Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-08 / 84. szám
4 %Mü<m 1976. ÁPRILIS 8., CSÜTÖRTÖK Gazdag program Évről évre növekszik az érdeklődés a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum műsoros rendezvényei iránit Az emlékmúzeum baráti köre erre az évre ismét gazdag programot állított össze. A zenés irodalmi hét vége műsoraiban pedig neves énekesek, színészek, költők, írók, zeneszerzőit, képzőművészek és a váci Vox Humana lépnek fel. Gondok a napköziben Ha kész a lecke... Játszóteret kapnak a budakeszi gyerekek? Tavaly nyár óta Budakeszin a két általános iskola, a kisegítő iskola és a gimnázium közös igazgatás alá került. Az összevonás után az osztályokat Sok szál köti Pest megyéhez Hagyomány és korszerűség iparát mindössze hat kilo^ méter választja él a jugoszláv határtól. Nemzetiségi település. Itt született Kricskovics Antal, itt ismerte meg az ősi délszláv dalokat, táncokat. Először csak hallgatóként, nézőként, aztán akaratlanul is mozdult a lába, hogy együtt járja a többiekkel a hol melankolikus, hol pattogó ütemű táncokat. Később már nem érte be ezzel: az öregektől hallott mesék-történetek alapján keretbe foglalta ezelcet a táncokat, misztérium játékokat írt hozzá. Már a Testnevelési Főiskolára járt, amikor megismerkedett Vujicsics Tihamérral. Az ismeretségből barátság lett,, a barátságból közösen vállalt feladat: együtt indultak gyűj- tökörutakra. Egyikük a zenét, másikuk a táncokat jegyezte le. E gyűjtőkörutak alkalmából ismerkedett meg Pest megye délszlávok lakta településeivel, Szentendrével, Pomáz- zal, Budakálásszal, Tököllel, Szigetcséppel, Lórévvel. Már testnevelő tanár volt, amikor meghívást kapott a Magyarországon vendégszereplő zágrábi Lado népi együttesbe. Három esztendőn át élt közöttük, járta velük a világot csakúgy, mint a kis horvát falvakat. Táncolt, új motívumokat gyűjtött, koreográfiákat írt. így azitán olyan gazdagság birtokában érkezett haza három év után, amely néhány hónappal később meghozta első gyümölcsét: megalakította a magyarországi délszláv nemzetiségi együttest, amely később a magja lett az 1964-ben megalakult központi nemzetiségi együttesnek, amelynek azóta is művészeti vezetője. Sok szállal kötődik Pest megyéhez. Nemcsak azért, mert gyűjtőútjai ma is gyakátcsoportosították. A volt 2. sz. iskolában alsótagozatot, a gimnáziummal közös épületben felsőtagozatot alakítottak 1 iá. Az eddigi nyolc napközis csoport helyett tizenhármat hoztak létre. Jelenleg. több mint 500 gyermek. Hogyan tudnak ennyi tanuló részére helyiséget, sportolást, s a játékra helyet biztosítani? — Csak alsós tanulóink veszik igénybe a tanulószobát. A felsősök és a gimnazisták csupán menzára járnak — mondotta Szívós Sándorné, napközis tanár, a munkaközösség vezetője. — Az iskolának sajnos nincsenek külön, napközis foglalkozásokra fenntartott termei. Délelőtti tanítás után a megüresedett osztályok szolgálnak erre a célra. Osztálynapközis rendszert vezettünk be. Ez abból áll, hogy a tanítás után minden osztály saját termében készül a következő napra. Teremgondokkal küszködnek. Az iskola szeptembertől várhatóan hat elsős osztállyal gyarapodik. Emelkedik tehát a napközis ellátást igénylők száma is. A járási és a helyi vezetők, mérlegelve a helyzetet, egy nyolc tantermes iskola építését tervezik. Ez majd enyhít a gondokon. Szívós Sándorné szerint szorító probléma, hogy a tanulók mozgási szabadsága korlátozott. A faluban egyetlen játszótér, vagy sportpálya sincs. Az iskoláktól távol eső pihenőran vezetnek a megye délszláv településeire. Az együttes tagjai között is sok a Pest megyei fiatal. Az. együttesben táncolt éveken át Bartos Gyula, aki ma a pornázi, és Farkas Júlia, aki a lórévi délszláv együttes vezetője. És az együttes tagja ma is Benkő Zsófi, a tököli együttes irányítója, így a megyéhez fűződő kapcsolata kétoldalú: a gyűj- tőuitak személyes találkozásait az együttesben táncoló megyei fiatalokkal való közös munka egészíti ki. Sok sikeres műve közül többet bemutatott már a televízió is, így a Szkopje ’63-at, a Tékozló fiút, a Kilencen voltakat vagy éppen a párnázd ihletésű Ruzicsálót, a szerb tavaszünnepet Aki látta ezeket a táncokat, az megismerkedhetett Kricskovics Antal ars poeticájával: a népi tánchagyományok felhasználásával a ma emberéhez szóló mondani- valójú, gondolatgazdag táncműveket alkot. A Szkopje ’63 például a közismert földrengés tragédiáját beszéli el a tánc eszközeivel. A Kilencen voltaik című balladisztdkus tánc a felszabadítás hőseinek állít emléket. Több történelmi témájú táncjátékát bemutatta a Pécsi Balett is. Ezekben a napokban újabb bemutatók előtt áll. A hét végién a Zalaegerszegen megrendezésre kerülő országos lama- raitánc fesztiválon mutatja be együttese az ősi elégiák című új művét, amely a második világháború mártírjainak állít emléket ősi héber táncmotívumok feldolgozásával. Április 11-én, hétfőn este pedig ősbemutató Pécsett, a Pécsi Balett előadásában. Kricskovics Antalt méltán tüntették ki Erkel Ferenc-díj- jal. Prukner Pál parkba a játékidő rövidsége miatt a gyerekek csak ritkán juthatnak el. Iskolaudvarukat, hol sár, hol por borítja. Betonozását — amely csaknem félmillió forintba kerülne — o közeljövőre ígérik. Ezen kívül is kell játszótér. Az alsótago- zatos iskola mellett a közelmúltban szabaddá vált egy terület. Játszótérnek megfelelő lenne. \ A nehézségek ellenére az iskola — másokhoz képest — sok tekintetben kedvező körülmények között működik. Hiszen háromtagozatos az oktatás, állandó délelőtt taníthatnak. Hogyan működik a. szűk iskolapadok közé zárt budakeszi gyermekek napközi otthona? A tanítás után szabad foglalkozás következik. Ilyenkor sétálnak, rossz időben társasjátékokkal, bábozással foglalkoznak. Utána következik az étkezés. Minden tanítási napon 560 gyermek fordul meg a napközi kis befogadó képességű ebédlőjében. 1971-től bevezették az önkiszolgáló rendszert. Ezzel megrövidült az ebédidő. Félóra pihenés után megkezdődik a tanulás, korrepetálás. Ha kész a lecke, filmet vetítenek, ki mit tudókat, vetélkedőket rendeznek. Gyakran szerveznek kirándulásokat, hétvégekre, iskolai szünetekre. Időnként megnézik a Bartók Gyermekszínház és a Bábszínház előadásait. Tóth Andrea Különleges bútorok tárlata Senki sem próféta saját hazájában? Czibula Péter iparművészt is előbb felfedezték Budapesten, mint szűkebb hazájában, Veresegyházon. A Budapesti Nemzetközi Vásáron és az Országos Mezőigazdasági Kiállításon aratott megérdemelt sikerei után kedden este a veresegyházi emberek is megismerkedhettek különleges művészetével. A tárlatot, amelyet a helyi Váci Mihály művelődési központban rendeztek, Pásztor Béla, a nagyközség tanácsának elnöke nyitotta meg és méltatta a fővárosból Veresegyházra származott fiatal művész tehetségét. A fák eredeti vonalvezetését követő székek, fotelok, asztalok és térelválasztók a régi míves-mesterek munkáit idézik. A harminc bemutatott tárgy között nincs két egyforma, nem is lehet, hiszen ífcét, hajszálra egyforma fa sem található erdeinkben. Dicséretes, hogy Veresegyházon megrendezték ezt a tárlatot. Egy tehetséges ember munkásságának megismerésével lehetnek gazdagabbak az ide látogatók. SZÍNHÁZI ESTÉK Mni frir-fánof Uj magyar bemutató Ifittl IUI i/t/fít/t a J5zsef Attila Színházban Akár a szomszédban, a színház mellett levő valamelyik öreg bérház szoba-kony- hás, körgangról nyíló lakásában is játszódhatna ez a történet. Hősei valahonnan e környékről származnak, s a díszlet is (Csinády István munkája) azt hangsúlyozza: ez a mai történet angyalföldi, de legalábbis munkáskerületi história. Ennyiben hát mindenképp dicsérhető a színház igyekezete: törzsközönségének olyan darabot kívánt bemutatni, amelyben e közönség némiképp önmagát láthatja a színpadon. Káló Flórián, a színdarab szerzője (egyben a színház törzstagja, egyik vezető színésze) bizonyára ezeket a szempontokat is figyelembe vette, amikor Annuska néni, Bertalan bácsi, meg a fiatalok történetét színpadi művé kerekítette. Mindenesetre nem rossz érzékkel választott témát. Kettős értelemben sem. A gyermek- szülő viszony sokszor tragikus tisztázatlanságai, az öreg szülőkkel szembeni rideg érzéketlenség, bőrükre menő spekulálás lakásukkal, pénzükkel, sőt az életükkel is, éppen elég gyakran vezet drámai szituációkhoz. Erről írni azt jelenti, hogy a szerző az élet egyik valós problémájára figyelt fel, s nem kevés életismerettel, az árnyalatokban és a háttér emberi-szociális indítékaiban is jártasán formálta művé élményeit, benyomásait. S jó érzéket árul el másrészt Káló Flórián a színpad iránt is. Ami végső soron nem is csodálható, elvégre maga elég régen gyakorolja a színészi mesterséget ahhoz, hogy ismerje a színpadi hatáskeltés fogásait, a jelenetépítés rejtelmeit, a jól játszható szerepek kellékeit. A színpadi és színházi mesterség alapos és becsületes ismeretéről tanúskodik ez a műve, s e tekintetben nemigen marad el más elsődrámás szerző mögött. sőt bizonyos — helyzeti — előnyt is élvez velük szemben. A színház helyesen is tette, hogy színpadra segítette ezt a művet. Valami hiányzik azonban a Mai történetből. Maga a mese jól gördül. A beteges Annuska néni, kicsiny lakására spekuláló fia, s e snekúláclóban társként részt vevő unoka, meg a mogorva, morgós nyugdíjas szomszéd, aki sakkozás ürügve alatt teszi a szépet Annuska néninek, s az unoka ügyeletes menyasszonya, meg Benedek szomszéd brigádvezető fia jól megformált, jól játszható (és jól is játszott) alakok. Benedek Árpád rendezése oda- adóan szolgálja a művet, gondosan, zökkenők, üresjáratok, felületességek, elnagyoltságok nélkül munkálja ki az egész előadást A régi sikerei színhelyén most vendégként fellépő Gobbi Hilda nagy önfegyelemmel, egyszerűen, tiszta és visszafogott eszközökkel játsz- sza el Annuska nénit, ezt a kedves, csupa szív öregasz- szonyt, aki önhibáján kívül nem tudja megtenni rideg szívű fiának (Banffy György játsz- sza) azt a szívességet, hogy kihal a lakásból. Horváth Sándor rokonszenvesen önfejű, mackós, morgós nyugdíjast játszik, sok apró, jó megfigyeléssel. Maros Gábor mint érdekből lázadó unoka, aki viszont érdek nélkül szereti a nagyanyját, jól formál meg egy mai huszonévest, akár csak Szerencsi Éva, aki — mint mindig — üde és szép, mint ügyeletes menyasszony. Vogt Károly suta, jóindulatú, becsületes, de távolról sem észkombájn fiatal munkást rajzol meg Bertalan fia alakjában. Végül is jól összecsiszolt játékot felvonultató, kellemes színházi este. Akkor hát mi a baj? Mi az, ami hiányzik? Tömören és röviden: az írói véna. Mit értek ezen? Elsősorban is azt, hogy egy szervi hibák nélkül, jól elmesélt történet színpadi műként megállhat ugyan (és meg is áll), de nem lesz igazán dráma, a szónak abban az értelmében, hogy a konfliktusok mélyén mélyebb emberi tartalmak, mondanivalók húzódnának meg. A Mai történet úgy vázol fel nagyon is súlyos emberi szituációkat, hogy megelégszik a felületi jelzéssel. Annuska néninek és fiának konfliktusa sokkal kíméletlenebb viszonylatokat tár fel, mint ahogyan ezt a kérdéskört végül is a színpadi mű lezárja. Sándor, Annuska néni fia, meg Gabi, az unoka, a legközelebbi hozzátartozójuk halálára spekulálnak. Ezt egy könnyes fordulattal nem lehet feloldani, semmissé tenni. Ez véresen komoly ügy, ez igazi drámai konfliktus, emberi, erkölcsi, szociális mélységekkel. . Amiként Bertalan és fia összeütközése is több annál. mint hogy egy rigolyás öregember nem tud kijönni a menyével — és sem ő, sem a fia nem eléggé józan ahhoz, hogy a bé- külést kezdeményezze. Nemzedékek ellentétei buklcannak itt elő, életformák, erkölcsi normák, emberi, magatartásbeli hagyományok és alapelvek csapnak össze. Életbevágóan súlyos kérdésekről esik szó. De minden marad a felületen, valószínűleg azért, mert a téma mélyebb ábrázolásához Káló Flóriánnak már nincs meg az ereje. Ez nem, alábecsülés, hanem csak egyszerű ténymegállapítás, amelyet a látott műből szűrhetünk le. A szerzőnek már megvan az a színpadi biztonsága, amelyet mások csak igen keservesen szoktak megszerezni. Ez nagy előny. Ha majd hozzá tudja emelni az írói kvalitásokat is, az emberábrázolásnak, a konfliktusok kibontásának mélységét és súlyosságát, akkor, nem kétséges, igazi drámaíróként üdvözölhetjük öt. Ilyenekben pedig ma is meglehetős hiányt szenvedünk. Takács István HETI FILMJEGYZET Pavlinka Jelenet a Pavlinka cfmű tilmből. Történet a cseh munkásmozgalom kezdeti időszakából, a múlt század hetvenes éveiből. A színhely egy hegyek közt megbúvó falu, Svarov, ahol a hegyi patak energiáját kihasználva a földesúr szövőgyárat létesít. Itt dolgozik a film egyik hőse, a rokonszenves Pavel, aki mellesleg erdei madarakkal kereskedik. A falu szélén álló házban él a másik főhős, a bába unokája, Pavlinka, ez a kedves, csinos, szőke kislány. Pavel és Pavlinka — ez csak természetes —, egymásba szeretnek, s miközben a gyár szövőmunkásai körülményeik megjavítása érdekében sztrájkolnak, és ebben Pavel is aktívan részt vesz, Pavlinka egyre jobban elmerül a szerelemben, hiába óvja őt nagyanyja. Amikor a sztrájkolok és a gyártulajdonos közti feszültség végül is nyílt összeütközésben robban lei, s katonaság töri le a sztrájkot, egy golyó halálosan megsebesíti Pavlinkát. Az lesz az áldozat, aki a legártatlanabb, aki maga a tisztaság, jóság és szeretet. Ezzel a drámai mozzanattal ér véget az ismert csehszlovák rendező, Karel Kachyna filmje, amelyet Alfred Technik sikeres, Svarov című regényéből írt Technik és Ivan Urban. Azt mondhatnánk: a film nagyon hasonlít több más, hasonló témájú filmhez, s nem is túloznánk. Kachyna nem akart merőben új utakon járni e film elkészítésekor. Megelégedett azzal, hogy hősnője tisztaságát, hamvasságát, érzelmi frisseségét hangsúlyozza, mintegy ellenpontozásként a végső, drámai kifejlethez. Pontos és hiteles a korrajz is, jók a különböző szereplők, szépek a felvételek (operatőr: Josef Pa- vek). A filmből mégis hiányzik a témában benne rejlő lendület, sodrás, drámai feszültség. Többnyire kényelmeskedő a tempója, itt-ott egyenesen terjengős. A Pavlinkát játszó Brigitta Hausnerová — bár igen szép, vonzó jelenség — nem képes mindazt a színt, sokoldalúságot visszaadni ebben a figurában, ami pedig benne van. Más szóval: nem tud igazán főszereplőjévé nőni a filmnek. A stadion őrültjei A négy Chariot legújabb filmburleszkjének cselekményét nehéz lenne elmesélni. Főként, azért mert alig van igazi cselekmény benne. Találhatók, viszont ötletek, poénok, gégék, méghozzá fölös számban, szinte percenként. A film tulajdonképepn nem is egyéb, mint a gégék láncreakciója. Claude Zidi, a rendező —és Jacques Faustén mellett a forgatókönyv egyik szerzője is — tud valamit, ami nélkül nem lehet egy ilyen típusú filmkomédia rendezéséhez hozzákezdeni. Nevezetesen azt tudja, hogy a legapróbb ötlet is felduzzasztható, ha jól készítik elő, s ha a pillanatnyi poén később visszajátszik, vagy újabb ötletek, gégék forrása lesz. Túlzás lenne ezt a fura, bolondos filmet a filmburleszk klasszikusaival, összehasonlítani, de azt mindenképp elmondhatjuk róla, hogy sokat tanult Chaplin, Keaton, Sen- net, vagy akár Stan és Pan filmjeinek dramaturgiájából. A régi nagyok pontosan tudták, mire jó egy kellék, egy ruhadarab, egy szeszélyes ajtó vagy egy makacs autó. Minden a nevetést, pontosabban: a ne- vettetést szolgálta, s ha a filmkomédiák rendezői ma akarnák nevettetni, még mindig a tegnapelőtti mesterekhez nyúlnak vissza. Zidi nem is titkolja, hogy ő is ezen az úton jár. Sok geg ezért visszaköszön, de itt még arról sincs szó, hogy eredeti, vadonatúj ötleteket akart volna kitalálni és feltalálni a rendező. Megelégedett a szolid újraalkalmazással, s itt-ott egy-egy egyénibb poénnál. Mindezt azonban olyan szakmai biztonsággal, a műfaj hatáselemeinek olyan fölényes ismeretében teszi, hogy a néző előbb nevet, és csak azután jutnak eszébe a kifogások. Ami még mindig jobb, mint ha egyáltalán nem tudnánk nevetni, de a kifogásaink mégis eszünkbe jutnának. A stadion őrültjei távol van attól, hogy a műfaj remekének lehessen nevezni. De amit vállalt — másfél óra nevette- tés, négy esetlő-botló, fiú, egy mitugrász fűszeres, ennek csinos lánya, s egy képzeletbeli nagy sportverseny egymással keresztül-kasul összebonyolított történetével — azt teljesíti is. Egy vígjáték, amelyen lehet nevetni — manapság már ennyi is elég a sikerhez. Különösen, hogy annyi vígjátékot látunk, amely meg se moccant ja nevetőizmainkat. A színész és a vadak Vannak filmek, amelyek hamar kitermelik a maguk epi- gonjait. Egy siker kissé divatot is csinál — lásd például a Love Story után elszaporodó, hasonló témakörben és stílusban fogant filmeket, vagy a harmincas évek világát idéző filmek sorát a Fitzgerald regényéből, A nagy Gatsbyből készült hollywoodi produkció után. Mindezt az új román film, Manóié Marcus rendező kétrészes alkotása, A színész és a vadak juttatja eszünkbe. Ez a film a harmincas-negyvenes évek Romániájában játszódik, főhőse egy kabarészínész és iagzgató, aki burkaresti színházában időnként igen borsos politikai mondanivalójú előadásokat rendez. Nem nehéz felismerni, hogy Marcus, és a forgatókönyvet író Titus Popo- vici egyik mintája a hires Kabaré című film volt. Ezt sugallják a kabaréjelenetek, ezt az a szerep, melyet maga a kabarészínház és az itt történő (•események a film meséjében betöltenek. Csakhogy A színész és a vadak nem áll meg ott, ahol a Kabaré megállt. Azaz: nem elégszik meg azzal, hogy egy ilyen műfajhoz illő szinten maradjon a társadalomkritikája, a politikai mondanivalója. A kabaréiguzgató és színész Kostica Caratase, itt valóságos politikai exponens lesz, akiit a román fasiszták több ízben el akarnak tenni láb alól, mintha a haladás erőinek valamiféle fontos központi vezetője lenne. Végül aztán Caratase a színpadon hal meg, politikai kabaréjának premierjén. Talán még ez sem lenne baj, ha a film nem két hosszú részből álLna. , T. L i
