Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-10 / 86. szám
1976. ÁPRILIS 10., SZOMBAT Megkezdte munkáját a Belga Kommunista Párt XXII. kongresszusa A Központi Bizottság beszámolóját Louis van Geyt terjesztette elő A Belga Kommunista Párt tegnap megnyílt XXII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolóját Louis van Geyt tartotta. A Belga Kommunista Párt elnöke rámutatott: a legutóbbi kongresszus óta eltelt időszak a tőkés válság elmélyülésének korszaka volt, mind nemzetközi téren, mind pedig Belgiumban. KiéSeződ- tek a tőkés rendszer ellentmondásai, növekedett a társadalmi feszültség, egyre nehezebbé válik a demokratikus vívmányok védelme. A munkásosztály ugyanakkor mind határozottabban harcol a válság következményei ellen, a kommunistáit, a szocialisták, a szakszervezeti szövetség balszárnya vezetésével. Louis van Geyt részletesen szólít a nemzetközi helyzetről. A világhelyzet a szocializmus, a béke erőinek javára változott meg — hangoztatta. — Ezeknek az erőknek első sorában a Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista országok állnak. Az imperializmus vezető erői megpróbálják megakadályozni a változásokat, megerősíteni uralmukat Európa tőkés része felett. „Sajnálatos tény, hogy e téren éppúgy, mint a világpolitika más fontos kérdései terén, az imperializmus és a jobboldal szószólója gyakran a Kínai Népköztársaság, a Kínai Kommunista Párt vezetői közül kerül ki — hangoztatta Van Geyt. — Politikai, sőt egyes esetekben gyakorlati támogatást nyújtanak az imperializmusnak. S mindezt valamiféle álforradakniság nevében teszik, olyan heves szovjetellenességgel, amely semmiben sem tér el a leg- roakciósabb erőkétől.” A Belga KP elnöke rámutatott: a nemzetközi helyzetet mindezek ellenére a béke és az alapvető imperialástaelie- nes erők offenizivájának megerősödése jellemzi. Van Geyt beszámolója titán megkezdődött a vita. A kongresszus szombaton és vasárnap folytatja tanácskozását. Nemzetközi sajtóértekezlet Prágában A CSKP XV. kongresszusának napirendje A CSKP XV. kongresszusa április 12-én, hétfő délután 2 órakor nyílik meg a prágai kongresszusi palotában: a Központi Bizottság beszámolóját Gustáv Husák főtitkár terjeszti elő — jelentette be Karel Karas, a CSKP szervezési osztályának helyettes vezetője pénteken a már Prágába érkezett számos különtudó- sííó és a csehszlovák fővárosban akkreditált állandó tudósítók előtt elmondotta, hogy a megyei és a pi'ágai, valamint a pozsonyi városi pártkonfe- renciákon megválasztott 1215 küldöttnek a következő napirendet javasolják majd: a Központi Bizottság beszámolója után Milos Jakes, a Központi Ellenőrző és Revíziós CIPRUS ismét holtpontra jutottak a közösségközi tárgyalások Csütörtökön ismét holtpontra jutottak a ciprusi kérdés rendezéséről folytatott közösségközi tárgyalások, miután Rauf Denktas lényegében visszautasította a ciprusi görög fél újabb javaslatát, A török közösség vezetője kijelentette: „Szó sem lehet arról, hogy a ciprusi törökök területi engedményeket tegyenek. A kölcsönös határkiigazításokra azonban lehetőség van”. Hozzátette: ha a görög ciprióták visszavonják a békejavaslatnak a területi kérdésekkel foglalkozó NAGY-BRIT ANNI A Callaghan és a szakszervezetek James Callaghan, aki a néhány napja lemondott Wil- sont követte a Munkáspárt vezérének és Nagy-Britannia miniszterelnökének tisztségében, csütörtökön alakította át kormányát. A változások az új miniszterelnöknek azt a szándékát tükrözik, hogy továbbra is fenntartsa a Mun- kásipért jobb- és baloldala között kialakult viszonyokat. Callaghannak azonban figyelembe kellett vennie, hogy a pártban jelentősen megerősödött a Michael Foot vezette baloldal, amit az jelzett, hogy az új pártvezér csali a harmadik fordulóban biztosíthatta tisztségét Foottal szemben. A baloldal megnövekedett befolyását jelzi, hogy a kormányfő utáni második legfontosabb tisztséget, a titkos tanács lordelnökének posztját, Michael Foot kapta és sikerült megakadályoznia Jenkins belügyminiszter külügyminiszterré történő kinevezését Az új külügyminiszter, Anthony Crossland is a Munkáspárt jobboldalához tartozik, de eddigi szereplésével nem haragította magára a balszámyhoz tartozó képviselőket és a szakszervezeteket sem. A szakszervezetek támogatására pedig Nagy-Britannia új miniszterelnökének igen nagy szüksége lesz, ha a következő választások után továbbra is meg akarja tartani tisztsségét. Az országot sújtó gazdasági válságból kivezető utat a kormány csak a szakszervezetek együttműködésével találhatja meg. Az együttműködés fontosságát mutatja, hogy az új kormány képviselői még a kormány megalakulásának napján megbeszéléseket folytattak a szakszervezeti főtanács képviselőivel: arról tárgyaltak, hogy milyen keresetkorlátozásba egyezne bele a szakszervezeti főtanács, ha a kormányzat ezt az engedményt adókedvezményekkel jutalmazná. Healey pénzügy- miniszter a kormány nevében az aleóházban három százalékot jelölt meg az éves béremelések plafonjaként. A szakszervezetek azonban ezt a javaslatot nem fogadhatják el, mivel az ennél sokkal nagyobb arányú infláció miatt ez a, munkások életszínvonalának jelentős csökkenését eredményezné. részét, akkor a török fél kész a javaslatokat tanulmányozni és a korábbi bécsi megállapodásnak megfelelően, tíz napon belül benyújtja a ciprusi probléma rendezésére vonatkozó saját javaslatait. A ciprusi kormány és a nemzeti tanács csütörtökön este elfogadta Glavkosz Kle- ridesz lemondását és a görög ciprióták tárgyaló küldöttségének vezetőjévé Tasz- SZOS.Z Papadopuloszt, a képviselőház alelnökét nevezte ki. A kormány ülésén megvitatták a béketervezetnek a török fél által történt visz- szautasítása nyomán kialakult helyzetet. Az ülésen részt vett tisztviselők kijelentették: úgy tűnik, Denktas szabotálja a béketárgyalásokat, amelyek a területi probléma érdemi rendezésére irányulnának, sőt, e kérdésben hajthatatlanságot mutatnak. Bizottság elnöke ismerteti beszámolóját, majd a tervek szerint a második munkana- napon Lubomir Strougal miniszterelnök beterjeszti az 1976—1980-as évekre szóló népgazdasági terv irányelveit. Közölte az osztályvezető- helyettes, hogy a KB beszámolója számot ad arról a munkáról, amellyel a CSKP teljesítette a XIV. kongresz- szus határozatait, megszilárdította vezető szerepét és amely- lyel javította tagsága összetételét. A beszámoló értékelni fogja a fejlett szocializmus építésének legutóbbi ötéves, sikeres szakaszát, s foglalkozni fog a kommunisták jövőbeni feladataival. Vázolva az eredményes kongresszusi előkészületeket, a megelőző tanácskozások aktív, alkotó légkörét, elmondotta, hogy 1976. január elsejével a CSKP tagjainak száma elérte az 1 millió 381 ezret. A tagság 28,2 százaléka munkás, 5,1 százaléka szövetkezeti falusi dolgozó, 31,8 százaléka értelmiségi, 24 százaléka nyugdíjas, a többi egyéb foglalkozású. A XIV. kongresszus óta 330 ezren léptek be a pártba: 60 százalékuk fizikai dolgozó, 90 százalékuk 35 évesnél fiatalabb. Közölte, hogy a kongresszus munkája iránt magas fokú társadalmi érdeklődés nyilvánul meg. A csehszlovák kommunisták nagy tanácskozására irányuló nemzetközi figyelmet jellemzi, hogy 95 testvérpárt és forradalmi demokratikus mozgalom küldöttségét várják Prágába. Todor Zsivkov Athénben Todor Zsivkov bolgár államfő pénteken délelőtt Konsztantin Cacasz görög köztársasági elnök meghívásaira hivatalos látogatásra repülőgépen Görögországba érkezett. FRANCIAORSZAG Az FKP az amerikai beavatkozás ellen A nemzetgyűlés külügyi bizottságában Louis Odru kommunista képviselő tiltakozott az ellen, hogy az amerikai vezetők durván beavatkoznak a nyugat-európai országok bel- ügyeibe, s fenyegető nyilatkozatokkal akarják megakadályozni, hogy kommunisták részt vehessenek a nyugat-európai országok kormányaiban. Odru felszólította a kormányt: jelentse ki határozottan, hogy Franciaország nem amerikai protektorátus, s a francia nép maga dönt sorsáról. Poniatowski belügyi államminiszter egy rádiónyilatkozatban ismét durván támadta a francia kommunistákat. Ezt mondotta, hogy az FKP tevékenysége „a nemzeti szocializmushoz” hasonlít. Az államminiszter újabb kommunistaellenes kirohanása élénk tiltakozást keltett demokratikus körökben. Az ellenállási mozgalom 12 vezető személyisége nyilatkozatot adott ki, amely „gyalázatos rágalomnak” minősíti Poniatowski szavait, s emlékeztettek arra, hogy a francia kommunisták tízezrei áldozták életüket és szenvedtek mártírhalált a náci megszállók elleni harcban. A l’Humanité kommentárjában lemondásra szólítja fel Poniatowskit. Hangsúlyozza, hogy ez az újabb kommunistaellenes kirohanás nem az erő jele. Giscard d’Estaing francia elnök pénteken ebéden látta vendégül a kormánykoalíció legnagyobb pártjának, az UDR- nek nemzetgyűlési képviselőit az Elysée-palotában. Az ebéd előtt ülést tartott az UDR végrehajtó bizottsága, s azon André Bord főtitkár benyújtotta lemondását BRIONI SZIGETEN pénteken megkezdődtek az érdemi tanácskozások a csütörtökön Jugoszláviába érkezett Szadat egyiptomi államfő és Tito elnök között. A Belgrád- | ban közzétett szűkszavú je- j lentés szerint Tito és Szadat „időszerű külpolitikai kérdésekről, mindenekelőtt az el nem kötelezett országok au- gustzusban Colombóban sor- rakerülő csúcsértekezletének előkészületeiről” folytatott eszmecserét. Szadat megbeszélést folytat Dzsemal Bi- jedics kormányfővel is. Április 26—május 3. NATO-hadgyakorlatok a Portugáliához vezető hajóutak mentén „Open Gate” fedőnévvel a NATO légi- és tengeri hadgyakorlatokat tart a gibraltá- ri szoros keleti & nyugati oldalán április 26. és május 3. között — jelentette be hivatalosan a portugál fegyveres erők vezérkari főnöksége Lisszabonban. A portugál nemzetgyűlési választások után egy nappal kezdődő gyakorlatokon portugál, kanadai, norvég, nyugatnémet, brit és egyesült államokbeli egységek vesznék részt. Azt gyakorolják, miként szavatolhatják a Portugáliához vezető hajóutak biztonságát. A szervezők csütörtöki sajtóértekezletükön emlékeztettek arra, hogy Portugália tengeri úton kapja behozatali cikkeinek 95 százalékát. Nemzetközi zsebkönyvtár A béke útján — a béke ellen Két kötet, két világpolitikai eseményről * A Kossuth Könyvkiadó új sorozatot indított Nemzetközi Zsebkönyvtár címmel. A sorozat célja: jobban megvilágítani a napi politikai események hátterét. írásaikban a szerzők tényeket, adatokat és dokumentumokat sorakoztatnak fel, sokoldalúan, érdekesen mutatják meg, hogyan kell értékelni, látni a történteket, mi van a különböző eszme, tárgyalássorozat, vagy esetleg cselszövés, összeesküvés mögött. Már a sorozat tanulmányainak címei is bizonyítják a kiadói szándékot: a világpolitikai események jobb megismerését. íme, néhány téma: Európa biztonsága, A maoisták útja, Palesztina és a palesztinok, Harcok és győzelmek Indokínában. — A zsebkönyvtár első két kötetét az alábbiakban ismertetjük. TATÁR IMRE: EURÓPA BIZTONSÁGA érkezett a nagy lehetőség ideje: a helsinki egyezmény aláírása, amelyet kétéves vita előzött meg, s amely ésszerű kompromisszum alapján jött létre, és 33 európai és két északamerikai állam vezetői írtak alá. Vagyis győzedelmeskedett a szovjet békepolitika. A szerző nagyon sokoldalúan mutatja meg, hogy miként összegeződ- tek a helsinki záróokmányban a szovjet enyhülési politika vívmányai, s a bélié és a biztonság alapelvei, amely lehetővé teszi, hogy az államközi kapcsolatokban helsinki szelleme érvényesüljön. Mindez jól érzékelhető Tatár Imre könyvében. VÁRNAI FERENC: A MAOISTÁK ÚTJA Tatár Imrének, az ismert újságírónak legújabb könyvét időszerűvé teszi, hogy hazánkban májusban tartják meg a béke hónapját, amikor a lakosságot megismertetik a béke- világmozgalom eredményeivel, a hazai békemozgalom is összegezi munkáját. Jó segítség ez a kötet, hiszen a szerző nagy hozzáértéssel vezeti be az olvasót az európai biztonsági egyezmény megkötése előzményeinek rejtelmeibe. Tárgyszerű és hiteles képet fest a helsinki egyezmény történelmi előzményeiről, arról az időszakról, amelyet röviden úgy szokás jellemezni, hogy a konfrontáció és a hidegháború korszakát fokozatosan az enyhülés és az együttműködés irányzata váltotta fel. Ismeretes, hogy a Nyugat — mivel az erőviszonvok a szocialista közösség javára váttoztak meg — rákényszerült a realistább politika folytatására, a tőkésországok kormányai lényegében kénvtelenek voltak elfogadni a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvét. Ahogyan a szerző könyve előszavában írja: „A két- és többoldalú megállapodások megteremtették annak feltételét, hogy a földrész államai lépést tegyenek a kollektív biztonság megteremtése felé." Tudjuk, hogy sikerült az európai biztonsági értekezletet tető alá hozni, megvan a helsinki záróokmány, amely mintegy összefoglalja és magasabb szintre emeli mindazt, amit a békés együttműködés területén Európa eddig elért. Az ehhez való utat mutatja meg a szerző. Választ ad arra a kérdésre, hogy mi a kollektív biztonság, hogyan küzdött a Szovjetunió az európai biztonság megteremtéséért, miként haladt lépésről lépésre előre a szovjet békepolitika, amelyről Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán a többi között a következőket mondotta: „Az új helyzetben a tőkésországok uralkodó körei kezdték megérteni, hogy a hidegháborúnak lejárt az ideje, s hogy új, ésszerűbb és reálisabb politikára van szükség." Valóban, a szovjet békepolitika meghozta a várt és remélt eredményt: az európai népek békében építhetik országukat. Mostanáig azonban hosszú volt az út. Emlékezzünk csak: éppen Budapestről indult el az a felhívás, amely az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésére hívott, majd ezt követte a szerződéskötés az NSZK-val, megállapodás Nyugat- Berlinről, valamint változás a-szovjet —amerikai kapcsolatokban. A szerző sorra veszi a változás okait, kimutatja, hogy olyan mértékben változtak meg az erőviszonyok, hogy tarthatatlanná vált a hidegháború. ElVárnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatának vezetője, a Népszabadság hasábjain az utóbbi időben megjelent írásai nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is érdeklődést keltettek. Különösen azok a cikkei, amelyek a kínai helyzetről, a maóizmusról szóltak, hiszen a nehezen és körülményesen érkező, gyér és ellenőrizhetetlen hírek mögött meglevő igazi tényeket igyekezett megmagyarázni, a dolgok mélyére tekinteni. Joggal kelt tehát érdeklődést, hogy most egész könyvet szentelt a maóizmus értékelésére, annak megmutatására, hogy a mai kínai vezetés hogyan jutott el idáig, miként alakult ki a maóizmus, miként juthatott el a Kínai Népköztársaság, a Kínai Kommunista Párt a jelenlegi mélypontig, amikor nem szövetségesnek, hanem legfőbb ellenfelének tekinti a Szovjetuniót és a szocialista országokat. A szerző hatalmas és nagy anyagot tekint át könyvében, tények és adatok felsorakoztatásával dokumentálja azt az utat, amelyen a maoisták a kezdeti időszaktól, a hibáktól és az elhajlásoktól eljutottak addig, hogy szakítottak a tudományos szocializmussal, szembefordultak a nemzetközi munkásmozgalommal, a forradalmi erőkkel, a békével, a nemzetközi enyhülés politikájával, egyszersmind az imperialisták legszélsőségesebb erőivel szövetkeztek. Éppen ezekben a napokban Peking- ben a Mao Ce-tung köré csoportosult „radikális” erők eltávolították az elhunyt Csou En-Iaj vélt utódját, Teng Hsziao-pinget, a „pragmatikusok” feltételezett vezetőjét a politikai élet színteréről, megfosztva minden pártbeli, állami és katonai funkciójától. Ez az esemény is bizonyítja, hogy a harc még nem dőlt el, a maoista vezetés megoszlik, s ádáz küzdelem folyik a pekingi vezetők között. Hallatlanul érdekes tehát Várnai Ferenc könyve, mert a napi politilza elevenébe hatol be, megmutatva, hogy miként torzult el a kínai politika. A négy fejezetben tagolt munkában 1921-től. a Kínai Kommunista Párt megalakulásától napjainkig követi a kötet azt a folyamatot, amelynek során Mao Ce-tung az internacionalistákkal szembeni küzdelemben magához ragadta a hatalmat, a párt vezetését. A történelmi visz- szapillantás során világosan kimutatja a maóizmus fejlődésének négy szakaszát: Mao Ce-tung antimarxis- ta nézeteinek kialakulását 1920— 1934 között, majd a kínai forradalmi mozgalmon belül az uralkodó pozíciók megszerzéséért vívott harcukat, 1935—1959 között. Végül pedig az 1960-ban kezdődött szakaszt, amely naojainkban is tart. Tanulmányának dokumentatív erejét növelik a gondosan megválogatott idézetek. A szerző könyve előszavában írja: „Arra törekedtem, hogy a magyar olvasók körében ed- din még kevésbé ismert tények és dokumentumok ecuibegyűjtésével. valamint az összefüggések megvilágításával próbáljak segítséget nyújtani a KKP sajátos fejlődésének, a marxista—leninisták és maoisták közötti vita körülményeinek és lényegének menértéséhez.” Ügy vélem, hogy Várnai Ferencnek ez a törekvése teljes mértékben sikerült: valóban egn nagvon jó könyvet irt, omehi világos áttekintést nnújt a kínai heh/zet. jobb megéléséhez. seaít, bennünket eligazítani a bonyolult kérdésekben, Gáli Sándor
