Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-20 / 118. szám
4 1976. MÁJUS 20., CSÜTÖRTÖK Hősök, akik nem példaképek Mit ad az irodalom azon kívül, hogy szórakoztat? Adhat-e valami többet a műélvezeten túl, valami útravalót az életre, átruházható tapasztalatot, élményt, tanulságot, példát? Ez a kérdés bujkál nyíltabban vagy burkoltabban az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent több könyvben is. ESSZÉREGÉNY A legközvetlenebbül az NSZK-beli Siegfried Lenz regénye tárgyalja a kérdéscsomót, már a címe is erre utal: A példakép. A regény fonala, ha tetszik, cselekménye, inkább a példakép keresése. A cselekmény itt alárendelt, a probléma kifejtését szolgálja szétágazva, újra összefonva, sokrétűen, árnyaltan. Néha már-már gyanakodna az olvasó, hogy nem túl csiszoltan, nem mesterkélten, művién szövi-e munkáját az író, ha ez a szövedék, a szövet, ami a próza szövegében testesül meg, nem lenne olyan szövevényes és egyben alapos munka, hogy elfedi a célratörést, mert olyan közeget teremt meg, amelyben benne érzi magát, érdeklődő és érdekelt lesz az olvasó. Ez természetesen a fordító, Bor Ambrus írói erénye is, ami itt jelentősebb szerephez jut, lévén olyan esszéregény a könyv, amelynél nem a cselekmény sodrára bízott a hatás, hanem a szövegbe sűrített atmoszférára Meg a szerkezetre — fűzzük hozzá sürgősen. Csakhogy ez a szöveg húsa nélkül talán riasztó csontváz is lehetne bonyolultságával, kiszámított- ságával. Hiszen több síkon is előkerül, megfogalmazódik vagy legalább megközelítődik a példakép kérdése. Nemcsak a három pedagógus — Pundt nyugalmazott lüneburgi rektor, az okság és következetesség megrögzöttje, Janpeter Heller, a mindennek és ellenkezőjének is ellentmondó gimnáziumi tanár és a mindenben hevenyészett Rita Süssfeldt — közös munkája: egy készülő olvasókönyv a példaképről szóló szövegének kialakítása járja körül a kor- problémát, de ezen belül a magánszférában is ki-ki. A rektor diák fia öngyilkosságának okait kutatva, Heller házassága omladékáit becserkészve vagy a tüntető diákok közt. Egy hétköznapi példaképet választanak ki a közös munkában, de — mi, olvasók — nem állíthatjuk, hogy teljességgel meggyőzne ez a választásuk is. ELGONDOLKOZTAT Igaz, a háttérben ott bujkál a gondolat, hogy talán nem is meggyőzni kell, hanem gondolkodóba ejteni. E követelménynek mindenesetre eleget tesz a könyv. S nem vállalkozik ennél többre az NDK- beli Jurek Becker könyve, A hatóságok félrevezetése sem. Becker hőse író. Sikeres — azaz szemünk előtt a kezdőből sikeressé válik —, de nem biztos, hogy több ennél, hogy jó is, hogy emberileg, etikailag értéket képvisel is. Ám a fülszövegnek sem hihetünk, amely holmi lelepleződést, egyértelmű félrevezetést említ. Bienek, az író, önmagát is félrevezeti, s kimondva, a szöveg szerint az a hibája, hogy elfelejti bátorságát, őszinteségét, az igazság keresését, megalkuvóvá, a jó élete egyensúlyának óvatos oltal- mazójává válik, mihelyt lesz, mit vesztenie. S végül ráébresztik, ráébred erre. KÉT SZÁLON Ugyancsak írót választott hőséül a cseh Václav Rezác A választóvonal című regényében. De míg Becker íróhőse egy mai berlini fiatalember, Rezácé a régi Csehszlovákiában él. Könyve hőse egy hőst fogalmaz a könyvben; regényben a regény. Az író, akinek írói pályája a regény lapjain bontakozik ki, Jind- fich Aust, középszerű, de fiatalos tanár, hőse pedig Vilém Haba, a nagy tehetségű színész. A két' történet párhuzamosan bontakozik ki, a két sors párhuzamosan valósul meg, s nem annyira a valóságos élet — a regénybeli íróé — hat a regényben regény színészhőse élettörténetének alakulására, mint inkább fordítva. Érdekes, olvasmányos mű, hangulata van, néha kissé naivan érzelmes. Hősünk a magánnyal, a szegénységgel küzd, meg a megírandó történettel. A történet megírása egyben saját törekvésének, sodrának megvalósulása — íróvá válása — is, s ez a címadó választóvonal az életében. HITELESEN A nálunk kevéssé ismert belga irodalomba enged bepillantást az Antwerpenben született Marnix Gijsen (eredeti nevén J. A. Goris) könyve, a Télemakhosz falun, önéletrajzi regénynek, pontosabban fejlődési regénynek nevezhetnénk. Egy gyermek életútját mondja el benne, közelebbről életének egy faluhoz, azon belül is főként három személyhez fűződő, s személyisége fejlődésében fontos epizódjait fűzi láncba. Viaskodás a kicsinyes, vidékies kispolgári életfelfogás és vallásosság béklyóival, s — minthogy e szellemi béklyók nemcsak kívülről kötözik az embert, hanem többé-kevésbé hatva rá, belülről is — viaskodás, tartózkodás a béklyót- lanságtól is. Hitelesen ábrázol lelkiállapotokat, amelyek egy elutasításra méltó helyzet szülöttei, elvetendő példákat foszt le és hibáiban is rokonszenves arcot tart meg fogyatékos mivoltában. NÉPMESÉI EIÁTTÉRBEN Pentti Haanpää írásai a finn életbe nyitnak ablakot, mindenekelőtt a paraszti világba. Nem kell történeteihez kulcs, realista — a finn proletárirodalom neves személyisége — a szerző. A megélhetés furfangjai című kötetben számos rövid elbeszélését olvashatjuk földművesekről, erdőmunkásokról, katonákról. A történetekben megelevenedik a maga színességében a táj, a külvilág csakúgy, mint az epnberek észjárása, lelkülete, életmódja Bár ízig-vérig realista az író, népi alakjaiban olykor szinte népmeséi háttér érződik, szinte népmeséi típusok elevenednek meg bennük. Az Európa Kiadó gondozásában megjelent prózakötetek, különböző, de mégis hasonló fogódzókat — példát, követendő magatartást, emberi értéket — kereső könyvek. Németh Ferenc Művészetről dióhéjban Mi sem nehezebb, mint a könyv ünnepére kiválogatni azokat a műveket, amelyek mind a nagyközönségnek, mind az egyes szakterületek iránt érdeklődőknek egyaránt újdonságot, csemegét jelentenek. Az ünnepi könyvhét nem születésnap, de még csak nem is Könyvheti lapozgató A május 28. és június 5. között megrendezendő idei ünnepi könyvhétre megjelenő művekben tallóztunk. Ezek sorából emeltünk ki néhányat, hogy segítsünk a válogatásban. Lapozgatónkban ajánlásokat és rövid ismertetőket találnak olvasóink. Az irodalmi alkotások a közönség kezébe a könyvhét megnyitója után kerülnek, amelyre Pest megyében május 28-án, Vácott, a művelődési központban kerül sor ünnepélyes külsőségek között. Balladáink és Európa A Zeneműkiadó három újdonsággal jelentkezik az ünnepi könyvhét gazdag kínálatában. Mindenekelőtt Vargyas Lajos alapvető összefoglalására — megjelenésével a téma iránt érdeklődők és a szakemberek számára immár nélkülözhetetlen művére —, a szerző eddigi munkásságát szintetizáló A magyar népballada és Európa című kétkötetes munkájára hívjuk fel a figyelmet. Kodály Zoltán, aki még olvashatta a kézirat kilenc-tíz évvel ezelőtt elkészült részleteit, már akkoriban is az utolsó fél évszázad legjelentősebb magyar zenetudományi tettének nevezte Vargyas művét. Nem is alaptalanul, hiszen a neves tudós az európai népballadák- kail összevetve vizsgálja a teljes magyar ballada- kincs egyes típusainak eredetét, a szövegeik történelmi, társadalmi hátterét, a dallamokat, a balladák keletkezésének idejét és számos más idevonatkozó problémát. Az Orfeusz- könyvek az alapvető zenei műveltség, zenei jártasság kialakulásához hozzájáruló művek. Jeles szerzők és érdeklődésre számot tartó témák teszik vonzóvá az egymás után megjelenő köteteket. Mint például Claude V. Palis- ca Barokk zene című könyvét. A kiváló amerikai zenetörténész irányzatokat, komponálási módszereket mutat be, a legfontosabb stílusokat, zenei műfajokat és szakkifejezéseket magyarázza, minden esetben kottapéldával illusztrálva. Stílusa rendkívül tömör, lónyegreitörő, s a sok zenei műszó ellenére is közérthető. Az Orfeuszkönyvek másik újdonsága Erich Rappl Wagner operakalauza. A szó szoros értelmében hiánytpót- ló mű: évtizedek óta nem látott napvilágot hazánkban Wagner zenedrámáiról könyv. Erich Rappl ebben a kötetében azokat a bevezető előadásait adja közre, melyeiket évek során tartott Bay- reuthbain, az ünnepi játékok közönségének. Munkássága a legfrissebb tudományos kutatások eredményeit tartalmazza, szemléletét meghatározza Wieland és Wolfgang Wagner korszakalkotó reformtevékenysége. Az egyes operák ismertetésekor foglalkozik a darabok keletkezéstörténetével, eszmei-filozofikus mondanivalójával, elmondja a zemedráméik tartalmát, majd a tőle telhető alapossággal magát a zenét elemzi. A Művészet •héjban című Corvina-Kiadványból, évforduló, jubileum vagy értékmérő állomás, hogy mélyre ható összefüggéseket állapítsunk meg olvasási kultúránkról. Mindössze egy szelete 52 hétbői álló évünknek, de arra kiválóan alkalmas, hogy mindannyiunlk figyelmét — azokét, akik rendszeresen olvasnak. de azokét is, alkiik csak hébe-hóba vesznek kezükbe olvasmányt — a kötetekben megtalálható ólombetűs sorokra, gondolatokra irányítsa. Hatását a könyvutcáik, könyvli- getek, a friss zsákmányszerzés örömével hónuk alatt könyvekkel tovasiető vagy nézelődő emberek jelentik. Valószínűleg így lesz most is, ezen a május végi héten, amikor újabb könyvek tucatjai kerülnek a boltok kirakataiba, a sátrak polcaira, pultjaira. Mert választók ezúttal is lesz bővert. Előzetesük a válogatásban kíván segíteni. Amolyan kedvcsináló. Miért is ne, ha akad miben böngészni? Tallózva a Corvina újdonságai között, legelőször is a Művészet dióhéjban kötet ragadja meg az érdeklődők figyelmét. ízléses kiállítású, csaknem százoldalas könyv, színes és fekete-fehér képekkel illusztrálva. Mint a cím is sejteti. ezt az ismeretterjesztő kiadványt nem a felnőtteknek, hanem az általános iskolás korosztálynak szánja a Corvina. Csupa izgalmas kérdésre kaphatnak választ a gyermek- olvasók: Mi a komipozíció? Mit jelent a reneszánsz? Melyek a barokk jellemzői. A képekhez kapcsolódó magyarázatok — s ez egyben a könyv dicséretéül is szolgál — nem iskolásak, sok esetben a gyermeknézők véleményét, a művekkel kapcsolatos kérdéseit is tartalmazzák. Így is lehet művészetszemléletre nevélni, játékos, könnyed stílusban, mellőzve a merev formákat, valóban. kedvet ébresztve ebben a korosztályban a művészette való mélyebb ismeretségre, barátságra. © A kiadó — gondolva az albumok kedvelőire — az idei könyvhéten Szabó Vladimir legszebb rajzait és rézkarcai; adja közre. A tizenkét repró dukciót tartalmazó mappáho. Frank János művészettörténész írt értő tanulmányt. Sűrítve, de közérthetően jellemezve Szabó Vladimir munkásságát, találóan jegyzi meg: Bizarr művészetének egyi elsődleges pontja a fantáziája, alapállása tulajdonképpen a romantika: nosztalgia valamilyen — elérhetetlen — egyensúly, harmónia után, a vilác által szépnek ítélt és jónat. mondott dolgok iránt. 1 Mit mond a filozófia az em- I bérről? A filozófia az igazság- | ról? A marxizmus az etikáról és | az erkölcsről? E kérdéskörben = mozog a Kossuth Könyvkiadó i köteteiből vett válogatásunk. ERKÖLCS ÉS FORRADALMISÁG Farkas Endre ebben a könyvében a Marx és Engels életművében foglalt etikai és erkölcsi koncepció kibontására, összefüggő rendszerként való kifejtésére vállalkozott. Mint a Bevezetés helyett előszóban írja: azokkal száll vitába, akik tagadják a marxizmus etikáját. Sokan arra hivatkoznak, hogy maga Marx írta: „A kommunisták nem prédikálnak morált.” Mások pedig azt mondják, amikor a marxista etikát tagadják, hogy nem Lenin szavai-e ezek: „A marxizmusban egy szemernyi etika sincs”? Persze, az ilyen „marxizmusmagyarázók” leegyszerűsítik a dolgot. Farkas éppen ezért leleplezi azokat, akik a marxizmus klasszikusait rosszul idézik, kiragadnak egy-egy mondatot, s nem a szövegrész egészét értékelik, idézik. Hiszen Marx és Engels Stirnerrel vitatkozva írta: „A kommunisták egyáltalán nem prédikálnak morált, amit Stirner a legkiterjedtebb mértékben cselekszik.” Vagyis Marx nem általában az erkölcsről, hanem az érzelgős, fennkölt, a történelmi feltételeket semmibe vevő erkölcsprédikációról beszélt, azt ítélte el, Stirnerrel vitatkozva. Ez egészen más. A szerző arra vállalkozott, hogy éppenséggel megvilágítsa ^ Marx és ^ Engels etikai nézeteinek valóságos tartalmát, hogy kimutassa: bár Marx és Engels — s ugyanúgy Lenin — nem írtak szaketikai értekezést, de elméleti rendszerükben, a marxista világnézet (filozófia, politikai gazdaságtan, tudományos szocializmus) egészében az erkölcs és az etika megkapták az őket megillető helyet. Farkas kimutatja, hogy a marxizmus klasszikusai igenis foglalkoztak az erkölccsel, az etikával, s maguk dolgozták ki ezt az eszmerendszert, vagyis a klasszikusoknak volt etikai koncepEmher; filozófia, igazság ciójuk. Sokoldalúan jellemzi a marxista—leninista forrradalmi munkás- mozgalom erkölcsét, amely képes meghaladni a végleteket, szervesen egyesíti az észt az érzelemmel, a realitást az alkotó fantáziával, a szilárdságot a hajlékonysággal, a következetességet a változtatni tudással. Végül foglalkozik a szocialista—kommunista erkölccsel, amely a marxi—lenini erkölcsi eszményre épül. A FILOZÓFIA AZ EMBERRŐL B. Grigorjan szovjet szerző könyvében az ember lényegének problémáját vizsgálja. Mint írja: ezt a kérdést maga az élet tűzte napirendre. Az SZKP XXIV. kongresszusa is foglalkozott ezzel a kérdéssel, amikor megállapítottá: „Az új ember formálása a kommunista építés egyik fő feladata”. A szerző ebből indul ki, amikor kutatja, hogy a mai ember miként él a világban. Az emberi lét problémája nem új probléma, hiszen amióta ember él a földön, volt ilyen kérdés, csak nem mindig állt gyötrő létgondok, filozófiai töprengések és megoldáskeresések középpontjában. A filozófiai-emberiét különösen az emberiség fordulópontjain, kritikus időszakokban fogalmazódik meg élesen, olyankor, amikor az ember összes szellemi és fizikai erőinek maximális megfeszítésére van szükség. Az emberiség ma ilyen fordulópontnak beillő korszakot él át. S mielőtt Grigorjan könyvében ezt vizsgálná, áttekinti az emberiség különböző korszakait, azt, hogy milyen volt a hellén-ember, miként érvényesült a keresztényemberkoncepció, milyen volt az újkor emberképe, és miként látja a mai bur- zsoá filozófia az embert. Végül arról ír, hogy a mai ember lényének nroblé- mája a marxista filozófia megvilágításában milyen értelmet nyer. IGAZSÁG AZ IGAZSÁGRÓL Földesi Tamás Igazság az igazságról (Problémák és megoldások) című művében az igazság értelmezésére keresi a választ. Célja: felhívni a figyelmet a marxista filozófia ismeretelméletére, logikájára, hiszen ekörül igen sok a vita. A könyv három nagyobb egységet foglal össze. Az első a korszerű marxista igazságmeghatározás problémáival foglalkozik. Ennek során szemügyre veszi az igazságterminust, a szerző felteszi a kérdést: a modern tudomány fejlődése során maga az igazságterminus nem vált-e feleslegessé? Megállapítja, hogy nem vált azzá, sőt, a marxista igazságmeghatározásnak most van itt az ideje. Az igazság három elemből épül fel — hangoztatja a szerző —, mégpedig az igazság tárgyából, alanyából és a kettő visszatükröződéséből. A második részben ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, míg a harmadikban az igazságfelfogást érinti. Földesi kimutatja, hogy az igazság is érték, amely elősegíti az ember orientációját, tevékenységét. A könyv a három nagyobb egységen belül öt fejezetre tagolja az igazság filozófiai kérdéseit. Az elsőben az igazságterminusról értekezik, a másodikban az igazságmeghatározás filozófiai ismeretelméleti jellegével foglalkozik, a harmadikban a marxista igazságfogalom meghatározásainak problémáit vizsgálja, míg a negyedikben a különböző igazságokat elemzi: az igazság és valószínűség, a tényigazság és a logikai igazság összefüggéseit vizsgálja, a szintetikus és az analitikus igazságot veti egybe, majd a művészi igazságról mondja el véleményét. Az ötödik fejezetben a társadalomra vonatkozó igazságok problémáját veti fel. Mi az igazság és az érték? Mi az igazság szerepe a társadalomban, különösen a szocializmusban? Befejezésül arról ír, hogy a szocializmusban olyan társadalmi viszonyok jönnek létre, ame-' lyekben az igazság sokoldalúan megvalósul. Földes Tamás új kötete az igazság- elméletről nékülözhetetlen olvasmány az elméleti kérdések iránt érdeklődők, az igazságkeresők számára. Gáli Sándor © A közelmúltban elhunyt Kossuth-dijas művészre, Keringi Jenőre emlékezik a szobrász sorozat legújabb kötete. A gazdag képanyag a kiváló alkotó olyan muníkádit tartalmazza többek között, mint a sátoraljaújhelyi Partizán-emlékmű, a tihanyi révnél látható Legenda című szobor, a budapesti Osztyapenko-em- lékmű, az 1958-as brüsszeli világkiállításon nagydíjait kapott — Somogyi Józseffel közösen készített — Táncolok című kompozíció. A kötet bevezetéseként Pátzay Pál vallomását olvahatjuk a művészetről. A Szentendréhez is kötődő, nemrégiben körünkből eltávozott festőművész, Kmetty János írásait is közreadja a kiadó. A Festő voltam és vagyok című kötet lapjain művészeti életünk egyik legnagyobb egyéniségének életpályája és életprogramja rajzolódik ki. A közel félszáz esztendő alatt született tanulmányokat az életmű legszebb darabjai illusztrálják, Kmetty Jánosról pedig Kovalovszky Mária írt mértékadó dolgozatot. © A Művészet és elmélet sorozat keretében lát napvilágot az Eszmék harca az esztétikában című kötet. A könyv a szocialista országok művészeti kiadóinak közös gondozásábar jelenik meg, s nyolc ország legkiválóbb művészetelméleti íróinak tanulmányait tartalmazza. A tanulmányok á művészet társadalmi természetével, a filozófiai irányzatok és a művészet kapcsolatával, a tudományos-technikai forradalom és a művészet összefüggéseivel foglalkoznak. M. Zs. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelenik meg Berkovics György: Világváros határában című könyve. A szerző szociográfiai vizsgálódása az agglomeráció 44 községének minden lényeges problémájára kiterjed. á 4 i á
