Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-04 / 81. szám

1976. ÁPRILIS 4., VASÁRNAP 3 A felszmdulás 31. évf Járási, városi ünnepségek a megyében CEGLÉDI JÁRÁS A ceglédi járás vállalatainak, termelőszövetkezeteinek dol­gozói Jászkara jenöre jöttek össze tegnap délután, hogy megemlékezzenek hazánk fel- szabadulásáról. A hősi emlék­műhöz sokan hozták el koszo­rúikat. Rapi Sándor esztergályos, Keltái Jenő: Szabadság című versét mondta el. Podmanicz- ky István, a községi pártbizott­ság titkára köszöntötte az ün­nepség résztvevőit, közöttük Bállá Jánost, a járási pártbi­zottság első titkárát és Mihail Szergejevics Alekszszandrovot, az. ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet alakulatok képviselőjét. Az ünnepi gyűlésén dr. Csa- lótzky György, a Pest megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen adták át a mezőgazdaság kiváló dolgozó­ja kitüntetést Kánya András és Óvári Mihály kombájnos- szerelöknek. Este a Tápiómente népi, együttes adott műsort. DABASI JÁRÁS Dabason már a kora dél­utáni órákban megkezdődtek A dabasi járási ünnepség résztvevőinek egy csoportja. Nagy Iván íelvétele az ünnepségek. A nagyközség párt- és állami vezetői, az üzemek és gazdaságok vezetői megkoszorúzták a szovjet hő­sök sírjait, akikre Illés Géza, Dabas III. kerületének alap­szervi titkára emlékezett. A koszorúzást követően a 3. szá­mú általános iskola úttörői adtak rövid műsort. A járási kiemelt ünnepségre a nagyközség művelődési házá­ban került sor. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglaltak a járás és a nagyközség párt­ós állami, valamint az üze­mek és gazdaságok vezetői. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Jászfalvi Te­réz, az 1. számú általános is­kola hetedik osztályos tanuló­ja szavalta el József Attila A Dunánál című versét. A mű­velődési ház nagytermét meg­töltő közönséget Kovács Sán­dor, a nagyközségi pártbizott­ság titkára köszöntötte. Ünne­pi beszédet Aranyosi László, a Pest megyei pártbizottság osz- vályvezető-helyettese mondott. Az ünnepi gyűlés Kovács Sándor zárszavával és az In- temacionálé hangjaival feje­ződött be. Ezt követően Máit és jelen címmel — Petrányi Bálintné tanár rendezésében — az 1. számú általános isko­la irodalmi színpada adott igen tartalmas zenés-táncos- irodalmi műsort GÖDÖLLŐI JÄRAS A gödöllői járás kiemelt ün­nepsége tegnap délután Péce- len fél négykor kezdődött a Köztársaság téri felszabadulá­si emléktábla megkoszorúzásá­val. A járás és a község mint­egy félezer dolgozója, lakosa jött el, hogy együtt emlékez­zenek a hazánk felszabadulá­sáért életüket áldozó harco­sokra. Elhozták koszorúikat, s a kegyelet virágjait a járás és a község üzemeinek és intéz­ményeinek képviselői, a szov­jet és a román hősök sírjához. A művelődési házban dr. Magyari András, az MSZMP Pest megyei bizottságának tagja, a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem tanára ünnepi megemlékezésében arról szólt, milyen sokat fejlődött a járás az elmúlt 31 esztendőben, el­sősorban a mezőgazdaságban, de ugyanakkor az iparosodás is — különösen az elmúlt esz­tendőkben — jelentős szerepet kapott a járásban. Az ünnepséget színvonalas műsor követte, melyen — töb­bek között — fellépett a pá­céit szövetkezetek Petőfi Sándor ezüstdiplomás férfika­ra, az állattenyésztési szakis­kola irodalmi színpada és tánckara is. (Folytatás a 4. oldalon) A forradalom rendje Szabadságunk születésének körülményei pontosan _ leírhatók. Megtették ezt történelemkönyvek szer­zői, visszaemlékezések szenvedélyes szavú fogalmazói, tanulmányok hűvös józanságú alkotói. Mégis, akik nem élték át a véres és boldog, könnyes és félelmetes, két­ségbeesést és reménykedést váltogató pillanatot, már csak felidézni, s nem újraélni tudják azt. Ügy hihetik: egy nemzet lefeküdt este szolgaként, s reggel felkelt szabadon. Mert a nagy történelmi tablókon, legyenek bár­mennyire részletezőek is, zászlókat látni és sugárzó ar­cokat, rohamra lendülő testeket. Mintha minden csak előre mutatna, mintha minden csak egy cél felé szágul- dana. Igen, ez a szemszög is igaz. Ahogy a másik szintén. Az, mely láthatóvá teszi a káoszt, a már nem s a még nem viharos örvényű állapotát. Mindazt, ami rend után kiált. Ma, harmincegy esztendő múltán is beszélni kell erről? Igen, igen! Mert hálatelt szívvel emlékezünk azokra, akik meg­hozták szabadságunkat. Mert büszkék vagyunk rá, hogy élni tudtunk a szabadsággal, haladni az új történelem nyitotta utakon. Mert új ország teremtődött munkánk nyomán. Csak egy valamit tanulunk meg, kovácsolunk ki kínnal, keservvel: a rendet. A forradalom rendjét. Rend? A tudatosan vállalt és tartott fegyelem. Nem egyarcúság, de egycélúság. Rend? A tisztességes, min­den lehetőt megtevő munka. Kukoricaföldön és minisz­tériumban, koszos műhelyben s patika tisztaságú üzem­csarnokban. Rend? A vita utáni döntés s az egységes végrehajtás. Ennek sodra nem a könnyűt emeli magas­ba, hanem a nehezet. S mégis, vállalja, mert érti, mit miért tesz. Rend? Aktákban és anyagrendelésekben. Mert mögöttük emberek mindennapja áll. Munkája, ügye, öröme, bosszúsága, boldogulása, szomorúsága. Rend? Igaz szó a tanári katedráról, s a szövetkezeti elnök szájából. Erős hit abban, hogy az igazság soha nem bénító. Rend? A tehetséges fölkarolása, a törtető orron koppintása. A nyíltság tisztelete, a hamiskodás félrelökése. Rend? Simogatás és keményre zárt ököl. Annak ismétlése: mindenki elsősorban önmagáért felel, s csak azután lehet szava másokra. Rend? Múltunk és jelenünk értő összekapcsolása, ahol a való való, a vélt vélt marad. Ahol a holnap sem tejjel-mézzel folyó Ká­naán, de emberibbé, szebbé tehető, ha olykor veríték­kel, idegek pattanásig feszítésével is. Rend? Választó- vonal cselekvők és szájtátók közé. Szabad pálya azok előtt, akik mindannyiunkért elégedetlenkednek, s meg­állj azoknak, akik mindig, mindenhol, mindenben ma­guknak kaparnak. Rend, a forradalom rendje? Kegyetlenül nehéz! Hi­szén nem elegendőek hozzá törvények, rendelke­zések, szervezetek. Kevés hozzá a jövedelem szabályozá­sa, a gépek kihasználtságának javítása, a földek beve­tése. Nem teszik ajándékként kezünkbe szónoklatok és újságcikkek, tervteljesítések és külkereskedelmi szám­adatok. Ezek is kellenek hozzá, s ezer más. Legfontosabb azonban a nép mind nagyobb tömegeiben gyökeret ve­rő fölismerés: a forradalom rendje nem óhaj, hanem követelmény. Mindenkire és mindenkor érvényes. Nem kívánni kell, hanem formálni. Nem sóhajtozni utána, hanem törekedni rá. Nemcsak beszélni róla, ha­nem minél sűrűbben tanúságot tenni mellette. Kis és nagy ügyekben Egyetlen munkadarab elkészítésében, s milliárdos beruházásnál. Tervezésnél és végrehajtásnál. Igazságok és vélt igazságok szétválasztásánál. Kádár János, a párt Központi Bizottsága első titkára 1976. február 4-én a budapesti pártaktíva-értekezleten rámutatott: „Nagyon sokat beszélünk mostanában a de­mokráciáról, a szocialista demokráciáról. Nekem az a meggyőződésem: a mi rendszerünk demokratikus, sok demokratikus intézményünk van, pártunk munkastílusa demokratikus. De az én fogalmaim szerint a szocialista demokrácia egy forradalmi nép forradalmi rendje is! A demokrácia nemcsak protestálási jog, hanem forra­dalmi rendet is jelent, amelynek megvannak a maga szabályai, amelyektől kivételes eltérés akkor lehet, ha hozzájárulást, engedélyt kérnek és engedélyt kapnak.” 1\,1 intha rendtanulásunk, rendkovácso’.ásunk közepette el-elfelednénk: a rendnek szabályai vannak, s át­hágni azokon annyi, mint föladni az utat, mely a jobb­hoz, a holnaphoz vezet. A rend nagy szabályai mögött, rejtve, nem akarva, de létezve találhatunk ostobákat, korlátoltakat, fölöslegeseket, embert semmibe vevőket. Am félresöprésük éppen a rend, a forradalom rendjé­nek erősítésével mehet csak végbe, s nem mindenféle rend. mindenféle szabály félretolásával! Itt húzódik ösztönösség és tudatosság között a rendkívül fontos, mert egész jövőnket befolyásoló ha­tárvonal. Meg kell tanulnunk a forradalom rendjének minden szavát, rezdülését, szabályát, mert csak így tu­dunk birokra kelni látszatrenddel, a felszínrenddel, a bürokráciarenddel, a kispolgárrenddel, a kaszárnyasze­rű renddel. Csak a forradalom rendjének igaz tudása és gyakorlása kovácsol egységet, szilárdat, tartósat, holnap­ba vivőt. Mészáros Ottó '--------------------------------------------------------------------------------------- - —........... A proletárdiktatúra biztosa KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT LATINCA SÁNDOR 1886. április 5-én látta meg a napvilágot Aradon egy szorgalmas, törekvő munkás­ember harmadik gyermeke­kén! A család mindegyik gyermeik, így Sándor nevelte­tésére is nagy gondot fordított. Az 1906-ban érettségizett fia­talember az évek folyamán szerte Európában utazásokat tett. Hamarosan hírlapíróként és vezető műszaki tisztviselő­ként dolgozik és már 1910- ben belép a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Az immár határozott elveket val­ló, külföldet járt, művelt fiatal férfit a világháborúban a Monarchia egyik legszebben dekorált tartalékos tisztjeként látjuk viszont. Tulajdonosa a bronz, a kisezüst és a nagy­ezüst vitézségi érmeknek (az ellenforradalom ezért oszto­gatta a „vitézi” címeket), a Károly csapatkeresztnek, mindkét Signum Laudisnak, a koronás aranyérdemkereszt- nek, írásbeli dicséreteknek — de hősiessége és bátorsága sem feledtetik a leveleiben meg­nyilatkozó éles háborúellenes­ségét. A szociáldemokrata ér­telmiségiben beért az elszánt forradalmár. „Gyűlölöm ... ezt a megfertőzött társadalmi rendszert, amely idehozott en­gem” — írja feleségének. Nem meglepő tehát, hogy aktívan vesz részt az ősziró­zsás forradalom eseményei­ben. Hamarosan megtalálta élete értelmét. A Földmunká­sok és Kisgazdák Országos Szövetsége küldi 1919 január­jában Kaposvárra titkárként, hogy irányítsa és szervezze a föld népét. A forradalmi helyzet megoldásának igénye késztet­te arra, hogy szerepet vállal­jon a Somogybán már 1919. március 10-én az SZDP és a Munkástanács javaslatára megalakult háromtagú direk­tóriumban. (Véglegesen a ta- nácshatalom szilárdította meg ezt a megoldást később.) A testület irányította a megyei szocializálásolcat, a 200 hold feletti birtokok termelőszövet­kezetekké való átalakítását. Latinca feladata volt a köz­ellátás ügyeinek intézése is: a lehetőségekhez képest megol­dotta Kaposvár és a vidék ter­mékcseréjét. A sokasodó el­lenforradalmi megmozdulások azonban szükségessé tették a direktórium felszámolását és a kormányzótanácsi biztosi in­tézmény bevezetését a megyé­ben. A tanács'kormány Latinca Sándort nevezte ki erre a tisztségre. Latinca politikai érzékét dicséri, hogy a prole­tárdiktatúrát ésszerű kompro­misszumok és célravezető, ru­galmas megoldások segítségé­vel gyakorolta. A válságos na­pokban nyugalmat és határo­zottságot mutatott. Egész tevé­kenysége arra irányult, hogy megnyerje és megtartsa a fa­lusi szegénységet, a parasztsá­got a munkásosztály ügyé­nek. A fehérterror elszabadu­lása azonban őt sem kímélte. Bár a helyi bírósági szervek először nem találták bűncse­lekmény hiányában megbün- tethetőnek, az időközben Ka­posvárra érkező Prónay-külö- nítmény tisztjei 1919. szeptem­ber 17-én a Kaposvár melletti Nádasdi-erdőben bestiális kö­rülmények között meggyilkol­ták. F. T. Szovjet és magyar vezetők táviratváltása Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, N. V. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke és A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke a következő üdvözlő táviratot küldte a magyar vezetőknek: Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának. Losonczi Pál elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének. Lázár György elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének. Budapest Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és Minisztertaná­csa, az egész szovjet nép nevében szívélyes üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar népnek nemzeti ünnepük — Magyarországnak a fasiszta el­nyomás alóli felszabadítása 31. évfordulója alkalmábóL 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg felszabadító küldetését teljesítve kiűzte Magyarország földjéről a fasiszta elnyomókat, a magyar nép életében új, nagyszerű fejezet kez­dődött. A magyar dolgozók, a kommunisták pártjának vezeté­sével, a szocializmus építésének útjára léptek, és történelmileg rövid idő alatt korszerű ipart, élenjáró mezőgazdaságot hoztak létre, nagy eredményeket értek el a tudomány és a kultúra fejlesztésében. A testvéri Magyarország jelenleg sikeresen váltja valóra a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának a fejlett szocialista társadalom felépítésére vonatkozó útmutatásait. Széles körű megbecsülésre tett szert a Magyar Népköztársa­ság következetes külpolitikája, aktív részvétele a békéért és a nemzetközi biztonságért folyó küzdelemben, hozzájárulása, a szocialista államok közösségének erősítéséhez. A szovjet emberek nagyra értékelik pártjaink, országaink és népeink megbonthatatlan szövetségét, a jelenkor valameny- nyi alávető kérdésében megnyilvánuló teljes nézetazonossá­got, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti állan­dóan fejlődő sokoldalú kapcsolatokat. A Szovjetunió kommu­nistái és egész dolgozó népe, az SZKP történelmi jelentőségű XXV. kongresszusának határozataitól vezettetve, a továbbiak­ban is azon lesznek, hogy mélyítsék pártjaink és államaink közötti sokrétű együttműködést, a szovjet és a magyar nép javára. E nevezetes napon kívánunk Önöknek, kedves bará­taink, és a testvéri Magyarország dolgozó népének új sikere­ket a szocializmus építésében, a Magyar Szocialista Munkás­párt XI. kongresszusa határozatainak valóra váltásában, a népgazdaság fejlesztésének V. ötéves terve teljesítésében, s kívánunk hazájuknak további felvirágzást. Éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátsága. L. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára. N. V. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke. A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke. ★ ★ ★ Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke a következő táviratot küldte a szovjet vezetőknek: L. I. Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának. N. V. Podgornij elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének. A. N. Koszigin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének. Moszkva Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, egész népünk nevében szívből köszönjük nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából hozzánk intézett szívélyes üdvözletüket és baráti jókívánságaikat. 31 éve annak, hogy a szovjet hadsereg hősies harca ered­ményeként népünk a nemzeti függetlenség, a társadalmi ha­ladás útjára léphetett. Az elmúlt évtizedek alatt történelmi lépést tettünk előre, leraktuk és megszilárdítottuk a szocializ­mus alapjait, nagy eredményeket értünk el az ország anyagi és szellemi javainak gyarapításában. Dolgozó népünk most a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a XI. kongresszu­son megjelölt feladatok végrehajtásán, a fejlett szocialista tár­sadalom építésén munkálkodik. Felszabadulásunk óta hazánkat, népünket a testvéri barát­ság és a sokoldalú együttműködés széttéphetetlen szálai fűzik a társadalmi haladás élharcosához, s nagy szövetségesünkhöz, a kommunizmust építő Szovjetunióhoz. Azon leszünk, hogy e testvéri kötelékeket tovább erősítsük. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztár­saság a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elveitől vezérelve — vállvetve a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szovjetunióval — következetesen síkraszáll a szo­cialista országok együttműködésének széles körű fejlesztéséért, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom internaciona­lista egységének további erősítéséért, minden antiimperiaiista erő tömörüléséért, közös célkitűzéseinkért, a békéért és a tár­sadalmi haladásért. A tisztelet, a megbecsülés és az elvtársi szeretet érzésével üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely az el­múlt hetekben tartotta meg XXV. kongresszusát. A szovjet kommunisták ezen a történelmi jelentőségű tanácskozáson át­tekintették a kommunizmus építésében elért nagyszerű ered­ményeket. a XXIV. kongresszuson elfogadott békeprogram végrehajtásában elért nagy sikereket és kijelölték a tovább­haladás útját. Az SZKP XXV. kongresszusa nemcsak a Szov­jetunió népei számára volt kiemelkedő esemény, hanem a szo­cializmust építő népek, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom, az egész ha­ladó emberiség számára is. A magyar kommunisták bizto­sak abban, hogy az SZKP XXV. kongresszusán hozott határo­zatok végrehajtása jelentős mértékben előmozdítja mind a kommunizmus építésének, mind a béke és biztonság megszi­lárdításának nemes ügyét. Nemzeti ünnepünkön a magunk és a magyar nép nevé­ben további nagy sikereket kívánunk Önöknek és az önök személyén keresztül a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek a kommuniz­mus építésében, az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak valóra váltásában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke. Budapest, 1976. április 3. i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom