Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-13 / 112. szám

4 1916. MÁJUS 13., CSÜTÖRTÖK A kérdés ma is időszerű E napokban volt öt éve, hogy elhunyt Erdei Ferenc. Rá emlékezve ismertetjük összegyűjtött művei leg­újabb kötetét, a Magyar ta­nyákat. /összegyűjtött művei bizo- nyitják, hogy Erdei Feren­cet a magyar falu, a mezőgaz­daság leghivatottabb kutatója­ként tarthatjuk számon, Írásai átfogják az egész paraszti társa­dalmat. Nemcsak leírta, rög­zítette azonban a helyzetet, ha­nem közéleti vezetőként azon munkálkodott, hogy meg is változtassa azt. Már a múlt rendszerben megírt könyvei­ben felvetette: parasztként él­ni már nem lehet. Akkor még nem egyöntetűen a szo­cialista útban látta a fejlődés lehetőségét, de később, a fel- szabadulás utáni szövetkezeti tapasztalatok, a lenini tanítá­sok nyomán a falu, a mező- gazdaság szocialista átalakítá­sáért szállt síkra. Életműve nemzeti kincs. Ezért lehet üdvözölni az Aka­démiai Kiadót, hogy a Parasz­tok, a Magyar falu, és a Ma­gyar város után, szintén ha­sonmás kiadásban, megjelen­tette a Magyar tanyákat is. A könyv pontosan 35 évvel ez­előtt íródott, akkor, amikor a feudálkapitalista elnyomás alatt tengődött a magyar pa­rasztság, amikor a tanyakér­dés megoldása teljesen kilátás­talapnak látszott, hiszen a szétszórtság még csak fokoz­ta a kizsákmányoltságot. Tu­dományos felkészültséggel, alapos tárgyismerettel foglal­ta össze az 1941 előtti tanya­irodalmat és egyben megfogal­mazta a tennivalókat. Ezzel el­sőként készített teljes értékű összefoglalást a tanyakérdés­ről. A Magyar tanyákban meg- rajzolta a tanyarendszer kifejlődését, felderítette a ma­gyar tanyák őskorát, rendszer­be foglalta az alakító tényező­ket, kimutatta: milyen terme­lési és társadalmi törvények hatottak, hogy Magyarorszá­gon a város- és falurendszer mellett tanyák jöttek létre. Megvizsgálta a különböző ta­nyatípusokat, feltárta a tanyás vidékek problémáit. Tájanként vizsgálta az adott helyzetet. A mai Pest megye területét is feltárta. A három Duna—Tisza közi város — Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd — példá­ján mutatta be a városi ta­nyákat. Hangoztatta, hogy ezek a tanyák valamikor, az állat­tartó korszakok idején, a pász­torok szállásai voltak és csak a kapástermelés bekövetkezté­vel alakultak ki a szántóföldi tanyaformák, végül a három városban meghonosodott a kerti termelés, megtelepült szőlő- és gyümölcskerti tanyáik sorakoztak Cegléd és Nagykő­rös határában. Erdei végül könyvében ele­mezte a tanyapolitikát és az általános politikát. Bírálta az akkori idők tanyapolitikáját, amely a „középkori állapoto­kat” egyértelműen a szétszórt­ság technikai helyzetének tud­ta'be. Leleplezte ezt a néze­tet és megállapította: „Olyan általános jelenségek ezek, (mármint a tanyai települések — a szerk. megjegyzése), ame­lyek nem egyik vagy másik te­lepülési formának, hanem az általános gazdasági-társadalmi helyzetnek a következménye.” S hozzátette, hogy a tanyai cse­lédség nehéz helyzetén, a ta­nyai bérlők kihasználásán, az általános társadalmi és kultu­rális elesettségen nem lehet tanyapolitikával segíteni. Csak az általános politika orvosol­hatja a tanyán is ezeket a ba­jokat. , "t’rdei tehát pontosan látta a bajokat és a megoldás lehetőségeit. Felvázolta a jö­vőt. Akkor, abban az időben még a tanyaközpontok kiala­kításában látta a fejlődés út­ját. Abból indult ki. hogy a tanyarendszert a szükségszerű­ség hívta létre és jövőjüket a falvak városiasodásával, a me­zővárosokhoz való kapcsolá­sával lehet megoldani. Vagyis a tanyákat városiasítani akar­ta. Ez a megoldási forma alap- gondolata még döntően a vá­rosi lakás és a tanya min munkahely elválására épült. A nagy sorsforduló után. amikor nem csökkent a tanya­Erdei Ferenc: Magyar tanyák probléma, hiszen 1945—46-ban, a földreformot követően 75 ezer új tanya létesült, Erdei a régi felfogását átgondolta, amelyet „A tanyarendszer lcér- dései a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével kapcsolat­ban” című akadémia székfog­lalói beszédében fejtett ki. Eb­ben az előadásában a tanyákat két formába vonta. Egyrészt mint lakóhelyeket, másrészt, mint gazdasági termelő tele­pekét vizsgálta. Az első eset- | ben a megoldás útját abban látta, hogy a tanyai lakosság a községekbe, illetve a váro­sokba települ, a második eset­ben pedig a tanyák — lakóik városba, községbe költözésével — a szövetkezeti gazdaságok telepeivé válnak. Később, 1965. január 16-án a Népszabadság­ban megjelent cikkében már arról beszélt, hogy a tanyai lakosság városiasodásának fo­lyamatát a tanyarendszer gaz­dasági és társadalmi összefüg­géseivel, a kint lakók külön­böző, differenciáltan megnyil­vánuló érdekeinek számbavé­telével kell kezelni. Tgazolta az idő Erdeit. A tanya problémáit ugyan máig sem sikerült teljesen megoldanunk, de a felszabadu­lás óta vitathatatlan eredmé­nyeket értünk el, hiszen 1949- ben még 1 millió 576 ezren laktak tanyán, napjainkban vi­szont csak 867 ezren. Az élmúlt évtizedekben új községek léte­sültek a tanyavilág helyén, sok olyan üzem, állami gazdasági lakótelep, amelyek már megfe­lelnek a modem feltételeknek. A tanyai lakosság életében is jelentős változást hozott az utóbbi évtized: a szövetkezeti gazdálkodás eredményeként megszűnt a tanyai lakosság el­szigetelődése, javultak a mun­ka- és életkörülmények. Per­sze, lehet és kell is javítani a tanyai helyzeten, de nem lehet kétséges, hogy a megoldás út­ja végsősoron a tanyarendszer felszámolása, illetve szerves beilleszkedése az ország átala-, kuló településrendszerébe. Ez a folyamat azonban rendkívül hosszú ideig tart, becslések szerint még az ezredforduló idején is laknak tanyán. Ez érinti Pest megyét is, hiszen a lakosságnak 9 százaléka, mintegy 90 ezer ember külte­rületen, illetve tanyán él. Per­sze, a tanyák ma már mások, dr. Romany Pál szerint hat­féle tanyatípust különböztet­hetünk meg, mégpedig vannak kisüzemi, háztáji, önellátó, át­meneti, kerti és átalakult ta­nyák. ]\1 indenképpen igaza volt Erdei Ferencnek, amidőn bírálta1 azt a szemléletet, amely a tariyaproblémát a társada­lom általános kérdéseitől el­szakítva, csupán elszigeteltsé­gere visszavezetve próbálta megérteni és megoldani. A magyar mezőgazdaság és te­lepülésrendszer utóbbi /másfél évtizedes alakulása jelzi, hogy kedvezően alakul a tanyakér­dés. Az általános társadalmi kérdésekkel együtt rendeződik ez a probléma is. A Magyar tanyák újbóli megjelentetése is ennek a cél­nak a szolgálatában áll, ez irányban gazdagítja ismerete­inket. Gáli Sándor A 25. Színház Olaszországban Milánó város kulturális bi­zottsága meghívására szerdán Olaszországba utazott a 25. Színház 38 főnyi társulata. A magyar művészek május 13- tól 16-ig a milánói nemzet­közi színházi találkozó kereté­ben a Salone Pier Lombardi színháztermében mutatják be Vörös zsoltár című produkció­jukat. Itt vendégszerepei töb­bek között a párizsi Grand Magic Circus, az angol Pop Simons társulat, a columbiai Teatro Experimental, vala­mint egy holland és egy csehszlovák színtársulat. is. Május 17-én Brescia, május 18-án pedig Lodi látja vendé­gül a magyar színházművé­szet képviselőit. — Látogatás Balassagyar­matra. A szentendrei megyei művelődési központ néprajz­barátok klubja május 23-án autóbuszkirándulást szer­vez Balassagyarmatra. A résztvevők megtekintik a Palóc Múzeumot és látoga­tást tesznek a parádi Palóc Házban is. Naponta bővülő lexikon írja az élet és a gyűjtő kollektíva Különös lexikont őriz és gondoz a Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportja. Ezt az adat­tárat nem adják könyvalak- bam az olvasó kezébe, hiszen minden nap új, friss adatok­kal gyarapodik. így sohasem zárul le, soha nem avulhat el. A magyar művészek lexikona jelenleg csaknem 80 000 cédu­lából áll, 1700 kartondobozban, tíz mozgatható állványrend­szeren tárolják. Az információraktár Szent- iványi Gyula művészetíró, gyűjteményéből jött létre. A művészettörténet iránt érdek­lődő tudós már az 1910-es évektől kezdve gyűjtötte, rendszerezte a magyar művé­szekről megjelent újságcikke­ket, információkat, kiállítási katalógusokat. Az összegyűlt anyagból Szendrei Jánossal közösen szerkesztették a Ma­gyar Képzőművészek Lexiko­nénak első kötetét, amely 1915-ben jelent meg. " Szentiványi Gyula halála után a Művelődésügyi Mi­nisztérium művészettörténeti, dokumentációs központja vet­te át a kartotékrendszert. A Mágyar Tudományos Akadé­mia művészettörténeti kuta­tócsoportjához — megalakulá­sakor — 1969-ben kerül a gyűjtemény. Mint Barta Sza­bó László, a Lexikon jelenle­gi felelőse elmondta, havonta 600 adattal bővül' az informá­cióraktár. Tizenkét külső mun­katárs; a Magyar Hirdető saj­tófigyelőjének dolgozói, nyug­díjasok, művészet iránt ér­deklődők gyarapítják, gazda­gítják a gyűjteményt. A Lexikon mindenki szá­mára hozzáférhető; kedden és csütörtökön, a művészettörté­neti kutatócsoport székházá­ban, az I. kerület, Űri utca 62. szám alatt reggel 9 órától délután 4-ig tart nyitva a gyűjtemény. Telefonon a 160—160/245, melléken vála­szolnak az érdeklődőknek. Az információtárlatot gyakran veszik igénybe művészettörté­nettel foglalkozó szakembe­rek, tudósok. Május 28—június 6: Ünnepi könyvhét Évtizedekre visszanyúló hagyomány a könyv egy­hetes tavaszi ünnepe. Május végén egy hétre az utcá­ra vonul a könyv, sátrakban, pavilonokban kínálja ma­gát mindenkinek. Ilyenkor a választék is lényegesen gazdagabb, mint az esztendő más heteiben, hónapjai­ban. Szépirodalomból és ismeretterjesztő művekből egy­aránt. A könyv jóbarát. Aki könyvet vesz kezébe, kitárul előtte a nagyvilág: távoli tájak, emberek, kultúrák vál­nak ismerőssé, akikkel és amikkel személyesen talán egész élete során nem ismerkedhetne meg az ember. A könyv házhoz viszi a nagyvilágot, embereivel, gazdag tudásanyagával egyaránt. A könyv évente ismétlődő ünnepe éppen arra ösztönöz, hbgy minél több ember kapjon kedvet az olvasáshoz, létesítsen magának kis házikönyvtárat vagy bővítse a már meglévőt. Megyei megnyitó Vácott Az idei esztendőben Vácott rendezik meg az ünnepi könyvhét Pest megyei meg­nyitóját. Május 28-án, a nem­rég felavatott új művelődési központban Nagy Miklós, Vác város országgyűlési képvise­lője, a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének elnökhelyet­tese mond ünnepi beszédet, majd Bata Imre irodalomtör­ténész méltatja az olvasás je­lentőségét s mutatja be az egybegyűlteknek Cseres Tibor. Kossuth-díjas írót, ismertetve munkásságát. Ugyancsak ezen a napon t szentendrei megyei művelő­dési központban nagyszabású irodalmi estet rendeznek. Itt Fábián Zoltán író, a Magyar írók Szövetségének titkára mond ünnepi beszédet. Az ezt követő irodalmi műsorban közreműködik Garai Gábor, Kossuth-díjas és Bararfyi Fe­renc, József Atú’a-díjas kői tő valamint Merényi Judit előadóművész % Szersén Gyű la színművész. Másnap, május 29-én, a MÉSZÖV budapesti székhazá­ban rendezik meg a szocia­lista brigádok irodalmi vetél­kedőjét, amelyen részt vesz Fehér Klára írónő is. Költők, irók vendégségben Hagyomány az is, hogy az, ünnepi könyvhéten író-olva­só találkozók egész sorát ren­dezik. Bálint Agnes írónő Jászkarajenőre, Baranyi Fe­renc költő Szadára és 'Pilisre, Békés István író Abonyba, Bihari Klára írónő Túrára. Cseres Tibor író Szigetszent- mártonba, Fábián Ferenc író Zsámbékra látogat. A Fehér Klára, Nemes László író -há­zaspár a dánszentmiklósiak és a törteliek vendége lesz. He­gedűs Géza író Hévízgyörkön. Jókai Anna írónő Albertirsán. Kormos Sándor költő Daba- son, Ladányi Mihnbi költő Nyársapáton László Bencsik Sándor író Tápiószelén, Palo­tai Boris írónő Cegléden, Rá­kos Sándor költő Szentmár- tonkátán és Szabó Magda író­nő Nagykátán találkozik ol­vasóival. , Nemzet iségi Érdekes színfolt lesz a me­gyében a nemzetiségi könyv­hét eseménysorozata Duna- bogdányban. A program ke­retében nemzetiségi könyvki­állítás nyílik május 29-én a művelődési házban. Ezt kö­vetően Heine-emlékműsort adnak a helyi általános isko­la tanulói. A műsorban má­jus 31-én író-olvasó találkozó is helyet kapott, Günther Deiake költővel találkozhat­nak itt az olvasók. És nemzetiségi író-olvasó találkozót • rendeznek a könyv­hét alkalmából Tökölön is. Ide Dékity Márk költő láto­gat el. Az idei ünnepi könyvhét érde­kes színfoltja lesz, hogy a me­gye , mozijai közül negyven- kettőben húsz, regényből ké­szüli filmet tűznek műsorra május 28—június 2 között. A többi között újra megnézhet­jük a Móricz Zsigmond regé­nye nyomán készült Árvács­kát, két Jókai regényadaptá­ciót, a Kárpáthy Zoltánt és az Egy magyar nábobot. Két Bertha Bulcsu regényből ké­szült film, a Tűzgömbök és á Kenguru ismét a mozik mű­sorára kerül, csakúgy, mint az Özönvíz, Sienkiewicz, vagy az Égő hó, Bondarev regénye. —p— HETI FILMJEGYZET Válás előtt Jelenet a Válás előtt című amerikai filmből. Rövid pár héten belül a harmadik film részesíti a né­zőt abban a kétes értékű él­vezetben, hogy elsőrangú il­lusztrációkat láthat a „nap­jaink hollywoodi támadása a mozilátogatók könnyzacskói ellen” című tárgykörhöz. Elő­ször A szerelmes Blume szen­vedett és ténfergett álprob­lémák és állélektani álmély- ségek körül, aztán A rivális fojtotta könnyárba a nézőte­reket a megható, csontig le­rágott háromszögtörténettel, most meg a Válás előtt teszi fel a koronát az előző két filmre. Persze, ezt az amerikai fil­met (Mel Stuart rendezése) is komolynak szánták készí­tői. De mindhiába, ha az egész történet és a történet előadás­módja is legjobb esetben kí­nos mosolygást vált ki a né­zőből. (Legalábbis nálunk, és legalábbis azokból a nézők­ből, akik kinőttek a nyúlósan érzelgős füzetes lányregények 1930-as évekbeli „remekmű­veinek” világából. Ilyenek pe­dig meglehetősen nagy szám­ban vannak...) íme a történet. A csinos és szép Aimée há­zassága zátonyra kerül, mert véletlenül kidobja férje -Mil­tonról szóló tanulmányának kéziratát. (Nem lehetett ez valami stabil házasság, ha ennyi elég a szakításhoz — és különben is, nincs másolat?) Aimée fűhöz-fához futkos, hogy rendbetegye a házassá­gát, de mindhiába: filosz férj elmegy, csinos, ámde meg nem értett Aimée pedig amolyan úszómestemő lesz egy uszodá­ban. (Lehetőség sok gusztusos fürdőruhás képre). Aiméet durva lelkű férfiak nem hagy­ják úszómesternősködni, mert folyton molesztálják, és mind csak egyet akar. (Nem úszás- oktatásra gondolnak...) Ai­mée nem hajlik egy csinos fiú szavára, aztán mikor hajlik egy másik csinos fiú szavára, akkor meg pechje lesz. (Csi­nos fiú elfelejti megmondani, hogy már nős. Átkos memó­riazavar!) Vigasztalók sorában feltűnik sarki öreg maszek zöldséges, aki végül is nem Aimée-vel vigasztalódik. (Az se ővele). Csinos, szép, stb. Aimée-nek fejest kellgne ug­rania valamilyen ünnepségen valamilyen medencébe. Nem mer, mert ő csak úszómester- nőségre szerződött, és külön­ben is gátlásos. (A medencé­ben egyébként van víz). Vi­szont amikor a csinos, szép stb. Aimée a válóperes tár­gyaláson bejelenti, hogy sem­mi anyagi követelése nincs a férjével szemben, ettől úgy helyrebillen a lelki egyensú­lya, hogy nyomban le mer ug­rani a medencébe (amelyben ezúttal is van víz). Tanulság: egy úszőmesternőnek is lehet lelke, de ki kell várni, amíg felfedi. Ha valaíki azt gondolja, hogy a fentiekben szándékosan el­torzítva, kifigurázva mondtuk el a film rövid ‘tartalmát, meg kell nyugtatnunk:inkább erő­sen szépítettük a dolgot, mert a film még ennél is banáli- sabb, szirupos tucatáru. S mi­után a rendező csaknem min­den szituációt komolyan vesz, és úgy tárja elénk, mintha azt akarná mondani: lám, ilyen kegyetlen az élet — időnként ellenállhatatlanul komikussá válik az egész. De ennek a komikumnak valami olyasféle hatása van, mint amikor az ember haját húz­zák, s közben százszor hallott vicceket mesélnek neki, és el­várják, hogv szívből, őszintén nevessen rajtuk. Vadvízország A hét műsorán két úgyne­vezett természetfilm szerepel. Az egyik egy régi, nagy siker felújítása: dr. Homoki Nagy István Vadvízország című re­meke. A film 1951-ben ké­szült és akkor a szenzáció erejével hatott az a kép, ame­lyet az alföldi vadvizek vilá­gáról adott Megfigyeléseiben, képanyagában, a folyamatok feltárásában, a jelenségek fel­ismerésében és összekapcso­lásában hallatlanul izgalmas, újszerű és lebilincselő volt ez a film. Értékének mi sem lehet jobb fokmérője, mint hogy jófor­mán ugyanilyen frissnek hat ma is, huszonöt év távlatából. Nem a filmfelvételi techniká­ja, vagy a színes film nyers­anyagának színvisszaadó ké­pességei, mert ezek azóta ug­rásszerűen fejlődtek és az ak­kori felvevőgépek például ma már szinte muzeális darabok­nak számítanak. A szemlélet az, ami friss és eleven ma­radt; az, hogy Homoki Nagy a természetet, az állatokat, a növényeket a maguk mivoltá­ban látja és láttatja; hogy komplex egészként kezeli a természet világát, s pontosan ismeri benne minden élőlény helyét, szerepét. Hatalmas is­meretanyag és kiváló ismeret­terjesztő érzék (és szándék 1) ötvöződik itt bravúros felvé­telekkel, természettudomá­nyos értékű megfigyelésekkel. Homoki Nagy ebben a filmjé­ben iskolát teremtett; részint á maga későbbi hasonló film­jeit előlegezte meg, részint ki­munkálta az ilyen típusú fil­mek módszertanát, • sőt, dra­maturgiáját. A film megragadó élmény, üdítő és okosító szórakozás ma is, bármely korosztályú néző számára. Pim, Pam és Pumelka Ez is természetfilm, de mintha csak ellenpéldája akarna lenni Homoki Nagy filmjének. Az NSZK-beli Horst Latzke rendezte film ugyanis abba az — egyéb­ként általános — hibába esik, hogy filmjének madár- és ál­latszereplőit holmi emberi tu­lajdonságokkal rendelkező lé­nyekként kezeli. De nem is ez a pontos meghatározás: olyan pillanatokat les el, illetve megfigyeléseit, képsorait úgy rakja össze, hogy erőnek ere­jével megpróbálja ráhúzni az egyes állatokra bizonyos em­beri tulajdonságok sémáját. Ebbe a felemás szándékba még külön zavaró momentu­mot is csempész: két kisgye­reket, Marcót és Ilkát, akik viszont gyakran úgy viselked­nek, mintha kis kölyökállatok lennének. Zavaros, a Vadvíz­ország mellett mindenképper dilettánsnak ható munka. Takács István t 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom