Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

1976. ÁPRILIS 4., VASÄRNAP “kMUw Felhívás a szocialista brigádokhoz Társadalmi összefogással a kistarcsai kárházért! H azánk felszabadulásának 31. évfor­dulóján felhívással fordulunk Pest megye szocialista brigádjaihoz. Min­denekelőtt az ipari, építőipari vállalatok­nál dolgozókhoz, a szövetkezetek és a szö­vetkezeti közös vállalatok szakmunkásai­hoz szólunk. Nagy fontosságú társadalmi munkára, összefogásra kívánunk mozgó­sítani. Ezúttal is arra a magas fokú áldo­zatkészségre, odaadásra és megértésre tá­maszkodunk, amelynek már annyiszor ad­ták tanúbizonyságát megyénk dolgozói, kü­lönösen a szocialista brigádok tagjai. Mun­kájúit, kezük, eszük, szívük, lelkesedésük bizonyítékai nyomon követhetők szerte a megyében. Üj óvodák, iskolák, tantermek, művelődési házak hirdetik ezt az áldozat­vállalást, s két olyan büszkeségünk létre­jöttében is nagy szerepe volt a társa­dalmi összefogásnak, mint a ceglédi és a váci korszerű kórházak. Most sem kisebb jelentőségű összefogás­ra hívünk fel, hívunk társakat. Kiemelke­dő és tízezreket érintő intézményről van szó: a kistarcsai kórház felépítéséről. Fontosságát, égető szükségességét aligha kell bárki előtt is hangsúlyoznunk. Kór­házi elhelyezésünk gondjai — az egészség- ügyi hálózat nagyarányú fejlesztése elle­nére is — közismerten fennállnak. A kis­tarcsai kórház felépítése 580 beteg elhelye­zését biztosítja. Ezért közös érdekünk, minden Pest megyei közös igénye, hogy mielőbb álljanak a kórház falai, tető alá kerüljön és berendezve, fölszerelve meg­kezdhesse munkáját, fogadhassa az arra rászorulókat. A felépítés határideje: 1978. december 1. Ez az eredetihez képest előbbrehozott ha­táridő, amely a tavalyi megyei pártérte­kezlet ösztönzésére, a kivitelezői munka jobb összehangolásával vált kitűzhetővé. Jelenleg az alapok készülnek és a közmű­vesítés, de folyamatos munka biztosításá­val mihamarabb emelkedhetnek a falak is. E folyamatos munka biztosítását kérjük, várjuk a szocialista brigádoktól! Arra hívunk fel ezért ezúttal az egész megye nyilvánossága előtt minden szocia­lista brigádtagot, szervezett dolgozót, KISZ- est, de bárki mást, aki szívén viseli e nagy vállalkozás ügyét, hogy saját két ke­ze munkájával is járuljon hozzá ahhoz az 500 millió forintos befektetéshez, amelyet a kormány, népgazdaságunk nyújt a me­gyének. Konkrétan azt kérjük: minél többen je­lentkezzenek az építkezés meggyorsításá­hoz, a résztvevők munkahelyén brigádtár­saik dolgozzanak helyettük is, így járulva közvetetten hozzá a nagyszerű célhoz. Az­tán természetesen válthatnák a jelentkezők s otthon maradottak egymást. Hosszabb- rövidebb időszakokról lehet szó, de a gya­korlati munka legalább egy hónapot tesz szükségessé egy-egy esetben. A kórház fel­épüléséig az éves brigádvállalásak része­ként vehetnék mindenütt tervbe ezt a kö­zös társadalmi összefogást. A Pest megyei Építőipari Vállalat fel­készült a jelentkezők fogadására. Társa­dalmi munkabizottság alakult, ez gondos­kodik a megfelelő munkába állításról, ét­keztetésről, ellátásról, szükség esetén el­szállásolásról is. Az idén főként ácsokat, állványozókat, vasbetonszerelőket, kőműves szakmunkásokat várnak. A jelentkezéseket a járási, illetve a városi pártbizotttságok- hoz kérjük továbbítani. Ugyanott minden felvilágosítást megadnak e remélhetően mielőbb kibontakozó társadalmi akcióról. S zocialista brigádtagok, szervezett munkások, KISZ-esek! Hazánk felszabdulása évfordulójá­nak legméltóbb megünneplése lesz, ha mi­előbb beküldik jelentkezéseiket, s tanúje­lét adják ez alkalommal is egyéni, testü­leti helytállásuknak egyaránt. Ahhoz a nagy célkitűzéshez járulnak hozzá a me­gyében, mely pártunk alapvető törekvése: a dolgozók életkörülményeinek állandó ja­vítása, munkaerejének, egészségének foko­zott védelme. Végeredményben: legfőbb értékünknek, a dolgozó embernek a meg­becsüléséről van szó. Ezt a célt szolgálja majd a felépült kistarcsai kórház. Számítunk megértésükre, felelősségtuda­tukra, cselekvőkész munkájukra. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁS­PÁRT PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA A PEST MEGYEI TANÁCS A SZAKSZERVEZETEK PEST MEGYEI TANÄCSA A KISZ PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA A HAZAFIAS NÉPFRONT PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA iyi Két tatasz Százhalombattán Százhalombatta nincstelen földműveseire téli éjsza­kán köszöntött rá a szabadság fegyverzajtól hangos ta­vasza. A természet dermedt álomban szendergett, jeges hullámok csapkodták a Duna partjait. 1944. december 5-ét írták akkor. Nem sejtették, hogy az ország újjászü­letésének ünnepe lesz az a nap. Aggodalommal s re- ménykedve hallgatták a fegyverek dörgését, a dunai át­kelés kísérőhangjait. Csak később tudták meg, hogy a 316. hadosztály 23. lövészhadteste hídfőállás kiépítésével itt és ezen az éjszakán nyitott utat Malinovszkij marsall 2. Ukrán Frontjának, a főváros felszabadítására készü­lődő szovjet hadsereg egyik fő erejének. • • ■ ' ' ■ ........ A hősi harcok egykori ese­ményeit Ferenczi Illés tanács­elnökhelyettessel idézzük, aki lelkes kutatója Százhalombat­ta helytörténetének. Maga is találkozott G. Sz. Csebotarev- vel, az átkelés egyik parancs­nokával, a Béke katonái című, tavaly megjelent könyv szer­zőjével. A sikeres hadművelet után hadosztályparancsnokká előléptetett Csébotarev ebben a könyvben emlékezik itt el­esett bajtársaira, s arra a vi­haros éjszakára is. De nem fe­lejti el a hősök emlékét a ma élő fiatal nemzedék sem. A könyvben szereplő; névtelen magaslaton, a Duna partján, ott, ahol a mederben most a Barátság kőolajvezeték ível át, örökmécses lángja lobog. A kő­sziklát minden évben úttörők hada veszi körül, kezükben az emlékezés virágai. De mit is hozott az a 31 évvel ezelőtti korai tavasz? Milyen földben virágzik a szabadságszülte ba­rátság, amelynek legszebb gyü­mölcse maga a faluból lett ifjú szocialista város? Kenyér és olaj Az ezemégyszáz lelket szám­láló kis településen már 1945 januárjában megindult a de­mokratikus kibontakozás. Ek­kor megalakult a kommunista párt helyi szervezete. Alapítói, Rózsa Sándor, az egykori ti- zenkilences vörös katona és Tóth K. István bányász, ille­gális kommunista, az 1928-as p üisvörösvári bányászsztrájk Mindig eggyel tovább MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Amikor a ráckevei Arany­kalász Termelőszövetkezet párttitkárával, Répási István­nal beszélgetve szóba került a nőpolitika, mindjárt elmond­ta: — Művezetőnő is van ná­lunk, az édesipari üzemben. Hetven dolgozó munkáját irá­nyítja. Kérdezzük meg őt is.. . Hosszú az út a tsz-központ- tól a Ráckeve határában, sző­lők, gyümölcsösök között meghúzódó kis üzemig, ahol a gyermekek körében oly népszerű gumicukorkát készí­tik, naponta vagy 10 mázsá- nyit. — Szerencsés ötlet volt ide telepítem az üzemet — mond­ja útközben a párttitkár —, itt tiszta, pormentes környe­zetben, a légszennyeződés ár­talmaitól mentesen dolgoz­hatnak. Meglepetések A műhelyekben, az irodák­ban ragyogó tisztaság. Min­denki hófehér köpenyt visel. A látogatás meglepetést okoz. Bodnár Józsefnét, az említett művezetőt váratlanul éri a kérés: beszéljen a munkájá­ról, arról, hogyan került ve­zető beosztásba, s birja-e? Hárman is hallgatják a mun­katársak közül. — Már megszoktam, hiszen több mint két esztendeje itt dolgozom, előtte hat évig gyermekgondozási segélyen voltam — hangzik a válasz. — Mesziről, más megyéből költöztünk ide a férjemmel meg a gyerekekkel, szolgálati lakásba, közel az üzemhez. Kézenfekvőnek látszott, hogy itt vállaljak munkát. A régi hivatásomat, sajnos, abba kellett hagynom. Tíz eszten­deig gondozónőként tevékeny­kedtem, ez sokat segített a beilleszkedésben, hiszen az­előtt is emberekkel kellett foglalkoznom. Az üzemben a csomagolástól az öntésig min­denféle munkafolyamatot vé­gigpróbáltam. Mikor mit kel­lett. Azután eltelt néhány hó­nap és jött a nagyobb feladat. — Igen. Októberben azt mondták a feletteseim, legyek én a művezető. Talán mon­danom sem kell, nagyon meg­lepett a javaslat, s olyan iz­galom fogott el, hogy hirte- lenében válaszolni sem tud­tam. Kértem egy nap gondol­kozás! időt. A többiek biztat­tak, a férjem is vezető beosz­tású, tudta, mit vállalok, vé­gül igent mondtam. Hetvenen dolgozunk itt egy műszakban, igaz, néha hosszabbra nyúlik a munkaidő az átlagosnál. Az első napok nehézségein első­sorban az segített át, hogy a munkatársaim, a lányok, az asszonyok mindent megtettek kéréseim teljesítéséért. Az üzemvezető sok terhet levett a vállamról, a jelentkező aka­dályokat, nehézségeket ő köz­vetítette a téesz vezetőihez. S én tulajdonképpen nem követeltem mást a beosztot­taktól, mint önmagámtól: fe­gyelmezetten dolgozzanak és a termelési feladatokat igye­kezzenek maradéktalanul tel­jesíteni. Megértéssel Dolgoznak itt férfiak is. — Mindössze hatan, de az az igazság, hogy velük néha több a baj, mint az asszo­nyokkal. A nők szorgalmasab­bak, precízebbek. Azért is szeretem őket, mert többlet­feladatok miatt sem háborog- nak. Az ilyen üzemben, mint a miénk, a higiénia a legfon­tosabb követelmény. Férfiak­tól, nőktől egyaránt elvárjuk, hogy rendet tartsanak maguk körül. Az asszonyoknak mon­dani se kell, a férfiak már ne­hezebben fognak hozzá. Végül is szót fogadnak? — Szót fogadnak, mert mu­száj! Gyakran mondják, hogy a művezető a termelés parancs­noka. Megköveteli a munkát, ha kell fegyelmez, felel a termelésért. De jutalmaz­hat-e? — ígérgetni sohasem szok­tam, hiszen a termelést a fi­zetéssel honorálják mindenütt. Nem feltétlenül fontos, hogy egy kis többletvállalásért mindjárt pénz is járjon. Ha valaki kiemelkedően jól dol­gozik, azt az üzemvezetővel együtt javasoljuk anyagi elis­merésre. Panaszra nincs okom, általában jó a munka- fegyelem. Ez a melléküzem annak idején azért létesült, hogy a helybeliek, főleg az asszonyok, családos anyák foglalkoztatását megoldják. Azért jó az összhang is, mert megértjük egymás gondját- baját, segítünk a megoldás­ban. Magánélet Mint említette, két gyermek édesanyja. A művezetőség mellett jut-e elegendő ener­giája a családra? — Most már, hogy a mun­kahelyen is naprakészen va­gyok, valamelyest könnyebb a helyzetem. Az első időben bi­zony éjszakába nyúltak a napjaim, amíg mindent rend­be tettem otthon. Van gon­dunk jelenleg is, a lakáshely­zetünk végleges megoldása ezután következik. Ami a gye­rekeket illeti, bármilyen sok munkám legyen, nem feledke­zem meg róluk, de ők még több törődést igényelnének. A lánykám most harmadikos, a füzetét az idén még alig láttam... Most, másfél év tapasztala­taival a háta mögött elvállal­ná-e ezt a beosztást, s ha igen, milyennek képzeli az üzem, benne személyes jövőjét? — Az eltelt időszakban so­kat tanultam. A megszerzett ismeretek és az üzem ered­ményei is azt látszanak iga­zolni: nem szabad félnünk a pillanatnyilag nehéznek tűnő feladatok vállalásától. És ami még fontosabb, állandóan ké­pezni kell magunkat. Nem­csak szakmailag, hanem po­litikailag is, hogy jól el tud­junk igazodni a helyi, ese­tenként az országos kérdések­ben. Ezért iratkoztam be a marxista középiskolába. Ami pedig az üzemet illeti, fejlő­dőképesnek bizonyult már ed­dig is. Termelési értékünk 22 millió forint évente, a dolgo­zók megtalálják számításukat. Megoldandó Persze, még van tenni­valónk a szociális körülmé­nyek, a munkafeltételek ja­vításában. S ha majd azt is megoldjuk, hogy a most be­tanított munkásokat szakkép­zett dolgozókká képezhetjük, nagyot lépünk előre. De ad­dig is, mindent meg kell ten­nünk, hogy az asszonyok jól érezzék magukat itt a mun­kahelyen. Mint művezető, ezt tartom az egyik fontos fel­adatomnak. Baumann László I szervezői voltak. A koalíciós pártokkal együttműködve, ve­zetésükkel indult újra az élet. Egyszerre kellett megszervezni az ősztől elmaradt betakarí­tást, s a tavaszi munkákat. Márciusban munkához láttak itt is a foldosztó bizottságok, s a három nagybirtokos két­ezer holdja 180 családé lett. A nemzeti bizottság budapesti üzemeket keresett fel, traktort, üzemanyagot kértek és kaptak az újgazdák számára. A harc most már a kenyérért folyt, éhezett a főváros. Véráztatta földbe vetették a keservesen szerzett magot ezen a tava­szon. Olyan földbe, amely már az övék, a battai parasztoké volt. De nemcsak a kenyér, a hús kellett. Teltek az évek, s a megizmosodott szocialista ipar mind több áramot és olajat kí­vánt. Földmérők jelentek meg Százhalombatta kukoricaföld­jein, s nyomukban építőmun­kások. nehéz földgépek serege népesítette be a határt. Réthy László még jól emlékszik azokra a kukoricatáblákra. — Egyetemistaként tízen kö­töttünk társadalmi szerződést 1961-ben a Kőolajipari Válla­lattal, amely akkor egyetlen szobában elfért. Korábban azt sem tudtam, hol van Százha­lombatta. Kis falu Érd és Er­csi között, három apró tsz-szel — magyarázták, amikor érdek­lődtünk leendő munkahelyünk felől. Itt lesz a finomító, amely ;a gyorsan épülő Barátság I. vezetéken érkező olajat dol­gozza majd fel, és szov­jet berendezésekkel műkö­dik. Jóformán meg sem száradt a timat a diplo­mán, érthető, hát ha féle­lemmel vegyes öröm fogott el bennünket. Elég lesz-e tudá­sunk, akaratunk, lelkesedé­sünk a hatalmas feladathoz. A DKV beruházási főosztá­lyának létesítményfelelőse ne­veket sorol. Barátok neveit, akiktől annak idején elleste a szakma titkait, akiknek sokat köszönhet. Itt dolgoztak Száz­halombattán, majd Moszkvá­ban és Ufóban találkoztak új­ra, ahol maga is hat hónapig ismerkedett a szovjet berende­zésekkel, az új technológiával. Kiríja üzembe helyező tech­nológussal évek óta leveleznek, tavaly Moszkvában is találkoz­tak. Akkor újságolta, hogy tu­dományos fokozotot szerzett szakmájában, s a kötelező ide­gen nyelvként magyarból tett vizsgát. — A szovjet szakemberek segítsége, a jó együttműködés, — amely tartós baráti kap­csolattá nemesedett — volt az a többlet, amely képessé tett bennünket feladataink megol­dására. Százhalombatta, ahol az idén 7,5 millió tonna kőola­jat dolgoznak fel, a magyar olajipar egyik büszkesége, akár a szintén szovjet segít­séggel épült Dunamenti Hő­erőmű, amely az ország villa- mosenergia-termelésének egy- harmadát adja. A hőerőmű bő­vítése rövidesen befejeződik, a Kőolajipari Vállalat tovább épül. És közben új, modern város született itt, amelyben tizennégyezren élnek. 1972-ben megérkezett a Barátság II. ve­zetéken. is az első szállítmány a két évvel korábban városi rangra emelt Százhalombat­tára. A barátság aranyérmesei A Kőolajipari Vállalat épí­tésén ma is 21 tagú szovjet szakembercsoport dolgozik, ők irányítják a munkálatokat. Ve­zetőjük V. Ty. Kozlov, 1972- ben érkezett a rjazanyi Kő­olajipari Vállalattól. Szívesen beszél a négy küzdelmes esz­tendőről. — Ugyanolyan büszkék va­gyunk erre az üzemre, mint magyar barátaink. A közös erőfeszítések eredményeként születő munkasikerek számta­lan. emlékezetes élménnyel gazdagítják az embert. Említ­hetném az előírt határidőre át­adott 3 millió tonnás feldolgo­zót, a két benzinreformáló üzemet, vagy azt a két fontos létesítményt, amelyet brigád­jaink kongresszusi felajánlás­ként gyorsított ütemben sze­reltek össze, és április negye­dikére üzembe helyeznek... Sipos László, a Petőfi szo­cialista brigád vezetője: — A mi brigádunkban daru­sok, nehézgépkezelők dolgoz­nak. 100 tonnás berendezéseket emelünk, szállítunk. — A munkakapcsolat az évek során baráti, elvtársi kap­csolattá érlelődött — folytatja Kozlov elvtárs. — A DKV-ban működő MSZBT-tagcsoport jóvoltából magyar barátaink­kal bejártuk az országot, meg­ismerkedünk szebbnél-szebb tájaival, műemlékeivel. Együtt vagyunk a munkában s az ünnepnapokon is. A régiek kö­zül egy-egy családot vendégül látnak minden évben Százha­lombattán, és gyakoriak az ilyen találkozások a Szovjet­unióban is. V. Ty. Kozlov és Sztrahoz házaspár a Százhalombattáért emlékérem aranyfokozatának tulajdonosai. Rendszerint ők a házigazdád azoknak a családi összejöveteleknek, amelyeken vacsorát adnak magyar mun­katársaik tiszteletére — mint legutóbb a szovjet fegyveres erők napján. Az emlékek nem halványulnak A római kor emlékét őrző Öváros, az Újtelep, s a hétvégi házaktól tarkálló Dunafüred eltörpül az Újváros mellett. A két nagyüzemmel együtt 2000 új lakás épült, modem város nőtt fel. Kevés az óvodai és a bölcsődei hely, kinőtték a 30 tantermes iskolát is. A követ­kező tervidőszakban újabb 1100 munkáslakás készül, s ve­le együtt üzletek, művelődési központ, orvosi rendelő, újabb Iskola. A városiasodás még így sem tarthat lépést a rohamos fejlődés keltette igé­nyekkel. Azért minden évben tudnak újat mutatni a Szov­jetunióból érkező régi vagy új ismerősnek. Mert négy esztendő óta új barátok is érkeznek a fiatalok városába. A Ságvári Endre általános iskola orosz szakkö­rének tanulói az itt működő MSZBT-tagcsoport pedagógu­sainak vezetésével elhatároz­ták, hogy felkutatják a Duna- parton és a község felszabadí­tásakor elesett ötvenkilenc ka­tona hozzátartozóit. A keresők klubja kapcsolatot teremtett a testvérmegyei Omszk város 3. számú általános iskolájának pionírjaival. Leveleik megje­lentek a szovjet újságokban, és néhány év alatt csaknem vala­mennyi hősi halált halt kato­na családtagjait megtalálták. Közülük sokan az MSZBT-tag­csoport vendégeként így ju­tottak el arra a földre, amely­ben szeretteik örök álmukat alusszák. A levelezésből a két iskola úttörői között is szoros barátság alakult ki. Az új városközpont parkjában a föld, a víz, a fris­sen kipattant rügyek üde illatkeverékét görgeti az áp­rilisi szél. Csokrok, koszorúk borítják a magyar—szovjet barátság emlékművét, amelynek óriási kőtömbje nyíló virágot formáz. A Duna-parton matrózsapkás víziúttörők szorgoskodnak, délután vízre száll a flottilla. Tavasz van újra, szép, békés tavasz. Evezők csobbannak a vízen, s mielőtt eltűnnének a folyón a csónakok, még egyszer visszanéznek az evezősök. A névtelen magaslat vörös szegfűcsokrai mintha utánuk intenének. Kovács György Attila * < *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom