Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-24 / 97. szám

Vériem 1976. április 24., szombat Kiállítótermekben Kerámiák, fotók, festmények - a Műcsarnokban Évtizedek óta nem lankadó energiával vállalja napjaink képzőművészetének bemutatá­sát a Műcsarnok. Műfajokat is­mertet meg országos közönsé­gével, érzékelteti honi meste­reink életművét, jelzést ad a külföldi törekvésekről. Terv­szerű program alapján, teljes­ségre törekvő szorgalommal hozzájárul ahhoz, hogy ma élő festőink, szobrászaink korsze­rű eszközökkel alakítsák sa­ját elgondolásaikat művekké, a provincializmus elkerülésé­vel. Forrósa a nagyvilág, eb­ből válogatja a jelzéseket su­galló, számunkra különösen fontos műveket. Törekvése, ez­úttal a kerámiára, fotóművé­szeire, festészetre vet éles ref­lektorfényt. • \ Németh János zalaegerszegi keramikus tulajdonképpen szobrász, hiszen fedeles edé­nyei, arcokat gyűjtő tömör korsói, állatfigurákkal kombi­nált bográcsai, hajót, csigát, életfát felvonultató frízei plasztikai hatásúak, képzőmű­vészi rangúnk. A tárgyak nagy családja egységes, kicsit bel­terjes is, egyetlen belső for­rásra összpontosít. Erre azon­ban mindig kész leleménnyel figyel, eredeti látással. Nyil­vánvaló a szándék; a termé­szetet újra meghódítani a tár­gyiasult formale magasabb szintjén, elérni azt, hogy a semleges tér iparművészeti ka­tegóriává növekedjen. O Nemző Károly nem egysze­rűen jó fotókat vonultat fel — ez kevés lenne. Mozgatja gon­dolkodásunkat. Kislány játszik temetőben játékpuskával. Iga­zi lehet a puska, temető lehet az élet, vigyázzunk — kiált eszmédésünkre Hernző képhan­gon. Minden alkotása ilyen ébresztés. Vásári jelenetet ap­róz fel sorozatban, lovak söré­nyét vUlogtátjgj, halászbárkát, küzdelmet, 1 fésülködő lányt, öregséget láttat együttérzéssel, meghatódva — némi iróniával — a helyzetitől függően. Éle­tünk véges végtelenjének kör­Évi 460 ezer látogató, bővülő közművelődési szerepkör Eredményesen tevékenykednek a megyei múzeumok körös országútján asszony áll Hemző Károly értelmezésé­ben; szerelem, család, hoüinap. o Sugár Gyula valahány fest­ménye montázs. Gyorsjáratú rajzolatok áramlása népesíti be a felületet, mely rajzból, színvonalakból és szövegrész­letekből, csupa félbeszakadt gesztusból összegeződik. Sza­badon jár képein a fantázia, csak ízlése ellenőrzi. Nagy képlet ez, izgalmas festői egyenlet. Robbanó készülődés; még nem megoldás. • Erőteljes vita dúl Gerzson Pál vendégkönyvében. Birkóz­nak a vélemények, elismerés, értetlenség váltakozik. Körül­belül fele, fele arányban. Mi aiz igazság? Az, hogy Gerason Pál kísérletező alkat, festésze­te előőrs, az, hogy éppen kép­zőművészetünk élő folyamata sürgeti az átmeneti magányos­ságot is vállaló úttörő festőket. Az igazsághoz tartozik azon­ban az is, hogy társadalmi ér­dek a közönség és á mű talál­kozása. ,A néző jószándékű tárgyilagossága és a festő al­kotó türelmetlensége együtt eredményezheti a tartós kap­csolatot, mely a festészet ön- értékón túl arra is törekszik, hogy a társadalmi valóság egyik elemévé váljon. Gerzson Pál európai magaslatot roha­mozó művészete és az ezzel vi­tatkozó közönsége végső so­ron mégis egymáshoz közelít; úton van. Losonci Miklós — A Móra Ferenc Könyv­kiadó estje. Vácott, a városi­járási könyvtár épületében a Móra Ferenc Könyvkiadó tart estet április 26-án, hét­főn 18 órakor. A házigazda Végh Ferenc, a műszaki egyetem központi könyvtá­rának tudományos főmunka­társa, s a vendégek között lesz Kis Dénes, József Attila- díjas író-költő és a Móra Fe­renc Könyvkiadó két osz­tályvezetője is. Tavaly volt nyolcvan esz­tendeje, hogy megalakították Pest megye első múzeumát. Az 1895-ben létrehozott váci intézmény mellé a felszaba­dulásig mindössze két másik, a ceglédi és a nagykőrösi sorakozott. Napjainkban a megyében 34 látogatható in­tézmény van, közülük huszon­kettő a Pest megyei Múzeu­mok Igazgatóságához tartozik. Az igazgatóság, s a huszon­két intézmény tevékenységét értékelte a megyei tanács végrehajtó bizottsága legutób­bi ülésén, egyértelműen azt állapítva meg, hogy a fejlődés gyors, elismerést érdemlő. Nagyok és kicsik Rendkívül változatos anya­got őriznek a megye múzeu­maiban, s mutatnak be a folyamatosan növekvő közön­ségnek, mert hiszen például a szentendrei Ferenczy Múzeum egészen más látnivalókat kí­nál, mint az aszódi Petőfi Múzeum vagy Abonybaq az Abonyi Lajos Falumúzeum. Szükséges s létezik is bizo­nyos munkamegosztás a múlt emlékeit őrző intézmények között, ami nemcsak a gyűj­tési körre, a feldolgozásra, hanem természetesen a be­mutatásra, a közönségkapcso­latokra is értendő. Sokat mond mind a múzeu­mok tevékenységéről, mind a közönség érdeklődésének növekedéséről, hogy másfél évtized alatt a látogatók szá­ma évi 86 ezerről 460 ezerre gyarapodott. Ebben természetesen közre­játszottak az újonnan létre­hozott intézmények — mint amilyen például a szentendrei Kovács Margit-gyűjtemény, a zebegényi Szónyi István Em­lékmúzeum, a verőcemarosi Gorka Kerámiamúzeum —, de az is, hogy hatásos törekvé­sek jellemzik mind a nagy, mind a kisebb intézmények közművelődési tevékenységéi. A megye múzeumai egyre inkább a tudományos munka műhelyeivé is válnak, s ezt nemcsak az igazolja, hogy másfél évtized alatt a mu­zeológusok száma ötről 24-re nőtt, hanem az szántén, hogy tervszerűvé vált a feltáró- és kutatótevékenység, gyarapo­dott a tudományos publiká­ciók köre. Kiterjedt tudományos munka Régészeti, néprajzi, történeti kutatások egyaránt folynak a megyében, s a képzőművészeti élet jelentős eseményei is a múzeumokban zajlanak le. A régészeti tárgyak mennyisége 1975-ben meghaladta az 54 ezret, s figyelemre méltó, hogy ezek nagyobb része szerepel, illetve szerepelt kü­lönféle témájú állandó és idő­szaki kiállításokon. Hasonlóan az előbbihez, sikeres a nép­rajzi tárgyak bemutatása is, A legutóbbi öt esztendőben a történeti kutatások is terv­szerűvé váltak, s ezt igazol­ták a közönség körében tet­szést aratott olyan kiállítások, mint a Dózsa-emlékbiállítás, a felszabadulási vándorkiállí­tások, a földosztás emlékeinek bemutatása. Tárlatok, kiadványok Fontos részét alkotják ma már a múzeumok munkálko­dásának a képzőművészeti tárlatok. Szentendrén és Vá­cott országszerte ismertté lett kiállítóhelyeken rendszeresen felvonultatják a kortárs kép­zőművészet alkotásait, s a to­vábbi tervek bátran támasz­kodhatnak az itt elért ered­ményekre A megye múzeu­mainak képzőművészeti szak­anyaga ma már megközelíti a tízezer darabot. Jelentős szerepet kaptak napjainkban a múzeumok ki­adványsorozatai, melyek túl­nyomó része nem a szűkebb szakmához, hanem a széles: közönséfíbejt.1 ruóli ÚL: bestémé gyei Múzeumi Füzetek pél­dául tudományos igénnyel, de ismeretterjesztő szándékkal dolgoznak fel egy-egy téma­kört — így a túrái népszoká­sokat, Szentendre harminc évét, Nagytarcsa történetét és néprajzát —, s ezt teszik a Ceglédi Füzetek, illetve az Aszódi Füzetek úgyszintén. A kiadványoknak, az időszaki bemutatóknak is része van abban, hogy fokozódott az ér­deklődés a múzeumok iránt, Tavaly a megye 34 látogat­ható intézményét összesen 731 ezren keresték fel — a múzeumi igazgatósághoz tar­tozó 22 intézményt 460 ezren —, s az érdeklődők tíz szá­zaléka külföldi. E számok, valamint azok a törekvések, melyek a múzeumok közmű­velődési szerepkörének bőví­tését célozzák — így a műve­lődési házakkal létrejött együttműködés, az előadással összekapcsolt tárlatvezetés stb. — arról tanúskodnak, hogy érdemes volt erkölcsi és anyagi támogatást nyújtani a megye múzeumainak, mert hasznos segítői a tudatformá­lás bonyolult feladatának. M. O. Húrom városban egyszerre Vándor Sándor fesztivál Április 28. és május 1. kö­zött három városban — Buda­pesten, Szolnokon és Veszp­rémben — rendezik meg az or­szágos Vándor Sándor munkás- és ifjúmunkás énekkari feszti­vált. Az idei fesztivált öt hóna­pon át tartó országos sziemle előzte meg, s e vetélkedő leg­jobbjai szerepelnek majd a mostani seregszemlén. A prog­ramot — amelyen hét külföldi kórus is szerepel — a televízió körkapcsolásom, egyenes adá­sa nyitja meg. 28-án, este 9 órakor a budapesti és a szol­noki sportcsarnokból, valamint a veszprémi Vegyipari Egye­tem aulájából sugározzák a nyitó hangversenyeket. A ren­dezvények központja két rep­rezentatív hangverseny lesz: április 29-én a kőbányai Pata­ki István művelődési központ­ban, május 1-én a Zeneakadé­mia nagytermében csendülnek fel a dalok. A Pest megyei közönség igényes Beszélgetés a Déryné Színház kitüntetett rendezőjével A felszabadulás évforduló­ján Jászai Mari-díjat kapott Petrik József, az Állami Dé­ryné Színház rendezője. — Hogyan került kapcsolat­ba a színházzal? — Az Ifjúsági Színházban színésziként kezdtem a pályá­mat. Itt, a Déryné Színházban kaptam először rendezői fel­adatot: Katajev A kisorsolt menyasszony című darabját vittem színre — mondja ma­gáról a sokarcú művész. Szí­nészként az epizódszerepek je­les mestere, aki népszerűségét elsősorban a rádióbeli Szabó család Fér kő jónak köszönheti. dMern- szégyellem; ezt á so­kak afral iefié^étt"' Fádfőfmisor’t Műfaját ezzel a fogalommal tudnám leginkább megközelí­teni : aktuális riportsorozat. De vállalok kisebb szerepeket fil­mekben — most fejeztük be például a Királylány zsámo­Az európai népek művészetének szivárványívében külön színfolt a magyar: nyugattól elválasztja későb­bi kivirágzása, kevésbé barokkos és még kevésbé polgári jellege; eleinte több reneszánsz vonást őriz, mint ba­rokkot és inkább utánozza a nemest, mint a polgárt, de a szabadságharc körüli időkben szinte robbanássze­rűen vált át az új, népibb stílusra, mint kortársa is: a mindnyájunk ál­tal ismert új stílusú magyar népdal. A magyar népművészet lényegében paraszti művészet, mert virágkorá­ban: a múlt században a kisiparosok által készített díszes cserepek, szű­rök, bútorok is a paraszti megren­delők ízlését tükrözik és elégítik ki. Amit pedig a nép maga barkácsol, hímez, díszít (pásztorkészségek, hím­zések stb.), nyilvánvalóan saját gyönyörűségére és hasznára készíti. Csak manapság értünk el a mintegy fordított előjelű „termeléshez”: az idegenforgalom kedvéért a mai nép­művészek modern városi lakásokba szánt dísztárgyakat készítenek, ha­gyományos motívumkincsük felhasz­nálásával, de nem maguknak, ha­nem másoknak. hódítás a mült szazadtól Nemzedékeken át uralkodott az a romantikus felfogás (még manapság is sok híve van), hogy a magyar népművészet teljes egészében ősi, következésképp keleti, netán ázsiai. Kétségkívül vannak ilyen régies elemei is, mint pl. a lőpor- vagy a só­tartókba karcolt napkorongok és sti­lizált emberalakok: a különféle bőr- rátétek, szőrfonatok, fába karcolt méríanias díszek stb., de a leglátvá­nyosabb produktumok majdnem mind újkoriak. A legnépibb és legdíszesebb cifra- szűr pl. a múlt század elején kezd­te meg hódító útját Nyugat-Magyar- országról és terjedt el majdnem az egész magyar nyelvterületen: a ma­tyó viselet és hímzés a múlt század végén kezd színesedni: a kalocsai csak e század elején: a sárközi, a kalotaszegi viselet nagyon sok régi, néha több százados elemet is fel­használ ugyan, de mindkettő csak a múlt század második felében bonta­kozik ki teljes virágában. A vásár­helyi színes bútor 1848 előtt, ugyan­Dömsödi famozsár, piliscsabai A magyar népművészet albuma ott a világhírű díszedények pedig csak a szabadságharc után színesed­tek meg. Még az olyan régies, ha­gyományos művészeti ágra is érvé­nyes a fejlődés, változás elve, mint amilyen pl. a pásztorművészet, mert ember- és állatalakokat csak a múlt század közepe tájától kezdenek be­vésni, vagy karcolni a különféle kész­ségekbe: tükör-, só- vagy borotva- tartóikba, de faragtak ilyet botjaikra is. A palóc áttört támlájú padok és székek divatja is a múlt század végi, nyilván hatott rá a korabeli asztalosmesterség is. ...CSAK RAGYOGJON! A népművészet fejlődését azonban nemcsak idő, hanem térbeli korlá­tok közé is kell szorítanunk. Nem minden vidék vált népművészeti ter­melő- vagy fogyasztóközponttá: is­meretesek a híres (tiszafüredi, me- zőcsáti, sárospataki, mezőtúri, vásár­helyi, dőri, mohácsi, sióagárdi stb.) fazekasközpontok vagy bútorkészítő műhelyek (Komárom, Hódmezővá­sárhely, Békéscsaba stb.), ahonnan ügyes, vállalkozó szellemű, művész- kedő kisiparosok szállították sokszor messze földre is portékájukat. Ma­gától értetődően bizonyos tájaiéra (Bakony, Bugac, palócföld stb.) kor­látozódik a pásztorművészet is, mely egyben foglalkozáshoz kötött. A színpompás viseletét, gazdagon díszített és drágább tárgyak haszná­latát korlátok közé szorította a va­gyoni helyzet is. Bár elég általános elv volt: „a has hadd korogjon, csak ragyogjon!” — mondás, és a szegé­nyek utánozták is a gazdagabbakat, sokszor évekig tartó nyomorgás után, e versenyben mégis szükségszerűen le kellett maradniok. A népművé­szet minden időben és minden osz­tálynál vagy rétegnél inkább volt ideális norma, mint mindenki által elért, birtokolt, kimódolt valóság. Népünk azt demonstrálta vele: ilyennek képzelem én, ilyennek kel­lene lennie az életnek. „Embörzsírral (izzadsággal) készül az agyag”, je­gyezték meg viszont a különben jól kereső vásárhelyi fazekasok, tálasok. A menyasszonyi kelengyét is sok­helyt évekig készítgették, az volt a lány egyetlen vagyona. SZÍNEK, JELZÉSEK A népművészet köztudottan anyag­szerű: másként díszítik a textilfélét, a cserepet, a fát, a bőrt stb.; az egyes díszítőelemek a szerkeze­tet hangsúlyozzák, pl. a viseleti darabokon, a házhomlokzato­kon, a kapun stb. a szemmel látható elülső részen mintegy szerkezeti egy­ségben helyezkednek el. A 18. század óta szinte mindenen uralkodik a vi­rágornamentika, ritkábban a mada­rak és más állatok is, de ha kell, még ezeket is mértanias rendbe sze­dik és stilizálják, mint pl. az egyes hímzésmintákon. Népünk szereti az élénk színeket, de ez a színskála nem túl széles. A színek és a formák olyan jelentéssel bírnak, melyeket mi már nem ér­tünk, nem ismerünk: pl. 1914 előtt a bevonuló regruta (újonc) színes szalagokat kapott ismerőseitől, még­pedig élénk színűeket kedveseitől, sárgát az érzelmileg közömbös is­merősöktől és lilát vagy kéket attól, akinek valamilyen gyásza, vagy szo­morúsága volt. Ünnepi öltözékükről az asszonyok, a lányok korát, társadalmi, családi helyzetét, sőt helyenként az évsza­kos, naptári ünnepek menetét is „le lehetett olvasni”, vagyis a népművé­szetben anyag és forma, szín és ékít­mény nemcsak összhangban volt egymással, hanerfi a népművészeti darabok egyike-másika — mai kife­jezéssel szólva — a „státusszimbó­lum” szerepét is betölthette, sőt mese! vágyvilág képzetét is kelthette. MEGYEI ÉRTÉKEK Mindezt és még sok mást is Hofer Tamás és Fél Edit kitűnő, legújabb és eddigi legjobb, nagy életművé­ből: A magyar népművészet címmel a Corvina Kiadó gondozásában meg­jelent albumból, s széles köröket át­tekintő, okos előszavából .638 váloga- tottan szép illusztrációjából tudhat­juk meg. E mű folytatja Malonyay, Bátlcy, Viski, Győrffy és Ortutay örökségét: a szerzők több évtizedes munkásságának eredménye, legszebb és legjobb foglalata egy sokszínű, mára ugyan kihalt vagy átalakult, de régi és egyetemes emberi érté­keket hordozó magyar népművészet­nek. Számunkra e szép albumnak külön értéke, hogy a bravúrosan remek fo­tók között nem is egy Pest megyei találunk. (Így a dunapataji fejfák, a 'dömsödi famozsár, a piliscsabai kari­kás, a ráckevei, emberfej alakú vízi­malom-cölöp, a túrái tisztaszoba.) Igaz, egyúttal a szép fogalmába a dí- szítetlen vagy kevésbé cirádás tár­gyakat is beleértjük, amelyekben a nép formatervező érzéke és művé­szete nyilatkozik meg. Ezek a névtelen, hímző, varró, fa­ragó, korongoló paraszti és kisipari népművészek századokra szólót al­kottak: tömegek igényét elégítették ki, miközben fejlesztették és finomí­tották az ízlését, alapjait, rak­ták le egy egységesülő, népi­nemzeti formájú, nemzetközi tar­talmú, modern és hagyományos elemeket szerencsésen ötvöző, szo­cialista művészetnek, kultúrának, nemzedékek hosszú sorában fenn­tartva a szépségbe vetett hitet, min­den bajon és hányattatáson keresz­tül is. Manapság dísztárgyaikat már múzeumok és szép lakások őrzik: legféltettebb kincseink, ereklyéink; a még élő és alkotó népművészek te­hetsége pedig korlátlanul fejlődhet: évenként elismerő oklevéllel és egyéb kitüntetésekkel jutalmazza, biztatja őket társadalmunk. Katona Imre docens lya forgatását — és különféle műsorok rendezését is. Mind­ezeket azonban csak olyan mértékben, hogy a Déryné színházi rendezői munkámat ne zavarják, másrészt pedig csak nekem tetsző szerepeket vállalok. — Melyik színháztörténeti áramlat, játék- és rendezői stí­lus áll önhöz a legközelebb? — A magyar közönség egy­részt a bécsi operetten, más­részt Shakespeare-kultuszon nevelkedett. Ennek megfele­lően a cselekményes dráma a legnépszerűbb. Ma már vi­szont többféle drámai forma létezik. és él egymás mellett. Mindegyiknek meg. .kell talál­ni a saját konkrét kifejezési formáját. Színházunknak a többi színháztól eltérő a fel­adata: nagy közönségréteg művelődési és szórakozási igé­nyeinek felkeltése és kielégí­tése úgy, hogy mindez ne men­jen a művészi színvonal rová­sára. Színházunknak műfaji­lag és stílusbeli leg is változó a repertoárja. Ez immár hosz- szú évek óta módot ad nekem arra, hogy rendezhessek ope­rettet, klasszikus és kortárs drámát, zenés játékot, musi­calt. Nem vagyok sem a ren­dező-, sem az író-, sem pedig a színészcentrikus színház hí­ve. A színház komplex műfaj. Hogy egy egyszerű hasonlattal éljek, ha a paprikáskrumpli­ból valamelyik szükséges al­kotórész kimarad, vagy nem megfelelő, akár a krumpli, akár a hagyma, az már nem lesz jó. De akkor sem, ha ugyanezen nyersanyagok kö­zül bármelyikből több van benne a kelleténél. — Ennél: a komplex műfaj­nak egyik „hozzávalója” — maradva a hasonlatnál — a közönség. — Az „ezerfejű sárkány”. Mert nemcsak a fővárosi és a falusi néző között lelhető fel különbség, hanem vidék és vidék, pontosabban táj és táj között is. Őszintén szólva nem szeretjük, ha előadásainkat Budapesten, azaz idegen kö­zegben tekintik meg, hisz a já­ték igazán ott él, ahova ere­detileg készült. A tájak közül Nógrád és Tolna megye a leg­nehezebben „betörhető” terü­let, furcsa mód Szabolcs vi­szont az egyik leghálásabb publikum. Pest megye hetero­gén és egyben elrontott terü­let. A főváros közelsége meg­teremti a lehetőséget a buda­pesti előadások megtekintésé­re. így a megvében lakók igé­nye az összehasonlítási alap birtokában manas. Ugyanak­kor a fővárosból kiszoruló, de messzire utazni nem óhahó hakni-produkciók zord cakód­nak az ízlésrombolásról is. — Hallhatnánk a terveiről? — Most Jókai Anna: Tarto­zik és követel című darabjára készülök, a jövő szezonban a Macbethet és az Irma, le édest állítom színre. Dalos Gábor 1 I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom