Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

%Mdta> 1976. MÁJUS 1., SZOMBAT Szentendrei művészet 1976 A Szentendrén élt és élő festőművések alkotásaiból 45 művész 200 festményéből, kisplasztikájából, grafikájából nyílt kiállítás tegnap délután a Magyar Nemzeti Galéria budavári kiállítótermében. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Barinkat Oszkárné, a Pest megyei pártbizottság titkára, dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettese, Haness László, a szentendrei városi pártbizott­ság titkára, s igen számosán a Duna-parti kisváros alkotó- művészei közül. Dr. Aradi Nóra művészet- törtéhész, egyetemi tanár mél­tatta e kiállítás jelentőségét, s elemezte a bemutatott al­kotásokat, amelyek az utóbbi öt év művészi termékei, s va­lamennyit a patinás város ih­letett. Az ünnepélyes megnyitón a szentendrei városi kórus Ko­dály Zoltán és Bárdos La­jos műveiből adott elő, Wolf Péterné Kováts Zsuzsa és Ko- váts Lajos karnagyok vezényli letéve!. Dr. Aradi Nóra ünnepi beszédét mondja, mögötte a váci énekkar. Barinkai Oszkárné Haness László társaságában Anna Margit képeit tekinti meg. Kiosztották az idei SZOT-díjakat Péntek délelőtt a SZOT székházéban ünnepélyesen ki­osztották az idei SZOT-díjakat. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Óvári Miklós, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, dr. Orbán László kulturális mi­niszter és Dobozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének fő­titkára. Simó Tibor, a SZOT osztály- vezetője méltatta a kitüntetet­tek munkásságát, majd Gáspár Sándor átadta a dijakat A díjak átadása után a SZOT elnöksége fogadást adott a ki­tüntetettek tiszteletére. SZOT-díjat kapott Asperján György író, Balázs József író, Bódy Irén textiltervező ipar­művész, Csongrády Kornél karnagy, Feledy Gyula grafi­kusművész, dr. Grétsy László nyelvész, Hermann István kri­tikus, esztéta, irodalomtörté­nész, Jákó Pál színművész és rendező, Kamarás István, a Könyvtudományi és Módszer­tani Központ osztályvezetője, Kishegyi Árpád operaénekes, László Lajos, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának helyettes vezetője, Magyar József film­rendező és operatőr, Magyar József né, az újpesti Munkásto­vábbképző Intézet igazgatója, Molnár Andrásné, a dunaújvá­rosi Munkásművelődési Köz­pont igazgatója, Sebő Ferenc és Halmos Béla zenészek (meg­osztva), Sipos Tamás, a Ma­gyar Televízió vezető drama­turgja, Sütő Irén színművész- nő és Zsombolyai János ope­ratőr. A munkásember és a könyv Az ember ősi vágya, hogy megismerje önmagát, helyzetét embertársai között, a termé­szetben, a világban. Arra per­sze nincs lehetősége, hogy minden olyan ismeretet, amelyre kíváncsi, személyes tapasztalat útján szerezzen meg, ám természetéből faka­dó érdeklődését más módon is. kielégítheti, például a rendsze­res olvasással. Az olvasó ember, miközben magára ismer a történet egyik vagy másik szereplőjében, is­merkedik is önmagával. Élő alakokat, összefüggő képeket, emberi sorsokat lát maga előtt, önmagát különböző alakok­ban és helyzetekben képze­li el, erkölcsi és társa­dalmi kérdésekről alkot véle­ményt egyetért az íróval vagy magában vitatkozik ve­le. Közben ismerkedik a világ­gal, amely mind szélesebbre tágul körülötte, s feltárja tit­kait. A könyv — sok egyéb mel­lett — az ismeretszerzés egyik fontos forrása, s mindenki szá­mára elérhető. A tapasztalat mégis az, hogy sokan még mindig nem veszik maguknak a fáradságot, hogy barátkozza­nak az irodalommal, saját könyvtárat rendezzenek be vagy könyvtárba iratkozzanak s ezzel teljesebbé, gazdagabbá tegyék saját életüket. Eletszü kséglet A megye tanácsi könyvtá­raiban a munkásolvasók szá­ma jelenleg a harminc száza­lékot közelíti. A szakszervezeti könyvtárakban ez az arány még kedvezőbb: az ötvenhá­rom százalékot is meghaladja. Ez tizenhétezer olyan munkás- embert jelent, akik számára a könyv már életszükségletté vált. Többet akarnak tudni, szélesítik látókörüket, hogy jobban végezhessék munkáju­kat, s értsék is mindazt, ami a világban és szűkebb környe­zetükben történik. < A megye szakszervezeti könyvtárainak összesen har- minckétez erh atszáz olvasója van. A munkások mellett: mérnökök, technikusok, admi­nisztrátorok. Százhetvennyolc könyvtárban négyszáztizenöt- ezer kötet között válagothat- nak. Nem túlzás, ha azt állít­juk: ennyi könyv már magába foglalja a világ minden jelen­tősebb tudnivalóját, születé­sünktől a kozmosz titkáig. Sok vagy kevés ? A kérdés akaratlan: sok vagy kevés á harminckétezer - hatszáz olvasó, aki beiratkozott a megye szakszervezeti könyv­táraiba? A megye százhetven­négyezer szervezett dolgozó­jához viszonyítva kevésnek mondható, ha csak: ezt az ada­tot vesszük figyelembe. Az igazság azonban az, hogy ennél lényegesen több szervezett dol­gozó olvas, vagy olyan formá­ban, hogy maga vásárolja meg az őt érdeklő könyveket, vagy úgy, hogy más könyvtárak be­iratkozott olvasója. A megye jelentős ipari üze­meiben a dolgozók nagy szá­zaléka az üzemben könyvtári tag. A Nagykőrösi Konzerv­gyárban például ez az arány meghaladja az ötvennyolc szá­zalékot. A Váci Kötöttárugyár­ban a dolgozók negyvenhét, a Dunakeszi Járműjavítóban negyvenöt, a Csepel Autógyár­ban és a váci Fortéban negy­venkettő, a Ganz Műszermű­vek gödöllői és az Egyesült Iz­zó váci gyárában pedig har­minckilenc százaléka rendsze­res olvasója a könyvtárnak. Még kedvezőbb képet ka­punk, ha azt vizsgáljuk, ho­gyan alakul a szocialista bri­gádtagok aránya a könyvtárak olvasói között. A harminckét- ezerhatszáz olvasóból tizenkét­ezer tagja valamelyik szocia­lista brigádnak. Ez elsősorban 1928-ban azzal a céllal alakult a Szentendrei Festők Társasága, hogy átvegye Nagybánya örökségét. A továbbiak során azonban szeren­csére nem elégedett meg e vállalt feladattal. Hivatásának tartotta a Nyolcak, Vásárhely élő és fejleszt­hető hagyományait folytatni, fárad­hatatlan lett immár a szentendrei műhely a kezdeményezésekben, nem­csak az európai iskola otthona lett, hanem hidat épített a század kor­szerű képi törekvései és a hazai festői gyakorlat között. Hagyományőrzés és hagyomány­teremtés nem ellentétes, hanem ösz- szetartozó fogalmak. Ebből követ­kezik, hogy a nagybányai, szent­endrei, vásárhelyi, zebegényi festők együtt jelentik képzőművészetünk európai összteljesítményét. Szentendre egység a sokrétűség­ben. Állandósága a szüntelen válto­zás, a rendre gyarapodó szentendrei modell szerves folyamat. Walt Witham szavaival, itt „Minden nem­zedék elvégzi.a maga ügyét”, min­den festőnemzedék. Üj képi álmok­kal, új korosztályok születnek, új ideák igénylik az új teret. Mindez a mesterművek alapozásával tör­tént, történik, melyet Barcsay, Czó- bel, llosvay Varga István, Vajda Lajos, Korniss, Kondor, Deim Pál magaslata biztosít. Ök és szellemi környezetük. Az iránytű Párizs és a magyar valóság. Együtt, egyete­mesen. A szentendrei festészet fel­derítő osztaga európai mérlegen vizsgálta saját törekvéseit, de a vá­sárhelyi képi igazság is itt ámyaló- dott Tornyai János művészetében. Szentendre összegyűjtötte és vissza­sugározta századunk vizuális nyel- . vezetőnek nemzetköziségét festésze­tünkre. Mindezt sajátosan magyar és humánus érzülettel végezte, vég­zi ma is. A festői útkeresés minden lényeges változata megnyugtató vagy kiemelkedő szinten testesül, a fiatal festők születő értékei nem konzer­válják. hanem bővítik az értékren­det. A klasszis minőség oldalszárnya, a Vajda Lajos-stúdió is hasznos sze­repet tölt be a kísérletezésekben. A műhely fg szerepe abban rej­lik, hogy művekkel tárja fel a rea­lizmus le nem zárható, de folytono­san gazdagítandó távlatait. Ebben az alkotás-jogfolytonosságban az egyes életművek képzőművészetünk fontos fejezeteivé szilárdulnak ép­pen értékrendjük megbízhatósága miatt. Életerejét jelzi az egyes kor­osztályok új hulláma új művekkel, melyek önmalguk közegén túl ma­gát a szentendrei vizuális folyama­tot építik. Itt élők és érkezők, eltá­vozottak és visszatértek egységet ké­peznek, Ferenczy Károly, Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Tornyai János, Vajda Lajos, Amos Imre, Bálint Endre, Miháltz Pál, Kondor Béla, Csík István adják egymásnak a sta­fétabotot. Értékekkel és lehetősé­gekkel. A szentendrei műhely stílusmág­nes, nemzedékgyülekező — egymást inspiráló képzőművészeti iskola, itt termő, klasszikus minőséggel ser­kenti az új hajtásokat is, melyek idővel szintén értékké növekednek. Ebben rejlik teljessége is, hiszen azonos időpontban mesterek és ígé­retek dolgoznak együtt a művelő­déspolitika egyre áthatóbb támo­gatásával, mely rendszeres gondos­sággal biztosította az elmúlt évtize­dekben a szentendrei festészet szob- rászi ellenpontjának megvalósítását új művésztelep megvalósításával. Két pólust érzékelünk. Az egyik a Múzeum utca létrehozása tíz­tizenöt életmű állandó kiállításával, melynek Kovács Margit és Czóbel részlete máris országos, sőt konti­nentális közönséget vonz. A másik vonzáskör az utánpótlás biztosítása, az ifjú tehetségek felkutatása a Pest megyei Művelődési Központ egyre tevékenyebb támogatásával. A jelen képzőművészetének állandó szentendrei tárlathelyisége érték­gyűjtő és közönségnevelő szerepre vállalkozik, bezárja a kört mű és ember között. Bezárja azzal, hogy kinyitja a távlatokat a festészet, szobrászat eszközeivel. Ezzel párhu­zamosan országosan is kiemelkedő a város műemlékvédelme, mely szintén hozzájárulást jelent a mű­vek és közönség egyre árnyaltabb szövetségéhez. A Galéria arra összpontosított a szentendrei művészet bemutatásá­val, hogy tükröt tartson képzőmű- szetünk minden alapvető értékének, komplex irányának, érzékelteti a problémákat és teendőket is. Üd­vözöljük ezt a nagyszabású vállal­kozást, mely egyúttal a Nemzeti Galéria és Pest megye kapcsolatát is dúsítja. Ezen belül főleg a szent­endrei művészet országos rangja, ál­talános formakultúrája, mely e rep­rezentatív kiállítás fontosságát meg­határozza. A rendezés indító mérlegként he­lyezte el nyitánynak és finálénak Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Kmeíty János műveit, érzé­keltetve azt, hogy minden irányzat létjogosultságát minősége dönti el, nem a stílus önmaga. Üdítő o sok­rétűség. A szentendrei első művész­telepet alapító törzstagok közül Onódy Béla és Bánovszky Miklós ezúttal is a posztnagybányai esz­ményeket képviseli, ezzel a forrás­anyaggal gazdálkodva szervezte meg életművét Kántor Andor is, őszin­tén, hitelesen. Ez az egyik út. A másik árnyalat Ilosvai Varga Ist­ván művészete, aki napfényszítta színekkel „csak a derű óráit” szá­molta szentendrei környezetében harmóniaosztó emberséggel, mely Szántó Piroska, Gálffy Lola, Beck Judit, Grábér Margit magatartását is meghatározza, küzdelmet és dia­dalt az árnyak felett. A tárlat stílusgazdagsága impo­náló európai teljesítmény; a poszt­impresszionizmustól a realizmus számtalan változatáig, az elvonat­koztatások különböző mértékéig ter­jed azonos, hasonló színvonalon. Ez a lényeg. Az értékkülönbözet nem a tehetség eltéréseiből adódik a legtöbb esetben, hanem különböző időfázisokból, a készülődés és ki­bontakozás más-más fokozataiból. Piric János földillatű festményei alföldi idézetet jelentenek Szentend­re szellemi térképén, ahol a tornyo­kat, örömteli sikátorokat, elmúlt századok örökségének térben je­lentkező kanyarjait más, eltérő meg­oldással Göllner Miklós, Balogh László, Hegyi György, Asszonyi Ta­más jeleníti képekkel, mozaikkal, érmekkel. Itt és az előzményekben. Sajnos, dráma is adódott, nem­csak eiégikus vonulat jellemezte tör­ténelmünket 1945-ig. Ezt a zaklatott időszakot jellemzi megrázóan Bálint Endre Requiem-je, Miháltz Pál te­metőrészlete. Megtörtént a nagy feloldódás, ezért áradnak a termek­ben a színek derűs osztagai. Az új korosztály azzal folytatja az elő­dök ma már klasszikus értéknek és hagyománynak számító tevékenysé- gét,í hogy fokozza az absztrahálást. E körből kitűnik Csík István két, valóban új festői elemeket tartal­mazó szentendrei tája, Deim Pál nyitányművészete, képszobrai, me­lyek a társaknak is irányt adnak. Bartl József stílusváltása. Klimó Károly rangos műgondja. Káka Fe­renc, Kocsis Imre, Hajdú László, Vajda Júlia egyéni hangvétele szin­tén a tárlat színfoltját gazdagítják. A hajdani európai iskolát Anna Margit dús, gyermekrajz-ösvényen járó artisztikus sorozata idézi, s idő­állónak mutatkoznak Vaszkó Erzsé­bet festményei is. Az új, fiatal szentendrei festők integrált felü­lettel érvelnek, a szerkezeti ele­mek fontosságát hangsúlyozzák rendteremtő szándékkal. Törekvésük időszerű. A szobrászok megküzdött forma­renddel zárkóznak fel a festészet hosszabb hagyományra visszatekintő eredményeihez. Csíkszentmihályi Róbert drámai alkat, Asszonyi Ta­más intellektuális egyéniség, Rózsa Péter, Farkas <idám újító lendület­tel rendelkezik, kutat és talál. Papachristos Andreas visszafogott hangulatú fejeket állított ki, Rajki László az új civilizáció problémái­ról elmélkedik, kiemelkedő mű Li­geti Erika Amolfini-portréja. Meg­oldott, tiszta képlet a szentendrei szobrászat jelenlegi modellje. Az alapozás befejeződött, indulhat a mesterművek sorozata; itt az ideje. Mindez a szentendrei festészet új hullámára is érvényes; a műhely teendője, problémája, távlata ez az általános szint, az irány erre mutat. Mindezt a teljesség látókörében szükséges megvalósítani a grafika, kerámia szövetséges előőrseivel. Itt is megnyugtató a kép. Bálint Ildikó, Borsody Ferenc, Jávor Piroska. Kis- falusy Márta, Vrbán Teréz kerámia­változatai, tűzzománcai alkotóik rendszeres fejlődéséről tanúskodnak, és Gy. Molnár István, Lukoviczky Endre grafikai lapjai szintén hozzá­járulást jelentenek a szentendrei művészet most induló új fejezetéhez. Derűre, méltóságra, holnapra ta­golt soktételes szimfónia a szent­endrei művészet jelene, szimultán képi eposz a távlata, híd Európa és a XXI. század irányába, száz és száz művésznek, Pest megye és az ország művelődéspolitikájának kö­zös ópusza. Válaszol arra a kérdés­re; merre vezet a jövő művészeté­nek útja? A realizmus különböző árnyalataival nyolc, tíz jó utat ajánl, mely kellő értékrenddel mind a ma­gaslatra vezet. Lehet választani: mű­vésznek is, közönségnek is. Csupán a minőség és társadalmunk, ko­runk humánuma iránti kötelezett­ségünk jelenti az általános maga­tartás követelményét a festői, szob- rászi szabadság határain belül; me­lyek határtalanok. Losonci Miklós a nagyüzemek könyvtárosai nak jó munkáját dicséri. A: Egyesült Izzó váci gyárába: például a beiratkozott olvasói kilencvenhat százaléka szocia lista brigádtag. A Ganz Mű szerművek gödöllői gyárába: nyolcvannyolc, a váci Forte ban hatvanöt, a Csepel Autó gyárban negyvenkét, a Nagy körösi Konzervgyárban pedii negyven százalék a szociálist: brigádtagók száma az olvasó] között. Vajon miért olvasnak nagy­üzemeink többségében többe: és többet a munkásemberek, « szocialista brigádok tagjai mint másutt? Az említett gyá­rakban a vezetők felismerték a műveltebb munkás jobl munkaerő, aki többet tud, job­ban dolgozik, érti is azt, mi miért csinál. Ezért segítik, tá­mogatják az üzemi könyvtárat hogy minél teljesebben kielé­gíthesse a dolgozók olvasás igényeit. A Csepel Autógyár­ban például tavaly nyolcvan­ötezer forintot fordítottak ú; könyvek vásárlására. A Nagy­kőrösi Konzervgyárban ötven­egyezret. Olvas a brigád Természetesen a könyvek választékának állandó bővíté­se nem az egyetlen módja a könyvek megszerettetésenek Mind több az olyan gyári könyvtár, ahol rendszeresek az irodalmi programok, ame­lyek hozzásegítik a dolgozó­kat az irodalom, általában az olvasás megszerettetéséhez. A váci Híradástechnikai Anya­gok Gyárában például a ma­gyar irodalom legjelesebb képviselőit hívják meg időről időre, hogy találkozhassanak, beszélgethessenek velük a már, vagy még csak ezután ol­vasók. Ezek az irodalmi estek ma már közüggyé váltak a gyárban. Ami másutt —egye­lőre — még ritkán fordul elő, itt természetes: valamennyi programon az igazgatóval együtt részt vesz a gyár szin­te egész vezetősége is. Az ilyen jellegű érdeklődés, sze­mélyes példamutatás — ért­hető módon — vonzza a töb­bi dolgozót is. A váci Fortéban, szintén a gyár vezetőinek közreműkö­désével, könyvtári napokat rendeztek. A háromnapos program keretében irodalmi est, író—olvasó találkozó, a gyorsolvasásról szóló előadás szerepelt. Minden műsor telt ház előtt zajlott ebben a gyár­ban, ahol a könyvtár beirat­kozott olvasóinak hetvennégy százaléka fizikai dolgozó! Önálló könyvtár az üzemben A sok dicséretes példa és kezdeményezés mellett azon­ban szólni kell arról is, ami ma még gátja a továbbfejlő­désnek. öt esztendővel ezelőtt SZOT- határozat született arról, hogy nrnden kétezer vagy annál több dolgozót foglalkoztató üzemben, munkahelyen önál­ló könyvtár működjék. Né­hány Pest megyei nagyüzem­ben — Mechanikai Művek, Pestvidéki Gépgyár, ikladi Ipari Műszergyár — annak el­lenére, hogy sok mindent tesznek a közjjtűvelődésért, például a munkások tanulá­sának elősegítéséért— anyagi áldozatot is hoznak — ennek a határozatnak máig sem tet­tek eleget. A művelődésnek, a szellemi javak gyarapításának sokféle módja van. Ezek közül az egyik a könyv forgatása, az olvasás, ami semmi mással nem pótolható. Az persze mindenki magánügye, hogy saját könyvtárat alapít, vagy a közösségi könyvtárból válo­gatja össze olvasnivalóját. Bármelyiket választja, az üzem vezetőinek, a szakszer­vezetnek segíteniök kell dol­gozóikat, hogy minél nagyobi számban meetaláliák az uta' az érdeklődésüknek. művelt­ségük gyarapításának leg­megfelelőbb könyvekhez Munka és muniká'oivasó el- választhniatlan fogalmak ? gyorsan fejlődő társadalom­ban Prukner Pál t t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom