Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

1976. MÁJUS 1., SZOMBAT vÁÍWíW Mint tegnapi lapunkban hí­rül adtuk, a Csepel Autógyár vonyarcvas hegyi üdülőszálló­jának alapkövét az épület alapjába helyezték. Az elhatá­rozása óta, hogy bővítik, kor­szerűsítik a gyermeküdülőt, mindössze háromnegyedév telt el. A lelkes, áldozatkész mun­ka eredményeként máris befe­jeződött a régi gyermeküdülő kibővítése, és az új épület alapjainak lerakása. Szürkészöld hullámokat csapkod a szél a parthoz, s borzolja a fák rügyekből épp­hogy ki bomlott leveleit. Ta­vasz van, mégis hűvös, hideg az idő. A Balaton északi part­ján, a hegyek koszorúzta Vo­nyarcvashegyen a Csepel Autógyár üdülőtelepéhez kö­zeledve mind nagyobb a mun­kazaj : apró kalapácsütések, zuhanó csákányhegyek tompa zaja keveredik az emberek ki­áltásaival. A beruházó vállalat mérnöke Február 13-a óta — akikor kezdődött a gyermeküdülő bő­vítése, alapozása — csaknem minden hét végén eljön a Ba­laton északnyugati csücskébe Gáspár Kasza Jenő, a Pest megyei beruházó vállalat mér­nöke, hogy ellenőrizze, irá­nyítsa a munkát. Munkahelyé­nek IV-es műszaki osztálya vállalta, hogy patronálja az építkezést, e brigádfdadáiként a mérnök társadalmi munká­ban készítette el a terveket, amelyekért (amennyiben ter­vezőintézettől rendelték volna meg az autógyáriak) 800 ezer forintot kellett volna fizet­niük. A tervek kidolgozásában Körösi Pálné, a Csepel Autó építészmérnöke is segített. Az együttműködésről a felnőttek részére is papírra vetődött egy csodálatos létesítmény vázlata, a monolitvasbeton pillérvázas épületé. — Könnyű dolgom ván —: mondja a mérnök —, mert a kivitelezés irányítója Varga Lajos, Kossuth-díjas építő­mester ügyei a pontosságra, a munka ütemességét is éberen vigyázza, ahol kell, maga is segít, hogy ne csökkenjen a munka lendülete. A Kossuth-díjas építőmester Lajos bácsi már nyugdíjas, a vállalat vezetőinele felkérésére azért vállalta ezt a munkát, mert munkásam berek pihenő­helyének, mégpedig pompás, kényelmes üdülőjének építésé­vel bízták meg. Varga Lajos, huszonöt környékbeli kőmű­vessel, áccsal, építőmesterrel, tetőfedővel és gépkocsivezető­vel látott munkához. Néhá- nyukat megkérdeztem, milyen körülmények között, mennyit dolgoznak? — Válogatás nélkül minden tennivalót elvégzőnk —mond­ja a tetőfedő brigád vezetője: Bognár László. — A szak- mánfcbavágó feladatot: a gyer­meküdülő tetőjének palázását egy hét alatt befejeztük. Igaz, a szemerkélő esőben és a met­sző hideg szélben, óránként váltottuk egymást, mert el­gémberedtek végtagjaink a hi­degtől és a ferde tetőn ülve féloldalunk elzsibbadt, amitől még jobban fáztunk, mégis el­készültünk időre. Az egyetlen nő a brigádban Tóth Zoltánná, a pesti Bog­nár Lászlóval ellentétben ide­való. vashegyi. Ö az egyetlen nő a 25 tagú brigádban. — Nem félti a férje a ne­héz munkától? — kérdezem csipkelődve. — Nem, hiszen a srácokat gyermekkoromtól ismerem, együtt nőttünk fel ebben a kis faluban. A munkától sem fé­lele, különben nem hagyják a fiúk, hogy megerőltessem ma­gam. Anyagokat, szerszámokat adok ki. Takács Géza és Mészáros Ferenc■ kőművesek azt ma­gyarázzák, hogy a hátsó kerí­tés építésével kezdték a mun­kát. A hideg nem nagyon gá­tolna őket, mert mínusz 6 fok­nál hidegebbet február közepe óta nem mértek, s betonozni nyugodtan lehet ennél eny­hébb időben, mert mint el­mondták, a beton érése köz­ben 6 C-fok a hősugárzás. Az esős időben bizony sokat fáz­tak, de a víz jó volt a beton­nak, nem kellett locsolgatni. — Ne bújj el te sem — ra­gadta vállon Varga Lajos Tol­nai József gépkocsivezetőt. A fiatalember szerényen húzódo­zik, mire Varga Lajos elmond­ja, hogy mindenféle munkagé­pet kezel, s 800 köbméternyi földet mozgatott meg két nap alatt az alapok kiásásakor. Az üzemvezető és munkatársai Az állandó brigádon kívül egy húszltiagú Szigethalomról érkezett gyári brigád is segíti az építkezést, nem szabad idejükben, hanem munkaidő alatt, a fizetésükért dolgosnak. A Csepel Autógyár 20 millió forintot szánt az üdülőszálló építésére, az összes munkaidő ötödrészét a gyár dolgozói szabad idejükben végzik, azaz 30 ezer munkaórát teljesíte­nek. Általában - sokan jelent­keznek, most is 80-an szeret­tek volna jönni, de az autó­busz csak 40 személyt tud ké­nyelmesen szállítani. Tomano József, a szervóüzem vezetője és Pál Mihály esztergályos, ugyancsak a szervoüzemben dolgozik —, elmondták, hogy a fűtött faházakban kaptak szállásit, jó a koszt, a munka körülményei, feltételei megfe­lelőek. Most a gépkocsi parko­ló helyét rendezik, betont vésnek, és kibontják a régi ke­rítés betonaljának egy ötméte­res szakaszát, ahol az új fő­bejárat készül. A hangulat, ki­tűnő. Az alkatrész-gyáregy­ségből Nagy János, Nagy Ist­ván és Tóth Jenő éleelődve mondják, egy a baj, magas a talicska, alacsonyak az embe­rek. Nagy István tizenegy éve gondnoka az üdülőtelepnek Örömmel újságolja: eddig csak nyáron üzemeltünk, az új üdülő elkészülte után jövő jú Hústól folyamatosan jöhetnek pihenni a dolgozók. Czibor Valéria ,, Uh, <- llLliiShü4u_ A habarcshordás világrekordja Magnóról szólt a munkadal Két termelőszövetkezet vállalkozása A titkárságon világos, prak­tikus irodabútorok, a virág­tartókban gondozott, érdekes növények, sápadt-koráll virá­gú broméliák, legyezőpálmák, agávék, egy kis cserépben fe­hér szélű, nemesített boros­tyán nyújtózkodik lefelé a fa­lon. Valamennyi a Sasad Tsz kertészetéből való. Kopognak, az ajtón sovány fiatalember nyit be; váltig érő szőke hajáról csorog az esővíz, gumicsizmájában vilá­gért sem lépné át a küszöböt: kár lenne a szép, szürke padlószőnyegért, mondja. (Mások, úgy látszik, nem így vélekedtek, erről tanúskodnak a tenyérnyi, olajos sárfoltok.) Csak egy kérvényt hozott az igazgató elvtársnak. Lakás­ügyben. Leipán Tibor, a MEZÉP- SZER Vállalat igazgatója a területről érkezik. Már vár­tuk. Telefonban egyre azt a választ kaptuk: itt volt, de már elment. Fő, hogy meg­van, s mindjárt be is mutatja a vállalatot: Rozsdamentes légfüggöny — A Sasad és a Vörös Ok­tóber tsz közös vállalkozása­ként, 1969-ben alakult, hár­mas feladattal: építési, tech­nológiai szerelési és termék­gyártási tevékenység folytatá­sára. Megbízatásaink részint mezőgazdasági és élelmiszer- ipari építkezésekre szólnak, részint pedig — a tanácsi szervek megrendelésére — or­vosi rendelők, óvodák, böl­csődék, lakások stb, kivitele­zési, karbantartási vagy fel­újítási munkáira. Építőipari munkából az idén 100 millió forintos tervet kell teljesíte­nünk. Alig tízmilióval keve­sebb az a. termelési érték, amit a technológiai szerelé­sekkel állítunk elő, s mintegy 40 millió forint származik majd a termelésből. Kismamák a váróban Mozgó szakorvosi szolgálat a szentendrei járásban A vizsgáló szoba előtt terhes anyák várakoznak. Csendesen beszélgetnék, míg egyenként beszólítják őket. Sápadt asz- szonyka sétál el háziköntösben, várakozók előtt. — Neki már könnyebb — mondja az ■gyik várandós mama —, túl van a nehezén. Eredményes rekonstrukció A szentendrei városi szülő­otthonban tavaly 523 kisbaba látta meg a napvilágot, a vá­rosban és a járásban összesen 1083 volt a születések száma. 1973- ban a 803 csecsemőből 343 az otthonban született. Az 1974- es statisztikai adatot nem lehet értékelni, mert a szülő­otthon 8 hónaoig zárva volt, másfél millió forintba került a rekonstrukció. A művi ter­hességmegszakítások száma is jelentősen csökkent: 1972-ben 745, 1973-ban 1060, (!), tavaly pedig 388 vélt. 1973-ban az ott­honban a betegforgalom 61,5 százalékát jelentették ezek a beavatkozások. — Néhány évvel ezelőtt még a terhességmegszakításokról volt ismert a szülőotthon — mondja dr. Szakter Mátyás igazgató főorvos —, ma már egyre jobban betölti hivatását: valóban a város és a járás szü­lőotthona. Az intézmény 30 ágyas, két szakorvos, 5 szülész­nő és 5 csecsemőgondozó látja el a teendőket. Az 1974-es fel­újítás óta sokkal jobb körül­mények között dolgozunk, emelkedett a születések száma, a kismamák körében nőtt az otthon iránti bizalom. Az eredmények mellett, ma­radtak gondjaink is. Nincs megfelelő műtőnk. Hasi be­avatkozásra — császármetszés­re — nem vállalkozhatunk, ezeket a betegeket — az ösz- szesből minden negyediket —■ Pestre küldjük, a megyei kór­házba. Az egyre emelkedő be­tegforgalom sürgeti a műtő megépítését; legalább 40 ágy­ra lenne a városnak és a já­rásnak szüksége. r Havonta mindenhová Régebben a járás területé­ről minden 100 asszony közül 50 szült nálunk. Napjainkban ez a szám hetvenre emelkedett. Az ágykihasználtság 80—90 százalékos, ami azt jelenti, hogy nincs zsúfoltság. Szülés után hét napig itt tudjuk tar­tani őket, ezzel szemben a zsú­folt kórházakból már az 5. nap hazaküldik a szülő anyá­kat. — Milyen egészségügyi fel­adatot lát el még az intéz­mény? — Részt veszünk a terhes­gondozásban, az úgynevezett mozgó szakorvosi szolgálatban. A városban hetenként kétszer tartunk terhesrendelést. Ha­vonta egyszer a járás minden községébe eljutunk, a helyi egészségházakban foglalko­zunk a várandósokkal. Po- mázon és Budakalászon most már havonta kétszer rende­lünk, mert egyre több a ter­hes anya. Az elmúlt években körülbelül 30 százalékkal nö­vekedett a tanácsadói szolgálat forgalma. A tavalyi — az 1974- eshez viszonyítva — 12 szá­zalékos emelkedést mutat. A kismamák elmondják Alkalmunk volt kismamák­kal is beszélgetni. Vida Ferencné Szentendré­ről: — Az ötödik gyereket szül­tem, — itt hármat. A férjem gépkocsivezető, én pedig szö­vetkezeti bedolgozó vagyok. A hatvanas évek elején még nem voltak ilyen jók a körülmé­nyek. Most mindenütt tiszta­ság van, törődnek velünk. A mostani terhességem ideje alatt már sokkal szakszerűb­ben gondoztak, mint régen, örömmel vártuk a babát, csak a lakásgondjaink megoldódná­nak. Jelenleg háromszor négy- méteres betonpadlós szobában lakunk... Cselovszky Jánosné Leány­faluról : — Ez a második gyerekem. Az első 1974-ben született, fiú mind a kettő, Három gyere­ket, szeretnénk. Az egyke gon­dolata meg sem fordult a fe­jünkben. A férjemék öten. mi pedig hárman vagyunk testvé­rek. Talán ezért is szeretjük annyira a gyerekeket. Ezerfo­rintos albérletben lakunk Leányfalun. Szentendrén, a tanácsnál már bent van az igénylésünk szövetkezeti lakás­ra; 1978-ra ígérik. Műtőt kérnek Az igazgató főorvos búcsú­zóul még elmondja: — Legjelentősebb változás­nak azt tartom, hogy szülőott­honunkban beteg terheseket is tudunk kezelni, koraszülés, ve­télés veszélye esetén intézeti kezelést tudunk biztosítani számukra. 1973-ban még csak 160 ilyen esetünk volt, ta­valy már 551 beteg terhes ke­zelését láttuk el. Az itt dolgo­zó egészségügyiek szinte kivé­tel nélkül fiatalok, nagyon lel­kes, a hivatásuknak élő em­berek. Az ő munkájuknak is köszönhető, hogy az abortusz fellegvárából korszerű szülő­otthon lett. Mit várunk a jö­vőtől? Sürgősen műtőt kell építeni. Az egyre erőteljeseb­ben fejlődő város és járás ér­deke ezt követeli. K. Gy. M. — Mit gyártanak itt? — Vágóhidak és húsfeldol­gozó üzemek számára rozsda- mentes zsírládákat, sertés- és marhaakasztó kocsikat, páclé- tárolókat, kobzóládákat és -kocsikat, rozsdamentes lég­függönyöket, élelmiszer-konr iénereket, rozsdamentes hűtő­ajtókat. Gyártunk továbbá elektromos mezőstáblákat, kapcsolószekrényeket és ve­zérlőpultokat. Termékeink egy részét exportáljuk, s a tech­nológiai szerelések egy részét külföldön végezzük. — Mit és hová, illetve hol? — Iránnak és Nigériának például hűtőajtókat szállí­tunk; az NDK-beli Halléban mi szereljük az 1000 vagonos hűtőház technológiai berende­zését, és a jugoszláviai Csó­kán egy gyorselőhűtő-szerke- zetet. Most folytatunk tár­gyalásokat Bulgáriával há­rom, egyenként 1000 vagonos hűtőház technológiai szerelé­séről. Dolgozóink 15—20 főnyi csoportokban, általában fél évet töltenek külföldi kikül­detésben. Nos, engem épp a dolgozók érdekelnek legjob­ban. Akik ezren vannak, és az ország minden részéből verbuválódtak, Budapesttől Hajdú-Biharig, Borsodtól Nóg- rádig. S akik hónapokig fel­áldozták szabad szombatjukat, hogy április 4-re átadhassák a vállalat új, 200 személyes munkásszállását. Portástól az igazgatóig A MEZÉPSZER megalaku­lása után Budapesten, a Sas­hegy tövében, a XI. kerületi Töhötöm utcában ütötte fel tanyáját, három irodaépület­ben. 1973-ban a kerületi ta­nács úgy határozott, hogy a vállalat 90 napon belül köte­les elhagyni a Töhötöm utcát. Mindenki tudta, hogy a há­romhónapi határidő irreális, csak az nem, aki a határoza­tot aláírta... — Még annak az évnek augusztusában hozzákezdtünk az új vállalati központ fel­építéséhez itt, a Rupphegyi úton, s tavaly novemberben beköltöztünk. Háromévi fej­lesztési alapunk ment rá, meg félmillió forint értékű társadalmi munka a munkás- szállóra. Méghozzá A-tól Z-ig, vagyis portástól az igazgatóig! A megoldás kézenfekvő volt: az L-alakú irodaház egyik szárnyára még két emeletet húznak, s ott lesz a munkásszállás. Beépített szek­rényes, négyágyas szobákkal, színes csempéjű fürdőszo­bákkal; főzőfülkével, melegí­tőkonyhával, ételtárolóval, mosogatóhelyiségekkel; olva­sószobával, orvosi rendelővel, amelyben főállású belgyó­gyász várja a maródiakat. A központi fütéses épületben minden emeleten kétágyas betegszoba van, elkülönítővel. A lakók esténként választhat­nak a színes és a fekete-fehér tévéműsorok között, s az ud­varon rövidesen elkészül a sportpálya. Ha most igazságosak akar­nánk lenni, valóságos telefon­könyvet írhatnánk mindazok nevéből, akik szombat-vasár­naponként betonoztak, falaz­tak, hegesztettek vagy vil­lanyt szereltek kétszáz mun­katársuk leendő második ott­honában. Legalább a lakato­sokat — élükön Vörös Gyula üzemvezetővel és a villany- szerelőket — Vásári Gyulát, Csortán Gézát, Kozák Lajost, Csendes Istvánt — minden­képpen meg kell említenünk. Aztán az irodai dolgozók Március 15. szocialista brigád­ját, előbb Ruscsák György, majd Próbáld Károly vezeté­sével, mert — az itteniek sze­rint — minden bizonnyal fel­állították a tégla- és habarcs­hordás nem hivatalos világre­kordját. Végül feltétlenül szólni kell a nőkről, Inotai Jánosné könyvelőről, Hejduk Istvánnéról, Kovács András­áéról, Szűcs Zsuzsáról, Papp Endrénéröl, hiszen az ő kezük nyomán lettek tiszták az ab­lakok, fényesek a pvc-padlók, fehérek az ajtók a műszaki átadás napjára. Mesélik, hegy az igazgató — csendben — versenyre hívta ki Vadász Józsefet, a pártalapszervezet titkárát be- t.onkeverésben, kerítésépítés­ben és meszelésben. Feltették a magnóra a Ritka búza, rit­ka árpát, hogy gyorsabban, ütemre menjen a munka. A kiskatona ajándéka Nagy feladatok várnak a közeli jövőben a vállalkozás dolgozóira. Most, hogy a tu­lajdonos téeszek tavaly nyár óta a Pest megyei pártbizott­ság politikai irányítása alá kerültek, a Fővárosi Tanács megrendelései mellett jelen­tős feladatokat kap a vállalat a megyében is. Még az idén hozzákezdenek a békásme­gyeri sütőüzem és egy XI. ke­rületi fotólaboratórium építé­séhez; a Baranyai úti isko­lának tanuszodát, a TOT-nak székházat építenek; idei fel­adatuk a Börzsöny-vidéki Termelőszövetkezetek Gyü­mölcsfeldolgozó Közös Vál­lalkozása szobi szörpüzemé­nek új gyártócsarnoka és a budaörsi 150 személyes óvo­da felépítése. Jövőre hatvan­személyes bölcsődét építenek Budaörsön, továbbá két, 16 tantermes iskolát és — előze­tes tárgyalások szerint — sor kerül a kiégett budakeszi művelődési ház felújítására is. Végigjárjuk a munkásszál­lást — május elsejétől, amint a tűzcsapokat felszerelik, be­népesülnek a négyágyas szo­bák —, bekukkantunk a már- ványpadlós ebédlőbe —, ez legalább, mondja az igazgató, nem kopik-reped, mint a mű­kő vagy a metlachilap —, megnézzük a melegítőkony­hát —, az ebédet a Centrál Üzeméíelmezési Vállalattól hozzák, s májustól vacsorát is kaphatnak a szálláslakók —, végül benyitunk a kis tanács­terembe. A falon egyetlen dísz, egy faintarzia: Kádár Jánost és Leonyid Brezsnye- vet ábrázolja. Kiskatona ajándéka a MEZÉPSZER párt- és KISZ-szervezetének, emlékezésül arra az időre, amikor századával földet egyengetett, betont hordott, hogy mielőbb felépüljön a munkásszállás. Ha leszerel, talán ő is ide­jön majd lakónak ... Nyíri Éva 4 I 4 Átadás: 1977. július 14-én Ha igazán akarják - nem lehet akadály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom