai magyar nyelven is megjelentetett, világsikerű könyv igen élvezetes stílusban eleveníti fel a szerző nagy kalandját, s mutatja be Tanzánia vad vidékét, a Gombe-patak környékét, ahol a szerző kutatásait folytatta. Kezdetben magányosan, de hamarosan már tíz-húsz segítőtárssal vizsgálta az ember törzsfej lód ésileg legközelebbi rokonainak példányait, s igen jó viszonyba is került velük. A leginkább megismert példányoknak nevet adott, s ezek még azit is megengedték neki, hogy zsákmányszerző útjukra elkísérje őket. A könyv végén az írónő levonja azokat a fontos tanulságokat, amelyek az emberiség hasznára lehetnek. Elsősorban az emberi agresszió válhat a csimpánzok ismeretében érthetőbbé, de az anyai gondoskodás formái, szolgásai is világosabbá válhatnak. Ami pedig különösen érdekes: az emberi elmebetegségek — így például a depresszió — gyógyításához is nagy segítséget nyújthat egy csimpánzokon végzett kísérletsorozat. Nagyban növelik a könyv értékét azok a remek felvételek, amelyeket Hugo van La- wick készített, nemegyszer embertelenül nehéz körülményeik között. A. L.
